Házvásárlás - 3. rész

Itt, a blogon tartottam egy kis nyári szünetet, azonban pihenésről szó sem volt, hiszen időközben teljes erővel vágtunk bele a házfelújítás tervezésébe, és egy idő után a kivitelezésbe is.

Legutóbb ott hagytam abba a házvásárlás történetét, hogy aláírtuk a szerződést az eladókkal, átutaltuk nekik az előleget, és beadtuk a Lantmäteriet-nek (~Földhivatal) a telekfelosztásra a kérelmet. Habár a weboldaluk szerint az átlagos várakozási idő ezekben az ügyekben 11 hónap, ők ezt a folyamatot úgy 6-8 hónapra becsülték, mi pedig kezdhettünk drukkolni, hogy valamilyen gyorsított üzemmódban 3-4 hónap alatt elintéződhessen az ügy. Több ismerőstől is azt hallottuk ugyanis, hogy a lakóépületeket érintő ügyeket a sorban előbbre veszik.

Mindenesetre volt időnk kicsit körülnézni a leválasztás díját illetően, ugyanis a papírok beadásakor csak annyi információt kaptunk, hogy úgy 50 és 100 ezer korona között lesz az ár, a munkaidőtől és a leválasztás nehézségétől függően. És azért mégsem mindegy, hogy 1,5 vagy 3 millió forintnak megfelelő svéd koronát teszünk-e félre erre a műveletre, de sajnos az internetes keresések alapján sem lettünk sokkal okosabbak, maximum elkezdtünk kissé izgulni, mert olvastunk pár rémtörténetet a nem egyértelmű telekhatárokról, domborzati nehézségekről, kapcsolódó szolgalmi jogokról, amik bizony százezer korona fölé lökték a végösszeget. Azért titokban reménykedtünk, hogy 60-80 ezer korona között meg tudunk állni, és nem megy rá a gatyánk is erre a dologra.

Azután viszonylag hamar megérkezett a felmérő csapat, az ügyintézővel, a földmérővel, és egy adminisztrátor lánnyal (na meg egy szuperül felszerelt Ford Ranger műhelykocsival), akikkel keresztül-kasul bejártuk a területet, és elmondtuk, hogy mit szeretnénk. Attól nem kellett tartanunk, hogy kínos csendben sétálgatnánk, ugyanis a röpke másfél óra alatt -míg kitűztük a telekhatárokat jelző karókat- az eladó bácsik minden környékbeli lakóról elmeséltek minden fontos és kevésbé fontos információt. Pár nappal később aztán visszajött a földmérő, immáron egyedül, viszont a műszereivel felszerelkezve és - a bácsik asszisztálása mellett - véglegesítette és bemérte a karók helyét. Még némi papírmunka következett, majd a beígért hosszú hónapok helyett mindössze 6 (!) hét elteltével megkaptuk a papírokat és a térképmásolatot az újonnan bejegyzett kis telkünkről (vagy nevezzünk inkább birtoknak, mivel csaknem 1 hektár lett a területe). Az ezt követő 4 hetes fellebbezési időszakot már nem kellett kivárnunk, mivel a bácsikkal közösen erről postafordultával lemondtunk, illetve egy mellékelt kis levélkében megköszöntük a kiváló és rapid munkát. A számlát végül csak a napokban küldték ki, és meglepetésünkre alig 37 ezer koronából megúsztuk a komplett telekleválasztási procedúrát.

Azonban ez még nem jelentette azt, hogy itt vége is a hivatali köröknek, az túl egyszerű lett volna. :)

A bankunk rendszerében már létezett az újonnan nyilvántartásába vett telek, amire a hitelt kérnénk, viszont a besorolása nem stimmelt, ugyanis előtte gazdasági területként szerepelt a rendszerben, hiszen főleg erdőkből és szántóból állt. Ezt most módosítattni kellett lakóingatlanra. Ezt az adóhivatal végzi, és normál esetben minden évben felülvizsgálja, január 1-től kezdődően, majd legkésőbb június végéig ki is küldik a határozatot. Mi azonban természetesen nem akartunk egy évet várni, így egy különutas kérelem és némi további ügyintézési díj után, alig másfél hét alatt a kezünkben is volt az igazolás, miszerint ez a terület innentől kezdve lakóingatlannak minősül. Sajnos ezt a papírt pontosan két nappal azután kaptuk kézhez, hogy a banki ügyintézőnk (és mindenki más is, aki átvehette volna az ügyet) elment 5 hetes nyári szabadságra. Így tehát megint a várakozás következett, egészen augusztus közepéig, amikorra már aztán igazán minden szükséges papír a bank rendelkezésére áll.

Viszont az élet még Svédországban sem ennyire egyszerű, ugyebár. :) Mivel mi év közben kértünk soron kívüli módosítást az adóhivataltól, ezért ők ugyan kiadták a hivatalos igazolást a besorolás megváltoztatásáról, de a bank számára látható egységes rendszerben még mindig gazdasági területként szerepel az adott helyrajzi szám, ott majd csak 2021-ben módosul. Ilyen kavarodás esetén pedig egy “mezei” banki ügyintéző már nem dönthet, az ügy továbbításra került a hitelezési ügyek vezetőjéhez, aki vagy nagyon elfoglalt ember, vagy szintén szabadságra ment, de csak bő három héttel később kaptuk a telefont, hogy újra megindult az ügyünk intézése. A jelek szerint nem lesz szükség az időközben kialakított “vészforgatókönyvünkre”, hogy esetleg a régi ingatlanbesorolás szerint, és emiatt számunkra rosszabb feltételekkel kellene felvennünk a hitelt.

Szerencsére az eladó bácsik még a telek leválasztás előtt, már májusban kijelentették, hogy ők tudják, hogy hosszú folyamat elintézni mindent és szeretnének bennünket támogatni abban, hogy minél előbb belezdhessünk a felújításba. Mivel a ház amúgy is üresen állt, így az áram és a hulladékszállítás átíratása után gyakorlatilag nem volt akadálya, hogy belefogjunk a munkálatokba. Ez azt jelenti, hogy június 1-től szabad bejárásunk volt a házba, azóta szinte minden nap ott vagyunk munka után, és dolgozunk. Hogy mit, arról majd egy külön részletes bejegyzést szeretnék írni, de, hogy rövid legyek: bontunk. Mindent.

Ennek a háznak az elmúlt majd’ 100 éve csak arról szólt, hogy modernizálás címén valamit hozzátegyenek. A korábbi tulajdonosok úgy vélekedtek, hogy az előző réteg papír/tapéta/szigetelés/festék eltávolítása teljesen felesleges, jó lesz az úgy is, ha csak ráteszik az újat. Szóval csaknem egy évszázad egymásra épített rétegeitől hámoztuk meg a házat, hogy megmutassa a maga eredetijét. Pár apróság híján ezt a “piszkos” munkát már elvégeztük a nyáron. Most még kicsalogatjuk a bankból az utolsó papírokat, aztán jöhet az építkezés és szépítkezés. Erről tehát hamarosan írni fogok egy beszámolót, hiszen érdekes dolgokat találtunk és volt pár meglepetésben részünk, valamint ott fogom némi képes illusztrációval szemléltetni az eredeti állapotot és a mi terveinket is.

Addig pedig egy kis ízelítő a festési munkák kezdetéről: