Svéd(d)élet(t)

Lussekatte, avagy már macskákat is sütünk :)

Svédországban a karácsony közeledtét két dolog jelzi üzembiztosan: az ablakokban világító dekorlámpákat felváltják az indokolatlan méretű világító csillagok, illetve az üzletekben megjelenik a Julmust és a Lussekatt. Az előbbi az a bizonyos kólára emlékeztető külsejű ital, ami itt kötelező kelléke a karácsonynak (és a húsvétnak), és a svédek 40 millió (!!!) litert fogyasztanak el belőle évente. Mi egészen máshogy kapcsoltuk össze ezt az itókát és a két ünnepet: a karácsonyi ajándékcsomaghoz kapott Julmust-öt húsvétig tartogattuk, majd akkor eldöntöttük, hogy sosem leszünk olyan szomjasak, hogy ezt akarjuk meginni. Ugyanis nem finom. De egyáltalán nem. Persze lehet hogy az itt töltött másfél év alatt változott annyit az ízlésünk, hogy most már ízlene, ezért elhatároztuk, hogy újfent ki fogjuk próbálni. Ez a projekt egyelőre ott tart, hogy minden bevásárlás alkalmával elhangzik a következő párbeszéd:

• Vegyünk egy kis üveg Julmustot?
• Én nem kérek, de te vegyél nyugodtan.
• Ááá, most még nem…

Mondjuk minden csak viszonyítás kérdése. Lehet hogy a Surströmming (a rohasztott hal) után fogyasztva kifejezetten finom lenne. :)

Ami viszont megkérdőjelezhetetlenül finom, az a Lussekatt. Én ezt a süteményt egyáltalán nem ismertem Svédországba költözésünk előtt, Viktor azonban csodálkozva meredt rá az aranyszínű kalácsokra: ő gyerekkorában, az előző évezredben ilyeneket sütött a nagymamájával, és még a recept neve is ez volt: Luca-macska. De azt sosem tudta, hogy ez egy tradicionális svéd recept.

Luca macskák frissen sütve

A Luca macskája az adventi időszakban népszerű, leginkább Luca nap környékén (december 13) sütik. Kacskaringós, felpöndörített macskafarok formájáról kapta a nevét, bár ennek alapján nem biztos, hogy akarom tudni, hogy a közepébe nyomott aranymazsola mit szimbolizál. :) A sáfrány különleges ízénél pedig csak a színe unikálisabb, ami a tésztát is arany színűvé varázsolja.

A formázása természetesen változhat, de az alapja mindig ugyanaz : egy sáfrányos, szaftosan puha kelt tészta. A szaftosságát pedig a krémtúró adja. Igen, pontosan az a fajta krémtúró, amit Magyarországon kis, takaros dobozokban édességként árulnak. Itt, a svédeknél ugyanez van nagyobb kiszerelésben, teljesen édesítetlenül is, és ez az, amitől ilyen jó lesz a tészta. Úgyhogy ajánlom mindenkinek, aki kipróbálná az alábbi receptet, hogy kutasson fel édesítetlen krémtúrót valahonnan, vagy használjon sima vaníliásat, és felezze le a cukor mennyiségét a tésztában. A sima túró még áttörve sem igazán jó ehhez a recepthez, mivel sokkal szárazabb, mint amire itt szükségünk van.

Ajánlom, hogy próbáljátok ki, mert ritka finoman szaftos és mégis könnyed a tészta, a sáfrány egyedi íze pedig kiszakítja a hagyományos kalács-tészták világából. A receptben megadott mennyiségek feléből lesz két embernek egy hétvégére elegendő sütemény, úgyhogy ha valaki nagyobb családnak süt, az kezdje az eredeti mennyiséggel.

Hozzávalók (a recept szerint 30 darabra, nekem a feléből lesz 20 db) :

• 50 gr élesztő
• 5 dl zsíros tej
• 150 gr vaj
• 250 gr krémtúró (svédeknél : kesella)
• 2 dl kristálycukor
• 1 gr sáfrány (igen, ilyen sok)
• 1 csapott teáskanál só
• 16 dl liszt
• 1 tojás + 1 a kenéshez
• mazsola (kb. 60 szem)

Elkészítés :

Az élesztőt a meglangyosított, cukros tejben egy kis liszttel felfuttatjuk.
A só és a vaj kivételével minden összetevőt egy nagy tálban összerakunk, és dagasztani kezdjük. A dagasztás felénél hozzáadjuk a szobahőmérsékletű vajat és a sót, majd sima felületű tésztává dagasztjuk (kb. 10 perc alatt). Ezután meleg, huzatmentes helyen kelni hagyjuk, kb. 60 percet.

A megkelt tészta, a sáfránytól arany-pirosban pompázva.

A tésztát lisztezett munkafelületre borítjuk, átgyúrjuk, annyi gombócra osztjuk ahány darab kalácskát szeretnénk a végén. Ezeket gombóccá hengergetjük, majd ismét állni hagyjuk kb 10 percet (mire az utolsót is kigömbölyítettük, addigra az első pont pihent 10 percet).
A gombócokat kígyóvá sodorjuk (kb. 1 ujjnyi vastag), majd a két végét felkunkorítjuk az ellenkező irányban. Sütőpapíros lemezre tesszük, majd letakarva hagyjuk pihenni még 30-45 percet. Ez idő alatt a sütőt 225 fokra előmelegítjük.
A megkelt luca macskákat egy pici tejjel felvert tojással lekenjük, a feltekert rész közepébe 1-1 mazsolát nyomunk (tényleg nyomjuk bele, mert egyébként kilöki magából) majd 10-20 perc alatt készre sütjük. A sütési idő a sütőtől függően változhat, de ha a talpa már világos barna, akkor vegyük ki, mert egyébként száraz és túlsült  lesz

Fémdobozban kiválóan tárolható legalább egy napig, a további életéről nyilatkozni nem tudok, mert ennél tovább még sosem maradt meg. :)

Munkás mindennapok

Az elmúlt heteink újfent elég zsúfoltra sikeredtek: először is Koppenhágában voltam egy éves vezetőségi meetingen, ahol részt vett az összes Dániában és Svédországban dolgozó kolléga. Érdekes élmény volt, hogy milyen flottul meg lehet szervezni egy ilyen eseményt kb. 100 ember számára is. Szerencsémre az egész napos évelemzés és előadás-sorozat svédül zajlott (a dán helyszín és a dán résztvevők ellenére is).
Kicsit nehezményezem mostanság, hogy a dánok Svédországba érkezve elvárják az embertől, hogy tökéletesen értsen mindent, amit ők dánul mondanak, viszont teljességgel fel vannak háborodva raja, ha valami olyat merészelek svédül kérdezni, ami ők nem értenek 100%-ban. Arról meg ne is beszéljünk, hogy mi történik akkor, mikor a háromszori visszakérdezésre lelkesen bólogatnak, majd kiderül, hogy ja, ők nem erre gondoltak, csak nem értették….Egyszóval vidám velük az élet. :) A kedvenc párbeszédem eddig ez volt egy dán vendéggel :

• ….és kérek hozzá egy “fhensz”-t.
• Bocsánat, mit?
• Egy “fhensz”-t!
• Elnézést, elmondanád még egyszer ?  (kezdem irrrtóó kínosan érezni magam, hogy ennyire nem értek meg egy szót)
• Hát “fhensz”-t !!!! (a vendég már piszkos ideges) Mondjam angolul inkább???!!
• Igen, legyen kedves (elsüllyedek).
• Ok, I want to get a “fhensz”.  (Itt már 2 kollégámmal együtt próbáltuk megfejteni, hogy mi az istent szeretne, majd jött a szikra)
• Elnézést, meg tudná mutatni?
  
  

És erre rámutat egy Fantára. És akkor azt hittem, hogy 1. otthagyom, 2. kiröhögöm. De a jó vendéglátós ilyet nem csinál, úgyhogy csak kényszeredetten mosolyogtam, és megköszöntem a segítségét. De most komolyan : hogy lehet a fantát fhensz-nek ejteni, de úgy,  mintha a legfinomabb francia arisztokrata családból származna?? És hogy tud ennyire felháborodni azon, hogy a világ normálisabik fele ezt nem érti azonnal? :)

A svédek-dánok egyébként is sokat szivatják egymást a másik nemzetiségével, szokásaival és nyelvével, és ebben az esetben tökéletesen a svédekkel értek egyet. Aztán persze bármennyire is nem tetszik, muszáj megértenem a dánt is valamennyire, mert ha  ember Skåne megyében lakik és dolgozik, akkor ez szinte alapfeltétel.

Ennél már csak az a viccesebb, mikor a Stockholm környékéről származó főnököm próbál szót érteni egy, az épületben dolgozó, szintén született svéddel, és baromira nem értik egymást. :) Hiába, ennyit számít egy “kis” tájszólás.

