Svéd(d)élet(t)

Az életünk Svédországban.

2020. szeptember 14.

Házvásárlás - 3. rész

Itt, a blogon tartottam egy kis nyári szünetet, azonban pihenésről szó sem volt, hiszen időközben teljes erővel vágtunk bele a házfelújítás tervezésébe, és egy idő után a kivitelezésbe is.

Legutóbb ott hagytam abba a házvásárlás történetét, hogy aláírtuk a szerződést az eladókkal, átutaltuk nekik az előleget, és beadtuk a Lantmäteriet-nek (~Földhivatal) a telekfelosztásra a kérelmet. Habár a weboldaluk szerint az átlagos várakozási idő ezekben az ügyekben 11 hónap, ők ezt a folyamatot úgy 6-8 hónapra becsülték, mi pedig kezdhettünk drukkolni, hogy valamilyen gyorsított üzemmódban 3-4 hónap alatt elintéződhessen az ügy. Több ismerőstől is azt hallottuk ugyanis, hogy a lakóépületeket érintő ügyeket a sorban előbbre veszik.

Mindenesetre volt időnk kicsit körülnézni a leválasztás díját illetően, ugyanis a papírok beadásakor csak annyi információt kaptunk, hogy úgy 50 és 100 ezer korona között lesz az ár, a munkaidőtől és a leválasztás nehézségétől függően. És azért mégsem mindegy, hogy 1,5 vagy 3 millió forintnak megfelelő svéd koronát teszünk-e félre erre a műveletre, de sajnos az internetes keresések alapján sem lettünk sokkal okosabbak, maximum elkezdtünk kissé izgulni, mert olvastunk pár rémtörténetet a nem egyértelmű telekhatárokról, domborzati nehézségekről, kapcsolódó szolgalmi jogokról, amik bizony százezer korona fölé lökték a végösszeget. Azért titokban reménykedtünk, hogy 60-80 ezer korona között meg tudunk állni, és nem megy rá a gatyánk is erre a dologra.

Azután viszonylag hamar megérkezett a felmérő csapat, az ügyintézővel, a földmérővel, és egy adminisztrátor lánnyal (na meg egy szuperül felszerelt Ford Ranger műhelykocsival), akikkel keresztül-kasul bejártuk a területet, és elmondtuk, hogy mit szeretnénk. Attól nem kellett tartanunk, hogy kínos csendben sétálgatnánk, ugyanis a röpke másfél óra alatt -míg kitűztük a telekhatárokat jelző karókat- az eladó bácsik minden környékbeli lakóról elmeséltek minden fontos és kevésbé fontos információt. Pár nappal később aztán visszajött a földmérő, immáron egyedül, viszont a műszereivel felszerelkezve és - a bácsik asszisztálása mellett - véglegesítette és bemérte a karók helyét. Még némi papírmunka következett, majd a beígért hosszú hónapok helyett mindössze 6 (!) hét elteltével megkaptuk a papírokat és a térképmásolatot az újonnan bejegyzett kis telkünkről (vagy nevezzünk inkább birtoknak, mivel csaknem 1 hektár lett a területe). Az ezt követő 4 hetes fellebbezési időszakot már nem kellett kivárnunk, mivel a bácsikkal közösen erről postafordultával lemondtunk, illetve egy mellékelt kis levélkében megköszöntük a kiváló és rapid munkát. A számlát végül csak a napokban küldték ki, és meglepetésünkre alig 37 ezer koronából megúsztuk a komplett telekleválasztási procedúrát.

Azonban ez még nem jelentette azt, hogy itt vége is a hivatali köröknek, az túl egyszerű lett volna. :)

A bankunk rendszerében már létezett az újonnan nyilvántartásába vett telek, amire a hitelt kérnénk, viszont a besorolása nem stimmelt, ugyanis előtte gazdasági területként szerepelt a rendszerben, hiszen főleg erdőkből és szántóból állt. Ezt most módosítattni kellett lakóingatlanra. Ezt az adóhivatal végzi, és normál esetben minden évben felülvizsgálja, január 1-től kezdődően, majd legkésőbb június végéig ki is küldik a határozatot. Mi azonban természetesen nem akartunk egy évet várni, így egy különutas kérelem és némi további ügyintézési díj után, alig másfél hét alatt a kezünkben is volt az igazolás, miszerint ez a terület innentől kezdve lakóingatlannak minősül. Sajnos ezt a papírt pontosan két nappal azután kaptuk kézhez, hogy a banki ügyintézőnk (és mindenki más is, aki átvehette volna az ügyet) elment 5 hetes nyári szabadságra. Így tehát megint a várakozás következett, egészen augusztus közepéig, amikorra már aztán igazán minden szükséges papír a bank rendelkezésére áll.

Viszont az élet még Svédországban sem ennyire egyszerű, ugyebár. :) Mivel mi év közben kértünk soron kívüli módosítást az adóhivataltól, ezért ők ugyan kiadták a hivatalos igazolást a besorolás megváltoztatásáról, de a bank számára látható egységes rendszerben még mindig gazdasági területként szerepel az adott helyrajzi szám, ott majd csak 2021-ben módosul. Ilyen kavarodás esetén pedig egy “mezei” banki ügyintéző már nem dönthet, az ügy továbbításra került a hitelezési ügyek vezetőjéhez, aki vagy nagyon elfoglalt ember, vagy szintén szabadságra ment, de csak bő három héttel később kaptuk a telefont, hogy újra megindult az ügyünk intézése. A jelek szerint nem lesz szükség az időközben kialakított “vészforgatókönyvünkre”, hogy esetleg a régi ingatlanbesorolás szerint, és emiatt számunkra rosszabb feltételekkel kellene felvennünk a hitelt.

Szerencsére az eladó bácsik még a telek leválasztás előtt, már májusban kijelentették, hogy ők tudják, hogy hosszú folyamat elintézni mindent és szeretnének bennünket támogatni abban, hogy minél előbb belezdhessünk a felújításba. Mivel a ház amúgy is üresen állt, így az áram és a hulladékszállítás átíratása után gyakorlatilag nem volt akadálya, hogy belefogjunk a munkálatokba. Ez azt jelenti, hogy június 1-től szabad bejárásunk volt a házba, azóta szinte minden nap ott vagyunk munka után, és dolgozunk. Hogy mit, arról majd egy külön részletes bejegyzést szeretnék írni, de, hogy rövid legyek: bontunk. Mindent.

Ennek a háznak az elmúlt majd’ 100 éve csak arról szólt, hogy modernizálás címén valamit hozzátegyenek. A korábbi tulajdonosok úgy vélekedtek, hogy az előző réteg papír/tapéta/szigetelés/festék eltávolítása teljesen felesleges, jó lesz az úgy is, ha csak ráteszik az újat. Szóval csaknem egy évszázad egymásra épített rétegeitől hámoztuk meg a házat, hogy megmutassa a maga eredetijét. Pár apróság híján ezt a “piszkos” munkát már elvégeztük a nyáron. Most még kicsalogatjuk a bankból az utolsó papírokat, aztán jöhet az építkezés és szépítkezés. Erről tehát hamarosan írni fogok egy beszámolót, hiszen érdekes dolgokat találtunk és volt pár meglepetésben részünk, valamint ott fogom némi képes illusztrációval szemléltetni az eredeti állapotot és a mi terveinket is.

Addig pedig egy kis ízelítő a festési munkák kezdetéről:

NRebeka 1 komment mindennapok lakáshelyzet Svédország
2020. július 07.

Mit rejt a svéd ünnepi szatyor?

A svédeknél is több formája van a fizetésen kívüli juttatásoknak, itt azonban inkább az élelmiszer jellegű ajándékokat részesítik előnyben, szemben a magyarokkal, akik sokszor a munkavállalói költségeket térítik meg (pl. utazási hozzájárulás). A közös céges reggelik, a kollégákkal elköltött ebédek egy-egy nagyobb ünnep előtt, vagy éppenséggel a havi rendszerességgel szervezett csapatépítő programok is mind ebbe a kategóriába tartoznak, és sokat segítenek azon, hogy a munkavállaló megbecsülve érezze magát és a következő napon nagyobb kedvvel menjen be dolgozni.

Az szinte természetes, hogy a farsangi szezonban van közös semla-zás, a nemzetközi kannelbulle napon pedig közös fahéjas csigázás. De egy-egy kolléga születésnapja sem múlhat úgy el, hogy közösen el ne fogyasszanak egy-két princesstårta-t (magyarul hercegnő tortát) a munkatársak. Ebben piskóta, vaníliakrém, málnalekvár és tejszínhab található beburkolva egy marcipánnak kinéző bevonattal, ami szerintem fondant (ez egyfajta cukorbevonat). A boltokban kapható zöld, fehér, vagy rózsaszínű változatban, de a június 6-i svéd nemzeti ünnep idején svéd zászlót mintázó kék-sárga is készül. Persze a svédek kínosan ügyelnek mindenféle diszkrimináció elkerülésére, így a születésnapi céges torta minden esetben zöld :)

10307409.jpg

Viktorék egyes céges rendezvényein előfordul ezen kívül a szendvicstorta is. Ez igazán vicces, mert küllemében pont úgy néz ki, mint egy édes, tejszínhabos torta, csak éppenséggel ez sós: a piskótát kenyér, a krémet vaj- vagy sajtkrém, a gyümölcsöket pedig rák- és lazacdarabok helyettesítik.

smorgastarta-med-rakor-rom-och-kallrokt-lax_7201.jpg

A karácsony és a midsommar előtti utolsó munkanapok ilyen téren is kiemelkedőek; ezeken a rövidített munkanapokon a közös ebéd, és az azt követő évértékelő fika (ez ugyebár a desszertet és a kávét jelenti) mellett általában egy plusz ajándékcsomag, a matkasse is jár mindenkinek. Ez gyakorlatilag a szezonnak megfelelő élelmiszerekkel megpakolt hatalmas bevásárlószatyor, amit jól időzítve, a munkaidő vége előtt kap meg minden dolgozó. A tartalmáról egész nap megy a találgatás a kollégák között, de nagy vonalakban ugyanazt tartalmazza minden évben: a karácsony előtti édes, ánizsos kenyeret, julmust-öt (kólához hasonló, szénsavas, gyógynövényes ital), pepperkaka-t (egy mézeskalácshoz hasonló keksz), tojást, krumplit, kötözött sonkát (ezt itt karácsonykor fogyasztják), mátyásheringet, füstölt lazacot, olajos magvakat (dió, mandula, stb), és még sok más apróságot.

