Egy jó ok arra, hogy letegyük Svédországban az autót

A svéd vonatok már akkor is nagyon tetszettek, mikor még csak turistaként jártam az országban. Igen, tudom, hogy eddig egy Kelet-európai kő alatt éltem, de a MÁV-on nevelkedett lelkemnek igazán jót tett egy kis svéd vonatozás. Nemcsak a tisztaságuk, hanem a gyorsaságuk is lenyűgözött, habár a pontosság terén még messze járnak a japán etalontól. :)

A magyarországi 3 fő vasúti szereplővel (MÁV, GYSEV, Rail Cargo Hungaria) szemben a svédeknél összesen 27 vasúti társaság üzemel (aki rendelkezik is szerelvénnyel), ezzel a másodikak Európában a britek mögött. Az erős piaci verseny ellenére minden cég fenn tud maradni, mivel a legtöbbjük különböző szakaszokat fed le és eltérő igényeket elégít ki. Példának okáért a Stockholm Arlanda reptérről a városközpontba futó vonalat is egy magáncég üzemelteti a modern és gyors Arlanda expresszekkel. Habár a szerelvények újnak tűnnek (a laikus szemlélőnek), mégis lassan a 20. évüket töltik. A szerelvények maximális sebessége egyébként 200 km/h, és a közel 40 km-es utat pontosan 20 perc alatt teszik meg. Pontosságuk, kiszámíthatóságuk és gyakori indulási idejük (15 percenként) vonzóvá teszi őket a meglehetősen borsos jegyár ellenére is ( ~ 14.400 Ft egy retúr jegy).

Azonban nem ez, a mindössze 40 km-es szakasz a legrövidebb, privát cég által üzemeltetett vonal; ezt a címet a MLJ mindössze 7 km-es hosszúságú szakasza nyerte el, ami a tehervagonok útját biztosítja a hajóra rakodásig a malmöi kikötőbe. Aki tehát erre küldené a szállítmányát, annak külön szerződnie kell az MLJ-vel is.

A rengeteg különböző vasúti társaság természetesen rengeteg különböző elnevezést eredményezett a vonatok tekintetében. A Magyarországon megszokott (viszonylag egységes) személyvonat-gyorsvonat-sebesvonat-InterCity elnevezések alapján gyorsan fel lehet mérni az adott vonat szolgáltatásait és színvonalát. Ezzel szemben a svédeknél több, mint 35 féle elnevezés létezik (a különböző társaságok különböző nevekkel illetik vonataikat), így ember legyen a talpán, aki ebben a rendszerben naprakész az ország minden területére vonatkozóan. A legtöbben a saját környezetükben található hálózatot ismerik és használják, a többivel rendszerint csak a kirándulások alkalmával találkoznak. Sokan hátránynak is tartják ezt a széttagoltságot, de a legtöbb utasnak ez nem tűnik fel, mivel nem a társaság alapján választ vonatot, hanem az utazási idő és a jegyárak függvényében. Mivel a jegyvásárlási rendszer jól átlátható, egységes és akár a buszjegyünket is megvásárolhatjuk itt, ezért nem okoz problémát a tájékozódás még egy külföldinek sem.

A széttagoltság miatt én csak a Skåne megyei vasúti közlekedésről tudok hitelesen beszámolni. Az egyetlen negatívum az (ahogy más fentebb is említettem), hogy a vonatok sokszor késnek, azonban a tájékoztatás mindig kielégítő és pontosan érkezik. Értem ezalatt azt, hogy ha 30 percet késik a járat, akkor 30 percről tájékoztatnak már az első körben is, és nem játsszák azt, amit a MÁV, hogy a szerencsétlen, peronon váró utast először 5, majd 10, majd 30, majd 60, majd 90 perces késésről informálják, természetesen mindig csak akkor szolgálva új infóval, mikor az előzőleg bejelentett késési idő pár perccel már lejárt.