Egyébiránt legyen szó akár éves vezetőségi meetingről, akár egy sima területi meetingről (ilyenünk is van minden negyedévben) jellemző, hogy nem spórolnak rajta. Konferenciaterem és hotelszoba bérlés, teljes ellátás és az esti közös ivás is benne van a programban. Aki ismeri a svédeket az tudja, hogy komoly mennyiségű alkohol képesek eltüntetni, igen rövid idő alatt. Literszámra isszák a rövidebb-hosszabb italokat, az én kollégáim pedig imádják keverni is a különféle, abszolút össze nem illő dolgokat, például nagy sláger volt legutóbb a citromos Absolut vodka (brr) és a Lakrits (medvecukor) ízű likőr (bbbrrrrrbbbbrrrrrrrr) egyenlő arányú mixelése. Én már a szagától rosszul voltam, szerencsére mindenki volt már olyan állapotban, hogy a sima fél literes szódámra rámondhassam, hogy vodka-szóda, és senki nem ellenőrizte. :)

Az olyan munkahelyeken is divat a csapatépítés, ahol nincsenek ennyire különálló egységek, mint a vendéglátás területén. Viktoréknál továbbra is állandó program a pénteki közös ebéd a kollégákkal (ami egyben a hétvége nem-hivatalos kezdetét is jelenti, az irodába visszatérve már nem nagyon folyik érdemi munka), illetve két-három havonta rendszeresen szerveznek afterwork-öt, azaz munkaidő utáni közös programokat. Ezek lehetnek szakmai jellegűek is, mint például programozási játékokkal összekötött pizzázás, vagy teljesen szabadidősek, mint a bowlingozás. Közös jellemzőjük azonban a svéd alapossággal való megszervezésük: hetekkel előre beszélik meg az időpontját - ez mindig csütörtök este, amikor már nagyjából túl vannak a heti feladatokon, de még nem a hétvégétől veszi el az időt -, közösen megszavazzák, hogy kinek mihez lenne kedve, majd leszervezik, hogy ki kit fuvaroz el.

Mindamellett, hogy az ilyen közös programok tényleg jók, és csapatépítő hatásuk van, a meetingeknek nem sok értelmét látom. Sokszor 8 órányi meetinget tudunk tartani olyan dolgokról, amit maximum egy A4-es oldalban össze lehetne foglalni. Azon kívül, hogy húzzuk mint a rétestésztát el is fárad mindenki a semmiről beszélés hevében. :).

Viszont az, hogy ilyenekre járunk legalább azt jelenti, hogy mindkettőnknek van munkája, és minden nap mit csinálnunk és van miért felkelnünk (persze azért a felkel(t)ésben a mcskák érdemét se kicsinyítsük :) ).

De hogy a mai bejegyzésem se csak a nagy semmiről szóljon, írok néhány gondolatot a svédeknél használatos alkalmazási formákról. Szeretném felhívni mindenki figyelmét, hogy ez a lista a saját tapasztalataimon alapul, tehát megeshet, hogy nem teljes és/vagy pontos. Bármiféle kiegészítést szívesen fogadok.

1. Meghatározott időtartamra szóló szerződések (Tidsbegränsade anställningar)

Ezekben a szerződésekben az a közös (mint ahogy a neve is mutatja), hogy egy bizonyos időtartamra szólnak, amivel legkésőbb a szerződéskötés időpontjában mindkét fél tisztába kerül.

• allmän visstidsanställning, azaz a klasszikus határozott idejű szerződés

Ez az alkalmazási forma akkor haszálatos, ha a munkáltatónak csak egy bizonyos
időtartamra van szüksége plusz munkavállalóra. A határozott idejű szerződés és a próbaidő között az a különbség, hogy ennél a formánál a szerződés végén nem kötelező újratárgyalni az alkalmazást. Természetesen meghosszabítható, vagy határozatlan idejűvé konvertálható.

• vikariat, azaz a helyettesítő

Szintén határozott idejű alkalmazási forma, ahol az alkalmazott betegség/szabadság/egyéb távollét/gyerek miatti szabadság esetén ugrik be helyettesíteni.

• säsongsanställning, azaz a szezonális munkás

Eperszedés, eperárusítás, turizmus, és egyéb szezonmunkák esetén használatos formula.

• pensionär som fyllt 67 år, azaz nyugdíjasok alkalmazása

Azokat a nyugdíjasokat, akik már betöltötték a 67. életévüket, és mégis dolgozni szeretnének szintén csak határozott idejű szerződéssel foglalkoztathatnak.

• provanställning, azaz a próbaidős szerződés

Habár a legtöbbször ez határozatlan munkaidejű szerződéssel végződik, ez mégiscsak egy határozott idejű forma. Svédországban a próbaidő 6 hónap, ez idő alatt bármikor (mindkét fél részéről), indoklás nélkül felmondható szerződés. A 6 hónap lejártakor mindenképpen újra kell tárgyalni a szerződést, a lejárat dátuma nem jelent automatikus megszüntetést.

2. Határozatlan idejű munkaszerződések (tillsvidare vagy fastanställning)

Általában 6 hónapos próbaidő előzi meg. A szerződést mindkét fél felmondhatja, ami után az előre meghatározott felmondási idő következik. Ez az életkortól és a ledolgozott évektől függően 1-6 hónap lehet. Lehet teljes- vagy részmunkaidős, utóbbi általában százalékban fejeződik ki (20% - heti 8 óra, 40% - heti 16 óra, stb.)

4. Extra alkalmazott (anst. för enstaka dagar)

Hasonlatos a helyettesítő szerződéshez, azonban ennek időtartama nem meghatározott. Az alkalmazott akkor ugrik be, ha plusz emberre van szükség a megnövekedett igény vagy betegség/szabadság esetén. Egy évnél hosszabb időtartamra nem szólhat, ugyanakkor felmondani sem szükséges. Ha a munkáltatónak nincs szüksége a dolgozóra, akkor egyszerűen nem hívja be, majd pár hónap után a munkaügy lezárhatja a szerződést.

3.  “Kisinas” szerződés (lärling)

Ahogy azt bénán magyarra is lefordítottam, a lärling egy szakmai tanulói szerződés. Időtartamra általában egy év, de ez nagyban függ a szakma nehézségétől. Az adott terület fortélyainak kitanulása mellett fizetést is biztosít, tulajdonképpen az elméleti képzés gyakorlati folytatása.

4. Szerződés egy projekt erejéig (projektanställning)

Határozott idejű szerződés, de mégsem, hiszen nem 2 hétre, vagy 2 évre szerződnek az adott felek, hanem egy meghatározott feladat elvégzésére. A szerződés egyoldalúan nem bontható fel, mindkét fél beleegyezésére szükség van. A fizetés nem feltétlenül havi jellegű, akár egy összegben is megadható.

5. Beugrós (anställning vid behov)

Hasonló a helyettesítőhöz, de ez egy egészen rövid időtartamra szól, pl. egy hétvége vagy akár csak egy nap.

 Természetesen ebbe a körbe nem vettem bele a vállalkozóként vagy tjänstemanként dolgozó embereket (utóbbi kategóriába tartozok én is), mivel az már egy teljesen más státusz. :)

A fizetések a fenti szerződések esetén a ledolgozott hónapot követő hónap 25. napján érkezik a munkavállalóhoz, ami sokak számára meglepő lehet, mikor dolgozni kezdenek itt. Ez azt jelenti, hogy ha valami június 1-én kezd dolgozni, akkor az első fizetését július 25-én kapja kézhez (vagyis a bankszámlájára). Vannak formák (pl. tjänsteman), ahol a fizetés a ledolgozott hónap 25-én érkezik (tehát a májusi fizetés május 25-én). Ennek feltétele például, hogy a munkavállalónak ne legyen fizetett túlórája, hiszen a hónap utolsó ~5 napját a fizetés érkezése után dolgozza le.

A szabadság sem egészen úgy működik itt, mint Magyarországon. A szabadságév április 1-től március 31-ig tart, tehát 3 hónap “csúszásban” van a naptári évhez képest. A másik érdekesség, hogy a szabadság nem a folyó évre vonatkozik, hanem a következőre. Tehát, ha valami 2017 március 31-én kezd el dolgozni valahol, akkor a 2017-es évben gyűjtött szabadságait 2018 április 1-től veheti ki. A 2017-es évben pedig fizetés nélküli szabadságra jogosult, ha előtte nem dolgozott volna. Alapvetően mindenkinek 25 fizetett szabadságnap jár egy évben, de ezek száma munkáltató és életkor függvényében nőhet. Ha a munkavállaló augusztus 31-e után kezd dolgozni, csak 5 nap szabadságra lehet jogosult a következő évben. A szabadság ideje alatt munkavállaló extra fizetést is kap, szerintünk azért, mert a szabadsága alatt logikusan többet költ az ember, mint munka közben. :)
A következő évre maximum 5 napot vihet tovább az ember, a többi kifizetésre kerül április 1-e után.
Azoknak a munkavállalóknak, akik nem jár fizetett szabadság a munkáltató szabadságpótlékot fizet minden hónapban, aminek összege a ledolgozott munkaidő és az életkor függvényében változhat.

