Rénszarvasgázolás szakszerűen

Természetesen itt most nem arról lesz szó, hogy hogyan kell vadállaton precízen áthajtani, hanem hogy mi a teendő, ha ez véletlenül mégis megtörténik. Velünk - mint azt legutóbbi posztunkban említettük - sajnos nemrég megtörtént.

Még a kirunai utazás tervezésekor úgy döntöttünk, hogy minden tekintetben azzal járunk a legjobban, ha bérelünk egy autót, és mivel sejtettük, hogy jeges-csúszós utak lesznek, ezért inkább egy nagyobb kocsit választottunk, nem az elérhető legkisebbet. Ráadásul akkor még a Volvo is benne volt az “autók, amiket szívesen vennénk” paklinkban, ezért végül egy V60-as mellé tettük le a voksunkat, hogy ez a pár nap egyfajta vezetési tesztként is funkcionáljon (azóta a Volvo kiesett a körből, de nem a rénszarvas miatt). Végülis a kirunai repülőtéren az egy kategóriával nagyobb XC60-ast kaptuk, és utólag tekintve az eseményeket, ezzel igazán szerencsék volt. (Nem tudom, hogy ez általános cégpolitika-e a Hertz-nél, vagy csak bennünket lepnek meg vele, hogy minden alkalommal eggyel nagyobb autót kapunk annál, mint amit fizettünk.)

A bérautónk - itt még sértetlenül.

Ahogy az előző bejegyzésben már írtuk, a második éjszaka Abisko-ba autóztunk át északi fényt nézni, amit egy közepesen takarított, helyenként száraz, másutt havas-jeges út köt össze Kirunával. (Ugyanezen az úton Abisko-tól továbbhaladva jól látható a különbség az út takarításában. Onnantól már egyenletesen letaposott havas, és sokkal keskenyebb sávban eltakarított út vezet a norvég határ felé.) Éjjel fél kettő körül indultunk vissza Kirunába, Viktor vezetett, és nem is hajtott túl gyorsan, inkább alatta maradt a megengedett 80 km/h-nak, éppen azért is, mivel elég sok rénszarvast láttunk kószálni az út mentén már napközben, illetve odafelé menet is. (Akkor még én vezettem, és minden felvillanó dolgot szarvasszemként azonosítottam :) )

Az Abisko felé vezető út nem volt ennyire tiszta.

Aztán az egyik pillanatban megláttuk, hogy az út közepén egy rénszarvas álldogál egykedvűen. Viktor rögtön beletaposott a fékbe, de nagyjából hiába, mert itt pont egy csúszósabb szakaszon jártunk, ezért - bár az ABS, ESP, és többi hárombetűs elektronika megtette amit tudott - kissé oldalazva csúsztunk a jégen, és csupán azon próbált a kormányt nem hirtelen megrántva, csak óvatos ellenkormányzással igyekezni, hogy se az árokba, se a rénszarvasra ne kerüljön az autó. Az állat ezen a helyzetünkön úgy gondolt segíteni, hogy szép komótosan elindult a mi sávunk irányába, azt a minimális esélyt is ellehetetlenítve, hogy pont átcsússzunk az út széle, és a szarvas között.

Bár igazán nem sokon múlt, de sajnos el is ütöttük szegényt. Viszont mind neki, mind nekünk nagyon nagy szerencsénk volt, mivel :

• eleve nem mentünk gyorsan, ezért olyan 20-30 km/h-ra sikerült lelassulni
• Viktornak hihetetlen lélekjelenléte volt, így egyrészről az úttesten tudtunk maradni, másrészről pedig csak az autó bal elejével kaptuk el a szarvas fejét, annak minden bénázása ellenére
• az állat az ütközés előtti pillanatban lehajtotta a fejét, így nem az autó felsőbb részét kapta el
• a nagyobb XC60-nak annyival magasabban volt az orra, hogy a rénnek esélye sem volt rá “felfeküdni”, nem úgy, mint ahogy az egy sima V60-al történhetett volna

A szarvas elütése után is csúsztunk még legalább 15 métert, mire végleg megállt a kocsi. Persze kicsit lefagytunk, és azt hiszem ki is szaladt a szánkon pár keresetlen b*sszameg, de hát ez azt hiszem természetes egy ilyen helyzetben. Én mindenekelőtt igyekeztem megnyugtatni Viktort, hogy ne idegeskedjen, semmi bajunk, de ő addigra már belenézett a tükörbe, és immáron az stresszelte, hogy az úton fekvő, és láthatóan szenvedő állatot látta. Azért arról még lebeszéltem, hogy közelebbről megnézze, mi van vele, mert kicsi tartottam tőle, hogy támadásnak veszi az egészet, és nekünk ugrik. Ehelyett hívtuk inkább a rendőrséget (már korábban felkészültünk az “elütöttem egy vadállatot, most mi lesz?” témából, ezért tudtuk, mi a teendő).

És bár senkinek nem kívánjuk, hogy ezeket az információkat egyszer még hasznosítania kelljen, de azért nem árt az agyába vésnie mindenkinek, aki autót vezet a svéd utakon, mivel évente 50-60 ezer vadgázolás történik Svédországban (még csak február van, de már túl vagyunk a 8000-en).

