Svéd(d)élet(t)

A vevőnek mindig igaza van, csak nem mindegy, hogy melyik országban

Budapesten a 14. kerületben laktunk, jó környéken, ahol kereslet lett volna legalább egy alapvető minőségre, csak sajnos kínálat nem volt. Ha megtehettem, akkor nem a sarki boltban vásároltam, de sajnos néha muszáj volt lemennem 1-1 elfelejtett alapanyag miatt.

A sarki "kisbolt" ez esetben egy nem is olyan kicsi CBA volt, ahol elvileg a magyar nemzet dicső fiai mindent megkaphatnak, mi szem-szájnak ingere, persze tökéletes minőségben. Hát majdnem. Az ügyből végül Homáros poszt is lett, amit ide kattintva el lehet olvasni : http://homar.blog.hu/2015/03/07/aki_a_cba-ban_vasarol.

A problémám annyi volt, hogy lesétáltam február 27-én némi csokiért, lisztért, kakaóporért és egy tejfölért a boltba. A megvásárolt 4 termék közül csak kettő sántított. Az egyik a csoki volt, aminek a lejárata február hónap volt (jó, tudom, még elvileg 1 napig szavatos volt), de mindezt szépen letakarták egy matricával, a másik pedig a tejföl, aminek a szavatossági ideje szerint 2015.03.09-ig tökéletesnek kellett volna lennie. Amint visszaértem és kibontottam a tejfölt szembe nézett velem egy szép nagy penészfolt. A csomagolás jól le volt zárva, nem volt sérült, és ahogy a képen is látszik a tejfölbe sem nyúltam bele. Természetesen ilyen mindenkivel megeshet, ez nem a CBA hibája, viszont az ezt követő ügyfélkezelés hagyott némi kívánnivalót maga után.

A tejföl kibontása után a termékkel és a blokkal a kezemben visszasétáltam a boltba (kb. 15 perccel a fizetés után már újra ott voltam), és kértem, hogy cseréljék a terméket, mert ezzel bizony probléma van. A válasz a következő volt : a pénztártól való távozás után reklamációt nem fogadnak el, és sajnos nekik ezt nem áll módjukban cserélni (WTF??). Hiábavaló volt minden próbálkozás, a CBA költségvetése nem bírta el ezt a 119 Ft-os veszteséget. (Amúgy szerintem a gyártó kompenzálta volna őket, csak írni kellett volna nekik egy emailt a csatolt fotókkal....na mindegy). A veszekedés helyett inkább vettem egy másik tejfölt máshol, a Tékozló Homár olvasói pedig gazdagabbak lettek egy poszttal.

A fenti példa sajnos nem volt egyedüli, több helyen tapasztaltam azt Magyarországon, hogy az ügyfélbarát viselkedés szikrája sincs jelen, és úgy kezelik a vevőt/vendéget, mintha szívességet tennének neki, és nem pedig szolgáltatnának/árusítanának komoly pénzekért cserébe. Félreértés ne essék, nem várom, hogy mindenki körülöttem ugráljon, ha betérek valahová, de néha jól esett volna egy mosoly, vagy az, ha a kiszolgáló/kasszás köszön. 

A CBA-s történet két és fél éve eszembe sem jutott, csak most, hogy a svédeknél is tettem egy panaszt.

A Willysben vásároltunk darált marhahúst, ami sajnos a lejárati idő előtt 4 nappal megromlott. Rossz szaga volt, beszürkült és nyálkás lett, úgyhogy inkább nem ettük meg. Viszont próba-szerencse alapon küldtem az internetes felületen egy emailt nekik, amiben leírtam a problémát, és csatoltam mellé egy képet is. Mindezt vasárnap este hét órakor.

Másnap reggel  (8:36-kor) kaptam egy központi emailt, amiben elnézést kértek, és jelezték, hogy továbbítják az illetékes üzlet felé a panaszomat. Az adott üzlettől is kaptam egy emailt (2 órával később), amiben ők is elnézést kértek és írtak egy rövid javaslatot a hús tárolásáról is (4 fok alatt, hűtőben, ha nem használom fel inkább fagyasszam le, stb). Kaptam egy linket is egy svéd oldalhoz, ahol megtalálható az egyes állati részek leírása, feldolgozási, szeletelési javaslata és mindez fényképekkel van illusztrálva. Az email végén pedig leírják, hogy mikor legközelebb az üzletben járok jelezzek, mert kompenzálni szeretnének a csalódás miatt. Mindezt nem egy sablon válaszban tették, hanem egy olyan üzenetben, ahol éreztem, hogy én vagyok a vevő, akivel foglalkoznak, mert náluk költöm a pénzem, és ez nekik fontos.

Nem hiszem, hogy igényt tartanék a kompenzációra, viszont meg fogom köszönni az ajánlást és a linket is (mivel nagyon hasznos), és jó érzéssel megyek legközelebb is oda vásárolni. 

Ez csak egy példa a sok közül mindkét oldalon, és nem állítom, hogy minden esetben így működnek a dolgok. De amióta itt élünk, azóta ügyfélnek és fizető vendégnek érzem magamat az ilyen helyzetekben, mert mosolyognak rám, köszönnek nekem, és érzem, hogy figyelnek rám amikor velem foglalkoznak. Nem teher vagyok a nyakukra, és egy újabb hülye, aki csak megkeseríti a napjukat az értetlenkedésével.

Sokan írják, hogy ezek műmosolyok, és a svédek nem őszinték az ilyen helyzetekben. Én mégis inkább ezeket a "műmosolyokat" választom (bár nem érzem annak), mint a bunkó és lekezelő stílust, amit a magyaroktól kaptam. Nekem még jól esik, ha egy random árufeltöltő rám köszön vásárlás közben, és igenis feldobják a napomat az ilyen apróságok is.

Svéd és magyar élelmiszerárak - mekkora a különbség?

Beismerem, hogy mi Magyarországon nem a legolcsóbbat választottuk az élelmiszerekből, ha találtunk jobb minőségűt, ami még megfizethető volt, így most nem sokkal több a heti kiadásunk, mint Mo-on volt. Persze csak azért nem vettem biot, mert az volt ráírva, főleg mivel Magyarországon a bio cuccok általában mindig halomra voltak penészedve és löttyedve, szinte soha nem láttam belőle frisset. Budapesten is szupermarketekben és nagyobb boltokban vásároltunk (általában, Aldi, Lidl, Tesco), mivel a munkánk mellett legtöbbször este jutott időnk a bevásárlást elintézni, és mert a piacokon sokszor ugyanabba az importált cuccba futottam bele, mint a hiperekben. A piacos nénik-bácsik pedig sokszor nagyon kedvesen némi rohadt árut is belecsempésztek a csomagba, ha tehették (vagy csak nekem volt velük ilyen tapasztalatom?). Össz-vissz 1 néni volt, akihez mindig visszajártam, főleg zöldségeket vettem tőle, mindig az adott szezonnak megfelelőt. A többire maradt a szupermarket.

