Svéd(d)élet(t)

A svéd szemét

Mert ugye ez sem olyan, mint otthon. 

Magyarországon egész szép törekvések vannak a szelektív hulladékgyűjtésre, bár közel sem működik olyan jól, mint az itteni rendszer. Persze, a svédek előbb kezdték, könnyű nekik....

A társasházak mellett általában van egy fedett kukatároló, aminek zárható az ajtaja, így csak az ott lakók és a kukások mehetnek be. A kukatárolón belül pedig az alábbiak szerint kell szortírozni a szemetet :

- ételhulladék (ehhez van külön papírzacskó, hogy rögtön abba gyűjtsd, ami le is bomlik)
- papírhulladék
- újságpapír
- műanyag
- háztartási szemét (pl. használt szemüveg)
- fémhulladék
- fehér üveg
- színes üveg
- éghető hulladék  (pl. macskaalom)

Tehát egy átlagos szemétlevitel nálam így néz ki : kiszedem a 3 szemeteszsákot a lakásban, plusz hozzárakom a külön gyűjtött üvegeket, macskaalmot, fémeket. Leviszem a tárolóba, ahol kezdődik a szortírozás. A papírzacskós kajamaradék mehet a kajás kukába. A műanyag szemeteszsákban levő papírokat beleborítom a papírhulladékosba, majd a zsák mehet a műanyagokhoz. A műanyagos egy az egyben mehet a műanyagos kukába. A macskaalmot jól lezárva beteszem az éghetők közé. Az üvegeket szétválogatva, kiöblítve rakom a fehér/színes üvegek közé, valamint a fémes kukába mennek a fémhulladékaink.
Ez így egy kicsivel több időt vesz igénybe, mint az otthoni kukaürítés, de meg is van az eredménye; a svédek az elmúlt években már a hulladék 99%-át újrahasznosítják. Többek között elektromos áramot, újrahasznosított termékeket, alapanyagokat és biogáz üzemanyagot állítanak elő belőle. Ezzel 950.000 háztartásnak biztosítják a fűtést, és 260.000 otthont látnak el árammal. A svéd szemétszállító autók természetesen a szemétből előállított bio-üzemanyaggal mennek. Olyannyira belejöttek az újrahasznosításba, hogy már több európai országból importálják a szemetet, mert nincs belőle elég.

Egyébként az Ikeába is visszavihetjük a kartondobozokat, amibe csomagolták a bútorainkat, illetve sok helyen találhatunk ruhagyűjtő-konténereket is, a jótékonyság szellemében.

Anyáék látogatása

A múlt héten anyáék voltak nálunk látogatóban. Jókat kirándultunk, jókat ettük, szép időnk volt, úgyhogy összegészében jól teltek a napok. :)

Szerdán érkeztek és vasárnap repültek vissza Magyarországra, úgyhogy volt pár napunk, hogy megismerjék a környéket.

Szerdán én mentem értük a reptérre, bár először azt hittem, hogy nem érek oda. A GPS az utolsó 10 km-en elvitt a svéd tanyavilágba, mert arra neki rövidebbnek és gyorsabbnak tűnt az út. Ez rendben is van, csak egy kicsit meglepődtem, amikor egy reptérre vezető út utolsó perceiben egy egysávos, keskeny úton mentem repcével és tehenekkel körbevéve. :) De aztán szerencsére visszavitt a főútra, így pont egyszerre értem oda anyáékkal. Hazafelé felvettük Viktort a munkahelyén és vásároltunk is egy kicsit, ahol anyáék láthattak pár új zöldségfélét és megismerhették a svéd szupermarketekben levő salátabárt. Ez szinte minden nagyobb boltban van, és mindig friss és finom dolgokat lehet összeszedni belőle. Egységáras, súly alapján kell fizetni. Vannak benne friss saláták, zöldségek, gyümölcsök, húsok, tengeri herkentyűk, gabonatöretek (pl. quinoa), tésztasaláták, olivabogyó, kapribogyó, stb, stb. Lehet hozzá szószt is választani, abból is kb. 6-8 féle van, valamint van mellette egyesével csomagolt evőeszköz is, így tökéletes útközbeni megoldás. Vettünk is belőle egy kóstoló adagot, ami nagyon ízlett nekik.Így néz ki egy ilyen pult :

Estére csak egy egyszerű, gombás-májas rizottót csináltam (az igazi, olasz fajtát), majd eltettük magunkat csütörtökre. Csütörtökön aztán körbesétáltunk az egész városban, megnéztünk minden érdekességet. Többek között egy órát ücsörögtünk a vasútállomáson, hogy minden fajta vonatot láthassunk, például a stockholmi gyorsot is, ami itt nem áll meg, viszont "lelassít" kb. 160 km/h-ra. Elég félelmetes, mikor a keskeny peronon állva ennyivel elsüvít az ember mellett egy vonat. A nyílt pályán ezek a szerelvények (ha lehet hinni az internetnek) kb. 200 km/h-s sebességgel mennek. Kiautóztunk a tóhoz is, ott is kirándulgattunk egy kicsit. Estére Viktort lasagne-val vártuk.

Péntekre egy dán túrát terveztünk, de reggel sajnos esőre ébredtünk. Végül megnéztük az itteni piacot, aztán átmentünk az Ikeába nézelődni. Anyáék még sosem voltak Ikeában, úgyhogy nekik ez igazán érdekes volt, plusz megkóstolhattuk a svédek autentikus húsgombócát, a lehető legautentikusabb környezetben. Péntek dél ellenére rengetegen voltak, kb. fél órát kellett állnunk a sorban, pedig 2 sor volt és 3 kassza üzemelt. Én vega zöldéggolyókat ettem némi párolt zöldséges zab kíséretében, ami finom volt, bár legközelebb biztos a húst választom. :)

Szombatra aztán visszatért a jó időnk, és átkompoztunk Helsingörbe. Körbejártuk Hamlet várát, és megnéztük a jellegzetes dán városkát is. Estére egy kis tacot csináltam, némi mexikói hangulatot csempészve a svéd életbe.

Vasárnap már az utazás napja volt, de azért előtte még bementünk Hässleholmba (V. cége ide fog költözni hamarosan), és Höör-be (ide szívesen költöznénk, ha találunk lakást). Amint beléptünk a malmöi reptér épületébe elkezdett szakadni kint az eső, ami azóta sem nagyon állt el, úgyhogy nagy szerencsénk volt az időjárással.

Pár kép a kirándulásról :

Érdekes volt, hogy anyáék még nem ismerték a svéd különlegességeket, úgyhogy mi is fel tudtunk fedezni új dolgokat, amiket eddig nem is láttunk meg.

Personnummer

Végre megkaptuk a személyi számunkat!

Mint kiderült, ez már előbb is megtörténhetett volna, csak nem érték el Viktor munkahelyét, hogy visszajelezzenek, hogy valóban ott dolgozik. De tegnap felhívtam őket telefonon (mármint az adóhivatalt) és gyorsan adtunk nekik egy másik telefonszámot Viktor egyik munkatársához. Viktor beszámolója szerint a beszélgetés így zajlott le  a munkatársa és az adóhivatali ember között :

- Jó napot, XY vagyok az adóhivatalból.
- Jó napot, XX vagyok, C4 media.
- VM önöknél dolgozik?
- Igen.
- Rendben, köszönöm.
- Nincs mit, viszlát.
- Viszlát. 

Úgyhogy ezt sem bonyolították túl. Amint a beszélgetés megtörtént az ügyintéző küldött is Viktornak egy emailt, hogy másnapra nálunk lesz a personnummer. Hát, a magyar posta és a magyar adóhivatal emlékeit őrizve ezt erősen kétségbe vontuk, de csodák csodájára ma jött a postás, és bedobta a levelet az adóhivataltól. Úgyhogy mostantól kezdve hivatalosan is részei vagyunk a svéd társadalomnak. :)

