Svéd(d)élet(t)

Mi a fenét kapok én az adóm fejében Svédországtól? - Az offshore-ügy margójára

Egy újabb bejegyzés a férjemtől, Viktortól, az offshore-botrány svéd vonatkozásáról.

A címben szereplő kérdést nem én tettem fel, hanem Leif Östling, a Svenskt Näringsliv (nagy vonalakban ez olyasmi, mint Magyarországon az iparkamara) elnöke. Az illető úr nagy pechjére szerepel a legújabb offshore-adózók (adóelkerülők) legfrissebb kiszivárogtatási botrányában. Ilyesféle listán jelen lenni már önmagában is kellemetlen, legalábbis Svédországban - Magyarországon maximum a "tudtuk, csak nem sejtettük" mondat kíséretében vállat vonva vesszük tudomásul, hogy valaki megint okosba' próbált egy kis pénzt zsebre tenni. Herr Östling azonban a lebukása után ezzel az igazán magyaros ízű kérdéssel próbálta menteni magát: "Vad fan får jag för pengarna?", azaz "Mi a fenét kapok én a pénzemért"?

(A kép forrása : svt.se)

Nem is azért ragadtam azonban billentyűzetet, hogy egy újabb forrás számoljon be az elnök ballépéséről, habár itt a blogon a kommentekben rendszeresen bukkanak fel olyanok, akiknek már önmagában az a tény boldog gyönyörűséget tud okozni, hogy lám-lám, a svédek sem szeretnek annyira adót fizetni. Azonban már korábban is terveztem pár gondolatot írni arról, hogy miért is vannak kibékülve a svédek az adófizetéssel, és ez az esemény most remek apropót adott rá.

Mert a történet igazán érdekes része csak ez után a kérdés után kezdődött. Magyarországon ugyanerre a kérdésre kétféle válasz születne: Egyrészt - az aktuális kurzustól függetlenül - a kormánypárt a kamerák elé tolna valami másodvonalbeli kopóalkatrészt (nem akarok kósázni vagy korózsozni), aki a kamerák helyett a cipője orrát bámulva hebegne valamit a reformokról, meg az alkotmányos költségekről, és hogy hát azért nekünk mégiscsak jobb, mint a dél-szudániaknak. Másrészt a szavazók miközben ezt hallgatnák, végig azon morfondíroznának magukban, hogy mi tagadás, tényleg semmi kézzelfoghatót nem kapunk az adónkért, és akinek van egy kis esze, az persze, hogy nem fizet.

 Itt a svédeknél ez kicsit másként történt: elárasztották az internetet a #VadFanFårJag hashtagek, ahol a "keményen dolgozó kisembertől" a vezető politikusig a legkülönbözőbb státuszú és helyzetű emberek magyarázzák el a kedves adócsalónak, hogy mit is ad neki Svédország a pénzéért cserébe:

Kiegészíthetném a listát a jó úthálózattal, az általános tisztasággal, azzal hogy a hivatalokban megjelenő állampolgár (akkor is, ha magyar állampolgár) nem a problémát képviseli, hanem az elintézendő feladatot, stb., de azt hiszem, az utolsóként idézett mondat foglalja össze legjobban, hogy mit kap az ember a befizetett adókoronáiért: elsősorban azt a biztonságérzetet, hogy a pénze nem ellopva lesz, hanem arra fordítják majd, ami ezt a rendszert üzemelteti, jobbá és élhetővé teszi.

Végezetül talán érdemes érintőlegesen beszélni róla, hogy mennyit kell adózni ahhoz, hogy ilyen svéd színvonalú állami szolgáltatásokat várhassunk el az adónk fejében. (Az egyszerűbb összehasonlíthatóság kedvéért nem forintosítottam, nem vásárlóerővel kalkuláltam, és nem arányosítottam GDP-hez. A példa ettől még helytálló, szóval kérem a közgazdász beállítottságú olvasókat, ebbe ne kössenek bele, értsék a lényeget.) Tekintsük helyi szinten elfogadható mértékű bruttó fizetésnek Svédországban a 25.000 kr-t, és Magyarországon a 250.000 Ft-ot.

 A svéd (Göteborg-i, 1990-ben született) munkavállaló után a cég teljes költsége 32.855 kr lesz, ebből 19.228 kr-t kap meg nettó fizetésként a bankszámlájára, vagyis az összköltség 41%-át kitevő adót fizetnek meg. A magyar (gyermektelen) munkavállaló után a cég teljes költsége 308.750 Ft lesz, ebből 166.250 kr-t kap meg nettó fizetésként a bankszámlájára, vagyis az összköltség 46%-át kitevő adót fizetnek meg.

 (Forrás: https://www.ekonomifakta.se/Fakta/Skatter/Rakna-pa-dina-skatter/Rakna-ut-din-skatt/ és https://www.hrportal.hu/berkalkulator_2017.html)

Azon most ne is akadjunk fenn, hogy ebben az esetben a magyar adó aránya még magasabb is, mint a svéd. Mondjuk hogy egyforma. A poszt elején már láttuk (és aki járt már itt, az a saját szemével is látta), hogy a svéd adóért mit kapunk. Aki ezt a blogot olvassa, az jó eséllyel azt is tudja, hogy a magyar adó fejében mi jár nekünk.

 Aha! (Jahaa!) A felfoghatatlan milliárdok meg százalékok helyett így kicsit kézzelfoghatóbb, hogy mi az, amit ellopnak tőlünk.

8+1 hasznos tipp külfödre költözés előtt

Magyarországon a fiatalok majdnem fele tervezi, hogy rövidebb vagy hosszabb időre külföldre költözik és ott folytatja tanulmányait/kezdi újra az életét. Mindenki máshogy kezd neki, de van pár alapvető dolog, amiket jobb, ha szem előtt tartunk a költözés előtt. Íme az én, szubjektív listám a kivándorláshoz :

1. Költözés előtt mérd fel a terepet

Persze, alap dolog, de azért nem árt pár hetet az adott helyen tölteni mielőtt letelepednénk ott. Én viszonylag sok időt töltöttem Svédországban a kiköltözésünk előtt is munka/magánéleti utak miatt, így felületes benyomásaim már voltak az országról. Imádom, hogy nem másznak a nyakamba, hogy megtartják a 3 lépés távolságot, és, hogy nem néznek rám furcsán amiért introvertált vagyok. Viszont aki inkább bulizna, süttetné magát a napon egész évben és imádja a társaságot az ne költözzön ide, mert meg fog bolondulni. Az a pár apróság, amit kezdetben nem is gondolunk idegesítőnek pár év alatt könnyen az utálat tárgyává teheti új otthonunkat.

2. Nyelvet tanulni KÖTELEZŐ

Nem tudom elég nagy betűkkel leírni a kötelezőt. Ha az ország nyelvét nem is beszéled („egzotikusabb” ország esetén könnyen megeshet), angolul akkor is tudnod kell, mert magyarul nem lehet egy idegen országban kommunikálni. Mégpedig kommunikálni kell a hivatalokban, lakásbérlésnél, orvosnál, stb… Az adott ország nyelvét pedig igenis meg kell tanulni, ha hosszabb távra tervezel. Enélkül mindig kívülálló maradsz. Arról nem is beszélve, hogy minél jobban beszélünk egy nyelvet, annál kisebb az esélye, hogy átverjenek minket.

3. Ismerd meg és fogadd el a kulturális különbségeket

A svédek medvecukor szeretete gusztustalan, a kínaiak kígyóevési szokásai pedig egyszerűen rémisztőek, de ha az országukban élünk, akkor ezt el kell fogadni. Nem kell medvecukrot és kígyót enni, de nem szabad leszólni, és őket hülyének nézni, ha nem alkalmazkodnak egy bevándorló kultúrájához. Amíg nem tudsz velük szót érteni és részben beépíteni a szokásaikat az életedbe addig kívülálló maradsz. Persze ezt is lehet, csak utána felesleges panaszkodni a hülye svédekre/kínaiakra/olaszokra/bárkire, akik nem akarnak befogadni és bunkók.

4. Tájékozódj az ügyintézésről

Szinte minden országban élnek magyarok, akik blogot vezetnek az életükről. Ezek, és az adott hivatalok tájékoztatóinak segítségével könnyen összeállíthatunk már indulás előtt egy „legfontosabb elintézendők listáját” magunknak. Ha pontosan tudjuk, hogy milyen ügyhöz milyen papírok szükségesek, és milyen sorrendben érdemes haladni akkor rengeteg időt és fáradságot megspórolunk magunknak. Sokszor a hivatali ügyintézők sincsenek a topon, úgyhogy csak magunknak teszünk jót, ha mindennel képbe kerülünk. Ha van gyerekünk, akkor ez a pont hatványozottan fontos.

5. Spórolj, külföldre költözni drága

Akár már meglévő munkaszerződéssel, akár csak munkakeresőként költözünk ki muszáj, hogy legyen tartalék pénzünk. Az okosok azt mondják, hogy 3 hónapnyi tartalék az ideális (mármint az adott országban 3 hónapra elegendő összeg), de szerintem ez nagyban függ attól, hogy hogyan költözünk. Munkásszállón leszünk? Bútorozott lakást találunk? Ha nem, akkor a bútorokat itthonról visszük, vagy ott vásárolunk újakat? A különbségek milliós nagyságrendűek lehetnek.
Annyi pénzünk pedig mindig legyen, hogy haza tudjunk jönni, ha minden kötél szakad.

6. Legyen plusz pénz is az “apróságokra”

Vannak dolgok amik az elhatározás hevében néha eszünkbe se jutnak. Mivel fogunk az új lakóhelyünkön közlekedni? Visszük az autónkat vagy ott veszünk újat? Mennyi az átírás költsége? Mennyi ideig tartózkodhatunk külföldön a magyar rendszámos autóval? (Ez főleg az EUn kívül kérdés.) Milyen okmányok szükségesek egy autó vásárlásához külföldön? Mennyi időben telik otthon eladni a régit? Rengeteg ilyen eldöntendő kérdés van, ami hónapokkal is meghosszabbíthatja a kiköltözés/akklimatizálódás időszakát.

7. Lehetőleg mindent intézz el az indulás előtt

Felruházkodni, elmenni fogorvoshoz, fodrászhoz, stb. Bármennyire is felkészülünk, azért kell pár hónap az új lakóhely megismeréséhez. A problémás ügyeinket érdemes még otthon elintézni, mert egy idegen országban nagyon kellemetlen lehet egy begyulladt lyukas foggal az éjszaka közepén orvost találni. Ugyanez vonatkozik minden banki és hivatalos ügyünkre is. Külföldről kb. esélytelen intézkedni magyarországi hivatalos ügyekben (értsd, egy banki igazolást nem képesek elektronikusan elküldeni).

8. Oldd meg a kapcsolattartást

Beszerezni egy jó okostelefont/webkamerás laptopot mindenkinek a családban, és megtanítani mindenkit a Skype, Viber, vagy hasonló csevegőprogramok használatára. Mert elvileg a roaming díj már nem létezik, de gyakorlatilag gyorsan elkezdenek a tartós külföldi használat miatt különdíjakat számlázni a magyar szolgáltatók. Szerencsére sok országban van olyan csomag, amiben vezetékes számról szinte ingyen hívható külföldi szám, de a netes kapcsolattartás a legbiztosabb.

