Svéd(d)élet(t)

Az életünk Svédországban.

2021. november 05.

Miért pirosak a svéd házak?

Mi teszi a svéd tájat igazán, jellegzetesen svéddé? Mondhatnám, hogy az erdők vagy a tavak, de ezek más országokban is vannak. Számomra az igazán “svédes” tájkép egyik fő tartozéka a pirosra (bordóra) festett faház.

Érdekes, hogy a mostani házunkba költözés előtt még sosem laktam faházban. Téglában, panelben, vályogfalúban már igen, de a fa kimaradt. Ezért izgultam is, hogy mennyire lesz jó a hangszigetelés (fél év tapasztalata alapján teljesen elégedett vagyok), mennyire dübög a padló (nem vészes), illetve a fűtéssel kapcsolatban is voltak kétségeim. Ez utóbbiak akkor oszlottak el, amikor egy svéd barátunk (aki egész életében faházakban élt) kifejtette, hogy el sem tudja képzelni, hogy egy beton- vagy téglaházban hogy marad meg a meleg. Szóval minden éremnek két oldala van, ami nekünk természetes az másnak még lehet elképzelhetetlen, vagy legalábbis furcsa.

Azzal kapcsolatban is volt kétségem, hogy mennyire könnyű/nehéz egy ilyen homlokzatot szépen felújítani. Habár Viktorral mindketten jellegzetesen svéd, piros faházra vágytunk, de a házvásárlás előtt nem mélyedtünk el a festék és a festés mikéntjében, sem ezek történetében. Pedig igen fontos szelete ez a svédek életének, hiszen már az 1500-as évektől használják ezt a színt az épületeiken.

Először természetesen a királyi palotán bukkant fel, mivel az akkori király (követve az európai trendeket) rézzel fedett tetőt kívánt a palotára. Erre azonban még a királynak sem futotta a vagyonából, így a réz fedéshez a megtévesztésig hasonló, a faluni (magyar fül számára félreérthető a Dalarna megyében található Falun település neve) rézbányából származó anyaggal festette le. És mivel ő volt korának legfőbb influenszere, a királyt figyelő gazdag(abb) réteg azonnal követni akarta a példát, így egyre több helyen bukkantak fel részben, vagy teljesen pirosra festett házak. Ez nemcsak más svédeknek mutatta, hogy az ott lakó emberek tehetősek, hanem az európából érkezőknek is, hiszen a pirosra festett házak nagyon hasonlítottak a téglaházakra, amit itt északon (az alapanyag nehéz beszerezhetősége miatt) csak nagyon kevesen engedhettek meg maguknak.

Az 1600-as években aztán már nemcsak a király és a tehetősebb réteg festette pirosra a házait, hanem a templomokat is ilyenre színezték, így spórolva az építési költségeken. Természetesen a hadsereg sem maradhatott le az egyház mögött ezért ők is pirosra festették az épületeiket. 

Még az 1700-as években is státusszimbólunknak számított, ha valaki piros házban élhetett, ugyanakkor mindenki meg akarta mutatni a világnak, hogy igenis megengedheti magának ezt a luxust, úgyhogy ha teljes festésre nem is futotta, a háznak azt az oldalát festette le ami az út felé nézett. Kiváltképp figyeltek erre a király látogatásakor, amikorra a főutca összes házának homlokzatát pirosra kellett festeni, ezzel is mutatva a királynak az országban uralkodó (hamis) jólétet. Az évszázad vége felé már a tehetősebb parasztok is megengedhették maguknak, hogy a teljes házuk pirosra legyen festve, illetve felfedezték a festék jótékony hatását is a tetszetős kinézet mellett. Ez az időszak nagy áttörést jelentett a Faluröd számára, mivel a festett házak faanyaga sokkal tartósabbnak bizonyult festetlen társaiknál.

Az 1800-as évek népességrobbanása miatt sok svéd (a lakosság mintegy egyötöde) elhagyta az országot, mivel nem jutott elegendő föld és megélhetés ennyi embernek. Ekkortájt vált egyre sürgetőbb igénnyé az új házak építése, hiszen mindenki szeretett volna saját lakóhelyhez jutni. Az újonnan épült házakhoz pedig egyértelműen a már tradicionálissá vált piros szín passzolt a legjobban, hiszen nemcsak könnyen elérhető volt, de szimbolizálta azt az összetartozást és svédséget, ami a tömeges kivándorlásokkal megrendült az országban. Ez a szín maga volt a svéd föld és ipar terméke, megtestesülése a saját otthon adta szabadságnak és szinte olyan fontos értékké vált a svédek számára mint a svéd zászló. Az évszázadok alatt sokat fejlődött az előállítás technológiája (bár saját elmondásuk szerint 1764 óta változatlan a recept), de maga a piros faház minden svédnek az otthont jelenti.

És mi is a különlegessége ennek a festéknek?

A svédek számára az egyik legfontosabb, hogy hazai termék és a több, mint 1000 éve működő faluni rézbányából (Falu Gruva) származik az alapanyag. Az itt bányászott, réz kinyerése után maradt rézben szegény, meddő anyagban 20 különböző ásvány van, amik mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a belőle készült festék teljesen egyedülálló és lemásolhatatlan legyen. Ez az anyag egy ritka kombinációja (többek között) a kovasavnak, vasoxidnak, réznek és cinknek.

Ezekből a kovasav az, ami a legnagyobb mértékben megtalálható az anyagban, ami a festék szép mattságát ugyanakkor csillogását adja, ugyanis bizonyos fényviszonyok között a Faluröd festékkel festett falak szinte úgy ragyognak, mintha a festék gyémánttal lenne teli. Ezt leggyakrabban téli, hideg időben figyelhetjük meg.


Ebben a videóban nagyon jól bemutatják a Faluröd festék útját a bányától a festékesvödörig.

Ugyanakkor a festék különlegesen jól működik a fa felületeken még akkor is, ha nincs túl gyakran renoválva a ház. Habár ajánlott 10-15 évente újrafesteni a falakat, de még a 100 éve, Faluröddel festett házikók is nagyon jó állapotban maradtak meg. A festék nemcsak a jól látható, közvetlen hatások ellen véd (pl. madárürülék) hanem a napsugárzás káros hatásait is jelentősen csökkenti, ezzel meghosszabbítva a faanyag élettartamát, valamint engedi a fát lélegezni, ami más, a svédek által csak “műanyagnak” hívott festékek esetében nem így van. Ezért is történhetett meg az, hogy valahányszor svéd ismerőseinknek meséltük, hogy újrafestjük a házat mindig az volt az első kérdés, hogy “De ugye csak eredeti Faluröd festéket használtok hozzá?”.

A festék olyannyira egyedi, hogy több vödör vásárlásakor érdemes figyelni a gyártási kódokat a csomagoláson, mivel a különböző sorszámú festékek színe némiképp eltérhet egymástól. A munkafolyamat sem egészen ugyanaz, mint egy vakolt háznál. Először is a régi festék lehető legnagyobb részét le kell kaparni a falakról egy drótkefe segítségével, hogy megfelelő felületet képezzünk az új rétegnek. Ha penész vagy más szennyeződés lenne a fán azt érdemes lemosni az erre való készítménnyel. A fa felületek mosása után meg kell várni, míg azok kellőképp kiszáradnak. Az interneten rengeteg leírás található arról, hogy mikor ideális házat festeni: ne legyen túl meleg, ne legyen túl hideg, ne érje a fát közvetlen napsugárzás sem csapadék, és a fa nedvességtartalma maximum 15% legyen, tehát nagyjából évi 3 nap van, amikor ezt a munkát (minden szabályt betartva) el lehet végezni. :)

Ha már minden tiszta és a körülmények is megfelelőek akkor kezdhetjük a festést. Ezt nagyobb, tömöttebb ecsetekkel érdemes végezni, mivel a festéket jól bele kell masszírozni a fába, hogy az igazán hatékonyan védjen a következő években. Ez talán egyszerűnek hangzik, de igazán precízen és szépen kivitelezni sokkal hosszabb folyamat, mint ahogy azt az ember először gondolná. Ráadásul érdemes egyszerre (nem több év kihagyással) festeni az egy helyen található felületeket, mivel a szín kissé fakul, így nagy árnyalatbeli eltérések lehetnek, ha sokat várunk. 

Előfordulhat, hogy nagyobb átalakítást végzünk a homlokzaton, vagy esetleg néhány sérült, elöregedett fát cserélni kell. Ilyenkor a csupasz falécet először egy 10%-kal felhígított réteggel kell megfesteni, majd száradás után már hígítatlanul átfesteni második rétegben. Így ugyanolyan árnyalatot kapunk, mint a régi, átfestett elemeken.


Íme egy videó az előbb leírtak gyakorlati alkalmazásáról. Svéd tudás nélkül is egyértelmű. :)

Az igazán szép kontrasztot pedig a fehérre festett ajtó- és ablakkeretek, illetve sarokelemek adják meg. Ez azért jó, mert a munka sorrendjét​​ől függően vagy a fehéret fogjuk pirossal összekenni, vagy a pirosat fehérrel (saját tapasztalat). Szóval amikor már az egyik és a másik színnel is körbefestettük az egész házat, akkor jöhet a harmadik kör a javításokkal. Ha pedig végre mindennel végeztünk, akkor már csak annyi dolgunk van, hogy gyönyörködjünk az eredményben és lelkileg készítsük magunkat a 10-15 év múlva esedékes következő festésre. :)

NRebeka 3 komment
2021. augusztus 05.

Házfelújítás 4. rész

Az előző bejegyzést ott hagytam abba, hogy a falakra felkerültek a párnafák, amik a gipszkartont tartják.

Ezt követte a kőzetgyapot szigetelés, amire két okból volt szükség: egyrészről a hőszigetelés, valamint a hasonlóan fontos hangszigetelés miatt. A hálószobák elhelyezésével kompromisszumot kellett kötnünk, ugyanis én kifejezetten nem szerettem volna, ha közvetlen egymás mellé kerülnek. Viszont minden más elrendezés sokkal rosszabb lett volna, így a megoldás az lett, hogy extra vastag szigetelést raktunk a két szobát elválasztó falba, illetve később ide került a gardróbszekrény is, ami szintén segít egy kicsit a hangszigetelésben. A kőzetgyapot szigetelés felrakását én nyertem meg, mivel különösebb szaktudást nem igényel, és nem is nagyon lehet elrontani. Már használati tapasztalat alapján mondhatom, hogy jól sikerült, habár a munka után még vagy két hétig viszketett mindenem.

img_7172.jpegKészül a szigetelés a hálóban

Ezzel egyidőben a fiúk kijelölték a leendő konnektorok és kapcsolók helyeit és kiépítették az elektromos hálózat alapjait. A svéd előírások miatt ez volt a másik terület ahol segítséget kellett kérnünk szakembertől a befejezéshez, viszont ebben az esetben nagyon rosszul választottunk. A felkért “szakember” csak nagyritkán jött dolgozni, áttekinthetetlen összevisszasággal vezette a kábeleket, rosszul kötött be csatlakozókat - de a legnagyobb baj, hogy a kiskereskedelmi ár dupláját számlázta, és a munkaidőnél is vastagon fogott a ceruzája. Azt persze nem tudhatta, hogy Viktor valamelyest ért a villanyszereléshez is, így pillanatok alatt kiderültek a csúsztatások és hibák, illetve emberünk azzal sem számolt, hogy nem csak ő jegyzi fel a munkaidejét, hanem mi is. Végül hónapokig tartó veszekedés és perrel fenyegetés után sikerült egy reális végösszegű számlát kicsikarnunk belőle, ami az eredeti elszámolásának kevesebb, mint a fele lett. Sajnáljuk, hogy egy kicsit keserű szájízzel zárult ez a munka, de úgy gondolom, hogy egészen a végéig próbáltuk a lehető legtisztességesebben intézni az ügyet.

De a fal mögötti munkák végeztével legalább kezdődhetett egy újabb látványos munka, a gipszkartonozás, aminek köszönhetően a ház elkezdett végre ház formát ölteni. Viszont ekkor már február közepén jártunk, így kezdtünk izgulni, hogy a március végi költözésre tudunk-e beköltözhető állapotokat teremteni. Az előző bejegyzésben említett össze-vissza csavarodó párnafákat ráadásul többször is vissza kellett szedni és újra felrakni, hogy lehessen rá gipszkartonozni, ami még inkább meghosszabbította a munka idejét. De a munkák egy részét már lehetett párhuzamosan csinálni: amíg a villanyszerelő dolgozott az egyik felén a háznak, addig a fiúk gipszkartonoztak egy másik helyiségben, én pedig egy harmadikban elkezdhettem glettelni a már elkészült falakat. Természetesen soha nem csináltam még ilyet, így az első próbálkozások kissé vastagra sikerültek. Egyesek szerint nem is csiszolni, hanem szobrászkodni kellett utánam. :D Na de a kezdeti nehézségek után aztán pikk-pakk belelendültem, és gletteltem látástól vakulásig. A legnagyobb kihívást a negatív sarkok jelentették, amiből igazán szépet talán hármat tudtam csinálni az egész házban. Ebben az esetben igaz, hogy hiába néz meg az ember lánya száz videót az interneten, attól még rengeteg gyakorlat kellene ahhoz, hogy szépen tudja megcsinálni. Viszont elméletben nagyon profi lettem, kifejezetten jól el tudom mondani, hogy mi is lenne a feladat.

img_7350.jpegÉletem első glettelése - nem tökéletes, de némi csiszolás után vállalható lett. :)

A glettelés egyébként egy érdekes folyamat: a gipszporhoz vizet adunk, hogy fel lehessen kenni a falra, aztán ha megszáradt, akkor fáradságos úton csiszolással újra gipszport csinálunk bel​​őle, amit aztán lehet porszívózni. Na de a viccet félretéve ez azért kell, hogy szép, sima falfelületeink legyenek, amin jól mutat a festék és nem szörnyedünk el a glett-csomók láttán. Nos, ez is legalább olyan rossz munka volt, mint a kőzetgyapot szigetelés felrakása. Főleg a plafon csiszolása (felfelé csiszolni órákon keresztül, úgy, hogy közben hullik a por mindenhová) illetve a fenti sarkok viseltek meg. Tényleg minden létező eszközt kipróbáltunk, a kézi módszertől kezdve a rezgőcsiszolón át a “zsiráfig” - de egyiket sem sikerült megkedvelnem. Ráadásul ez a folyamat leírva szintén gyorsnak tűnik, de én a gyakorlatlanságomnak és nem túl sok szabadidőmnek köszönhetően március közepéig elvoltam ezzel. Így maradt 2 hetünk a festés-padlózás részre, és ekkor a konyha-nappali még sehogy sem állt. Végül úgy döntöttünk, hogy nem erőltetjük a lehetetlent, és csak a két hálószobára és a lenti fürdő-WC összeszerelésére koncentrálunk első körben, így március végére legalább egy ilyen félig-meddig komfortos építési területre be tudunk majd költözni.

