Változások az életünkben

Tulajdonképpen az egész 2021-es év a változásokról szólt számunkra. Az év elején már nyakig benne voltunk a házunk felújításában, aztán tavasszal jött a költözés, igaz, még folytatódott a felújítás is.

Mindeközben különböző okokból mindketten elkezdtük némiképp kényelmetlenül érezni magunkat a munkahelyünkön, de természetesen egy friss ház hitellel a nyakunkban nem akartunk felmondani. De azután nyár végén Viktort megkereste volt főnöke és egy volt kollégája egy kis kötetlen csevegésre, ahol hamarosan kiderült, hogy egy konkrét állásajánlatról van szó. Még közvetlenül a koronavírus járvány kirobbanása előtt történt, hogy Viktorék cégénél mind a szoftverfejlesztő, mind a grafikai részleg vezetőjét kurtán-furcsán eltávolították, és kineveztek helyettük egy másik főnököt. A kirúgott főnök és egy időközben szintén felmondott kolléga pedig közös vállalkozást kezdtek, ami a pandémia két éve alatt olyan szépen fejlődött, hogy további emberekre is szükség lett. Ezért puhatolóztak Viktornál és nagyon megörültek, amikor megtudták, hogy ő is épp a munkahelyváltáson gondolkozott. Még aznap délután küldtek is egy visszautasíthatatlan ajánlatot, és így már sokkal bátrabban meg lehetett hozni a döntést a felmondásról, hiszen nyilván sokat számít, ha az ember nem maga jelentkezik egy állásra, hanem hívják. Maga a munka nem sokban változott, viszont ezzel véget ért a home office, illetve egy kicsivel messzebb is került a munkahelye, azonban ezért elegendő kárpótlást jelent a sokkal kellemesebb munkakörnyezet és a régi helyen egyre erősödő stressz megszűnése. (Egyedül a macskák veszik kicsit zokon, hogy elmaradnak a hajnali erdőszéli séták.) Napokon belül lejár a fél éves próbaidő is, ami egy plusz biztonságérzetet ad az embernek.

Ami engem illet, én ugyan beadtam a magyar diplomám honosítására a kérelmet valamikor tavaly áprilisban, de kerek 6 hónapot kellett várnom az elbírálásra. A svédeknél ugyanis vannak bizonyos szakmák, amikben csak úgy lehet külföldi végzettséggel dolgozni, ha az illető először honosítattja az oklevelét az országban, és pontos ítéletet kap arról, hogy mire is jó az adott papír. Ez vonatkozik az én tanári végzettségemre is, és végül nem is egészen ugyanazokra az évfolyamokra kaptam meg az engedélyt, mint amire eredetileg szólt a diplomám.

A jó hír az volt, hogy 10 tantárgyra is megadták a jogosultságot, ami meglehetősen szokatlan a svédeknél, mivel itt az általános iskolai tanárok is leginkább szakpárokra szereznek végzettséget, ahogy az otthon a középszintű oktatásban dolgozó tanároknál működik. Természetesen nem akartam rögtön mind a 10 tárgyat elkezdeni tanítani - főleg, hogy az álláshirdetésekben általában nem is így kerestek pedagógust.

A svédeknél az általános iskola 3 nagy részre van felosztva: az 1-3. osztály (lågstadiet), 4-6. osztály (mellanstadiet) és a 7-9. osztály (högstadiet). A tanári állások is ezek alapján vannak meghirdetve, így én, az általános iskolai tanári diplomámmal az 1-3. vagy a 4-6. osztályra meghirdetett állásokra jelentkezhettem. Az immár érvényes tanári papírjaimmal el is kezdtem állást keresni valamikor november elején. Bár korosztályban inkább az 1-3. osztály érdekelt volna, de érzékeltem, hogy a 4-6. osztályos, kissé önállóbb gyerekekkel valószínűleg könnyebb dolgom lesz az első években, amíg számomra is a tanulás folyamata zajlik - hiszen nemcsak, hogy sosem dolgoztam svéd iskolában, de nem is jártam még egyben sem (természetesen a bevándorlóknak tartott nyelvtanfolyamot leszámítva), illetve gyerekem sincs, akin keresztül legalább felületes bepillantást nyerhettem volna.

Habár kis félelemmel küldtem be az önéletrajzomat minden, a környékben meghirdetett állásra, de úgy éreztem, hogy itt az ideje a váltásnak. Tudtam, hogy nehéz lesz az első pár év, de a jelenlegi pozíciómból sokkal fentebb már nem volt - mármint úgy, ha nem akartam, hogy megint az egész életem éjjel-nappal a munkáról szóljon. Tehát vállaltam a kihívást, és legnagyobb meglepetésemre pár héten belül két interjúra is behívtak. Az első csak egy helyettesítő állás lett volna - habár teljes munkaidő, de csak 6 hónapra szóló, fix szerződéssel, a másodikat pedig nem is gondoltam egészen komolyan mikor elküldtem a jelentkezésemet. Matematika-természettudomány tantárgy párral, 4-6. évfolyamra kerestek tanárt.

Ha valaki kicsit is ismer, az tudja, hogy nem vagyok sem matek, sem kémia zseni, a fizikáról nem is beszélve. De mivel biztos voltam benne, hogy úgysem hívnak be interjúra, ezért az esélytelenek nyugalmával jelentkeztem. Gondoltam, hogy ha szimpatikusnak találnak, akkor esetleg elrakják az önéletrajzomat a fiókba, és egy hozzám jobban passzoló állásra behívnak a jövőben. Mindezt megcáfolandó már 2 nap múlva hívott is valaki, hogy szeretettel várnak november 30-án egy állásinterjúra. Abban a biztos tudatban mentem el rá, hogy úgyis elutasítanak és amúgy sem lett volna lehetőségem izgulni, hiszen minden figyelmemet lekötötte, hogy épségben és időben odaérjek - ugyanis ugyanezen a reggelen esett le majdnem fél méter hó a környéken. Az utat árokba fordult kamionok és kicsúszott személyautók szegélyezték (fun fact: a házunktól pár méterre maga a hókotró csúszott árokba), de nem adtam fel, és az interjú másnapján, reggel tízkor már meg is kaptam a választ: felvettek. Így hát nagy levegőt véve felmondtam a biztos munkahelyemen, hogy a téli szünet után, azaz január 10-én már az iskolában kezdhessek.

Kilátás az iskolából ahol tanítok - ami közvetlenül egy gyönyörű tó partján van.

Jelenleg is itt tanítok - 4. osztályban matekot és rajzot, 5. osztályban rajzot, 6. osztályban (ahol osztályfőnök is lettem) pedig matekot és természettudományokat (fizika, kémia, biológia). Habár itt is a svédeknél szokásos 6 hónapos próbaidővel indítottam, ma már nem kell aggódnom, hogy maradhatok-e; pár hete ugyanis a főnököm kinyilatkoztatta, hogy nagyon elégedettek velem és a munkámmal és szeretnék, ha a következő tanévtől egy negyedikes osztály osztályfőnökeként folytatnám (a mostani hatodikosaim “tovább” mennek a högstadietbe). Az iskolai életről hamarosan részletesebben is beszámolok, egyelőre legyen elég annyi, hogy sokkal nyugodtabb lett az életem és közel sem stresszelek annyit, mint azt a vendéglátásban tettem. Szerencsére a kollégáim is nagyon segítőkészek és kedvesek velem - egy jó hangulatú, összetartó csapatba kerültem, ahol nincs túl nagy fluktuáció. Azt persze nem mondhatnám, hogy nincs nehéz dolgom, mert bár a svéd nyelvtudásomat már elfogadható szintre fejlesztettem, de molekula szerkezetről vagy a fény tulajdonságairól eddig nem volt alkalmam svédül eszmét cserélni (magyarul se gyakran). Úgyhogy a szabadidőm nagy része ezen hiányosságok pótlásával telik mostanában, nehogy véletlen olyat kérdezzen egy diákom, amit nem értek és nem tudok rá válaszolni. Habár valószínűleg nem állítanának pellengérre egy ilyen miatt sem, de hát ugyebár jobb félni, mint megijedni. :)