Útfelújítás

A napokban felmarták és újra aszfaltozták az útpálya mindkét oldalát a környékünkön, 5-5 km-nyi távolságban mindkét irányba - tehát a két legközelebbi településig. Pár száz métert kihagytak ugyan, úgyhogy összesen csak olyan 8,5-9 kilométernyi utat újítottak fel. Már hetekkel előtte kitáblázták, hogy mikor jönnek, és kissé elszomorodva láttuk, hogy bizony napközben fogják mindezt csinálni. Ez azt jelenti, hogy mind Viktornak, mind nekem akadályozzák a munkába jutást. Két hetet határoztak meg, ami kissé óvatos becslésnek tűnt a szemünkben, de gondoltuk, hogy biztosan csak javítgatnak, vagy valami hasonló, kevésbé időigényes munkát végeznek majd. Ehhez képest 5 munkanap alatt (valójában 4,5, mivel pénteken már kettőkor hazamentek), normál, “irodista” munkaidőben (8-17-ig) kompletten felmarták és kiváló minőségben leaszfaltozták mind a 8.5-9 kilométert. Most komolyan, ezzel hogy a francban végeztek ennyi idő alatt??? Vagy csak mi nem vagyunk hozzászokva a gördülékeny, és jól szervezett munkavégzéshez?

Viszonyításképp pár adat az útinform oldaláról : Magyarország, 1104-es út, burkolatfelújítás 7,2 kilométeren. A munka várható időtartama : 2018.04.06.-2018.09.30. Ez csak kicsivel több, mint 5 munkanap, ugyebár. Vagy egy másik vicces dolog : 14 km-t 16 nap alatt kaszálnak le. Vajon mi az a nehezítő tényező, amiért 1,16 km-t tudnak csak haladni naponta (és akkor persze kivettem a hétvégi napokat a számításból)?

Szóval vicces, hogy fénysebességgel végigaszfaltozak mindent errefelé. :) Plusz örömöt jelentett, hogy csak 1 nap volt, amikor állnunk kellett a felújítás miatt keletkezett dugóban, a többi napon annyira gördülékenyen ment a terelés, hogy csak némiképp  lassult a forgalom. Viszont a felújítás miatt felfedeztünk a környéken 1-2 kerülőutat, amik bár háromszor olyan hosszúak, mint az eredeti, mégis inkább arra mentem párszor az elmúlt napokban, mivel egyszerűen gyönyörűek. Egész keskeny utacskák az erdőn keresztül, ahol a fák már kezdenek színesedni, és piros kalapú légyölő-galócák szegélyezik az utat. Egy helyen racka-tehenek legelnek a mezőn, kicsivel arrébb pedig fekete-fehérek. Úgy néznek ki, mint egy kezdetleges zebra, mivel csak fejtől elülső lábig, illetve hátsó csülöktől farokcsücsökig feketék, közötte pedig hófehérek. :) És persze ne felejtsük el az erdő közepi kisebb-nagyobb piros házikókat se, amiket jól megnéz az ember és arról álmodozik, hogy egyszer majd egy ilyenben fog lakni.

Magyarországi napok

Ellentétben a svédek 99%-ával, akik midsommar-tól iskolakezdésig (azaz június utolsó hetétől augusztus közepéig) mennek el szabadságra, mi jobban szeretjük a több részletben kivett szabadságokat, így az egész nyarat végigdolgoztuk. Ezért, amíg a szokásos munkahelyeken szinte megállt az élet -  pl. Viktoréknál heteken át csak 2-3 ember lézengett az egész épületben -, addig nekem a viszonylag nagy létszámú diákmunkással is nagy kihívás volt az éttermet üzemeltetni, és a nyaralók hadát kiszolgálni. Aztán augusztus 20-án menetrendszerűen megérkezett az ősz, visszatértek az emberek a szabadságukról, mi pedig elkezdtük a miénket, és utaztunk vissza a nyárba, itthonról otthonra, azaz Magyarországra.

A pár nap alatt nem csak az otthon hagyott, hosszú hónapok óta nem látott családtagokkal sikerült találkozni, de ezen felül kipipáltuk az összes tételt is az előre megírt listánkról: ettünk piaci lángost, túró rudit, körözöttet, pontyot, pacalt, zsírban sült májat - vagyis minden olyat, amit Svédországban csak nehezen és/vagy kompromisszumokkal lehetne elkészíteni. Meglepő módon még a fél tonna szőlő ledarálása és préselése is jól esett - ennél jobban már csak a belőle készült alkoholok fognak jobban esni karácsonykor :)

Volt azonban pár dolog, ami kicsit árnyalta a képet. Ezek Magyarországon, magyarként talán nem tűnnek fel senkinek, legalábbis természetesnek veszik őket. Nekünk Svédországból érkezve azonban zavaró volt, hiszen naponta tapasztaljuk, hogy lehet bizonyos dolgokat másként is csinálni, és egyáltalán nem pénz kérdése, tehát nyugodtan el lehetne kezdeni mindenkinek, akár már holnap reggeltől is:

Kedvesnek lenni egymással:

Svédországban teljesen hozzászoktam, hogy az emberek kedvesek egymáshoz, segítőkészek, gyakran mosolyognak. Hát odahaza nem. Persze a mogorvaság nem feltétlenül magyar találmány, már az áprilisi krakkói utazásunkkor is az volt számomra a legfeltűnőbb kulturális különbség, hogy kizárólag unott arcokat lehetett látni mindenhol. Most Magyarországon egy teljes hét alatt kizárólag egyetlen olyan emberrel - egy OTP-s ügyintézővel - sikerült találkoznom a családtagokon túl, aki kedves volt velem. Nem is azt érzem a legfőbb bajnak, hogy a boltokban, a vendéglátóhelyeken, ahol abból élnek meg, hogy én bemegyek, önmaguktól a legkevésbé sem érdekli őket, hogy legközelebb is lesz-e kedvem bemenni. Hanem hogy még ott is a tipikus “ölni tudna a szemével” reakciót kapom, ahol megpróbálok legalább én mosolyogni a személyzetre, és megköszönni a kiszolgálást. Egy mosoly, egy kedves szó annyira, de annyira nem kerülne semmibe. Rosszabb biztos nem lesz tőle semmi.

Nem nézni hülyének a másikat:

A cipőboltban a több ezer forintos nagyságrendű akciós árakról csak a vásárlás előtt közlik, hogy az az ár csak a több ezer forintért megvehető klubkártya mellé jár. A piacon az üdítő ára mellé külön kiírva a pohár ára, mintha valaki is pohár nélkül, a tenyerébe kérhetné azt. Holott szerintem azzal még senki nem veszített vevőt, hogy kiírta az árait becsülettel. Azzal már sokkal inkább, amikor utólag kell megmagyarázni, hogy oda volt írva, miért nem tetszett elolvasni mindent alaposan.

Nem szemetelni:

Egy kisvárosnak akár csak a főterét is takarítani - még közmunkásokkal is - pénz kérdése. De nem-összeszemetelni már nem kerülne senkinek semmibe. Mint ahogyan az sem anyagiaktól függ, hogy a nyilvános WC-t milyen állapotban hagyjuk ott magunk után. Nem egyetlen mosdó volt olyan, ami ragadt a mocsoktól, hanem szó szerint az összes. (És most nem említem a nem működő kézszárítót, az üres szappanadagolót, a kifogyott papírt, sem kedvencemet, a vízspórolós csapot, amiből csak addig jön a - hideg - víz, amíg nyomod a gombot. Márpedig egyszerre csak egy kezet megmosni viszonylag nehéz.) Azt gondolom, hogy legalább annyit nyom az országról alkotott megítélés mérlegén a kulturált WC, mint a Nemzeti Múzeum, bár az tény, hogy előbbit nem lehet mutogatni egy országimázs filmen.

Ésszel elvégezni a dolgunkat:

Vajon drágább lett volna az augusztus 20-i rendezvény és tüzijáték, ha valakinek eszébe jut, hogy a kettőt ugyanott kellene tartani, nem pedig a városi sportcsarnok egyik, illetve másik oldalán? Vagy minimum előre szólni az embereknek, és időt hagyni az átvonulásra, hogy ne kelljen a sötétben egy másfél méter széles sávon átrohannia több ezer embernek és már félálomban botorkáló kisgyereknek.

Valamint miért egyszerűbb egy ügyintézőnek (sértődötten) megmagyarázni, hogy márpedig egy dokumentumon egy kedvezményezett átírása 6 hónapig tart, ahelyett, hogy megcsinálnák a lehető legrövidebb idő alatt? Mert ugyebár mindannyian pontosan tudjuk, hogy nem rohangálnak adminisztrátokrok 6 hónapon keresztül különféle papírokkal. Az így is, úgy is 10 perc alatt lesz átírva, csak előtte 6 hónapig nem foglalkoznak vele.