Így hát következett a festés - szintén az én reszortom volt. (Viktor azt mondta, hogy ebben a házban amit ő csinált, az mind rejtve marad, és minden, ami látszódni fog, az az én munkám eredménye.)

img_7556.jpegA felső sarkokat utólag kellett meghúzni egy kisebb ecsettel - de erre csak a beköltözés után került sor.

A festésről annyit tudnék mondani, hogy meglepően jól ment, habár még ilyet sem csináltam előtte. Még a hálószobánk mély-kékre festett hátsó fala sem lett csíkos, pedig nagyon tartottam tőle, hogy azt a kényes színt nem sikerül majd egyenletesen lefesteni. A költözés előtti hét hajrájában aztán még lerakták a fiúk a padlószigetelést és a padlólapokat a hálókban, így március utolsó hétvégéjén költözhettünk is. Szerencsére Viktor egész hétvégére elhozhatta a céges kisteherautót, így viszonylag kényelmes tempóban, több fordulóval megoldottuk a dolgaink (és macskáink) átszállítását. Kissé ugyan bajos volt ennyi dobozt bezsúfolni a házba, főleg úgy, hogy még nem volt hova kipakolni, így egy részük a padlásra költözött további felhasználásig. Apropó padlás: itt szintén volt egy “kis” munkánk, mivel az egész felső szint - szigetelés gyanánt - 10-15 centi vastagságban tele volt szórva fűrészpor és zab és isten tudja minek a keverékével, amiben ráadásul a régi orvosságos üvegcséktől a bicikli alkatrészeken át az iskolás füzetig mindent találtunk. (Erről utóbb kiderítettük, hogy a valaha itt élt bácsi hugának a füzete, aki csaknem 100 évesen még él, és a szomszédos településen lakik.) Természetesen ezt is kőzetgyapot szigetelésre cseréltük, így mind a száz négyzetmétert ki kellett takarítani, a fűrészport zsákokba lapátolni és lehordani. Ezt a feladatot Viktor testvére vállalta magára még előző nyáron - nélküle talán még most sem lenne meg. Mivel a padláslépcső melletti falakat a néhai fürdőszobával együtt teljesen elbontottuk, ezért a gipszkartonozáskor a nyitott födémrész köré egy kulturált, szintén hőszigetelt feljárót építettünk, amihez már a tetőtér későbbi beépítésekor sem kell majd nyúlnunk.

img_7560.jpeg

img_7569.jpeg

img_7574.jpegA padló négy rétege: OSB lap, kiegyenlítő rostlemez, szigetelés, laminált padló

Április 1-től pedig immár a házban lakva folytattuk a megmaradt feladatokkal: következett az előszoba festése, a konyha-nappali glettelése és festése, a padlólapok lerakása, a konyha összeszerelése. Egy fokkal lassabb tempóban, de még mindig szinte minden délutánt ezzel töltve dolgoztunk tovább, így május közepére egy közepére ezek is teljesen elkészültek, végre birtokba vehettem a vadonatúj konyhámat is :)

img_7743.jpegA konyha még csak kezdeti állapotában - valamikor március elején

img_8060.JPGAz összeszerelés pillanatai. Szerencsére volt minőségellenőr, aki felügyelte a munkát. :)

unnamed_1.jpgItt pedig már a kész konyhánk.

Sorrendben végülis legutoljára maradt a földszinti fürdőszoba kompletten (a WC szinte készen van, csak a padlóburkolat és a szerelvényezés van hátra), mivel az időközben beköszöntött száraz és meleg idő remek alkalom volt arra, hogy a ház külsején a még le nem festett részeket (vagyis a 80%-át) befejezzük. Hihetetlen, hogy milyen nagy felületet kell lefesteni egy ekkora házon, főleg, ha minden “rendesen” akarjuk csinálni, és leszedünk minden bádogot, takaró-és díszítőlécet is, hogy a végeredmény igazán szép legyen. Mivel mi így csináltuk, ezért majdnem három hétig tartott a munka - persze volt pár nap, amikor vagy egy váratlan eső, vagy a túlzott meleg miatt egyáltalán nem tudtunk haladni. Ugyanis a faházakat nem lehet bármikor festeni, ebben bővebben kitérek a következő bejegyzésemben.

NRebeka 3 komment
2021. július 19.

Házfelújítás 3. rész

A bölcsek három dolgot szoktak mondani a házfelújításról:

  • sokkal tovább tart, mint ahogy tervezzük
  • sokkal embert- (házasságot) próbálóbb, mint gondoljuk
  • sokkal, de sokkal többe fog kerülni, mint ahogy kalkuláljuk

Ezek természetesen a mi esetünkben is igaznak bizonyultak, de leginkább csak az első okozott problémát.

Az utolsó házfelújításos bejegyzésemet ott hagytam abba, hogy volt egy a szerkezetig visszabontott házunk, ahol csak a falak és a tető álltak. Ezt a videót november végén posztoltam, nagyjából azzal egyidőben, hogy a Lengyelországból rendelt építési anyagok megérkeztek. Onnantól kezdve 4 hónapunk volt beköltözhető szintre felhozni a házunkat mivel az albérletünket március 31-el felmondtuk. Az átköltözés meg is történt, de gondolom nem árulok el nagy titkot azzal, hogy áprilisban gyakorlatilag egy építési terület közepén éltünk - konyha nélkül. Így, nyár elejére aztán sikerült eljutnunk a “majdnem kész” állapotig, ami persze csak azt jelenti, hogy nagy vonalakban készen vagyunk, mivel ugyebár egy családi ház körül csak az nem talál tennivalót, aki nem akar.

November közepétől kivettük a hat hét szabadságunkat, azután januártól a nyár elejéig már a normál munkánk mellett dolgoztunk megfeszített tempóban azon, hogy minél előbb összeálljon ez a ház-dolog, így is történhetett meg, hogy minden más, nem létfontosságú dolgot (pl. blogírás) félre kellett tennünk. Viszont most visszatérek, és elmesélem, hogy mi történt ebben a pár hónapban velünk és a házunkkal, illetve tervezek egy videót is az elkészült állapotról - úgy gondolom, hogy kiváló eredmény született, főleg a hozzá-nem-értésünk fényében. A felújításhoz szerencsére igénybe vehettünk némi extra családi munkaerőt, enélkül valószínűleg még ma is a csupasz fa falak között élnénk :).

A felújítás első, és egyik legnehezebb eleme az volt, hogy Viktornak ki kellett számolnia és meg kellett rendelnie az összes anyagot, amire szükségük volt. Hosszas összehasonlítgatások után a választásunk egy lengyel építőanyag forgalmazó cégre esett, akiktől a svéd árak töredékéért tudtunk beszerezni mindent. Ezen - a szállítási költséget is beleszámítva - rengeteget spóroltunk, bár az egész ház összes építőanyagának lepakolása egyszerre nem volt piskóta. Egy komplett kamiont töltöttünk meg gipszkartonnal, OSB-vel, szigetelésekkel, zsákos anyagokkal, szerszámokkal, kiegészítőkkel, csövekkel és kábelekkel, viszont targoncánk vagy békánk nem volt, ami megkönnyítette volna a lerakodást. Tudjátok mennyi munka egy háznyi gipszkartont egyesével behordani…? Hát, ennyi:


A felújításunkat külön nehezítette, hogy - ellentétben az előző évek hó- és fagymentes teleivel - idén különösen hideg és kemény tél volt, heteken keresztül mínusz 10-16 fokokkal és állandó hóval, miközben a házban csak egy apró vaskályhánk volt, ami adott ugyan meleget, de össze sem lehetett hasonlítani a központi fűtéssel. 

 Persze az is csak nekünk juthatott eszünkbe, hogy -16 fokban cseréljük ki az ablakokat, de hát istenem, így jött ki a technológiai sorrend. Két nagy, dupla szélességű (darabonként 110 kg), illetve 5 normál ablak cseréjére került sor, ami a nagy hideg ellenére is meglepően simán ment. A normál ablakokat ketten, a nagyobbakat hárman emeltük be, és szerencsére egyiket sem sikerült elejteni és összetörni. A régi ablakok helyett így korszerű fa szerkezetes, háromrétegű szigetelt üveggel ellátott nyílászáróink vannak, körben kőzetgyapot szigeteléssel (és nem betömködött lószőrrel, mint ahogy az eredeti ablakoknál volt).

 Ez máris sokat segített a hőháztartáson, pedig még egy jó ideig nem volt fűtés. A hőközpontot csak január végén szerelték be, amikor is ezzel együtt a víztartályt és a szivattyút is kicserélték. A háznál ugyanis kútvíz van, hiszen talán még nem is mondtam, hogy a településen kívül, egy erdő szélén lakunk, a városi vízhálózat idáig már nem jön el. Ez azonban nem jár lemondással, vagy okoz hátrányt, ezeknél a vidéki házaknál ez teljesen megszokott. A vízpróba szerint önmagában is teljesen jó minőségű vizünk van, de azért beszereltünk egy vízfiltert is, hogy a viszonylag magas vastartalmat kiszűrje, és a pH értéket beállítsa (ez nem utolsó sorban a csöveinknek is jót tesz, nem csak nekünk), így kristálytiszta, ásványvíz minőségű vizünk van.

 Tehát mi kiépítettük a víz- és fűtési rendszert, felszereltük a radiátorokat, majd jöttek a szakemberek - a fűtés azon kevés dolgok közé tartozik, amit nem tudtunk volna saját magunk beüzemelni - és ez a nagyon szimpatikus brigád pikk-pakk beszerelte a fűtéshez a beltéri- és kültéri egységet, illetve kicserélték a szivattyút és a hirdofórt. (Jellemző a svédekre, hogy az aznapi mínusz 13 fok elég jó időnek számított ahhoz, hogy az egyik szerelő srác rövidnadrágban jöjjön dolgozni.) A fűtésről és a melegvízről így most a közeli településen gyártott NIBE hőszivattyú gondoskodik. Itt Svédországban nem fűtenek földgázzal, hanem általában különféle elektromos rendszereket használnak. Ezek közül az egyik legköltséghatékonyabb az általunk is választott levegő-víz hőszivattyú, ami leginkább egy hatalmasra nőtt klíma-egységhez hasonlít, és a működési elve is hasonló, a levegő hőenergiáját (igen, akár még a mínusz 25 fokos levegőnek is van ilyen) alakítja át meleggé. 

 Azonban ez előtt még három hónapon át a már említett vaskályha mellett kellett dolgoznunk. Ahogy a korábbi videóban is mondtam, a ház nagyjából 100 éves lehet, de bizonyos falait valószínűleg más épületből hozták és építették be, erre utalt a deszkákon álló számozás. Szerencsére kártevőknek nyoma sem volt és szeretnénk, ha ez így is maradna, ezért még mielőtt bárminek az építésébe is belekezdtünk volna, az összes falat, a plafont és a padlót is lenolajjal kentük át. Ez ugyanis nemcsak felfrissíti az öreg fát, de teljesen alkalmatlan lakóhellyé teszi az élősködők számára is.

 A régi, vastag hajópadlót meghagytuk, de hiába lehetett nagyon szép annak idején, sajnos már nem volt olyan állapotban, hogy felújíthassuk. Ennek oka a későbbiekben belevert rengeteg szög volt, amik egy része beletört és nem tudtuk eltávolítani, amiket pedig ki tudtunk húzni, azok millió lyukat hagytak maguk után. Ezért most csupán plusz hőszigetelő rétegként szolgál a laminált padlónk alatt. Mivel a házba a vizes helyiségeket kivéve ugyanaz a padló került (a konyhába is) és egyetlen küszöböt sem szerettünk volna látni az ajtók alatt, ezért minden helyiséget egy szintre kellett hozni. Főképp a ház hátsó részén volt ez probléma, ahol több centi eltérés is volt a többi részhez képest, na de egy ilyen korú háztól nem is várhattunk sokkal jobbat. Ezt a korrekciót a fiúk különböző vastagságú OSB lapokkal oldották meg, illetve egy szivacsréteggel, ami nem csak hőszigetelő, de akár 3-4 mm-es szintkülönbségeket képes korrigálni. Ezekre jött végül a laminált padló, amiből igyekeztünk a házhoz és környezethez illő, természetesebb árnyalatot választani. Szerintem esztétikailag is nagyon jól sikerült, és a padló alatti rétegeknek köszönhetően papucs nélkül sem fázik a lábunk - pedig sajnos a legtöbb esetben a faházak velejárója a jéghideg padló.

 Na, de kicsit előre szaladtam, ugyanis az olajozás után a falakat kellett előkészíteni; felcsavarozni a párnafákat, amik a gipszkartont tartják. Ez elméletben egyszerűnek tűnik, gyakorlatban viszont annál több tervezést igényel: nem csak arra kellett figyelni, hogy függőleges falaink és derékszögű sarkaink legyenek, de minden olyan helyen kell lennie extra fának, ahová később szekrényt vagy polcot szerettünk volna a falra (egy konyhai faliszekrényt a 12 mm-es gipszkarton önmagában nem bírna el), ráadásul olyan távolságra kellett felrakni ezeket, hogy a gipszkarton táblákat később fel is lehessen csavarozni. Ugyanezt végre kellett hajtani a plafonon is, mivel oda is gipszkarton került. És hát sajnos néhány párnafa nem is volt a legjobb minőségű, ha lett volna egy kis időnk foglalkozni vele, akkor esélyesek lettünk volna a fizikai Nobel díjra, mert meggyőződésem, hogy némelyik léc legalább 5 dimenzióban volt megcsavarodva. Nem egy alkalom volt, amikor le kellett szedni és újrarakni, hogy tökéletesen a helyükön legyenek, a lézeres szintező igazán jó barátunkká vált ezekben a hetekben.

 A folytatással hamarosan jelentkezem, addig is pár fotó a házról:

dji_0213.JPG

dji_0214.JPG

dji_0217.JPG

NRebeka 4 komment
2020. december 25.

Mit rejt(ett) a svéd karácsonyi szatyor?

Ahogy arról már nyáron írtam itt, Viktor minden évben kétszer kap egy nagyobb, élelmiszerekkel teli ajándékcsomagot a munkahelyétől. Ezeket a két legnagyobb svéd ünnepre időzítik, vagyis midsommar és karácsony idejére.

Ebben az évben sem történt ez másként, karácsony előtt pár nappal jött a kör-e-mail (mivel ugyebár a koronavírus miatt most mindenki otthonról dolgozik), hogy másnap az irodában mindenki átveheti az ajándékcsomagját. Ezúttal  is a tradicionális svéd karácsonyi menühöz szükséges hozzávalókat kaptuk:

egy üveg Julmust (a svédek kedvenc ünnepi itala, ami majdnem olyan, mint egy gyógynövényes kóla, csak éppen nem finom)
egy másfél kilós kötözött sonka (nagyon hasonló a magyar húsvéti sonkához)
egy adag párolt káposzta
két kiló krumpli
egy csomag füstölt lazac
kapros szósz a lazachoz
egy kiló húsgolyó
egy doboz céklasaláta
egy nagy, hagymás kolbász (ami csak a nevében kolbász, valójában virsli-szerű húskészítmény)
két csomag különböző féle húsos-májas pástétom
egy doboz tojás
egy mátyáshering konzerv
egy üveg ecetes-hagymás hering
egy üveg mustáros hering
egy csomag édeskés, ánizsos kenyér
egy kiló mandarin
kevert magvak (dió, mandula, mogyoró, stb. - a svéd forralt bor, azaz a glögg mellé)
egy adag tejberizs
egy nagy doboz pepparkaka (hasonló a magyar mézeskalácshoz, de kicsit más a fűszerezettsége és egész vékonyra, ropogósra sütik)
egy nagy doboz bonbon

 img-6436.jpg

Bár nem csak ennek köszönhetően, de ebben az évben sem maradunk éhen karácsonykor - pontosabban ez a készlet nálunk legalább az új évig kitart. :)

A karácsonyi menünk pedig tartalmazni fog egy különlegességet is, egy másik ajándéknak köszönhetően. A két szomszéd bácsi, akiktől a házat vásároltuk, meglepett bennünket egy csomag jávorszarvas hússal (valamint egy üveg mézzel, amit a szomszéd faluban lakó termelő készít). Úgyhogy karácsony másnapján a hagyományosnak éppen nem nevezhető Älg à la Lindström lesz az ebéd.

NRebeka 3 komment vásárlás ünnepek mindennapok tapasztalatok étkezés Svédország
2020. december 20.

Jultomte - karácsony a svédeknél

Habár ez már a harmadik karácsonyunk lesz Svédországban, meglepő módon mindeddig nem írtam bővebben a karácsonyi hagyományokról.

A svéd Mikulás részben az amerikai Télapóból (leginkább a kinézete), részben Szent Miklós legendájából, továbbá a svéd folklór szerinti, házak körül élő törpékből tevődik össze. Utóbbiakat nevezik a svédek tomtéknak (vagy itt, Skåneban nissének), a karácsonyi manót pedig Jultomténak. A Jultomte itt, a svédeknél az, ami a magyaroknál a Mikulás, azonban nem december 6-án érkezik, hanem karácsonykor. 

Tomtékról már a 1300-as évektől, a svéd középkortól említést tesznek. Ezek a kis manók (egyesek szerint néhány centisek, mások óvodás gyerek méretűnek írják le őket) erősek, mint egy bivaly, ami nélkülözhetetlen a gazdasági munkákhoz amit végeznek. Ruházatuk egyszerű, piros sapkájuk és fehér szakálluk teszi őket jellegzetessé. A ház körül mindenféle munkában segítenek az embereknek; lisztet szitálnak, söprögetnek, etetik és rendben tartják az állatokat. A segítség mellett időnként a rossz dolgokért is a tomtékat okolták; ha valami baleset történt vagy esetleg a gazdaság nem ment olyan jól, mint a többi a környéken. Ezért is bántak mindig tisztelettel ezekkel az apró manókkal és igyekeztek a kedvükben járni, hiszen senki nem akart önsorsrontóként magára haragítani egy tomtét. A megbecsülés jeleként az emberek rendszeresen tejberizst (tomtegröt) készítettek a tomtéknak, amibe vajat is tettek és fahéjjal valamint mandulával ízesítették (a tejberizs a mai napig igen kedvelt édesség a svédeknél a téli időszakban, amit jellemzően az étkezések után, desszertként fogyasztanak fahéjjal és lekvárral).

Maga a “jul” azaz karácsony szó ősi skandináv eredetű még a kereszténység  előtti időkből. Odin isten egy neve volt ez a sok közül, már a viking időkben is megjelenik ebben a formában az istenekkel összefüggésben.

A karácsonyi manó avagy Jultomte, azaz a Télapó az 1800-as évektől kezdődően bukkant fel, részben mintegy elegyeként az északi mondák tomtéjának és az európai Szent Miklós legendának. A Jultomte kedves és szereti a gyerekeket, a hagyomány szerint északon, valahol a sarkkör környékén él, és feladata a kívánságok begyűjtése illetve azok teljesítése (értsd: karácsonyi ajándékozás). 

Az északiak karácsonyi hagyományaiba szervesen beletartozik a Julbock, azaz a karácsonyi kecskebak is. Anno a fiatalok körbejártak a környező gazdaságokban és egyszerű színdarabokat adtak elő valamint dalokat énekeltek. Egyikük beöltözött kecskebaknak, maszkot pedig szalmából készítettek a jelmezhez. Az előadásért cserébe ételt, italt és pénzt kaptak. Az 1900-as évek folyamán aztán a karácsonyi kecskebak szerepkörében történt egy kis változás; a tehetősebb réteg körében népszerűvé vált, hogy csak egyetlen, baknak öltözött személy járt körbe a házaknál aki ajándékokat osztogatott. Az ő szerepét vette aztán át a folklórban Jultomte, de a Julbock sem kopott ki a karácsonyi hagyományok közül: ma is szinte minden otthonban megtaláljuk a szalmából készült kecskebakokat az ünnepi dekoráció részeként.

2941.jpg

Jenny Nyström illusztrátor volt az, aki megalkotta a modern kor Jultomte ábrázolását, Viktor Rydberg regényéhez készített rajzaival. Azóta pedig sok írót és művészt ihletett meg a tomték és Jultomte világa, többek között Wil Huygen-t és Rien Poortvliet-t is, akik meghívást kaptak a tomték földjére (Lappföldre) ahol maguk a tomték mutatták be saját életüket és napi szokásaikat. Erről a kalandjukról könyvet is írtak, amit a napokban kaptam kölcsön egy svéd barátunktól (Tomtarnas hemligheter, kiadó: Rabén&Sjögren). 

Ízelítőként a könyvből egy részlet, ami bemutatja egy átlagos tomte ház alaprajzát és berendezéseit:

tomte_kepeslap_1.jpg

A - hóeke
B - szó szerint fordítva: szem melegítő, vagyis lámpa
C - sílécek
D - szó szerint fordítva: csizmaszoba azaz az előszoba
E - kelengyés/hozományos láda
F - lyukas kenyérkék (lásd később)
G - fürdőszoba
H - kút
I - lefolyó
J - nyitott tűzhely
K - szellőzőnyílások vagy légcsatornák
L - kés vagy baltaszerű eszköz, ami a gyújtós hasogatására használnak
M - szauna
N - hálófülkék
O - tűzifa
P - tető
Q - hintaszékbölcső (lásd később)
R - lemmingek (egy pocokfajta)
S - fából, kézzel készült dísz (lásd később)

S - A tomték papír és gyújtófolyadék híján az L betűvel jelölt késsel forgácsolnak le darabokat a nagyobb fadarabokról, hogy gyújtósnak használják azt. Ezzel az eszközzel készítenek karácsonyi dekorációkat is, mint amit a képen is láthatunk (amely kés olyan éles, hogy úgy halad a fában akár kés a vajban). A legszebb díszek vörösfenyőből készíthetőek, legalábbis a tomték szerint.

tomte_szobor.jpg

F - A lyukas kenyér, amit a tomték teljes kiőrlésű illetve sima búzalisztből készítenek. Ez az recept a svéd emberekhez is eljutott, akik rozsliszt hozzáadásával készítik. Érdekessége hogy cukrot tartalmaz, de sót nem, így a végeredmény egy kissé édeskés, de meglehetősen jellegtelen, laposabb kenyér lesz. 

tomte_fank.jpg

Q - Hintaszék bölcső. Szerintem ez a tomték egyik legjobb találmánya. :) Ikergyermekek egyidejű altatására van kitalálva. Az anyuka/apuka tomte a bölcső végében található székben ülve, egyszerre tudja hintáztatni csemetéit, akik így lassanként álomba szenderülnek. Figyelmeztetésül szerepel a könyvben, hogy nem tanácsos túl nagy lendülettel hintázni a székben, mert azzal pont ellentétes hatást érünk el.

tomte_hintaszek.jpg

A könyvben szó esik a jetiről, trollokról, valós állatokról és sok másról, ami a tomték életéhez kapcsolódik, mindez körítve a csodaszép illusztrációkkal.

tomte_haszonallat.jpgLemming - a pocokfajta, amit a tomték háziállatként tartanak.

Mindazoknak pedig akik szeretnének a házuk közelében élő tomte kedvében járni jöjjön egy tomtegröt recept, amiből természetesen nem ismerjük az eredetit - ahány ház, annyi szokás.

Hozzávalók:

  • 1,5 dl kerekszemű rizs
  • 3 dl víz
  • 1 evőkanál vaj
  • kb. 7 dl tej
  • 2 evőkanál cukor
  • 1 teáskanál só
  • fahéj, mandula és méz a tálaláshoz

A rizst a vízzel és a vajjal felforraljuk. Ha felforrt hozzáadjuk a tejet is, és körülbelül 30 perc alatt készre főzzük. A végén ízesítjük cukorral és sóval. Mézzel, fahéjjal és mandulával tálaljuk.


Ezzel kívánok kellemes karácsonyt és boldog új évet minden olvasómnak! Jag önskar er alla en riktigt God Jul och ett Gott Nytt År! :) 

NRebeka 2 komment
2020. október 24.

Házfelújítás 1. rész

Mint ahogy azt már a korábbi bejegyzéseimben is írtam, a leendő házunk megvásárlása és a telekleválasztás kapcsán rengeteg adminisztrációs teendőnk volt, plusz még egy bankváltást is megejtettünk. Ennek köszönhetően viszont rengeteg időnk volt gondolkozni, ötletelni, tervezgetni, számolgatni, hogy mit hogyan szeretnénk kialakítani az új otthonunkban.

A ház eredeti felosztása így nézett ki:

ekholmen_regi.jpg

 

Ez az elrendezés számunkra nem volt igazán szimpatikus, több okból sem. Az első, és legfontosabb, hogy a svéd minimalista fürdőszoba (zuhany, kézmosó, WC egyben, alig 2 és fél négyzetméteren) helyett szerettünk volna egy kényelmesen tágas és világos fürdőt káddal és zuhanyzóval, illetve mindenképpen egy külön helyiségben lévő WC-t. A másik szempont az volt, hogy legyen egy nagyobb, egy légterű nappali-konyha-étkező, ugyanis én időm nagy részét a konyhában töltöm (akkor is, ha nem főzök), ezért nem szerencsés, ha az túlságosan el van választva. Végül, de nem utolsó sorban a hálónkat a ház legcsendesebb sarkába szántuk, ahol eredetileg a nappali volt. A ház ráadásul teljesen körbejárható volt, ami nem feltétlenül szerencsés, ha az ember két macskával rendelkezik, akik játék címén hajlamosak lennének az éjszaka közepén észvesztő sebességgel körbe-körbe rohanni.

A lépcső elhelyezése viszont kifejezetten jó, mivel az előszobában van, pontosan a ház közepén, a kémény mellett. Ez ideális lesz, ha majd eljutunk odáig, hogy a felső szintet is beépítjük (ami majd úgy 10 év múlva lesz aktuális).

Hosszas tervezgetés után ez lett a végleges, megvalósítandó terv:

ekholmen_uj.jpg

A régiből az új egy képen (a jobb áttekinthetőség érdekében):

ekholmen.gif

Az újratervezésnél a fix pont mindenképpen a kemence volt. Az egyik legnagyobb különlegessége a háznak - legalábbis számomra - a saját kemence, ennek tehát mindenképpen maradnia kell, és ez egyúttal meghatározza a konyha fix helyét. Ezt összenyitva a mellette lévő nagy szobával máris megvan a kényelmes méretű konyha-nappalink is, melynek mind a négy ablaka szép, vidéki panorámát adó oldalra néz, de egyik sem dél felé, így tehát elég világos lesz télen is, de nem fog túlságosan felmelegedni az egyre forróbb svéd nyarakon sem.

Az új fürdőszoba helye szinte adta magát: a lépcső alatt lehetőségünk volt egy átjárót nyitni a hátsó kis szoba felé, ahol kényelmesen el fog férni a kád és zuhanyzó is egymás mellett. Ez fantasztikusan jó hírnek bizonyult, hiszen így a délkeleti oldalon lévő, két szobából összenyitott helyiséget újra kettéválasztva két szép nagy szobánk lehet. Egyetlen kérdésnek az maradt, hogy a WC-t el tudjuk-e helyezni a lépcső környékén, vagy az egyik szobából kell-e lecsípnünk a helyét, de ez már részletkérdés volt, és a bontás során kiderült, hogy mire van lehetőség (végül az egyik szoba lesz kisebb).

Mivel a mosókonyha, és akár még egy második WC is kényelmesen elfér a pincében, sőt a pincelejáró mellett egy kamrának is jut hely, ezért igazán ideálisan ki tudjuk használni a 100 négyzetméter alapterületet. Később, ha úgy alakul az életünk, a tetőtérben további 3 szobát és egy emeleti fürdőszobát is ki tudunk majd alakítani. 

És most következzen pár kép arról az állapotról, ahogy átvettük a házat:

 

NRebeka 6 komment
2020. szeptember 14.

Házvásárlás - 3. rész

Itt, a blogon tartottam egy kis nyári szünetet, azonban pihenésről szó sem volt, hiszen időközben teljes erővel vágtunk bele a házfelújítás tervezésébe, és egy idő után a kivitelezésbe is.

Legutóbb ott hagytam abba a házvásárlás történetét, hogy aláírtuk a szerződést az eladókkal, átutaltuk nekik az előleget, és beadtuk a Lantmäteriet-nek (~Földhivatal) a telekfelosztásra a kérelmet. Habár a weboldaluk szerint az átlagos várakozási idő ezekben az ügyekben 11 hónap, ők ezt a folyamatot úgy 6-8 hónapra becsülték, mi pedig kezdhettünk drukkolni, hogy valamilyen gyorsított üzemmódban 3-4 hónap alatt elintéződhessen az ügy. Több ismerőstől is azt hallottuk ugyanis, hogy a lakóépületeket érintő ügyeket a sorban előbbre veszik.

Mindenesetre volt időnk kicsit körülnézni a leválasztás díját illetően, ugyanis a papírok beadásakor csak annyi információt kaptunk, hogy úgy 50 és 100 ezer korona között lesz az ár, a munkaidőtől és a leválasztás nehézségétől függően. És azért mégsem mindegy, hogy 1,5 vagy 3 millió forintnak megfelelő svéd koronát teszünk-e félre erre a műveletre, de sajnos az internetes keresések alapján sem lettünk sokkal okosabbak, maximum elkezdtünk kissé izgulni, mert olvastunk pár rémtörténetet a nem egyértelmű telekhatárokról, domborzati nehézségekről, kapcsolódó szolgalmi jogokról, amik bizony százezer korona fölé lökték a végösszeget. Azért titokban reménykedtünk, hogy 60-80 ezer korona között meg tudunk állni, és nem megy rá a gatyánk is erre a dologra.

Azután viszonylag hamar megérkezett a felmérő csapat, az ügyintézővel, a földmérővel, és egy adminisztrátor lánnyal (na meg egy szuperül felszerelt Ford Ranger műhelykocsival), akikkel keresztül-kasul bejártuk a területet, és elmondtuk, hogy mit szeretnénk. Attól nem kellett tartanunk, hogy kínos csendben sétálgatnánk, ugyanis a röpke másfél óra alatt -míg kitűztük a telekhatárokat jelző karókat- az eladó bácsik minden környékbeli lakóról elmeséltek minden fontos és kevésbé fontos információt. Pár nappal később aztán visszajött a földmérő, immáron egyedül, viszont a műszereivel felszerelkezve és - a bácsik asszisztálása mellett - véglegesítette és bemérte a karók helyét. Még némi papírmunka következett, majd a beígért hosszú hónapok helyett mindössze 6 (!) hét elteltével megkaptuk a papírokat és a térképmásolatot az újonnan bejegyzett kis telkünkről (vagy nevezzünk inkább birtoknak, mivel csaknem 1 hektár lett a területe). Az ezt követő 4 hetes fellebbezési időszakot már nem kellett kivárnunk, mivel a bácsikkal közösen erről postafordultával lemondtunk, illetve egy mellékelt kis levélkében megköszöntük a kiváló és rapid munkát. A számlát végül csak a napokban küldték ki, és meglepetésünkre alig 37 ezer koronából megúsztuk a komplett telekleválasztási procedúrát.

Azonban ez még nem jelentette azt, hogy itt vége is a hivatali köröknek, az túl egyszerű lett volna. :)

A bankunk rendszerében már létezett az újonnan nyilvántartásába vett telek, amire a hitelt kérnénk, viszont a besorolása nem stimmelt, ugyanis előtte gazdasági területként szerepelt a rendszerben, hiszen főleg erdőkből és szántóból állt. Ezt most módosítattni kellett lakóingatlanra. Ezt az adóhivatal végzi, és normál esetben minden évben felülvizsgálja, január 1-től kezdődően, majd legkésőbb június végéig ki is küldik a határozatot. Mi azonban természetesen nem akartunk egy évet várni, így egy különutas kérelem és némi további ügyintézési díj után, alig másfél hét alatt a kezünkben is volt az igazolás, miszerint ez a terület innentől kezdve lakóingatlannak minősül. Sajnos ezt a papírt pontosan két nappal azután kaptuk kézhez, hogy a banki ügyintézőnk (és mindenki más is, aki átvehette volna az ügyet) elment 5 hetes nyári szabadságra. Így tehát megint a várakozás következett, egészen augusztus közepéig, amikorra már aztán igazán minden szükséges papír a bank rendelkezésére áll.

Viszont az élet még Svédországban sem ennyire egyszerű, ugyebár. :) Mivel mi év közben kértünk soron kívüli módosítást az adóhivataltól, ezért ők ugyan kiadták a hivatalos igazolást a besorolás megváltoztatásáról, de a bank számára látható egységes rendszerben még mindig gazdasági területként szerepel az adott helyrajzi szám, ott majd csak 2021-ben módosul. Ilyen kavarodás esetén pedig egy “mezei” banki ügyintéző már nem dönthet, az ügy továbbításra került a hitelezési ügyek vezetőjéhez, aki vagy nagyon elfoglalt ember, vagy szintén szabadságra ment, de csak bő három héttel később kaptuk a telefont, hogy újra megindult az ügyünk intézése. A jelek szerint nem lesz szükség az időközben kialakított “vészforgatókönyvünkre”, hogy esetleg a régi ingatlanbesorolás szerint, és emiatt számunkra rosszabb feltételekkel kellene felvennünk a hitelt.

Szerencsére az eladó bácsik még a telek leválasztás előtt, már májusban kijelentették, hogy ők tudják, hogy hosszú folyamat elintézni mindent és szeretnének bennünket támogatni abban, hogy minél előbb belezdhessünk a felújításba. Mivel a ház amúgy is üresen állt, így az áram és a hulladékszállítás átíratása után gyakorlatilag nem volt akadálya, hogy belefogjunk a munkálatokba. Ez azt jelenti, hogy június 1-től szabad bejárásunk volt a házba, azóta szinte minden nap ott vagyunk munka után, és dolgozunk. Hogy mit, arról majd egy külön részletes bejegyzést szeretnék írni, de, hogy rövid legyek: bontunk. Mindent.

Ennek a háznak az elmúlt majd’ 100 éve csak arról szólt, hogy modernizálás címén valamit hozzátegyenek. A korábbi tulajdonosok úgy vélekedtek, hogy az előző réteg papír/tapéta/szigetelés/festék eltávolítása teljesen felesleges, jó lesz az úgy is, ha csak ráteszik az újat. Szóval csaknem egy évszázad egymásra épített rétegeitől hámoztuk meg a házat, hogy megmutassa a maga eredetijét. Pár apróság híján ezt a “piszkos” munkát már elvégeztük a nyáron. Most még kicsalogatjuk a bankból az utolsó papírokat, aztán jöhet az építkezés és szépítkezés. Erről tehát hamarosan írni fogok egy beszámolót, hiszen érdekes dolgokat találtunk és volt pár meglepetésben részünk, valamint ott fogom némi képes illusztrációval szemléltetni az eredeti állapotot és a mi terveinket is.

Addig pedig egy kis ízelítő a festési munkák kezdetéről:

NRebeka 1 komment mindennapok lakáshelyzet Svédország
2020. július 07.

Mit rejt a svéd ünnepi szatyor?

A svédeknél is több formája van a fizetésen kívüli juttatásoknak, itt azonban inkább az élelmiszer jellegű ajándékokat részesítik előnyben, szemben a magyarokkal, akik sokszor a munkavállalói költségeket térítik meg (pl. utazási hozzájárulás). A közös céges reggelik, a kollégákkal elköltött ebédek egy-egy nagyobb ünnep előtt, vagy éppenséggel a havi rendszerességgel szervezett csapatépítő programok is mind ebbe a kategóriába tartoznak, és sokat segítenek azon, hogy a munkavállaló megbecsülve érezze magát és a következő napon nagyobb kedvvel menjen be dolgozni.