1. Vadállat-gázoláskor azonnal értesíteni kell a rendőrséget, akkor is, ha egyébként semmilyen személyi sérülés, vagy anyagi kár nem történt, mivel az állat állapotát is jelenteni kell. A jávor-, rén- valamint “normál” szarvason kívül bejelentendő még a vaddisznó, őz, farkas, medve, rozsomák (!), hiúz, vidra, illetve a sas elgázolása is. Ennek több különböző oka is van. A rénszarvasok pl. csak magántulajdonban élnek itt Svédországban, ami azt jelenti, hogy tulajdonképpen ezek háziállatok (minden vadon kószálás ellenére), így az elütött állat gazdáját is értesíteni kell. Ha a rénszarvas el is pusztul az ütközést követően, úgy a gázoló nem vonható anyagi és egyéb felelősségre, amennyiben az esetet jelezte a rendőrség felé. Ilyenkor a biztosító kárpótolja a tulajdonost az elpusztult állatért (4 552 kr kárpótlás jár egy nőstényért, 2 220 kr egy borjúért és 2 953 kr egy bikáért). A bejelentéskor a lehető legpontosabban meg kell adni a helyzetünket is, mondjuk pl. a GPS-ünk segítségével.
2. Ezzel együtt, vagy szükség esetén még ezt megelőzően meg kell próbálni figyelmeztetni a többi közlekedőt - pl. egy megfelelően kihelyezett elakadásjelző háromszöggel.
3. Ha az állat túlélte a gázolást, akkor a baleset helyét valami módon meg kell jelölni. Erre a célra megfelel bármi, végső soron pl egy faágra kötözött műanyag zacskó, vagy egy textildarab, de persze a svédek elég precízek ahhoz, hogy tartsanak az autóikban egy kifejezetten erre a célra gyártott foszforeszkáló színű szalagot (amin mellesleg a szükséges teendők is le vannak írva, ha esetleg a sokk hatására nem jutna eszünkbei). Ez azért fontos, hogy minél pontosabb kiindulási helyet biztosítsunk azoknak, akik majd hamarosan a helyszínre érkeznek, hogy e célra kiképzett kutyák segítségével megpróbálják felkutatni az állatot. Egyrészt hogy pl. a rén gazdáját beazonosítsák, de bármi más állat esetében is azért, hogy vagy gyógykezelés alá vegyék, vagy legalábbis véget vethessenek a szenvedésének.
4. Az esetet azután később be kell jelenteni a saját biztosítónknak is, csatolva a rendőrségi bejelentésünket (ezt rövid időn belül elvileg automatikusan kiküldik az autó tulajdonosának).

Ezek a teendők akkor is, ha másik autót látnánk állatot gázolni, majd elhajtani, így legalább a vadnak adhatunk némi esélyt, hogy megtalálják és megmentsék.

Mi is ezeknek megfelelően hívtuk a 112-t, ahonnan gyorsan továbbkapcsoltak a helyi illetékeshez. Az első kérdés természetesen az volt, hogy személyi sérülés történt-e. Mivel nem, ezért mentőre nem volt szükségünk, mehettünk tovább a kérdésekben. Le kellett írnunk a rén állapotát (él, de fekszik, gondolom a fejét ért ütés miatt elég kába lehetett), azonosítani kellett a helyszínt (az éjjel közepén egy ismeretlen megyében ez nem is olyan egyszerű), illetve az autót (a rendszám bediktálása után kb. 5 másodperccel már tudták a típusát, színét, tulajdonosát, stb), valamint természetesen a personnummerünket. Mire ezeket tisztáztuk, a szarvas már felállt, és lesétált az útról, ezért nem kellett ott maradnunk és bárkit is megvárnunk, csupán a helyet megjelölnünk. (Igaz, az éjszaka közepén, Svédország északi csücskében egy mellékúton addig sem túlzottan zavarta a közlekedést - bennünket leszámítva.)

A praktikus jelölőszalag - minden információval felvértezve.

Érdekes módon azt, hogy az autóval mi történt, csak utolsó lépésként jutott az eszünkbe megnézni. Tulajdonképpen csak az első műanyag lökhárító elem repedt meg pár helyen, és mivel az autóbérléskor mindig teljes körű biztosítást kötünk, mert az ember sosem tudhatja, hogy mikor ugrik ki elé egy szarvas vagy egy béna autós (és ezt ezúton is erősen ajánlom mindenkinek!), ezért még amiatt sem nagyon aggódtunk, hogy a kauciót elbukjuk. Mindenesetre másnap délelőtt elgurultunk az autókölcsönzőhöz is, ahol a vártnál kevésbé voltak meglepődve, bár a végén azért hozzátették, hogy nagy szerencsénk is volt.

Ami igaz is. Viktor szuper és profi reakciójának köszönhetően egyben és az úton maradva úsztuk meg ezt a balesetet, aminek az egyik legnagyobb tanulsága az volt, hogy az állatokat tényleg nem érdekli, hogy épp egy több mázsás jármű száguld feléjük. És egy plusz jó tanács azoknak, akiknek még Viktonál is több lélekjelenlétük van : állítólag ilyenkor dudálni kell eszetlenül, mert az segíthet elijeszteni az ilyen öngyilkos hajlamú, bamba állatokat.