A kert

Két és fél évvel ezelőtt nagy lelkesedéssel vásároltuk a különböző málnatöveket, eperpalántákat, és a legkülönfélébb vetőmagokat, valamint a tavasz első jelére rohantunk a bakonyi nyaralóba, hogy mindezeket elültessük. Két hétre rá pedig kiderült, hogy költözünk Svédországba. Így aztán nagyon megörültünk, mikor första hand-os lakásnak egy földszinti, kertkapcsolatos ingatlanra sikerült szerződést kötnünk, mivel ezen az új lakóhelyünkön két helyen is lehetőségünk van kertészkedni: a bejárat melletti kis előkertben, illetve a nappaliból nyíló szép nagy teraszunkon, ami ugyan le van burkolva, de mivel kizárólag a miénk, ezért tetszőleges mennyiségű virágládát helyezhetünk el rajta, illetve aggathatunk a kerítésére.

A tavalyi szezonban - még kispályás kezdőként - csak akasztós virágládákat használtunk, de már akkor is nagyravágyóak voltunk: kettőt közülük nem virágokkal, hanem haszonnövényekkel töltöttünk meg. Az egyikbe paprika és fűszernövények kerültek, amik igazán jól viselték magukat, igaz, a menta kezelhetetlenül elburjánzott, olyannyira, hogy a végén irtani kellett. A másikban azonban a mindössze két tő paradicsom olyan látványos növekedést produkált, hogy előbb alig győztük nagyobbra cserélni a karókat, végül aztán a tetemes súlyuk miatt az egészet le kellett költöztetni a földre, és az óriásparadicsomokat a kerítéshez kötözni. Persze nem a paradicsompalánták voltak génmanipuláltak, csak körülbelül ennyire értettünk még akkor a paradicsomtermesztéshez. De azért szorgalmasan olvasgattunk róla, csipkedtük a hónaljhajtásokat, káliumrudakat dugdostunk a földbe, és ennek eredményeként (na meg az extrém napos és meleg nyár miatt - amikor volt, hogy naponta háromszor kellett locsolni) júniustól augusztusig egyszer sem ettünk bolti paradicsomot, csak a saját, ízletes termésünket. Sőt, egészen tekintélyes mennyiségű levendulavirágot is sikerült betakarítani, bár annak a feldolgozását idén majd újra kell gondolnunk.

Idén aztán már felkészültebben indultunk neki a tavaszi kertészkedési szezonnak: még bőven havazott amikor már készen voltak a részletes terveink, és minden bizonnyal mi voltunk az évben az elsők egész Svédoszágban, akik napernyőt és virágládát vásároltak - nyilvánvalóan teljesen indokolatlanul februárban. De aztán május elején, mikor elolvadt a - reményeink szerint utolsó - hó, és végre tartósan kisütött a nap, belevágtunk a többlépcsős kivitelezésbe. 

Az előkertbe tavaly ültetett rózsát alaposan visszametszettük, amit mostanra már meg is hálált, hatalmas, illatos rózsafejek formájában. A kerítésre akasztott ládákba ezúttal valóban csak virágok kerültek, a haszonnövények idén már külön ültetőkereteket kaptak. Ezek közül az egyik füvészkertként szolgál: bazsalikommal, mentával, rozmaringgal, és más hasonló, napi használatú fűszernövényekkel, plusz egy extrém módon növekedésnek indult petrezselyemmel. Ez utóbbit az esélytelenek nyugalmával vásároltuk meg, most pedig már nem győzzük ritkítani, és azon gondolkozunk, hogy a házban fogjuk osztogatni a friss petrezselyemzöldet, ha már piac nincs a közelben. Ráadásul ez a láda szolgál a napernyő lábának ellensúlyaként is, ami lényegesen esztétikusabb az eredetileg hozzá tartozó IKEA-s műanyag súlyoknál.

Jellemző egyébként a svéd időjárásra, hogy hiába vártunk május közepéig a beültetéssel, két nap múlva arra ébredtünk, hogy hótakaró borítja a frissen vásárolt növényeket. Szerencsére csak a bazsalikom sínylette meg a dolgot, minden más túlélte. 

A másik két láda közül az egyik eleve a paradicsomoknak lett kiutalva, a tavalyi sikereinkre alapozva. Ezúttal két “hagyományos”, és két bokor palántát vásároltunk. Kaptak egy igazán nagy, és igazán stabilra épített tartószerkezetet is, de már most kinőtték, mivel kb. 2 méter magasak. Mostanra már mindegyik érleli a zöld paradicsomokat, remélhetőleg egy-két héten belül kóstolót tarthatunk.

A harmadik láda a vegyes konyhakert címre hallgat. Az eperpalánták voltak az elsők, akik igazán kitűnőre vizsgáztak (az Instagram oldalamon már láthattátok is az eredményét). Az eperszezon végeztével már kezdhettük is szüretelni a cukorborsót, amivel két gond adódott: egyrészt az is sokkal profibb támrendszert igényelt volna (úgy látszik ez a gyenge pontunk), másrészt nem sikerült belőle finom tavaszi borsólevest főzni, ugyanis rejtélyes módon elpárologtak a kertből a konyhába vezető rövid úton :) Jó esélyeket mutatnak a paprikák is, de előtte még számítunk egy kis... khmm... málnára. Nos igen, nem sok olyan hülye van, aki málnát és szedret nevel virágládában, 15 centis földben - de pillanatnyilag jók a kilátásaink, igaz nem lekvárfőzésnyi mennyiségben.

A kertünk egyébként folyamatosan bővül, mert - sajnos vagy szerencsére - a svédek jobbnál jobb kertészetekkel vannak ellátva, amik valahogy mindig útba esnek, és ahonnan sosem lehet üres kézzel eljönni. Itt egyébként jellemzően nem kizárólag növényekre szakosodnak, hanem a legszélesebb körben kapcsolódó egyéb kerti felszerelésre is, a locsolóberendezésektől a kerti bútoron át a legkülönfélébb kerti dekorációkig, legyen az vashulladékból hegesztett varjúfigura, betonból öntött félméteres alma, vagy földbe szúrható napelemes növényvilágítás.

Tehát lassan haladunk az autodidakta kertészek rögös útján és reméljük, hogy pár év múlva már egy sokkal komolyabb konyhakertben kamatoztathatjuk a most megszerzett tudást.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
•