Svéd(d)élet(t)

Terhesgondozás és szülés Svédországban II.

Az előző bejegyzést ott hagytam abba, hogy a fájások már 2-3 percenként jönnek, és a kórház visszaigazolta telefonon, hogy tudnak fogadni, ráadásul a vizsgálat során megfelelően előrehaladottnak mutatkozik a szülés. Ekkor felveszik az osztályra a kismamát, és elhelyezik egy szülőszobában. Ha minden jól megy, innentől kezdve itt fognak „lakni”, akár egy órán, akár fél napon át tart a szülés. Egy szobában egyszerre egy nő szül, nincsenek megosztott szobák a vajúdás ideje alatt. A szobákhoz tartozik fürdőszoba is (változó, hogy saját fürdő van, vagy 2 szoba osztozik egyen), és sok kórházban elérhető vajúdó kád is, ha a leendő anyuka a meleg víztől várja a fájdalom csillapodását.

Ezen kívül is egy sor vajúdást könnyítő eszköz a rendelkezésre áll: labda, mindenféle helyzetbe állítható ágy, stb. Ahogyan a vajúdást, úgy a kitolási pozíciót is a nő választhatja meg, semmilyen megkötés nincs erre vonatkozóan.

Átlag szülőszoba

A pár másik fele, vagy egy hozzátartozó végig ott lehet és segíthet a nőnek, és a szülésznők is meg-megjelennek, hogy értékeket ellenőrizzenek vagy éppenséggel segítsenek a folyamat előrelendítésében. Saját tapasztalatom szerint nem lógnak az ember nyakán, hagyják, hogy a dolgok a saját ütemükben történjenek, de mindig azonnal megjelentek, ha megnyomtuk a hívógombot. A türelmetlenség vagy siettetés szikráját sem érzékeltem rajtuk, és mindig volt egy-két biztató szavuk mindkettőnkhöz. A folyamatokról és vizsgálatokról alaposan tájékoztatnak és minden beavatkozás előtt engedélyt kérnek. Fontos tudni, hogy az esetleges vizsgálatokat saját felelősségre elutasíthatjuk, bár kétlem, hogy teljesen indokolatlanul, jobb dolguk nem lévén akarnának ilyeneket végezni bárkin.

A teljes szülést a szülésznők vezetik le, orvos csak indokolt esetben érkezik a szobába, például ha komplikáció lép fel, ami miatt speciális beavatkozásra vagy császármetszésre lenne szükség. Ez utóbbi természetesen már egy műtőben fog megtörténni és nem a szülőszobán, így nemcsak egy orvos bukkan fel, hanem egy teljesen más csapat veszi át az irányítást. A mi kórházunkban a hatékonyság jegyében helyezték el a különböző részlegeket: a sürgősségi osztály bejáratától közvetlen lift visz a szülészetre. Ettől az osztálytól balra a műtők, jobbra a koraszülött osztály található, így ha a szülésznő megnyomja a riasztócsengőt, mindkét részlegről pillanatokon belül megjelenik a segítség, és az anyuka akár egy percen belül a műtőbe kerülhet.

A sikeres szülés után pedig egy percre sem veszik el a babát a szüleitől. A köldökzsinórt csak bő 10–15 perc után vágják el, és nincs felesleges azonnali csap alá dugás, vagy mérés sem. Csak megnézik a baba légutait (anélkül, hogy elvennék az anyjától), fantasztikus gyorsasággal feltakarítanak, elpakolnak, majd csendben eltűnnek, és legközelebb egy óra múlva térnek vissza, amikor a friss szülők kapnak egy kis enni- és innivalót, illetve ekkor kerül sor pár egyéb vizsgálatra is, amit szintén a szobán belül végeznek, a pár másik tagjának részvételével. Mikor mindezek lezajlottak, és az újdonsült szülők is magukhoz tértek egy kicsit, akkor kerül át a család az újszülött (úgynevezett BB) részlegre, ahol az utógondozás zajlik.

A még a szülőszobán kapott energia-visszatöltő szendvicsek

A szülők választhatják azt is, hogy 6 óra megfigyelés után hazamennek, amennyiben minden rendben zajlott, vagy maradhatnak még 48 óráig, amíg kicsit belejönnek az új feladatokba és az első vizsgálatok is megtörténnek. A BB részlegen is egy családnak jut egy szoba, nagyon kivételes esetekben fordulhat elő, hogy 1–1 éjszaka osztozni kell a szobán valaki mással. Ahol mi voltunk, ott be sem fért volna több ágy a szobába, de pl. Stockholmban időnként túltelítődik az osztály.

Szoba a BB-részlegen

A BB részleget úgy tudnám a legjobban leírni, mint egy kórházzal keresztezett hotelt. A mi esetünkben két szoba osztozott egy fürdőszobán, ami a közös előterünkből nyílt és nem a két szoba között kapott helyet (így éjszaka nem zavartuk egymást a csobogó vízzel, vagy a WC hangjával). A szobában egy állítható kórházi ágy, illetve egy másik kinyitható vendégágy volt, asztal, szekrény, mosdókagyló, pelenkázó és egy kocsi a babának. Az éjjeliszekrényen található menüből rendelhettünk minden napra reggelit, ebédet és vacsorát, illetve minden este kaptunk egy kis éjszakai, tartalék harapnivalót. Nem hiszem, hogy Magyarországon bármikor ilyet mondanék, de itt már csak az ételért is megérte kórházban lenni. Mintha tényleg egy étteremben lettem volna, 6 féle leves/előétel, 12 féle főtétel, 9 féle desszert és 2 féle saláta volt az étlapon, plusz a svédasztalos reggeli.

Pár főétel a teljesség igénye nélkül:

• Lasagne pirított zöldségekkel
• Mézes pácban sült csirkemell pirított kukoricamártással, steakburgonyával és gyökérzöldségekkel
• Marhafasírt szárított paradicsommal, bazsalikommal krumpli gratenggel, és sült paradicsommal
• Sertésszelet tárkonyos szósszal, uborkasalátával és petrezselymes krumplival
• Fűszeres kéregben sült lazac krémes, citromos rizzsel, paszternákkal és balzsamecetes lilahagymával

A desszertek közül egyértelműen a vaníliás panna cotta mangó szósszal illetve a palacsinta voltak a kedvenceim. Vacsorára ugyanúgy az ebédmenüből lehetett választani, így napi 2 meleg étkezést biztosítottak. Az éjszakára kapott “tartalék” étkezés valamilyen szendvics volt egy pohár sűrűbb gyümölcslével (inkább smoothie-nak mondanám).

Aki ezek után még éhes maradt volna, arra egy komplett édességes stand várt a folyosón kekszekkel, sütikkel és fűszervajas kétszersültekkel, illetve egy kávé- és tea automatával. Ezek természetesen ingyen voltak. A folyosó közepén pedig volt egy konyha mikróval és hűtővel amit szintén minden ott tartózkodó használhatott.

Folyosói kávéautomata és kekszes szekrény

A szobákban a hívásunkra mindig azonnal ott termettek a nővérek, pedig időnként hajnali kettőkor csengettük fel őket. Soha, egyszer sem mutatták, hogy fáradtak lennének, vagy épp egetverő hülyeségnek tartanák a kérdést, amit feltettünk nekik, pedig biztosan volt ilyen. A BB csak a szülőké és a babáké, ide senki más nem jöhet be, látogatókat az előtérben kialakított vendégtérben lehet fogadni.

És hogy ez mennyibe kerül? A terhesgondozás és a szülés ingyenes (illetve az adónkból fizetjük), a BB elszállásolást pedig csak a partnernek számlázzák ki, esetünkben ez 250 korona, azaz kb. 8250 Ft volt.

Én, aki évekig rettegtem a szüléstől, maga az esemény és a kórházi körülmények miatt most azt mondom, hogy bármikor újra végigcsinálnám. A professzionális szülés kísérés (direkt nem vezetést írok!), a teljes biztonságot nyújtó hangulat és az utógondozás magas minősége miatt megszűnt minden korábbi előítéletem és privilegizáltnak érzem magam, hogy egy ilyen helyen szülhettem. Pedig ennek kellene a természetesnek lenni, és nem annak a rengeteg borzalomnak, amit Magyarországon szülészeti ellátásnak neveznek. Mert hiába profi a szakembergárda, ha a feltételek nem adottak.

A szülés után még egy hónapig hívhatjuk a BB-t is, ha valami problémánk adódik, de elsősorban barnmorskák, azaz védőnők állnak rendelkezésünkre az utógondozásban. A hazaérkezés után egy héttel látogatóba jönnek, illetve 8 hónapos kor körül szintén tartanak egy családlátogatást, a többi időpontban pedig nekünk kell vinnünk a babát a vizsgálatokra. Ezeknek mindegyike önkéntes alapon működik és elutasítható, de főleg első gyermekes szülőként jó lehet, ha van egy kis profi segítség. Ha valami miatt nem szimpatikus a védőnő, itt is azonnal válthatunk és átjelentkezhetünk egy másikhoz. Az összes oltást ők adják be (3 és 5 hónapos, valamint 1 éves korban), és az alapvető dolgokat (súly, méret, fejkörméret) is minden látogatásnál megnézik. Minden fontosabb adatról naplót vezetnek, amiből a szülő is kap egy példányt. A 4 hetes és a 6 hónapos kontroll egy orvossal együtt történik, aki egyéb vizsgálatokat is elvégez, például ellenőrzi a látást, hallást, mozgásfejlődést, reflexeket, stb.

A csecsemőkort hasonlóan „lazán” kezelik, mint a terhességet. A sokszor feleslegesen aggódó szülőket szinte mindig azzal nyugtatják, hogy minden teljesen normális, ami történik, hiszen minden gyerek más, más ütemben fejlődik és nem lehet egy sémát ráhúzni az összesre. Ez ugyan igaz is, de (főleg az első gyermeknél) az ember néha hajlamos túlizgulni a legkisebb eltérést is. Ilyenkor megnyugatató lehet más anyukákkal is beszélni, amire lehetőségünk van az úgynevezett „öppen förskola”-ban, ami a kommun vagy az egyház szervezésében tartott baba-mama csoport. Szinte minden településen van ilyen csoport, változó időpontokban, változó programmal, de mindenképpen egy jó helyszín a babáknak a szocializációra, a szülőknek pedig a tapasztalapcserére.

Akit érdekelnek a „GYES” és a szülői szabadság technikai részletei annak ajánlom ezt a régebbi bejegyzésemet is: https://svedelet.blog.hu/2019/12/15/szulesi_szabadsag_a_svedeknel

Minden baba születésekor kapnak a szülők egy kék vagy egy rózsaszín golyót a baba nemétől függően, amit ezekbe a hengerekbe lehet bedobni a távozáskor. Ez mutatja az adott hónapban született gyerekek számát.

Terhesgondozás és szülés Svédországban I.

Miután a tavalyi évben személyes tapasztalatokat szereztünk a terhesgondozásról és szülészetről, gondoltam itt az ideje, hogy egy általános összefoglalót írjak róla. Habár a rendszer elvileg országosan egységes, azért lehetnek eltérések megyénként, illetve a kórházak között. Az én tapasztalataim Skåne régióból származnak, így aki esetleg Stockholmban szülne, az ne vegyen innen minden információt készpénznek.

Illetve nem vagyok egészségügyi szakember sem, így előfordulhat szakmai tévedés a szövegben, ezért mindenkit kérek, hogy ne ez alapján tervezze a várandósságot/szülést.

Az első lépés a terhesgondozás felé vezető úton természetesen a terhesség igazolása – azaz egy terhességi teszt elvégzése otthon. Erre teljesen megfelelő szinte bármelyik, a patikákban található teszt. A legtöbb nő mire észreveszi, hogy állapotos már legalább a 4–5. hétben van (a 40 hetes terhességi ciklust figyelembe véve), így a pozitív teszt után a következő feladat az, hogy keressen egy rendelőt, ahol védőnői szolgálat működik és végeznek terhesgondozást.

Itt ki kell egy kicsit térnem a „barnmorska”, azaz védőnő fogalmára. A szót csak jobb híján fordítom így, mivel Svédországban a barnmorskák sokkal szélesebb körű feladatokat látnak el, mint Magyarországon. Egy svéd barnmorska végezhet terhesgondozást (és a problémamentes terhességeket konkrét orvosi jelenlét nélkül kíséri végig), dolgozhat a szülészeten és kísérhet szüléseket orvos jelenléte nélkül, illetve ők végzik az utógondozást is. A legnagyobb különbség tapasztalatom szerint abban van, hogy az itt dolgozókra sokkal több olyan döntési felelősség hárul, amit Magyarországon inkább az orvos vesz magára.

Na, de vissza a terhesgondozáshoz. Ha megtaláltuk a számunkra szimpatikus egészségházat, akkor be kell jelentkeznünk egy úgynevezett beiratkozó beszélgetésre. Ez általában a terhesség 4–8. hete között történik, ahol megismerkedhetünk a választott védőnőnkkel, aki kérdéseket tesz fel az egészségügyi állapotunkról, illetve – amennyiben erre engedélyt adunk – átnézi az előzetes kórtörténetünket. Ezen a beszélgetésen általános információk hangzanak el a terhesség menetéről, kapunk egy újabb időpontot a következő vizsgálatra, illetve bizonyos esetekben a 12. hét környékére egy ultrahangra. (A 12. hét előtt csak kivételes esetekben végeznek ultrahangot, ilyen például a lombik program sikerességét megerősítő ultrahang, amit a kezelést végző klinika csinál.)

A 11–14. hetek között elvégzett ultrahangot egy vérvétellel kötik össze (összefoglaló nevén ez a KUB vizsgálat, ahol az esetleges kromoszóma-eltéréseket igyekeznek felfedezni), ami nem számít rutinvizsgálatnak az ország összes területén. Bizonyos megyékben csak a fokozott kockázatot hordozó terhességek esetében végzik el. Ha bármi kromoszómahiba vagy egyéb eltérés gyanúja merülne fel akkor a kismamát továbbküldik egy NIPT vizsgálatra, ami egy vérvizsgálat kifejezetten a kromoszómarendellenességek kiszűrésére, illetve indokolt esetben a méhlepényből vagy a magzatvízből is vehetnek mintát.

Komplikációmentes terhesség esetén normális tehát, hogy az „állami” egészségügy az egész terhesség alatt csak 1 ultrahang lehetőségét ajánlja fel, a 18–20. hét között. A baba nemét is ezen az ultrahangon állapítják meg, bár nem tudnak mindig biztosat mondani.

A védőnővel a terhesség elején ritkábban, az idő előrehaladtával pedig egyre gyakrabban találkozik a leendő anyuka, amely vizsgálatokra természetesen a pár másik felét is szeretettel várják. Egy komplikációmentes terhesség esetén 6–10 alkalommal kerül sok ilyen találkozóra, ahol a vér- és vizeletvizsgálat mellet a magzat szívhangját ellenőrzik, vérnyomást mérnek és általános kérdéseket tesznek fel. A 29. héten elvégeznek egy, a magyar gyakorlatban is jelen lévő terheléses cukorvizsgálatot, amivel a terhességi diabéteszt szűrik.

Védőnője válogatja, hogy testsúlyt mérnek-e, de teljesen elfogadott, ha a kismama szeretné ezt mellőzni és nem kér dietetikai tanácsokat.

Ha bármi probléma felmerül akkor természetesen egy orvos is belép a képbe, illetve a 20. terhességi hét után panasz vagy bizonytalanság esetén már nem a barnmorska-t, hanem a kórházi szülészetet kell hívni, és oda bemenni soron kívüli vizsgálatra.

A szimpátia nagyon fontos a leendő szülők és a védőnő között és a svédek szeretnék, hogy a kismamák biztonságban érezzék magukat, ezért lehetőség van védőnőt cserélni, amennyiben az első nem vált be. A védőnők feladata nemcsak a terhesség fizikai nyomon követése, de a leendő anyuka lelki támogatása is. Amennyiben a kismama félne a szüléstől és ilyen jellegű támogató segítségre lenne szüksége, lehetőség van ingyenes tanácsadásra, beszélgetésre egy pszichológussal, vagy akár találkozóra egy kórházi segítővel.

A védőnői szolgálatok időről-időre szerveznek szülésfelkészítő tanfolyamokat is, amik természetesen szintén ingyenesek és nagyon hasznosak tudnak lenni, főleg, ha az első gyermekét várja valaki. Nemcsak a szülés menetéről mondanak el mindent, de különböző technikákat is tanítanak, amik később nagy segítségünkre lesznek. A védőnő segíthet többek között a szülési terv megírásában is, ami egy jó irányadó lehet a kórházi személyzetnek, és a szülők is időben végiggondolhatják, hogy mit szeretnének és mit nem. Egy szülési tervben nem csak azt lehet megírni, hogy milyen jellegű fájdalomcsillapítást fogadunk el és mit nem szeretnénk, de azt is érdemes jelezni, hogy milyen stílusú szülésre készülünk. Van, akinek a sok megerősítés és lágy hangú dicséret lendíti előre a folyamatot, míg mások elszántabban tudnak „küzdeni”, ha egy kicsit határozottabb, esetlegesen keményebb utasításokat kapnak.

A 37. héttől számít teljes idősnek a terhesség, ez előtt koraszülésről beszélhetünk. Persze vannak már ekkor is teljesen érett, külön gondozást nem igénylő babák, de ez esetben kicsit más a protokoll, több extra vizsgálatot hajtanak végre és szigorúbb a megfigyelés.

A 42. terhességi hét után beszélhetünk túlhordásról. Ilyenkor a barnmorska már napi szinten ellenőrzi a kismama és a baba állapotát és szükség szerint be is indíthatják a szülést, de általában nem szoktak nagyon aggódni miatta, ha nem látnak egyéb problémát. Általánosságban elmondható, hogy amíg nem lép fel a babát vagy az anyukát veszélyeztető körülmény, a svédek hagyják, hogy a természet diktálja az ütemet.

A 1177.se oldalon nemcsak a terhességről találunk meg minden információt, hanem a szülés előtti felkészülésről és magáról a szülésről is. Habár minden kórháznak megvan a saját listája arról, hogy mit kell/érdemes magunkkal vinni, van egy egységes lista is, ami az alábbiakat tartalmazza:

• személyi igazolvány/jogosítvány
• szülési terv
• ruha a babának, amiben majd haza akarjuk vinni
• személyes tisztálkodó szerek, mint pl. fogkefe és fogkrém

Ééés, ennyi. Persze a partner vigyen magával váltóruhát, ha bent akar aludni, illetve a szülés időtartamára valami ennivalót, de másra nincs szükség. Sem WC papírra, sem evőeszközökre, sem folyékony szappanra, sem WC deszkára… Nehéz ezt elhinni a magyar kórházi viszonyokon edződött emberként, de valóban így van. Mivel én sem hittem el, ezért vittünk egy pár extra dolgot, amit azután persze elő se vettünk a táskából.

Ha a 37. és a 42. hét között magától beindul a szülés, akkor a „normál” protokollt kell követni. Először is, nem kell azonnal a kórházba rohanni. Mivel a svédek szerint a megszokott és biztonságos otthoni környezetben haladnak a legjobban a dolgok, ezért az 5–10 perces, rendszeres fájások előtt teljesen felesleges felhívni a kórházat. Azonban még ekkor is csak elkönyvelik a tényt, hogy beindult a szülés, és azt tanácsolják, hogy a leendő szülők telefonáljanak újra, amikor már 10 percen belül legalább 3 fájás van. Amennyiben ekkor a számunkra kijelölt kórházban megerősítik, hogy van hely a számunkra, már indulhatunk is. Nagyon fontos azonban mindig telefonálni és megvárni a jóváhagyásukat, mivel megeshet, hogy az adott szülészet éppen tele van és egy másik kórházba fognak átirányítani, ami esetleg az ellenkező irányban is lehet. (Akik nagyon messze, több órányi autóútra laknak a legközelebbi kórháztól azoknak van lehetősége a kiírt időpont előtt pár nappal beköltözni a kórház közelében lévő, úgynevezett páciens-hotelbe, ahol kivárhatják a szülés beindulását anélkül, hogy a nagy távolság miatt kellene stresszelniük.) Persze nem minden baba várja ezt meg: nem sokkal a mi babánk érkezése előtt történt, hogy egy apuka kénytelen volt az úton félrehúzódni, és a mentőket hívni. Két irányból is indultak segíteni, de mire odaértek, már minden komplikáció nélkül világra jött az újszülött.

A kórházba érkezés után pedig még mindig nem biztos, hogy felvesznek az osztályra. Ha a szülésznő (ez ugyebár ugyanaz a „barnmorska” végzettség amiről az elején már írtam, csak a kórházban dolgozók esetén jobban passzolónak érzem a szülésznő kifejezést) úgy ítéli meg, hogy a szülés még nincs eléggé előrehaladott állapotban (azaz a méhszáj még csak 1–2 centire nyitott), akkor simán hazaküldheti a pácienst egy úgynevezett pihenő gyógyszer adaggal, ami fájdalomcsillapítót és altatót tartalmaz. Pihenésre, alvásra, kádfürdőre biztatnak, és megkérnek, hogy pár órát még otthon vajúdjon az anyuka.

A következő bejegyzésben pedig elmesélem majd, hogy mi történik akkor, amikor már nem engednek haza a kórházból.

A jó öreg magyar bürokrácia

Az utóbbi években annyira gördülékenyen és stresszmentesen mentek a dolgok körülöttünk, hogy már szinte hiányzott valami igazi kis magyaros túlbonyolítása az életnek. A baba születése kapcsán “szerencsére” tudtuk pótolni ezt a hiátust is. Ez a blogbejegyzés kivételesen nem annyira Svédországról szól, ráadásul a jól ismert magyar panaszkodás-kultúrára alapoz. Aki pont azért látogatja a blogomat, mert ilyesmire nem kíváncsi, az itt nyugodtan abbahagyhatja az olvasást, és inkább várja meg a következő bejegyzést, nem marad ki semmiből. Ráadásul hosszú is lesz - nem miattam, a bürokrácia miatt.