Ha az otthoni szupermarketben kapható élelmiszereket hasonlítom össze az itteni szupermarketben kaphatókkal (tehát nem a nagyi csirkéjével, és a kertben termelt zöldségekkel), akkor azt kell mondanom, hogy az itteniek sokkal jobbak. 5-6 évvel ezelőtt még a pesti áruházakban is lehetett jó ízű dolgokat kapni, de az utóbbi időben rengeteget romlott a minőség, és sajnos folyamatosan emelkedtek az árak.

Nem mondanám, hogy az árak ugyanazon a szinten mozognak, de nem sokkal drágábbak a svéd élelmiszerek. Figyelni kell az akciókra, mert igazán jó dolgokat lehet így kifogni. Érdemes a gyakran látogatott boltok törzsvásárlói rendszerébe is regisztrálni, mert sok esetben a nagyobb kedvezményeket csak a klubtagok kaphatják meg. A Willysnél (kb. olyan, mint otthon a Tesco) a regisztráció után a személyi számom bediktálásával igazolhatom a tagságomat, így nem is kell egy külön hűség kártyát magammal hurcolnom mindenhova.

Így kis odafigyeléssel könnyen összeállítható egy pénztárcabarát heti menü az akciós tételekből. Az alábbi listát a múlt heti bevásárlásunkból állítottam össze, így láthatjátok, hogy minek hogyan alakul az ára. A listában szerepelnek olyan szükségtelen luxuscikkek is, mint a kóla :), illetve sok akciós tétel is. A koronát a jelenlegi árfolyamnak megfelelően, 32 Ft-al váltottam. A Tesco árait az online bevásárlás árlistája alapján szedtem össze, a svéd termékeknek leginkább megfelelő termékeket kiválasztva (nem a legdrágábbat kerestem). Amit kihúztam, az a Tesco kínálatában per pillanat nem szerepel.

Az összehasonlítás kezdete előtt azt gondoltam, hogy kb. 2-3x árakat kapok majd a svéd oldalon, mint a Tesco oszlopában. Nagyon meglepett az eredmény, ezek szerint mégsem sokkal drágábbak itt az élelmiszerek, mint otthon. Nos, ez elgondolkodtató.

A svédeknél a kiszerelésekre is mindig nagyon figyelni kell, érdemesebb mindig az egységárból kiindulni. Ugyanis itt nem megszokott 100-200-500 grammos, és 10-20-30 db-os kiszerelések vannak csak. Gyakori, hogy 115, 225, 340 grammos termékeket találok, illetve a tojásnál is találkoztam már 10-12-16-18-20-25-45 db-os csomagolással is.

A fenti listát látva úgy döntöttem, hogy továbbra is figyelni fogom az otthoni és az itteni árakat, és hamarosan hozok egy újabb összehasonlítást, hogy lássuk, hogy mennyiben állják meg a fentiek a helyüket, vagy csak véletlenszerűen alakult-e így a végeredmény.

Amilyen a temető, olyan az ország is (?!)

Még kb. 1,5 hónappal ezelőtt tévedtünk be a város temetőjébe, ami gyarapította a Svédországban tapasztalt tanulságos élmények körét.

A svéd temetkezési szokások hasonlítanak a magyarokhoz (legalábbis az alföldi rész szokásaihoz). Márvány/műkő/gránit sírkövek, néhol különlegesebb formák faragva belőle, egy-egy kis díszítéssel. A sírkövek között kövezett/füvesített ösvények, ahol a hozzátartozók közlekedhetnek.

A svédeknél mindenki adójából vonják az ún. temetkezési adót, amiből a kommun fedezi azokat a temetéseket, ahol az elhunytnak nincs hozzátartozója, illetve rendben tartják a temetőt és környékét. Igen, ez teljesen felesleges adónemnek tűnhet (a fizetés kb. 0,2-0,6%-a), mégis sokat jelent egy ilyen "apróság" is.

Tisztán él bennem a kép a gyerekkoromból, amikor a nagyszüleimmel/szüleimmel mentünk a temetőbe virágot vinni az elhunyt rokonokra, és megkapálni a sírokat. Nem igazán szerettem ezt, és a mai napig azt gondolom, hogy nem az az egyetlen módja az emlékezésnek, ha rendszeresen virágot viszünk egy márványlaphoz. Természetesen fontos, hogy ne felejtsük el ezeket az embereket, de a magyar szokások néha kicsit túlzóak ilyen tekintetben (is). Sosem értettem, hogy miért kell olyan rokonok sírját újra és újra megváltani, akiket az adott generáció nem ismert, ne adj isten már az 1800-as évek végén elhunytak. Ők azok, akiket már a dédszüleink sem ismertek, esetleg a családi legendákban maradtak fent, mégis ott áll a lekopott, düledező sírkövük már több, mint egy évszázada. A magyar temetőkben járva a meghatározó emlékeim közé tartoznak a teljes összevisszaságban épült sírok, szinteltérések az egyes szegélyek között, esetleges süllyedések, a gazos, elhanyagolt, összetört sírok, és a levágott PET palackok/mosószeres kannák a bokrokba/sírok mögé dugva (mert még azt is ellopják). Rendszeresen látni olyan embereket (főleg idősebb néniket), akik kapával és virággal a biciklin tekernek a temetőbe rendet rakni. 
Általánosságban a rendezetlenség, labirintus-szerűség jellemző az otthoni sírkertekre, ahol kiválóan el lehet tévedni, ha az ember nem tudja, hogy pontosan hová kell mennie. Érdekesség még, hogy a férfiak ott jóval előbb halnak (saját meglátásom szerint), mint a nők.

