Polgárőrök lettünk

Svédországban költözésünkkor elhatároztuk, hogy a lehető leghamarabb megpróbálunk beilleszkedni az új környezetünkbe, új embereket megismerni és aktív kapcsolatban lenni velük - vagyis nem csak pusztán a saját kis buborékunkban élni valahol külföldön. Ennek a megvalósításában persze szerepet játszott az is, hogy olyan - vidéki - környezetbe kerültünk, ahol a kis magyar falvakhoz hasonlóan megszokott, hogy az emberek köszönnek egymásnak és szóba elegyednek még az ismeretlenekkel is. A napi munkába járás során aztán Viktor hamar össze is ismerkedett egy, a szomszéd utcában lakóval, akivel a mai napig is jóban vagyunk, és többek között köszönhetünk neki meghívásokat érdekes rendezvényekre, közös kirándulásokat, sőt időnként a macskáink etetését is rábízhatjuk, ha esetleg elutazunk pár napra.

Miután sikerült megvásárolnunk a házunkat, az eladó ikerpár-bácsikkal (akiknek így a szomszédai lettünk) szintén nagyon jó kapcsolatot tudtunk kialakítani, pedig ők eleinte nem tűntek sem kedvesnek, sem barátkozósnak. Mostanra már olyan viszonyban vagyunk egymással, hogy még a karácsonyfánkat is tőlük kaptuk. (Igaz, ez nem volt valami nagy teher a számukra, hiszen jó pár hektár erdejük van, és a végén ugyanúgy eladják a lebontott karácsonyfánkat is mulcs-alapanyagnak, mint ahogy egyébként is történt volna. De azért nagyon kedves gesztus volt a részükről.) A környékünkön is gyorsan megtudta mindenki rólunk, hogy kik vagyunk, mivel a bácsik lépten-nyomon mindenkinek elújságolták a szomszédságban, hogy ki az a kedves fiatal pár, akik beköltöztek a volt fűrészmester házába. Persze itt mifelénk a szomszédság kicsit nagyobb területet jelent, mint egy városi környezetben, hiszen a legközelebbi ház is jó 500 méterre van tőlünk.

Mivel már bő négy éve ugyanannak a településnek a vonzáskörzetében élünk, hiszen a korábbi bérelt lakásunk is errefelé van, volt időnk megállapítani, hogy a helyi lakóközösség nagyon összetartó, és jól szervezett életük van; lelkesen figyelik és támogatják az országszerte híres és sikeres helyi női futballcsapatot, saját kis internetes hírportálja van a falunak, és önkéntes polgárőrség is működik.

A helyi polgárőrség autója

Ez utóbbiról korábban csak annyit tudtunk, hogy esténként láttuk a járőrkocsit a környéken, illetve évente egyszer kaptunk egy szórólapot, hogy örömmel vesznek mindenféle pénzügyi támogatást. Azonban pár hónappal ezelőtt, egy hétvégi napon egyszer csak megálltak a házunk előtt. Gyorsan el is gondolkoztunk, hogy vajon mit követhettünk el :) De aztán kiderült, hogy csak a másik szomszédunk érkezett meg (akit addig még nem ismertünk, ugyanis egy erdő választ el bennünket egymástól), és egyrészt jött bemutatkozni, másrészt pedig kedvesen érdeklődött, hogy volna-e kedvünk csatlakozni a járőrszolgálathoz. Nekik szükségük van emberekre, nekünk - mint új beköltözőknek - pedig jó alkalom lehet jobban megismerni a környéket és a helyieket. És volt kedvünk. :)

A polgárőrségünk kizárólag a helyiek támogatásából tartja fenn magát, mintegy 400-500 magánember és 30-40 helyi cég adományaiból, amibe mindenki egyéni lehetőségéhez mérten beszáll több-kevesebb koronával. Mint említettem, a szervezetnek van egy saját autója, illetve tartozik hozzá egy szolgálati telefon is, azon lehet elérni az ügyeletes járőröket, ha a lakók valami szokatlant észlelnének, illetve ezen keresztül lehet SMS-ben lekérdezni a gyanús autók rendszáma alapján, hogy kihez tartozik, forgalomban van-e, stb. És persze felkészülve a legrosszabb esetekre az autó fel van szerelve mindenféle hasznos segédeszközökkel, mint pl. automata defibrillátor, tűzoltókészülék, melegítő takarók, stb. A “szolgálat” végén egy naplóba írjuk be, hogy mik történtek, vagy jobb esetben - és szerencsére ez a gyakoribb - azt, hogy nyugodt este volt és semmi furcsát nem láttunk. A megye rendőrsége szerint a bűnügyi statisztikákban is egyértelmű csökkenés tapasztalható a településünkön, bár ismerve a svédek mentalitását, akkor is ezzel biztatnának, ha valójában semmi különbség nem látható.

Az önkéntesek párban járőröznek, van aki a házastársával, van aki a barátjával, vagy szomszédjával - kivéve azt az egyetlen bácsit, aki a kutyáját viszi magával. Jelenleg pont annyian vagyunk, hogy mindenkire havonta egyszer kerül sor. Az autót egy központi helyen lévő garázsban tárolják, a kulcsát a helyi élelmiszerboltban lehet felvenni/leadni. Maga a járőrözés szabadon választott időtartamban és útvonalon történik. Általában este 7-8 órától hajnali 1-3 óráig tart, és ez idő alatt többször bejárjuk a települést és a környező kisebb falvakat.

Mivel sok helyi vállalkozó nagyobb összeggel száll be a finanszírozásba, így az ő telephelyük környékére illik extra figyelmet fordítani, mint ahogy a népszerűbb közösségi helyekre is, mint pl. a sportpálya, a golfpálya, az általános iskola és a mellette található játszótér, ahol a fiatalok sokszor késő estig kint vannak (és merészelik jól érezni magukat). Szintén érdemes kimenni a vonatok és buszok érkezésekor az állomásra (biztonságban hazakísérni a fiatal lányokat), és utánajárni a gyanús helyen álló járműveknek (ha valakihez vendégek jönnének vacsorára). A köztes időben pedig random körbe-körbe vezetni a településen, bekukkantani az eldugott kis zsákutcákba is, és az erdőben eldugott nyaralók környékére, hogy a betörők soha, sehol ne érezhessék magukat biztonságban.

A járőr-naplóba ezen kívül még az ügyelet során látott vadállatok száma szokott bekerülni (főleg őzeket, rókákat és nyulakat szoktak látni, de időnként vaddisznóval, borzzal és jávorszarvassal is lehet találkozni), illetve egy kedves, idősebb házaspár rendszeresen beragaszt 3-4, újságból kivágott viccet is, a többiek szórakoztatására.

• 
• 
• 
• 
• 
• 

De a viccelődést félretéve, úgy gondolom, hogy igazán hasznos egy ilyen szolgálat még az olyan kicsi, és viszonylag bűn-mentes településeken is, mint a miénk. A helyi polgárőrség az elmúlt években segített a rendőrségnek baleseteknél, tüzeknél, drogdílerek és tolvajok lefülelésében, de még fontosabb, hogy gyakorlatilag az év minden egyes napján jelen van, és jelzi mindenkinek, hogy ez a település valóban egy közösség, akik tesznek egymásért. Ezért is esett nagyon jól nekünk, hogy minket “bevándorlókat” is felkértek, hogy csatlakozzunk.