Más, Svédországba költözött magyarok blogjain és az ezzel foglalkozó fórumokon csak olyanokat olvastunk, hogy a PN-t lehetetlen megszerezni, mindenkivel packáznak az ügyintézők, ez itt egy élhetetlen ország, stb....Hát, érdekes módon mi pünkösd hétfőn (!!!) bementünk az adóhivatalba ahol 10 percen belül sorra kerültünk. Kaptunk egy adatlapot amit kb. 5 percbe tellett kitölteni, majd ezt leellenőrizte az ügyintéző és mosolyogva közölte, hogy 1-8 héten belül megkapjuk postán a személyi számot. Szerencsétlen adóhivatalt 3 hét után zaklatni kezdtük, hogy mi a helyzet az üggyel, amire mindig készséggel válaszoltak is. Tegnap sikerült beazonosítani telefonon keresztül a problémát, majd kb. 5 perc alatt megoldani, és másnap a kezünkbe vehettük az iratokat. Némileg egyszerűbb és felhasználóbarátabb eljárás ez, mint otthon és fogalmam sincs, hogy más blogírók és fórumozók hol tolták el a dolgot. Mondjuk már az a kérdés is felmerült bennem párszor, hogy aki Svédországban élve szidja az itteni munkát, embereket, és összességében az életet, és a magyar helyzetet az egekig magasztalja, és Orbán stadionépítő hajlamait nemzetkovácsoló erejű, hazafias tevékenységnek tartja, az miért nem költözik haza? Mi lehet az a mazochista hajlam a magyar népben, ami itt tartja az összes kint élőt ebben a borzalmas, élhetetlen, hanyatló nyugati országban? Nehéz lehet nekik az élet, az egyszer biztos.

A svéd kenyerek

A svédek valamiért imádják az édesített kenyereket. Alig lehet olyat kapni amiben nincs hozzáadott cukor. A legtöbben előnyben részesítik az előre csomagolt fajtát, de a boltokban azért kapni a friss verzióból is. A Magyarországon megszokott ropogós hájú fehér kenyérrel én egyátalán nem találkoztam még itt. Talán a bagettek hasonlítanak az otthon megszokott kenyérre, de hát az nem teljesen ugyanaz. Mindemellett itt sokkal drágább a kenyér, mint otthon, szerintem aránytalanul. Azt megértem, hogy a hús drágább (és ezerszer jobb minőségű), de a kenyér pont az a dolog amihez azért nem kell olyan sok minden. Na mindegy, biztos megvan ennek is az oka.

A múlt hét végén jókai bablevest készítettem (megjegyzem, hogy füstölt húst sem igazán lehet kapni) amihez viszont muszáj igazán jó fehér kenyeret enni, úgyhogy nekifogtam a kenyérsütésnek.

Most már igazán ideje lenne itthon kovászt készítenem, mert  időm is meg energiám is van hozzá, de mivel ez nem jutott előbb eszembe ezért maradt a sima élesztős kenyér. Finom lett, ropogott a héja, levegős volt a belseje, bár azt hiszem még van hova fejlődni, mert az én ízlésemnek nem volt elég száraz a belsejében a tészta.

Így nézett ki :

De biztosan fog ez még javulni, mivel már kezdem unni az itteni kenyereket :)

Berendezett nappali & vacsora

Az előző lakó hagyott itt egy mosógépet, amit mi nem használunk (mivel van a szuper mosókonyha). Ennek a helyére kötöttük be a mosogatógépet, amit viszont az előttünk itt lakó nem használt. Viszont így sem a konyhában, sem a fürdőszobában nem fért el a mosógép, úgyhogy egészen tegnapig a nappaliban lakott. Már többször nekifutottunk annak, hogy felvigyük a padláson levő tárolóba, de az én puding erőnlétem miatt ez nem valósult meg. Aztán tegnap már nagyon szenvedtünk, mert tudtuk, hogy ma jön a kanapé, amit a mosógép helyére akarunk tenni. Úgyhogy megacéloztuk magunkat, és felszaladtunk két emeletet a mosógéppel (na jó, inkább kínkeservesen felküzdöttük).

A mai napon meg is érkezett a kanapénk az Ikeából. Sajnos ez nem fért be/fel a kocsira, úgyhogy házhoz szállítattuk. Jobban is tettük, mert 120 kilónyi kanapét összesen 3 dobozba pakoltak bele, amit szerencsétlen szállító srác egymaga cipelt fel a másodikra. Ráadásul az egyik doboz annyira nehéz volt, hogy elszakadt a dobozt összetartó műanyag kötegelő, úgyhogy már az utcán elvesztette rajta a fogást (káromkodott is valamit svédül, amit nem értettem). Szegény majd' összeesett amikor még vissza kellett jönnie aláíratni velem az átvételi papírokat. Nem is értem, hogy ilyen esetben miért nem küldenek vele legalább még egy embert, hogy segítsen.

Ahogy V. hazaért össze is rakta, úgyhogy most már nappali kinézete van a szobának :

Mire ő összerakta a kanapét addigra én pont elkészültem a mai vacsinkkal (és a holnapi ebéddel), ami egy kecskesajtos - fűszeres pite volt némi sült csirkemell társaságában. Igazán jól sikerültek, és annak ellenére is megettem belőle egy nagy adagot, hogy nem nagyon kedvelem a kecskéből készült tejtermékeket.

Mosás

A svéd társasházak többségében közös mosókonyha van, amit előzetes beosztás alapján használhat minden lakó. Nálunk a 4 lépcsőházra (lépcsőházanként 6 lakás) jut 1, de ez bőven elég is mindenkinek.

A mosókonyha mellett, a falon van egy kétsoros táblázat 31 oszloppal, amin mindenki be tudja jelölni, hogy melyik nap szeretne mosni. A felső sor a délelőtt, az alsó a délután. Minden lakásnak van egy száma amihez tartozik egy lakatszerű szerkezet. Ezt kell betenni az adott napra a délelőtti/délutáni lyukba. Mivel mindenkinek csak a sajátjához van kulcsa, ezért kizárt az a helyzet, hogy valaki átpakolja a lefoglalt időpontunkat. A délelőtti műszak 8-14 óráig moshat, a délutáni 14-20 óráig. 6 óra alatt tulajdonképpen szerintem a komplett társasház teljes ruhatárát ki lehetne mosni, mert a kapacitás nem az átlag háztartásokban megszokott.

Két mosógép van, az egyik kb. átlagos méretű, a másik viszont sokkal nagyobb. A kapacitását nem tudom pontosan, de kb. 160 cm magas, és belefér egy komplett ágyneműhuzat + 2 nagy törölköző + 2 nagyobb fürdőszobai kilépő + két szék textilhuzata, és akkor még egyátalán nincsen tele.... Ezekkel szemben áll egy szárítógép, ami  kb. 180 cm magas, és egy mosásnyi ruhát 20 perc alatt megszárít (a törölközőket 40 perc alatt). Viszonyításképp, az otthoni szárítógépnek ehhez 3 óra kellett.

A mosószobában van még egy hatalmas kétmedencés mosogató és két nagy fémkád is (gondolom áztatásra, szőnyegmosásra).

Plusz van még 2 szoba, ahol forró levegőt befújó szerkezetek vannak elhelyezve, valamint szárítókötelek kifeszítve a teregetéshez. Itt egy átlagos programmal centrifugázott nadrág 1,5 óra alatt megszárad, egy póló vagy egy ing pedig 1 óra alatt, úgyhogy a trópusi klímát csináló gép igen hatékonyan szárít.

A mosás így nagyon jó, mert 1 heti ruhánkat pillanatok alatt kimosok, és ezekben az ipari gépekben valahogy sokkal kevésbé bolyhosodnak az anyagok (vajon ennek mi lehet az oka?). A ráadás, hogy így a mosógép áramfogyasztásáért sem kell külön fizetnünk (a melegvíz, fűtés és közös költség benne van az alap lakbérünkben).

Vidám macskaélet

Cickány imádja a teraszt, amire minden alkalommal ki is rohan, amint nyílik az ajtó. Ha süt a nap, akkor gyakran kifekszik a teraszt borító szőnyegre napozni, de mindenekelőtt ellenőrzi az utcán elhaladó járókelőket. Ehhez felugrik az asztalra, és onnan les kifelé.

Ha mindent rendben talált, és a napi előírt D-vitamin mennyiséget is bevitte a macskaszervezetbe, akkor bevonul, és némi szivárványos lazackonzervet, esetleg tavi szaibling-falatokat fogyaszt (nem, eddig én sem tudtam, hogy létezik ez a hal). Aztán kényelmesen befekszik a plédjébe és végigalussza a napot (kár, hogy nem az éjszakát). 

Néhanapján segít nekem állást keresni :

És segít a tornában is :

Úgyhogy tevékenyen telnek a napjai svéd macskaként is :)

Vicces, hogy....

.....a svédek a szedret björnbärnek hívják, ami magyarul kb. annyit jelent, hogy medvebogyó. :) Megveszem a björnbär lekvárt, és lelkiismeret furdalásom támad, hogy én most ezt egy maci elől eszem el, aki vidáman elfalatozgatta volna, ha rajta marad a bokron. :)

Bio termékek Svédországban

Úgy vettem észre, hogy a svédek sokkal tudatosabban vásárolnak hazai és/vagy bio termékeket, mint a magyarok. Persze ennek az is lehet az oka, hogy a fizetéshez képest az itteni bio és hazai termékek megfizethetőek.

A svédeknél a bio jellegű termékeket az "ekologisk" szóval jelölik. Külön követelményrendszer vonatkozik arra, hogy mi minősül ekologisknak (csakúgy, mint otthon a bio termékeknél). Ekologisk lehet a banán, a csirke, a kagyló, vagy akár a vaj is. 

Az állatoknál fontos, hogy ne legyenek tömve antibiotikummal, mindnek meglehessen a normális élettere (ne egy ketrecbe élje le az életét, ahol megfordulni sem tud), és a lehető legjobb legyen neki. A csirke kapirgálhasson, a marha legelhessen a szabadban, stb. A növényeknél pedig fontos, hogy nem lehetnek génmódosítottak (még jó), és csak a megadott szerekkel és módszerekkel lehet őket kezelni.  Mindezen dolgok azért pozitívak, mert nem károsítják a környezetet, fenntartható módon kerülnek előállításra, valamint egészséges és jó minőségű élelmiszerhez juttatják az embert.

A svédeknél nagy hangsúlyt fektetnek arra is, hogy a termékek nagy része (már amit itt meg lehet termelni/előálítani) hazai legyen. Minden, svédországi terméken fel van tüntetve a felirat, hogy ez bizony az országon belülről jött. A húsok nagy többsége belföldről származik, a tejtermékek közül szinte minden hazai, és nem kell nagyon erőlködnünk, ha egy komplett bevásárlást csak svéd és ekologisk termékekből akarunk összerakni.

A nagyobb svéd gyártók termékeinél szinte mindenből ott van egymás mellett a sima és az ekologisk is, és jól mutatja az átlag svéd gondolkodását, hogy ők általában az utóbbit választják, hiszen így garantáltan tudják, hogy jó helyről származik az adott termék, és a természetes folyamatokba sem avatkoztak bele. A reklámújságokban külön oldalak vannak az ekologisk termékeknek, és minden felületen jól kiemelik, hogy itt bizony egy más jellegű termékről van szó. Éttermek és büfék is szerepeltetnek ekologisk tételek a kínálatukban, pl. az ikeában töfféle ekologisk menüből (is) lehet válogatni.

Összességében szerintem nagyon jó, hogy minden termékre van bio és nem bio alternatíva is, hiszen mindenki választhat kedvére. Ja, és ami még sokat jelent : itt ugyanolyan mennyiségben van kitéve az ekologisk paradicsom, mint a sima, mégsem láttam rohadó ekologisk paradicsom halmokat, nem úgy, mint Magyarországon, ahol ki van téve 2 szerencsétlen kis doboz bio paradicsom, de már azok is összepenészedtek....

Az 1. hónap tapasztalatai

Van pár olyan dolog amire már számítottunk mielőtt kiköltöztünk (olvastuk más magyarok blogjain), de tapasztaltunk olyanokat is, ami teljesen meglepett bennünket.

Először is, a svéd nép nem komor és barátságtalan. Furcsa, de Magyarországon egyszer sem jött velem szembe az utcán olyan ember aki csak úgy mosolygott, mert van annyira jó élete, hogy ne legyen oka szomorkodni. Teljesen pozitívan állnak hozzánk, egyátalán nem érezzük magunkat "megtűrt" bevándorlónak. Például mikor jött hozzánk az internetszerelő bácsi, akkor először is teljesen lazán rúgta le a bakancsait majd terült el jókedvűen az előszobaszőnyegen (itt van a csatlakozó amit meg kellett szerelnie) és nem kezdett el rögtön puffogni, hogy neki nem hajlik a dereka, stb. Aztán lazán elkérte a kulcsaimat, és leszaladt a pincébe megnézni az ottani kiállást (lehet, hogy otthon nem adtam volna oda neki szó nélkül), majd szerelés közben kedvesen elcsevegett velem (honnan jöttem, mikor jöttünk), és távozáskor kedvesen megveregette a vállam, hogy kitartást, és minden jól fog sikerülni, csak bízzak benne. Azt hiszem Magyarországon soha nem találkoztam ennyire pozitív szerelővel.