Mivel a magyar mellett svéd állampolgárok is vagyunk, nem volt semmi különösebb intéznivalónk a svéd hatóságoknál, amikor a kislányunk megszületett: abban a két órában, amíg mi a szülőszoba magányában örültünk az új családtagnak, a kórházi személyzet beküldte az adatokat a Skatteverket-nek (a svéd adóhivatal) és mire megkaptunk a szobát az újszülött osztályon, már a kezünkbe is nyomták a papírt a baba személyi számával. Pár nap múlva azután jött még két levél, hogy melyik orvosi rendelőbe és melyik fogorvoshoz tartozik a baba, amit ha szeretnénk, módosíthatunk a 1177.se oldalon. Ezzel több dolgunk nem volt azóta sem.

A gyerek leendő magyar állampolgárságáról már a szülést megelőzően is sokat beszélgettünk. Én mindenképpen szerettem volna, hogy a magyar rendszerben is regisztrálva legyen, Viktor kevésbé látta ennek értelmét. Végülis abban maradtunk, hogy megcsináljuk - majd, egyszer, ha úgy jön ki a lépés. A tél végére aztán egyrészt úgy jött ki, másrészt akkor tudtuk meg, hogy az ilyesmi elvileg nem opcionális: a magyar törvények szerint ugyanis minden olyan gyermek, akinek legalább az egyik szülője magyar állampolgár, automatikusan magyar állampolgár is lesz, így kötelező bejelenteni. Semmi baj, akkor nem kérdés, hogy elintézzük.

Több módja is van ennek, nekünk a legegyszerűbb az volt, hogy a magyar konzulátuson intézzük el. A koppenhágai közelebb lenne hozzánk, de a frappáns "Konzinfo Időpont" nevű rendszerben júliusra volt legkorábban időpont. A stockholmi kicsit messzebb van és ott voltak is szabad időpontok belátható időn belül, viszont nincs anyakönyvezés a választható ügytípusok között. A legegyszerűbbnek az tűnt tehát, hogy telefonon érdeklődjünk náluk Stockholmban. A vonal túlsó végén tájékoztattak, hogy mindent lehet intézni, de azért nem lehet egyből időpontot foglalni, mert előbb "kifaggatnak" (így, ezt az enyhén ÁVO-s hangulatú kifejezést használva), azután majd kapunk időpontot emailben.

Jelenet A tanú c. filmből (Bacsó Péter, 1969)

A furcsa szóhasználat ellenére maga a faggatás egyébként csupán abból állt, hogy egyeztettünk minden körülményt és megbeszéltük, hogy ezek alapján milyen papírokat kell kitölteni, milyen igazolványokat és igazolásokat kell vinni. Itt szeretném is mindjárt egyértelművé tenni, hogy bár maga a rendszer borzasztó bürokratikus, de erről nem a stockholmi konzuli személyzet tehet, ők kifejezetten segítőkészek: pörgősek voltak az email váltások, és mindent pontosan megírtak, hogy ne a helyszínen derüljön ki, ha valami hiányzik.

Nézzük, mivel kell készülnöd, ha külföldön született magyar gyereket szeretnél anyakönyveztetni:

• mindkét szülőnek jelen kell lennie (esetünkben ez magával vonta a baba jelenlétét is, hiszen nem volt kire hagynunk, így nem csak az első magyar hivatali ügyintézése volt meg, de az első vonatozása is az X2000-en)
• mindkét szülő mindkét útlevele (a svéd is, a magyar is)
• ha a gyereknek van svéd útlevele, akkor az is
• mindkét szülő magyar személyije, lakcímkártyája
• a szülők házassági anyakönyi kivonata
• Skatteverket által kiállított, lepecsételt, aláírt igazolás (erről mindjárt írok bővebben)
• a kitöltött adatlapok a születésről, valamint a lakcímnyilvántartásba vételről (ezt is kifejtem)

Az első néhány pont csak a szokásos, magyar ember ennél kevesebb igazolvánnyal WC-re se indul el. De mi a helyzet a svéd igazolással? A Skatteverket weboldalán bejelentkezve általában bárki kinyomtathatja magának a saját különféle igazolásait svéd, vagy angol nyelven - lakcím, állampolgárság, stb. A mi ügyintézésünkhöz természetesen ez nem elég jó, hanem egy olyat kell kérni, amin egyben rajta van a név, personnummer, születési hely, születési idő, lakcím, mind a gyerek, mind pedig a szülők esetében. Pecsét és aláírás nélkül pedig nem ér semmit. Ezt igen nehéz elmagyarázni a svéd ügyintézőnek, aki az életében nem látott bélyegzőt, mert nincsen rá szüksége. Általában mindent elektronikusan intéznek, de ha valahol mégis kell papír, akkor az úgy jó, ahogy kijön a gépből. Azért valahogy sikerült telefonon keresztül megértetnem az ügyintézővel, hogy miért kér ilyen különös dolgokat az az ország, amely csaknem két éve nem hajlandó megszavazni a svéd NATO csatlakozást. Harmadnapra aztán a postaládánkban volt a szent pecsétes papír. (Elvileg ez angol nyelven kellett volna, de egy időközben életbe lépő törvényi változás miatt már nem tudják így elfogadni, hanem svéd nyelven kell kiállítani, amiről hiteles magyar fordítást kell készíteni. Azután jött a jó hír, hogy létezik erre egységes, EU-s, többnyelvű formanyomtatvány, ha azt kikérjük akkor nem kell fordíttatni. Pecsét, aláírás persze mindenképpen kell arra is. Nagyon fontos!)

Az adatlapok kitöltése sem volt gyerekjáték. Habár Word dokumentum, de olyan ügyesen van formázva, hogy külön kis kihívás gépen kitölteni anélkül, hogy szét ne essen. A felsorolt igazolványok és igazolások bemutatása mellett most minden adatot itt is ki kell tölteni huszonhétszer.

• Apa, mint kérelmező: neve, lakcíme, mivel igazolja magát, meddig érvényes az igazolványa, ki állította ki az igazolványt?
• Anya, mint kérelmező: ugyanezek.
• A gyermek: Hogy hívják külföldiül? Hogy hívják majd magyarul? Hol született? Hogy hívják azt a helyet külföldiül? Hogy hívják magyarul? Mi a magyar személyi azonosítója? (Fun fact: nincs neki, hiszen most akarjuk igényelni.)

Azután:

• Apa, ezúttal mint szülő: Mi a neve? Mi a nemzetiségi neve? Mi a házassági neve? Mi a nemzetiségi házassági neve? Hol született (külföldiül, magyarul...), mikor született, miért született? Hol lakik, hol tartózkodik, mivel igazolja ezt, ki állította ki az igazolványt? Hol kötött házasságot anyával, mikor kötötte, mi az anyakönyvi száma? Hol váltak el, mikor váltak el, ha elváltak akkor hol és mikor házasodtak? Ha meghalt... stb.
• Anyára, mint szülőre ugyanezek. Szerencsére a házassági/válási rovatokat csak egyszer kell kitölteni, azt azért feltételezték, hogy nem külön helyen történt az esküvő.

