Svéd(d)élet(t)

Az életünk Svédországban.

2019. április 23.

Elveszett levelek hivatala

Én egy olyan országban nőttem fel, ahol akkor sem túl sokan ráncolják a homlokukat, ha a postás vagy futár szervezetten és üzletszerűen dézsmálja a rá bízott csomagokat, ami nyilván nem egy normális dolog. Az viszont talán még Európa legnagyobb részén is teljesen természetesnek vehető, hogy az ismeretlen feladójú és ismeretlen címzettnek küldött levelek rövid úton a kukában landoljanak.

De nem a svédeknél!

Nehéz pontosan lefordítani a Post- och Telestyrelsen nevét, de kb. a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság megfelelője. Sok egyéb - és talán fontosabb - teendőjük mellett itt működik az Elveszett levelek osztálya. Ha egy levél, vagy csomag valamiért nem kézbesíthető (pl. a címzett nem található), és a feladó is elfelejtette feltüntetni címét, akkor ezek a küldemények ide kerülnek. Itt - szigorú titoktartási szabályok mellett - felbontják azokat, és a tartalmából próbálják meg kideríteni, hogy ki lehetett a feladó.

Esetünkben például az történt, hogy néhány magazint és napilapot szerettünk volna Magyarországra postázni, viszont elfelejtettük feltüntetni a feladót. Csakhogy a címzett nem tudta átvenni a csomagot, így néhány hét után automatikusan visszaküldték Svédországba. (És a Magyar Posta ezúttal is kitett magáért: a “nem kereste” matricát gondosan a címzésre ragasztották rá, hogy ha már a feladó nincs feltüntetve, akkor ez az információ se nyújthasson többé támpontot senkinek. Ezzel a kreatív matricázással lényegében csináltak egy mindenféle jelölés nélküli csomagot, hadd keringjen a világban.) A feladó ismeretének hiányában tehát a svédek elküldték a csomagot a fent nevezett hivatalba (ami egyébként Kirunában található), ahol felbontották azt, és az egyik folyóiraton, ami hozzánk előfizetéssel érkezik megtalálták a nevemet, címemet, és így végülis sikeresen visszajuttatták.

(Lazán kapcsolódik: ha nem, vagy nem elég bélyeget ragasztanak egy levélre, azt  azért itt, Svédországban ugyanúgy kiviszik, mint rendesen, és a feladónak a címére kiszámlázzák a különbözet összegét, amit 30 napon belül kell befizetni.)

Egyébként ha végképp nem tudják megfejteni a feladót (ilyenkor már mindig azt keresik, tehát nem a címzettet próbálják helyesbíteni, ha már egyszer nem sikerült kézbesíteni), akkor 3 hónapig tárolják a küldeményt, hátha valaki jelentkezik érte. Ha ez után sem akad gazdája, akkor megsemmisítik, illetve az esetlegesen használható tartalmat szeretetszolgálatnak adományozzák.

Számomra nem is az a meglepő, hogy a svéd állam olyasmire is fordít az adónkból, hogy ne vesszenek el dolgok, amik esetleg fontosak valakinek. Inkább azon csodálkozom, hogy valakik időt és energiát fektetnek abba, hogy lelkiismeretesen kiderítsék, kinek kell visszajuttatni a kézbesíthetetlen, de feladó nélküli küldeményeket.

NRebeka Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://svedelet.blog.hu/api/trackback/id/tr8414782760

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása