Svéd(d)élet(t)

Amilyen a temető, olyan az ország is (?!)

Még kb. 1,5 hónappal ezelőtt tévedtünk be a város temetőjébe, ami gyarapította a Svédországban tapasztalt tanulságos élmények körét.

A svéd temetkezési szokások hasonlítanak a magyarokhoz (legalábbis az alföldi rész szokásaihoz). Márvány/műkő/gránit sírkövek, néhol különlegesebb formák faragva belőle, egy-egy kis díszítéssel. A sírkövek között kövezett/füvesített ösvények, ahol a hozzátartozók közlekedhetnek.

A svédeknél mindenki adójából vonják az ún. temetkezési adót, amiből a kommun fedezi azokat a temetéseket, ahol az elhunytnak nincs hozzátartozója, illetve rendben tartják a temetőt és környékét. Igen, ez teljesen felesleges adónemnek tűnhet (a fizetés kb. 0,2-0,6%-a), mégis sokat jelent egy ilyen "apróság" is.

Tisztán él bennem a kép a gyerekkoromból, amikor a nagyszüleimmel/szüleimmel mentünk a temetőbe virágot vinni az elhunyt rokonokra, és megkapálni a sírokat. Nem igazán szerettem ezt, és a mai napig azt gondolom, hogy nem az az egyetlen módja az emlékezésnek, ha rendszeresen virágot viszünk egy márványlaphoz. Természetesen fontos, hogy ne felejtsük el ezeket az embereket, de a magyar szokások néha kicsit túlzóak ilyen tekintetben (is). Sosem értettem, hogy miért kell olyan rokonok sírját újra és újra megváltani, akiket az adott generáció nem ismert, ne adj isten már az 1800-as évek végén elhunytak. Ők azok, akiket már a dédszüleink sem ismertek, esetleg a családi legendákban maradtak fent, mégis ott áll a lekopott, düledező sírkövük már több, mint egy évszázada. A magyar temetőkben járva a meghatározó emlékeim közé tartoznak a teljes összevisszaságban épült sírok, szinteltérések az egyes szegélyek között, esetleges süllyedések, a gazos, elhanyagolt, összetört sírok, és a levágott PET palackok/mosószeres kannák a bokrokba/sírok mögé dugva (mert még azt is ellopják). Rendszeresen látni olyan embereket (főleg idősebb néniket), akik kapával és virággal a biciklin tekernek a temetőbe rendet rakni. 
Általánosságban a rendezetlenség, labirintus-szerűség jellemző az otthoni sírkertekre, ahol kiválóan el lehet tévedni, ha az ember nem tudja, hogy pontosan hová kell mennie. Érdekesség még, hogy a férfiak ott jóval előbb halnak (saját meglátásom szerint), mint a nők.

Biztosan nagy szerepe van az erre befizetett (és erre felhasznált!) adónak, de itt egy kicsit más képet kaptam a temetőkről (is). A sírkövek katonás sorban állnak, a köztük haladó sétányok egyenesek. Nem kell botladozni, mászni a sírok között, csak simán végigsétálni. Zúzott kővel vannak felszórva, vagy be vannak ültetve fűvel. Ezeket az ösvényeket rendszeresen elgereblyézik, kigazolják. Szabályos közönként padok találhatóak (egyformák), és szépen metszett fák. Sok síron macska vagy kutya szobor ül, lehet, hogy a kedvencek is oda lettek temetve (?). Több helyen színesre festett kövek, családról rajzolt képek vannak letéve, feltételezem, hogy a gyerekek hozták az elhunyt hozzátartozóknak. Sehol egy szétvágott PET palack, vagy mosószeres flaska, vagy egy kapával tekerő néni. 10 méterenként telepítettek egy szerszám tárolót, ahol kapa, gereblye, locsolókanna, stb. van letéve mindenki számára, aki használni szeretné. Ugyanitt sötétzöld, kúp alakú tölcsérek vannak tartóban, ahonnan el lehet venni, és ezekbe helyezni a hozott friss virágokat. Ugyanúgy szelektíven lehet gyűjteni a hulladékot, mint bárhol máshol a városban. A temető egyik végében ingyenes, tiszta (rendszeresen takarított), papírral, szappannal, kéztörlővel felszerelt WC áll a látogatók rendelkezésére. A füves területeken a fű lenyírva, a temetőt határoló sövény szintén formára igazítva. A sírkövek alapján nagyobb részben férfiak élnek tovább, ami számomra nagyon meglepő volt. Ebben nagy szerepe lehet annak, hogy a svédek életére sokkal kisebb hatással voltak a világháborúk, mint pl. a magyarokéra.

Bár erre speciel nem mondhatom azt (az adó miatt), hogy nem pénz kérdése, de azért egy kicsit mégis.... Miért tudják itt megoldani, hogy egy sorban legyenek a sírok? Miért lehet úgy kitenni itt szerszámokat, hogy senki ne lopja el, kamerák nélkül se? Miért nincsenek széttört, elhanyagolt sírok? Miért érzi mindenki kötelességének, hogy ami rendben volt, az rendben is maradjon?

Ilyen szempontból akár még egy temető is lehet jó lenyomata az adott társadalomnak. Érdemes néha körülnézni, és elgondolkodni azon, hogy elvárhatunk-e többet az egész társadalomtól annál, amit mi magunk személyesen megteszünk. Elcsépelt, de ide is vonatkozik, hogy "think globally, act locally". 

• 
• 
• 
• 
•