Indexelni:

Ha van valami, ami igazán nem kerülne sem erőfeszítésbe, sem pénzbe, akkor az az irányjelző használata. Már írtam róla, hogy a svédek még azt is jelzik a körforgalomba való behajtás előtt, hogy ha a baloldali kijáraton fognak kihajtani a végén. Magyarországon egy sima kanyarodásnál is feltűnően nagy arányban felejtenek el indexelni az emberek, ráadásul biztos vagyok benne, hogy 2 sarokkal később ők maguk is mérgelődnek, amikor másvalakiről nem tudják, hogy merre is akar menni.

Összességében azonban tényleg nem mondhatnám, hogy bosszankodással teltek volna ezek a napok, testileg-lelkileg feltöltődtünk ezalatt a pár nap alatt, hogy visszatérve új lendülettel vághassunk bele a munkába, csak ilyenkor rossz belegondolni, hogy mennyire egyszerűen mennyivel élhetőbbek lehetnének a hétköznapok.

Ikea Fynd - SvédÉlet vlog 1.

Tehát ennek is eljött az ideje. A minőségen és az előadáson még bőven van mit csiszolni, de mindenkinek el kell kezdenie valahol. Az első SvédÉlet vlogban Älmhultbe látogattunk, ahol az Ikea Fynd áruházát vettük célba. :)

Macska- és kutyatartás

Elég jól jellemez egy társadalmat egy olyan apróbb részlete is, mint például hogy hogyan bánik a(z) (házi)állatokkal. Itt, Svédországban sokkal komolyabban veszik az állatvédelmet, mint Magyarországon, szigorúbbak is a szabályok, jobban van szankcionálva, és be is tartják/tartatják azokat. Első látásra talán kicsit túlzónak is tűnhet, azonban nagyon fontos, hogy mindez az állatok jólléte és védelme érdekében történik.

Az elmúlt több, mint egy év során még nem láttam egyetlen egy kóbor kutyát sem, és az egy-két utcán látott macska esetében is egyértelműen látszott, hogy egy egyébként jól tartott, ápolt házimacska kéredzkedett ki (hisztizte ki magát), és nem pedig kóbor állat.

Pedig a svédeknél nem lehet korlátlan ideig otthon hagyni, vagy az udvarra kicsapni a kutyát (illetve a kerítések általános hiánya miatt nem is tartanak udvaron kutyát).Meg van határozva, hogy mennyi ideig lehet egyedül hagyni, és ha ezt a gazdi megszegi, akkor akár el is vehetik tőle az állatot. Tulajdonképpen érthető a szabályozás miértje: abszolút nem normális 8, 10, vagy akár 12 órára magára hagyni egy kutyát úgy, hogy ne tudjon kimenni sétálni, pisilni, és semmi inger ne érje a külvilágból.  Persze nem járkálnak ellenőrök minden utcában, és lesnek minden kutyatartót, de számíthatunk rá, hogy a szomszédunk jelenteni fogja, ha azt látja, hogy elhanyagoljuk a kutyánkat. Emiatt a svéd kutyaovik - ahová a gazdik napközben beadhatják kedvencüket - nagyon jól megélnek. De az itteni munkahelyek is abszolút toleránsak, Viktorék irodájában például egy szamojéd kutyus olyannyira mindennapos vendég, hogy még a weboldaluk kapcsolat szekciójában is szerepel, mint iroda-kutya. :) De időnként más dolgozók is magukkal hozzák kutyájukat egy-egy napra, ha nem tudják máshová tenni. És ilyenkor megmutatkozik, hogy mennyire foglalkoztatott, jól nevelt, szófogadó, és tiszta állatok.

Ennek megfelelően nem is lehet bárhol és bármennyiért kutyát kapni. Ha fajtiszta, a felmenőit jól lekövethető kutyát szeretnénk, akkor azért súlyos ezer koronákat ki kell fizetnünk. Egy fent említett szamojéd 10.000 korona (kb. ~ 310.000 Ft) körül kezdődik akkor is, ha semmi különleges kívánságunk nincs vele szemben (tehát nem szeretnénk később versenyeztetni, tenyészteni, stb), “mindössze” egy egészséges kiskutyát vennénk. Sokszor ezeket a kutyákat a tenyésztők úgy adják el, hogy aláíratnak egy nyilatkozatot a leendő gazdával, miszerint kötelező kasztráltatnia a kutyát, ezzel is elébe menve az illegális szaporításnak.

A macskákkal is hasonló a helyzet. A vidéki magyar háztartások nagy részében a macska mintegy egérfogó-helyettesítőként funkcionál, és kvázi fogyóeszköz. Nem annyira ráz meg senkit, ha a házhoz tartozó 6-8 macskából pár beteg lesz és megdöglik, vagy elüti egy autó. Van helyette másik. Ha pedig túl sok másik születne, akkor szemrebbenés nélkül fojtják vízbe, vagy ütik agyon a nemkívánatos utódokat, akár évente többször is. Még a jobbik esetnek számít, ha valaki veszi a fáradságot, hogy pár hétig nevelje, majd ingyen elvihető cicaként meghirdesse. Pedig a nem kívánatos almokat ivartalanítással könnyedén el lehet kerülni. Úgyhogy ezúton is mindenkit biztatnék arra, hogy ivartalanítassa az állatait, ha nem szeretne nem kívánatos kölyköket, de soha ne oltson ki életet a saját felelőtlensége miatt! (És támogassatok menhelyeket, mert nagyon fontos munkát végeznek, rengeteg áldozattal.)

Nos, itt Svédországban nincs ingyen elvihető cica. A fajtiszta macskák természetesen rengeteg pénzbe kerülnek (kacérkodtunk egy norvég erdei macskával, de aztán az ára és a természete meggyőzött minket, hogy ez nem nekünk való), és a legjobb esetben is 500, de rendszerint inkább 1500-2000 koronáért lehet hozzájutni egy közönséges házimacskához, valamint időben le kell csapni a hirdetésre, mert rengeteg a jelentkező. Azután jól meg kell indokolni, hogy miért is szeretnénk a kiszemelt állatot, hogy tényleg alkalmasak vagyunk-e a macskatartásra, elmesélni, hogy milyen környezetbe hoznánk majd. Csak olyannak adnak macskát, akiről elhiszik, hogy nem pusztán életben tartani tudja, hanem szeretni is fogja és rendesen gondoskodik róla. Ha szimpatikusak vagyunk, kifizethetjük a macska-foglalót, és annak idején, 12 hetes korában hazavihetjük.

Ezért a pár ezer koronáért cserébe viszont nem is csupán egy “mezítlábas” macskát kapunk. Az csak természetes, hogy jó minőségű táppal etetik őket (mind az anyamacskát, mind a kismacskákat, mikor már önállóan esznek), de ezen felül még a nevelőszülőknél átesik a kis jószág legalább egy orvosi ellenőrzésen, és megkapja az első oltásait. Aztán amikor a végleges gazdi eljön érte, még kap néhány tasakkal a szokásos eledeléből, illetve valamelyik kedvenc játékát is adják hozzá, hogy ezzel is megkönnyítsék az új helyhez való szoktatását.

Szóval soknak tűnhet ez a 500-2000 kr, de ha belegondolunk a mögöttes költségekbe, akkor máris másképpen áll a helyzet. De hát a felelős állattartás nyilvánvalóan költségekkel jár.

Anno mi a Svédországba költözésünket egy macskával abszolváltuk, amiről korábban írtunk is az ügyintézős bejegyzésünkben. A kiköltözés előtt a macska chipelését, útlevelét és oltásait kellett intéznünk Budapesten, összesen kb. 20 ezer forint értékben, korábban pedig a kasztrációs műtétje és az éves oltások merültek fel költségként. Na meg persze az őfelsége ízlésének megfelelő macskakaja és alom. A magyar szupermarketekben megszokott macskaeledelek közül a felsőbb kategóriásokat a svédeknél is meg lehet találni, illetve ezen kívül többféle odahaza nem ismert márkát is, amelyek közül végül stílusosan a Mjau lett a kedvence.

Már csak egyetlen dolog árnyalta a boldog emigrációs macskaéletet: karácsonykor, hogy ne stresszeljük a macskát utazással, macskapanzióba került, és ott kizárólag ő volt magányos macska, minden más szobában kettesével-hármasával laktak. Végleg elhatároztuk tehát, hogy bővülnie kell a családnak egy macskapajtással, és elkezdtük nézegetni a hirdetési oldalakat. Sok ideig vagy nem találtunk semmi érdekeset, vagy az ország másik felében volt (ami itt sok-sok száz kilométert jelent), vagy elkapkodták az orrunk elől. Aztán május környékén rábukkantunk egy nagy halom kristianstadi kiscicára, akik között még akadt eladó. Úgyhogy rögtön másnap kocsiba vágtuk magunkat, és elmentünk az erdő közepén lévő lovardába kiválasztani és lefoglalózni a legszimpatikusabbat közülük. Ő lett Skogsmus (nevének jelentése: erdei egér), egy zsemleszínű, vidékről szalajtott macska, aki végülis a születésnapom után egy héttel, június utolsó napjaiban költözhetett hozzánk.

Szerencsére pár nap alatt összeszoktak, és azóta az öregnek is aktívabban telnek a napjai (a kicsi véget nem érően képes vegzálni). Egy hónappal később voltunk állatorvosnál is (sok emberkórház megirigyelhetné azokat a körülményeket) az ismétlő oltások miatt, illetve a nagynak is be kellett adatnunk az éves kötelezőket. Ez összesen most 725 koronába került kettőjüknek, amit pár hónap múlva követni fog a kicsi ivartalanításának és mikrochipelésének költsége (összesen kb. 900 korona). Emellett megduplázódott a macskakajára és alomra költött pénz is, bár amekkora étvággyal eszik egy ilyen minatűr macska, csoda, hogy nem triplázódott. :) Most ott tartunk, hogy kétóránként képes éhhalált tettetni az üres tálja fölött, majd úgy nekiesni a kajának, mintha egy hónapja nem evett volna. És nem, nem férges, pedig már erre is gondoltam. Szimplán csak egy kis éhenkórász disznó. :)

És megduplázódott a macska-biztosításra fizetett összeg is. Ez egyébként igazán nem megterhelő összeg, mi állatonként 99 koronát fizetünk havonta, viszont adott esetben igencsak behozza az árát, mert támogatnak mindenféle olyan műtétet, vizsgálatot, röntgent, CT-t, stb, ami azért már egy svéd családi költségvetést is megviselne.

Végezetül pedig pár kép a magyar-svéd macskapárosról, akik most már kettesben boldogítják a mindennapjainkat, és teszik tönkre éjszakáinkat :)

Stockholm II. rész - A svéd főváros

Az előző részből kiderült, hogy a vonatozás az X2000-essel önmagában is egy fantasztikus élmény, most pedig lássuk magát a svéd fővárost.

Most második alkalommal látogattuk meg Stockholmot, először négy éve, még 2014-ben jártunk itt. Akkor Budapestről érkeztünk, és meglepett bennünket, hogy egy fővárosban hogyan lehetnek ennyire nyugodtak, ráérősek az emberek. Senki sem rohan, senki sem tolakszik, nincs dudálás, és (szinte) nincsenek dugók. Most, egy svéd kisvárosból érkezve kicsit zavaró volt számunkra a sok sietős ember, a zsúfolt metrómegállók és az autók nagy tömege :) Szóval minden csak viszonyítás kérdése.

Stockholm (a képek forrása : google.com)

Amit a városról és a látnivalóról turista szempontból tudni kell, azt bárki elolvashatja az útikönyvekben vagy az interneten, erre itt nem fogok részletesen kitérni. Viszont aki még nem járt Stockholmban, és úgy általában magyar múzeumokon szocializálódott, annak mindenképpen érdemes tudnia, hogy amit itt múzeumnak hívnak, az nem csupán néhány unalmas terem, porosodó vitrinekkel, hanem teljeskörű élményt nyújtva egyszerre tájékoztatnak és szórakoztatnak. A várostörténeti kiállításon pl. többek között a különféle társadalmi osztályok valódi lakásaiba lehet - szó szerint - belépni. A királyi palota pincéjében az építésnek (majd a tűzvészt követő újjáépítésnek) különféle fázisait önálló makettek mutatják be lépésről lépésre. A hajózási múzeumban felváltva találunk hajómodelleket és valósághű hajórészleteket. A tömegközlekedési múzeumban pedig akár metrót is vezethetünk. (Ez utóbbiban külön érdekesség volt számunkra, hogy 2014-ben itt már kiállítási tárgyként szerepelt olyan metró, amit Budapesten éppen akkoriban helyeztek üzembe.)

És persze a kihagyhatatlan Vasa múzeum, ami egyenesen az iskolapéldája annak, hogy hogyan lehet a történelem legkisebb szeletét is érdekessé tenni valamennyi korosztály számára. Alapvetően ugyebár ez az egész múzeum egyetlen hajó, ami 1628-ban annyit tudott, hogy a vízre bocsátást követően, közvetlen a kikötő elhagyása után elsüllyedt. Mindezt azért, mert az uralkodó úgy érezte, hogy ő sokkal jobb hajót tudna építeni, mint a béna mérnökök... A svédek pedig építettek köré egy komplett múzeumot, vagy inkább szórakoztató centrumot. Azon kívül, hogy önmagában hatalmas élmény életnagyságban megtekinteni a világ legnagyobb konzervált kiállítási tárgyát (több szinten keresztül, a hajófenéktől az árbócokig) a következőket találjuk még itt: moziterem többnyelvű filmvetítéssel a hajó eredeti történetéről, és újkori restaurálásáról; az elmaradhatatlan makettek a hajóról, az építéséről, a kiemelésről; szimulátoron játszhatjuk el újra, hogy ha mi rakodtuk volna meg annak idején, akkor is elsüllyedtünk volna-e; a hajón talált csontvázak alapján még a legénység néhány tagját is rekonstruálták, sőt a korabeli beszélgetéseikbe is belehallgathatunk. Apró érdekesség, hogy a 400 évvel ezelőtt élt svéd ember beszédét sokkal jobban értettük, mint némely skånei bácsiét napjainkban :). Egy fél napot minden további nélkül el lehet itt tölteni anélkül, hogy egy percet is unatkoznánk.

Vasa múzeum (a képek forrása : google.com)

Szóval bátran szemezgessetek a múzeumkínálatból, és ami kicsit is érdekesnek tűnik, oda akár kisgyerekkel is nyugodtan menjetek el.

Pár napos stockholmi látogatáshoz érdemes lehet vásárolni Stockholm Pass kártyát, ami a legtöbb múzeumhoz és látványossághoz ingyenes belépést biztosít, beleértve a királyi palotát és az odavezető hajóutat is. Ha pedig átböngészitek a Pass-szal látogatható helyek listáját, akár olyasmit is találhattok, ahová az útikönyv alapján el sem mentetek volna. A városon belüli utazáshoz pedig javasolt vásárolni SL kártyát. Nem feltétlenül kell megvenni a helyiek által használt plasztikkártyát sem, ugyanis néhány napos időtartamra létezik papírból készült - de szintén chipes - verziója is. (Buszokon az első ajtónál felszállva kell a leolvasón becsippantanunk magunkat, metrónál értelemszerűen a beléptetőkapunál. Egyedül a villamos az, ahol külön ellenőr járkál körbe, és olvassa le a jegyeket.)

Metrómegálló (a képek forrása : google.com)

Mi a magunk részéről, bármerre is járunk a világban, mindig megpróbálunk kicsit kiszakadni a turistáknak szánt környezetből, és kicsit elvegyülni az adott városban élő emberek között. Ez most különösen könnyen ment, nem csak azért, mert egy éve Svédországban élünk, hanem mert nem egy városközponti hotelben, hanem egy östermalm-i bérelt lakásban szálltunk meg. A lakás elfoglalásakor rögtön sikerült is bénáznunk egy sort; a házigazdánk azt írta, hogy a kulcsot a játékkutya alatt találjuk. Na, hát én égen-földön kerestem játékkutyát a folyosókon, az előtérben, a kertben, a járdán, és elképzelésem sem volt, hogy vajon a svédek milyen tárgyra gondolhatnak átvitt értelemben, mikor játékkutyát írnak...aztán kiderült, hogy a lakás ajtaja nyitva van, a játékkutya pedig bent csücsül egy puffon. :) Még mindig nem szokunk hozzá ahhoz, hogy ennyire nem tartanak a betörésektől, eszünkbe sem jutott, hogy nyitva lenne az ajtó.
Mindenkinek ajánljuk, hogy utazzon tovább néhány megállónyit az útikönyvek által javasoltakon felül, és sétálgasson kicsit Östermalm, Bromma vagy Farsta lakóövezeteiben. (De akár Rinkeby-ben is, a közhiedelemmel ellentétben nem fognak megkéselni és megerőszakolni - vagy lehet, hogy csak nekünk volt most isteni szerencsénk.)

Ebédelni szintén nem feltétlenül a turistacsalogató éttermekben érdemes, hanem ott, ahova a született svédeket látjátok tömegével bemenni. (Ehhez persze igazodni kell a svédek ebédidejéhez is: általában 12 és 14 óra között lehet menüt enni, utána ”csak" a szokásos étlap van.) Az ilyen éttermekben az ebédmenük ára 60 és 110 kr/fő között mozog. Ezért cserébe természetesen a svédasztalról válogathattok magatoknak 2-3 féle főételből és köretből, de szinten mindenhol benne van az árban a kenyér, a saláta, víz vagy gyümölcslé, illetve a kávé is - persze ilyenkor a svéd bryggkaffe-ról van szó. Ha mégis vágynátok egy igazi barista kávéra, akkor érdemes elmetrózni a Mariatorget-ig, és beülni a Drop Café-ba (kérjetek tonik-espressot).