A nyárit pedig kicsivel több, mint két hete kaptuk meg, a következőkkel: újkrumpli, mátyáshering, ecetes-hagymás hering, 2 csomag füstölt lazac, lazacszósz, eper, retek, tojás, friss kapor, tojás, hagyma, tejföl, habtejszín és édes kenyér, azaz minden, ami egy igazán jó midsommar étkezéshez szükséges, és nagyjából 4 főnek elegendő. 

img_3887.jpg

Persze a csomag ellenértékét akár át is utalhatná a cég az alkalmazottainak, de egy-egy ilyen, figyelmesen összeállított pakk sokkal többet ér, mint 1000 korona plusz a bankszámlán.

NRebeka 2 komment vásárlás mindennapok tapasztalatok étkezés külföldi munka
2020. június 26.

Három év Svédországban

Mielőtt nekikezdtem volna ennek a bejegyzésnek átfutottam, hogy mikről írtam egy évvel ezelőtt, a “Két év Svédországban” című bejegyzésemben. Gyakorlatilag a véleményem nem sokat változott azóta, az erre az évre kitűzött céljainkat pedig már majdnem meg is valósítottuk.

Munka terén nem hozott nagy változást a harmadik év; Viktor még mindig a pozíciójában van, és pedig egy kicsit még fentebb léptem, de a lényeg, hogy mindkettőnknek stabil, biztos állása van, amire a koronavírus sem gyakorolt jelentősebb hatást.

Viktor az SFI (svéd nyelvtanfolyam bevándorlóknak) kurzusai után nem folytatta a tanulást, én viszont kis kihagyással mostanra elvégeztem a Grund 1-2-3-4 és a Svenska 1-2-3 tanfolyamokat is, amivel gyakorlatilag az összes létező svéd nyelvi kurzust kimerítettem (legalábbis gimnáziumi szintig). Ezzel azt értem el, hogy jelentkezhetek svéd nyelvű képzésre az itteni felsőoktatási intézményekben, amit nagy valószínűség szerint ki is fogok használni amint letudtuk a házfelújítást és a költözést.

Ugyanis a későbbre tervezett házvásárlást márciusban abszolváltuk, ahogy azt az előző két bejegyzésemben már részletesen leírtam, valamint időközben a telek felosztása is megtörtént, így most már csak az adóhivatalra kell 2-3 hetet várnunk, és a hitel folyósítására. Ezután mehet teljes gőzzel a felújítás, így (pozitív) becsléseink szerint már az “új” házban karácsonyozhatunk. A házfelújításról és az ügyintézés egyéb mozzanatairól még biztosan fogok pár bejegyzést írni, mivel épp ez az aktualitás az életünkben, gyakorlatilag minden szabad percünket ez tölti ki.

A nyelvtanfolyamokról annyit érdemes tudni, hogy aki csak ezeken tud végigmenni, de amúgy nincs lehetősége svédekkel verbális interakciókba bonyolódni, az azért nem fog csodás svéd tudással rendelkezni a végére. A hatékony nyelvtanuláshoz leginkább folyamatosan kommunikációra és nyelvi környezetre van szükség, amit ezek a tanfolyamok - önhibájukon kívül - nem tudnak megvalósítani. Azonban ingyenesek, ezért panaszra nem lehet okunk. Svédországban a felnőttképzés és a felsőoktatás nagy része is térítésmentesen vehető igénybe, ami nagyban megkönnyíti az ember dolgát, ha tovább szeretne tanulni.

A harmadik évünkben már egészen más "problémák" foglalkoztattak bennünket, mint korábban; míg ideköltözésünk után meg kellett szoknunk, hogy a svédeknél leginkább bankkártyával, vagy legalábbis swish-el (egy telefonszámhoz kötött fizető applikáció) fizet mindenki, és a készpénz használata teljesen kikopott. Így teljesen tanácstalanná váltunk, és kissé bosszankodtunk is, mikor a napokban az útszéli eper árus csak készpénzt fogadott (volna) el. Olyannyira ráálltunk a bankkártyás fizetésre, hogy a pénztárca mint olyan teljesen eltűnt a mindennapjaimból, csak és kizárólag akkor veszem elő, ha hazautazok (és mindig megörülök annak az 1-2 ezer forintnak, amit benne találok :) ). Ezek tipikusan azok a helyzetek amiken 3 éve eszünkbe sem jutott volna fennakadni, de úgy látszik, már nagyon elkényelmesedtünk. :) 

A legértékesebb dolog, amit az ideköltözésünknek köszönhetően kaptunk a nyugalom. Hálás vagyok, hogy olyan környezetben élhetünk, ahol mindig is szerettünk volna, nincs jobb annál, mikor kiülhetünk esténként a rengeteg virág közé a teraszunkra, és élvezhetjük a madárcsicsergést vagy a késői napsütést, bármennyire giccsesnek is hat ez. Nem igazán hiányzik a nagyvárosi pörgés, és minden göteborgi vagy stockholmi, meetinggel töltött nap után megállapítom, hogy ha rajtam múlik, akkor soha nem fogok visszaköltözni egy nagyobb városba.

A kertészkedésben is egyre komolyabb babérokra törünk; ebben az évben eper, kétféle málna, borsó, paradicsom, többféle paprika, sóska, fűszernövények és retek került elültetésre, és reményeink szerint teremni is fog mind. A jövő évre már egy üvegház építését is tervezzük, illetve egy komplett veteményeskertet a ház mellé. Mivel a talaj nagyon köves (egy rózsatő elültetéséhez szükséges gödröt is komoly munka volt kiásni) ezért ültetőkereteket készítünk majd a háznál hagyott, másra már nem hasznosítható fából. Akit Svédországban sóska magok érdekelnek, az jövőre már fordulhat hozzánk. :) 

A negyedik évünkre tehát elsősorban a házfelújítást tervezzük, a berendezkedést az új helyre, majd kicsivel később a melléképületek átalakítását, esetleg egy kis vendéglakás kialakítását is. Azután pedig - ha minden jól megy - akár egy saját vállakozás beindítását is elképzelhetőnek tartjuk, de ez még a távolabbi jövő zenéje. Addig is élvezzük amink van, és igyekszünk minél jobb munkát végezni a szép, új házunkon.

img_4102.jpg

NRebeka 7 komment
2020. május 10.

Házvásárlás - 2. rész

Az előző bejegyzést ott hagytam abba, hogy hiába találtuk meg álmaink piros, svéd faházát, mivel a Swedbank úgy döntött, hogy nekik a magyarországi megtakarításunk gyanús, ezért minden korábbi ígéretük ellenére nem álltak szóba velünk lakáshitel ügyben. Így nem volt más lehetőségünk, mint keresni egy barátságosabb bankot.

Mindenekelőtt tehát utána olvastunk, hogy melyik bankról mi az ügyfelek véleménye, kikértük ismerősök tanácsát is, majd elintéztük a bankváltást. Ez egyébként szintén megérne egy önálló bejegyzést, mivel Svédországban mindez meglepően könnyen és gördülékenyen történik. Viszont innentől kezdve sajnos többszörösen is gyötrelmes várakozás következett. Egyrészt hiába kérdeztünk utána mindennek még a szerződéskötés előtt, azért volt bennünk kétség, hogy vajon ez a bank is olyan akadékoskodó lesz-e, mint a Swedbank volt. Másrészt arra vonatkozóan csak a jószerencsénkben bízhattunk, hogy időközben nem veszi-e meg valaki a kiszemelt házat. Egyedüli reményre az adhatott csak némi okot, hogy sem interneten, sem ingatlanközvetítőnél nem hirdették, egyedül a házra kiakasztott tábla jelezte, hogy eladó. A neten hirdetett lakások és házak ugyanis jellemzően néhány hét alatt elkelnek, ráadásul az ajánlattétel során az árak gyakran nem lefelé, hanem felfelé módosulnak, akár 20-30%-kal is többért kelnek el az ingatlanok, mint a meghirdetett ár.

Ha pedig még nem lett volna elég okunk az elbizonytalanodásra, akkor március közepére már teljesen elharapódzott a koronavírus helyzet. Svédország kivételével egész Európa bezárkózott, nemcsak a turizmus állt le egyik napról a másikra, de olyan nagy gyárak is, mint a Volvo, vagy a Scania. Százmillárd koronás mentőcsomagokat állítottak össze a legkülönfélébb gazdasági ágazatoknak, többek között a hitelpiac életben tartására. Elképzelésünk sem volt, hogy ebben a helyzetben a bank vajon örül-e az új hitelkérelemnek, vagy eszük ágában sincs pénzt adni. Egyáltalán mennyire ítélik majd biztosnak az állásunkat és így azt, hogy tudunk törleszteni egy lakáshitelt? Mindenesetre a márciusban esedékes fizetésnap után beküldtük a hitelkérelmünket és vártunk.

Másnap fel is hívott bennünket egy ügyintéző pár kérdéssel, elsősorban azzal kapcsolatban, hogy mik az ingatlan pontos paraméterei, mivel ő más adatokat lát a nyilvántartásban, mint amit mi megadtunk. Ugyanis - ezt még eddig nem említettem - a kiszemelt házunk egy csaknem 10 hektáros telek közepén áll, amin szántó, erdő, gazdasági épület egyaránt megtalálható. A tulajdonosok csak a lakóházat és annak közvetlen környezetét szeretnék eladni (mi pedig nem szeretnénk több hektár fenyőerdőt venni), tehát a területet az eladás előtt le kell választani. Ezt azonban ők még nem tették meg, mivel így nagyobb a mozgástere a leendő vevőnek abban, hogy pontosan mekkora telket szeretne a házzal együtt megvásárolni. Ezen információk ismeretében a bankkal abban maradtunk, hogy ők előbb készíttetnek egy saját ingatlan-értékelést kizárólag a megvásárolandó részre vonatkozóan, ami alapján majd végleges választ tudnak adni a hitelkérelemre. Ha az értékelés legalább akkora összegről szól majd, mint amennyiért meg akarjuk vásárolni, akkor valószínűleg rendben leszünk, de addig sajnos nem tudnak mit mondani.

A bank ingatlanosa másnap ki is jött, felmérte az ingatlan, és ugyan már aznap délutánra elkészítette az értékbecslést, de elfelejtette odaadni a szomszéd irodában ülő hitelügyintézőnek, így mi egy újabb hétvégét izgultunk végig anélkül, hogy előbbre jutottunk volna. Hétfőre aztán kiderült, hogy minden stimmel, pontosan annyit számolt az ingatlanos hölgy is, mint amennyiért el akarják adni a házat, így ha megtörténik a telek leválasztás, akkor minden további nélkül megkaphatjuk a kért hitelt. Szóval már csak azt kellett kideríteni, hogy továbbra is eladó-e a ház.

Felhívtuk tehát a bácsikat, hogy szeretnénk ismét találkozni (miközben az egész világ arról beszélt, hogy mindenki tartózkodjon a felesleges találkozásoktól, különösen idős emberekkel). Láthatóan örömmel fogadtak bennünket, és azt is, hogy március 30-án végül jelentkeztünk, hiszen fél évvel azelőtt azt ígértük, hogy márciusban visszatérünk. A házat egyébként egy dán úriember karácsony előtt megvásárolta volna - de ők megmondták neki, hogy egyelőre arra a fiatal párra várnak, aki októberben járt itt (ezek voltunk mi). Őszintén szólva ez a momentum szinte felfoghatatlanul korrekt volt, és a helyükben én nem biztos, hogy vártam volna két vadidegen emberre, akik pár hónapja szóban megígérték, hogy majd márciusban (talán) visszajönnek és (talán) megveszik a házat. Nem tudjuk, hogy ez a gesztus minek volt köszönhető, de nem lehetünk elég hálásak érte. Ezek után az sem volt kérdés, hogy azonnal beleegyeztünk, amikor a telekleválasztás költségeit (amit egyébként az eladó szokott fizetni) végül belealkudták a vételárba.

A fent leírt készséges hozzáállás továbbra is jellemző volt rájuk. Mikor állapotfelmérést szerettünk volna készíttetni, a kezünkbe nyomták a kulcsot, hogy menjünk, amikor szeretnénk. Megígérték, hogy adnak egy másolatot a vízminőség elemzésből, de nem találták az azonnal iratok között, így “csak” néhány nap múlva kaptuk meg - elmondásuk szerint órákig keresték. Közben türelmesen várták, hogy aláírjuk a tényleges adásvételi szerződést, de minden szavukon és cselekedetükön az érződött, hogy ez már csak formaság, mivel szóban már megállapodtunk egymással.

Felvettük tehát a kapcsolatot egy ügyvéddel, aki a svéd jogrendszerben dolgozik, de beszél magyarul is. Általában az ingatlanközvetítő intézi az adásvételi szerződéseket, így elvileg ügyvéd sem szükséges, a mi esetünkben viszont ugyebár nem volt ingatlanos, viszont a telek leválasztás bonyolította az ügyet. Ráadásul a vonatkozó svéd jogi kifejezésekkel eddig nem voltunk tisztában, ezért is akartuk szakemberre bízni az ügyet, akivel az anyanyelvünkön tudjuk megbeszélni a részleteket, miközben minden részletében tökéletesen svédséggel megszövegezi nekünk a kívántakat.

Ez idő alatt egyeztettünk egy találkozót azzal a mérnökkel is, aki a pincétől a padlásig átnézte a házat. Az ilyen átvizsgálás mindennapos dolog a svéd házak adás-vétele során, és nem is mindig feltétlenül a vevő az, aki megrendeli. Ugyanis az eladó még 10 évig felelősségre vonható az eladott ingatlan esetleges rejtett hibái után, tehát érdekében áll, hogy ezekkel minél alaposabban tisztában legyen, még mielőtt árulni kezdené. A bevizsgálást SBR (a svéd építőmérnöki kamara) tanúsítvánnyal rendelkező szakemberek végzik, és az egyszerű szemrevételezéses felmérésen kívül megrendelhetünk műszeres nedvességmérést, enerigatanúsítványt, célzott hibakeresést, vagy akár radonmérést is. Ha mindezt megspórolná az ember, akkor is van megoldás; bizonyos biztosítók kínálnak olyan biztosításokat, amely fizet az eladó helyett, ha efféle garanciális igény merülne fel.

Nos, a felmérés alapján masszív, szinte hibátlan, jó műszaki állapotú az épület (egyedül néhány ablak cseréje javasolt, amivel mi is tisztában voltunk), a jelentés alapján nyugodt szívvel megvásárolhatjuk. Így tehát nem volt más hátra, aláírtuk az addigra már véglegesített szövegű szerződést, és átutaltuk a bácsiknak a foglalót. Másnap beadtuk a Lantmäteriethez (a svéd földhivatal) a telek leválasztási kérelmet, ami szintén egy hosszabb folyamat, ezért most megint pár hónap várakozás következik.

Ez azonban már nem feszült, hanem boldog várakozás. Közben lesz időnk alaposan megtervezni a felújítást, burkolatokat és színeket válogatni és persze utánajárni a szükséges szakembereknek. De a legfontosabb, hogy a miénk lett álmaink háza. :)

unnamed.jpg

NRebeka 8 komment
2020. május 08.

Házvásárlás - 1. rész

Svédországba költözésünk legnehezebb része az volt, hogy lakást találjunk magunknak. Viszont amint ezt sikerült megoldanunk - óriási szerencsével, fél év után sikerült första handos szerződést kötnünk - máris elkezdtük tervezgetni a hosszú távú jövőt, ami természetesen egy saját ház vásárlása volt. Miközben fogalmunk sem volt még az itteni építési módokról, vagy ingatlan árakról, azért kialakult bennünk egy kép, ahogy békésen éldegélünk majd egy karácsonyi képeslapra illő piros-fehér faházban. Sőt, nem is olyan messze tőlünk, egy mellékúton találtunk is egy “referencia-házat”, amire mindketten azt tudtuk mondani, hogy valami ilyet szeretnénk. Akkor azt mondtam Viktornak, hogy bárki is lakik itt, remélem mire házat akarunk venni, addigra pont meghal (ezért utólag is elnézést kérek), és mi azonnal lecsaphatunk rá.

Nagyjából másfél évvel ezelőtt el is kezdtünk ház hirdetéseket nézegetni, elsősorban akkor még azért, hogy felmérjük az árakat, a lehetőségeket és persze egymás elképzeléseit is. Körülbelül fél évvel és néhány száz hirdetés átböngészésével később már egészen pontosan körvonalazódott, hogy mit szeretnénk, miben vagyunk hajlandóak kompromisszumot kötni, és milyen a kínálat a számunkra még elfogadható árkategóriában. Természetesen annak is utána kellett járnunk, hogy mik a lehetőségeink, mikorra tudjuk összeszedni a szükséges önerőt, és mekkora lakáshitelt kaphatunk. A banknál szerencsére megnyugtattak bennünket, hogy a jelenlegi fizetésünkkel és a megtakarításainkkal bőven lehetséges lesz majd a terveinkben szereplő vásárlás és felújítás finanszírozása.

Na de milyen házat is szerettünk volna? Mindenképpen tradicionális svéd faházat, lehetőleg pirosat (pontosabban faluröd színűt), nagyjából 100-150 négyzetmétereset, illetve 3 szobásat. Ha pedig fel kell újítani, az kifejezetten előnyös, mivel rájöttünk, hogy olyan felújított, azonnal beköltözhető házat sosem fogunk találni, ahol pontosan a mi ízlésünk szerinti konyhabútor, padlóburkolat, falfestés, nyílászárók, stb. vannak. Nem beszélve a fürdőszobáról és WC-ről, ugyanis a svédek ízlése ezen a téren lényegesen… khmm… puritánabb a miénknél. Szóval ha úgyis kicserélnénk egy csomó mindent, akkor minek vegyünk egy jó állapotút, drágábban? Mivel szívesen belevágnánk egy renoválásba, és remélhetőleg segítségünk is lesz hozzá, miért ne csinálnánk meg mi magunk? Így a végén egy olyan otthonunk lehet majd, ahol az utolsó csempével bezárólag minden a mi ízlésünket tükrözi, és nem kell (túl nagy) kompromisszumokat kötnünk.

Elkezdtük tehát komolyan és célzottan keresni álmaink házát, amire majd ajánlatot tehetünk. Beállítottuk a hirdetésfigyelőt, minden egyes újonnan felkerülő hirdetést alaposan átolvastunk, és megállapítottuk, hogy ez hosszú folyamat lesz, mert talán ha 3-4 olyan ház jött szembe 6 hónap alatt, ami tetszett is, és meg is felelt nekünk. Egyetlen egynél foglaltunk időpontot is, hogy megnézhessük, de sajnos még a bemutatás előtt eladták az ingatlant.

Egy október végi napon aztán szólt az egyik svéd barátunk, hogy tud egy eladó házat, ami talán érdekelhet bennünket, viszont nincs fent a hirdetési oldalakon, így közvetlenül a tulajdonossal kellene felvennünk a kapcsolatot. Tudni kell ugyanis, hogy a svédeknél általában nem a tulajdonos árulja a házat személyesen, hanem rábízza ezt egy szimpatikus ingatlanirodára, akik aztán minden szükséges papírt beszereznek, csodás fényképekkel, drónos fotókkal, alaprajzokkal, és szakszerű hirdetéssel csábítják az esetleges vevőket, intézik a bemutatást, a licitet, és végül a szerződést is. 

Ezúttal viszont közvetlenül hívtuk fel az eladó ház tulajdonosait, két 78 éves (ikerpár) bácsit. Kicsit nagyothallók, és a lehető legborzasztóbb skånei tájszólást beszélik, amit valaha hallottunk. (Ez körülbelül olyan, mintha egy valakit, aki csak pár éve kezdett el megtanulni magyarul, elküldenénk egy nyugat dunántúli faluba, egy ottani idős bácsihoz, hogy beszélgessenek az eladó házáról.) Így aztán, biztos ami biztos, a ház megtekintésre vittük magunkkal a tippadó svéd barátunkat is, aki érteni is fogja azokat az építészeti kifejezéseket, amiket mi nem tudunk, ráadásul tud segíteni nekünk a ház állapotának általános meghatározásában is, hiszen ő maga is pár éve vett és újított fel egy hasonló faházat.

Nos, kiderült, hogy ez pontosan ugyanaz a ház, amit a bejegyzés legelején említettem, hogy három évvel ezelőtt kinéztük magunknak. Plusz az elsőre komornak tűnő bácsikról is kiderült, hogy nemcsak barátságosak, de olyan kevés alkalmuk van másokkal beszélgetni, hogy ha idegenekkel találkoznak, akkor gyakorlatilag addig tudnak mesélni bármiről, amíg csak az embernek van kedve hallgatni őket. A házat korábban kiadták albérlőknek, de azok kiköltöztek, ezért most úgy döntöttek, hogy eladják. A ház pedig valóban maga álmaink háza, mindenben megfelel annak, amire szükségünk lenne, ráadásul árban is stimmel. Azok, amik a legnagyobb költséget jelenthetnénk, rendben vannak rajta: szerkezetileg stabil, néhány éves a szigetelése és a nyílászáróinak a többsége, a tetőfedés szinte vadonatúj. A nekünk szükséges helyiségeket kényelmesen ki tudjuk alakítani benne, a melléképületben pedig elférnek az autók is. Plusz van egy - legalábbis számomra - megfizethetetlen extra benne: a konyhában egy eredeti, hibátlan állapotú kemence. (A másik ilyen extra a mohás kőkerítés lenne a kert mögött, az sajnos itt nincsen.)

Hogy szeretnénk megvenni a házat, azt lényegében azonnal eldöntöttük. Azért aludtunk rá egyet, majd megmondtuk a bácsiknak, hogy ez innentől már csak a bankon múlik, rajtunk nem, mi döntöttünk.

A banknál aztán jött a hidegzuhany. Ugyanaz az ügyintéző, aki nem egészen egy évvel ezelőtt biztosított minket arról, hogy minden rendben lesz majd, most kifejezetten ridegen tájékoztatott, hogy nem látják áttekinthetőnek a megtakarításaink eredetét, és nem óhajtanak hitelezni nekünk. Arról a Swedbankról van szó, amiről 2019 elején kiderült, hogy több milliárd koronás nagyságrendű pénzmosásba keveredett bele. Ők viszont most úgy gondolták, hogy a mi - nem milliárdos, még csak nem is millió koronás nagyságrendű - Magyarországról hozott, papírokkal igazolt megtakarításaink eredete tisztázatlan, mondhatni pénzmosás gyanús. Úgyhogy ezúton üzenném mindenkinek, hogy ha Svédországon kívüli forrásból is van akár csak egy koronája is, akkor semmiképpen se a Swedbankot válassza bankjának. 

Nem maradt más lehetőségünk, minthogy visszamentünk a két bácsihoz, elmeséltük nekik, hogy mi történt, és megmondtuk, hogy mi ugyan továbbra is szeretnénk megvenni a házat, de sajnos most előbb mindenképpen keresnünk kell egy normális hozzáállású bankot, képezi ott néhány hónapnyi számlatörténetet, és azután újra próbálkozhatunk a hitelkérelemmel. Szóval majd márciusban ismét jelentkezünk náluk, mivel pillanatnyilag nem kötelezhetjük el magunkat úgy, hogy nem tudjuk biztosan, megkapjuk-e a kért hitelt. Ha pedig időközben bárki más jelentkezne a ház megvételére, és megállapodnának vele, akkor természetesen nem tudunk mit tenni...

Folytatása hamarosan következik. :)

NRebeka Szólj hozzá! vásárlás árak tapasztalatok ügyintézés lakáshelyzet Svédország
2020. április 03.

Mennyire vagy tipikus svéd?

A koronavírus miatt szinte csak negatív híreket lehet olvasni, így gondoltam, hogy jót tenne egy kis vidámság is, legalább itt, a blogon - egy alapvetően komoly statisztika képében, amit azonban nem kell vérre menően komolyan venni. Jöjjön hát egy kis összefoglaló, ami alapján mindenki megtudhatja, hogy pontosan mennyire jellemzőek rá egy átlag svéd életének momentumai. Az általánosságok után pedig megtalálhatóak a specifikusan férfiakra és nőkre vonatkozó adatok is.


A legátlagosabb svédek akkor lehetünk, ha a vezetéknevünk Svensson vagy Andersson - ami valljuk be, a magyaroknál nem éppen gyakori. :) De ha egy kertes házban élünk máris potenciálisan “átlagos svédnek” számíthatunk. Statisztikailag átlagos svédként mindenképpen van egy macskánk, akit lehetőség szerint Majának hívnak. Továbbá van 1,8 db gyermekünk is (akik csütörtökön születtek!), imádjuk a bolognai spagettit és persze a zöldséglevest is. A vacsorához mindig vizet iszunk és a felhajtónkon parkol legalább egy Volvo. A napi híreket az interneten olvassuk és a kanapén ülve leginkább a Youtube-ot vagy valamelyik TV csatornát nézzük. Nos, kire mennyire illik a leírás, hány százalékban számít átlagos svédnek a fentiek alapján? :) 

svensson.jpg

 

De ha ez nem lenne elég, nézzük a nemek szerinti részleteket:

Svéd férfi? Akkor...

  • Larsnak hívják
  • 180 cm magas és 84 kg
  • 40 éves és még 42 évet fog élni
  • az első házasságát 36 évesen kötötte és 11 év után vált el
  • az első gyermeke 32 éves korában született
  • legmagasabb végzettsége a középiskola
  • értékesítőként dolgozik
  • 37 percet tölt naponta sporttal, vagy legalábbis a szabad levegőn
  • 2 órát és 57 percet tölt naponta bevásárlással, házimunkával, a gyerekeivel vagy idős szülei ápolásával

Svéd nő? Akkor…

  • Annának hívják
  • 166 cm magas és 69 kg (saját megjegyzés: ennyit arról, hogy minden svéd nő magas és sovány)
  • 42 éves és még 43 évet fog élni
  • 34 éves korában házasodott először, és 11 év után vált el az első gyermeke 29 éves korában született
  • felsőfokú képzettsége van, legalább 3 évig tanult a gimnázium elvégzése után
  • egészségügyi vagy ápolási területen dolgozik
  • 35 percet tölt naponta sporttal
  • 3 órát és 44 percet tölt naponta bevásárlással, házimunkával, a gyerekeivel vagy idős szülei ápolásával
NRebeka 2 komment
2020. március 20.

Koronavírus intézkedések

Akik unják már, hogy pillanatnyilag a csapból is a koronavírus folyik (szerencsére nem szó szerint), azoktól előre is elnézést kérek, de érdekesnek tartottam összegyűjteni, hogy Svédországban milyen intézkedésekkel próbálják kézben tartani, vagy legalábbis segíteni a járvány révén kialakult helyzetet, és igyekeznek elejét venni a későbbi gazdasági problémáknak. A helyzet percről percre változik, az alábbiak a péntek déli (03.20) állapotot tükrözik.

Eltörölt fizetetlen betegnap

Svédországban eleve nem olyan szigorúak az enyhébb betegségekre vonatkozó táppénzes szabályok, mint Magyarországon. Alapesetben legfeljebb 7 napig otthon maradhat az, aki betegnek érzi magát, anélkül, hogy orvoshoz kellene mennie igazolásért. De, hogy ez senkit ne ösztönözzön indokolatlan extra-szabadnapokra, ezért az ilyen betegségek első napjára nem jár pénz, és csak a második naptól érvényes a fizetett betegszabadság. A koronavírusra való tekintettel azonban ezt a szabályt átmenetileg módosították, és már az első nap is fizetett nap, annak érdekében, hogy inkább mindenki otthon maradjon, aki csak kicsit is betegnek érzi magát. A 7 napos orvosi igazolás nélküliséget pedig 14 napra emelték fel. Ez azokra is vonatkozik, akiknek azért kell otthon maradniuk, mert a gyerekük betegedett meg.

Teszt, mielőtt telefonálnánk az orvosnak

Mielőtt elkezdenénk hívogatni az amúgy is leterhelt egészségügyi számot, van lehetőség kitölteni egy kérdőívet online, ami a tünetekre, életkorra és egyéb betegségekre fókuszálva ítéli meg, hogy szükségünk van-e segítségre, vagy otthon is átvészelhetjük a betegséget. A teszt végén több lehetőséget is felajánl az oldal, ahol tájékozódhatunk, illetve kiemelik, hogy a tünetek súlyosbodása esetén mindenképpen lépjünk kapcsolatba a szakemberekkel (https://corona.sll.se/).

