Stockholm II. rész - A svéd főváros

Az előző részből kiderült, hogy a vonatozás az X2000-essel önmagában is egy fantasztikus élmény, most pedig lássuk magát a svéd fővárost.

Most második alkalommal látogattuk meg Stockholmot, először négy éve, még 2014-ben jártunk itt. Akkor Budapestről érkeztünk, és meglepett bennünket, hogy egy fővárosban hogyan lehetnek ennyire nyugodtak, ráérősek az emberek. Senki sem rohan, senki sem tolakszik, nincs dudálás, és (szinte) nincsenek dugók. Most, egy svéd kisvárosból érkezve kicsit zavaró volt számunkra a sok sietős ember, a zsúfolt metrómegállók és az autók nagy tömege :) Szóval minden csak viszonyítás kérdése.

Stockholm (a képek forrása : google.com)

Amit a városról és a látnivalóról turista szempontból tudni kell, azt bárki elolvashatja az útikönyvekben vagy az interneten, erre itt nem fogok részletesen kitérni. Viszont aki még nem járt Stockholmban, és úgy általában magyar múzeumokon szocializálódott, annak mindenképpen érdemes tudnia, hogy amit itt múzeumnak hívnak, az nem csupán néhány unalmas terem, porosodó vitrinekkel, hanem teljeskörű élményt nyújtva egyszerre tájékoztatnak és szórakoztatnak. A várostörténeti kiállításon pl. többek között a különféle társadalmi osztályok valódi lakásaiba lehet - szó szerint - belépni. A királyi palota pincéjében az építésnek (majd a tűzvészt követő újjáépítésnek) különféle fázisait önálló makettek mutatják be lépésről lépésre. A hajózási múzeumban felváltva találunk hajómodelleket és valósághű hajórészleteket. A tömegközlekedési múzeumban pedig akár metrót is vezethetünk. (Ez utóbbiban külön érdekesség volt számunkra, hogy 2014-ben itt már kiállítási tárgyként szerepelt olyan metró, amit Budapesten éppen akkoriban helyeztek üzembe.)

És persze a kihagyhatatlan Vasa múzeum, ami egyenesen az iskolapéldája annak, hogy hogyan lehet a történelem legkisebb szeletét is érdekessé tenni valamennyi korosztály számára. Alapvetően ugyebár ez az egész múzeum egyetlen hajó, ami 1628-ban annyit tudott, hogy a vízre bocsátást követően, közvetlen a kikötő elhagyása után elsüllyedt. Mindezt azért, mert az uralkodó úgy érezte, hogy ő sokkal jobb hajót tudna építeni, mint a béna mérnökök... A svédek pedig építettek köré egy komplett múzeumot, vagy inkább szórakoztató centrumot. Azon kívül, hogy önmagában hatalmas élmény életnagyságban megtekinteni a világ legnagyobb konzervált kiállítási tárgyát (több szinten keresztül, a hajófenéktől az árbócokig) a következőket találjuk még itt: moziterem többnyelvű filmvetítéssel a hajó eredeti történetéről, és újkori restaurálásáról; az elmaradhatatlan makettek a hajóról, az építéséről, a kiemelésről; szimulátoron játszhatjuk el újra, hogy ha mi rakodtuk volna meg annak idején, akkor is elsüllyedtünk volna-e; a hajón talált csontvázak alapján még a legénység néhány tagját is rekonstruálták, sőt a korabeli beszélgetéseikbe is belehallgathatunk. Apró érdekesség, hogy a 400 évvel ezelőtt élt svéd ember beszédét sokkal jobban értettük, mint némely skånei bácsiét napjainkban :). Egy fél napot minden további nélkül el lehet itt tölteni anélkül, hogy egy percet is unatkoznánk.

Vasa múzeum (a képek forrása : google.com)

Szóval bátran szemezgessetek a múzeumkínálatból, és ami kicsit is érdekesnek tűnik, oda akár kisgyerekkel is nyugodtan menjetek el.

Pár napos stockholmi látogatáshoz érdemes lehet vásárolni Stockholm Pass kártyát, ami a legtöbb múzeumhoz és látványossághoz ingyenes belépést biztosít, beleértve a királyi palotát és az odavezető hajóutat is. Ha pedig átböngészitek a Pass-szal látogatható helyek listáját, akár olyasmit is találhattok, ahová az útikönyv alapján el sem mentetek volna. A városon belüli utazáshoz pedig javasolt vásárolni SL kártyát. Nem feltétlenül kell megvenni a helyiek által használt plasztikkártyát sem, ugyanis néhány napos időtartamra létezik papírból készült - de szintén chipes - verziója is. (Buszokon az első ajtónál felszállva kell a leolvasón becsippantanunk magunkat, metrónál értelemszerűen a beléptetőkapunál. Egyedül a villamos az, ahol külön ellenőr járkál körbe, és olvassa le a jegyeket.)

Metrómegálló (a képek forrása : google.com)

Mi a magunk részéről, bármerre is járunk a világban, mindig megpróbálunk kicsit kiszakadni a turistáknak szánt környezetből, és kicsit elvegyülni az adott városban élő emberek között. Ez most különösen könnyen ment, nem csak azért, mert egy éve Svédországban élünk, hanem mert nem egy városközponti hotelben, hanem egy östermalm-i bérelt lakásban szálltunk meg. A lakás elfoglalásakor rögtön sikerült is bénáznunk egy sort; a házigazdánk azt írta, hogy a kulcsot a játékkutya alatt találjuk. Na, hát én égen-földön kerestem játékkutyát a folyosókon, az előtérben, a kertben, a járdán, és elképzelésem sem volt, hogy vajon a svédek milyen tárgyra gondolhatnak átvitt értelemben, mikor játékkutyát írnak...aztán kiderült, hogy a lakás ajtaja nyitva van, a játékkutya pedig bent csücsül egy puffon. :) Még mindig nem szokunk hozzá ahhoz, hogy ennyire nem tartanak a betörésektől, eszünkbe sem jutott, hogy nyitva lenne az ajtó.
Mindenkinek ajánljuk, hogy utazzon tovább néhány megállónyit az útikönyvek által javasoltakon felül, és sétálgasson kicsit Östermalm, Bromma vagy Farsta lakóövezeteiben. (De akár Rinkeby-ben is, a közhiedelemmel ellentétben nem fognak megkéselni és megerőszakolni - vagy lehet, hogy csak nekünk volt most isteni szerencsénk.)

Ebédelni szintén nem feltétlenül a turistacsalogató éttermekben érdemes, hanem ott, ahova a született svédeket látjátok tömegével bemenni. (Ehhez persze igazodni kell a svédek ebédidejéhez is: általában 12 és 14 óra között lehet menüt enni, utána ”csak" a szokásos étlap van.) Az ilyen éttermekben az ebédmenük ára 60 és 110 kr/fő között mozog. Ezért cserébe természetesen a svédasztalról válogathattok magatoknak 2-3 féle főételből és köretből, de szinten mindenhol benne van az árban a kenyér, a saláta, víz vagy gyümölcslé, illetve a kávé is - persze ilyenkor a svéd bryggkaffe-ról van szó. Ha mégis vágynátok egy igazi barista kávéra, akkor érdemes elmetrózni a Mariatorget-ig, és beülni a Drop Café-ba (kérjetek tonik-espressot).

A nyelvi nehézségek miatt pedig egyáltalán nem kell aggódni. Ellentétben azokkal a nemzetekkel, akik akkor sem szólalnak meg angolul, ha egyébként tudnának, Svédországban random bárkivel szóba elegyedhettek angol nyelven -  majdnem szebben beszélik, mint maguk az angolok. A 2014-es tapasztalataink szerint egyetlen dologgal lesz csak gondja annak, aki svéd nyelvtudás nélkül érkezik: egy IKEA termékkatalógus egy közérthető irománynak fog tűnni a svéd utcanévtáblákhoz és általában a feliratokhoz képest. Nekünk 4 éve mindent kétszer-háromszor, betűről betűre kellett végigböngésznünk, mire sikerült azonosítani :). Most már csak jót mosolygunk rajta, és gondolkodás nélkül kiolvassuk a leghosszabb utcaneveket is - érdekes, hogy pár év alatt mennyit változik az ember élete.