+1 A végére pedig egy tapasztalat : engem sokan próbáltak rábeszélni, hogy a férjem nélkülem induljon el, és ha mindent megalapozott, akkor majd mi követjük a macskával. Végül nem hallgattam rájuk, és szerintem nagyon jól tettem. Lehet, hogy két embernek és egy macskának nehezebb lakást találnia, több a megélhetési költségük, de sokkal könnyebb együtt átélni a költözés okozta stresszt és bizonytalanságot, és gyorsabb az ügyintézés, ha ketten járjuk a hivatalokat.

Furcsa svéd ételek

A svédek imádnak enni. És persze inni is, de az evés valahogy szembetűnőbb. Viktor egyik munkatársa a legutóbbi közös, céges vacsora alkalmával a pizzák érkezése előtt kb. fél órával lazán betolt egy tál jégkrémet azzal a felkiáltással, hogy hát üres gyomorral nem lehet jót enni. Szóval ügyesen bemelegített….:).

És azon kívül, hogy rengeteget esznek, furcsákat is esznek. A legtöbbször nem is maga az alapanyag a bizarr, hanem a kombináció, vagy a fogyasztás időpontja. Így most hoztam egy kis listát ezekről az ételekről és szokásokról.

1. Ahol már az alapanyag is furcsa.

Falukorv

A falukorv egy vastag és indokolatlanul narancssárga műbélbe töltött húsféle ami ránézésre olyan, mint egy krinolin vagy egy parizer, csak itt a beltartalom nyers, így mindenképpen meg kell főzni/sütni fogyasztás előtt. A svédek a falukorvot képesek nagyjából mindenbe beletenni amibe egyébként hús kellene az eredeti recept szerint. Ezt úgy képzeljük el, mintha azt mondanám, hogy paprikás csirke, de csirke helyett krinolinszeletekkel. Minden héten szerepel valamelyik élelmiszerbolt különleges kínálatában, és rendszeresen látom is a svédek kosaraiban, úgyhogy ők ezt tényleg szeretik (érthetetlen).

Lakrits

Bocskorszíj vagy medvecukor néven ismert Magyarországon is. Ánizsos ízű, édesgyökér alapú, (ehetetlen) gumicukor-szerű képződmény. De itt nemcsak gumicukor formában találkozhatunk vele, hanem minden elképzelhető édességbe belerakják. Medvecukros pillecukor. Medvecukros jégkrém. Medvecukros csoki. Szintén érthetetlen, de rendszeresen ki vannak fosztva a lakrits-készletek a boltokban.

Édes mustár

Viktor nagyon szereti, én a közelébe sem megyek. Egy sima mustárt kell elképzelni, ami kicsit csípős, kicsit savanyú, és nyakon van öntve egy adag cukorral (és egy kicsit taknyosabb az állaga, mint az originálnak). Nagy szerencse, hogy van sima, a hazaihoz hasonlító mustár is a boltokban, mert egyébként soha többet nem ennék mustárt.

Édes kenyerek

Némi gyakorlattal könnyű őket messziről elkerülni, de a kezdők és a turisták könnyen belefuthatnak egy jó kis cukrozott kenyérbe, vagy olyanba, ami tömve van áfonyával. Persze ennek is biztos széles rajongótábora van, egyébként nem érné meg tucatnyi félét árulni belőle.

Surströmming

Anno a só magas ára miatt erjesztéssel (khm, rohasztással….) tartósították a heringeket, amik a konzervdobozban is folytatták ezt a folyamatot, így a szén-dioxid termelődés miatt a konzervdoboz oldalai szépen lassan kidudorodtak. Mivel robbanásveszélyes, ezért repülőn elméletileg nem lehet szállítani. Még nem kóstoltuk, de nekem annyira nem is hiányzik (Viktor kalandvágyóbb). Borzalmas szagát és ízét a svédek mintha teljesen ignorálnák, és mosolyogva eszegetik vajas lepénykenyér, hagyma és krumpli körítéssel. Ajánlom mindenkinek, hogy nézzen meg pár youtube-os videót a külföldiek és magyarok surströmming fogyasztási próbálkozásairól.

2. Ahol az alapanyag rendben van, csak a fogyasztási mód/időpont furcsa

Húsgolyó bármikor

A húsgolyó (csirkéből, disznóból, marhából, vagy valami vega dologból) rendszeres fogyasztása ebédre/vacsorára teljesen rendben van. De miért esznek az emberek reggelire is húsgolyót?? ’90-es évek fasírtos szendvicse lvl. Svédország…

Hot-dog furcsa feltétekkel

Ez nem is igazán svéd dolog, inkább dán. Ugyebár a hagyma, sajt, uborka, ketchup, mustár teljesen megszokott dolgok, de ilyen egyszerű hot-dogot lassan már csak az Ikeában kapni errefelé. Vannak kis bódék az áruházak előtt ill. önálló éttermek (Pølsemannen) akik a legkülönbözőbb párosításokat kínálják nekünk. Viktor kedvence a hagyományos kifli+virsli, a tetején 2 gombóc krumplipürével, némi majonézes ráksalátával és pirított hagymával. Szerencsére vannak kicsivel szolidabb összeállításaik is, hogy én se maradjak éhen.

Össze nem illő szendvics alapanyagok

A tökéletes reggeli szendvics receptje : kenyér/kétszersült, natúr krémsajt, valamilyen bogyós gyümölcsből készült lekvár, és a tetejére egy vastag szelet sajt. Elismerem, ezzel engem is megvettek, talán az egyetlen dolog a listából amit szívesen fogyasztok időnként.

Gumicukor mindennel

Az egy dolog, hogy gumicukorba futhat az ember a gusztusos csokigolyók belsejében (időnként savanyú is, brr…), vagy, hogy minden boltban métereken keresztül csak gumicukor van. A nagyobb baj, hogy a svédek ezt nem csak úgy magába eszik (édességként), hanem minden mellé, kívülről nézve válogatás nélkül. Legutóbb a vonaton a mellettem ülő lány sima zsemlét evett gumicukorral. De láttam már chips+gumicukor kombinációt fogyasztó embereket is. A boltokban árulnak csoki és gumicukor mixeket (egy zacskóban, ömlesztve minden). Hogy lehet ennyire szeretni a gumicukrot? Vagy csak a magyarokba nevelik bele, hogy ez nagyon egészségtelen? Az biztos, hogy egy igazi svédnél péntek esténként a buli helyett azon van a hangsúly, hogy a tévé előtt ülve a felsorolt összes egészségtelen dolgot összeegyék (van külön neve is, fredagsmys). Jellemzi a svéd praktikumot, hogy külön bolthálózat van, ahol mind a filmet, mind az ételeket be tudod szerezni (Hemmakväll).

A fenti lista alapján azt hihetnénk, hogy általánosan valami elképesztően izgalmas konyhájuk van, de ez sajnos nem igaz. Az átlag háztartásban rengeteg natúr, kevéssé fűszerezett halat és főtt burgonyát esznek valamivel leöntve (pl. barna mártás), és bár a fine dining tekintetében a világ élvonalába tartoznak, de bisztró-jellegű étteremmel csak elvétve találkozunk (legalábbis a déli részen). Viszont a Svédországba érkezőknek mindenképpen ajánlom, hogy kóstolják meg az itteni ecetes heringeket (a nem erjesztett fajtát), mert ez az, amiről 10-ből 9 utálónak megváltozik a véleménye a svéd változat fogyasztása után.

A svédek feltalálták a készpénzmentes készpénzt

Messze van a beilleszkedéstől, mint Makó Nyköpingtől az, aki itt nem használja rutinszerűen a Swish-t. A rutinszerűségbe pedig beletartozik a “betala” (fizet) ige helyett a “swisha” (Swish-el fizet) ige megfelelő használata is. De kezdjük az elején...

Akármennyit is utazik az ember a világban és találkozik más fizetési szokásokkal, akármennyit is olvas arról, hogy mely országokban hogyan változik a fizetési módokhoz való hozzáállás, azért a magyar ember számára ezek az ismeretek egyelőre továbbra is a tudományos-fantasztikum világába tartoznak. Olyasmi, mint mikor megnézünk egy David Attenborough sorozatot a déltengeri bálnákról: szép, érdekes, jó tudni róla, de cseppet sem érinti a mindennapjainkat. Nem hiszem, hogy tévedek abban, hogy nálunk a legtöbben még mindig úgy vágnak neki egy külföldi útnak, hogy előtte “okosban” váltanak egy kis készpénzt. (Sőt, hazaúton bennünk van a “vegyünk még valamit, ne kelljen visszaváltani” érzés is.) Ez nyilván kevésbé a tudatlanságunkban, sokkal inkább a nagy történelmi hagyományokra visszatekintő adóelkerülésben gyökeredzik.

Svédországban viszont adóznak (sőt az ide költözni kívánóknak szóló weboldalon külön elmagyarázzák, miért is vannak rendben a svédek az adófizetés gondolatával - ez meg is látszik az országon), tehát a pénzüket is nyugodt szívvel tartják bankban. Habár a készpénzfelvétel a legtöbb bankszámlacsomagban bármikor, bármilyen automatából ingyenes, mégis mindig mindenki bankkártyával fizet - és mivel a kereskedők sem adócsalásból élnek, ezért mindenhol van is kártya elfogadóhely. És a mindenholba beletartozik a pénteki piacon a városka főterén utánfutóból halat áruló néni is.

Na de mi van az eperföldek szélén epret áruló kistermelőkkel? Hogyan vásárolhatunk a bácsitól, aki az erdőben szedett bogyókat és rókagombát árulja a parkolóban a kisteherautójából? Miként lehet kifizetni a Blocket-en hirdetett használt tárgyakat? (...mert imádnak így vásárolni. Talán a környezettudatossághoz lehet köze.)

Nos, erre való a Swish. Ami nem más, mint egy pofonegyszerű mobiltelefonos alkalmazás. A netbankunkon keresztül tudunk regisztrálni a Bank ID-nk segítségével - majd mindjárt szó lesz erről is -, és ezzel lényegében bankkártya elfogadóhelyé is váltunk. A Swish-ben nem kell bonyolult kódokkal és bankszámlaszámokkal törődnünk, mindenkit a saját mobiltelefonszáma azonosít. Tehát pl. a pénteki közös kollegális ebéd teljes összegét kifizetem a saját bankkártyámmal az étteremben, majd a többiek mind belépnek a Swish-ükbe, megadják az én telefonszámomat, valamint az ebéd árának rájuk eső részét - és az én bankszámlámon már ott is van a pénz. Nem holnapután, nem négy órán belül, hanem azonnal. Mégsem kell attól félni, hogy illetéktelen fog a Swish-ünkkel fizetgetni, mert minden esetben a Bank ID-s PIN kódunk megadásával kell jóváhagyni a tranzakciót (ami mindössze 6 számjegy).