A nyelvi nehézségek miatt pedig egyáltalán nem kell aggódni. Ellentétben azokkal a nemzetekkel, akik akkor sem szólalnak meg angolul, ha egyébként tudnának, Svédországban random bárkivel szóba elegyedhettek angol nyelven -  majdnem szebben beszélik, mint maguk az angolok. A 2014-es tapasztalataink szerint egyetlen dologgal lesz csak gondja annak, aki svéd nyelvtudás nélkül érkezik: egy IKEA termékkatalógus egy közérthető irománynak fog tűnni a svéd utcanévtáblákhoz és általában a feliratokhoz képest. Nekünk 4 éve mindent kétszer-háromszor, betűről betűre kellett végigböngésznünk, mire sikerült azonosítani :). Most már csak jót mosolygunk rajta, és gondolkodás nélkül kiolvassuk a leghosszabb utcaneveket is - érdekes, hogy pár év alatt mennyit változik az ember élete.

Stockholm I. rész - Az X-2000-es

Viktor születésnapjára egy stockholmi hosszú hétvégét kapott tőlem ajándékba, így aztán a blogolvasóim is kapnak egy újabb úti élménybeszámolót - ezúttal két részben.

Felületesen rápillantva Svédország térképére úgy tűnik, hogy Stockholm itt van tőlünk egy ugrásra, de valójában ez egy átlag Magyarországinál nagyobb távolságot jelent, így kicsit töprengtem, hogy repülővel, vagy vonattal utazzunk-e. Végül az utóbbi győzött, több okból is. Azon túl, hogy anyagilag és utazási időben is így jártunk jobban, a környezetszennyezés mértékéről nem is beszélve (ami itt igen fontos szempont!), az is a vonat mellett szólt, hogy repülővel már rengeteget utaztunk, viszont valósággal sóvárogva néztük minden alkalommal az SJ nagysebességű X2000-es vonatait, amik a nyílt pályán 200-220 km-es sebességgel suhannak.

Az SJ jegyértékesítési rendszere kicsit hasonlít a légitársaságokéhoz: minél korábban megveszi az ember a jegyét, annál olcsóbb árakat találhat. Mivel ajándék volt, ezért pontos számokat nem írok, de még magyar mércével is nevetségesen olcsón jutottam hozzá az odafele 1. osztályra, visszafelé 2. osztályra szóló jegyekhez. Az első osztályú jegyet az árban foglalt reggeli miatt választottam, ami így olcsóbb is volt, mintha másodosztályút, plusz külön reggelit vettünk volna. Az első osztályú árban egyébként a kis kávézósarok korlátlan használata is benne van (de ettől sokat azért nem vártam, minek pakolnának ki olyasmit ingyen, amit eladhatnak pénzért is a büfékocsiban? - na majd mesélek!), valamint akár a fedélzeti faxot is igénybe lehet venni (fiatalságom ékes bizonyítéka, hogy életemben soha nem faxoltam még, és talán már nem is fogok.) Természetesen ingyen wifi is van a vonaton.

Felszállás után vettük tudomásul, hogy lényegében egy kényelmesebben felszerelt nappaliban fogunk utazni. Ülés címén egy-egy hatalmas plüss fotelt kaptunk, akkora ülőfelülettel, hogy felhúzott lábakkal oldalra fordulva kényelmesen tudtam aludni benne  (pedig a 176 centimmel nem számítok kis növésűnek), de aki nem szereti ezt a begubózós formát, az választhatja az ülés előrecsúsztatását és ledöntését, amivel szintén kényelmes alvóhely nyerhető, köszönhetően a hatalmas lábtérnek. A padlószőnyeggel borított kocsiban egyébként mindenkinek megvolt a svéd nappali feeling, mert mindenki lerúgta a cipőjét, és úgy flangált a kocsiban - persze kulturált módra, nem egymásra taposva, vagy másokat zavarva.

Indulás után aztán köszöntött minket a… a stewardess, mert kalauznak nem mondanám. Megköszönte, hogy velük utazunk ma, valamint tájékoztatott, hogy most környezetbarát és bio dolgokat fogunk fogyasztani, majd megkaptuk a reggelinket egy kis egységcsomagban, ami a következőképp nézett ki:

A pakkban volt egy szelet kiadós, savanykás, sötét, magos rozskenyér, vaj, kaviárkrém, sajt, főtt tojás, paradicsom, joghurt és müzli, almalé, egy kis csoki, illetve természetesen evőeszköz, szalvéta, fogpiszkáló. Emellé kínáltak friss meleg zsemléket, friss kávét, teát, tejet - szóval mindenki találhatott kedvére valót. Igazán kitettek magukért, főleg hogy én eredetileg azt képzeltem, kapunk majd valami előre csomagolt háromszög szendvicset, esetleg egy croissant-t .

Mire túljutottunk a reggelin, már csaknem száz kilométerrel odébb jártunk. A jól ismert skånei szántóföldeket egyre inkább kezdte felváltani a fenyőerdő. Na meg persze kerülgettük az elmaradhatatlan tavakat, amiből megszámlálhatatlanul sok jut egy ilyen stockholmi vonatútra. És azok a kerülgetések sem alföldi gyereknek valók :) Ekkora sebességhez már jócskán be kell dönteni a vasúti pálya kanyarjait, így időnként az egyik oldali ablakok szinte csak a földet/tavat, a másikon pedig csak az eget látni. Azt pedig nem hittem volna, hogy jobban bedugulhat az ember füle ha a vonat kétszázzal beszáguld egy-egy alagútba, mint egy repülőgépes felszállásnál.

Kb. 2 óra elteltével aztán úgy éreztem, hogy ideje megnézni a kávés sarkot is. Főleg mivel én előző este (vagyis aznap éjszaka) hajnali egyig dolgoztam, ezért igazán szükségem volt az egész napi városnézés előtt némi extra koffeinre. Legnagyobb meglepetésemre a kávés sarokban a következőket találtam: friss kávé kétféle tejjel (sima és laktózmentes), cukorral, édesítőszerrel, agavé sziruppal; forró víz teához, 6 féle filteres teával, friss citrommal; kétféle ásványvíz (hűtött és szobahőmérsékletű). A forró italokhoz hőtartó papírpohár, az ásványvízhez átlátszó műanyag. Egy kosárban mandarin és alma, egy másikban egyenként csomagolt kókuszgolyó, valamint csokik. Kipróbáltunk egy-egy kávét, egy teát, és némi édességet is az egyik kosárból… mind nagyon finomak voltak :) Így csak utólag jutott eszünkbe, hogy a 3,5 órás út alatt végülis nem néztük meg az étkezőkocsit.

Furcsa, de egy év Svédország után még mindig meg tudok lepődni az olyan önkéntelen összehasonlításokon, hogy ugyanezt a távolságot odahaza (mondjuk egy Arad-Budapest-Bécs utat) mennyi idő alatt, milyen kényelemben, és nem utolsó sorban mennyi pénzért tudnám megtenni.

Apropó pénz: az odaúton ugyan percre pontosak voltunk, visszafelé azonban több mint egy órás késéssel indult csak a vonatunk Stockholmból. (Az érkező vonatnak valami pályahiba miatt kerülnie kellett, illetve Stockholmban sem szállhattunk fel mindaddig, amíg a takarítóbrigád végig nem vonult a teljes szerelvényen.) Tudatos vásárlóként még a vonaton utánanéztem a lehetőségeimnek, és el is küldtem a panaszt a társaságnak. Ez tehát este 10 körül történt. Másnap délután fél 3-kor már a számlámon volt az előírás szerinti 25%-os jegyár-visszatérítés, illetve ezzel együtt egy bocsánatkérő levél is érkezett. Ezzel a kevesebb mint 24 órán belül kifogástalan panaszkezeléssel úgy érzem teljes mértékben kompenzáltak is a késés miatti minden kellemetlenséget.

Visszafelé egyébként másodosztályon utaztunk, ami ugyanúgy padlószőnyeges, kényelmes foteles kocsit jelent, csak kissé keskenyebb ülőlapokkal és kisebb lábtérrel, és ez a viszonylagos zsúfoltság látszott is a nagyobb mértékben igénybe vett mosdón. Bár azért még így is végig volt papír is, szappan is, kéztörlő is. Néhány héttel később egyébként ismét Stockholmba kellett utaznom, ezúttal munkaügyben, és ismét az X2000-est választottam. Ekkor tűntek csak fel az igen praktikus árnyékolók, és a minden üléshez elhelyezett konnektorok, amik sokat segítettek abban, hogy az utazás óráit is hasznos munkával tölthessem :)

És hogy milyennek láttuk Stockholmot 4 évvel az első látogatásunk után? Arról hamarosan beszámolok a második részben.

Egy év Svédországban

Aki Svédországba költözik, az hamar átveszi az itteni általánosan pozitív szemléletmódot. Én például egyszer már megírtam ezt az évfordulós bejegyzést, de aztán úgy döntöttem, hogy inkább elölről kezdem, mert a korábbi verzió kissé negatívra sikerült. Na, nem a svéd tapasztalatok miatt, inkább az itteni és az otthoni magyarok miatt. De miért bosszankodjak ilyesmin, mikor szinte csupa jó dolog történik velünk.

