Macska- és kutyatartás

Elég jól jellemez egy társadalmat egy olyan apróbb részlete is, mint például hogy hogyan bánik a(z) (házi)állatokkal. Itt, Svédországban sokkal komolyabban veszik az állatvédelmet, mint Magyarországon, szigorúbbak is a szabályok, jobban van szankcionálva, és be is tartják/tartatják azokat. Első látásra talán kicsit túlzónak is tűnhet, azonban nagyon fontos, hogy mindez az állatok jólléte és védelme érdekében történik.

Az elmúlt több, mint egy év során még nem láttam egyetlen egy kóbor kutyát sem, és az egy-két utcán látott macska esetében is egyértelműen látszott, hogy egy egyébként jól tartott, ápolt házimacska kéredzkedett ki (hisztizte ki magát), és nem pedig kóbor állat.

Pedig a svédeknél nem lehet korlátlan ideig otthon hagyni, vagy az udvarra kicsapni a kutyát (illetve a kerítések általános hiánya miatt nem is tartanak udvaron kutyát).Meg van határozva, hogy mennyi ideig lehet egyedül hagyni, és ha ezt a gazdi megszegi, akkor akár el is vehetik tőle az állatot. Tulajdonképpen érthető a szabályozás miértje: abszolút nem normális 8, 10, vagy akár 12 órára magára hagyni egy kutyát úgy, hogy ne tudjon kimenni sétálni, pisilni, és semmi inger ne érje a külvilágból.  Persze nem járkálnak ellenőrök minden utcában, és lesnek minden kutyatartót, de számíthatunk rá, hogy a szomszédunk jelenteni fogja, ha azt látja, hogy elhanyagoljuk a kutyánkat. Emiatt a svéd kutyaovik - ahová a gazdik napközben beadhatják kedvencüket - nagyon jól megélnek. De az itteni munkahelyek is abszolút toleránsak, Viktorék irodájában például egy szamojéd kutyus olyannyira mindennapos vendég, hogy még a weboldaluk kapcsolat szekciójában is szerepel, mint iroda-kutya. :) De időnként más dolgozók is magukkal hozzák kutyájukat egy-egy napra, ha nem tudják máshová tenni. És ilyenkor megmutatkozik, hogy mennyire foglalkoztatott, jól nevelt, szófogadó, és tiszta állatok.

Ennek megfelelően nem is lehet bárhol és bármennyiért kutyát kapni. Ha fajtiszta, a felmenőit jól lekövethető kutyát szeretnénk, akkor azért súlyos ezer koronákat ki kell fizetnünk. Egy fent említett szamojéd 10.000 korona (kb. ~ 310.000 Ft) körül kezdődik akkor is, ha semmi különleges kívánságunk nincs vele szemben (tehát nem szeretnénk később versenyeztetni, tenyészteni, stb), “mindössze” egy egészséges kiskutyát vennénk. Sokszor ezeket a kutyákat a tenyésztők úgy adják el, hogy aláíratnak egy nyilatkozatot a leendő gazdával, miszerint kötelező kasztráltatnia a kutyát, ezzel is elébe menve az illegális szaporításnak.

A macskákkal is hasonló a helyzet. A vidéki magyar háztartások nagy részében a macska mintegy egérfogó-helyettesítőként funkcionál, és kvázi fogyóeszköz. Nem annyira ráz meg senkit, ha a házhoz tartozó 6-8 macskából pár beteg lesz és megdöglik, vagy elüti egy autó. Van helyette másik. Ha pedig túl sok másik születne, akkor szemrebbenés nélkül fojtják vízbe, vagy ütik agyon a nemkívánatos utódokat, akár évente többször is. Még a jobbik esetnek számít, ha valaki veszi a fáradságot, hogy pár hétig nevelje, majd ingyen elvihető cicaként meghirdesse. Pedig a nem kívánatos almokat ivartalanítással könnyedén el lehet kerülni. Úgyhogy ezúton is mindenkit biztatnék arra, hogy ivartalanítassa az állatait, ha nem szeretne nem kívánatos kölyköket, de soha ne oltson ki életet a saját felelőtlensége miatt! (És támogassatok menhelyeket, mert nagyon fontos munkát végeznek, rengeteg áldozattal.)

Nos, itt Svédországban nincs ingyen elvihető cica. A fajtiszta macskák természetesen rengeteg pénzbe kerülnek (kacérkodtunk egy norvég erdei macskával, de aztán az ára és a természete meggyőzött minket, hogy ez nem nekünk való), és a legjobb esetben is 500, de rendszerint inkább 1500-2000 koronáért lehet hozzájutni egy közönséges házimacskához, valamint időben le kell csapni a hirdetésre, mert rengeteg a jelentkező. Azután jól meg kell indokolni, hogy miért is szeretnénk a kiszemelt állatot, hogy tényleg alkalmasak vagyunk-e a macskatartásra, elmesélni, hogy milyen környezetbe hoznánk majd. Csak olyannak adnak macskát, akiről elhiszik, hogy nem pusztán életben tartani tudja, hanem szeretni is fogja és rendesen gondoskodik róla. Ha szimpatikusak vagyunk, kifizethetjük a macska-foglalót, és annak idején, 12 hetes korában hazavihetjük.

