Svéd(d)élet(t)

Terhesgondozás és szülés Svédországban I.

Miután a tavalyi évben személyes tapasztalatokat szereztünk a terhesgondozásról és szülészetről, gondoltam itt az ideje, hogy egy általános összefoglalót írjak róla. Habár a rendszer elvileg országosan egységes, azért lehetnek eltérések megyénként, illetve a kórházak között. Az én tapasztalataim Skåne régióból származnak, így aki esetleg Stockholmban szülne, az ne vegyen innen minden információt készpénznek.

Illetve nem vagyok egészségügyi szakember sem, így előfordulhat szakmai tévedés a szövegben, ezért mindenkit kérek, hogy ne ez alapján tervezze a várandósságot/szülést.

Az első lépés a terhesgondozás felé vezető úton természetesen a terhesség igazolása – azaz egy terhességi teszt elvégzése otthon. Erre teljesen megfelelő szinte bármelyik, a patikákban található teszt. A legtöbb nő mire észreveszi, hogy állapotos már legalább a 4–5. hétben van (a 40 hetes terhességi ciklust figyelembe véve), így a pozitív teszt után a következő feladat az, hogy keressen egy rendelőt, ahol védőnői szolgálat működik és végeznek terhesgondozást.

Itt ki kell egy kicsit térnem a „barnmorska”, azaz védőnő fogalmára. A szót csak jobb híján fordítom így, mivel Svédországban a barnmorskák sokkal szélesebb körű feladatokat látnak el, mint Magyarországon. Egy svéd barnmorska végezhet terhesgondozást (és a problémamentes terhességeket konkrét orvosi jelenlét nélkül kíséri végig), dolgozhat a szülészeten és kísérhet szüléseket orvos jelenléte nélkül, illetve ők végzik az utógondozást is. A legnagyobb különbség tapasztalatom szerint abban van, hogy az itt dolgozókra sokkal több olyan döntési felelősség hárul, amit Magyarországon inkább az orvos vesz magára.

Na, de vissza a terhesgondozáshoz. Ha megtaláltuk a számunkra szimpatikus egészségházat, akkor be kell jelentkeznünk egy úgynevezett beiratkozó beszélgetésre. Ez általában a terhesség 4–8. hete között történik, ahol megismerkedhetünk a választott védőnőnkkel, aki kérdéseket tesz fel az egészségügyi állapotunkról, illetve – amennyiben erre engedélyt adunk – átnézi az előzetes kórtörténetünket. Ezen a beszélgetésen általános információk hangzanak el a terhesség menetéről, kapunk egy újabb időpontot a következő vizsgálatra, illetve bizonyos esetekben a 12. hét környékére egy ultrahangra. (A 12. hét előtt csak kivételes esetekben végeznek ultrahangot, ilyen például a lombik program sikerességét megerősítő ultrahang, amit a kezelést végző klinika csinál.)

A 11–14. hetek között elvégzett ultrahangot egy vérvétellel kötik össze (összefoglaló nevén ez a KUB vizsgálat, ahol az esetleges kromoszóma-eltéréseket igyekeznek felfedezni), ami nem számít rutinvizsgálatnak az ország összes területén. Bizonyos megyékben csak a fokozott kockázatot hordozó terhességek esetében végzik el. Ha bármi kromoszómahiba vagy egyéb eltérés gyanúja merülne fel akkor a kismamát továbbküldik egy NIPT vizsgálatra, ami egy vérvizsgálat kifejezetten a kromoszómarendellenességek kiszűrésére, illetve indokolt esetben a méhlepényből vagy a magzatvízből is vehetnek mintát.

Komplikációmentes terhesség esetén normális tehát, hogy az „állami” egészségügy az egész terhesség alatt csak 1 ultrahang lehetőségét ajánlja fel, a 18–20. hét között. A baba nemét is ezen az ultrahangon állapítják meg, bár nem tudnak mindig biztosat mondani.

A védőnővel a terhesség elején ritkábban, az idő előrehaladtával pedig egyre gyakrabban találkozik a leendő anyuka, amely vizsgálatokra természetesen a pár másik felét is szeretettel várják. Egy komplikációmentes terhesség esetén 6–10 alkalommal kerül sok ilyen találkozóra, ahol a vér- és vizeletvizsgálat mellet a magzat szívhangját ellenőrzik, vérnyomást mérnek és általános kérdéseket tesznek fel. A 29. héten elvégeznek egy, a magyar gyakorlatban is jelen lévő terheléses cukorvizsgálatot, amivel a terhességi diabéteszt szűrik.

Védőnője válogatja, hogy testsúlyt mérnek-e, de teljesen elfogadott, ha a kismama szeretné ezt mellőzni és nem kér dietetikai tanácsokat.

Ha bármi probléma felmerül akkor természetesen egy orvos is belép a képbe, illetve a 20. terhességi hét után panasz vagy bizonytalanság esetén már nem a barnmorska-t, hanem a kórházi szülészetet kell hívni, és oda bemenni soron kívüli vizsgálatra.

A szimpátia nagyon fontos a leendő szülők és a védőnő között és a svédek szeretnék, hogy a kismamák biztonságban érezzék magukat, ezért lehetőség van védőnőt cserélni, amennyiben az első nem vált be. A védőnők feladata nemcsak a terhesség fizikai nyomon követése, de a leendő anyuka lelki támogatása is. Amennyiben a kismama félne a szüléstől és ilyen jellegű támogató segítségre lenne szüksége, lehetőség van ingyenes tanácsadásra, beszélgetésre egy pszichológussal, vagy akár találkozóra egy kórházi segítővel.