Tudom, hogy ezek ismerős és megszokott dolgok az olvasónak, nekünk is az volt. De az évek alatt hozzászoktunk a svéd ügyintézéshez, ezért ordító volt a kontraszt. Na de nézzük tovább:

• Nyilatkozni kell, hogy nem örökbefogadás történt. Apa és anya is aláírja.
• Nyilatkozni kell, hogy a gyerek nem béranyától született. Két centivel lejjebb apa és anya is újra aláírja.
• Nyilatkozni kell, hogy... és így tovább, két centinként újra és újra aláírni, hogy miről nyilatkozol.
• Azután jön az egyik kedvenc részem: "A magyar nyelvet értem és beszélem. / A magyar nyelvet nem értem és nem beszélem. (A megfelelő rész aláhúzandó.)" Majd ezt alá kell írni. Könyörgöm, ha nem érti és nem beszéli, akkor mégis mi alapján húz alá és ír alá ezen a magyar nyelvű ezeroldalas nyomtatványon? (Jó persze, tolmáccsal megoldható. Csak legyen rajta a tolmács neve, igazolványa, aláírása… tényleg!)

A másik kedvencem a születési helyre vonatkozó rubrika volt. Mivel a svédek a születési helynek nem tulajdonítanak túl nagy jelentőséget és nem tartják külön nyilván, ezért a Skatteverket igazolásán a lakóhelyünket tüntették fel a baba születési helyeként. Mi viszont a valós születési helyet írtuk be, ami a szomszédos kommun-ben van. Mi a megoldás? Természetesen nem a valódiságra, hanem az igazolhatóságra hajtunk, tehát a valós helyet kihúzzuk, a nem valósat beírjuk (aztán megcsillagozzuk, hogy javítva lett, dátum, szignó).

Néhány oldal a kitöltendő iratokból

Mindezeken kívül szerepel a nyomtatványon egy "származási hely" rovat is a gyerek adatainál. Mint kiderült, oda az anya magyarországi lakóhelye kerül. Hogy ez a gyermek nem csak, hogy nem onnan származik, de még az életében nem is járt ott, az most mindegy. De menjünk is tovább a lakcímnyilvántartásra.

Elismerem, hogy itt mi is hibásak vagyunk. Amikor Svédországba költöztünk még bizonytalan volt, hogy hogyan alakul az élet, meddig maradunk, stb., ezért megmaradt a magyar lakcímünk. Később pedig eszünkbe sem jutott, hogy ezt töröltetni kellene, bejelentve a külföldi letelepedést. Így viszont most a gyereket is az anya magyar lakcímén kellett regisztrálni, amihez viszont a lakás tulajdonosának (jelen esetben nagypapának) is alá kell írnia egy papírt, hogy ehhez ő hozzájárul. Persze ezen a papíron újra ki lehet tölteni, hogy a gyereknek mi a neve, mi a házassági neve (egy gyereknek!), hol született, mikor született, kitől született, mi a családi állapota (egy gyereknek, könyörgöm!!), apának aláírni, anyának aláírni, ők magukat mivel igazolják, azt ki állította ki, az meddig érvényes.

Ezen a ponton érdekes módon hirtelen véget ér a nagy szigorúság. Az ingatlan valamelyik tulajdonosa csak úgy, okmányok nélkül aláír, sőt az aláírással azt igazolja, hogy "amennyiben az ingatlannak több szállásadója van, úgy valamennyi szállásadó fentebb nevezett személy ingatlanba történő bejelentkezéséhez hozzájárul". Mi ez a hanyagság kérem?

Ha lett is volna bármi kétséged afelől, hogy ez mind jórészt felesleges adminisztráció, akkor a konzulátus készséggel megválaszolja azt is. Amikor pár rovat kitöltése nem volt teljesen egyértelmű és emailben segítséget kértem, akkor tájékoztattak, hogy nyugodtan hagyhatom üresen is, úgyis lekérnek mindent a nyilvántartásból. Tehát ez az adatszolgáltatás igazából nem több, mint egy öncélú teszt az analfabéták kizárására.

Jelenet A tanú c. filmből (Bacsó Péter, 1969)

Mint mondtam, a konzuli dolgozók egyébként végig nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, és ez így volt akkor is, amikor családilag megérkeztünk a stockholmi követségre. Az összes iratunkat, papírunkat, pecsétünket gyorsan leellenőrizték, felvezették a rendszerbe, és egy fél óra alatt meg is kaptuk a baba friss, ropogós születési anyakönyvi kivonatát. Nem tudhatjuk, hogy mikor és mire kell majd neki, de egyszer biztos fogják tőle kérni valami formanyomtatvány mellé.

Kertészkedés svéd módra

Svédországra gondolva nem feltétlenül a kertészkedés jut elsőként az ember eszébe. Fenyőerdők, jávorszarvas, esetleg Spotify…de ki akarna paradicsomot, vagy almát kínozni a skandináv időjárással? Pedig nem lehetetlen, sőt! Csak a termesztés helyét és a termesztendő növényt kell megfelelően összepárosítani. A klímaváltozás hatására egyre melegebbek a svéd nyarak, illetve a nagyobb tavak, vagy a Balti-tenger (ami a svédek szerint szintén csak egy tó) egészen egyedi mikroklímát teremtenek közvetlen környezetükben. A “hosszú, sötét skandináv téli esték" sztereotípiája mellett pedig nem szabad elfelejteni azt sem, hogy nyáron ennek pont az ellenkezője igaz: március végétől október végéig itt sokkal hosszabbak a nappalok, mint Magyarországon; minél északabbra vagyunk, annál inkább. Hogy pontosan hol minek az ültetésével érdemes próbálkozni, abban nagy segítséget nyújt a Riksförbundet Svensk Trädgård (Birodalmi Kertészeti Szövetség? Hmm, a Riksförbundet szót elég nehéz lefordítani. Magyarországon valószínűleg "Nemzeti"-nek hívnák.) által kiadott úgynevezett zónatérkép, az Odlingszonkartan.

Svéd növénytermesztési zónatérkép (forrás: Riksförbundet Svensk Trädgård)

Ennek első változatát a Sveriges Pomologiska Förening (Svédországi Gyümölcstermesztő Egyesület) készítette el az 1910-es években. Az egyesület fő tevékenységi köre a gyümölcstermesztés volt, ennek megfelelően a térkép az alapján különböztetett meg négy zónát, hogy az egyes gyümölcsfafajták milyen időjárási körülményeket viselnek el. Eleinte kizárólag a meteorológiai megfigyelések alapján húzták meg a zónahatárokat, majd folyamatosan finomították és pontosították, ahogy gyűltek a tapasztalatok. 1935-ben Einar Du Rietz növénykutató már 6 zónát jelölt ki a térképen, majd a 40-es években már 8 zónára osztották. Ekkoriban ugyanis már nem csak a haszon-, hanem a dísznövények igényeit is figyelembe vették.

A zónatérkép "köztes" változata, 6 zónával. (forrás: Riksförbundet Svensk Trädgård)

A 8 zónás felosztás a mai napig változik és finomodik aszerint, ahogyan gyűlnek a tapasztalatok és változnak az időjárási trendek. Az 1-es zóna jelöli azokat a területeket, ahol általánosságban a legkedvezőbbek a növénytermesztési feltételek, a 8-as pedig azokat, ahol alig-alig él meg valami haszonnövény. A zónafelosztásnál a legkülönbözőbb szempontokat veszik figyelembe. Ilyen például a vegetációs időszak hossza - az az időszak, amikor a napi átlaghőmérséklet tartósan plusz 3 fok felett van - ami délen akár kétszer olyan hosszú is lehet, mint az északi területeken. De fagyos idő esetén már nem csak a hőmérséklet számít, hanem az is, hogy mennyire jellemző a tartós hótakaró. Egy jól szigetelő hóréteg nagyobb hidegben is kedvezőbb feltételeket jelenthet a növény áttelelése szempontjából, mint egy kevésbé hideg, de hómentes tájegység.

Ha te is szeretnél Svédországban termeszteni, akkor itt tudod megnézni, hogy melyik zónába tartozol: https://svensktradgard.se/static/zonkarta.html

Persze, hogy melyik zóna jó vagy rossz nekünk, az attól is függ, hogy mit szeretnénk termeszteni. A legtöbb kertészeti áruházban és webshopban fel van tüntetve az adott növényeknél, hogy melyik zónában érzi igazán jól magát, vagy hol lehet kedvező feltételeket teremteni neki üvegházban, és hogy hol nem érdemes próbálkozni vele.

A zónatérkép mellett szintén sokat segíthetnek a hőmérsékleti adatbázisok, mint pl ez a weboldal: https://www.vackertvader.se/g%C3%B6teborg/odla#frost-datum. Itt működő és már megszűnt időjárás állomások akár több évtizedes adatai alapján következtethetünk az utolsó tavaszi, és az első őszi fagyok idejére. Illetve természetesen ki kell tapasztalni a helyi mikroklímát is. Mi például - viccesen, magunk között szólva -  “Hűvösvölgyben” lakunk, ahol a mélyebb fekvés és a környező erdők miatt pár fokkal mindig hidegebb az idő, így már most, kora tavasszal észrevehető különbség van a mi kertünkben és az alig 500 méterre lakó szomszéd bácsik kertjében növő krókuszok között.

A tavalyi szezonban nekünk nem minden alakult úgy, ahogyan terveztük, de ebben jelentős szerepe volt a szokatlanul borús, esős nyárnak is. Persze azért így sem panaszkodhatunk a termésre, amint azt a mellékelt galéria képein láthatjátok, de remélhetőleg idén még jobban sikerül minden.

Házfelújítás 5. rész

Ahogy azt már többször megígértük, a végeredményt bemutató házfelújítós videónk is elkészült. A házban már szinte minden készen van, a hiányzó apróságokat várhatóan ezen a nyáron pótoljuk.

A kész házat bemutató videó itt érhető el:

A felújítás kezdetén készített videónkat mindenkinek ajánlom, hogy teljes legyen az előtte-utána élmény: Házfelújítás 2. rész

Fössta tossdan i mass és a svédek kedvenc tortája

4 nappal ezelőtt, azaz március első csütörtökén a svédek (egy része) Småland nemzeti ünnepét ülte.

Småland egy tájegység Svédországban, ami több megyére is kiterjed (Kronoberg, Jönköping, Kalmar, Halland, Östergötland) és a legdélebbi, Skåne megyétől északra található. Habár maga a tájegység már nagyon régóta létezik, a ”nemzeti ünnepét” csak 2010 óta tartják és valójában inkább a helyi dialektus ünnepe ez, mintsem a földrajzi helyé. Ez a nyelvjárás különösen szereti az ”r” hangzókat ”s”-é alakítani, így jött az ötlet, hogy egy jó sok ”r” betűt tartalmazó dátumot válasszanak, ami kimondva meglehetősen viccesen hangzik. Természetesen a helyiek ez esetben rá is erősítenek az ”s” betűkre, és így lesz a första torsdag i mars (március első csütörtökjéből) fössta tossdag i mass.

A mozgalmat egyébként egy svéd férfi indította egy Facebook oldallal 2010. Februárjában, aminek egy nap alatt több, mint 500 követője lett, majd 2012-ben a hírekben is felkapták és innentől kezdve futótűzként terjedt. Népszerűsége mögött pedig a lehető legprózaibb ok áll: ezen a napon svéd marcipántortát azaz princesstårta-t kell enni. A svédek pedig minden alkalmat megragadnak egy kis süteményevésre, így nem csoda, hogy mindenki lelkesen ünnepli ezt a napot.

De mi is az a princesstårta? Nos, ez a svédek egyik kedvenc ünnepi süteménye. Általában születésnapokon fogyasztják, de jól bevethető más alkalmakkor is, mint ahogy azt a fenti példa is mutatja. Az alapját egy burgonyakeményítős piskóta adja amire valamilyen lekvár (általában málna) kerül. A következő réteg piskótát sűrű vaníliakrémmel kell megkenni, majd egy újabb réteg piskótára tejszínhabot halmozni kupola alakban. Az így kapott félgömb alakú tortát pedig egy tetszőleges színű (hagyományosan zöld) marcipánréteggel burkolni. A torta díszítése lehet sima porcukorszórás vagy valamilyen marcipánfigura.

Az általam sütött princesstårta, ami pár hete készült a szomszédaink születésnapjára

Ha nem állnánk neki a sütésének (ami egyébként nem túl bonyolult, csak a piskóta sütése igényel némi időt), akkor minden nagyobb élelmiszerboltban beszerezhetjük a tortát készen is. Aki pedig nem tudna elfogyasztani egy egészet egymaga az kisebb darabokban, ”princessbakelse” néven is megtalálhatja.

Aki pedig szívesen nekiállna otthon, azoknak itt a recept:

Hozzávalók:

Piskóta:

• 4 db tojás
• 1 dl búzaliszt
• 1 dl burgonyaliszt (vagy burgonyakeményítő)
• 2 dl kristálycukor
• 1 teáskanál sütőpor

Töltelék és díszítés:

• nyújtható, zöld marcipán
• 1,5 dl málnalekvár
• 6 dl habtejszín
• 1 fél adag főzött vaníliapuding (1 adag = 1 csomag pudingpor+500 ml tej) VAGY házi vaníliakrém 2,5 dl tejből
• némi porcukor a díszítéshez (elhagyható)
• kukoricakeményítő a marcipán nyújtásához

Elkészítés:

Melegítsük elő a sütőt 175 fokra (alsó-felső sütés) és béleljünk ki egy 23 cm-es formát sütőpapírral.

Habosítsuk az egész tojásokat a cukorral addig, amíg a cukor el nem olvad, illetve amíg a keverék nagyon habos, könnyed és teljesen fehér nem lesz.

Szitáljuk bele az előzetesen összekevert liszteket és sütőport, majd óvatos mozdulatokkal keverjük el, vigyázva, hogy a habos tojás ne nagyon sérüljön.

Öntsük a keveréket a tortaformába, és süssük 20-30 percig (tűpróbával ellenőrizzük!).

Vágjuk a piskótát három részre ha már kihűlt. Verjük fel keményre a habtejszínt, majd töltsük be a tortát.

Alulra egy réteg piskóta kerül, erre jön a málnalekvár, még egy piskóta, vaníliakrém, piskóta, és a tejszínhab úgy, hogy a torta egy félgömb alakot formázzon. A tetejére borítjuk a vékonyra nyújtott marcipánt, és porcukor szórással, illetve tetszés szerint díszítjük.

Lobogózási napok Svédországban

Svédországban járva sokkal többször találkozik az ember a svéd zászlóval, mint például Magyarországon a piros-fehér-zöld lobogóval. A hivatalokon és közintézményeken kívül nem csak települések parkjaiban látni gyakran, de meglepően sok családi ház kertjében, farmokon és tanyákon is állnak zászlórudak. Ezt természetesen mindenki szabadon döntheti el, hogy szeretne-e ilyesmit a kertjébe, vagy sem. Azonban ha igen, akkor onnantól szigorú szabályok vonatkoznak rá.