Ezért a pár ezer koronáért cserébe viszont nem is csupán egy “mezítlábas” macskát kapunk. Az csak természetes, hogy jó minőségű táppal etetik őket (mind az anyamacskát, mind a kismacskákat, mikor már önállóan esznek), de ezen felül még a nevelőszülőknél átesik a kis jószág legalább egy orvosi ellenőrzésen, és megkapja az első oltásait. Aztán amikor a végleges gazdi eljön érte, még kap néhány tasakkal a szokásos eledeléből, illetve valamelyik kedvenc játékát is adják hozzá, hogy ezzel is megkönnyítsék az új helyhez való szoktatását.

Szóval soknak tűnhet ez a 500-2000 kr, de ha belegondolunk a mögöttes költségekbe, akkor máris másképpen áll a helyzet. De hát a felelős állattartás nyilvánvalóan költségekkel jár.

Anno mi a Svédországba költözésünket egy macskával abszolváltuk, amiről korábban írtunk is az ügyintézős bejegyzésünkben. A kiköltözés előtt a macska chipelését, útlevelét és oltásait kellett intéznünk Budapesten, összesen kb. 20 ezer forint értékben, korábban pedig a kasztrációs műtétje és az éves oltások merültek fel költségként. Na meg persze az őfelsége ízlésének megfelelő macskakaja és alom. A magyar szupermarketekben megszokott macskaeledelek közül a felsőbb kategóriásokat a svédeknél is meg lehet találni, illetve ezen kívül többféle odahaza nem ismert márkát is, amelyek közül végül stílusosan a Mjau lett a kedvence.

Már csak egyetlen dolog árnyalta a boldog emigrációs macskaéletet: karácsonykor, hogy ne stresszeljük a macskát utazással, macskapanzióba került, és ott kizárólag ő volt magányos macska, minden más szobában kettesével-hármasával laktak. Végleg elhatároztuk tehát, hogy bővülnie kell a családnak egy macskapajtással, és elkezdtük nézegetni a hirdetési oldalakat. Sok ideig vagy nem találtunk semmi érdekeset, vagy az ország másik felében volt (ami itt sok-sok száz kilométert jelent), vagy elkapkodták az orrunk elől. Aztán május környékén rábukkantunk egy nagy halom kristianstadi kiscicára, akik között még akadt eladó. Úgyhogy rögtön másnap kocsiba vágtuk magunkat, és elmentünk az erdő közepén lévő lovardába kiválasztani és lefoglalózni a legszimpatikusabbat közülük. Ő lett Skogsmus (nevének jelentése: erdei egér), egy zsemleszínű, vidékről szalajtott macska, aki végülis a születésnapom után egy héttel, június utolsó napjaiban költözhetett hozzánk.

Szerencsére pár nap alatt összeszoktak, és azóta az öregnek is aktívabban telnek a napjai (a kicsi véget nem érően képes vegzálni). Egy hónappal később voltunk állatorvosnál is (sok emberkórház megirigyelhetné azokat a körülményeket) az ismétlő oltások miatt, illetve a nagynak is be kellett adatnunk az éves kötelezőket. Ez összesen most 725 koronába került kettőjüknek, amit pár hónap múlva követni fog a kicsi ivartalanításának és mikrochipelésének költsége (összesen kb. 900 korona). Emellett megduplázódott a macskakajára és alomra költött pénz is, bár amekkora étvággyal eszik egy ilyen minatűr macska, csoda, hogy nem triplázódott. :) Most ott tartunk, hogy kétóránként képes éhhalált tettetni az üres tálja fölött, majd úgy nekiesni a kajának, mintha egy hónapja nem evett volna. És nem, nem férges, pedig már erre is gondoltam. Szimplán csak egy kis éhenkórász disznó. :)

És megduplázódott a macska-biztosításra fizetett összeg is. Ez egyébként igazán nem megterhelő összeg, mi állatonként 99 koronát fizetünk havonta, viszont adott esetben igencsak behozza az árát, mert támogatnak mindenféle olyan műtétet, vizsgálatot, röntgent, CT-t, stb, ami azért már egy svéd családi költségvetést is megviselne.

Végezetül pedig pár kép a magyar-svéd macskapárosról, akik most már kettesben boldogítják a mindennapjainkat, és teszik tönkre éjszakáinkat :)