A magyar ember számára pedig külön jó érzés, hogy a XXI. században XXI. századi módszereket használhat. Igazán nem mondanám magamról, hogy Magyarországon egy kő alatt éltem, mégis egy újabb lépéssel tágult ezzel a világ számomra.

Mint ahogyan a már említett Bank ID-vel is, ami szintén a svéd hétköznapok szerves része. Mit is jelent ez pontosan, és egyáltalán mire jó? Ha szakszerű akarok lenni, akkor ez nem más, mint egyfajta elektronikus aláírás. Ha praktikus akarok lenni, akkor ez ugyanolyan kényelmi szolgáltatás, mint pl. a Google ujjlenyomatos azonosítása a jelszó megadása helyett. Ha pedig cinikus akarok lenni, akkor azt mondanám, hogy ez teszi lehetővé azt a fajta elektronikus ügyintézést, amiről Magyarországon csak beszélünk, de valójában nem létezik.

Ha van személyi számunk és bankszámlánk, akkor a netbankunkban tudjuk aktiválni a Bank ID-nket. Egy egyedi PIN kódot megadva kapunk egy bárhol használható egyedi azonosítót, ami - mivel megbízható banki azonosítás alapján készül - megbízhatóan azonosít bennünket mindenütt. Innentől kezdve nincsen szükségünk mindenféle jelszavakra, azonosítószámokra, felhasználónevekre, sőt egyáltalán nem szükséges külön-külön regisztrálni magunkat mindenhol. Csak a személyi számunk és a PIN kódunk szükséges, és máris be tudunk lépni, gyakorlatilag bárhova. A különféle kormányzati szervekhez és hivatalokhoz (adóhivatal, társadalombiztosító, stb…) éppúgy, mint mondjuk a helyi közműszolgáltatókhoz (akkor is, ha eddig nem voltunk az ügyfelük), vagy mondjuk az internetszolgáltatónk vagy a szakszervezetünk weboldalára. Természetesen a netbankunkba is ezzel az egyszerű módszerrel tudunk bejelentkezni. Ugyanakkor roppant biztonságos, hiszen minden belépéskor csupán a személyi számunkat kell megadni az adott weboldalon, a PIN kódunkat mindig a saját mobiltelefonunk BankID alkalmazásában kell begépelni. És nincsenek kétségeim, hogy mindenki valóban csak azokhoz az adataimhoz fér hozzá, amire szükségük van.

Mindössze ennyi kell ahhoz, hogy bármilyen svéd felületre beléphessünk.

(Műszaki dolgokban kevésbé jártas emberek kedvéért alaposan leegyszerűsítve, ilyenkor a következő történik: az adott szolgáltató a weboldalán megadott személyi számunkat elküldi a Bank ID rendszerének. Itt megnézik, hogy tartozik-e ehhez a személyi számhoz egyedi Bank ID. Ha igen, akkor a Bank ID-hez kapcsolt egyetlen mobiltelefonos alkalmazásra elküldi az információkat, hogy ez és ez a cég szeretne engem hitelesíttetni. Jóváhagyáshoz a mobiltelefonban be kell gépelni a PIN kódot. Ha ez sikerült, akkor a Bank ID rendszere csupán annyit igazol vissza a másik irányba, hogy igen, az illető azonosította magát. Ez tehát úgy értelmezhető, mintha megadtam volna egy helyes felhasználónév és jelszó párost, tehát az adott oldal jóváhagyja a belépésemet. Ha bármikor bármiért úgy éreznénk, hogy a Bank ID-nk nincs biztonságban - pl. elvesztettük a telefonunkat - akkor máris létrehozhatunk egy új Bank ID-t, így a régit többé nem lehet felhasználni az azonosításunkra, még a PIN kód ismeretében sem.)

Szóval nem kell többé jelszavakat megjegyezni. Nem kell többé attól félni, hogy hozzáfértek a jelszavunkhoz. Nem kell mindent személyesen, az aláírásunkkal intézni, mert a Bank ID-s azonosítás ezt helyettesíti. (Aki próbált már ingatlan adás-vétel kapcsán mérőórákat átírni, az most gondolja végig a Bank ID nyújtotta lehetőségeket, és morzsoljon el egy könnycseppet.) És többek között nem kell készpénzt magunkkal hordani, csak a Swish-t a mobilunkon.

Hogy ebben a készpénzmentes világban miből élnek meg a minden áruház előtt zsámolyon ücsörgő koldusok, az viszont továbbra is rejtély :)

A képek forrása : google.com

Hogyan szelektáljuk helyesen a szemetünket (Svédországban)?

Újabb szelektív hulladékgyűjtéses poszt következik, mert ez a téma ebben az országban kb. kimeríthetetlen. A svédek nagyon fontosnak tartják a megfelelő hulladékgyűjtést (igazuk is van!), és rengeteg tájékoztató anyaguk is van róla. A mostani és az új főbérlőnk (utóbbi esetben a lakást bérbeadó cég képviselője) is nyomatékosan felhívta a figyelmünket a helyes szelektálás fontosságára, mert itt könnyen közutálat tárgya lehet az, aki nem figyel erre (meg nem adózik, de ez egy más téma...).

Az új lakásunk szerződésének aláírásakor kaptunk egy szép, színes mappát tele prospektusokkal ( ez egyébként jellemző errefelé, mert eddig minden hivatalos ügy elintézésénél kaptunk egy-egy mappát). Ezek a brosúrák nemcsak szépek, de hasznosak is a mindennapi életben.

Az egyik legjobb füzetnek azt tartom, amiben részletesen leírják nekünk a szelektív hulladékgyűjtés minden részletét, képekkel illusztrálva, mert habár a Svédországban gyártott termékek esetén  minden csomagolóanyagra ráírják, hogy melyik kukába dobjuk, a külföldi áruk esetében nem ilyen egyszerű a helyzet. Íme a kisokos, ami után mindenki kisujjból kirázza a szelektálás minden tudnivalóját :

Sokan nem érzik magukat motiváltnak arra Magyarországon, hogy szelektíven gyűjtsék a szemetet, pedig rengeteg dolgot lehetne újrahasznosítani. Persze jó lenne, ha minden országban működne ez a dolog, mert kb. 50 éven belül el fogunk jutni odáig, hogy a túlfogyasztás napja a mostani augusztusi dátumról átkerül az év elejére, és akkor nagyon nagy bajban leszünk. Nem a szelektív szemétgyűjtés fogja ezt orvosolni, de apró lépésként jót tennénk vele. Mindenhol egyszerűen megoldható lenne némi odafigyeléssel és egy jó kukával. Nem tudom, hogy Magyarországon per pillanat milyen a kuka-kínálat, de itt kaphatóak olyan kukák, amiknek összesen 4 rekeszre van osztva a belső terük, így akár már 2 kukában rendezni lehetne a hulladék szétválogatását (műanyag, papír, fém, ételmaradék, éghető, fehér üveg, színes üveg, újságpapír). A világítótestekből, elemekből, stb. pedig nem gyűlik össze annyi, hogy ne lehetne félévenként egyszer elvinni őket egy gyűjtőpontra (vagy elemből lehet tölthetőt is használni, így sokkal hosszabb az élettartama).

A családi házaknál használt kukák felosztása.

Az ilyen (valóban) hasznos dolgok mellett persze itt is kap az ember olyan prospektusokat amiben kb. hülyének nézik. Például az egyikben le van írva a beköltözéshez adandó javaslatok között, hogy köszönj a szomszédaidnak, hogy lássák, hogy te itt laksz. Lehet, hogy csak nálam, de alapvető udvariasság, hogy köszönök a szomszédaimnak még akkor is, ha esetleg nem ismerjük egymást egyébként. Úgy látszik, a svédeknél nem mindenkinek ugyanilyen egyértelmű ez. :)

Lakáslehetőségek Svédországban

Költözünk! :) Az ilyesmit általában nem smiley kíséretével írja le az ember, legalábbis én nem igazán szeretem a költözködést, és az azzal járó stresszt. De a svéd lakáshelyzet miatt ez most egy igazán örömteli hír számunkra.

Svédországban - és a skandináv országokban általában - kifejezetten nehéz jó feltételekkel lakáshoz jutni, aminek több oka is van: egyrészt itt egészen más szerkezetű a lakáspiac, mint Magyarországon megszokhattuk. Az emberek jelentős részének nincs saját ingatlana, aki pedig mégis tulajdonjoghoz szeretne jutni, annak még svéd mércével mérten is nagyon mélyen kell a zsebébe nyúlnia a magas árak miatt. A privát tulajdonú ingatlan egyébként szinte kizárólag a családi házakat jelenti (ezeket a svéd villa-nak hívja), a társasházi- és sorházi lakások többnyire cégek vagy szövetkezetek tulajdonában állnak.

Andra-hand

A legegyszerűbb (itteni mércével), viszont a legrosszabb verzió. Ez a másodkézből való lakásbérlést jelenti, vagyis valakinek valahonnan van használati joga egy ingatlanra, és tőle, mint magánszemélytől lehet ezt tovább-bérelni. Ennek több hátránya is van.

• Drága: Nyilván senki sem jófejségből adja ki a nehezen megszerzett lakását, hanem keresni akar rajta. Tehát többet fogunk fizetni érte, mint azok, akik nem másodkézből bérelnek. A törvény szerint az eredeti ár 10%-át rakhatják még rá pluszban a bérbeadók a havi díjra de ez a gyakorlatban inkább 20-30%, amit zsebbe kérnek a főbérlők. Gyakran kell fizetni több hónapnyi kauciót is, de ebben az országban azért nagyobb esélyünk van rá, hogy vissza is kapjuk. (Tegye fel a kezét, aki már kapott vissza Magyarországon kauciót.)
• Rövid távra szól: Nem törvényszerű ugyan, de jellemzően a legtöbb magánhirdetés néhány hónapos, maximum egy éves időszakra szól. Ha említik is a hosszabbítási lehetőséget, arra nem feltétlenül lehet alapozni.
• Alkalmazkodásra kényszerülünk: Nem lehetetlen bútorozatlan lakást bérelni, de nagy arányban vannak vannak bebútorozottak is, ami nem minden esetben jelent csodás, letisztult skandináv design-t. Bár a magyar nagymama bútoros lakásokhoz képest azért nagyságrendekkel jobb a bútorfelhozatal.
• Nem feltétlenül szabályos: A másodkézből való lakáskiadáshoz szükség van az ingatlan tulajdonosának a hozzájárulására is. Ennek hiányában azt kockáztatjuk, hogy egyik pillanatról a másikra kitehetnek bennünket, márpedig az ilyesmi itt hamar kiderül, főleg ha a szándékunkban áll a Skatteverket-nél lakcímként bejelenteni az ingatlant (ez egyébként kötelező is).
• Sok az eszkimó, kevés a fóka: Mivel a lakás hiánycikk, ezért a kiadók a legkülönfélébb feltételeket támaszthatják. A hirdetések hatalmas arányban tartalmazzák a háziállat kizárva, dohányosok kizárva, sőt néha a kisgyerekek kizárva tételeket. Teljesen szokványos az is, hogy úgynevezett “kreditupplysning”-et, egyfajta hitelbírálatot kérnek le a jelentkezőről. Ha ebben az szerepel, hogy tartozásunk van, máris esélytelenné váltunk. De ha minden feltételnek meg is felelnénk, akkor is alig-alig kapunk választ a hirdetésekre küldött üzenetekre, olyan sok a jelentkező. Éppen ezért a kiadó lakásokkal azonos számban találhatunk olyan hirdetéseket is, ahol potenciális lakásbérlők hirdetik magukat, alapos bemutatkozással és gondosan megkomponált szelfivel.
• A rossznál is van rosszabb: Amikor már végképp reménytelennek érzi az ember, hogy valaha lakást fog találni, akkor terelődik a figyelme azokra a hirdetésekre, ahol fél lakást, vagy csak egy-egy szobát adnak ki (inneboende, azaz lakótárs). Ilyen esetekben persze közös konyhán és fürdőn kell osztozni egy idegennel. Ráadásul csaknem egy önálló lakás havi díjáért.

Mindezek mellett viszont az andra-hand a legbiztosabb módja annak, hogy valaki a nulláról lakáshoz jusson. A mi kiköltözésünk is így indult - folyamatos keresgéléssel, néhány elutasítással, még több válaszra-sem-méltatással, és a lakás-találási határidőnk előrehaladásával arányosan erősödő gyomorgörccsel. Így utólag visszatekintve a csodával határos, hogy milyen jó helyen milyen jó lakást tudtunk bérelni, egy kifejezetten szimpatikus férfitól. Igaz, eredetileg csak 3 hónapra szólt a szerződés, és az 1 hónap kaución kívül előre ki kellett fizetnünk mindhárom hónap bérleti díját. Ráadásul mindenféle továbbköltözési kilátás hiányában is csak három héttel a lejárati határidőnk előtt tudtunk meg, hogy kaptunk újabb három hónapot.

Hyresrätt

A leggyakoribb, de a legnehezebb változat. A kifejezés nem mást jelent, mint bérleti jogot. Ezen azonban teljesen mást kell érteni, mint odahaza. Hyresrätt-et lakásépítéssel foglalkozó magánvállalkozásoktól, és nagyobb városokban az önkormányzati tulajdonban működő hasonló cégektől kaphatunk. Ezek az egy-két kis társasházzal rendelkező minicégektől a több ezer lakással rendelkező hálózatokig terjednek. Itt már kedvezőbb arányban vannak az előnyök és a hátrányok:

• Olcsó(bb): Azt a 20-30%-ot, amit a másodkézből való kiadók tesznek rá az eredeti bérleti díjra, itt máris megspórolhatjuk. Az új építésű lakások itt is valamivel drágábbak az átlagnál, de a többit nagyjából azonos árakon bérelhetjük ki. Ez alatt a régióra vonatkozó árat kell érteni: minél nagyobb városban keresünk, annál drágább. De pl. a magyarországnyi Götaland országrészben mindenütt azonos árakat fogunk találni, csak Malmö, Helsingborg és Göteborg árai emelkednek magasabbra. Többnyire egy hónap kaució fizetése elegendő.
• Biztonságot jelent: Méghozzá anyagilag és időben egyaránt. A bérleti díjat nem fogják sem váratlanul, sem indokolatlanul emelni. Az árakra mindazonáltal nincsen befolyásunk, azt az ingatlantulajdonosok jogait védő Fastighetsägaren Sverige és a bérlők jogait védő Hyresgästföreningen megegyezése alapján határozzák meg. Viszont hacsak mi magunk nem akarjuk felmondani a szerződést, nem nagyon tudnak minket kirakni.Ehhez vagy el kell maradni a bérleti díjjal, vagy nagyon alaposan meg kell sértenünk a házirendet, például a szomszédok folyamatos zavarásával. (Nem utolsó sorban mi magunk is számíthatunk rá, hogy a szomszédok nem fognak zavarni bennünket, hiszen ezzel ők is a szerződésbontást kockáztatnák.)
• Nem csak lakás, szolgáltatás: Azt hiszem, ez a legmarkánsabb különbség a magyar és a svéd lakásbérlés között. A havi bérleti díj a lakás használata mellett a következőket foglalja magában:
  • A fűtés- és vízdíjat, szemétszállítást, valamint minden olyasmit, amit odahaza közös költségnek hívnak. Ebben a kategóriában számunkra a legszokatlanabb tétel a menetrendszerű heti egyszeri fűnyírás - ha esik, ha fúj.
  • Kompletten berendezett és felszerelt konyhát és fürdőszobát. Ezt úgy kell érteni, hogy ha bármi elromlik, akkor szólni kell, és javítják, vagy cserélik.
  • Ugyanez vonatkozik természetesen az észlelt egyéb hibákra is. A lakáscégeknek kötelességük elérhető ügyeletet fenntartani az ilyen bejelentésekre.
  • Közös használatú mosókonyhát, ipari mosó- és szárítógépekkel. Erről már írtunk korábban, egy délelőtt alatt egy komplett családi ruhatárat át lehet küldeni rajta, ágyneműstől, télikabátostól. Ha ez valamiért nincs, akkor a lakáshoz tartozik saját mosó- és szárítógép (nekünk az új lakásunkban így lesz).
  • Nem kizárt, hogy valami alapszintű TV és/vagy internetkapcsolat is benne foglaltatik.
• Még több eszkimó, még kevesebb fóka: hyresrätt-hez jutni nagyon nem egyszerű dolog (bár a mi példánk is mutatja, hogy nem is teljesen lehetetlen). A nagyobb cégek sorban állós rendszert működtetnek: a weboldalon való regisztrációnk után (amihez kell a personnummer természetesen) minden nap adnak nekünk egy-egy pontot. Vagyis egy év alatt 365 ponthoz juthatunk, de ha legalább fél évenként egyszer nem lépünk be, a pontjaink nullázódnak. Ugyanerre a weboldalra kerülnek fel a felszabaduló lakások, amikre bejelentkezhetünk (minden lakásra egyesével), mint leendő bérlő. Egy titokzatos elbírálási rendszer elsősorban a pontjaink, másodsorban a jövedelmünk, a hitelképességünk (itt is minden esetben lekérik rólunk a kreditupplysning-et), és még ki tudja mi alapján hívja be a jelentkezőket a lakás megtekintésére (visning), ami után esetleg felajánlják a szerződéskötést. Amikor a néhány hónapja ide migrált magyar a maga 120-150 pontjával jelentkezik egy lakásra, és azt látja, hogy ő a 217. jelentkező abban a sorban, ahol a legmagasabb pontszám 4680, akkor nagyon könnyű elkeseredni. Ráadásul minden cégnél külön-külön kell regisztrálni és sorban állni. Tehát az, hogy esetleg a Hässlehem-nél van 4000 pontunk, egy cseppet sem számít akkor, ha Kristianstad-i ABK-nál jelentkeznénk egy lakásra. Nem minden cégnél van azonban sorbanállásos rendszer, nekünk is egy ilyennél sikerült lakás találnunk néhány héttel a regisztrációnk után. Hogy milyen algoritmus alapján választottak bennünket, arról fogalmam sincsen. Meg kell még említenem, hogy vannak az egészen kis cégek is, akiknek akár weboldaluk sincs, csak egy e-mail címük, vagy telefonszámuk. Ezekről nem tudok érdemi információval szolgálni, mindegyiktől kizárólag a “sajnos nincs szabad lakásunk” választ kaptuk.
• Ha azonban egyszer már bekerültünk a hyresrätt-birtokosok körébe, rendelkezünk némi előnnyel az olyan esetekre, ha pl. továbbköltöznénk. Cégen belül könnyebben juthatunk másik lakáshoz, ami főleg ott jelent nagy értéket, ha a cégnek több megyében is vannak ingatlanjai.
• Mint minden bérlésnél általában, itt is eléggé korlátozottak az átalakítási lehetőségeink. Festeni, tapétázni szabad (de extrém színekhez jóváhagyás kell), lukat fúrni a falba csak akkor, ha utána helyre lehet állítani (fürdőszobában például egyáltalán nem szabad, a szigetelés miatt), falak mozgatására vagy a konyha önálló felújítására pedig egyáltalán nincsen lehetőség.
• Szintén engedélyt kell kérni a cégtől, ha így megszerzett lakásunkat szeretnénk andra-hand piacra dobni.

Mint írtam, teljesen más a lakásrendszer (és az ingatlantulajdonhoz való hozzáállás) Skandináviában, mint Magyarországon. A hyresrätt az egyik legbiztosabb lakhatási módot jelenti. A magyar használatban teljesen pejoratívvá vált “önkormányzati lakás” jelzővel nem merem illetni, pedig leginkább arra hasonlít.

Bostadsrätt

A majdnem-tulajdonjog. Ez egy Magyarországon teljesen ismeretlen formája a lakáshoz jutásnak. Sok pénzért tulajdonjogot szerezhetünk, de nem igazán az ingatlanon, hanem az ingatlant tulajdonló lakásszövetkezetben. Ez egy olyasmi helyzetet eredményez, mintha az előbbi esetben mi magunk is részvényesei lennénk annak a cégnek, akivel a hyresrätt-re szerződtünk.

• Ebben az esetben a sorbanállás helyett jelentős összegű beugróval vásárolhatjuk meg a helyünket valamely lakásszövetkezetben. Ezekből szintén vannak egészen picik éppúgy, mint országosak is (pl. a HSB).
• A sok százezer koronás kezdő befizetéssel azonban csak a sorbanállásunkat váltottuk meg, onnantól kezdve, hogy lakáshoz jutottunk, ugyanúgy és ugyanakkora havi összeget fizetünk, mint a hyresrätt esetében. Valamivel jobb ráhatásunk van azonban a bérleti díjak alakulására, hiszen rész-tulajdonosként mi is tárgyalópartnerként vagyunk jelen a bérleti díj tárgyalásokon.
• Mindezek fejében egyfajta vegyes konstrukcióba kerülünk: magán a társasházon közös tulajdonunk lesz, míg a lakáson belül mindent a sajátunknak tekinthetünk (bizonyos korlátokkal persze). Tehát pl. az ablakcsere, a tetőjavítás, a mosókonyha, a fűnyírás a szövetkezet dolga, de a konyhánkkal, a falakkal, a padlóval azt csinálunk, amit akarunk. Illetve nem teljesen, mert hát nekünk a szövetkezetben van tulajdonunk, tehát ha komolyabb átalakítást szeretnénk csinálni, ehhez jóváhagyást kell kérnünk a szövetkezettől. Nem utolsó sorban magunk felelünk az esetlegesen elromlott konyhai gépeinkért.
• A fentiek után már senkit sem fog meglepni, hogy szintén csak a szövetkezet tudtával és beleegyezésével tudjuk másodkézben bérbe adni a lakásunkat.

Hogy a bostadsrätt vagy a hyresrätt az előnyösebb, arról még maguk a svédek sincsenek egy véleményen.

Saját tulajdon

Mint említettem, ez a kategória lényegében az önálló kertes házakra korlátozódik, legyen az egy apró kis faház (stuga), vagy többszintes családi ház (villa). Bárki szabadon vásárolhat az eladó ingatlanokból, vagy építhet saját magának. Itt azonban már tényleg kezdődnek a borsos árak: egy nagyvárosoktól távoli kis kertes ház is belekerülhet néhány millió koronába, egy elegáns stockholmi ház pedig szó szerint megfizethetetlen. A svédek gyakran nyugdíjas korukig gyűjtögetnek, hogy végül vásároljanak maguknak egy önálló kis házat öreg korukra.

Ez volt eddig az elméleti háttér, de most akkor néhány szó az árakról:

Ha abban a helyzetben vagyunk, hogy vásároljunk, 2 millió korona környékén már egészen szép, tágas családi házat vásárolhatunk magunknak vidéken. Stockholm kertvárosi negyedeiben ugyanez inkább már 10 millió körül van. Ha csak bostadsrätt-et vásárolnánk, azt ennek a negyed-ötödrészéből megússzuk.

Egy 50-60 négyzetméteres (2Rok, azaz két szoba plusz konyha) lakásért a négy-öt nagyvároson kívül kb. 4000-4500 koronát kell fizetnünk havonta, ha első kézből bérelünk, és nagyjából 1000 koronával drágább ugyanez másodkézből. Az olyan nagyvárosok esetében, mint Göteborg vagy Malmö, ez inkább 6000-7500 korona első-, és 9000-10000 korona másodkézből. Stockholmban még ennél is drágább lehet, de ott a keresetek is magasabbak.

Hogy ez sok-e? Forintra átszámolva biztosan sok, de semmi értelme átszámolni. Inkább azzal érdemes összevetni, hogy egy ilyen kétszobás lakás bérleti díja egy ember átlagos nettó fizetésének a negyedrésze. És ezzel ki is fizettük a lakhatásunkat, fűtésünket, vízhasználatunkat, közös költségünket, mosógépünket, a lakás mindennemű karbantartását.

Ha egy átlagos budapesti nettó fizetést 200.000 Ft-nak tekintünk, akkor ezen arányok szerint egy átlagos budapesti kétszobás lakásnak minden költségével együtt havi 50.000 Ft-nak kellene lennie. Szóval ki merem jelenteni, hogy Svédországban egyáltalán nem kerül sokba a lakásbérlés.

Zárszóként még fontosnak tartom megemlíteni, hogy itt nem elsikkasztják a bérleti díjat, hanem az ingatlan folyamatos fenntartására fordítják. Teljesen megszokott dolog, hogy a 40-es, 50-es években épült házak különb állapotban vannak, mint odahaza a 90-es években építettek. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy ittlétünk óta hány rossz állapotú épülettel találkoztam.

Kanelbulle, a kelt tészta, amit egy ország ünnepel (recepttel)

A svédek - a finnekkel együtt - minden évben országos "ünnepnapot" tartanak az ikonikus északi péksüti, a kanelbulle tiszteletére. Ez egy egyszerű (de nagyszerű) fahéjas-kardamomos tekercs, amit minden boltban árulnak és minden év október negyedikén erről szól az egész nap. Rengeteg plakáton hirdetik, és minden boltban akciósak a hozzávalóik és maguk a csigák is. 

Ez a tekercs olyan a svédeknek, mint a magyaroknak a kakaós csiga, és legalább annyira büszkék is rá. 1999 óta tartják minden évben ezt az ünnepet, és már angol nyelven is elérhető a hivatalos "fahéja csiga nap" weboldala: http://www.kanelbullensdag.se/en/.

A kanelbulle nemcsak egy sima édesség errefelé, hanem a közösségbe lépés fontos eszköze is; a fika, vagyis a kávészünet egyik alapeleme, ami a svédeknél kötelező, ha be akarsz illeszkedni. A munkahelyen tartott közösségi kávézásokon való részvétel sok esetben fontosabb lehet az új munkatárs megítélésében, mint a tényleges teljesítménye. Hiába hajt valaki ezerrel, hogy beilleszkedjen, ha nem kávézik és sütizik rendszeresen együtt a kollégáival, akkor nem sok jóra számíthat a jövőben.

Az én idei fahéjas csigáim.

Így a mai napon mi sem maradhattunk ki a kanelbulle-lázból. Jó adagot sütöttem, hogy Viktor tudjon vinni mindenkinek az irodában, és egy kevés itthonra is maradjon. Ajánlom mindenkinek kipróbálásra az alábbi receptet (vigyázat, ipari mennyiségű vajat tartalmaz :)), mert bár nem gyors, de egy kényelmes délután alatt össze lehet dobni.

Hozzávalók:

A tésztához :

- 570 gr liszt
- 250 ml tej
- 30 gr élesztő
- 90 gr cukor
- 1 nagyobb tojás
- 110 gr vaj
- 3 gr só
- 5 gr őrölt kardamom

A töltelékhez :

- 200 gr mandulamassza (vagy ha nincs, akkor plusz 150 gr vaj helyettesítheti)
- 20 gr vaníliás cukor
- 150 gr vaj
- 30 gr fahéj (ez nagyon soknak tűnhet, de tényleg ennyi!)

A tetejére :

- 1 tojás a kenéshez
- szórócukor díszítésnek (elhagyható)

Elkészítés :

Langyos tejben némi cukorral felfuttatjuk az élesztőt (szárítottal is lehet csinálni, de akkor nem kell futtatni), majd kb. 10 perc alatt sima tésztát dagasztunk a többi hozzávalóval, a vaj nélkül. A lágy vajat csak a végén adjuk hozzá, majd alaposan beledolgozzuk. Félretesszük langyos helyre, letakarva, és hagyjuk kb. 1-1,5 órát kelni, míg a duplájára nem nő. 
Ez idő alatt bekeverjük a tölteléket (ízlés szerint lehet bele adagolni még cukrot, ha szükséges). A mandulamasszát plusz 150 gr vajjal is helyettesíthetjük, ekkor nem lesz olyan szaftos, de így is finom marad kb. 3 napig.
A megkelt tésztát lisztezett felületen egy nagy téglalappá nyújtjuk (kb. félujjnyi vastagra), egyenletesen elkenjük rajta a vajas-fahéjas tölteléket, majd a hosszanti oldalától indulva feltekerjük. Nagyon éles késsel ujjnyi vastag szeletekre vágjuk, majd a szeleteket az oldalukra fordítva sütőpapíros tepsire tesszük. Lefedve hagyjuk kb. 30 percet kelni, ez idő alatt előmelegítjük a sütőt 190 fokosra. A sütés előtt megkenjük felvert tojással, és megszórjuk szórócukorral. Kb. 10-12 perc alatt szép barnára sütjük őket, aztán eldugjuk, hogy nehogy eltűnjön az összes. :)

Én jelen esetben egy újabb fajta tekerési módszert alkalmaztam, amit az alábbi oldalról lestem el: https://www.koket.se/roys-basta-kanelbullar . A recept is innen származik, a tekerési technikát pedig a videón 2:30-tól láthatjuk. Az is megtanulhatja, aki nem ért svédül, elég egyértelmű a mutatvány. Sajnos az enyémek nem lettek ilyen szépek, de gyakorlat teszi a mestert, és szerencsére a gyakorlás végeredményét felénk szívesen elfogyasztják.

Hogy néz ki egy hús-vér migráns?

Nem vagyunk benne teljesen biztosak Viktorral, hogy csak Svédországba költözésünk óta harapódzott-e el ilyen erősen a magyar közéletben az “illegális migránsok” elleni kampány/gyalázkodás/uszítás, vagy előtte is ilyen volt és csak innen nézve vált ennyire kontrasztossá? Egyre ijesztőbb méretekben ránk zúduló, a végletekig műveletlen, erőszakos, erkölcstelen, született terroristáktól kell félnünk, akik az európaiak nehezen megkeresett pénzéből akarják fényes nappal végérvényesen lerombolni az európai kultúrát.

De hadd kérdezzem meg: A Magyarországon élő 9-10 millió emberből hányan találkoztak már ezekkel a migránsokkal? És találkozás alatt nem azt értem, hogy két évvel ezelőtt autóval elsuhanva a Keleti előtt látott-e embereket állni, hanem azt, hogy legalább fél óráig egy légtérben volt-e velük és legalább egy kicsit kommunikáltak-e egymással.

Hát én találkoztam szírekkel. Irániakkal is. Horribile dictu, négerekkel is. A lépcsőházunkban csak egy lakást bérelnek szírek. De a néhány utcával feljebbi részt akár arab negyednek is nevezhetném. Legalábbis ha magyar újságírók volnék. A nyelviskolában pedig kifejezetten többséget alkotnak a burkát viselő szír migráns lányok és a kreol bőrű szír migráns fiúk. Együtt tanulnak a lengyel migránsokkal, az ukrán migránsokkal, és velünk, a magyar migránsokkal. Rendkívül érdekes emberek: nem gyújtogatnak autókat, nem dobálnak kézigránátokat, nem lövöldöznek géppuskával, és nem erőszakolnak meg. Ellenben bejárnak órára, figyelnek, tanulnak (hadd ne mondjam: nem szólnak be a tanárnak), megcsinálják a házi feladatot. Ki merem mondani, hogy próbálnak beilleszkedni. A mi csoportunkba járó nyolc szírből hatnak, illetve az iráni nőnek felsőfokú végzettsége, akár egyetemi diplomája van: tanárok, közgazdászok, grafikusok. Az anyanyelvükön kívül beszélnek angolul is, illetve most már egyre jobban svédül is. Az egyik pedagógus lány boldogan mesélte, hogy munkát kapott a helyi óvodában.

Na igen, a két szír fiú kicsit kevésbé tűnik lelkesnek a lányoknál, és szeretnek suttyomban zenét hallgatni órán. Lehet, hogy műveletlenek? Vagy egyszerűen csak olyanok, mint a legtöbb 19 éves fiú?

Amikor átkerültünk a haladó csoportba, nagyjából ugyanilyen tapasztalataink voltak, bár ott kevertebb volt a társaság: itt volt két ukrán lány (az egyikük burkát hord, viszont az egyik szír lány meg nem), a két idősebb arab férfi kevesebbet jártak be, mert a suli mellett dolgoznak is. Egyikük az én beszélgető partnerem volt a záróvizsga szóbeli részén, és a feladat keretén belül jókedvűen és tárgyilagosan elbeszélgetünk a társadalmi különbségeinkről is. A vizsga szüneteiben egyébként is kölcsönösen kérdezgettük egymást, hogy kinek hogy ment, milyen feladatot kapott. Lelkesen izgult a szír a magyarért, az ukrán a lengyelért.

Vajon mennyi segélyt kaphatnak a svéd államtól azért, hogy megtanuljanak svédül? Nem tudom, itt senki nem turkál a másik zsebében. De az biztos, hogy ezek a dörzsölt szírek aztán jól kitolnak a svéd társadalommal: megtanulnak svédül, hogy munkához jussanak, és így aztán a munka révén megint pénzhez jutnak majd. Megdöbbentő.

Találkozhatunk ezen kívül migránssal a legkülönbözőbb helyeken: A Max Burgerben lelkesen pörögve igyekszik az egyikük levezényelni a hamburgerre vágyók szombat délutáni csúcsforgalmát. Egy másik a bevásárlóközpont patikájának üvegfala mögül adja ki a receptköteles gyógyszereket. Reggel velünk egy időben utaznak munkába a vonaton, és délután szintén velünk egy időben jönnek haza. Sőt, van aki a nyelviskolában tanít - svéd nyelvet!

Csendben élik az életüket, játszótérre viszik a gyerekeiket, és boldogok, hogy nem egy háborús zóna közepén élnek. Nem tudom, hogy több okuk volt-e Svédországba költözni, mint nekünk. De legalább ugyanannyi.

Elképzelni sem tudom, hogy egy átlag Marika néniben, akinek kizárólagos tájékozódási lehetősége az M1, a TV2, és a Coopban megvásárolt Ripost, vajon miféle kép alakulhat ki ezekről a nyavalyás szír migránsokról. Szerintem a magyarországi hírek alapján egyáltalán nem nyilvánvaló, hogy a szír lányok többsége pontosan ugyanazt a sztreccs farmert, Nike cipőt, és szőrmés kabátot hordja, mint bármelyik random magyar lány. Csak többnyire eltakarják a hajukat egy fejkendővel. Olyannal, amit egyébként átlag Marika néni is hord reggeltől estig, csak a szír lányoké többnyire divatosabb. A szír fiúk pedig zselézik a hajukat, menő inget és kabátot hordanak, valamint karórát. A migránsok továbbá autót vezetnek, facebookoznak. Barnás árnyalatú a bőrük. A négereké kifejezetten fekete.

Jól megfigyelhető kulturális különbség volt az iskolai szünetekben, hogy a lányok bent ültek le beszélgetni, a fiúk pedig különvonultak az épület elé. Merőben szokatlan ugyan, de nem zavartak ezzel senkit. Az már inkább zavaró lehet, amikor utcán vagy buszon fülhallgató nélkül hallgatnak zenét. Ilyesmi ugyebár sosem fordulhatna elő Budapesten?

Ezek: tények. Mi itt saját szemünkkel látjuk nap mint nap, és amit látunk, az szöges ellentétben áll azoknak a véleményével, akik szerint mindegyikük terrorista. Nekik figyelmükbe ajánlom azokat a forrásokat, amikből kiderül, hogy a közelmúltban elkövetett terrorista cselekmények szervezőinek nagy része még csak nem is az elmúlt években érkezett Európába, hanem itt Európában élt és szocializálódott. Gyilkosok persze mindig is lesznek, de a mi felelősségünk, hogy egy népet ne egy-egy ember alapján ítéljük meg. Mert ennyi erővel valamennyi magyar egy-egy nőerőszakoló-darabolós-tömeggyilkos, hiszen volt már magyar, aki ilyen bűncselekményt követett el.

Nagyjából tudom, hogy milyen kommentek várhatóak, hiszen az előző blogposzt után csak úgy dőltek a mocskosmigránsok vélemények. Jelzem, az a poszt csupán a tömegközlekedési jegyvásárlásról szólt. De az Állítsuk meg Brüsszelt/Sorost/lipsiket kampányok ügyesen ráhangolták a magyarokat arra, hogy mint a viccbeli Mórickának, mindenről AZ jusson az eszükbe. És már csak igen keveseknek jut eszükbe az, hogy vajon ők milyen hozzáállást várnának el a kulturált Európától, ha neki kellene egy háború elől menekülniük egy fél kontinensen át, otthagyni a családjuk maradékát a biztos lemészárlás tudatában, és újrakezdeniük az életüket a nulláról, vagy inkább a mínuszból. Ebben a nem kívánt esetben ezek a világ életükben becsületes, adófizető, törvénytisztelő magyar menekültek vajon mit szólnának ahhoz, ha több milliárdos kormánypropagandával a tettlegességi hangolnák ellenük azokat a társadalmakat, ahol máskülönben milliókra sem futja akkor, ha mondjuk iskola-, vagy kórházfenntartásról van szó?

Ebben az elkényelmesedett és szemtelenül jóléti Svédországban igény mutatkozik arra, hogy szíreket fogadjanak be, támogassák pénzzel, lakással, ingyenes - mégis színvonalas - oktatással a beilleszkedésüket. Az irániakét is, a lengyelekét is, a magyarokét is.

Sokakkal együtt én is azt tartom, hogy igenis legyen ésszerű határa a menekültek befogadásának, és adjunk mellé feltételeket. Legyenek támogatva, de persze csak akkor, ha ők maguk is tesznek az integrációjukért, és valóban be akarnak illeszkedni. Számomra ismeretlen arányban van közöttük ingyenélő is, akinek nincs igénye arra, hogy az itteni társadalom részévé váljon, de kétségtelen, hogy nem ők alkotják a többséget. Viszont végtelenül el vagyok keseredve amiatt, ami odahaza folyik, és nagyon sajnálom, hogy jelenleg elképzelhetetlennek látszik, hogy egy élhető Magyarországra tudjak valaha hazaköltözni.

Kapcsolódó irodalomként két cikket ajánlanék a közelmúltból. Az első egy menekültről:

http://divany.hu/vilagom/2017/09/04/khaled_riport_csaladegyesites_aleppo/

A második pedig egy vendégház tulajdonosról, aki menekültek üdültetésében segédkezett volna, de csak botrány lett a dologból:

https://444.hu/2017/09/28/ok-azt-gondoljak-1-migransbol-lesz-6-migrans-6-bol-meg-12-es-a-vegen-elfoglaljak-egesz-ocsenyt-egesz-magyarorszagot

Ennyire uszíthatóak ma az emberek ma Magyarországon. Pedig mennyivel előbbre jutnának, ha a negativizmusra fordított rengeteg energiának és pénznek csupán a felét pozitív dolgokra fordítanánk. És akkor a másik felét nyugodtan lopják el a politikusok.

Skånetrafiken vs MÁV: 1500 km vagy 20 év?

A napokban elhatároztam, hogy hazaugrok pár napra különböző elintéznivalók és családlátogatás miatt Magyarországra. Találtam is szuperolcsó repjegyeket október elejére, úgyhogy lefoglaltam őket, és már csak azt kellett elintéznem, hogy eljuthassak a svéd lakástól a repülőig (vonat és buszjegy) és a repülőtől a magyar lakásig (busz/vonatjegy).

A történethez hozzátartozik, hogy azt hiszem az utóbbi pár hónapban elkényelmesedtem a szolgáltatásokat illetően. Megszoktam, hogy az országon belüli webshopos rendeléseim  1 munkanapon belül megérkeznek, és a külföldi rendeléseim sem rostokolnak heteket a svéd postánál. Mindig megkapom az értesítőket, és a legtöbb esetben SMS-t vagy emailt is küldenek arról, hogy csomagom jött. A 3 percre levő élelmiszerboltban pedig minden hétköznap este 7-ig, hétvégén pedig délután 6-ig átvehetem a rendelésemet. A svédeknek mindenre van webshopja, és sokszor kedvezményesebben vásárolhatsz azokon keresztül, mint személyesen. Ez vonatkozik a tömegközlekedésre is. Áttekinthető, egyszerű oldalakon, pillanatok alatt megvásárolhatom a jegyet a buszra/vonatra/hajóra elővételben, ha szeretném (és miért ne szeretném?). Az már csak hab a tortán, hogy az elővételben, online vásárolt jegyek a legtöbb esetben olcsóbbak is a helyszínen váltott társaiknál.

A hazautam olyan szempontból még olcsóbb lett, hogy a megyei tömegközlekedési vállalattól kaptunk egy "apró" ajándékot. Névre szólóan, stílusosan landolt a postaládánkban (értsd : a lábtörlőnkön) egyik hajnalban a szórólap, amin az állt, hogy a vállalat megajándékoz minket egy kéthetes ingyen bérlettel (ennek koronásított értéke pontosan 625 kr, azaz 20.000 Ft), amit az egész megyében felhasználhatunk, az összes tömegközlekedési eszközre. Mindezt pusztán azért, mert beköltözünk ebbe az országba. Nem is tudom, hogy mi a legjobb ebben; az, hogy 2 hétig akár éjjel-nappal is utazhatok, ha akarok; az, hogy fontosnak érzem magam, mert személyre szólóan kapok egy ilyet, mint új lakos a környéken; vagy maga a szórólap kinézete, amire jobb jelzőt nem találok annál, hogy abszolút személyre szabott.  Így néz ki :

Az elején a pontos címünk, és egy fél jojo-kort (ez az a plasztikkártya, amire pénzt lehet tölteni/bérletként lehet használni errefelé). A másik oldalon (a félbevágott jojo-kort hátoldalán) a nevünk és címünk, a 2 hetes ajándék időszak pontos időtartama, a promóciós kód és egy rövid leírás a promóció lényegéről és felhasználásáról.

Ha még eddig nem ismertem volna a jojo-kártya működését, akkor ebben a próbaidőszakban minden kockázat nélkül kipróbálhatom. Ha pedig már ismertem (mert én pl. már ismertem, és van is ilyenem), akkor is egy nagyon nagy piros pont a közlekedési vállalatnak, hogy küld egy ilyen "welcome ajándékot". Gondolom ez az ő bevételüket nem csökkenti jelentősen, azonban rengeteg új utast hoz be a rendszerbe egy gáláns gesztussal. Azért megnézném, hogy mikor figyel egy brit bevándorló pesti postaládájában egy 2 hetes BKV (vagy MÁV/Volán) bérlet csak úgy (ja, hogy nincs elektronikus kártyarendszer Magyarországon és esélytelen bérletet venni online...? Bocs.).

A repülésre visszatérve, így az Osby-Malmö, és Koppenhága-Osby vonalon (Malmöből indulok, és Koppenhágába érkezek)  kb. 230 koronát (7.360 Ft) spóroltak nekem, btw többet, mint amennyibe a két repülőjegyem összesen került.

Persze Malmöből még ki kell jutnom a reptérre, ami valójában nem Malmöben van, hanem tőle 50 percnyi buszútra. A netes felületen megnéztem a menetrendet (2 perc), minden stimmelt, úgyhogy megvettem a jegyet (1 perc), majd kinyomtattam (fél perc), és így összesen 3,5 perc alatt kész is voltam vele.