Az szinte természetes, hogy a farsangi szezonban van közös semla-zás, a nemzetközi kannelbulle napon pedig közös fahéjas csigázás. De egy-egy kolléga születésnapja sem múlhat úgy el, hogy közösen el ne fogyasszanak egy-két princesstårta-t (magyarul hercegnő tortát) a munkatársak. Ebben piskóta, vaníliakrém, málnalekvár és tejszínhab található beburkolva egy marcipánnak kinéző bevonattal, ami szerintem fondant (ez egyfajta cukorbevonat). A boltokban kapható zöld, fehér, vagy rózsaszínű változatban, de a június 6-i svéd nemzeti ünnep idején svéd zászlót mintázó kék-sárga is készül. Persze a svédek kínosan ügyelnek mindenféle diszkrimináció elkerülésére, így a születésnapi céges torta minden esetben zöld :)

10307409.jpg

Viktorék egyes céges rendezvényein előfordul ezen kívül a szendvicstorta is. Ez igazán vicces, mert küllemében pont úgy néz ki, mint egy édes, tejszínhabos torta, csak éppenséggel ez sós: a piskótát kenyér, a krémet vaj- vagy sajtkrém, a gyümölcsöket pedig rák- és lazacdarabok helyettesítik.

smorgastarta-med-rakor-rom-och-kallrokt-lax_7201.jpg

A karácsony és a midsommar előtti utolsó munkanapok ilyen téren is kiemelkedőek; ezeken a rövidített munkanapokon a közös ebéd, és az azt követő évértékelő fika (ez ugyebár a desszertet és a kávét jelenti) mellett általában egy plusz ajándékcsomag, a matkasse is jár mindenkinek. Ez gyakorlatilag a szezonnak megfelelő élelmiszerekkel megpakolt hatalmas bevásárlószatyor, amit jól időzítve, a munkaidő vége előtt kap meg minden dolgozó. A tartalmáról egész nap megy a találgatás a kollégák között, de nagy vonalakban ugyanazt tartalmazza minden évben: a karácsony előtti édes, ánizsos kenyeret, julmust-öt (kólához hasonló, szénsavas, gyógynövényes ital), pepperkaka-t (egy mézeskalácshoz hasonló keksz), tojást, krumplit, kötözött sonkát (ezt itt karácsonykor fogyasztják), mátyásheringet, füstölt lazacot, olajos magvakat (dió, mandula, stb), és még sok más apróságot.

A nyárit pedig kicsivel több, mint két hete kaptuk meg, a következőkkel: újkrumpli, mátyáshering, ecetes-hagymás hering, 2 csomag füstölt lazac, lazacszósz, eper, retek, tojás, friss kapor, tojás, hagyma, tejföl, habtejszín és édes kenyér, azaz minden, ami egy igazán jó midsommar étkezéshez szükséges, és nagyjából 4 főnek elegendő. 

img_3887.jpg

Persze a csomag ellenértékét akár át is utalhatná a cég az alkalmazottainak, de egy-egy ilyen, figyelmesen összeállított pakk sokkal többet ér, mint 1000 korona plusz a bankszámlán.

NRebeka 2 komment vásárlás mindennapok tapasztalatok étkezés külföldi munka
2020. június 26.

Három év Svédországban

Mielőtt nekikezdtem volna ennek a bejegyzésnek átfutottam, hogy mikről írtam egy évvel ezelőtt, a “Két év Svédországban” című bejegyzésemben. Gyakorlatilag a véleményem nem sokat változott azóta, az erre az évre kitűzött céljainkat pedig már majdnem meg is valósítottuk.

Munka terén nem hozott nagy változást a harmadik év; Viktor még mindig a pozíciójában van, és pedig egy kicsit még fentebb léptem, de a lényeg, hogy mindkettőnknek stabil, biztos állása van, amire a koronavírus sem gyakorolt jelentősebb hatást.

Viktor az SFI (svéd nyelvtanfolyam bevándorlóknak) kurzusai után nem folytatta a tanulást, én viszont kis kihagyással mostanra elvégeztem a Grund 1-2-3-4 és a Svenska 1-2-3 tanfolyamokat is, amivel gyakorlatilag az összes létező svéd nyelvi kurzust kimerítettem (legalábbis gimnáziumi szintig). Ezzel azt értem el, hogy jelentkezhetek svéd nyelvű képzésre az itteni felsőoktatási intézményekben, amit nagy valószínűség szerint ki is fogok használni amint letudtuk a házfelújítást és a költözést.

Ugyanis a későbbre tervezett házvásárlást márciusban abszolváltuk, ahogy azt az előző két bejegyzésemben már részletesen leírtam, valamint időközben a telek felosztása is megtörtént, így most már csak az adóhivatalra kell 2-3 hetet várnunk, és a hitel folyósítására. Ezután mehet teljes gőzzel a felújítás, így (pozitív) becsléseink szerint már az “új” házban karácsonyozhatunk. A házfelújításról és az ügyintézés egyéb mozzanatairól még biztosan fogok pár bejegyzést írni, mivel épp ez az aktualitás az életünkben, gyakorlatilag minden szabad percünket ez tölti ki.

A nyelvtanfolyamokról annyit érdemes tudni, hogy aki csak ezeken tud végigmenni, de amúgy nincs lehetősége svédekkel verbális interakciókba bonyolódni, az azért nem fog csodás svéd tudással rendelkezni a végére. A hatékony nyelvtanuláshoz leginkább folyamatosan kommunikációra és nyelvi környezetre van szükség, amit ezek a tanfolyamok - önhibájukon kívül - nem tudnak megvalósítani. Azonban ingyenesek, ezért panaszra nem lehet okunk. Svédországban a felnőttképzés és a felsőoktatás nagy része is térítésmentesen vehető igénybe, ami nagyban megkönnyíti az ember dolgát, ha tovább szeretne tanulni.

A harmadik évünkben már egészen más "problémák" foglalkoztattak bennünket, mint korábban; míg ideköltözésünk után meg kellett szoknunk, hogy a svédeknél leginkább bankkártyával, vagy legalábbis swish-el (egy telefonszámhoz kötött fizető applikáció) fizet mindenki, és a készpénz használata teljesen kikopott. Így teljesen tanácstalanná váltunk, és kissé bosszankodtunk is, mikor a napokban az útszéli eper árus csak készpénzt fogadott (volna) el. Olyannyira ráálltunk a bankkártyás fizetésre, hogy a pénztárca mint olyan teljesen eltűnt a mindennapjaimból, csak és kizárólag akkor veszem elő, ha hazautazok (és mindig megörülök annak az 1-2 ezer forintnak, amit benne találok :) ). Ezek tipikusan azok a helyzetek amiken 3 éve eszünkbe sem jutott volna fennakadni, de úgy látszik, már nagyon elkényelmesedtünk. :) 

A legértékesebb dolog, amit az ideköltözésünknek köszönhetően kaptunk a nyugalom. Hálás vagyok, hogy olyan környezetben élhetünk, ahol mindig is szerettünk volna, nincs jobb annál, mikor kiülhetünk esténként a rengeteg virág közé a teraszunkra, és élvezhetjük a madárcsicsergést vagy a késői napsütést, bármennyire giccsesnek is hat ez. Nem igazán hiányzik a nagyvárosi pörgés, és minden göteborgi vagy stockholmi, meetinggel töltött nap után megállapítom, hogy ha rajtam múlik, akkor soha nem fogok visszaköltözni egy nagyobb városba.

A kertészkedésben is egyre komolyabb babérokra törünk; ebben az évben eper, kétféle málna, borsó, paradicsom, többféle paprika, sóska, fűszernövények és retek került elültetésre, és reményeink szerint teremni is fog mind. A jövő évre már egy üvegház építését is tervezzük, illetve egy komplett veteményeskertet a ház mellé. Mivel a talaj nagyon köves (egy rózsatő elültetéséhez szükséges gödröt is komoly munka volt kiásni) ezért ültetőkereteket készítünk majd a háznál hagyott, másra már nem hasznosítható fából. Akit Svédországban sóska magok érdekelnek, az jövőre már fordulhat hozzánk. :) 

A negyedik évünkre tehát elsősorban a házfelújítást tervezzük, a berendezkedést az új helyre, majd kicsivel később a melléképületek átalakítását, esetleg egy kis vendéglakás kialakítását is. Azután pedig - ha minden jól megy - akár egy saját vállakozás beindítását is elképzelhetőnek tartjuk, de ez még a távolabbi jövő zenéje. Addig is élvezzük amink van, és igyekszünk minél jobb munkát végezni a szép, új házunkon.

img_4102.jpg

NRebeka 7 komment
süti beállítások módosítása