Biztosan nagy szerepe van az erre befizetett (és erre felhasznált!) adónak, de itt egy kicsit más képet kaptam a temetőkről (is). A sírkövek katonás sorban állnak, a köztük haladó sétányok egyenesek. Nem kell botladozni, mászni a sírok között, csak simán végigsétálni. Zúzott kővel vannak felszórva, vagy be vannak ültetve fűvel. Ezeket az ösvényeket rendszeresen elgereblyézik, kigazolják. Szabályos közönként padok találhatóak (egyformák), és szépen metszett fák. Sok síron macska vagy kutya szobor ül, lehet, hogy a kedvencek is oda lettek temetve (?). Több helyen színesre festett kövek, családról rajzolt képek vannak letéve, feltételezem, hogy a gyerekek hozták az elhunyt hozzátartozóknak. Sehol egy szétvágott PET palack, vagy mosószeres flaska, vagy egy kapával tekerő néni. 10 méterenként telepítettek egy szerszám tárolót, ahol kapa, gereblye, locsolókanna, stb. van letéve mindenki számára, aki használni szeretné. Ugyanitt sötétzöld, kúp alakú tölcsérek vannak tartóban, ahonnan el lehet venni, és ezekbe helyezni a hozott friss virágokat. Ugyanúgy szelektíven lehet gyűjteni a hulladékot, mint bárhol máshol a városban. A temető egyik végében ingyenes, tiszta (rendszeresen takarított), papírral, szappannal, kéztörlővel felszerelt WC áll a látogatók rendelkezésére. A füves területeken a fű lenyírva, a temetőt határoló sövény szintén formára igazítva. A sírkövek alapján nagyobb részben férfiak élnek tovább, ami számomra nagyon meglepő volt. Ebben nagy szerepe lehet annak, hogy a svédek életére sokkal kisebb hatással voltak a világháborúk, mint pl. a magyarokéra.

Bár erre speciel nem mondhatom azt (az adó miatt), hogy nem pénz kérdése, de azért egy kicsit mégis.... Miért tudják itt megoldani, hogy egy sorban legyenek a sírok? Miért lehet úgy kitenni itt szerszámokat, hogy senki ne lopja el, kamerák nélkül se? Miért nincsenek széttört, elhanyagolt sírok? Miért érzi mindenki kötelességének, hogy ami rendben volt, az rendben is maradjon?

Ilyen szempontból akár még egy temető is lehet jó lenyomata az adott társadalomnak. Érdemes néha körülnézni, és elgondolkodni azon, hogy elvárhatunk-e többet az egész társadalomtól annál, amit mi magunk személyesen megteszünk. Elcsépelt, de ide is vonatkozik, hogy "think globally, act locally". 

Amikor már a svédek is (majdnem) fáznak

Egy újabb vendégposzt következik, a nyár végi svéd reggelekről.

Volt már szó ebben a blogban a furcsa svéd időjárási jelenségekről: Itt nem lepődik meg senki (csak mi), ha napsütéses időben minden előjel és átmenet nélkül szakadni kezd az eső, de ugyanilyen természetes a fordítottja is, amikor a zivatar néhány másodperc alatt ragyogó napsütéssé válik. Adott esetben négy-öt ilyen éles váltást is lehet élvezni egy-egy napon. A bónuszt általában estére tartogatják, ilyenkor a napsütés és az eső egyszerre jelentkezik. Emlékszem, hogy Magyarországon az ilyen időben megjelenő szivárványok gyakran az internetes hírportálok címlapjára kerültek. Nos, itt egy önálló portált is meg tudnának tölteni vele.

A svédek egyébként az öltözködésüket illetően nagyon jól fel vannak készülve ezekre az esőkre. Gyakori jelenség, hogy az esőköpennyel, és ugyanolyan anyagból készült, gumis szárú nadrággal vízhatlanra beöltözött svédek a vonatra szállva “kicsomagolják” magukat, és kiderül, hogy a védőruha alatt ott lapul a rendes utcai/irodai ruhájuk. (A svéd öltözködés egyébként majd megérdemel majd egy önálló bejegyzést is.)

Hogy a napsütés-eső kombináció csak nyári jelenség-e itt, vagy állandó, az majd hamarosan kiderül, ugyanis itt a nyár a legnagyobb jóindulattal is csak augusztus közepéig tart. Ezt nem csak az augusztus 15-e körüli iskolakezdés jelzi, hanem a rövidülő nappalok is: Pontosan az iskolakezdéssel esett egybe az, amikor a vonatra váró reggeli utazóközönség irigykedve mutogatott a túlsó oldali peronra, mondván hogy oda bezzeg még mindig odasüt a felkelő nap, csak az 1-es vágánynak kell mától kezdve összébb húznia a kabátot.

De visszakanyarodok az eredeti témámhoz:

Mivel Cickány úgy döntött, hogy ma egy órával korábban felébreszt a szükségesnél, ezért én úgy döntöttem, hogy ma a korábbi vonattal megyek be az irodába. Ez azt jelenti, hogy így a reggeli csúcsidőben érkezem a hässleholmi vasútállomásra: a munkába járós 3-4 személyvonatot egy innen induló, és két keresztülhaladó Öresundståg egészíti ki, de ekkor érkezik meg Malmö felől a napi első stockholmi gyors is. És ennek ellenére egy látszólag tök üres vasútállomásra érkeztem. Sűrű köd, sehol egy ember.

Ebben az 5-6 fokos reggelben a sűrű ködöt egyébként úgy kell elképzelni, hogy tényleg nem lehet messzebbre látni pár méternél. És ennek is ugyanolyan fokozatmentes határai vannak, mint az esőnek: valamivel később Kristianstadban már napsütésben szálltam le a vonatról, majd az iroda felé sétálva egyszer csak úgy értem vissza a ködbe, mint amikor az ember egy ajtón lép át egy másik helyiségbe.

Szóval köd, és üres vasútállomás. Hát itt meg mi történt? Aztán hamar kiderült, hogy a teljes reggeli utazóközönség egy emberként úgy döntött, hogy bevonulnak a fedett, fűtött átjáróba. Mert ezek a svédek ugyan bent sem fáznak, kint sem fáznak, de ha egy ilyen nyár végi reggelen ki kell szállniuk a kellemes vonatból a ködbe, akkor igenis a fűtött, száraz helyen maradnak a várakozás utolsó pillanatáig.

Egy jó ok arra, hogy letegyük Svédországban az autót

A svéd vonatok már akkor is nagyon tetszettek, mikor még csak turistaként jártam az országban. Igen, tudom, hogy eddig egy Kelet-európai kő alatt éltem, de a MÁV-on nevelkedett lelkemnek igazán jót tett egy kis svéd vonatozás. Nemcsak a tisztaságuk, hanem a gyorsaságuk is lenyűgözött, habár a pontosság terén még messze járnak a japán etalontól. :)

A magyarországi 3 fő vasúti szereplővel (MÁV, GYSEV, Rail Cargo Hungaria) szemben a svédeknél összesen 27 vasúti társaság üzemel (aki rendelkezik is szerelvénnyel), ezzel a másodikak Európában a britek mögött. Az erős piaci verseny ellenére minden cég fenn tud maradni, mivel a legtöbbjük különböző szakaszokat fed le és eltérő igényeket elégít ki. Példának okáért a Stockholm Arlanda reptérről a városközpontba futó vonalat is egy magáncég üzemelteti a modern és gyors Arlanda expresszekkel. Habár a szerelvények újnak tűnnek (a laikus szemlélőnek), mégis lassan a 20. évüket töltik. A szerelvények maximális sebessége egyébként 200 km/h, és a közel 40 km-es utat pontosan 20 perc alatt teszik meg. Pontosságuk, kiszámíthatóságuk és gyakori indulási idejük (15 percenként) vonzóvá teszi őket a meglehetősen borsos jegyár ellenére is ( ~ 14.400 Ft egy retúr jegy).

Azonban nem ez, a mindössze 40 km-es szakasz a legrövidebb, privát cég által üzemeltetett vonal; ezt a címet a MLJ mindössze 7 km-es hosszúságú szakasza nyerte el, ami a tehervagonok útját biztosítja a hajóra rakodásig a malmöi kikötőbe. Aki tehát erre küldené a szállítmányát, annak külön szerződnie kell az MLJ-vel is.

A rengeteg különböző vasúti társaság természetesen rengeteg különböző elnevezést eredményezett a vonatok tekintetében. A Magyarországon megszokott (viszonylag egységes) személyvonat-gyorsvonat-sebesvonat-InterCity elnevezések alapján gyorsan fel lehet mérni az adott vonat szolgáltatásait és színvonalát. Ezzel szemben a svédeknél több, mint 35 féle elnevezés létezik (a különböző társaságok különböző nevekkel illetik vonataikat), így ember legyen a talpán, aki ebben a rendszerben naprakész az ország minden területére vonatkozóan. A legtöbben a saját környezetükben található hálózatot ismerik és használják, a többivel rendszerint csak a kirándulások alkalmával találkoznak. Sokan hátránynak is tartják ezt a széttagoltságot, de a legtöbb utasnak ez nem tűnik fel, mivel nem a társaság alapján választ vonatot, hanem az utazási idő és a jegyárak függvényében. Mivel a jegyvásárlási rendszer jól átlátható, egységes és akár a buszjegyünket is megvásárolhatjuk itt, ezért nem okoz problémát a tájékozódás még egy külföldinek sem.

A széttagoltság miatt én csak a Skåne megyei vasúti közlekedésről tudok hitelesen beszámolni. Az egyetlen negatívum az (ahogy más fentebb is említettem), hogy a vonatok sokszor késnek, azonban a tájékoztatás mindig kielégítő és pontosan érkezik. Értem ezalatt azt, hogy ha 30 percet késik a járat, akkor 30 percről tájékoztatnak már az első körben is, és nem játsszák azt, amit a MÁV, hogy a szerencsétlen, peronon váró utast először 5, majd 10, majd 30, majd 60, majd 90 perces késésről informálják, természetesen mindig csak akkor szolgálva új infóval, mikor az előzőleg bejelentett késési idő pár perccel már lejárt.

És akkor a pozitívumok :

A kalauzok kedvesek, mosolyognak, és teljesen segítőkészek. A bérlet egy plasztikkártya, amit csak beolvasnak, majd mosolyogva mennek tovább. Legutóbb Viktor havi bérletét véletlen nem vonat, hanem busz használatra töltötték fel. Ezzel akkor szembesül, mikor reggel, munkába menet a kalauz szólt neki, hogy érvénytelen a bérlete. Viszont ahelyett, hogy megbírságolta volna inkább elmagyarázta neki, hogy hol lehetett a félreértés, majd elengedte azzal, hogy írassa át (!) vonatra. Így Viktor besétált a jegypénztárhoz, és nagyjából 1 perc alatt vonatbérletet csináltak a buszbérletből. Azért megnézném, hogy Magyarországon mikor engedne el egy ilyennel a kalauz, és milyen képet vágnának, ha besétálnék a pénztáros nénihez, hogy ugyan, tessék már átírni a Volán bérletem MÁV-ra :). 

A mosdók tiszták, van WC-papír, papír kéztörlő, folyékony szappan. Útközben is takarítják őket, soha nem láttam még kifolyni a használt kéztörlőket szemetesből, vagy soha nem kellett még zsepit vadásznom a táskámból papír hiány miatt. És persze nem mondják azt, hogy a mosdót nem lehet használni, mert fel sincs töltve a víztartály.

Gyors és környezetbarát. Nem éri meg autóba ülni, mert vonattal is ott vagyok annyi idő alatt, vagy még gyorsabban is, és közben nem is szennyezem a környezetet. (Igen, itt ez is szempont. A vonatokon és a jegyeken is külön piktogramokkal köszönik meg, hogy környezetbarát “Miljömarkt” módon utazol.) Magyarországon a kényelmetlen utazási körülmények és a lassúság miatt én nem utaztam az elmúlt években vonattal, ezért a svéd jegyárakat drágának tartottam, de most az összehasonlítás kedvéért megnéztem. Átlag vasútvonal, 120 km, másodosztály. Magyarországon 3035 Ft a jegyár, Svédországban 111 kr (~ 3552 Ft). A színvonal különbséghez képest nem túl nagy az ár különbség.

Ha már a gyorsaságról beszélünk, akkor ehhez hozzá tartozik a sebesség is. A magyar vonalakon nem a szerelvények teljesítménye, hanem a pálya minősége korlátozza a sebességet. Itt szerencsére ilyen probléma nincsen, 160-210 km/h-s sebességgel haladhatnak nyílt pályán a szerelvények, ezzel kenterbe verve az autókat (itt az autópályán megengedett legnagyobb sebesség 120 km/h).

Ide jó példa a stockholmi gyors, ami a Malmö-Stockholm közötti ~613 km-es utat 4 és fél óra alatt teszi meg (megállókkal, utascserével együtt), míg ugyanez autóval, megállás nélkül 5 óra 50 percet vesz igénybe. Ezen a vonalon az SJ a X2000-es gyorsvonatokat használja, aminek a megengedett maximális sebessége 210 km/h. A jegyek egy útra 475 koronától kezdődnek (kb. 15 200 Ft),  de ha ezt drágállanánk, akkor utazhatunk egy másik cég vonataival is, akik kereken 5 órás menetidőt, és 150-200 koronától kezdődő jegyárakat kínálnak.

SJ X2000 vonatot nem egyszerű menet közben fotózni :)

SJ X2000 szerelvény

Snälltåget, a lassabb alternatíva

A csendes fülkék. Ide csak az ülhet be, aki csendben elfoglalja magát, tanul, olvas, stb. Itt nem lehet hangosan zenét hallgatni, telefonálni, mert kiküldenek. Imádom ezt a helyet, szerintem pont az olyanoknak találták ki, mint én. Azoknak, akik a falra másznak attól, hogy a szomszéd ülésen ülő teljes életét/előző esti kalandjait végig kell hallgatniuk, vagy attól, hogy egy (un)szimpatikus emberke fülhallgató nélkül hallgat zenét a telefonjáról. Mondjuk itt az első esettel még vonaton nem találkoztam, de az olvasáshoz jól jön a teljes csend. Konnektor minden általam használt vonaton van, Wi-Fi pedig a nagy többségükön. Internet hozzáférést a Skånetrafiken a buszain is biztosít, ahol a felhasználási limit 200 MB utanként.

A vonatok legnagyobb része akadálymentesített. Ha mégsem tudna a mozgássérült utas egyedül leszállni, akkor jelezni kell a kalauz felé a szándékot, aki jelez az állomásnak, ahol már várni fogja egy, az állomáson dolgozó alkalmazott a vonatnál az utast, hogy leemelje/lesegítse. 

Nagy előterek vannak, és a bőséges hely a csomagoknak. Minden vagonban van megfelelő méretű hely a nagyobb poggyászoknak is, így nem kell az ülés mellett hagyott utazóbőröndön keresztül esni, és le lehet ülni, mert nem foglal el egy csomag és a gazdája (indokolatlanul) egy négyes ülést.

Az utazóközönség nagyon vegyes a vonatokon a déli országrészben. Sok a svéd utas is, de  (főleg a Dániát Svédországgal összekötő vonalakon) rengeteg bevándorlóval találkozhatunk. Ennek ellenére is tiszták a vonatok, nincs szétdobált szemét és mindent vastagon elborító kosz. Az egyetlen zavaró tényezőt számomra ezeken a vonalakon (az utazóközönség részéről)  azok az asszonyok jelentik, akik hatalmas, csíkos-kockás, megtömött szatyrokkal utaznak, és úgy néznek ki, mint Mo-on a vásározó cigányok ( nem pejoratívan írom ), és fogalmam sincs, hogy hova vihetik azt a rengeteg cuccot folyamatosan. Ők is csak azért zavarnak, mert valamiért mindig az ajtóban állnak meg az összes cuccukkal együtt, és nem lehet tőlük elférni.

A mi környékünkön alapvetően az SJ (a svéd nemzeti vasúttársaság) és a Skånetrafiken üzemelteti a járatokat (ide értve a buszokat is). A járatok, amivel találkozni szoktunk :

- A Stockholmba tartó vonatok, amik a mi állomásunkon megállás nélkül áthaladnak, de a peronon várakozók biztonsága kedvéért ilyenkor kb. 160 km/h-ra lassítanak ezek a 200 km/h körüli sebességgel közlekedő vonatok. Elég félelmetes, mikor elsuhan egy ilyen vonat mellettünk, míg mi a peronon állunk. Képeket fentebb tettem be róluk.

- A svédországi részen az SJ által üzemeltetett Öresundstågok, amik gyorsabb személyvonatok. A magyarországinál mindenképpen gyorsabbak, 180 km/h körüli sebességükkel. Ezek a szerelvények jelentik a vasúti összeköttetést Dánia és Svédország között. Érdekességük, hogy mindkét ország áramhálózatával kompatibilisek (15 kV 16,7 Hz AC / 25 kV 50 Hz AC).

- A Skånetrafiken tulajdonában álló Pågatågok, amik személyvonatként üzemelnek az ország déli területén, több megállóval, mint az Öresundstågok, és kicsit lassabb, 165 km/h-s sebeséggel. Minden járaton van működő és használható internetkapcsolat.

A Pågatåg-ok többféle szerelvénnyel közlekednek, felénk ilyenek járnak.

- Körsatåg, amit a KLT üzemeltet. Skåne megyében csak Kristianstadig járnak, viszont mindhárom szomszédos megyébe eljuthatunk velük. Viktor időnként ezzel jön, ha valamiért lekési a szokásos vonatát.

 Bár a szerelvény öregnek tűnhet, kívülről az otthoni Piroskákhoz hasonlít, belül viszont egy modern IC-re.

A személyszállító vonatokból a fenti típusok közlekednek a környéken, azonban a vasúti forgalom nem csak ezekből áll össze. Rengeteg tehervonat is közlekedik ezen a vonalon, rendszeresen halljuk őket elzúgni a városon keresztül (mi kb. 5 percre lakunk a vasúttól).

Itt tehát mind a napi ingázáshoz, mind a kirándulásokhoz találhatunk gyors és elfogadható árú tömegközlekedési-alternatívát. Mind küllemben, mind beltartalomban meggyőzőbbek számomra a svéd vonatok, mint a magyarországiak, és itt tényleg úgy érzem, hogy megéri letenni az autót az ilyen utakért cserébe.

Egy svéd hamburger - kicsit másképp

Mindketten szeretjük a jó hamburgert, viszont ehhez Magyarországon nem volt olyan egyszerű hozzájutni. A nagyobb gyorsétteremláncok hamburgereitől én személy szerint rendszeresen úgy érzem magam, mintha egy hatalmas kő lenne a gyomromban miután megettem, az otthon készített változat pedig sajnos nem veszi fel a versenyt az igazán jó hamburgerekkel. Kísérleteztünk sokat ilyen téren, és a zsemle vonalon már egész jó eredményeket értünk el, viszont általában a húson meg is bukott az egész. Budapesten nagyon speckó (és jól ismert) henteshez kell menni ahhoz, hogy az ember jó minőségű marhahúst vásároljon, és tudja is, hogy az állat melyik részéből kapott éppen. Nagyobb áruházban - kevés kivételtől eltekintve - nem találtam jó marhahúst, kicsit távolabb menve Budapesttől pedig semmilyen marhahúst nem tudtam vásárolni a szupermarketekben (btw, a helyi henteseknél sem). Így, ha igazán jó burgerre fájt a fogunk akkor kénytelenek voltunk felkeresni egy-egy jól ismert belvárosi hambugerest, ahol mindig megtaláltuk a számításainknak megfelelő ebédet/vacsorát.