Első ránézésre úgy tűnhet, hogy az északi országok zászlói mind ugyanolyanok, csak más-más színt használnak - nos, ennél nagyobbat nem is tévedhetnénk. Az mindenképpen igaz, hogy valamennyit az úgynevezett skandináv kereszt díszíti, ami a kereszténységre utal és első megjelenésének dátuma egészen pontosan ismert (már amennyiben hitelt adhatunk a történetnek): 1219. június 15-én a tallini csatában a dánok már épp vesztésre álltak az észt csapatokkal szemben, amikor Anders Sunesen lundi érsek imáira válaszul az égből aláhullott egy vörös zászló, rajta fehér kereszttel, és ez erőt adott a keresztény dánoknak ahhoz, hogy megfordítsák a csata menetét és győzedelmeskedjenek. A régió népei azóta használják ezt a motívumot lobogóikon, a kalmari unión át egészen a ma létező államalakulatokig.

A dán zászló leesik a mennyekből a tallini csatában (Christian August Lorentzen, 1809)

A legnyilvánvalóbb különbség az egyes országok zászlajai között, hogy a dán, finn és svéd kettő-, míg a norvég, izlandi, feröer-szigeteki és ålandi zászlók három színűek. De ami első ránézésre nem nyilvánvaló az az, hogy az alapszín és a kereszt aránya minden egyes ország zászlójában más és más.

Mire kell tehát figyelnünk, ha Svédországban lakunk és egy zászlórúd áll a kert közepén?

Először is, a rúd ne legyen se túl kicsi, se túl nagy. Egy átlagos ház kertjében legfeljebb 3,5 méterrel illik a tetőgerinc fölé magasodnia a zászlórúdnak. Ez egyúttal meghatározza a lobogó méretét is: a hosszabbik oldal hossza a rúd hosszának negyede kell, hogy legyen. (Szeles-viharos időben megengedhető egy kisebb méretű zászló felhúzása is. És ha valamiért nagyon magas zászlórudunk van, a zászló mérete az egyhatodával csökkenthető.)

Hogy mely napokon kell felhúzni a nemzeti lobogót, azt törvény szabályozza. Ez nem feltétlenül esik egybe a munkaszüneti napokkal:

• Január 1-én, Újév napján
• Január 28-án, a király, Carl XVI Gustaf neve napján
• Március 12-én, Victoria hercegnő neve napján
• Húsvét vasárnap
• Április 30-án, a király, Carl XVI Gustaf születésnapján
• Május 1-én
• Pünkösd vasárnap
• Május 29-én, a veterán katonák napján (ami egybeesik az ENSZ békefenntartók napjával)
• Június 6-án, a svéd nemzeti ünnepen
• Midsommar napján (valamikor június 20. és 26. közötti szombati nap)
• Július 14-én, Victoria hercegnő születésnapján
• Augusztus 8-án, Silvia királyné neve napján
• Október 24-én, az ENSZ világnapján
• November 6-án, Gustav II Adolf svéd király 1632-es halálának évfordulóján
• December 10-én, Alfred Nobel halálának évfordulóján (egyben a Nobel-díjak kiadásának napja)
• December 23-án, Silvia királyné születésnapján
• December 25-én, Karácsony napján

Ezen kívül vannak nem minden évben ismétlődő lobogózási napok is, mint például a parlamenti választások napja, vagy az idei évben az Európa-parlamenti választások napja. De például 2023-ban lobogozási nap volt szeptember 15. is, amikor a király uralkodásának 50 éves évfordulóját ünnepeltük.

De nem elég a lobogózási napokat tudni, hanem arra is ügyelni kell, hogy milyen időpontokban kell a zászlót fel- vagy bevonni. Március 1. és október 31. között reggel 8 órakor, november 1. és február 28. (idén 29.) között viszont csak reggel 9 órakor kell felhúzni a zászlót. Bevonni azonban az év minden napján naplementekor kell, de legkésőbb 21 órakor. (Kivétel ez alól, ha a zászló meg van világítva, akkor napnyugta után is fent maradhat.)

Na és mi a teendő az év többi napján, csak nem áll üresen a zászlórúd? Természetesen nem. Ilyenkor az úgynevezett árbóclobogó kerül fel. Ez egy hosszú, keskeny (a vége felé méginkább elkeskenyedő) szalag, a nemzeti lobogó kék és sárga színeivel. Ezt természetesen nem kell reggel és este fel- és lehúzni, de azért erre is vonatkoznak szabályok. A hossza a zászlórúd hosszának egyharmada kell, hogy legyen és a kék sávnak kell felül lennie. Kapható olyan változat is, amin a kereszt látható, de ez történelmileg teljesen helytelen, ezért nem is javasolják a használatát. Az árbóclobogót nem szabad félárbócra engedni.

Végezetül hadd említsek még két érdekességet:

Dél-Svédországban járva gyakran láthatunk egy olyan zászlót, ami ugyan ismerősnek tűnik, de valami mégsem stimmel: a dánok piros alapszínén a svédek sárga keresztje látható (és hogy precízek legyünk: a svéd zászlón látható arányokkal). Ez Skåne megye zászlaja, és a skåneiek ezzel hirdetik büszkén, hogy ők egyszerre svédek és dánok is, hiszen Skåne egészen 1658-ig Dániához tartozott. Nagyobb baj, hogy nem csak zászlóban, hanem a nyelvben is megőrizték a dán gyökereket, így egy átlag-svédnek - illetve ide költözött magyarnak - időnként nem könnyű megérteni, hogy mit is mondanak az ő sajátos, skånska nyelvükön.

Ezen a képen pedig nem a svéd zászlónak valamelyik egyedi változata látható. Ez bizony a Zala megyei Pat falucska zászlója.

Ez történt 2023-ban

Habár a blogon nem voltunk aktívak, hiszen egész 2023-ban nem volt bejegyzés, az előző évünk sem a semmittevésről szólt. Az elkövetkező, azaz 2024-es évben megvalósítandó céljaink között azonban szerepel a rendszeresebb blogolás is, amit remélem meg tudunk valósítani. Első bejegyzésként egy rövid összefoglalót hoztam arról, hogy hogyan telt az előző évünk.

Számunkra 2023 legnagyobb eseménye kétségkívül a kislányunk születése volt. Majdnem 5 évet vártunk rá, és nem kis viszontagságokat kellett legyűrnünk, de végül egy kis külső segítségnek köszönhetően – IVF program – sikerült. Magáról a lombik általános folyamatáról a későbbiekben tervezek egy bejegyzést írni, hátha segítség lesz a még előtte állóknak.

Szintén tervezem, hogy egy újabb videós bejegyzésben bemutatom a házunkat, hiszen a felújítás végeredményét még nem is láttátok. Magának a felújításnak egyébként sosem lesz vége, ugyanis mire a munkák nagyjával végeztünk, addigra a babavárás ideje alatt rájöttünk, hogy szükségünk lesz egy vendégszobára, hiszen az eredeti vendégszobából gyerekszoba lett (ez is járt némi plusz festéssel és bútor szereléssel) ezért a még be nem épített felső szinten alakítottunk ki egy új szobát. Mivel a padláson eddig a tetőszerkezeten kívül nem sok minden volt (néhány bentlakó denevért leszámítva) ezért plafont, padlózatot, falakat kellett csinálni, ablakot cserélni, szigetelni, kiépíteni az elektromos hálózatot, glettelni, csiszolni, festeni, és minden mást, ami még ezzel jár. Mivel kicsit ráérősen kezdtünk neki ezért én még 39 hetes terhesen gletteltem és festettem, de szerencsére a baba “jól nevelt” gyerekként kivárta, hogy minden elkészüljön.