És akkor a pozitívumok :

A kalauzok kedvesek, mosolyognak, és teljesen segítőkészek. A bérlet egy plasztikkártya, amit csak beolvasnak, majd mosolyogva mennek tovább. Legutóbb Viktor havi bérletét véletlen nem vonat, hanem busz használatra töltötték fel. Ezzel akkor szembesül, mikor reggel, munkába menet a kalauz szólt neki, hogy érvénytelen a bérlete. Viszont ahelyett, hogy megbírságolta volna inkább elmagyarázta neki, hogy hol lehetett a félreértés, majd elengedte azzal, hogy írassa át (!) vonatra. Így Viktor besétált a jegypénztárhoz, és nagyjából 1 perc alatt vonatbérletet csináltak a buszbérletből. Azért megnézném, hogy Magyarországon mikor engedne el egy ilyennel a kalauz, és milyen képet vágnának, ha besétálnék a pénztáros nénihez, hogy ugyan, tessék már átírni a Volán bérletem MÁV-ra :). 

A mosdók tiszták, van WC-papír, papír kéztörlő, folyékony szappan. Útközben is takarítják őket, soha nem láttam még kifolyni a használt kéztörlőket szemetesből, vagy soha nem kellett még zsepit vadásznom a táskámból papír hiány miatt. És persze nem mondják azt, hogy a mosdót nem lehet használni, mert fel sincs töltve a víztartály.

Gyors és környezetbarát. Nem éri meg autóba ülni, mert vonattal is ott vagyok annyi idő alatt, vagy még gyorsabban is, és közben nem is szennyezem a környezetet. (Igen, itt ez is szempont. A vonatokon és a jegyeken is külön piktogramokkal köszönik meg, hogy környezetbarát “Miljömarkt” módon utazol.) Magyarországon a kényelmetlen utazási körülmények és a lassúság miatt én nem utaztam az elmúlt években vonattal, ezért a svéd jegyárakat drágának tartottam, de most az összehasonlítás kedvéért megnéztem. Átlag vasútvonal, 120 km, másodosztály. Magyarországon 3035 Ft a jegyár, Svédországban 111 kr (~ 3552 Ft). A színvonal különbséghez képest nem túl nagy az ár különbség.

Ha már a gyorsaságról beszélünk, akkor ehhez hozzá tartozik a sebesség is. A magyar vonalakon nem a szerelvények teljesítménye, hanem a pálya minősége korlátozza a sebességet. Itt szerencsére ilyen probléma nincsen, 160-210 km/h-s sebességgel haladhatnak nyílt pályán a szerelvények, ezzel kenterbe verve az autókat (itt az autópályán megengedett legnagyobb sebesség 120 km/h).

Ide jó példa a stockholmi gyors, ami a Malmö-Stockholm közötti ~613 km-es utat 4 és fél óra alatt teszi meg (megállókkal, utascserével együtt), míg ugyanez autóval, megállás nélkül 5 óra 50 percet vesz igénybe. Ezen a vonalon az SJ a X2000-es gyorsvonatokat használja, aminek a megengedett maximális sebessége 210 km/h. A jegyek egy útra 475 koronától kezdődnek (kb. 15 200 Ft),  de ha ezt drágállanánk, akkor utazhatunk egy másik cég vonataival is, akik kereken 5 órás menetidőt, és 150-200 koronától kezdődő jegyárakat kínálnak.

SJ X2000 vonatot nem egyszerű menet közben fotózni :)

SJ X2000 szerelvény

Snälltåget, a lassabb alternatíva

A csendes fülkék. Ide csak az ülhet be, aki csendben elfoglalja magát, tanul, olvas, stb. Itt nem lehet hangosan zenét hallgatni, telefonálni, mert kiküldenek. Imádom ezt a helyet, szerintem pont az olyanoknak találták ki, mint én. Azoknak, akik a falra másznak attól, hogy a szomszéd ülésen ülő teljes életét/előző esti kalandjait végig kell hallgatniuk, vagy attól, hogy egy (un)szimpatikus emberke fülhallgató nélkül hallgat zenét a telefonjáról. Mondjuk itt az első esettel még vonaton nem találkoztam, de az olvasáshoz jól jön a teljes csend. Konnektor minden általam használt vonaton van, Wi-Fi pedig a nagy többségükön. Internet hozzáférést a Skånetrafiken a buszain is biztosít, ahol a felhasználási limit 200 MB utanként.

A vonatok legnagyobb része akadálymentesített. Ha mégsem tudna a mozgássérült utas egyedül leszállni, akkor jelezni kell a kalauz felé a szándékot, aki jelez az állomásnak, ahol már várni fogja egy, az állomáson dolgozó alkalmazott a vonatnál az utast, hogy leemelje/lesegítse. 

Nagy előterek vannak, és a bőséges hely a csomagoknak. Minden vagonban van megfelelő méretű hely a nagyobb poggyászoknak is, így nem kell az ülés mellett hagyott utazóbőröndön keresztül esni, és le lehet ülni, mert nem foglal el egy csomag és a gazdája (indokolatlanul) egy négyes ülést.

Az utazóközönség nagyon vegyes a vonatokon a déli országrészben. Sok a svéd utas is, de  (főleg a Dániát Svédországgal összekötő vonalakon) rengeteg bevándorlóval találkozhatunk. Ennek ellenére is tiszták a vonatok, nincs szétdobált szemét és mindent vastagon elborító kosz. Az egyetlen zavaró tényezőt számomra ezeken a vonalakon (az utazóközönség részéről)  azok az asszonyok jelentik, akik hatalmas, csíkos-kockás, megtömött szatyrokkal utaznak, és úgy néznek ki, mint Mo-on a vásározó cigányok ( nem pejoratívan írom ), és fogalmam sincs, hogy hova vihetik azt a rengeteg cuccot folyamatosan. Ők is csak azért zavarnak, mert valamiért mindig az ajtóban állnak meg az összes cuccukkal együtt, és nem lehet tőlük elférni.

A mi környékünkön alapvetően az SJ (a svéd nemzeti vasúttársaság) és a Skånetrafiken üzemelteti a járatokat (ide értve a buszokat is). A járatok, amivel találkozni szoktunk :

- A Stockholmba tartó vonatok, amik a mi állomásunkon megállás nélkül áthaladnak, de a peronon várakozók biztonsága kedvéért ilyenkor kb. 160 km/h-ra lassítanak ezek a 200 km/h körüli sebességgel közlekedő vonatok. Elég félelmetes, mikor elsuhan egy ilyen vonat mellettünk, míg mi a peronon állunk. Képeket fentebb tettem be róluk.

- A svédországi részen az SJ által üzemeltetett Öresundstågok, amik gyorsabb személyvonatok. A magyarországinál mindenképpen gyorsabbak, 180 km/h körüli sebességükkel. Ezek a szerelvények jelentik a vasúti összeköttetést Dánia és Svédország között. Érdekességük, hogy mindkét ország áramhálózatával kompatibilisek (15 kV 16,7 Hz AC / 25 kV 50 Hz AC).

- A Skånetrafiken tulajdonában álló Pågatågok, amik személyvonatként üzemelnek az ország déli területén, több megállóval, mint az Öresundstågok, és kicsit lassabb, 165 km/h-s sebeséggel. Minden járaton van működő és használható internetkapcsolat.

A Pågatåg-ok többféle szerelvénnyel közlekednek, felénk ilyenek járnak.

- Körsatåg, amit a KLT üzemeltet. Skåne megyében csak Kristianstadig járnak, viszont mindhárom szomszédos megyébe eljuthatunk velük. Viktor időnként ezzel jön, ha valamiért lekési a szokásos vonatát.

 Bár a szerelvény öregnek tűnhet, kívülről az otthoni Piroskákhoz hasonlít, belül viszont egy modern IC-re.

A személyszállító vonatokból a fenti típusok közlekednek a környéken, azonban a vasúti forgalom nem csak ezekből áll össze. Rengeteg tehervonat is közlekedik ezen a vonalon, rendszeresen halljuk őket elzúgni a városon keresztül (mi kb. 5 percre lakunk a vasúttól).

Itt tehát mind a napi ingázáshoz, mind a kirándulásokhoz találhatunk gyors és elfogadható árú tömegközlekedési-alternatívát. Mind küllemben, mind beltartalomban meggyőzőbbek számomra a svéd vonatok, mint a magyarországiak, és itt tényleg úgy érzem, hogy megéri letenni az autót az ilyen utakért cserébe.