Majd átnavigáltam a MÁV és a Volán honlapjára, hogy megnézzem, hogy mégis hogyan tudok otthon utazni. Szerencsére már van egy közös oldal is, a menetrendek.hu, ami nagyon jó, csak épp félig használhatatlan, mert pl. a jegyárakat nem sikerült feltüntetni rajta. Úgyhogy a Volán jegyárait a saját honlapon, külön kis táblázatokból néztem ki (a menetrend alapján meghatározott kilométersáv alapján kinéztem az alap jegyárat, plusz hozzáadtam a kiegészítő jegy árát egy másik táblázatból, és meg is voltam), majd átnavigáltam az elvira.hu-ra ahol csodás színkavalkád közepette kb. 10 perc alatt kihámoztam, hogy melyik vonat lenne nekem jó. A díjszabás itt sem egyszerű, mert habár a sima másodosztály és az IC-s másodosztály között csak 200 Ft a különbség (ki az, aki emellett a simát választja...?), de ember legyen a talpán, aki eligazodik a különböző kiegészítő jegyek és felárak rengetegében. Összesen csak a menetrendben 8 féle színnel, a sima és a dőlt betűs írás virtuóz váltakozásával szembesülünk, de mi, magyarok ehhez szerencsére már hozzászokhattunk (mert 10 éve ugyanúgy néz ki). A fenti oldalakon eltöltött 30 perc után azért már visszasírom a svéd oldalak letisztult, központosított rendszerét, ahol egy csimpánznak is érthető módon van leírva minden.

Mindegy, ezt is megoldottam, és, hogy a szüleimet idézzem most is kiderült, hogy nem hiába járattak egyetemre :).

A Skånetrafikennek és a svédeknek pedig köszönöm, hogy valami "aprósággal" már megint feldobták a bevándorlók hétköznapjait, és ígérem, hogy ezentúl is velük fogok utazni :).

Ügyintézési kisokos - Svédországba költözéshez

Újabb vendégposzt következik Viktor tollából, aki szerencsére sokkal precízebb nálam, így részletesen összeszedte a kiköltözéshez szükséges tudnivalókat.

Sok "külföldre költözős" blogon olvasható hasonló témájú bejegyzés. Mégis úgy gondoltam, hogy érdemes írni egy újabb listát a svédországi költözéshez kapcsolatos teendőkről, két okból is: Egyrészt bár nekünk nagyon sokat segítettek az ügyintézésben a mások által írtak, de egyik sem volt teljes, több helyről kellett összeszedni az információkat. Másrészt nagyon úgy látom, hogy továbbra is teljes homály fedi az elintézendő ügyek magyarországi részét. (Mármint nem csak a bloggerek részéről. Édesapám, korábbi munkahelye révén baráti viszonyban van az egyik legnagyobb budapesti okmányiroda vezetőnőjével, így kézenfekvő volt, hogy az illető hölgytől kértünk útmutatást. Ez azonban nagyjából kimerült a vállvonogatásban, meg abban, hogy "úgysem néz utána senki".) Az otthoni intéznivalókat egyébként érdemes időben elkezdeni, és nem a költözés előtti utolsó pillanatra halasztani.

Ez a lista természetesen arra az esetre vonatkozik, amikor úgy költöztök Svédországba, hogy már biztos munka vár itt, és van hol lakni is. Nem áltatok senkit: ez a kettő messze a legnehezebb része a dolognak. De erről talán majd máskor...

Fontosnak tartom még azt is megjegyezni, hogy bármennyire is törekedtem arra, hogy általánosan használható listát készítsek, azért ez mégiscsak a saját tapasztalataink alapján íródott, ezért mindenki egészítse ki a saját körülményeinek megfelelően (lakáshitel, gyerek, krokodil, mittudomén…) mielőtt Svédországba indul.

Lássuk tehát:

UTAZÁS ELŐTT

Ügyfélkapu

Ha még nem lenne, mindenképpen javaslom az ügyfélkapu igénylését. Csak be kell sétálni egy okmányirodába, és egy működő email címet megadni hozzá. A kiköltözés előtti ügyintézést is leegyszerűsíti, illetve a kiköltözés után is jól jöhet, hogy a segítségével sok mindenben tudtok majd on-line intézkedni. (Amihez kelleni fog még a NAV remekbe szabott ABEV-Java nyomtatványkitöltő programjára is. Ennek telepítése és használata maga a borzalom. Innen tölthető le.)

EU-s TB kártya

Erre remélhetőleg egyáltalán nem lesz szükségetek, de legrosszabb esetben is csak addig, ameddig Svédországban munkába nem álltok. Mindenesetre fontos, hiszen bármi történhet akár útközben is. Kétféleképpen igényelhető:

• Személyesen, illetve más nevében meghatalmazással Budapesten a Teve utcai ügyfélszolgálaton (és ha jól értelmeztem, akkor az egész országban csak itt). Kiindulási pontnak ezt a linket javaslom.
• Ügyfélkapu segítségével, elektronikus úton, ez alapján.

Már csak azért is az elektronikus ügyintézést javaslom, mert a személyes ügyfélszolgálaton a legkülönfélébb kifogásokkal próbálják megkerülni, hogy ne kelljen elvégezni a munkájukat. Pl. ha már felmondtál a munkahelyeden, akkor nem átallják azt állítani, hogy neked nem jár a kártya, hiszen nincs TB-d. Ami persze nem igaz, további 45 napig minden további nélkül érvényes a jogviszonyod.

Útlevél

Ha nem lenne útleveletek, mindenképpen váltsátok ki. Igen, elvileg a kártya formátumú személyi is megfelelő a külföldi utazáshoz és ügyintézéshez, de nekünk általában az volt a tapasztalatunk, hogy ha van személyi is, meg útlevél is, akkor inkább az utóbbit kérik el. Ha pedig a későbbiekben majd úgy döntötök, hogy leadjátok a magyar személyit, akkor pláne szükség lesz rá.

Állat-útlevél és oltások

A legtöbb állatorvosnál lehet igényelni útlevelet. (Hivatalos neve "Kedvtelésből tartott háziállat útlevele". Én néha elgondolkodom, mi abban a kedvtelés, hogy hajnali fél négykor az ablakpárkányon hisztizik valaki, hogy most azonnal szeretne kimenni nézelődni.) Ha még nem kapott az állat azonosító chipet, akkor ezzel együtt arra is szükség lesz. További fontos tudnivaló, hogy Svédországban majd csak azokat az oltásokat veszik figyelembe, amiket a chip után kapott meg, ráadásul a beutazásra csak a veszettség elleni oltás utáni 21. naptól van lehetőség. Részletes információk itt.

Legalább ilyen fontos, hogy ha ezekkel megvagytok, utána sem sétálhattok be csak úgy Svédországba. A vámnál hivatalosan a piros folyosót kell választani a zöld helyett, és bejelenteni, hogy állatot hoztál. Ezt azonban el tudjátok kerülni azzal, hogy előre regisztráljátok a nevezett jószágot a Tulleverket weboldalán, (az Anmäl att du ska resa med din hund eller katt gombra kell kattintani). Mi ezt választottuk, így Ystad-ban a kompról leszállva csupán az e-mailben kapott azonosító számot kellett felmutatnunk, majd minden külön vizsgálat nélkül tovább is engedtek.

Okmányok meghosszabbítása

Nagyon kellemetlen, ha külföldön derül ki, hogy valamelyik okmányotok érvényessége lejárt. Még odahaza nézzetek meg mindent (személyi, jogosítvány, útlevél, a bankkártyát se felejtsétek!), és intézkedjetek, ha szükséges.

Kötelező felelősségbiztosítás

EU-n belül érvényes a magyarországi kötelező felelősségbiztosítás, ezért ha az autótokkal együtt költöztök, akkor sem lesz szükségetek ezzel kapcsolatos extra ügyintézésre. Azonban nem minden biztosító küldi ki automatikusan a nemzetközileg is elfogadott formátumú igazolást, az úgynevezett zöldkártyát (valahogy így néz ki), tehát elképzelhető, hogy ezt külön kell kérned.

Utazási biztosítás

Na ezt sokszor mondták nekünk, több helyen utána is jártunk: pár ezer forintba kerül a legextrább is. (Sima utazási biztosítást kell kérni. Azzal ne zavarjátok meg a biztosítót, hogy nem lesz visszaút.) Végül valahol Prága és Drezda között jutott eszünkbe, hogy elfelejtettük megkötni. Szerencsére nem volt rá szükség. Ti azért ne felejtsétek el!

Mi menjen, mi maradjon?

Ennek eldöntése nagyon hozzáállás-, pénz- és lehetőség függő. Nem biztos, hogy érdemes sok pénzért kiutaztatni olyan dolgaitokat, amit pl. egy itteni IKEA-ban pontosan a magyar árnak megfelelő koronáért megkaptok. Viszont a kötöztetéshez mindenképpen szeretném javasolni a Sebestyén Transzportot, akik heti rendszerességgel, kiváló áron szállítanak Magyarország és Svédország között háztól házig. Szimpatikus, megbízható cégnek ismertük meg őket.

Útdíjak, készpénz, roaming (Ezek az információk nagyban függenek attól, hogy hogyan utaztok. Én a saját autós tapasztalatainkat írtam itt le.)

Én azt hittem, jól felkészültünk mindenre. Gondosan megterveztem az útvonalat, kiszámoltam az útidőket, a szükséges pihenőket, hogy mikor és hol kell tankolni. A magyar és a szlovák autópálya matricát jó előre megvettük online. Lengyelországban nem kell, Németországban egyelőre nem kell. A cseheknél viszont kell, de nem lehet online megvásárolni, csak a szlovák határ utáni első parkolóban. Ott viszont csak készpénzzel lehet fizetni, de bankautomata nincs. Csak cseh koronát fogadnak el. Visszafordulni már nem tudtunk, csak továbbmenni. Végül hosszas könyörgés után az egyik trafikos nagy kegyesen elfogadta a magyar forintot. És nyilván nem először tette, mert forintban adta a visszajárót is. (Ja igen: idegen nyelvet ők sem beszélnek, akárcsak a magyarok.)

Mi kompos útvonalat választottunk, amit szintén jó előre lefoglaltunk és kifizettünk online. Ezekhez nem csatolok linket, mert nagyon sok útvonalon nagyon sok társaság kínál utakat. Ha pedig Dánián át, az Öresund hídon át utaznátok, akkor ott is kell útdíjat fizetni.

Az utunk másik fontos tanulsága az volt, hogy bár sok mindent ki lehet fizetni bankkártyával, de az autópálya melletti WC-k sok helyen pénzbedobósak. Ilyenkor az ember vagy keres egy automatát, aztán kikönyörgi a pénzváltást a shopban, vagy fegyelmezi magát a következő megállóig. (És ha már idegen nyelvek: az volt a tapasztalatunk, hogy a német területen már megértik ugyan az angolt, de válaszolni csak németül hajlandóak.)

Bár a mi utazásunk óta eltörölték a romaing díjakat, de azért indulás előtt ne felejtsetek el utánanézni a mobil díjcsomagotoknak, és a készülék roaming/adatroaming beállításainak.

ÉRKEZÉS UTÁN

Mobiltelefon

Gratulálok, szerencsésen megérkeztetek! :) Miután beköltözködtetek az új otthonotokba, mindenképpen javaslom, hogy elsőként egy mobilszolgáltatóhoz menjetek be, és vásároljatok egy pre-paid kártyát (kontantkort). A közeljövőben rengeteg űrlapot fogtok ugyanis kitölteni, ahol jól jön, ha meg tudjátok adni az itteni telefonos elérhetőségeteket. Előfizetéses telefont sajnos csak később tudtok majd intézni.

