Ez történt 2023-ban

Habár a blogon nem voltunk aktívak, hiszen egész 2023-ban nem volt bejegyzés, az előző évünk sem a semmittevésről szólt. Az elkövetkező, azaz 2024-es évben megvalósítandó céljaink között azonban szerepel a rendszeresebb blogolás is, amit remélem meg tudunk valósítani. Első bejegyzésként egy rövid összefoglalót hoztam arról, hogy hogyan telt az előző évünk.

Számunkra 2023 legnagyobb eseménye kétségkívül a kislányunk születése volt. Majdnem 5 évet vártunk rá, és nem kis viszontagságokat kellett legyűrnünk, de végül egy kis külső segítségnek köszönhetően – IVF program – sikerült. Magáról a lombik általános folyamatáról a későbbiekben tervezek egy bejegyzést írni, hátha segítség lesz a még előtte állóknak.

Szintén tervezem, hogy egy újabb videós bejegyzésben bemutatom a házunkat, hiszen a felújítás végeredményét még nem is láttátok. Magának a felújításnak egyébként sosem lesz vége, ugyanis mire a munkák nagyjával végeztünk, addigra a babavárás ideje alatt rájöttünk, hogy szükségünk lesz egy vendégszobára, hiszen az eredeti vendégszobából gyerekszoba lett (ez is járt némi plusz festéssel és bútor szereléssel) ezért a még be nem épített felső szinten alakítottunk ki egy új szobát. Mivel a padláson eddig a tetőszerkezeten kívül nem sok minden volt (néhány bentlakó denevért leszámítva) ezért plafont, padlózatot, falakat kellett csinálni, ablakot cserélni, szigetelni, kiépíteni az elektromos hálózatot, glettelni, csiszolni, festeni, és minden mást, ami még ezzel jár. Mivel kicsit ráérősen kezdtünk neki ezért én még 39 hetes terhesen gletteltem és festettem, de szerencsére a baba “jól nevelt” gyerekként kivárta, hogy minden elkészüljön.

Az év első felében a terhesség nehézségei (bárhol, bármikor el tudtam volna aludni) mellett az új osztályom is sok munkát adott. A 2022/2023-as tanévre egy negyedik osztály osztályfőnöke lettem, akik előtte 4 év alatt (az előkészítő osztályt is beleszámolva) 6 tanárt “fogyasztottak el”. Közöttük volt néhány, aki képzettség nélkül tanított, így több volt a játék, mint a tanulás és sajnos súlyos módszertani hibákat is vétettek (pl. az osztály jó része fordítva írt bizonyos betűket és számokat). A tudásbeli elmaradások mellett pedig az osztályközösség sem volt az igazi. Az első félév minden szünetében verekedés és/vagy nézeteltérés volt, így a tanítás mellett az idő nagy része a konfliktuskezelésre ment el. Nem volt szünetem, nem volt óratervezési időm, mert minden szabad percem azzal telt, hogy újabb problémákat akadályozzak, vagy oldjak meg. Viszont egy tanév alatt az iskolai kurátor és az osztályban tanító kollégáim segítségével fantasztikus eredményeket értünk el, és kissé sajnáltam is őket ott hagyni amíg szülési szabadságon vagyok. Sok-sok beszélgetéssel töltött óra, csapatépítés és nagyon következetes szabályok egy jobban működő közösséget eredményeztek, és tavasszal már nyugodtan ülhettem le megebédelni anélkül, hogy egy újabb verekedéstől kellett volna tartanom.

A szép, tavaszi napsütésben még jó ötletnek tűnt, hogy jelentkezzek egy ősszel induló, 2 féléves egyetemi képzésre, ami a meglévő diplomámat egészíti ki. Azt hittem bőven lesz rá időm a baba mellett, legalább kikapcsolódok egy kicsit… hát, legyen elég annyi, hogy még tartom a tempót, de kikapcsolódásnak ma már talán mást választanék. ;)

Mivel október 9-re voltam kiírva a babával, ezért szeptember utolsó hetéig dolgoztam, és csak utána pihentem itthon pár napot a szülés előtt. Habár a kiírt időpont előtt már 60 nappal ki lehet venni ezeket a napokat, én jól éreztem magam és szívesen jártam be egy kicsit tovább. Sokan egészen a szülés napjáig is dolgoznak, de így utólag örülök, hogy hagytam magamnak időt egy kis pihenésre is. Mind a szülés svédországi protokolljáról, mind a kórházi tartózkodásról tervezek írni, mert még nekem is tartogatott meglepetéseket, pedig azt hittem, hogy teljesen felkészült vagyok.

Az utolsó említésre méltó, de nem kevésbé fontos történés az évünkben pedig a harmadik cicánk érkezése volt, akit Foltnak neveztünk el. Habár ő is egy vörös (vagyis inkább bézs) színű cica, de az oldalán van egy jól látható szürke folt, ami elméletileg egy kis genetikai eltérés miatt lehet. Gyakorlatilag sokkal valószínűbb magyarázat, hogy ez annak a helye, ahol ezt a macskát megszállta az ördög. Sok élénk macskát láttam már, de ilyen égetnivalóan rosszal még sosem találkoztam. :) Az ő képével zárom ezt a bejegyzést, és ígérem, hogy a következő nem fog egy újabb évet váratni magára.