A fentihez kapcsolódóan : mindenki beszél angolul. A bolti eladók, a kalauzok, az internet szerelők, még az utcaseprők is. És nem csak olyan kényszeres angolsággal, hanem olyan szépen, hogy ha nem tudnám, hogy svédek, akkor simán elmehetnének született angolnak is. Ennek gondolom az a fő oka, hogy itt nem szinkronizálják a filmeket, és valamivel jobb helyzetben van az oktatás is.

A boltokban eszméletlen választék van. Mi egy 7.000 fős településen lakunk, ahol 3 féle nagyobb bolt van (ICA, Netto és Coop). Még ezekben a boltokban is legalább kétszerese, ha nem háromszorosa a választék az otthoninak (mármint egy nagyobb pesti Tescohoz viszonyítva), de ha átmegyek a szomszédos település nagyobb szupermarketjébe, akkor szerintem nem tudok olyat kitalálni, ami ott ne lenne. Olyan zöldségekkel találkozok, amiket sosem láttam. Vagy például, ha barackot szeretnék venni, akkor rögtön 9 féléből válogathatok (kb. a felével találkoztam eddigi életemben). Magyarországon ahhoz, hogy Maldon sót vásároljak minimum a budapesti Culinarisig kellett mennem, itt meg itt van a polcon. Só is, sóvirág is. Amire pedig azóta sem sikerült rájönni : hogyan lehet az, hogy egy nem épp mezőgazdaságáról híres országban ekkora választék van, és mindezek mellé minden jó ízű? Mindennek olyan íze van, amilyennek lennie kell. Itt nincs vízízű paradicsom (legalábbis nem találkoztam még vele) vagy teljesen ízetlen fokhagyma. Pedig a zöldségek-gyümölcsök nem is igazán drágábbak, mint otthon....Egyedül a húsok kerülnek többe, kb. háromszorosa az ár az otthoninak, de ki lehet fogni igazán jó akciókat is (csak utána számon kell tartani, hogy miből mennyi van a fagyasztóban).

Minden kertes háznál milliméterre egyforma hosszúságú a fű. Bár erről a "titokról" már lerántottuk a leplet, ugyanis kilestük, hogy a kertes házak lakóinak szinte mindenhol van automata robot fűnyírója, ami boldogan mászkál egész nap körbe-körbe, hogy a fűnek esélye se legyen elkanászodni. :)

Rengeteg a hatalmas amerikai autó. Én mondjuk a Cadillaceket tudom beazonosítani, de rengeteg nagy, terpeszkedő jármű van. Egy kicsit olyan, mintha ezeket azért vennék elő, hogy fel-alá autózgassanak vele, és nincs igazán célja annak, hogy hova mennek, csak lássa őket mindenki.

A közlekedés egyébként nagyon jó, és kevés a száguldozó idióta. Bár sok esetben alacsonyabbak a sebességhatárok, mint Magyarországon, de itt valahogy senkiben nincs meg a belső motiváció, hogy gyorsabban hajtson a megengedettnél. Az autók átlag életkora is fiatalabb ránézésre, mint otthon.

Az utcák, közterek tiszták, viszonylag kevés eldobott szeméttel találkozni, még Malmöben is, ahol állítólag lassan már csak arabok lesznek (ezt meg persze nem szabad komolyan venni, a saját szememmel láttam, hogy több a svéd. Vagy csak az arabok jól elbújtak, mikor ott voltunk).

Vannak bevándorlók, igen. Vannak fejkendőt viselő arab nők is. Viszont ami nagyon fontos : a legnagyobb részük beilleszkedett. Persze itt is van olyan, aki az állam pénzéből akar megélni, de szerintem nem ez a jellemző. Beszélnek svédül, eljárnak dolgozni, és nem üvöltöznek egymás után az utcán, mint egy halom....Na mindegy. 

Összességében pozitív élményeink vannak az 1. itt töltött hónap után, jelen pillanatban nem nagyon hiányzik a szép magyar valóság (kivéve a TV paprika, ami itt nincs :) ).