Hőszigetelt macskaház

Valamikor 2020 tavaszán néhányszor láttunk a ház környékén somfordálni egy macskát, aki ráadásul erősen sántított az egyik hátsó lábára. Ekkor még csak intéztük a házvásárlást, de azonnal érdeklődtünk a bácsiknál, hogy esetleg tudják-e, kié lehet. Ők valószínűsítették, hogy egy kóbor jószágról van szó, akit talán elüthetett egy autó. És ami még rosszabb: a bácsik akkor már szóltak is a környékbeli vadászoknak, hogy ha van rá mód lőjék ki, ne szenvedjen szegény. Hát itt sajnos nem volt mit tenni, habár kegyetlenül hangzik, de tény, hogy semmivel sem lett volna jobb, ha szerencsétlen állat éhen veszik, mivel nem tud vadászni. Orvoshoz vinni pedig lehetetlen volt, mivel tisztes távolból kerülte az embereket.

Sajnos ezt a macskát csak messziről lehet fotózni.

Úgy másfél évvel később (2021 vége felé) már a felújított házban laktunk, amikor ismét felbukkant egy kóbor macska. Külsőleg gyanúsan hasonlított arra a bizonyos kilövésre szánt állatra, de ez határozottan élt. Újra és újra megjelent és idővel kiderült az is, hogy a környéket és a menekülő utakat kiválóan ismeri, illetve, ha az ember jobban megfigyeli, a hátsó lábára egészen picit, szinte észrevehetetlenül sántít. Szinte biztosak voltunk benne, hogy ez ugyanaz a macska, akit annak idején láttunk. A jelek szerint nem hogy nem halt éhen, de még a vadászokat is kicselezte. 

A macskás olvasók már pontosan tudják, mi következett ezután. Megsajnáltuk, tettünk ki neki némi macskakaját, ő szép lassan rájött, hogy ide érdemes visszajárni, és végül berendezkedett télire a csűr pincéjében. Időnként pár napra eltűnik, de mondhatni, hogy itt lakik, és habár két méternél közelebb senkit sem enged magához, de reggelente azért boldogan szalad elénk, amikor visszük a reggelijét. Természetesen egy macska-fekhelyet is kapott, amit örömmel használatba is vett.

Viszont az mégsem járja, hogy etetünk egy macskát, és közben hagyjuk, hogy a fűtetlen, huzatos csűrben töltse a következő telet is, főleg, ha idén is mínusz 13-16 fokos hidegek jönnének. Úgyhogy a hétvégén építettünk neki egy jól hőszigetelt macskaházat. Az egyetlen beruházásunk a projektbe egy macskaajtó volt, hogy védve legyen a szél ellen, ezen kívül csak némi maradék faanyagra, polisztirol hőszigetelő lapokra (mégsem nevezhetem hungarocellnek, hiszen svéd), pár csavarra és persze némi kézügyességre volt szükség.

Maga a lakótér 10 mm-es laminált padlólapokból készült. Belső mérete 40×40×40 cm, hogy elférjen benne az IKEA Lurvig macskakunyhó. (Ezt annak idején a saját, benti macskáink kapták, de persze egy percig sem használták. A kóbor jószág annál hálásabban költözött bele.) Ezt veszi körbe alul-felül-oldalt 5 cm hőszigetelés, az egész kapszula pedig egy jó masszív, 45 mm-es rétegelt fa lapokból álló szerkezetbe került. Hogy a macskatest-meleg ne menjen ki, felszereltünk egy CatMate 221 macskaajtót, amit egy erős mágnes a helyén tart csukott állapotban, így még nagyobb szélben sem fog lengedezni. Magától értetődő módon az egész házikó Faluröd piros festést kapott. 

Mostantól a kemény fagyok esetén sem kell aggódnunk, hogy baja esik. Már csak az a kérdés, hogy vajon ezek után is kóbor macskának számít-e még…?