Akkor még nem is igazán izgatott, hogy honnan jön a hús, zsemle, egyéb alapanyagok, viszont itt, Svédországban felfigyeltem pár érdekességre, amit lentebb ki is fejtek.

Mivel itt egy igencsak pici településen lakunk, ezért olyan nagyon nem mélyültünk még el a "kézműves" hamburgerezők világában (a közelünkben egy sincs), csak az országban található nagyobb láncok közül próbáltunk ki kettőt (a Mcdonald's-nak és a Burger King-nek is vannak az országban éttermei, de nem hiszem, hogy sokkal jobbak, mint otthon).  Az egyik a Sybilla volt, ami nekem őszintén szólva nem jött be a vastagra szelt, fojtóan száraz krumplijával és a borzasztóan gejl majonézes szószaival. Viszont a másik étterem (Max) sokkal inkább belopta magát a szívünkbe, így ide már többször is ellátogattunk. Bár tudom, hogy ez is gyorséttermi lánc, semmi köze az egészségtudatos táplálkozáshoz, mégis érdemes rá figyelni, mert olyan dolgokat valósítanak meg, amikre jó lenne, ha többen törekednének a piacon.

A Max-ot 1968-ban indították családi vállalkozásként, és ha jól tudom azóta is családi tulajdonban maradt. Ezzel Svédország legrégebbi hamburger-hálózatának számítanak, és egyben az egyetlenek, akik (már 2008 óta) 100%-ban tudják fák ültetésével kompenzálni a kibocsájtott szén-dioxid mennyiségét. Ez azt jelenti, hogy eddig több, mint 1 millió fát ültettek Afrikában, ami kb. 35 focipályányi területnek felel meg.
Azt eddig is tudtuk, hogy a marhatartásnak nem kevés káros környezeti hatása van, mégis megdöbbentő, hogy egy ekkora cég éves szén-dioxid kibocsájtásának 66 százalékáért a marhahúspogácsák tehetők felelőssé (2014-ben ez még 73% volt).

A húsok (marha, csirke) és a halak is Svédországból származnak, és az adott szezonban a többi alapanyagot is belföldről szerzik be (egyébként az EU területéről importálnak). Az EU-n belül itt tartják a legjobb körülmények között az állatokat, és itt adnak nekik a legkevesebb antibiotikumot. 

A honlapjukon (www.max.se) meg lehet nézni a szendvicseket és az egyéb kínálatot, ami sokkal színesebb, mint más láncok termékpalettája. Többek között ajánlanak alternatívát a lakto-ovo vegetáriánusoknak, a vegánoknak, a gluténérzékenyeknek, laktózérzékenyeknek, és vannak csirkés- és halas burgereik is, aki nem preferálja marhát, de mégis húst enne. És a példának okáért a vegánokat nem intézik el egy sima salátával, hanem egy BBQ pulled-porkhoz hasonló szendvicset ehetnek, ami még húsevő szemmel is elég jól néz ki. A termékek mellett a fontosabb infókat mindig feltüntetik a főoldalon is, de részletes összetételt találunk a termékek saját adatlapján. A legviccesebb a buci nélküli burger, aminél azért megnéznék egy fogyási statisztikát :).
Ahogy a termékek összetételét, úgy természetesen az egyes termékek szén-dioxid vonzatát is megnézhetjük, hogy tudatában legyünk annak, hogy egy-egy étkezéssel mennyire károsítottunk a környezetet.

Az pedig, hogy minden éttermükben van legalább 1 hátrányos helyzetű alkalmazott (nem, nem migráns, hanem valamilyen módon fogyatékos ember) már csak hab a tortán. 2008 óta az éttermeik 100%-ban megújuló energiaforrásokkal üzemelnek, 2010 óta pedig minden fáradt olaj maradékukat biodízelként hasznosítják újra.

Az éttermekben üzemelnek expressz rendelésfelvevő terminálok is, amik közvetlen a bejáratnál találhatóak. Ezek elvileg arra valók, hogy nagy tömeg esetén rövidüljön a sorban állás időtartama, de szinte mindenki itt adja le a rendelését akkor is, ha senki más nincs az étteremben rajta kívül. Egy érintőképernyős terminált kell elképzelni, ahol minden termék és menü képpel és összetétellel (na meg persze árral) együtt szerepel. Annyi ideig válogathatunk ameddig jól esik, és senki nem kezd el ciccegni a hátunk mögött a sorban, ha végignézzük az összes étel összetételét :). Kártyával lehet fizetni minden terminálnál, és a rendelés végén kapott sorszámmal vehetjük át az ennivalónkat a pultnál. Tudom, hogy ez csökkenti a személyes kontaktot, de az tuti, hogy ilyen esetben nem lesz bunkó a kasszás srác/lány, és soha nem felejtődik el a felülajánlás.

De a legfontosabb, hogy eddig életemben itt ettem a legfinomabb gyorséttermi kaját, és a legeslegjobb sült krumplit. Egész vékonyra van szeletelve, ropog, és rajta hagyják a héját is, némi földes ízt adva ezzel a krumplinak. A ketchup ingyen van (szerintem ezért csak Mo-on kérnek külön pénzt), és az üdítőt is magadnak töltheted a pult melletti standnál. 

Ha pedig nem lenne kedvünk 1 órát utazni a legközelebbi Maxig, akkor a boltokban is megvásárolhatjuk az általuk is használt zsemléket (az lánc logója fel van tüntetve a csomagoláson), és elfogadható marhahúst is találhatunk bármelyik szupermarketben. Legutóbb például 20 dekás Angus marhahúspogácsát vettünk a zsemlékhez (még mindig egy 7000 fős településen vagyunk), és némi svéd baconnel dobtuk meg ezt a szerény kalóriabombát :). Minőségben magasan verte a magyarországi szupermarketeben kapható marhát, de a legtöbb kézműves hamburgerezőt is.

Úgyhogy, ha valaki Svédországban, Dániában, Norvégiában (vagy az Egyesült Arab Emirátusokban) jár és enne egy svéd hamburgert, az próbálja ki a Maxot, nem fog csalódni benne (az ajánlásom saját vélemény alapján történik).

Hogyan viselkedj egy átlagos irodai munkanapon a svédeknél?

A mai egy különleges vendégposzt lesz, egyenesen a férjem tollából. :) A leírás továbbra is teljesen szubjektív, nem garantálom, hogy mindenhol így zajlik egy nap. Na de nézzük, hogy hogyan is néz ez ki náluk, avagy következzen a svéd irodisták kisokosának 8 pontja :

1. Morogj valamit érkezéskor

A svéd "Jó reggelt!" köszönés (Godmorgon) ideális eszköz ahhoz, hogy a svédeket mogorvának lássuk. Mély hangon, elharapott d-vel és g-vel, haragosan ropogós r-rel kell kiejteni, enyhén morcosan, mintha haragudnál, valahogy így : "Uumorrrron" . Minél inkább zárt szájjal tudod ezt kiejteni, annál inkább svédnek néznek. Még jobb, ha fel sem nézel, csak magad elé mormogod. Na, ezeknek mi bajuk? - gondolja ilyenkor a magyar eleinte. Semmi, csak kedvesek és udvariasak. Tényleg.

A svéd fürdőszoba

Eddig 6 vagy 7 svéd háztartás/hotel fürdőszobájában jártam, így ez alapján, illetve a sajátunk után írom le az itt tapasztaltakat. 

A hotelek fürdőszobái nagyon hasonlítanak a magyarországiakhoz, gondolom ez egész kb. Európában egységes. Talán annyi a különbség, hogy itt minden fürdőszoba kisebb egy kicsivel az átlagosnál. A legviccesebb élményünket egyértelműen Halmstadban szereztük, ahol a fürdőszobán volt egy kerek hajóablak-szerű kitekintő a szoba felőli falon. Nagyon vicces volt, hogy a tusolóból tudom nézni a tévét, és, hogy simán belát bárki a szobából a fürdő bármelyik részére. Ez persze a szálloda minőségén nem sokat változtatott, teljesen meg voltunk elégedve vele, viszont nem tudom, hogy melyik tervezőnek juthatott eszébe ez a megoldás  :)

(a kép forrása : booking.com)

A szobánk ennek a tükörképe volt anno, de talán ezen a képen lehet a legjobban látni amit írtam. Szerencsére ez olyan szuper ablak volt, hogy be sem párásodott (bármilyen forró vízben tusoltunk), úgyhogy szabadon lehetett nézelődni.

A privát lakásokban 2 féle fürdőt láttam; káddal vagy tusolóval. Mi jelenleg az utóbbival rendelkezünk, de nézzünk pár szót az előbbiről.

A kádas fürdőknél észrevettem, hogy a kádak nincsenek úgy beépítve, mint ahogy az Magyarországon divat (ott még körbe is vannak csempézve), hanem simán csak be vannak "állítva" valamelyik fal mellé. Ez csak akkor hátrány, ha valaki úgy fürdik, mint én (V. szerint olyan utánam a fürdő, mintha egy teljes kacsa-csapat randalírozott volna odabent :) ), mert akkor simán befolyik a kád és a fal közé a víz minden alkalommal. Viszont egy kádat nem húzgál csak úgy el az ember, és takarít ki mögötte hetente (gondolom). Ezekben a fürdőkben jellemzően csempével burkolt fal van, de ez teljesen változó. Viszont szinte mindenhol látom, hogy (az otthonihoz képest) nagy ablakok vannak a fürdőszobákon. Persze tejüveggel vagy hasonlóval üvegezve, hogy ne lehessen belátni. Szerintem ez a szellőztetés miatt extra praktikus, mert nem kell fél órát várni, hogy kiszellőzzön a fürdő az előző delikvens után.

A másik féle fürdő (amilyen a miénk is) a tusolós. A legtöbb helyen azonban nincs külön zuhanyfülke, csak úgy van kialakítva a padló, hogy a lefolyó felé lejt egy kicsit minden irányból, úgyhogy szépen összefolyik a víz tusoláskor. Közös bennük, hogy egy nagyon érdekes "tapétával" van burkolva az egész, hogy ne tudd eláztatni a falakat. A padló linóleum jellegű, és a falnak is hasonló tapintása van, de nem ismerem a szakszót erre a burkolási formára. Így néz ki :

Remélem ezen a képen nagyjából látszik, hogy milyen is. Kicsit fényes, és fehér alapon kék pöttyös ill. virágmintás a díszítése, valamint teljesen vízhatlan.

Ez egészen a plafonig fut, úgyhogy a fürdőtakarítás egész egyszerűen annyiból áll, hogy kiviszünk minden elázós cuccot (pl. WC papír), körbefújjuk vízkőoldóval az egészet, majd x perc múlva megsikálgatjuk, és letusoltatunk mindent. A csap is olyan szekrényen van aminek nincs alja, úgyhogy elfolyik alatta a víz, nem akad meg. Van még egy nagyon jó kis szerszám, amit mi eredetileg ablaktisztításhoz használtunk Magyarországon. Ez a kézi lehúzó. Ezzel a műanyag gumis kis eszközzel kb. 2 perc alatt össze lehet húzni a sima linóleumról az ott maradt vizet, és máris száraz minden. Sajnos elég nagy hátrány, hogy itt együtt van a WC és a fürdő, de ezt is meg lehet szokni.
A zuhany is kicsit másképp működik, mint otthon. Nálunk így fest :

Ezt mi vettük ide, mert az előző lakó által itt hagyott meglehetősen el volt vízkövesedve (ahogy minden más is...). Eleve csak 2 opciónk volt a boltban, mert a szabvány 60 cm-es köz helyett nekünk csak 58 cm volt a rögzítő csavarok között, úgyhogy mindenképpen állíthatót kellett beszereznünk. Volt egy, ami egyikünknek sem tetszett, valamint ez, de azt hittük, hogy ez megfizethetetlen, mert otthon már nézegettünk ilyeneket, és azok nagyon drágák voltak. Azért lesz ami lesz alapon megnéztük ennek az árát is (a webshopban, mert kiírva nem volt), és kiderült, hogy csak 1-2 ezer Ft-al kerül többe, mint a nekünk nem tetsző, úgyhogy nagyon boldogan haza is hoztuk. Két része van, az egyik egy sima kézi zuhanyfej, a másik pedig egy fix, nagyobb fej, ami felülről engedi az emberre a vizet. Én csak esőztetőnek hívom, de mondjuk olyan, mintha egy erősebb felhőszakadásban ácsorognék, semmint esőben :). Évek óta nézegettem ezeket a zuhanyfejeket, úgyhogy tényleg nagyon-nagyon örülök most ennek. Szinte ellensúlyozza a fürdő méretét :). Van egy kis pöcök, aminek az elfordításával lehet szabályozni, hogy a kézi zuhanyfejet vagy az esőztető, felső fejet szeretnénk használni. Mindig ellenőrizni kell hogy ez hol áll, mert  nincs annál rosszabb reggelindító 10 másodperc, mint mikor beállok a zuhany alá, leveszem a kézi fejet, megnyitom a csapot, majd a felső fejből ömleni kezd rám a (csőben maradt) jéghideg víz. 