Vállalatok pénzügyi támogatása

Annak érdekében, hogy minél kevesebb alkalmazottat kelljen elbocsátani, egy egészen egyedi támogatási rendszert dolgoztak ki, melyre 300 milliárd koronát különítettek el. Ha a vállalat úgy dönt, hogy legalább csökkentett munkaidőben tovább alkalmazza a dolgozóit, akkor a munkabérrel kapcsolatos költségek jelentős részét átvállalja az állam, miközben az alkalmazott eredeti fizetése alig csökken.
Pl. ha valaki 100%-os munkaidő helyett csak 40%-ban dolgozik tovább, akkor a fizetése csupán 7,5%-kal lesz kevesebb, de a munkaadó költségei 53%-kal lesznek alacsonyabbak, a különbözetet pedig az állam állja.

A kultúra és a sport támogatása

500-500 millió korona azonnali támogatást nyújt az állam mindkét területnek. Az összeg pontos szétosztásáról és felhasználásáról még nem született döntés, de fontosnak érzik, hogy az fenti két területen dolgozók segítséget kapjanak, mivel szinte teljesen megszűnt a kultúrális- és sportélet az országban.

Munkavégzés otthonról

Ahogyan a legtöbb országban, úgy a svédeknél is többször külön kihangsúlyozta a miniszterelnök, hogy akinek csak van rá lehetősége, engedje a dolgozóit home office-ban dolgozni, különösen azokban a nagyvárosi régiókban, ahol nagy számban fordultak elő megbetegedések. 

Szünetelő termelés

Több nagy gyár is leállt a munkával Svédországban a vírus terjedésének visszafogása érdekében. Az irodai munkát végzők természetesen otthonról dolgozhatnak, de csökkentett munkaidőben, a fizikai munkát végzőknek pedig kötelező otthon maradni. A Volvo például 10 napos szünetet rendelt el, ami idő alatt a dolgozók nagy része a már fent említett metódus alapján kapja a bérét. Tehát aki 60 százalékra csökkentett munkaidőben dolgozik a jövőben az a fizetésének a 94%-át kapja kézhez. Ez körülbelül 20.000 embert érint csak a Volvonál.

 Külön nyitvatartás időseknek

Több áruház is bevezette, hogy a szokottnál egy órával korábban kinyitnak, és ebben az időszakban csak a kiemelt rizikócsoportba tartozó idős embereket engedi be vásárolni, hogy ezáltal is minél kevesebb emberrel kerüljenek kapcsolatba.

 Újra-engedélyezett védőmaszk

Még a 90-es évek elején legyártottak, és különböző szerveknek szétosztottak mintegy 750 ezer speciális védőmaszkot, vészhelyezetek esetére. Később azonban ezeknek a használatát megtiltották, mivel a maszkok tervezése még az EU-s idők előttre nyúlik vissza, így ezek nincsenek ellátva a biztonságos használatot tanúsító CE jelöléssel. Most a koronavírus kapcsán az MSB (olyasmi, mint a magyar Katasztrófavédelem) szerette volna átmenetileg újra elővenni ezeket a maszkokat, hiszen előfordulhat, hogy szükség lesz rá. Az Arbetsmiljöverket (többek között munkavédelmi ügyekkel foglalkozó hatóság) azonban ehhez továbbra sem akart hozzájárulni. Végül sikerült megegyezésre jutniuk, így ez a több százezer CE jelölés nélküli maszk átmenetileg mégis elérhetővé vált a mentők, tűzoltók, a rendfenntartó erők, illetve az egészségügyben dolgozók számára. 

Iskolabezárások

Iskolabezárásokra egy jó darabig nem került sor. Elsősorban azzal indokolták, hogy az iskolai fertőzés-terjesztés kockázata sokkalta kisebb, mint annak a veszélye, hogy fontos helyekről, pl. az egészségügyből vonnának el ezzel dolgozókat, akik kénytelenek lennének otthon maradni a gyerekeikkel. Végül is csak a gimnáziumi szintű intézmények zártak be - pontosabban tértek át távoktatásra. A hírek szerint tervezik az általános iskolák bezárását is, de erről konkrét döntés még nem született. 

Tájékoztatás

Szintén nem csak Svédországra, hanem az egész világra jellemző, hogy részletesen és folyamatosan tájékoztatják a lakosságot, hogy mely régiókban hogyan alakul a fertőzöttek és ápoltak száma. A közszolgálati média, az SVT ezen kívül a honlapján most már hetek óta nonstop fogadja az olvasók kérdéseit, és habár sokan nem a legkedvesebb stílusban küldik be, hogy mire lennének kíváncsiak, illetve olyasmiket kérdeznek meg újra és újra, amihez csak pár sorral kellene lejjebb görgetni, a szerkesztők becsülettel és folyamatosan válaszolnak akinek csak tudnak.
Egyébként a svédek annyira fontosnak tartják a pontos informálódást, hogy többek között még az állam hivatalos tájékoztató oldalán is olvashatóak külön arra vonatkozó tanácsok, hogy hogyan beszéljenek a szülők a kisgyerekeikkel a helyzetről, anélkül hogy megijesztenék.

És ami NEM történt:

Bár sokan kritizálták a kormánynak ezeket a döntéseit, de a legtöbb országgal ellentétben a svédek egyelőre nem zárták le a határaikat, a fent említett iskolákon kívül nem zártak be intézményeket. Rendezvényeket csak 500 fő felett nem szabad megtartani. Szintén sok negatív kritikát kaptak amiatt, hogy - az egészségügyre zúduló terhelés csökkentése érdekében - a vírustesztet kizárólag a súlyos tüneteket mutató betegeken, illetve a orvosi személyzeten végzik el. Akinek enyhébb tüneteik vannak, amik nem szorulnak orvosi ellátásra, őket csak önkéntes otthoni karanténra szólítják fel.
A boltokban időnként meglepően le vannak fogyva a liszt, cukor, és előre csomagolt kenyér polcok, de ész nélküli felvásárlásokkal nem lehet találkozni. Mi egyedül egyetlen boltban láttunk üres WC papír polcokat.
Az éttermek továbbra is nyitva tartanak, bár esetemben rövidített nyitvatartási idővel, amit leginkább a forgalom drasztikus visszaesése miatt kellett bevezetni.
Munkahelye egyelőre mindkettőnknek van, és reményeink szerint ez így is marad, viszont most kifejezetten örülök neki, hogy normálisan bejelentve tudunk dolgozni, és, hogy mindkettőnknek van munkanélküli biztosítása, amin keresztül akkor is kapnánk a fizetésünk 80%-át 6 hónapig, ha elveszítenénk az állásunkat.

img_2606.jpgPersze van, aki koronavírus idején sem stresszeli a halálba magát...:)

 

 

NRebeka Szólj hozzá!
2020. február 29.

Kirándulás a norvég fjordoknál

Pár héttel ezelőtt az interneten olvasgattam a norvégiai Sogne-fjord partján fekvő Flåmról, amit persze rögtön meg is mutattam Viktornak, hiszen mindkettőnk régi vágya volt eljutni a norvég fjordokhoz. Mivel elég sok szabadságunk maradt még az évben (a svédeknél a szabadságokat április 1-től március 31-ig tartják számon) ezért gyorsan meg is szerveztünk ide egy hosszú hétvégét, gyakorlatilag napra pontosan egy évvel a tavalyi kirunai látogatásunk utánra. Így tehát a sarkkörön túli élet és a sarki fény után most megnézhettük a világ második legnagyobb fjordját (a listavezető egyébként Grönlandon található). 

A valamivel több, mint 800 kilométeres távnak autóval vágtunk neki, hiszen útközben is rengeteg a látnivaló. Az útvonaltervező szerint nagyjából 9 és fél órás lenne az út, amit eleve kicsit többre számoltuk a pihenőkkel, végül azonban kereken 11 óráig tartott, leginkább az időjárási viszonyok miatt. 

Ciara idején mentünk, Dennis idején jöttünk, de mégcsak nem is ez nehezítette meg a dolgot. Úgy is mondhatnám, hogy az első 700 kilométeren tartottuk a tervet, viszont a végét egyre lassabban és lassabban, végül már csak lépésben közlekedve tudtuk megtenni. A problémát a nyáron gyönyörű, télen meglehetősen problémás 52-es út jelentette, ami egy nagyjából 900 m magas hágón vezet keresztül. Először csak az út mellett voltak az autónál is magasabb hófalak, aztán maga az aszfalt is eltűnt a letaposott hó és jég alatt, majd jöttek a hóátfúvások is, ami időnként hosszú másodpercekre teljesen eltakarta a kilátást - és az utat is. Végül mégis a lefelé vezető utolsó szakasz bizonyult a legrosszabbnak, ahol a hajtűkanyarokkal tűzdelt, 9%-os meredekségű tükörjégen kellett - szó szerint - lekorcsolyázni a másfél tonnás autóval. Védőkorlátból pedig nem sok volt, így nem csodálom, hogy Viktor úgy jellemezte ezt az útszakaszt, mint “élete legborzalmasabb autó útját”, ahol “időnként olyan halálfélelme volt, mint még soha kormány mögött”. Ezen a szakaszon az addig még szembejövő kamionok is elmaradtak, és hamarosan ki is derült, hogy miért: ott álltak hosszú sorokban a meredek jeges emelkedőn, és nagyon tanácstalan sofőrök járkáltak fejvakargatva a járművek körül, mivel se előre-, se visszamenni nem tudtak, és valahogy mindegyiknek fel kellett ügyeskednie a hóláncot, hogy egyáltalán esélyük legyen tovább haladni.