Először is, az első év szinte észrevétlenül eltelt. Alig költöztünk ki, már kerestük az új lakást, és alig költöztünk át az új lakásba, már el is jött a június újra. A megérkezés után csak úgy repültek a napok az ügyintézéssel, a berendezkedéssel, azután az új, immáron végleges lakás keresésével, majd annak birtokba vételével, illetve az én munkába állásommal. Az eredmény a következő: Viktor egy éve folyamatosan dolgozik, a kollégái legnagyobb megelégedésére, most már határozatlan idejű szerződéssel, és áprilistól jelentős béremeléssel. Én fél éve dolgozok, egy előléptetéssel a hátam mögött, immáron szintén határozatlan idejű szerződéssel. Mindketten elvégeztük a bevándorlóknak szervezett nyelvtanfolyam, az SFI összes fokozatát, illetve én megcsináltam a kiegészítő kurzusokat is ahhoz, hogy a diplomám honosíttatása után taníthassak, ha akarnék (de nem akarok). Egyébként folyamatosan fejlődik a nyelvtudásunk, és most már simán lenyomok egy nyolc órás meetinget könyvelésről, bérszámfejtésről és marketingről minden probléma nélkül úgy, hogy csak svédül kommunikálok.

“Persze, könnyű nektek” szokták mondani egyesek. A magyar közoktatásban a nyelvi képzés tényleg használhatatlan. De mindenki előtt nyitva áll az út, hogy normális magán-nyelviskolák és nyelvtanárok segítségével otthon, vagy akár a minimális nyelvtudására építve kiköltözés után külföldön megtanuljon egy (kettő, három…) idegen nyelvet. Ha a sokszor lesajnált “illegális migránsok” tömegesen voltak képesek nulla nyelvtudással útnak indulni, megtanulni svédül és beilleszkedni, akkor bárki magyarnak is menni fog, ha valóban javítani szeretni azon, amivel jelenleg elégedetlen.

Mi igazán megtaláltuk a számításainkat itt Svédországban, és (még ha ezt szomorúan is olvassák az otthon maradt családtagok) nem látunk okot a hazaköltözésre. Még ha itt helyben történne is bármi, az életünkre jelentősen ható negatív változás, akkor is elsősorban az országon, esetleg a régión belül néznénk új lehetőségek után, ahogyan ezt a svédek is teszik, mikor valami már kényelmetlen, vagy csak simán unalmas a számukra. Az elmúlt egy évben - főleg a munkahelyünkön - elég jól ráláthattunk a svéd emberek milyenségére. Összefoglalva: sokszínűek. :) Pozitívak, de jellemzően nem szószátyárok, és nehezen nyílnak meg. Nem szeretik, talán nem is érik azokat, akik nem akarják építeni az országot és hozzájárulni a társadalmi terhek viseléséhez (legyen az az illető svéd, arab, magyar, török...), de csak tapasztalatok, és nem előítéletek alapján alkotnak véleményt, nem néznek le senkit pusztán a származása vagy kinézete miatt. Egy részük persze kétszínű, és ezt mesterien csinálja. Sosem láttam még embert, aki ilyen szépen tud mosolyogni, miközben fröcsögve szidja és elárulja a másikat a háta mögött. Viszont többségében nagyon segítőkészek, elfogadóak. Nem félnek kimozdulni a mostanában oly’ divatos “komfortzónából”, viszont minden esetben a saját érdekeiket szem előtt tartva cselekszenek. És ki is állnak ezekért az érdekekért. Fontosnak tartják (és felfogják, hogy miért fontos) az adózást, és minden olyan dologra szívesen áldoznak ami az ők, vagy a gyerekeik életét jobbá teszi. És persze a svédek svédeket nevelnek: a szemléletüket átadják a következő generációnak is, akik mintha valahogy jobban neveltek lennének, mint a magyar gyerekek. Annyi biztos, hogy ha egy boltban hallasz üvölteni egy gyereket, az nagy valószínűséggel nem svéd.

Itt nem válik el élesen “a hatalom” és “az emberek”, hanem ugyanezek a felnőtt és felelősen gondolkodó emberek dolgoznak az állami pozíciókban is. Éppen ezért tehát a svéd állam is felnőttként és felelősként kezel mindenkit, ez oda-vissza működik, méghozzá teljesen magától értetődően. Pl. nincsen minden bekamerázva (elég szigorúak is a szabályozások ezzel kapcsolatban). Nem kell mindenről hét pecsétes papírt írni. A betegszabadság első 10 napjában nem kell elmenned orvoshoz, mert elhiszik, hogy tényleg beteg voltál, nem csak lógni akartál. Sőt, rád szólnak, hogy betegen ne dolgozz, maradj otthon, mert a munka senki egészségénél nem fontosabb. (Persze vannak olyanok, akik ezzel visszaélnek, és minden hétfőn “lebetegednek”, ezeket a munkáltató kötelezheti őket, hogy - a munkáltató költségére - már az első napon orvoshoz kelljen menniük. Azonban ennek gyakorlati alkalmazása nem jellemző.) Az állami hivatalok, a magáncégek, a boltok és a szolgáltatók mind-mind megbíznak benned, és jó rendszert működtetnek, úgyhogy az ügyintézés gördülékenyen megy, és nem kell több ezer oldalas fénymásolt paksamétákkal rohangálnod az egyes osztályok unott ügyintézői között, mire nagy nehezen kikönyörögsz belőlük valami újabb iratot. Nem emlékszem semmire ebből az elmúlt egy évből, amit ne lehetett volna maximum egy e-mail + telefonhívás kombóval sikeresen elintézni (akkor is maga az ügyintéző kérte, hogy telefonáljunk, mert azzal gyorsíthatunk a folyamaton). Persze nagyban megkönnyíti az életet az elektronikus ügyintézés és a rengeteg netes ügyfélszolgálat, ahol jellemzően pár órán (nem pedig 30+30 napon) belül válaszolnak. Korrektek és ügyfélközpontúak. Itt eddig még egy hivatalban/ügyfélszolgálaton sem éreztem, hogy a terhükre lennék.

A pénzügyeket is kizárólag elektronikusan intézzük. Az elmúlt évben szinte csak a munkahelyem láttam készpénzt, néhány vásárónál, azok is inkább külföldiek voltak. De még a turisták ellenére is 90% felett van a kártyás vásárlóink aránya, pedig Magyarországon, Budapest egyik “legjobb” kerületében a napi bevétel kb. 40%-a volt csak kártyás fizetés. Ebben számunkra egyébként nem az elektronikus pénzkezelés ilyen elterjedtsége az igazán meglepő, hanem hogy ez (is) olcsóbb, mint otthon volt. (35 kr, azaz kb. 1000 Ft havi díjban benne van a normál- és megtakarítási számla, a netbank, a mobilbank, a kártyadíj(!), bárhol bármennyi készpénzfelvétel akár €-ban is, bármennyi átutalás, a Swish, stb. Nos, ugyanez az OTP-nél: 8000 Ft a kártyám éves díja, 400 Ft/hó a csomag havidíja, 200 Ft az SMS-ek díja (havi 3 akkor is jön, ha semmit sem csinálok), és havonta 200-500 Ft-ot tesznek ki az időszakos díjak - azt se tudom, mire számolják fel).

A Swish-nek hála pedig akkor sem hiányzik a kp, ha épp egy útszéli svéd eperárustól szeretnénk desszertet venni ebéd utánra. :) Csupán az autóban tartunk egy-egy 5 és 10 koronást, hogy legyen mivel elhozni a bevásárlókocsit.

Svédországi életünk egyik további nagy előnye, hogy olyan környezetbe költözhettünk, amire már Budapesten is vágytunk: csendes, falusi élet a természet és az erdő közepén, a munkahely mégis közel van (Viktornak 30, nekem alig 5 perc). Az udvarunkon terem a paradicsom, paprika, eper, hamarosan málna és mindenféle fűszernövény. Bármikor kifeküdhetünk napozni a virágok közé a friss levegőre,vagy grillezhetünk a teraszon jó svéd módjára :). A macskának (apropó, egy héten belül már macsKÁKnak) is tökéletesek a viszonyok, mert ha esik az eső, alhat egy kényelmes ágyban, szép időben viszont bármikor kimehet és hazahurcolhat nekünk különféle elfogott állatokat (cickány, egér, stb) az erdőből. Mivel általában nem mutatunk megfelelő mértékű lelkesedést ezek iránt, ezért a legtöbbjét meg is próbálja elfogyasztani a krémszínű, hosszú szálú szőnyegen, amivel viszont én nem értek egyet, így a zsákmányállat általában elkobzásra kerül, a macska legnagyobb bánatára. Viszont a nagy túráknak hála az éjjelt korábban végigrandalírozó állatunk úgy alussza át az éjszakákat, hogy meg sem nyikkan, sőt reggelente még visszafekszik hozzám, miután tisztességből (és helyettem is) kikísérte Viktort.

Egy év alatt eljutottunk tehát oda, hogy a svéd létünk biztos alapokon nyugszik. Tudunk boldogulni az országban, tudunk tervezni a jövőre, és ehhez nem kell feláldozni a jelent sem. Tudom, hogy ha lesz egyszer gyerekem, akkor itt nyugodt szívvel járatnám iskolába. Tudom, hogy sem az állami, sem az önkéntes nyugdíjszámlánk nem fog felszívódni egyik pillanatról a másikra. Úgy tudjuk minden hónapban félretenni a néhai magyar fizetésünk teljes összegét, hogy közben nem kell megnézni, miből mennyiért vásárolunk be. Minden hónapban megengedhetjük magunknak, hogy elmehessünk kirándulni, szórakozni, vagy esetleg az IKEA-ba, ami a szórakozás költségesebb formája.

Mindemellett pedig tudunk pihenni és magunkkal foglalkozni. Egy néhány hónappal ezelőtti beszélgetésünkkor szóba került, hogy vajon miben is változott meg itt az életünk. Mindketten egyszerre vágtuk rá, hogy: nyugodtak és szinte teljesen stresszmentesek vagyunk. A barátnőim pedig a látogatásukkor az első fél óra után megjegyezték, hogy egész életükben nem láttak annyit mosolyogni, mint most (pedig abban a pillanatban éppen négy kalauzzal közösen próbáltuk megfejteni, hogy vajon miért nincs vonatjegyünk, amit megvettünk elektronikusan, csak valamiért nem érkezett meg az email).

A svéd életünk olyannyira ellenpólusát jelenti a magyar helyzetnek, hogy el se tudnánk magyarázni egy itteni embernek azt, ami jelenleg Magyarországon folyik. Csak néznének hülyén, és egyszerűen nem is értenék, hogy miért utálja a kormány a népét, és a nép a kormányát, hogy miért panaszkodnak a rossz életre, ha nem fizetnek adót a jobb élet érdekében, és hogy 10-20-30 év múlva nem fog-e hiányozni annak a sok tízezer fiatalnak az adója, tudása és gyerekei, akik még mindig folyamatosan külföldre távoznak.

De mint mondtam, egy igazi svéd sosem a rosszat, hanem a jót keresi mindenben, ezért valami pozitívabbat tartogatok a legvégére: A blog hamarosan vlog is lesz egyben, ahol videón is megmutatnánk pár részletet az itteni mindennapokból. Remélem ez is érdekelni fog benneteket! Coming soon! :)

Az 1500 koronás tányér

Egy korábbi bejegyzésben már szerepelt az a számunkra is nagyon meglepő tény, hogy egy átlagos bevásárlás Svédországban semmivel sem drágább, mint Magyarországon. Sőt, szinte mindig vannak olyan akciók, amikkel jelentősen lehet spórolni. Kedvenc áruházunk, a City Gross például minden hónapban küldi az egyszeri alkalomra szóló 10%-os kupont - hogy, hogy nem, ezek mindig arra a hétre vonatkoznak, amikor a fizetésünk érkezik. Igazi win-win szituáció: A havi nagybevásárlást így garantáltan náluk intézzük, és minél több mindent fogunk megvenni. Külön érdekesség, hogy a szokásos magyar kitétel, miszerint “az akció más kedvezményekkel nem vonható össze”, itt hiányzik. Tehát a már akciós árakból is lejön ez az újabb 10%.

Pénteken, egy ilyen bevásárlásból hazaérve úgy döntöttünk, kíváncsiságból megnézzük, mennyibe került volna ugyanez Magyarországon. A kipakolás közben minden egyes tételt beírtunk a Tesco házhozszállítás bevásárlólistájába. (A svéd áruházláncok hierarchiájában a City Gross talán kicsit magasabban áll, mint a magyarban a Tesco, tehát az összehasonlítás nem tekinthető aránytalannak. A termékkínálat persze teljesen más a két országban, ezért 90%-ban nem azonos termékeket, csupán azonos kategóriájúakat választottunk. Az itt vásárolt bio, boldog állatoktól származó termékek helyett a Tescoban a simát választottam.) Az eredmény most is mellbevágó volt: a 938 koronás (kuponozás előtt 1042 kr), azaz mai árfolyamon kb. 29 000 Ft-os bevásárlásunk a Tescoban 38 000 Ft-ba került volna. Nem tévedés, 35%-kal többe.

Így mulat egy magyar úr, mondhatnánk erre. Na de hogy mulat egy svéd úr? Hát természetesen elmegy az IKEA-ba :)

Az alapötlet igazán átlagos volt: a 6-os tányérszettünk időnként kevésnek tűnik, mi lenne, ha vennénk még 4-et? Ráadásul a Fynd-ben épp ebből a fajtából is van akciós, vagyis kettő áráért megkapjuk a négyet. Oké, hát akkor szaladjunk el az IKEA-ba. Így egy év után már jól kialakult menetrendje van ezeknek az IKEA-s köröknek: Megyünk nyitásra, megreggelizünk a kasszáknál lévő büfében, átsétálunk a Fynd-be kifogni az akciós dolgokat, utána ott megkávézunk (mert az finomabb, és mert addigra leér a reggeli), majd visszamegyünk a nagy áruházba, és a vásárlás végén esetleg még meg is ebédelünk a nagy étteremben.

Azt tudni kell, hogy mi az Älmhult-i IKEA-ba járunk, oda, ahol az egész IKEA kezdődött, ez a központ, a hálózat szíve. Ezért a Fynd, ami más IKEA áruházakban egy félreeső kis sarok, némi selejtes cuccal, itt egy hatalmas külön áruház a “rendes” IKEA mellett. És nem csak a szokásos, meggondolt vásárlás után visszavitt, vagy csomagolássérült termékek állnak polc-számra ebben a normál IKEA-nyi épületben, hanem ide kerül a kifutó termékek készlete, és az úgynevezett szépséghibás termékek is. Pl. vettünk már itt negyed áron faliórát, ugyanis egy sorozatnak nem sikerült egészen jól a gyártása, és nem pont középre kerültek a mutatók. Hogy ez a baja, az csak a kiírásból derült ki, mert szabad szemmel észrevehetetlen. De pl. a féláron ide került tehénbőröket karácsonykor egy napra, pont ottjártunkkor még tovább akciózták, 199 koronára. Igen, az ötvenezer forintosat 6000 Ft-ra. Hát így lett szándékunk ellenére tehénbőrünk :)

Na de gyarkan itt dől meg az “előbb nézzük meg, van-e valami jó akció” elmélet, ugyanis ez az áruház ad helyet az IKEA emberkísérleteinek is. Tudniillik gyakran kerülnek ide olyan termékek, amit kicsit még tesztelni akarnak a világszerte való bevezetés előtt. Ezért lóg a konyhánkban már hónapok óta az a MÅLARNA krétatába, amit nálatok valószínűleg csak alig pár hete vezettek be. Illetve ezért nem tudtok élénkrózsaszínű BESTÅ kombinációt venni, mert itt hiába volt kint nagyon olcsón, úgy látszik, senki sem vette.

És most megint megpróbálkoztak valami újjal az IKEA központban:

- Jó reggelt Björn!
- Jó reggelt Linnéa! Hogy telt a hétvégéd?
- Fantasztikus ötletem támadt. A Klippan kanapénk olyan népszerű. Gyárthatnánk kisállatoknak is.
- Ugyan már, senki sem fizetne ilyesmiért.
- Gondolod? Na csak tegyük ki a Fynd-be, és figyelj…

És kitették.

És jött a macskatulajdonos, aki spórolni akart négy tányéron. És aki pontosan tudja, hogy egy macska még szagolgatásra sem méltatja azokat a dolgokat, amiket a gazdája az ő szórakoztatására vagy kényelmére vásárol. De hát hogy lehet ellenállni egy ággyá nyitható IKEA-s macskakanapénak? (Meg macskasátornak, amibe nem fog belemenni, meg macskakörömélezőnek, amin nem fogja a körmét élezni.) És ahogyan láttuk, mások is vitték ezeket szép számmal, úgyhogy valószínűleg egy-két hónapon belül sok magyar kutya alszik majd IKEA-s kutyaágyon, és sok magyar macskatulajdonos fog árulni a neten kibontott, de sohasem használt macskakanapét :)

A napunk persze úgy lett kerek, hogy ezután még a nagy áruházban is bevásároltunk ezt-azt, többek között balkonládát (majd a hazaúton növényeket is bele). Az már csak otthon derült ki, hogy a két ládát úgy vettem le a polcról, hogy csak az egyikhez volt akasztó, ezért mehettünk vissza. És ha már újra ott voltunk, vettünk még ezt-azt :) Illetve úgyis elment az idő, szóval megebédeltünk. Hát így spóroltuk meg két tányér árát. És fizettünk 1500 koronát a másik kettőért.

U.i.: Igazán vicces élmény, hogy svédül elnézést kérek a takarítónénitől, amiért az útjába álltam, erre ő magyarul köszön. Két-három másodpercig is eltart, mire felfogom, hogy honnan jött ez a hang :) Ha esetleg olvassa a blogot, akkor innen is üdvözöljük.

U.i.2.: A macskát kényszerrel ráültettük a bútorra.Utána azonnal kiugrott a kanapéból, és azóta sem járt a közelében sem...majd az új macska használja :)