Tanárként egy svéd iskolában

Mint ahogyan azt már korábban is írtam, ez év januárjától a diplomámnak megfelelő szakmában dolgozok - azaz tanárként.

Az egész a diplomám honosíttatásával kezdődött még az előző év közepén, itt ugyanis bizonyos szakmák képviselőinek el kell fogadtatniuk a külföldi diplomájukat/papírjaikat mielőtt munkát vállalhatnának. A svéd oktatási hivatal bírálta el az ügyet - cirka 6 hónappal azután, hogy a diplomámat és a svéd nyelvtudásomat igazoló (ez utóbbihoz vagy egy TISUS nyelvi teszt vagy a SAS 3 tanfolyam elvégzése szükséges) papírokat postáztam nekik, illetve megfizettem az 1500 koronás (kb. 58 000 Ft) illetéket. Végül nem egészen azokra az évfolyamokra kaptam meg a jogosultságot amire az eredeti végzettségem szól, de a tantárgyak ugyanazok maradtak. Taníthatok rajzot, kémiát, biológiát, földrajzot, történelmet, testnevelést, matematikát, magyart (mint idegen- és mint anyanyelvet) valamint ének-zenét. Ezekből azonban csak a természettudományos tantárgyakat (kémia, biológia, fizika), matematikát és rajzot tanítok jelenleg. Ennek az oka az, hogy a svédeknél (bár elég gyakran változik a tanárképzés rendje) már az általános iskolai tanárokat is inkább szakpárokra képzik, és legtöbbször svéd-társadalomtudományok-történelem vagy matematika-természettudomány tanárt keresnek. Ez utóbbira pályáztam én is még tavaly novemberben - viszont már az állásinterjún is kiderült, hogy az iskolában nincs képzett rajztanár, így hát ezt a tantárgyat is megkaptam a másik kettő mellé.

A tanárhiány jelenleg meglehetősen nagy probléma a svédeknél, ezért pedagógus végzettség nélküliek is taníthatnak. Ezek az emberek azonban csak maximum egy tanévre szóló szerződést kapnak és ennek lejártával mindig meg kell hirdetni az adott pozíciót, hátha egy releváns képzettséggel rendelkező személy jelentkezik. Az alapvető tanárhiányon felül a matematika-természettudomány tanárokra különösen nagy a kereslet, a környékünkön szinte minden hónapban hirdetnek ilyen állásokat.

Az általános iskola itt az előkészítő osztálytól 9.-ig tart, azaz 10 évet ölel fel. Három nagy egységre bontják: előkészítő osztály-3. (lågstadiet), 4-6. (mellanstadiet), valamint 7-9. (högstadiet). Nálunk minden egység külön épületben kap helyet, és a tanári karban sincsenek nagy átfedések, csak a gyakorlati tantárgyakat tanító pedagógusok fordulnak elő mind a három helyen. Én a 4-6. osztályosokkal dolgozok, ahol minden évfolyamon 2 osztály van, a tanári kar pedig 15 főt számlál a tanulói asszisztenseket nem számítva.

Január elején kezdtem el dolgozni, közvetlenül a téli szünet után. Rögtön a mélyvízbe dobtak, ugyanis egy meglehetősen problémás hatodik osztályt vettem át az utolsó félévükre. Tőlük aztán júniusban elbúcsúztam, és augusztustól (a tanév itt augusztus közepén kezdődik) már az egyik feljövő negyedik osztály osztályfőnökeként folytatom tovább. Az egyik kollégámmal “osztozunk” az osztályainkon, ő az egyik ötödik osztály osztályfőnöke, és így a két osztályban tanít svédet, társadalomtudományt és történelmet, én pedig ugyanebben a két osztályban tanítok matematikát, természettudományokat, technikát és rajzot. Nagyjából ugyanannyi időt töltünk a gyerekekkel - hiába tanítok én több tantárgyat, a svéd nyelv magasabb óraszámmal szerepel az órarendben, ezért ott ez kiegyenlítődik.

Habár az osztálylétszám kisebb, mint a magyar iskolákban megszokott és legtöbbször tanulói asszisztens is jelen van az órákon, a tanítás így sem mindig egyszerű, mivel Svédországban az integrált oktatás a jellemző. A saját osztályomban több, komoly nyelvi zavarokkal küzdő diák van (akik sem svédül, sem az anyanyelvükön nem tudnak magabiztosan kommunikálni, így az írás és az olvasás sem megy nekik), továbbá egy, aki bár svéd születésű, de szintén nem tud írni és olvasni (habár nincs papírja bárminemű tanulási nehézségről), illetve egy, akinek komoly koordinációs és indulatkezelési problémái vannak (és a legtöbbször az agresszió az első a konfliktuskezelési lehetőségeinek listáján), de ezen felül is van még 2-3 nehezen kezelhető diák (szintén külön diagnózis nélküli, de ADHD gyanús). Az osztály létszáma 23, vagyis csaknem az osztály fele extra támogatásra szorul, amit igyekszünk a képességeink szerinti legjobb módon megadni nekik, de időnként meglehetősen fárasztó tud lenni, mikor mindenkinek egyszerre kellene segíteni. A másik nagy probléma ezzel az osztállyal, hogy az eddigi 4 éve alatt “elfogyasztott” 5 osztályfőnököt, és senki nem törődött a közösség építéssel. Ez nagyon fontos része lenne a munkánknak, és enélkül ezerszer nehezebb lesz - főleg nekik. Mert egy jól működő közösségben akkor is tudnák egymást emelni és segíteni a másik fejlődését, ha az egyének szintjént komoly problémák és hiányosságok vannak, de ha széthúzás és állandó konfliktusok nehezítik a mindennapokat akkor szinte lehetetlen lesz egyről a kettőre lépnünk. A tantárgyi tudás mellett tehát a közösségépítés a jelenlegi legfontosabb feladatom.

Az 5. osztályban szerencsére a közösséggel nincsen baj, ott csak az egyéni tanulási nehézségek jelentenek kihívást. A 24 főből egy diák csak angolul beszél (igen, neki konkrétan órát kell tartanom az órában, egy másik nyelven, és feladatot adni, amíg svédül beszélek a többiekkel), kettő tanuló nem tud sem írni sem olvasni, így számukra minden ilyen tevékenységet igénylő feladatot valami alternatív módon kell megoldanom, az egyik diák szinte csak arabul beszél (sajnos a saját anyanyelvén is komoly hiányosságai vannak, sem írni, sem olvasni nem tud biztonsággal) és van egy tanuló aki kiemelkedő teljesítményt nyújt matematikából (a másik végletről sem szabad megfeledkezni!) ezért neki megadom a lehetőséget az egyéni tempóra (ami miatt egy évfolyammal magasabb matematikát tanul).

A fenti két bekezdésből talán már érződik, hogy komoly felkészülést igényel, ha mindenkit a saját szintjén, a saját szükségleteinek megfelelően akarunk megszólítani, és a cél ez, minden diák megkapjon minden lehetőséget, senkit nem lehet diszkriminálni vagy háttérbe szorítani. Egy jó tanulói asszisztens kincset ér az osztályban, hiszen rengeteg terhet le tud venni a pedagógus válláról, valamint az iskolában tanító speciális pedagógusok is sokat segítenek a mindennapokban.

De hogyan is néz ki egy napom? A munkaidőnk reggel nyolckor kezdődik - az első órák 8:20-tól vannak, így minden tanárnak van 20 (fizetett) perce a reggeli teendők elintézésére. Ilyenkor nézzük át a hiányzásokat, nyomtatunk/fénymásolunk, és persze megisszuk az első kávénkat/teánkat a tanáriban, amíg átbeszéljük, hogy kivel mi történt az előző délután óta. A kávét, teát és a tejet az iskola biztosítja, így mindig van elegendő koffein a szervezetünkben a nap túléléséhez. :) Szerencsére a kollégáim nagyon jó fejek, szuper a közösség és mindig segítünk egymásnak ha baj adódik vagy valamilyen kérdés merül fel. Így a reggelek is jó hangulatban telnek és adnak egy kis extra pozitív energiát bármilyen fáradtnak vagy kedvetlennek is érezzük magunkat.

Az ez évi órarendem alapján csak heti kétszer van első órám - kedden és pénteken. A többi napom van egy kis időm reggelente intézni az osztályom dolgait és tervezni a tanórákat. Itt az órarend is kicsit más, eltérő a Magyarországon megszokottól. Nem 45 perces órák vannak, hanem hol 20, hol 60, néha 75-80 perces tömbök, amik miatt a ki- és becsengetés sincs, hiszen az osztályoknak a legtöbbször nem egyszerre van szünetük.

A hetente tanítandó időt sem tanórákban mérik, hanem percekben. Egy osztályfőnök ideális esetben 1080-1100 percet tanít hetente, egy szaktanár 1200 percet. Ez a magyar tanórákkal számolva heti 24-26 órát jelent.

Az én órarendem így néz ki:

Ebből a narancssárga részek jelölik a matematika órákat, a zöld a természettudományt, a lila a technikát, a világos rózsaszín a rajzot, a rózsaszín pedig az úgynevezett “Elevens val”-t (jobb híján lekceírásnak fordítottuk), amikor minden diák megválaszthatja, hogy mivel szeretne foglalkozni - természetesen iskolai kereteken belül. Készíthetnek leckét, pótolhatják az elmaradt órai munkát, gyakorolhatnak a nyelvórákra, illetve ez az óra jó alkalom lehet a közösségépítő tevékenységekre is. Mindig készülök valami plusz dologgal, hogy az is találjon elfoglaltságot magának akinek épp “nincs feladata”. Ez legtöbbször valamilyen rejtvény, kvíz vagy fejtörő.

Minden héten van egy angol (pirossal jelölve) és egy svéd órám is (sárga). Itt nem én vagyok a fő szaktanár, a kollégáimmal egyeztetve tartom meg a foglalkozásokat. A tantárgyak előtt szerepel az osztály, ahol az adott órát tartom (4E vagy 5D).

A tanórákon kívül hetente háromszor ebédeltetek (fehérrel jelölve), ami egyben azt is jelenti, hogy én magam is ehetek az osztállyal minden költség nélkül. Az ételt helyben készítik, minden nap van egy húsos és egy vegetáriánus fogás és egy salátabár ahol többféle zöldség, gyümölcs, saláta, öntet található. Kenyér és vaj mindig van kirakva, így az sem marad éhen aki esetleg az aznapi ételt annyira nem szereti. Kétféle tej (zsíros és zsírszegény) valamint csapvíz választható innivalóként. A diákoknak az étkezés természetesen ingyen van.

A szürke részek jelölik a konferenciákat (hétfőnként és szerdánként), illetve hetente egy alkalommal ott vagyok a tanulószobán is, ahol iskola után maradhatnak azok a gyerekek akiknek segítségre van szükségük, vagy egyszerűen csak az iskolában akarnak leckét írni. Túl sok házi feladata azonban nincs a diákjainknak, legtöbbször csak pár matek feladat (amivel az órán nem készülnek el), és 10-12 szó hetente angolból. Néha egy-egy természettudományi vagy társadalomtudományi házi is becsúszik, de ezekből félévente maximum 1-2 van. És hogy miért nem vagyunk hívei a leckének? A svédek egyetértenek a kutatókkal abban, hogy a házi feladat legtöbbször csak még nagyobb egyenlőtlenséget teremt. Azok, akik az iskolában is keményen dolgoznak és jó eredményeket akarnak mindig elkészítik a feladatokat, viszont a nehézségekkel küszködők, otthonról kevés támogatást kapók nem csinálják meg, pedig valójában nekik lenne szükségük rá. Próbálunk tehát annyi mindent elvégezni tanítási időn belül amennyit csak lehet.

A napjaim általában nem érnek véget az órák után. A legtöbbször még maradok és folytatom a munkát óratervezéssel, feladatlapok javításával, stb. A munkaszerződésem szerint heti 35 órát vagyok köteles a munkahelyemen tölteni, illetve ezen felül még van 10 óra úgynevezett “bizalmi időm”, amit úgy, akkor és ott dolgozok le ahogy, amikor és ahol én akarom. Ez a 10 óra lehet tervezési idő, beszélgetés a szülőkkel, vagy bármi más, amit el kell végeznem. Ez tehát hetente 45 órát jelent, ebből heti 5 “túlóraként” számolódik, ami később fedezi a fizetésemet a tanítási szünetek idejére.

Az iskolánk jól felszerelt, segédeszközökkel és erőforrásokkal ellátott intézmény, bár a svéd kollégák elég sokat panaszkodnak a pénzhiányra. Ilyenkor szoktam velük viccelődni, hogy próbáljanak ki egy magyar iskolát egy hónapra, aztán majd meglátjuk mit szólnak utána. :)

Minden tanszert (könyvet, ceruzát, radírt, füzetet, stb) az iskola biztosít, tehát senki nem kerül hátrányba ezek hiánya miatt. A művészeti órákra sem kell felszerelés, papírok, festékek, egyebek széles tárháza áll a tanárok és a diákok rendelkezésére, és egy bizonyos éves összeghatáron belül bármit rendelhetünk a szertárba amire csak szükségünk van. Minden teremben okostábla és whiteboard van, a hagyományos krétatábláknak itt már nyoma sincsen. 4. osztálytól felfelé minden diák saját laptopot kap, a feladatok jó részét ezen végzik. A cél tehát az, hogy mindenki egyenlő feltételekkel induljon és minden lehetőséget megkapjon, hogy elérhesse a célját. Bár itt sem tökéletes minden és sok részlete kifogásolható az oktatásnak, de eddigi tapasztalatom szerint a diákok kevésbé stresszesek, és jobban át tudják adni magukat a tanulás örömének valamint több idő jut a gyakorlati oktatásra és az életközeli tapasztalatok megszerzésére (pl. megtanulni hogyan működik a választási rendszer iskolai választásokon keresztül - pártokkal, kampánnyal, mindennel, ami ehhez tartozik). A lexikális tudás fontossága itt már régen a háttérbe szorult, inkább gondolkodó és jó problémamegoldó képességgel rendelkező emberek képzése a cél. Persze a svéd kiskamaszoknak és tinédzsereknek sem a kedvenc elfoglaltságuk a tanulás - talán ebben azért hasonlítanak a magyarokra.