A csap működése sem a megszokott. Összesen két eltekerhető rész van rajta, az elülsővel a víz erősségét szabályozzuk, tehát megnyitjuk és elzárjuk a csapot, a másikkal pedig a hőmérsékletet állíthatjuk be. Ha magunk felé tekerjük akkor melegebb lesz, ha a fal felé, akkor hidegebb. Érdekes, hogy teljesen hideg víz nincsen, maximum langyosra tudjuk állítani a hőfokot.

 
Sem a kádas, sem a tusolós fürdőkben nincs rendes konnektor (feltételezem, hogy életvédelmi okokból). Az egyetlen konnektor szerű dolog a neoncső mellett található, de ez nem ad le áramot eddigi tapasztalataink szerint.

És a legeslegfontosabb összetevője a fürdőnek (természetesen), aki mindig ott van, ha történik valami :

A lefolyóügyi felügyelőnk, aki mindig gondosan figyelemmel kíséri a vízcseppek lefolyóba jutását, és segít nekik, ha azok elakadnának valahol :).

Egy igazi svéd sütemény (és egy igazi magyar ebéd)

Csütörtökön este császármorzsát vacsoráztunk (este kilenckor, khmm...), úgyhogy ha már ilyen jól ráhangolódtunk az édesség-vonalra készítettem is egy igazi svéd sütit péntek estére. Szerencsére még mára is maradt belőle, úgyhogy az ebéd előtti/utáni desszert is kijött belőle. Ez az igazi svéd süti pedig a kladdkaka volt, ami kb. olyan, mint egy brownie. Nagyon csokis (bár nincs benne csoki) tészta, puha külső rész, és szinte folyósan lágy belső. Nem sületlen, csak lágy. Kis porcukorral a tetején / lekvárral az oldalán igazán kitűnő édesség. Plusz előnye, hogy 5 perc az összerakása + 15 perc a sütési ideje, úgyhogy pikk-pakk készen van. Így néz ki :

Nincs benne sütőpor, úgyhogy elég tömény, de ezt ellensúlyozza a krémessége és az, hogy a jó minőségű holland kakaópornak köszönhetően nem is túl édes.

Az igazi magyar ebéd pedig lángos volt a mai napon (az egészséges életmód feltétlen szeretete még nem szivárgott át a mindennapjainkba a svédektől). Ezen nincs is mit magyarázni, viszont a nagy fokhagymás-olajos-tejfölös nyammogás közepette elfelejtettem az elején képet csinálni róla, úgyhogy ide csak az utolsó kis maradék darabka képe jutott :). Igazán jól sikerült ez is.

Azt már le sem merem írni, hogy reggelire a maradék házi padlizsánkrémemet ettük. Az tuti, hogy az összes vámpírt elijesztenénk a környékről ezzel a fokhagyma szaggal :) . Viszont a padlizsánkrémhez nem találtam a boltban majonézt, ezért azt is itthon kellett készítenem. Valahogy eddig nem is kerestem a majonézt, mert én nem szeretem, Viktor nem szereti, egyszóval senki nem eszi itthon. Tehát nem is érdekelt, és soha nem is mertem belevágni a készítésébe, mert mindenhol az írják, hogy ez már a konyhaművészet csúcsa, és ne is kezdjünk bele, csak akkor, ha épp akkor vettük ki a tyúk alól a tojást, az olajat a szomszéd olasz bácsi préselte frissen az olajfái terméséből, a Nap a Holddal derékszögben áll, és mi már mindent elértünk, amit a gasztronómiában el lehet érni.
Ezek közül nálam semmi nem stimmelt, mégis belevágtam, és csodák csodája sikerült is. Másodikra, de sikerült. Gyönyörű majonézem lett bolti tojásból is (de frissen vettem :) ), és rájöttem, hogy én valójában szeretem a majonézt, csak a bolti flakonos vacak nem is majonéz, csak az van ráírva. Úgyhogy mindenkinek ajánlom, hogy próbálja ki, mert a padlizsánkrémben is érezhető volt a különbség. Ezerszer krémesebb és finomabb lett, mint a bolti majonézekkel. Pedig nagyon hasonló, mint a bolti társai :

Már csak a holnapi menüt kell kitalálnom, bár az eddigieket elnézve azt hiszem csak nyers sárgarépát fogunk enni egy kis salátával, hogy ellensúlyozzuk az előző napok kalóriabevitelét :).

Szeszélyes időjárás

Szép "nyári", szombati nap, július legvégén....

Felébredek reggel 5-kor és úgy tűz be a nap a hálószoba ablakán, mintha 9 óra lenne. Ránézek az órámra, próbálok visszaaludni. Felébredek 7.15-kor, és továbbra is szikrázó napsütés, sehol egy felhő. Felkelek, és örülök, hogy ma elmehetünk kirándulni ebben a szép időben.....

Reggel 10 óra : megreggeliztünk, összepakoltam a konyhát, stb, és már épp felvetném a kirándulás gondolatát, de kinézek az ablakon és látom a sötét felhőket. 11-kor aztán elkezd szakadni az eső, és fél óránként váltakoznak az esős és a száraz időszakok egészen este hétig. A hőmérséklet napközben 16-18 fok körül alakul, de olyan magas a páratartalom (a műszerek szerint 91%, hogy pontos legyek), hogy egy szál pólóban vagyok, mégis szakad rólam a víz és nehezebben kapok levegőt.

Este héttől aztán oszlani kezd a felhőzet, és nyolcra kisüt a nap. Igaz, hogy közben még mindig szakad az eső, de hát kit zavar ez? Ilyenkor gyönyörű szimpla- és dupla szivárványok jelennek meg a ház körül.

Úgyhogy most fél kilenckor eljutottunk odáig, hogy akár mehetnénk is kirándulni, mert még/már száz ágra süt a nap, de hát ilyenkor már nem indulunk neki. Na meg persze nézzük a vízilabda-világbajnoki döntőt.

Az elmúlt egy hétben szinte csak ilyen napjaink voltak, kevés kivétellel. De például pénteken már 24 (!!) fok volt, úgyhogy nem panaszkodhatunk.