Az év első felében a terhesség nehézségei (bárhol, bármikor el tudtam volna aludni) mellett az új osztályom is sok munkát adott. A 2022/2023-as tanévre egy negyedik osztály osztályfőnöke lettem, akik előtte 4 év alatt (az előkészítő osztályt is beleszámolva) 6 tanárt “fogyasztottak el”. Közöttük volt néhány, aki képzettség nélkül tanított, így több volt a játék, mint a tanulás és sajnos súlyos módszertani hibákat is vétettek (pl. az osztály jó része fordítva írt bizonyos betűket és számokat). A tudásbeli elmaradások mellett pedig az osztályközösség sem volt az igazi. Az első félév minden szünetében verekedés és/vagy nézeteltérés volt, így a tanítás mellett az idő nagy része a konfliktuskezelésre ment el. Nem volt szünetem, nem volt óratervezési időm, mert minden szabad percem azzal telt, hogy újabb problémákat akadályozzak, vagy oldjak meg. Viszont egy tanév alatt az iskolai kurátor és az osztályban tanító kollégáim segítségével fantasztikus eredményeket értünk el, és kissé sajnáltam is őket ott hagyni amíg szülési szabadságon vagyok. Sok-sok beszélgetéssel töltött óra, csapatépítés és nagyon következetes szabályok egy jobban működő közösséget eredményeztek, és tavasszal már nyugodtan ülhettem le megebédelni anélkül, hogy egy újabb verekedéstől kellett volna tartanom.

A szép, tavaszi napsütésben még jó ötletnek tűnt, hogy jelentkezzek egy ősszel induló, 2 féléves egyetemi képzésre, ami a meglévő diplomámat egészíti ki. Azt hittem bőven lesz rá időm a baba mellett, legalább kikapcsolódok egy kicsit… hát, legyen elég annyi, hogy még tartom a tempót, de kikapcsolódásnak ma már talán mást választanék. ;)

Mivel október 9-re voltam kiírva a babával, ezért szeptember utolsó hetéig dolgoztam, és csak utána pihentem itthon pár napot a szülés előtt. Habár a kiírt időpont előtt már 60 nappal ki lehet venni ezeket a napokat, én jól éreztem magam és szívesen jártam be egy kicsit tovább. Sokan egészen a szülés napjáig is dolgoznak, de így utólag örülök, hogy hagytam magamnak időt egy kis pihenésre is. Mind a szülés svédországi protokolljáról, mind a kórházi tartózkodásról tervezek írni, mert még nekem is tartogatott meglepetéseket, pedig azt hittem, hogy teljesen felkészült vagyok.

Az utolsó említésre méltó, de nem kevésbé fontos történés az évünkben pedig a harmadik cicánk érkezése volt, akit Foltnak neveztünk el. Habár ő is egy vörös (vagyis inkább bézs) színű cica, de az oldalán van egy jól látható szürke folt, ami elméletileg egy kis genetikai eltérés miatt lehet. Gyakorlatilag sokkal valószínűbb magyarázat, hogy ez annak a helye, ahol ezt a macskát megszállta az ördög. Sok élénk macskát láttam már, de ilyen égetnivalóan rosszal még sosem találkoztam. :) Az ő képével zárom ezt a bejegyzést, és ígérem, hogy a következő nem fog egy újabb évet váratni magára.

Madarak a kertben 2024

Hőszigetelt macskaház

Valamikor 2020 tavaszán néhányszor láttunk a ház környékén somfordálni egy macskát, aki ráadásul erősen sántított az egyik hátsó lábára. Ekkor még csak intéztük a házvásárlást, de azonnal érdeklődtünk a bácsiknál, hogy esetleg tudják-e, kié lehet. Ők valószínűsítették, hogy egy kóbor jószágról van szó, akit talán elüthetett egy autó. És ami még rosszabb: a bácsik akkor már szóltak is a környékbeli vadászoknak, hogy ha van rá mód lőjék ki, ne szenvedjen szegény. Hát itt sajnos nem volt mit tenni, habár kegyetlenül hangzik, de tény, hogy semmivel sem lett volna jobb, ha szerencsétlen állat éhen veszik, mivel nem tud vadászni. Orvoshoz vinni pedig lehetetlen volt, mivel tisztes távolból kerülte az embereket.

Sajnos ezt a macskát csak messziről lehet fotózni.

Úgy másfél évvel később (2021 vége felé) már a felújított házban laktunk, amikor ismét felbukkant egy kóbor macska. Külsőleg gyanúsan hasonlított arra a bizonyos kilövésre szánt állatra, de ez határozottan élt. Újra és újra megjelent és idővel kiderült az is, hogy a környéket és a menekülő utakat kiválóan ismeri, illetve, ha az ember jobban megfigyeli, a hátsó lábára egészen picit, szinte észrevehetetlenül sántít. Szinte biztosak voltunk benne, hogy ez ugyanaz a macska, akit annak idején láttunk. A jelek szerint nem hogy nem halt éhen, de még a vadászokat is kicselezte. 

A macskás olvasók már pontosan tudják, mi következett ezután. Megsajnáltuk, tettünk ki neki némi macskakaját, ő szép lassan rájött, hogy ide érdemes visszajárni, és végül berendezkedett télire a csűr pincéjében. Időnként pár napra eltűnik, de mondhatni, hogy itt lakik, és habár két méternél közelebb senkit sem enged magához, de reggelente azért boldogan szalad elénk, amikor visszük a reggelijét. Természetesen egy macska-fekhelyet is kapott, amit örömmel használatba is vett.

Viszont az mégsem járja, hogy etetünk egy macskát, és közben hagyjuk, hogy a fűtetlen, huzatos csűrben töltse a következő telet is, főleg, ha idén is mínusz 13-16 fokos hidegek jönnének. Úgyhogy a hétvégén építettünk neki egy jól hőszigetelt macskaházat. Az egyetlen beruházásunk a projektbe egy macskaajtó volt, hogy védve legyen a szél ellen, ezen kívül csak némi maradék faanyagra, polisztirol hőszigetelő lapokra (mégsem nevezhetem hungarocellnek, hiszen svéd), pár csavarra és persze némi kézügyességre volt szükség.

Maga a lakótér 10 mm-es laminált padlólapokból készült. Belső mérete 40×40×40 cm, hogy elférjen benne az IKEA Lurvig macskakunyhó. (Ezt annak idején a saját, benti macskáink kapták, de persze egy percig sem használták. A kóbor jószág annál hálásabban költözött bele.) Ezt veszi körbe alul-felül-oldalt 5 cm hőszigetelés, az egész kapszula pedig egy jó masszív, 45 mm-es rétegelt fa lapokból álló szerkezetbe került. Hogy a macskatest-meleg ne menjen ki, felszereltünk egy CatMate 221 macskaajtót, amit egy erős mágnes a helyén tart csukott állapotban, így még nagyobb szélben sem fog lengedezni. Magától értetődő módon az egész házikó Faluröd piros festést kapott. 

Mostantól a kemény fagyok esetén sem kell aggódnunk, hogy baja esik. Már csak az a kérdés, hogy vajon ezek után is kóbor macskának számít-e még…?