Personnummer

Jöhet a minden blogon misztifikált PN megszerzése. Irány bármelyik Skatteverket, ahol szükségetek lesz a következő eredeti okmányokra:

• a személyes okmányaitokra
• a lakcímetek igazolására (pl. bérleti szerződéssel)
• családi állapototok igazolására (pl. anyakönyvi kivonattal) kivéve az egyedülállókat
• ha vannak gyerekeitek, akkor az ő születési anyakönyvi kivonatukra
• munkahelyetek igazolására (pl. munkaszerződéssel)

Hasznos infókat ezen az oldalon találtok.

Bennünket nagyon kedves fogadtak, segítettek az igénylőlap kitöltésében, lemásolták az iratainkat, majd mondták, hogy nincs más dolgunk, mint várni a postai levelet a personnummerünkkel, néhány héten belül.

Tartózkodási engedély

Ezt a pontot csak a teljesség kedvéért írom, ugyanis mint EU tagország állampolgára, nincsen szükségetek külön tartózkodási-, illetve munkavállalási engedélyre. (Bár én sajnos úgy látom, Magyarország jelenleg mindent elkövet, hogy eljusson arra a határra, ahol vagy kilépnek az EU-ból, vagy kidobják onnan.) A Migrationsverket-et tehát nem kell meglátogtatni.

Társadalombiztosítás

A munkaszerződés életbelépésével (tehát ha jól értelmeztem, már a PN megszerzése előtt) érvénybe lép a svéd egészségbiztosítás. Nem kell tehát külön regisztrálni a társadalombiztosítónál sem.

Itt sajnos némi hiányosságai vannak ennek a listának, mert nem tudom mi vonatkozik azokra, akik nem dolgoznak. A mi esetünkben erre nem volt szükség, mivel házasokként Rebekára is automatikusan érvényes az én munkaviszonyom miatti biztosítás. A Försäkringskassan oldala segíthet eligazodni.

Bankszámla

Ha megkaptátok a PN-t, két lehetőség közül választhattok: vagy igénylitek a személyi igazolványt is (de akkor oda kell kétszer menni, mivel először a kártya díjának kell majd befizetned), vagy bankszámlát nyittok (ahonnan majd el tudjátok utalni az ID kort díját, de akkor a bankba kell kétszer menni). Én az utóbbit írom le, ez talán kényelmesebb.

A "rendes" bankszámla nyitáshoz még nem elég a PN, de ez már lehetővé teszi, hogy egy "butított" számlát nyiss. Az én bankomnál ehhez csak egy sima elektronikus bankkártya járt, ami vásárlásra alkalmas, de pl. netes fizetésre már nem. (A skandináv országok bevezettek egy rendszert, ami csak az itt regisztrált bankkártyák számára engedélyezi az online fizetési szolgáltatásokat. Tehát jó eséllyel a saját, magyar bankkártyád sem lesz használható egy csomó fizetési felületen.) De a lényeg, hogy ehhez már jár netbank is, így még az ID kort igénylése előtt el tudjátok utalni annak a díját.

ID kort

A svéd személyi igazolvány legalább olyan fontos, mint a PN. Szintén a Skatteverket-nél tudjátok igényelni, de nem mindenhol, csak bizonyos irodákban. (Ebben a listában az első felsorolás az ID kort igénylésre alkalmas Skatteverket irodákat tartalmazza, a második pedig azokat, ahol ezen felül még át lehet venni az elkészült kártyát.)

Mindenekelőtt azonban el kell utalni a 400 kr-s díjat. A családtagok díját is utalhatod a saját bankszámládról, de közleményként mindig fel kell tüntetni az illető personnummer-ét. Legalább egy banki munkanappal az igénylés előtt utaljatok, hogy biztosan megérkezzen a pénz.

A kinyomtatott igazolással együtt lehet befáradni a Skatteverket irodába, ahol az okmányaitok ismételt ellenőrzése után, fényképezkedés, magasságmérés, majd aláírás digitalizálás következik. Ettől számított 3 héten belül érkezik az újabb levél, amellyel mehettek átvenni az igazolványotokat. Ugyanebben a levélben küldi a Telia a PIN kódokat is, ugyanis az ID kort e-legitimation-ra is alkalmas. (Külföldre utazáshoz viszont nem, ehhez továbbra is a magyar okmányaitok kellenek majd.)

SFI

Ha már megvan a PN, de még vártok az ID kort-ra, ideje jelentkezni a bevándoróknak tartott ingyenes svéd nyelvoktatási kurzusokra (Svenska För Invandrare), mivel hasonlóan a lakáskereséshez, itt is több hónapos sorbanállásra lehet számítani. Márpedig az angol nyelv itt csak az elboldoguláshoz elegendő, az igazi beilleszkedéshez már nem annyira.

Az "A" szinten akár a latin betűvetésre is megtanítanak, a "D" elvégzése után pedig már lehet folytatni a nyelvtanulást az SAS-ben (Svenska som AndraSpråk), amellyel akár egyetemi képzésre is jelentkezhettek majd.

A lakóhelyetek szerinti képzésre tudtok jelentkezni, erről a kommun weboldalán találtok információkat. (Ezek a weboldalak Svédország-szerte azonos felépítésűek, és jellemzően minden fontos információ megtalálható rajtuk.)

Lakásbérlés

A PN birtokában szintén tudtok már regisztrálni a különféle lakáscégek rendszereibe, és jelentkezhetsz a csaknem örökös bérleti jogot biztosító lakásokra. Egy nap = egy pont. És vannak, akik több ezer ponttal rendelkeznek. Szóval bármiféle kézzelfogható eredmény reménye ellenére is érdemes elkezdeni a sorbanállást. Minden cégnél külön-külön. (Szintén a kommun weboldala az, ami jó kiindulópontot jelenthet a helyi lakáscégek felderítésében. Többnyire a Boende och miljö > Bygga och bo > Hyra bostad menüpontban kell keresni.)

Bankszámla-upgrade

Ha megérkezett az ID kort, akkor lehet második körben visszamenni a bankba. Most már, hogy tudjátik hiteles svéd okmánnyal igazolni magatokat, nyithattok "rendes" bankszámlát, amihez tartozik Mobil Bank ID (amivel a legtöbb online felületen igazolni kell magatokat, és amivel az itt igen népszerű, készpénzmentes Swish fizetési módot tudjátok majd használni), és igényelhettek "rendes" bankkártyát (ami alkalmas lesz az olyan online fizetési felületek használatához, mint pl. a Klarna).

Mobiltelefon-upgrade

Vadonatúj igazolványotokkal szintén el tudtok menni a mobilszolgáltatóhoz, és rendes előfizetéses csomagra válthattok. Egyéni mérlegelés kérdése, hogy szükség van-e rá, de előbb-utóbb nyilván igen.

Arbetsförmedlingen

Ha a költözők közül nem mindenkinek van munkája, sokat segíthet az álláskeresésben a regisztráció az Arbetsförmedlingen-nél (irodák itt).

Kisállat-regisztráció

Hosszadalmas utánajárást követően meglepetésként ért bennünket az információ, hogy az állatok külföldre utaztatásához kötelező azonosító chip adatai kizárólag a magyar állatorvosok számára hozzáférhető adatbázisba kerülnek be. Hogy ez normális dolog-e, annak eldöntését rátok bízom, mindenesetre ez további teendőket kíván. (Az új környezetben az állat még jó darabig nem talál haza, ha esetleg elkószál. Nem beszélve arról, ha nem érti a költözés fogalmát, és esetleg úgy dönt, hogy hazaindul. Ilyen esetekben nem sokat ér, ha a megtaláló beviszi egy svéd állatorvoshoz, de ott hiába olvassák le a chipet, nem tudnak meg semmi információt a tulajdonosról.)

Macskák számára ingyenes regisztrációhoz a Sverak oldaláról letölthető 2001-es sz. nyomtatványt kell kitölteni, és postai úton visszaküldeni nekik. Az SKK-nál pedig kutyát és macskát egyaránt nyilvántartásba vesznek, ez 140 kr-ban kerül. Mi ezen felül a Magyar Állatorvosi Kamaránál is kértük, hogy frissítsék az adatokat az új címünkkel és telefonszámunkkal.

TB kijelentés

A végére is maradt némi magyarországi ügyintéznivaló. Ha Svédországban rendben van az egészségbiztosításod, akkor a magyar TB-t le kell mondani. Ezt szintén meg tudjátok tenni ügyfélkapuval elektronikus úton, a NEU.70-es adatlapon. A külföldi biztosítóhoz a "Försäkringskassan"-t, a biztosítási számhoz pedig a personnummert kell beírni.

Lakcímkijelentés

Opcionális. És mivel a TB kijelentéssel ellentétben semmilyen jogszabály nem kötelez rá, hogy megszüntessétek a magyarországi lakcímet, ha van svéd is, ellenben rengeteg fejfájást okozhattok magadtoknak azzal, ha egy későbbi esetleges magyar ügyintézésnél nincsen magyar lakcím, ezért érdemes meggondolni, hogy megtartsatok valamilyen otthoni lakcímet (pl. szülőkét).

Ha mégis a kijelentés mellett döntötök, akkor a borzasztó nevű, de még annál is borzasztóbb működésű Webes ügysegéd lesz a barátotok. Itt van lehetőség többek között a külföldi letelepedés elektronikus bejelentésére. Az online adatlap kitöltése során meg kell majd adni az új lakcímet is, illetve azt, hogy miként juttatjátok vissza az igazolványaitokat (a lakcímkártya mellett a személyit is, vagyis csak az útleveledet tudjátok majd használni ezután), és miként kapjátok meg az új lakcímkártyát.

SZJA

Van lehetőség rá, hogy a NAV-nál ne várjátok meg a szokásos éves SZJA elszámolást, hanem év közbeni lezárást kérjetek. Aki akarja, megteheti, de ha minden rendben volt a munkaviszonnyal és a felmondással, akkor semmi jelentősége nincsen. Majd következő májusban a NAV elkészíti automatikusan a bevallásotoka, amit az ügyfélkapun tudtok majd jóváhagyni.

Két dologgal adós maradok: a jogosítvány cseréje, és a svéd rendszám beszerzése az autóra. De ezek egyrészt nem feltétlenül szükségesek, másrészt még mi magunk sem vagyunk túl rajta. Márpedig saját tapasztalatok nélkül nem akarok írni róla.

Ezen kívül ha igény mutatkozik rá (nyugodtan jelezzétek a kommentekben), akkor bővítem a listát olyan tudnivalókkal, mint pl. a Swish regisztráció, vagy az esetleges munkanélkülivé válás esetén segítséget jelentő szakszervezeti tagság és A-Kassan.

A témával kapcsolatban (és úgy általában Svédország, valamint a svédek megismerésével kapcsolatban) egyébként ajánlom még ezt a szuper weboldalt is.