Lobogózási napok Svédországban

Svédországban járva sokkal többször találkozik az ember a svéd zászlóval, mint például Magyarországon a piros-fehér-zöld lobogóval. A hivatalokon és közintézményeken kívül nem csak települések parkjaiban látni gyakran, de meglepően sok családi ház kertjében, farmokon és tanyákon is állnak zászlórudak. Ezt természetesen mindenki szabadon döntheti el, hogy szeretne-e ilyesmit a kertjébe, vagy sem. Azonban ha igen, akkor onnantól szigorú szabályok vonatkoznak rá.

Első ránézésre úgy tűnhet, hogy az északi országok zászlói mind ugyanolyanok, csak más-más színt használnak - nos, ennél nagyobbat nem is tévedhetnénk. Az mindenképpen igaz, hogy valamennyit az úgynevezett skandináv kereszt díszíti, ami a kereszténységre utal és első megjelenésének dátuma egészen pontosan ismert (már amennyiben hitelt adhatunk a történetnek): 1219. június 15-én a tallini csatában a dánok már épp vesztésre álltak az észt csapatokkal szemben, amikor Anders Sunesen lundi érsek imáira válaszul az égből aláhullott egy vörös zászló, rajta fehér kereszttel, és ez erőt adott a keresztény dánoknak ahhoz, hogy megfordítsák a csata menetét és győzedelmeskedjenek. A régió népei azóta használják ezt a motívumot lobogóikon, a kalmari unión át egészen a ma létező államalakulatokig.

A dán zászló leesik a mennyekből a tallini csatában (Christian August Lorentzen, 1809)

A legnyilvánvalóbb különbség az egyes országok zászlajai között, hogy a dán, finn és svéd kettő-, míg a norvég, izlandi, feröer-szigeteki és ålandi zászlók három színűek. De ami első ránézésre nem nyilvánvaló az az, hogy az alapszín és a kereszt aránya minden egyes ország zászlójában más és más.

• 
• 
• 

Mire kell tehát figyelnünk, ha Svédországban lakunk és egy zászlórúd áll a kert közepén?

Először is, a rúd ne legyen se túl kicsi, se túl nagy. Egy átlagos ház kertjében legfeljebb 3,5 méterrel illik a tetőgerinc fölé magasodnia a zászlórúdnak. Ez egyúttal meghatározza a lobogó méretét is: a hosszabbik oldal hossza a rúd hosszának negyede kell, hogy legyen. (Szeles-viharos időben megengedhető egy kisebb méretű zászló felhúzása is. És ha valamiért nagyon magas zászlórudunk van, a zászló mérete az egyhatodával csökkenthető.)

Hogy mely napokon kell felhúzni a nemzeti lobogót, azt törvény szabályozza. Ez nem feltétlenül esik egybe a munkaszüneti napokkal:

• Január 1-én, Újév napján
• Január 28-án, a király, Carl XVI Gustaf neve napján
• Március 12-én, Victoria hercegnő neve napján
• Húsvét vasárnap
• Április 30-án, a király, Carl XVI Gustaf születésnapján
• Május 1-én
• Pünkösd vasárnap
• Május 29-én, a veterán katonák napján (ami egybeesik az ENSZ békefenntartók napjával)
• Június 6-án, a svéd nemzeti ünnepen
• Midsommar napján (valamikor június 20. és 26. közötti szombati nap)
• Július 14-én, Victoria hercegnő születésnapján
• Augusztus 8-án, Silvia királyné neve napján
• Október 24-én, az ENSZ világnapján
• November 6-án, Gustav II Adolf svéd király 1632-es halálának évfordulóján
• December 10-én, Alfred Nobel halálának évfordulóján (egyben a Nobel-díjak kiadásának napja)
• December 23-án, Silvia királyné születésnapján
• December 25-én, Karácsony napján

Ezen kívül vannak nem minden évben ismétlődő lobogózási napok is, mint például a parlamenti választások napja, vagy az idei évben az Európa-parlamenti választások napja. De például 2023-ban lobogozási nap volt szeptember 15. is, amikor a király uralkodásának 50 éves évfordulóját ünnepeltük.

De nem elég a lobogózási napokat tudni, hanem arra is ügyelni kell, hogy milyen időpontokban kell a zászlót fel- vagy bevonni. Március 1. és október 31. között reggel 8 órakor, november 1. és február 28. (idén 29.) között viszont csak reggel 9 órakor kell felhúzni a zászlót. Bevonni azonban az év minden napján naplementekor kell, de legkésőbb 21 órakor. (Kivétel ez alól, ha a zászló meg van világítva, akkor napnyugta után is fent maradhat.)

• 
• 
• 
• 

Na és mi a teendő az év többi napján, csak nem áll üresen a zászlórúd? Természetesen nem. Ilyenkor az úgynevezett árbóclobogó kerül fel. Ez egy hosszú, keskeny (a vége felé méginkább elkeskenyedő) szalag, a nemzeti lobogó kék és sárga színeivel. Ezt természetesen nem kell reggel és este fel- és lehúzni, de azért erre is vonatkoznak szabályok. A hossza a zászlórúd hosszának egyharmada kell, hogy legyen és a kék sávnak kell felül lennie. Kapható olyan változat is, amin a kereszt látható, de ez történelmileg teljesen helytelen, ezért nem is javasolják a használatát. Az árbóclobogót nem szabad félárbócra engedni.

Végezetül hadd említsek még két érdekességet:

Dél-Svédországban járva gyakran láthatunk egy olyan zászlót, ami ugyan ismerősnek tűnik, de valami mégsem stimmel: a dánok piros alapszínén a svédek sárga keresztje látható (és hogy precízek legyünk: a svéd zászlón látható arányokkal). Ez Skåne megye zászlaja, és a skåneiek ezzel hirdetik büszkén, hogy ők egyszerre svédek és dánok is, hiszen Skåne egészen 1658-ig Dániához tartozott. Nagyobb baj, hogy nem csak zászlóban, hanem a nyelvben is megőrizték a dán gyökereket, így egy átlag-svédnek - illetve ide költözött magyarnak - időnként nem könnyű megérteni, hogy mit is mondanak az ő sajátos, skånska nyelvükön.

Ezen a képen pedig nem a svéd zászlónak valamelyik egyedi változata látható. Ez bizony a Zala megyei Pat falucska zászlója.