Hétköznapok Svédországban I.

Rengeteg érdekes dolog történik velünk még most is, szinte minden nap, de sajnos idő hiányában egyre ritkábban jutunk hozzá, hogy leírjuk. Most pár rövidebb sztorinkat összeszedtem, amik ugyan önállóan nem állják meg a helyüket, de így egyben pont kitesznek egy bejegyzést. :)

Az első negatív élmény

Az első nagy pofáraesésnek az okosok szerint fél év kinti lét után be kellett volna következnie, de ez nálunk csak 9 hónap után jött. Na, azért nem kell hatalmas borzalmakra gondolni, mindössze annyi történt, hogy vettem egy új laptopot (előre is elnézést a helyesírási hibákért, ez a billentyűzet még nagyon összevissza nekem :) ), amire a hatóságok felkapták a fejüket, és a következő héten már kaptam is a levelet a Radiotjänsttől, hogy kezdjem el fizetni a TV-adót. Ez egy olyan adó, amit mindenkinek fizetnie kell, aki Tv, internet vagy egyéb média fogyasztó. Svédországban a természetes személyek alapvetően kommunális adót fizetnek, ez azonban ettől eltérően nem csak egy regionális adó, így sajnos nem lenne olyan egyszerű beépíteni az alapvetően fizetett adóba. így viszont elég rosszul esik, hogy évente 2400 koronát kell befizetnünk (havi 200 korona, mai árfolyamon számolva 6400 Ft). Tudom, hogy cserébe nincs reklám az állami adókon, mégis kicsit jobban örülnék, ha másra költhetném ezt az összeget. Egyébként sokan vannak, akik minden trükköt bevetnek azért, hogy elkerüljék ezt az adót (letagadják, hogy használnának bármi ilyen készüléket, más nevére kötik az előfizetéseket, stb), de ez is az itteni élet része. Ha elkezdenénk trükközgetni ezzel, akkor kb. pont ott tartanánk ami miatt (többek között) eljöttünk Magyarországról.

Az első látogatás az autószerelőnél

Kereket cseréltetni már voltunk, de pár hete megadta magát a generátor, ezért kénytelenek voltunk szerelőhöz vinni. Mivel az autó most nélkülözhetetlen (mivel csak napi 3 busz van, ezért én ezzel járok munkába), ezért a munkahelyem mellett talált szerelőhöz vittük el SOS, szerda délelőtt. Nem is telefonáltunk előtte, reménykedve, hogy ha csak úgy ott termünk, akkor megesik rajtunk a szíve, és nem küld el azzal, hogy jöjjünk vissza 2 hét múlva. Szerencsére nagyon készséges volt, azonnal ránézett, meghallgatta, megjósolta, hogy generátor csere lesz, de azért ígért egy visszahívást. Ez egy órán meg is érkezett az ítélettel : generátor csere. Nagyjából megsaccolta az árat, majd miután rábólintottunk mondta, hogy megrendeli az alkatrészt és amint kész, telefonál. Ez konkrétan másnap történt meg, úgyhogy péntek reggel már mehettünk is érte. Az autó tökéletesen működik, és nagy meglepetésünkre nem volt sokkal drágább, mint egy otthoni szerelő. A javíttatásról természetesen részletes számlát kaptunk (alkatrész pontos típusa és ára, munkadíj, alkatrész postaköltségének díja), és a hipergyors szervizelési idő miatt a munkából se estem ki hosszabb időre. Persze, tudom, ez Mo-n is így van, és csak én találkoztam otthon számla nélkül dolgozó szerelőkkel, akik 2-3 hetes határidőkkel vállalnak munkákat.

Ki-mit-tud? Magyarországról

Hát, a magyarokon kívül kb. senki, semmit. Nem szeretnék senkinek a lelkébe gázolni, de Magyarország nem annyira a világ közepe, mint ahogy azt mi gondoljuk. Pár bevándorló emlékszik még a 2015-ös eseményekre és a benne játszott szerepünkre, és az arcukról egész könnyen le is olvasható, hogy mit gondolnak a vezetőségről és az akkori tevékenységükről.

De a született svédek nagy része nem tudja, hogy hol van ez az ország, vagy épp mi történik benne. Következzen néhány párbeszéd (egy kivételével mind svéddel zajlott).

Persze, lehetnének sokkal műveltebbek is, de hát azért valljuk be, mi sem fújjuk az összes országot pár ezer km-el arrébb. Viszont a suliban pont Magyarország volt a példa az országra, ahol a média már majdnem teljesen a kormányzat befolyása alatt van, így legalább az ott ülők tudták, hogy létezünk…

Az első svéd barátunk

Habár mindketten jóban vagyunk a kollégáinkkal, azért az mégsem olyan, mint egy munkahelyen kívüli barátság. Viszont szert tettünk egy igazi, született svéd barátra, aki pár házzal odébb lakik a falunkban, és Viktorral együtt jár be reggelente a városba dolgozni. Már voltunk is nála (egy igazi svéd, vörös házikóban lakik), illetve várjuk egy közös vacsorára a húsvéti hétvégén. Ő is egy gyönyörű macska tulajdonosa, így elvállalta, hogy eteti a mi ördögünket, amíg nem leszünk itthon. Ha véletlen felmelegedne az idő áprilisig, akkor még az is lehet, hogy egy grillezést megkockáztatunk a kertben. :)