 

Kicsit előre ugorva az eseményekben: mikor visszafelé jöttünk, annyit rosszabbodott az időjárási helyzet, hogy erre az útra már csak konvojokban engedték fel az autósokat, így mi a hosszabb, de kevésbé “izgalmas” E16-ost választottuk, ahol szintén voltak hóátfúvásos, jeges részek, de meredek emelkedők és hajtűkanyarok nélkül. (Egyébként ez az Oslot Bergennel összekötő E16-os út csak a térképen néz ki egy komoly főútvonalnak. Itt-ott másfél sávra szűkül az egész, másutt hepehupás az út, és végig 60-as és 70-es sebességkorlátozások tarkítják.) Hazafelé inkább a svédországi szakaszon jöttek a kihívások, Dennis széllökései gyakorlatilag úgy tették egy sávval odébb az autót az autópályán, mintha egy tollpihe lenne. A vihar miatt az Uddevalla hidat is lezárták (ez teljesen bevett dolog, minden nagyobb hidat lezárnak vihar idejére), így egy kis kitérőre is kényszerültünk. Később, már Göteborgnál pedig az ablaktörlő leggyorsabb fokozata is alig-alig bírta törölni az esőmennyiséget.

Tehát az oda- és visszaút igencsak izgalmakkal telire sikeredett (Viktor szerint épp csak hurrikánban nem vezettünk), viszont cserébe a teljes flåmi tartózkodásunk alatt csodálatos időnk volt, szinte állandó napsütéssel, eső- és szélmentesen. Lent a fjord partján napközben plusz 4-6 fok volt, de fent a hegyekben sem ment -3 fok alá a hőmérséklet. 

Az izgalmas úthoz az is hozzátartozik, hogy körülbelül 250 km-t vezettünk alagútban. Többek között volt szerencsénk többször is áthaladni a világ leghosszabb közúti alagútján, a Lærdal tunnel-en, ami majdnem 25 km hosszú. Csak pár vasúti alagút van a világon, ami még ennél is hosszabb, így ez egy egészen elképesztő építmény. Az alagutat 2000-ben adták át, és a névadó Lærdal települést köti össze Aurlandsvangennel, ahol a szállásunk is volt. Ez az alagút tette lehetővé, hogy az Oslo-Bergen táv komp nélkül járható legyen azokban az időkben is, amikor a havas hegyi utak nem alkalmasak közlekedésre. Öt évnyi munkával összesen 2 és fél millió köbméter sziklát távolítottak el, hogy ez létrejöhessen, és átszámítva hozzávetőlegesen 41 milliárd forintba került. További érdekessége a Lærdal alagútnak, hogy nincs vészkijárata (hiszen több, mint 1600 méternyi szikla magasodik felette). Baleset esetére 125 méterenkén tűzoltó készülékek, 250 méterenként pedig segélyhívó telefonok vannak kitéve, illetve 15 olyan kibővített rész van, ahol egy nagyobb busz/teherautó is meg tud fordulni, így ha baj van, akkor a “fordulj meg és hajts ki” felirat jelenik meg mindenhol az alagút kijelzőin. Továbbá pihenőhelyeket is kialakítottak, a szemet pihentető különleges megvilágítással. Szintén a biztonságot szolgálja, hogy a GSM hálózat a teljes alagútban működik. 

A levegő minőségét a világon egyedülálló módon egy légtisztító erőmű segítségével garantálják: a művelet során az alagútból származó szennyezett levegőből kivonják a nitrogén-dioxidot. Két nagy ventilátor vezeti ki a szennyezett levegőt, amelyeken elektrosztatikus szűrőket helyeztek el, ezek megtisztítják a szabadba távozó levegőt a portól és a koromtól. Számunkra még külön érdekes megfigyelés volt, hogy miközben az alagút két bejáratánál 0 fok körüli volt a hőmérséklet, addig a közepén 20 fok feletti meleg volt.

2020_02_16_08_49_24_974.jpgPihenő a Lærdal alagútban

Szóval ennek a kalandos útnak a végén, közvetlenül az alagút kijáratánál megérkeztünk Aurlandsvangenbe. A település a hegyoldal lejtőire épült, így szinte minden háznak csodás kilátása nyílik a fjordra és a túloldalon magasodó meredek hegyekre. Gondolom mondanom sem kell, milyen fantasztikus érzés reggel a teraszon (vastag kabátban) kávézni úgy, hogy ez a kilátás tárul a szemünk elé.

img_2130.jpg

Általában szeretünk hotelekben megszállni, ahol legalább a reggelivel nem kell törődnünk (hiába, mi ilyen kényelmes népek vagyunk), de itt most nem találtunk megfelelőt, úgyhogy a Winjum apartmanjaira esett a választásunk. A szezon ugyanis csak áprilistól szeptemberig tart, szóval ilyenkor sok hotel és étterem egyszerűen zárva tart (sőt, mint kiderült, ilyenkor zajlanak a nagy felújítások). Így tehát a napi étkezésünket a település egyetlen boltjának, az egyébként nagyon jól felszerelt Sparnak a kínálatára alapoztuk. Viszont mivel Norvégia nagyon drága ország, ezért így magunkra főzve is legalább annyit költöttük élelmiszerre, mintha mondjuk Olaszországban napi háromszor étteremben ettünk volna, nem visszafogva magunkat. Persze ezt nem panaszként írom, mivel fel voltunk erre készülve, de akkor is kicsit mellbevágott, hogy például 10 dkg csirkemellsonka 1200 Ft, egy zsemle kb 400 Ft, vagy, hogy egy 0,33 l-es kóla 600 Ft egy közönséges Sparban.

Sajnos csak a harmadik napon fedeztünk fel egy kiváló helyi pékséget, a Marianne Bakerit. Hosszú idő óta először itt ihattunk igazán jó kávét, a helyi kecskesajttal töltött kenyérlepényük pedig életem legjobbja volt, ezt túlzás nélkül állíthatom. Eddigi tapasztalataim alapján kecsketejet inni, vagy az ebből készült termékeket enni olyasmi élmény volt, mintha közvetlenül egy koszos kecskét nyalogatnék. Viszont ennek egyáltalán semmi rossz kecske-íze nem volt! Természetesen éreztem, hogy nem egy sima tehéntejből készült sajt van benne, de csak jó értelemben véve volt némi kecske-ízjegy benne, krémességre pedig verte az összes eddig általam kóstolt sajtot. A pékség tulajdonosa lehetőség szerint minden alapanyagot helyi termelőktől szerez be, így a kecskesajt természetesen a szomszédos, de világszerte híres Undredalból származik.

Undredal szintén a Sogne-fjord (pontosabban ennek oldalága, az Aurland-fjord) partján fekszik, és az UNESCO világörökség program egyik helyszíne. (Sajnos épp ottjártunk napján égett le az egyik parti csónakház, de szerencsére a tűz nem terjedt tovább más épületekre.) A falunak alig 100 lakosa van, viszont 350 kecskéje. Ez egyébként jellemző az egész környékre, hiszen a turizmus fellendülése előtt sok minden más megélhetési forrás nem volt. A hegyeket megművelni nem lehet, nagyobb állatot tartani legelő híján nem lehet, a sziklás talajon nem sok fa nő, de azokat is macerás lenne eljuttatni a hajókig… viszont kiválóan lehet kecskét tartani. Megeszik bármit, bírja a hideg időt, elboldogul a meredek hegyoldalakon is, elcsatangolni viszont nem tud. További érdekessége a falunak, hogy 1988-ig nem volt szárazföldi összeköttetése a külvilággal, kizárólag hajóval lehetett megközelíteni. (Nagyon ritka, kemény teleken előfordult, hogy a fjord egy része befagyott, ilyenkor lovaskocsik jártak a jégen a hajókig.) Így talán már érthető, hogy miért olyan finomak a sajtjaik, hiszen temérdek idejük volt kikísérletezni a legjobb receptúrát.

Azt, hogy ezen a környéken mindig is a hajó volt a legkézenfekvőbb közlekedési mód, azt mi sem jelzi jobban, mint hogy a fjord-parti települések végig, több száz kilométeren át ugyanazt a nyelvet beszélik, ugyanazokat a kifejezéseket használják, viszont a parttól távol eső, völgyekbe beékelt kis falvakban egészen egyedi dialektusok alakultak ki. (Viszont azt örömmel állapítottuk meg, hogy svéd nyelvismeretünkkel minden gond nélkül el tudunk beszélgetni egy norvéggal.)

Ezeket az érdekességeket az a helyi lány mesélte el nekünk, aki a fjord-szafarin volt a vezetőnk. Ez egy (szintén) drága program, de igazán megéri. A lényege, hogy egy nagyra nőtt, gyors motoros csónakkal (12 fő + a vezető) visznek ki túrázni a fjord vizére - előtte azonban beöltöztettek minket mindenféle védőruhába. Ahogy mondani szokás, ha megettek volna minket a farkasok, egy hétig csak ruhát találtak volna utánunk. A körülbelül másfél órás program csak vízi túrát tartalmaz, a két és fél órásba pedig egy undredali kecskesajt kóstolás is beletartozik. Mi igazán szerencsés kézzel foglaltunk a péntek reggeli túrára, ugyanis rajtunk kívül senki más nem jött, így gyakorlatilag felár nélkül kaptunk egy privát túrát. Eleinte kicsit ódzkodtunk a motorcsónaktól egy ilyen békés környezetben, de a vezetők nagyon értik a dolgukat, pont a megfelelő sebességgel haladnak és a legjobb helyeken állnak meg. Ahogy a mi vezetőnk mondta: ő már legalább 2000 alkalommal volt itt kint, minden egyes sziklát és fát ismer, így azonnal észreveszi, ha valami különleges történik. A túránkon nem is kevés ilyennel találkoztunk: a mindennaposnak számító káprázatos vízesések és kristálytiszta víz mellett egészen közelről láthattunk egy hatalmas rétisast (ezt a skandinávok tengeri sasnak hívják), a parti sziklákon napozó fókákat (kísértetiesen hasonlítanak a lusta, kövér macskákra), és néhány disznódelfint is. Illetve ez utóbbiaknál túlzás azt állítani, hogy láttuk őket, inkább csak a néha kibukkanó testrészeiket volt alkalmunk megfigyelni. Minden alkalommal olyan közel mentünk, amennyire csak lehetséges volt anélkül, hogy az állatokat zavarnánk. A lány mesélte, hogy néhány éve orkát (más néven kardszárnyú delfint) is látott itt, de az igazán ritkaságnak számít. A fjord egyébként ezen a szakaszán “csak” 600-700 méter mély, de a fő ágban nagyjából 1000-1300 méter.