A védőnői szolgálatok időről-időre szerveznek szülésfelkészítő tanfolyamokat is, amik természetesen szintén ingyenesek és nagyon hasznosak tudnak lenni, főleg, ha az első gyermekét várja valaki. Nemcsak a szülés menetéről mondanak el mindent, de különböző technikákat is tanítanak, amik később nagy segítségünkre lesznek. A védőnő segíthet többek között a szülési terv megírásában is, ami egy jó irányadó lehet a kórházi személyzetnek, és a szülők is időben végiggondolhatják, hogy mit szeretnének és mit nem. Egy szülési tervben nem csak azt lehet megírni, hogy milyen jellegű fájdalomcsillapítást fogadunk el és mit nem szeretnénk, de azt is érdemes jelezni, hogy milyen stílusú szülésre készülünk. Van, akinek a sok megerősítés és lágy hangú dicséret lendíti előre a folyamatot, míg mások elszántabban tudnak „küzdeni”, ha egy kicsit határozottabb, esetlegesen keményebb utasításokat kapnak.

A 37. héttől számít teljes idősnek a terhesség, ez előtt koraszülésről beszélhetünk. Persze vannak már ekkor is teljesen érett, külön gondozást nem igénylő babák, de ez esetben kicsit más a protokoll, több extra vizsgálatot hajtanak végre és szigorúbb a megfigyelés.

A 42. terhességi hét után beszélhetünk túlhordásról. Ilyenkor a barnmorska már napi szinten ellenőrzi a kismama és a baba állapotát és szükség szerint be is indíthatják a szülést, de általában nem szoktak nagyon aggódni miatta, ha nem látnak egyéb problémát. Általánosságban elmondható, hogy amíg nem lép fel a babát vagy az anyukát veszélyeztető körülmény, a svédek hagyják, hogy a természet diktálja az ütemet.

A 1177.se oldalon nemcsak a terhességről találunk meg minden információt, hanem a szülés előtti felkészülésről és magáról a szülésről is. Habár minden kórháznak megvan a saját listája arról, hogy mit kell/érdemes magunkkal vinni, van egy egységes lista is, ami az alábbiakat tartalmazza:

• személyi igazolvány/jogosítvány
• szülési terv
• ruha a babának, amiben majd haza akarjuk vinni
• személyes tisztálkodó szerek, mint pl. fogkefe és fogkrém

Ééés, ennyi. Persze a partner vigyen magával váltóruhát, ha bent akar aludni, illetve a szülés időtartamára valami ennivalót, de másra nincs szükség. Sem WC papírra, sem evőeszközökre, sem folyékony szappanra, sem WC deszkára… Nehéz ezt elhinni a magyar kórházi viszonyokon edződött emberként, de valóban így van. Mivel én sem hittem el, ezért vittünk egy pár extra dolgot, amit azután persze elő se vettünk a táskából.

Ha a 37. és a 42. hét között magától beindul a szülés, akkor a „normál” protokollt kell követni. Először is, nem kell azonnal a kórházba rohanni. Mivel a svédek szerint a megszokott és biztonságos otthoni környezetben haladnak a legjobban a dolgok, ezért az 5–10 perces, rendszeres fájások előtt teljesen felesleges felhívni a kórházat. Azonban még ekkor is csak elkönyvelik a tényt, hogy beindult a szülés, és azt tanácsolják, hogy a leendő szülők telefonáljanak újra, amikor már 10 percen belül legalább 3 fájás van. Amennyiben ekkor a számunkra kijelölt kórházban megerősítik, hogy van hely a számunkra, már indulhatunk is. Nagyon fontos azonban mindig telefonálni és megvárni a jóváhagyásukat, mivel megeshet, hogy az adott szülészet éppen tele van és egy másik kórházba fognak átirányítani, ami esetleg az ellenkező irányban is lehet. (Akik nagyon messze, több órányi autóútra laknak a legközelebbi kórháztól azoknak van lehetősége a kiírt időpont előtt pár nappal beköltözni a kórház közelében lévő, úgynevezett páciens-hotelbe, ahol kivárhatják a szülés beindulását anélkül, hogy a nagy távolság miatt kellene stresszelniük.) Persze nem minden baba várja ezt meg: nem sokkal a mi babánk érkezése előtt történt, hogy egy apuka kénytelen volt az úton félrehúzódni, és a mentőket hívni. Két irányból is indultak segíteni, de mire odaértek, már minden komplikáció nélkül világra jött az újszülött.

A kórházba érkezés után pedig még mindig nem biztos, hogy felvesznek az osztályra. Ha a szülésznő (ez ugyebár ugyanaz a „barnmorska” végzettség amiről az elején már írtam, csak a kórházban dolgozók esetén jobban passzolónak érzem a szülésznő kifejezést) úgy ítéli meg, hogy a szülés még nincs eléggé előrehaladott állapotban (azaz a méhszáj még csak 1–2 centire nyitott), akkor simán hazaküldheti a pácienst egy úgynevezett pihenő gyógyszer adaggal, ami fájdalomcsillapítót és altatót tartalmaz. Pihenésre, alvásra, kádfürdőre biztatnak, és megkérnek, hogy pár órát még otthon vajúdjon az anyuka.

A következő bejegyzésben pedig elmesélem majd, hogy mi történik akkor, amikor már nem engednek haza a kórházból.