Koppenhágától Malmöig 1 - Öresundsbron, híd a tenger felett

Ha Budapestről Malmöbe szeretnénk eljutni, sok szempontból sokkal praktikusabb Koppenhága felé venni az irányt. Jövőre lesz ugyanis húsz éve annak, hogy a Skandináv félszigetet “száraz lábbal” is el lehet érni a kontinensről az Öresund hídon át. Ennek a történetét szeretném most megosztani a blogolvasóimmal, jöjjön tehát egy kétrészes virtuális utazás a dán fővárosból a harmadik legnagyobb svéd városba.

Rendszerint az első kérdése szokott lenni a Magyarországról Koppenhágába megérkező látogatóinknak, hogy “Akkor most hogyan is jutunk át innen hozzátok? A tenger felett, vagy alatt?” A helyes válasz pedig: “Is-is.” Ugyanis az Öresund-híd valójában csak az egyik eleme annak az útvonalnak, amit hivatalosan Öresund-kapcsolatnak neveznek.

De hadd kezdjem a történetet Írországban. Itt indul ugyanis Európa (szerintem) legérdekesebb főutvonala, az E20-as. Elég ránézni a térképre, és az embernek máris felszalad a szemöldöke: egy autóút, ami Írország nyugati tengerpartjától indulva, Nagy Britannián át vezet Dániába, onnan Svédországba, majd Észtországon át az Oroszországi Szentpétervárnál ér véget. Vagyis nagyobb szakaszai esnek tengerre, mint szárazföldre. Mindenesetre valóban logikus a létezése, mivel olyan városokat köt össze, amelyek földrajzi és gazdasági szempontból mindig is szorosan egymásra voltak utalva. Vagy akár többször is “gazdát” cseréltek az idők során, mint pl. a dán alapítású Malmö városa.

Malmö és térsége mindig is a Skandináv félsziget kapujának számított a kontinens felé. A város a Kattegat átjáró legszűkebb része, az Öresund szoros partján áll, ami ugyan kézenfekvő lehetőséget kínált a dán szigetek felé való kapcsolatra az alig néhány kilométeres szélességével, de amikor a 19. század közepe táján fejlődésnek indult a vasúti közlekedés, akkor a hajók és kompok kezdtek kevésbé hatékonynak tűnni. Tulajdonképpen már ekkor, az 1800-as évek második felében születtek különböző ötletek az összeköttetésre, ezek közül a legextrémebb az volt, hogy az egész szorost temessék be.

Legalább ennyire ambíciózus, habár lényegesen célszerűbb ötlet volt a híddal való összeköttetés: a Helsingør-Helsinborg és a Koppenhága-Malmö útvonalak tűntek a legalkalmasabbnak. Előbbinél rövidebb távolságot kellett volna áthidalni, de ellene szóltak geológiai érvek is, valamint hogy a vidéki tájak forgalmának megterhelése árán is csak kevésbé fontos városok között teremtene kapcsolatot, így végül az utóbbit választották. (Habár a mai napig szerepel a hosszú távú beruházások tervei között egy Helsingør-Helsinborg, sőt ezen felül egy Koppenhága-Landskrona tengeri alagút megépítése is.

A hosszú tervezés és sok politikai vita után 1991-re aláírt dán-svéd szerződés szerint a projekt 5 év alatt, mintegy 20 milliárd (akkori) koronás költséggel épülhetett meg, továbbá mind a dán-, mind a svéd oldalon plusz 10-10 milliárdba kerülő kiegészítő építkezésekre volt szükség. Az előbbi 20 milliárdból alig 1,4 milliárd az EU hozzájárulása, a többit a hidat építő és üzemeltető vállalkozás finanszírozta hitelből. Körülbelül 210 millió koronával többe került volna, ha az autó- és vonatkapcsolatokon kívül kerékpárutat is építenek, de a svéd fél erre végül nemet mondott. Az építkezések a dán szárazföldön már 1993-ban megkezdődtek, a tengerszorosban pedig 2 évvel később.

Mint említettem, az Öresundsförbindelsen több részből áll. De kezdjük mindjárt a leglátványosabbal, magával a híddal. Hivatalos neve Øresundsbron, ami a svéd Öresundsbron és a dán Øresundsbroen nevek kombinációja. Tévesen Európa leghosszabb hídjának is szokták emlegetni, valójában csak a negyedik helyen áll a maga 7,8 kilométeres hosszával. A nagy része pilléreken áll, de középtájon egy 1 km hosszú szakasz függőhídként épült meg a tengeri forgalom biztosítása számára. A látványos, 200 méter magas pilonok tartotta híd alatt akár 57 méter magas hajók is elférnek. Maga a hídpálya kétszintes, a felsőn kétszer két sávos autóút, alatta pedig két vágányos vasúti pálya halad. Gyalogosok és kerékpárosok nem közlekedhetnek rajta.

A híd keleti fele Malmö-nél éri el Svédországot, a nyugati azonban meglepő módon egyáltalán nem csatlakozik a szárazföldhöz, hanem...

...egy mesterségesen épített szigetre fut be. A csaknem 4 km hosszú Peberholm/Pepparholm szigetét részben a szoros fenekéről kitermelt anyagokból építették. A hídon egymás alatt futó autóút és vasút itt egymás mellé kerül. Esetleges vészhelyzetekre felkészülve itt van lehetőség mind a közúti-, mind a vasúti forgalmat visszafordítani az érkezés irányába, illetve hasonló okokból helikopter leszálló is épült rajta. Ezzel együtt azonban a sziget a nagyközönség számára nem látogatható (az áthaladó forgalmat leszámítva), ugyanis természetvédelmi területként funkcionálva különféle ritka állat- és növényfajoknak ad otthont.

A sziget túlsó végén nyílik a Drogdentunnel alagút, ami 4 km hosszan vezet a tenger alatt, hogy aztán a koppenhágai Kastrup repülőtérnél érje el a dán szárazföldet. Egyébként éppen a repülőtér az oka annak, hogy nem lehetett a teljes útvonalat hídként megépíteni: kockázatot jelentett volna a fel- és leszálló légiforgalom számára. A Drogdentunnel négy párhuzamos alagútból áll: kettő az autók, kettő a vonatok számára. A vasúti áteresztő-kapacitást egyébként némileg csökkenti az a biztonsági szabály, hogy veszélyes anyagot szállító tehervonatok nem haladhatnak egy időben a másik vágányon haladó vonattal.

A vonatok egyébként is jelentettek technikai nehézségeket. A dán és a svéd vasút elektromos hálózata, jelző- és biztosítóberendezései ugyanis teljesen eltérőek. Pl. a dán vasúti villamos hálózat 15 kV-on és 16⅔ Hz-en üzemel, míg a svéd 25 kV-on és 50 Hz-en. Ez ugyebár nem jelentett problémát mindaddig, amíg a vonatok kompokon át közlekedtek az országok között, hiszen egyszerűen másik mozdony vitte tovább a szerelvényt a túlparton. Az Öresundsbanan-nak nevezett pályán viszont már csak olyan vonatok közlekedhetnek, amelyek mindkét rendszernek egyaránt megfelelnek. Külön érdekesség, hogy az áramhálózat a svéd hídfőnél, a jelző-biztosító rendszer pedig Peberholm-nál vált. Ezt a kettős rendszert elsősorban a dán vonatokra külsőleg nagyon hasonlító, de direkt az Öresundsbanan-on való használatra tervezett X31-es Öresundståg tudja, de több más típust is átalakítottak erre, így például a blogon már többször szerepelt X2000 nagysebességű vonatot is, ezzel közvetlen vasúti kapcsolatot teremtve Koppenhága és Stockholm között. Ezen kívül megoldást kellett találni egy másik eltérésre is: Dániában a jobboldali, míg Svédországban baloldali közlekedési rend van érvényben a vasútvonalakon. A hídon végül a jobboldali közlekedést vezették be, tehát a svéd oldalon kell keresztezni a két vágányt. A számtalan dán és svéd várost összekötő, éjjel-nappal folyamatosan közlekedő Öresundståg-okat egyébként az idei évig a dán DSB üzemeltette, ezentúl azonban a svéd Skånetrafiken veszi át a működtetést.

A híd-sziget-alagút hármasán kívül további, szárazföldi beruházásokra is szükség volt, hiszen eleddig teljesen felesleges lett volna utakat építeni az üres tengerpartig. Így hát a meglévő dán- és svéd autópályákat is össze kellett kötni a híddal. A koppenhágai repülőtér két vágányos vasútállomása mellett pedig egy azt elkerülő külön vágányon halad a tehervonatforgalom.

Az Öresund hidat 2000-ben együtt adta át a forgalomnak a dán királynő és a svéd király. Habár a hídon viszonylag borsos útdíjat kell fizetni, jelenleg így is napi mintegy 20 000 gépjármű halad át rajta, de ez a szám a nyári hónapokban akár a másfélszeresére is ugorhat. Vonaton körülbelül 33 000 utas kel át nap mint nap a túloldalra. A koppenhágaiak és a malmöiek mára már rutinosan járnak át egymáshoz dolgozni, bevásárolni vagy kikapcsolódni. Az autósok és a vasúttársaságok által fizetett díjakból várhatóan 2040-re sikerül visszafizetni az építésre felvett hitelt, de ez persze nem azt jelenti, hogy utána ingyenessé válna a híd, hiszen a karbantartása (pl. a most kezdődő, 13 évesre tervezett újrafestési projekt) rengeteg pénzbe kerülnek.

És ha már pénz: az Öresund híd képe látható a svéd 500 koronás bankjegyen.

Források:
https://oresundsbron.com
https://sv.wikipedia.org/wiki/Öresundsförbindelsen