Házfelújítás 4. rész

Az előző bejegyzést ott hagytam abba, hogy a falakra felkerültek a párnafák, amik a gipszkartont tartják.

Ezt követte a kőzetgyapot szigetelés, amire két okból volt szükség: egyrészről a hőszigetelés, valamint a hasonlóan fontos hangszigetelés miatt. A hálószobák elhelyezésével kompromisszumot kellett kötnünk, ugyanis én kifejezetten nem szerettem volna, ha közvetlen egymás mellé kerülnek. Viszont minden más elrendezés sokkal rosszabb lett volna, így a megoldás az lett, hogy extra vastag szigetelést raktunk a két szobát elválasztó falba, illetve később ide került a gardróbszekrény is, ami szintén segít egy kicsit a hangszigetelésben. A kőzetgyapot szigetelés felrakását én nyertem meg, mivel különösebb szaktudást nem igényel, és nem is nagyon lehet elrontani. Már használati tapasztalat alapján mondhatom, hogy jól sikerült, habár a munka után még vagy két hétig viszketett mindenem.

Készül a szigetelés a hálóban

Ezzel egyidőben a fiúk kijelölték a leendő konnektorok és kapcsolók helyeit és kiépítették az elektromos hálózat alapjait. A svéd előírások miatt ez volt a másik terület ahol segítséget kellett kérnünk szakembertől a befejezéshez, viszont ebben az esetben nagyon rosszul választottunk. A felkért “szakember” csak nagyritkán jött dolgozni, áttekinthetetlen összevisszasággal vezette a kábeleket, rosszul kötött be csatlakozókat - de a legnagyobb baj, hogy a kiskereskedelmi ár dupláját számlázta, és a munkaidőnél is vastagon fogott a ceruzája. Azt persze nem tudhatta, hogy Viktor valamelyest ért a villanyszereléshez is, így pillanatok alatt kiderültek a csúsztatások és hibák, illetve emberünk azzal sem számolt, hogy nem csak ő jegyzi fel a munkaidejét, hanem mi is. Végül hónapokig tartó veszekedés és perrel fenyegetés után sikerült egy reális végösszegű számlát kicsikarnunk belőle, ami az eredeti elszámolásának kevesebb, mint a fele lett. Sajnáljuk, hogy egy kicsit keserű szájízzel zárult ez a munka, de úgy gondolom, hogy egészen a végéig próbáltuk a lehető legtisztességesebben intézni az ügyet.

De a fal mögötti munkák végeztével legalább kezdődhetett egy újabb látványos munka, a gipszkartonozás, aminek köszönhetően a ház elkezdett végre ház formát ölteni. Viszont ekkor már február közepén jártunk, így kezdtünk izgulni, hogy a március végi költözésre tudunk-e beköltözhető állapotokat teremteni. Az előző bejegyzésben említett össze-vissza csavarodó párnafákat ráadásul többször is vissza kellett szedni és újra felrakni, hogy lehessen rá gipszkartonozni, ami még inkább meghosszabbította a munka idejét. De a munkák egy részét már lehetett párhuzamosan csinálni: amíg a villanyszerelő dolgozott az egyik felén a háznak, addig a fiúk gipszkartonoztak egy másik helyiségben, én pedig egy harmadikban elkezdhettem glettelni a már elkészült falakat. Természetesen soha nem csináltam még ilyet, így az első próbálkozások kissé vastagra sikerültek. Egyesek szerint nem is csiszolni, hanem szobrászkodni kellett utánam. :D Na de a kezdeti nehézségek után aztán pikk-pakk belelendültem, és gletteltem látástól vakulásig. A legnagyobb kihívást a negatív sarkok jelentették, amiből igazán szépet talán hármat tudtam csinálni az egész házban. Ebben az esetben igaz, hogy hiába néz meg az ember lánya száz videót az interneten, attól még rengeteg gyakorlat kellene ahhoz, hogy szépen tudja megcsinálni. Viszont elméletben nagyon profi lettem, kifejezetten jól el tudom mondani, hogy mi is lenne a feladat.

Életem első glettelése - nem tökéletes, de némi csiszolás után vállalható lett. :)

A glettelés egyébként egy érdekes folyamat: a gipszporhoz vizet adunk, hogy fel lehessen kenni a falra, aztán ha megszáradt, akkor fáradságos úton csiszolással újra gipszport csinálunk belőle, amit aztán lehet porszívózni. Na de a viccet félretéve ez azért kell, hogy szép, sima falfelületeink legyenek, amin jól mutat a festék és nem szörnyedünk el a glett-csomók láttán. Nos, ez is legalább olyan rossz munka volt, mint a kőzetgyapot szigetelés felrakása. Főleg a plafon csiszolása (felfelé csiszolni órákon keresztül, úgy, hogy közben hullik a por mindenhová) illetve a fenti sarkok viseltek meg. Tényleg minden létező eszközt kipróbáltunk, a kézi módszertől kezdve a rezgőcsiszolón át a “zsiráfig” - de egyiket sem sikerült megkedvelnem. Ráadásul ez a folyamat leírva szintén gyorsnak tűnik, de én a gyakorlatlanságomnak és nem túl sok szabadidőmnek köszönhetően március közepéig elvoltam ezzel. Így maradt 2 hetünk a festés-padlózás részre, és ekkor a konyha-nappali még sehogy sem állt. Végül úgy döntöttünk, hogy nem erőltetjük a lehetetlent, és csak a két hálószobára és a lenti fürdő-WC összeszerelésére koncentrálunk első körben, így március végére legalább egy ilyen félig-meddig komfortos építési területre be tudunk majd költözni.

Így hát következett a festés - szintén az én reszortom volt. (Viktor azt mondta, hogy ebben a házban amit ő csinált, az mind rejtve marad, és minden, ami látszódni fog, az az én munkám eredménye.)

A felső sarkokat utólag kellett meghúzni egy kisebb ecsettel - de erre csak a beköltözés után került sor.

A festésről annyit tudnék mondani, hogy meglepően jól ment, habár még ilyet sem csináltam előtte. Még a hálószobánk mély-kékre festett hátsó fala sem lett csíkos, pedig nagyon tartottam tőle, hogy azt a kényes színt nem sikerül majd egyenletesen lefesteni. A költözés előtti hét hajrájában aztán még lerakták a fiúk a padlószigetelést és a padlólapokat a hálókban, így március utolsó hétvégéjén költözhettünk is. Szerencsére Viktor egész hétvégére elhozhatta a céges kisteherautót, így viszonylag kényelmes tempóban, több fordulóval megoldottuk a dolgaink (és macskáink) átszállítását. Kissé ugyan bajos volt ennyi dobozt bezsúfolni a házba, főleg úgy, hogy még nem volt hova kipakolni, így egy részük a padlásra költözött további felhasználásig. Apropó padlás: itt szintén volt egy “kis” munkánk, mivel az egész felső szint - szigetelés gyanánt - 10-15 centi vastagságban tele volt szórva fűrészpor és zab és isten tudja minek a keverékével, amiben ráadásul a régi orvosságos üvegcséktől a bicikli alkatrészeken át az iskolás füzetig mindent találtunk. (Erről utóbb kiderítettük, hogy a valaha itt élt bácsi hugának a füzete, aki csaknem 100 évesen még él, és a szomszédos településen lakik.) Természetesen ezt is kőzetgyapot szigetelésre cseréltük, így mind a száz négyzetmétert ki kellett takarítani, a fűrészport zsákokba lapátolni és lehordani. Ezt a feladatot Viktor testvére vállalta magára még előző nyáron - nélküle talán még most sem lenne meg. Mivel a padláslépcső melletti falakat a néhai fürdőszobával együtt teljesen elbontottuk, ezért a gipszkartonozáskor a nyitott födémrész köré egy kulturált, szintén hőszigetelt feljárót építettünk, amihez már a tetőtér későbbi beépítésekor sem kell majd nyúlnunk.

A padló négy rétege: OSB lap, kiegyenlítő rostlemez, szigetelés, laminált padló

Április 1-től pedig immár a házban lakva folytattuk a megmaradt feladatokkal: következett az előszoba festése, a konyha-nappali glettelése és festése, a padlólapok lerakása, a konyha összeszerelése. Egy fokkal lassabb tempóban, de még mindig szinte minden délutánt ezzel töltve dolgoztunk tovább, így május közepére egy közepére ezek is teljesen elkészültek, végre birtokba vehettem a vadonatúj konyhámat is :)

A konyha még csak kezdeti állapotában - valamikor március elején

Az összeszerelés pillanatai. Szerencsére volt minőségellenőr, aki felügyelte a munkát. :)

Itt pedig már a kész konyhánk.

Sorrendben végülis legutoljára maradt a földszinti fürdőszoba kompletten (a WC szinte készen van, csak a padlóburkolat és a szerelvényezés van hátra), mivel az időközben beköszöntött száraz és meleg idő remek alkalom volt arra, hogy a ház külsején a még le nem festett részeket (vagyis a 80%-át) befejezzük. Hihetetlen, hogy milyen nagy felületet kell lefesteni egy ekkora házon, főleg, ha minden “rendesen” akarjuk csinálni, és leszedünk minden bádogot, takaró-és díszítőlécet is, hogy a végeredmény igazán szép legyen. Mivel mi így csináltuk, ezért majdnem három hétig tartott a munka - persze volt pár nap, amikor vagy egy váratlan eső, vagy a túlzott meleg miatt egyáltalán nem tudtunk haladni. Ugyanis a faházakat nem lehet bármikor festeni, ebben bővebben kitérek a következő bejegyzésemben.