A másik lehetőség a fjordra való kihajózásra az elektromos sétahajózás. Árát tekintve az sem sokkal olcsóbb, viszont az kijelölt útvonalon és menetrend szerint jár, a fjord-szafari viszont teljesen a pillanatra és az utazókra van szabva: ha felbukkan egy delfin, akkor követik, ha fókák vannak a parton, akkor oda irányítják a csónakot. Mindemellett az általunk választott opciónál ugyanott végződik az út, mint ahonnan elindultunk, míg a másiknál egy busszal lehet visszajutni a kiinduló állomásra, ami sajnos 5 perccel a hajó érkezése után indul, tehát a végállomáson szétnézni esély sincsen. Éppen ezért oda már autóval mentünk el, ahol a legérdekesebb látványosság egy rekonstruált viking falu.

Ezt a viking települést egy utazó kereskedő álmodta meg, akit mindig is nagyon érdekelt a vikingek története. A falut már 1994-ben megtervezték, azonban csak pár éve kaptak engedélyt az építésre, így a bővítés folyamatosan zajlik. A hely kitalálója pedig maga is a faluban él – az egyik viking házban, ami majdnem a korabeli állapotoknak megfelelően van berendezve. Persze ne legyenek illúzióink, neki is be van vezetve az áram a házába – de a 21. századi körülményekhez képest tényleg nomád módon él. Az érkező csoportoknak – legyen akár csak 2 ember is – részletes és érdekes előadást tart a viking életmódról és mondavilágról. Mint megtudhattuk, vikingnek az akkori népességnek csupán körülbelül 1%-át nevezték, azokat, akik jobb megélhetési nem találtak annál, mint hogy távoli földekre hajózva fosztogassanak. A korabeli szokásrend ugyanis az volt, hogy a családfő halálakor a legidősebb fiú örökölt mindent. A lányokat férjhez adták, a többi fiúgyermek azonban egy lyukas garast sem látott a családi vagyonból, mehettek, amerre láttak. Így sokuknak nem volt más választása föld és betevő nélkül, mint máshol keresni a boldogulást. 

img_2195.jpgViking-idegenvezetőnk

Az utunk során gyakorlatilag folyamatosan olyan kilátásban volt részünk, amit általában csak képeslapokon látni, mégis tudta tetézni ezt az élményt az, amikor felautóztunk a Stegastein kilátóhoz. Ez Aurlandsvangen felett, majdnem a hegy tetején található, és innen tökéletes a panoráma a vízre és a környező hegyekre is. Mindemellett teljesen ingyenes, mindenki kedve szerint mehet oda és tölthet el időt fotózással, bámészkodással. Ottlétünkkor két fiatal német srác szépen kipakolt mindent, ami egy reggelihez kell és gyakorlatilag rendeztek egy téli pikniket a kilátó végében. Persze erre nyáron nincs lehetőség, mikor rengeteg a turista, de most csak mi zavartuk meg őket. Gyanúnk szerint az éjszakát is fent töltötték a kisbuszukban aludva a parkolóban, ami bár kalandosan hangzik, de nagyon hideg lehetett. Innen tovább is vezetne az út fel a hegyre, egészen egy fenssíkig, amit szintén szerettünk volt meglátogatni, de sajnos a sok hó és kedvezőtlen időjárás miatt le volt zárva. Egy percig ugyan elgondolkoztunk azon, hogy legyűrjük gyalog azt a 1,5 kilométert, ami még hátra volt, de végül 100 méter után feladtuk, mikor beláttuk, hogy térdig-combig érő hóban esélyünk sincs sétálni. Nem mellesleg a szikla szélét sem láttuk volna a hó miatt, így közös megegyezéssel arra jutottunk, hogy inkább visszajövünk ide máskor, ha melegebb lesz az idő.

Viszonylag kevés szót ejtettem eddig magáról Flåmról, ami a térség leghíresebb települése. Nos, ez leginkább azért van, mert a téli hónapokban szinte semmi nincs nyitva, így nem tudtunk meg sokkal többet a településről annál, mint amit a hajós túravezetőnk tudott. Az egyetlen - ámbár felettébb érdekes - múzeum a Flåm-Myrdal vasútvonal építésének történetét mutatta be. Ide is ingyenes a belépés, és szintén melegen ajánlom mindenkinek, kis mérete ellenére is. Teljességgel meg voltunk győződve arról, hogy ezt a nyomvonalat csakis gépek segítségével építhették ki a meredek és barátságtalan hegyoldalban. Ehhez képest kiderült, hogy az 1900-as évek elején pusztán kézi erővel (csákánnyal, csillékkel, stb) dolgoztak, ami emberfeletti erőfeszítést igényelhetett minden ott tevékenykedőtől. Habár a vonal hossza csak 20 kilométer, a szintkülönbség a két város között majdnem 900 méter. Az út legnagyobb részén 5-6%-os meredekségű úton halad a vonat, így mindkét végén van egy-egy mozdony, ami segíti a haladást/fékezést. Nagyjából párhuzamosan a vasúttal autóút is halad, ezért mi magunk is nekiindultunk ugyanennek a szakasznak, de aztán kb. a táv felénél megint olyan meredek, kanyargós havas-jeges hegyi utacskán találtuk magunkat, hogy nem mertünk tovább menni. Ennek ellenére megálltunk pár szép vízesésnél, és még egy kecskenyájba is belefutottunk, akik nagyon lelkesen akartak felugrálni az autóra, aminek mi érthető okokból kevésbé örültünk. Egyébként aki kedvet kapott a környék meglátogatásához, az készüljön fel, hogy az E16-ról letérve gyakorlatilag minden út alig egy autó szélességű, és viszonylag ritkán vannak kiszélesített találkozási pontok. El sem tudom képzelni, hogy a nyári turistaszezonban hogyan oldják meg a közlekedést, de mi szerencsére egyszer sem találkoztunk kritikus helyen szembe jövő autóval. Mindenesetre ennél a szakasznál is abban maradtunk, hogy nyáron érdemesebb visszajönni és akár kerékpárral végigmenni itt.

Nagyon érdemes volt még felkirándulni (keskeny meredek szerpentinen) a Flåm közelében, a hegyoldalban lévő Otternes Bygdetunhöz, ami már időszámításunk szerinti 300-ban is lakott település volt, és a skanzen-szerű falucskában különböző korokból fennmaradt, akár több száz éves tradicionális faházak sorakoznak. De régi és gyönyörű fatemplomokat is lehet találni szinte minden falucskában, ezek közül a legrégebbi és talán leglátványosabb a borgundi fatemplom, amely az 1180-as években épült. Az Aurland környékén töltött maradék időnkben azután javarészt a természetben csavarogtunk. Szegény autónk biztosan nem értette, hogy miért hajszoljuk fel újra és újra jeges és havas hegyi szerpentineken, amik nem sokkal voltak szélesebbek, mint egy átlagos bicikliút. Sajnos a sok hó miatt pár helyre nem jutottunk fel, ezért eldöntöttük, hogy valamikor egy tavaszi/őszi időszakban mindenképpen visszajövünk, amikor nincs túl sok turista, de valószínűleg teljesen más arcát mutatja a természet.

NRebeka 4 komment vásárlás időjárás közlekedés utazás árak macska természet mindennapok
2019. december 24.

5+1 extrém furcsaság Svédországból

Az előző két részben felsoroltam, hogy mit szeretek, illetve hogy mit nem szeretek Svédországban. A sorozat befejező részeként jöjjenek azok a svéd dolgok, amikre pusztán csak nap mint nap rácsodálkozom, olyannyira különlegesség számba mennek:

1) Långtradare - az extra hosszú kamion

Mindenki ismeri a hátul duplatengelyes extra hosszú teherautókat. Mindenki ismeri a nyerges vontatókat (köznapi nevén kamion). Na mit csinálnak a svédek? Az előbbire pótkocsiként ráakasztják az utóbbit, és máris kész az elképzelhetetlenül hosszú, akár 25 méteres jármű. Általában "csak" 64 tonnás, de bizonyos utakon és bizonyos időszakokban akár 80 tonnás össztömeggel. Egyáltalán nem számít ritkaságnak, a teherforgalom nagy része ilyenekkel zajlik. És ezekkel simán elboldogulnak városban is, körforgalomban is. A nagyobb szállítóképesség egyébként nem csupán költségcsökkentés jelent. Tanulmányok mutatták ki, hogy - habár a teherjármű balesetek csak nagyon ritkán történnek a teherautósofőr hibájából - a kevesebb teherjármű jelenléte kevesebb autóbalesetet is jelent.
Érdekesség: ezeknek a vezetése nem feltétlenül férfimunka: https://www.youtube.com/watch?v=g-zkb16-qmw

2) Ekodukt - gyalogosfelüljáró vadaknak

https://www.youtube.com/watch?v=W-rOdWsOUIo

Svédország egy részét a háborítatlan természet uralja, az ott őslakosnak számító kisebb-nagyobb vadállatokkal, de még a sűrűn beépített és lakott, illetve mezőgazdaságra igénybe vett déli megyékben is mindennapos látvány a nyúl, róka, őz, vagy vaddisznó az utak mellett - és ebből következően időnként sajnos az utakon is. A vadgázolás sem az autónak, sem a vadnak nem tesz jót, ezért minden létező módon igyekeznek csökkenteni ezeknek a számát. Pl. úgy is, hogy a forgalmas utak fölött kifejezetten a vadak számára építenek felüljárót. Ezt pontosan úgy kell elképzelni, mint egy hagyományos felüljárót, csak aszfalt helyett fűvel-fával-bokorral vannak beültetve. Természetesen ez csak akkor működik, ha másutt viszont nem tudnak az állatok keresztülmenni az úton, vagyis a felüljáró előtt-után hosszú, magas, zárt vadkerítés védi egymástól az állatokat és a forgalmat.

Olyannyira népszerű dolog ez a svédeknél, hogy több szavuk is van rá: faunapassage (állat + közlekedő), viltåtgärd (vad + átkelő), vagy a címben is szereplő, a természet és a viadukt szavakból összeollózott ekodukt.


3) Lakrits - a medvecukor-mánia

Magyar ésszel viszonylag nehéz megérteni a svédek túlzott rajongását a medvecukor iránt. Ami engem illet, finomnak semmiképpen sem nevezném a lakrits-ot, itt Svédországban mégis szinte kivétel nélkül imádják, és gyakorlatilag mindenbe IS képesek beletenni. Málnás süteménybe, gumicukorba, Oreo kekszbe, Merci csokiba, Orbit rágóba, kólába, barna sörbe. Ha esetleg már nincs mit elrontani medvecukorral, akkor önmagában a medvecukrot rontják még tovább, sóval, ammóniával, ki tudja még mivel, és ezeket ártatlanul, édességboltban, a többi finomság között elhelyezve árulják. Nagyon észnél kell lenni vásárláskor!


4) Volvia - biztosító kizárólag Volvosoknak

Első pillantásra legalábbis teljesen értelmetlen önkorlátozásnak tűnik létrehozni egy biztosító, kizárólag egyetlen autómárkára. De mégsem az, hiszen itt Svédországban jó nagy a célcsoport, és valószínűleg jól is megy az üzlet, hiszen naponta hallani a reklámjukat a rádióban is. Mindenesetre nehéz elképzelni ennek azt a magyar párját, ahol mondjuk csakis Suzuki-t lehetne biztosítani.


5) Volvo A-traktor

Ezeket a platós járművé átalakított autókat olyan nagy számban, és olyan hasonló kivitelben lehet látni az utakon, hogy nem is gondolná az ember, hogy házilagosan készítik őket. És bár a régebbi szögletes Volvokról mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy szépek, azért el kell ismerni, hogy így menő járgányok lesznek belőlük. Két fajtája létezik: A munkagép/vontató kategóriába sorolt (ez a tényleges "A-traktor"), amire nem kell rendszám, de legfeljebb 30 km/h-s sebességgel közlekedhet. De léteznek teljesen normális, rendszámos változatok is - ennek a szabályozásáról nem igazán találtam érdemleges információt, de szívesen fogadom a tudnivalókat a kommentekben.

a_traktor.jpg


+1) Jávorszarvasos vonóhorog-kupak

Hát ehhez végképp nincs mit hozzáfűzni. A svédeknél meglepően gyakran találkozik az ember effélével:

11376441_580855688724127_888467398_n.jpg

NRebeka 30 komment
2019. december 15.

Szülési szabadság a svédeknél

A szülési szabadság témakörével eddig még nem foglalkoztam, ugyanis nekünk még nem aktuális a dolog. Azonban mostanában egyre több ilyen cikk kerül elém, így gondoltam összefoglalom röviden a tudnivalókat - hátha másnak is hasznos és/vagy érdekes lehet a közeljövőben.

A svédeknél az apukák is előszeretettel mennek hosszabb időre szülői szabadságra - akár már a gyerek pár hónapos korától is. Gyakran látni boldog kispapákat hétköznap délelőtt babakocsikat tologatni a városban, gyakorlatilag pont úgy, mint ahogy az anyukák teszik, maximum ők kevésbé nézegetik a kirakatokat. :) 

Svédországban egyébként is elég egyértelmű, hogy mindkét szülő aktív részese a gyereknevelésnek, és ezt komolyan is veszik. Minden nyilvános helyen van pelenkázó a férfi mosdókban is, és a férfiak teljes természetességgel viszik is pelenkázni vagy éppen mosdóba a gyermekeiket. Ha a szülők a gyerek miatt mennek “szabadságra” akkor ezt külön ki is emelik - például a munkahelyen az ilyen esetben kiküldött emailekben mindig szerepel, hogy itt nem hagyományos eltávról van szó, hanem az illető “pappaledig/mammaledig” lesz a meghatározott időpontban.

A két szülő felváltva vagy egyszerre is kiveheti a szülői szabadnapjait, ilyen szempontból a rendszer rugalmas. A svédek kifejezetten jónak tartják, ha mindkét szülő egyenlő arányban marad otthon a gyerekkel - így a kapcsolat is hasonlóan szoros lesz, illetve az anyuka sem marad “elzárva” a világtól olyan hosszú időre, és nem esik ki a munkahelyéről sem több évre.

Kezdjük is a terhesség idejével. Mivel a svédek a terhességet egy állapotnak, és nem pedig betegségnek tartják, ezért a fáradtság, hátfájdalmak és a terhességgel kapcsolatos egyéb apró kellemetlenségek nem jelentenek felmentést a munka alól. Természetesen a veszélyeztetett terhesség (illetve a veszélyes munkakörnyezet) más lapra tartozik, ott az anyukának lehetősége van már korábban otthon maradni, viszont normál esetben a szülés előtti 60. naptól kezdődhet a szülési szabadság. Akinek valami miatt indokolt korábban otthon maradni, az a társadalombiztosító svéd megfelelőjével, a Försäkringskassa-val kapcsolatba lépve intézkedhet.

A baba születését követően 10 nap azonnali extra szabadság jár az apukának (gyakorlatilag 2 munkahét), hogy otthon lehessen és segíthessen az első napokban. Ezt követően pedig a szülőknek összesen 480 nap szülési szabadsága van (240-240 fejenként), amivel többé-kevésbé szabadon rendelkezhetnek. Ikergyermekek születése esetén további 180-180, azaz összesen 360 nappal bővül ez a keret. Az egyedülálló szülők is jogosultak az összes napot kivenni, ebben az esetben ugyebár nem tudnak “osztozni” senkivel. A 2016 után született babák esetén 90 nap úgynevezett “személyes” nap - azaz ennyit kell minimum kivennie az egyik szülőnek - a többit átruházhatja a partnerére, azaz (az alap 480 nappal számolva) ha az apuka csak 90 napot vesz ki, akkor az anyuka jogosult a maradék - 390 - napra (és fordítva). A gyermek másfél éves koráig joga van tehát a szülőnek, hogy főállású szülőként funkcionáljon, azonban ezt az időt akár meg is lehet hosszabbítani, ugyanis nem feltétlen kell egész napokat kivenni, azokat lehet felezni, harmadolni, negyedelni, vagy akár nyolcadolni is, azaz akár lehet fél napot dolgozni és fél napot szülői szabadságon lenni, ha az a legideálisabb számukra.

A gyerek egyéves koráig a szülők kivehetnek 30 napot egyszerre - azaz úgy, hogy mindketten kapják a szülői szabadságért járó pénzt. Azonban ez a 30 nap a “személyes” 90 napon felüli napokból vonódik le. 

A kapható összeg nagysága természetesen a svédeknél is függ a bevételektől (és az úgynevezett SGI-n alapszik - sjukpenninggrundande inkomst azaz kb. a táppénz alapját képző jövedelem). Az összeg kiszámítása nem tűnik olyan egyszerűnek, de ezen a weboldalon egy kalkulátor segítségével gyorsan kiszámolható. Fontos: a szülői szabadságra kapott pénz feltétele, hogy a szülő a szülést megelőző évben minimum 240 napot dolgozzon és ez alatt legalább 82.300 koronás bevétele legyen. Amennyiben ez nem teljesül (esetleg a szülő még tanul), akkor az alap összegre jogosult (most: 250 korona/nap, azaz kb. 7500 korona havonta).

Ha például a szülő 21.000 koronát keres havonta, akkor először ezt fel kell szorozni a hónapok számával (12), így megkapjuk az éves keresetét (252.000 kr). Ezt megszorozzuk azután 0,97-el, így 244.440 koronát kapunk. Hogy a naponta kapható összeget megkapjuk ezt el kell osztanunk 365-el, majd a kapott számot 0,8-cal szorozni, így láthatjuk, hogy a napi támogatás összege ez esetben 536 kr. Ha a szülő 30 napot vesz ki (azaz a teljes hónapot), akkor ez az összeg 16080 korona “fizetést” jelent számára. Ez a fent említett 390 napra vonatkozik, a maradék 90 nap pedig napi 180 koronás alap térítéssel számolódik. Ehhez jön még a gyermek támogatás összege, ami jelen pillanatban 1250 korona havonta. 

A svéd törvények értelmében tehát a szülőknek joga van otthon maradni minimum addig, amíg a gyermekük be nem tölti a 1,5 éves kort. Alkalmi szülői szabadságot is van lehetőségük kivenni, ha a gyermekük beteg lesz, illetve joguk van a munkaidejüket egy negyed résszel megrövidíteni, azaz heti 30 órát dolgozni egészen addig, amíg a gyerek be nem tölti a 8. életévét, vagy első osztályba megy. A szülői szabadságot egészen a gyerek 12. életévéig ki lehet venni (vagy amíg be nem fejezi az 5. osztályt), azonban 4 éves kora után már csak összesen 96 nap állhat rendelkezésre (ikrek esetén ez 132 nap).

Ezek alapján tehát látszik, hogy a svéd rendszer meglehetősen szülőbarát, és az anyukák/apukák egészen sokáig otthon maradhatnak a babákkal. Akit esetleg bővebben érdekel a téma, az a Försäkringskassa weboldalán olvashat róla (több nyelven is elérhető).

NRebeka Szólj hozzá!