Házfelújítás 3. rész

A bölcsek három dolgot szoktak mondani a házfelújításról:

• sokkal tovább tart, mint ahogy tervezzük
• sokkal embert- (házasságot) próbálóbb, mint gondoljuk
• sokkal, de sokkal többe fog kerülni, mint ahogy kalkuláljuk

Ezek természetesen a mi esetünkben is igaznak bizonyultak, de leginkább csak az első okozott problémát.

Az utolsó házfelújításos bejegyzésemet ott hagytam abba, hogy volt egy a szerkezetig visszabontott házunk, ahol csak a falak és a tető álltak. Ezt a videót november végén posztoltam, nagyjából azzal egyidőben, hogy a Lengyelországból rendelt építési anyagok megérkeztek. Onnantól kezdve 4 hónapunk volt beköltözhető szintre felhozni a házunkat mivel az albérletünket március 31-el felmondtuk. Az átköltözés meg is történt, de gondolom nem árulok el nagy titkot azzal, hogy áprilisban gyakorlatilag egy építési terület közepén éltünk - konyha nélkül. Így, nyár elejére aztán sikerült eljutnunk a “majdnem kész” állapotig, ami persze csak azt jelenti, hogy nagy vonalakban készen vagyunk, mivel ugyebár egy családi ház körül csak az nem talál tennivalót, aki nem akar.

November közepétől kivettük a hat hét szabadságunkat, azután januártól a nyár elejéig már a normál munkánk mellett dolgoztunk megfeszített tempóban azon, hogy minél előbb összeálljon ez a ház-dolog, így is történhetett meg, hogy minden más, nem létfontosságú dolgot (pl. blogírás) félre kellett tennünk. Viszont most visszatérek, és elmesélem, hogy mi történt ebben a pár hónapban velünk és a házunkkal, illetve tervezek egy videót is az elkészült állapotról - úgy gondolom, hogy kiváló eredmény született, főleg a hozzá-nem-értésünk fényében. A felújításhoz szerencsére igénybe vehettünk némi extra családi munkaerőt, enélkül valószínűleg még ma is a csupasz fa falak között élnénk :).

A felújítás első, és egyik legnehezebb eleme az volt, hogy Viktornak ki kellett számolnia és meg kellett rendelnie az összes anyagot, amire szükségük volt. Hosszas összehasonlítgatások után a választásunk egy lengyel építőanyag forgalmazó cégre esett, akiktől a svéd árak töredékéért tudtunk beszerezni mindent. Ezen - a szállítási költséget is beleszámítva - rengeteget spóroltunk, bár az egész ház összes építőanyagának lepakolása egyszerre nem volt piskóta. Egy komplett kamiont töltöttünk meg gipszkartonnal, OSB-vel, szigetelésekkel, zsákos anyagokkal, szerszámokkal, kiegészítőkkel, csövekkel és kábelekkel, viszont targoncánk vagy békánk nem volt, ami megkönnyítette volna a lerakodást. Tudjátok mennyi munka egy háznyi gipszkartont egyesével behordani…? Hát, ennyi:

A felújításunkat külön nehezítette, hogy - ellentétben az előző évek hó- és fagymentes teleivel - idén különösen hideg és kemény tél volt, heteken keresztül mínusz 10-16 fokokkal és állandó hóval, miközben a házban csak egy apró vaskályhánk volt, ami adott ugyan meleget, de össze sem lehetett hasonlítani a központi fűtéssel.

Persze az is csak nekünk juthatott eszünkbe, hogy -16 fokban cseréljük ki az ablakokat, de hát istenem, így jött ki a technológiai sorrend. Két nagy, dupla szélességű (darabonként 110 kg), illetve 5 normál ablak cseréjére került sor, ami a nagy hideg ellenére is meglepően simán ment. A normál ablakokat ketten, a nagyobbakat hárman emeltük be, és szerencsére egyiket sem sikerült elejteni és összetörni. A régi ablakok helyett így korszerű fa szerkezetes, háromrétegű szigetelt üveggel ellátott nyílászáróink vannak, körben kőzetgyapot szigeteléssel (és nem betömködött lószőrrel, mint ahogy az eredeti ablakoknál volt).

Ez máris sokat segített a hőháztartáson, pedig még egy jó ideig nem volt fűtés. A hőközpontot csak január végén szerelték be, amikor is ezzel együtt a víztartályt és a szivattyút is kicserélték. A háznál ugyanis kútvíz van, hiszen talán még nem is mondtam, hogy a településen kívül, egy erdő szélén lakunk, a városi vízhálózat idáig már nem jön el. Ez azonban nem jár lemondással, vagy okoz hátrányt, ezeknél a vidéki házaknál ez teljesen megszokott. A vízpróba szerint önmagában is teljesen jó minőségű vizünk van, de azért beszereltünk egy vízfiltert is, hogy a viszonylag magas vastartalmat kiszűrje, és a pH értéket beállítsa (ez nem utolsó sorban a csöveinknek is jót tesz, nem csak nekünk), így kristálytiszta, ásványvíz minőségű vizünk van.

Tehát mi kiépítettük a víz- és fűtési rendszert, felszereltük a radiátorokat, majd jöttek a szakemberek - a fűtés azon kevés dolgok közé tartozik, amit nem tudtunk volna saját magunk beüzemelni - és ez a nagyon szimpatikus brigád pikk-pakk beszerelte a fűtéshez a beltéri- és kültéri egységet, illetve kicserélték a szivattyút és a hirdofórt. (Jellemző a svédekre, hogy az aznapi mínusz 13 fok elég jó időnek számított ahhoz, hogy az egyik szerelő srác rövidnadrágban jöjjön dolgozni.) A fűtésről és a melegvízről így most a közeli településen gyártott NIBE hőszivattyú gondoskodik. Itt Svédországban nem fűtenek földgázzal, hanem általában különféle elektromos rendszereket használnak. Ezek közül az egyik legköltséghatékonyabb az általunk is választott levegő-víz hőszivattyú, ami leginkább egy hatalmasra nőtt klíma-egységhez hasonlít, és a működési elve is hasonló, a levegő hőenergiáját (igen, akár még a mínusz 25 fokos levegőnek is van ilyen) alakítja át meleggé.

Azonban ez előtt még három hónapon át a már említett vaskályha mellett kellett dolgoznunk. Ahogy a korábbi videóban is mondtam, a ház nagyjából 100 éves lehet, de bizonyos falait valószínűleg más épületből hozták és építették be, erre utalt a deszkákon álló számozás. Szerencsére kártevőknek nyoma sem volt és szeretnénk, ha ez így is maradna, ezért még mielőtt bárminek az építésébe is belekezdtünk volna, az összes falat, a plafont és a padlót is lenolajjal kentük át. Ez ugyanis nemcsak felfrissíti az öreg fát, de teljesen alkalmatlan lakóhellyé teszi az élősködők számára is.

A régi, vastag hajópadlót meghagytuk, de hiába lehetett nagyon szép annak idején, sajnos már nem volt olyan állapotban, hogy felújíthassuk. Ennek oka a későbbiekben belevert rengeteg szög volt, amik egy része beletört és nem tudtuk eltávolítani, amiket pedig ki tudtunk húzni, azok millió lyukat hagytak maguk után. Ezért most csupán plusz hőszigetelő rétegként szolgál a laminált padlónk alatt. Mivel a házba a vizes helyiségeket kivéve ugyanaz a padló került (a konyhába is) és egyetlen küszöböt sem szerettünk volna látni az ajtók alatt, ezért minden helyiséget egy szintre kellett hozni. Főképp a ház hátsó részén volt ez probléma, ahol több centi eltérés is volt a többi részhez képest, na de egy ilyen korú háztól nem is várhattunk sokkal jobbat. Ezt a korrekciót a fiúk különböző vastagságú OSB lapokkal oldották meg, illetve egy szivacsréteggel, ami nem csak hőszigetelő, de akár 3-4 mm-es szintkülönbségeket képes korrigálni. Ezekre jött végül a laminált padló, amiből igyekeztünk a házhoz és környezethez illő, természetesebb árnyalatot választani. Szerintem esztétikailag is nagyon jól sikerült, és a padló alatti rétegeknek köszönhetően papucs nélkül sem fázik a lábunk - pedig sajnos a legtöbb esetben a faházak velejárója a jéghideg padló.

Na, de kicsit előre szaladtam, ugyanis az olajozás után a falakat kellett előkészíteni; felcsavarozni a párnafákat, amik a gipszkartont tartják. Ez elméletben egyszerűnek tűnik, gyakorlatban viszont annál több tervezést igényel: nem csak arra kellett figyelni, hogy függőleges falaink és derékszögű sarkaink legyenek, de minden olyan helyen kell lennie extra fának, ahová később szekrényt vagy polcot szerettünk volna a falra (egy konyhai faliszekrényt a 12 mm-es gipszkarton önmagában nem bírna el), ráadásul olyan távolságra kellett felrakni ezeket, hogy a gipszkarton táblákat később fel is lehessen csavarozni. Ugyanezt végre kellett hajtani a plafonon is, mivel oda is gipszkarton került. És hát sajnos néhány párnafa nem is volt a legjobb minőségű, ha lett volna egy kis időnk foglalkozni vele, akkor esélyesek lettünk volna a fizikai Nobel díjra, mert meggyőződésem, hogy némelyik léc legalább 5 dimenzióban volt megcsavarodva. Nem egy alkalom volt, amikor le kellett szedni és újrarakni, hogy tökéletesen a helyükön legyenek, a lézeres szintező igazán jó barátunkká vált ezekben a hetekben.

A folytatással hamarosan jelentkezem, addig is pár fotó a házról: