Svéd(d)élet(t)

A svéd idő rövid története

Egészen a XIX. század végéig legfeljebb a tudósoknak volt fontos, hogy mennyi a pontos idő. Az átlagember beérte annyival, hogy amikor a legmagasabban áll a Nap, akkor van dél. Ez egyben azt is jelentette, hogy rengeteg, tájegységenként eltérő időzóna létezett Svédországban, hiszen e szerint pl. Stockholmban 24 perccel korábban volt dél, mint Göteborgban (a legkeletibb svéd település, Haparanda és a legnyugatibb Strömstad között 45 perc volt így az eltérés). Ennek azonban szinte semmi jelentősége nem volt mindaddig, amíg a legjobb esetben is 8-10 napot vett igénybe egy utazás Stockholmból Göteborgba. Az 1800-as években aztán megjelentek az első vonatok, amikkel egyre nagyobb távolságokat lehetett egyre rövidebb idő alatt megtenni, ráadásul nem is csak úgy összevissza közlekedtek, hanem pontos menetrend szerint. Az persze kivitelezhetetlen lett volna, hogy ugyanaz a menetrend minden állomáson a helyi időt tüntesse fel - ez még annál is nagyobb káoszt jelentene, mintha minden állomáson más lenne a hivatalos pénznem, vagy más nyelvet beszélnének. Úgy alakult tehát, hogy a vonatok mindehová “vitték magukkal” a göteborgi időt. 

Hasonló helyzetet teremtett a távíró elterjedése is, hiszen azzal nem órákra, hanem pillanatokra rövidültek le a távolságok az egyes települések között. Végül aztán Svédországban négy különféle időszámítás létezett: a Nap állása szerinti hely idő (lokal soltid), a vasúti idő (järnvägstid, vagy Göteborgstid), illetve a távíró rendszer szerinti (telegraftid), és a hajózási (navigationstid) idők.

Természetesen ez hosszú távon tarthatatlan volt, így 1879. január 1-én sor került az első nagy időreformra, amikor az egész országra érvényes egységes időt vezettek be. Ezt hosszas viták előzték meg, mivel a stockholmiak természetesen úgy gondolták, hogy az ő, “fővárosi” idejüknek kell az általánosnak lennie, a göteborgiak pedig természetesen nem akartak engedni a vasútnak köszönhetően már elterjedt időzónájuktól. Végülis kölcsönös kompromisszumra jutottak, és a nagyjából félútnak megfelelő Örebro helyi időzónája lett az elfogadott egységes svéd idő.

Nem sokkal később, 1900-ban azután a világ nagy részén használni kezdték a greenwichi idő alapján képzett egységes időzónákat, amiből Svédország - a környező országokkal együtt - a GTM+1 zónát választotta. 1916-ban kísérletképpen megpróbálkoztak még az eltérő nyári időszámítás bevezetésével is, de a földművesek körében nagyon kedvezőtlen volt a fogadtatása, így végül csak 1980-ban vezették be az eltérő téli- és nyári időszámítást. Most pedig ennek az időszaknak is hamarosan vége, hiszen úgy szólnak a tervek, hogy 2021 március utolsó vasárnapján még átállítják az órákat a nyári időre, és onnantól kezdve nincsen több óraállítás - legalábbis egy jó ideig.

De ha még egy kicsit visszautazunk az időben, akkor más érdekes idő-problémákat is találhatunk. Azt talán mindenki tudja, hogy Julius Ceasar által bevezetett úgynevezett Julián-naptár több évszázadon át általánosan használt időszámítási mód volt. Apróbb szépséghibája volt, hogy nem volt tökéletesen pontos - igazán nem sokkal, csak évi 11 perc 14 másodperccel tévedett. Ezt az eltérést korrigálta XIII. Gergely pápa 1582-ben bevezetett naptára, sőt egyben “eltüntette” az addig felgyülemlett eltérést is, így 1582 október 5-e után másnap október 15-e következett. A Gergely naptárként elterjedt időszámítást a katolikus országok többsége hamar bevezette: Franciaország, Itália, Luxemburg, Portugália, Spanyolország még 1582-ben, majd Belgium, Hollandia egy része, és a legtöbb katolikus német tartomány 1584-ben (Magyarország 1587-ben). A protestáns államok azonban bő száz évet vártak vele.

Svédország csak 1699 végén jutott arra a döntésre, hogy a következő év január 1-től bevezesse a Gergely naptár szerinti időszámítást, azonban az addigra már 11 napos eltérést nem akarták egyszerre korrigálni. Ehelyett úgy döntöttek, hogy minden évben csupán 1-1 napot “csalnak el”. Ezért az 1700-as szökőév a svédeknél nem volt szökőév. Utána viszont mégsem csináltak semmit, sőt 1711-ben viszont az uralkodó XII. Karl egyensen úgy döntött, hogy mégis visszatér a régi Julián naptárhoz. Ez aztán egészen különleges anomáliákhoz vezetett: Svédország (és Finnország) ezekben az években valami teljesen egyedi, mégpedig a Julián naptár plusz egy nap időszámítással rendelkezett. 1712 pedig úgy lett szökőév, hogy a februárja 30 napos volt.

Végezetül aztán 1753-ban vezette be a két ország ismét, és immáron véglegesen a Gergely naptárat, az eltérést úgy korrigálva, hogy február 17-e után március 1-e következett. Ezek után ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy ez a bizonyos XII. Karl mikor is halt meg. Hiszen a svédek szerint 1718. november 30-án kapta azt a bizonyos halálos fejlövést, csakhogy ez Norvégiában történt, ott viszont aznap már december 11-e volt.

Szóval ha el akarunk igazodni a svéd időben:
1700. február 28-áig a Julián naptár volt érvényben (G.S. - Gamla Stilen, azaz régi rendszer)
1700. március 1-étől 1712. február 30-áig a mindentől eltérő G.S. + 1 nap
1712. március 1-étől 1753. február 17-éig ismét a Julián naptár (G.S.)
az itt hiányzó 11 nap egyszerűen nem létezik, majd másnap:
1753. március 1-étől kezdődően a Gergely naptár (N.S. - Nya Stilen, azaz új rendszer)