Stockholm I. rész - Az X-2000-es

Viktor születésnapjára egy stockholmi hosszú hétvégét kapott tőlem ajándékba, így aztán a blogolvasóim is kapnak egy újabb úti élménybeszámolót - ezúttal két részben.

Felületesen rápillantva Svédország térképére úgy tűnik, hogy Stockholm itt van tőlünk egy ugrásra, de valójában ez egy átlag Magyarországinál nagyobb távolságot jelent, így kicsit töprengtem, hogy repülővel, vagy vonattal utazzunk-e. Végül az utóbbi győzött, több okból is. Azon túl, hogy anyagilag és utazási időben is így jártunk jobban, a környezetszennyezés mértékéről nem is beszélve (ami itt igen fontos szempont!), az is a vonat mellett szólt, hogy repülővel már rengeteget utaztunk, viszont valósággal sóvárogva néztük minden alkalommal az SJ nagysebességű X2000-es vonatait, amik a nyílt pályán 200-220 km-es sebességgel suhannak.

Az SJ jegyértékesítési rendszere kicsit hasonlít a légitársaságokéhoz: minél korábban megveszi az ember a jegyét, annál olcsóbb árakat találhat. Mivel ajándék volt, ezért pontos számokat nem írok, de még magyar mércével is nevetségesen olcsón jutottam hozzá az odafele 1. osztályra, visszafelé 2. osztályra szóló jegyekhez. Az első osztályú jegyet az árban foglalt reggeli miatt választottam, ami így olcsóbb is volt, mintha másodosztályút, plusz külön reggelit vettünk volna. Az első osztályú árban egyébként a kis kávézósarok korlátlan használata is benne van (de ettől sokat azért nem vártam, minek pakolnának ki olyasmit ingyen, amit eladhatnak pénzért is a büfékocsiban? - na majd mesélek!), valamint akár a fedélzeti faxot is igénybe lehet venni (fiatalságom ékes bizonyítéka, hogy életemben soha nem faxoltam még, és talán már nem is fogok.) Természetesen ingyen wifi is van a vonaton.

Felszállás után vettük tudomásul, hogy lényegében egy kényelmesebben felszerelt nappaliban fogunk utazni. Ülés címén egy-egy hatalmas plüss fotelt kaptunk, akkora ülőfelülettel, hogy felhúzott lábakkal oldalra fordulva kényelmesen tudtam aludni benne  (pedig a 176 centimmel nem számítok kis növésűnek), de aki nem szereti ezt a begubózós formát, az választhatja az ülés előrecsúsztatását és ledöntését, amivel szintén kényelmes alvóhely nyerhető, köszönhetően a hatalmas lábtérnek. A padlószőnyeggel borított kocsiban egyébként mindenkinek megvolt a svéd nappali feeling, mert mindenki lerúgta a cipőjét, és úgy flangált a kocsiban - persze kulturált módra, nem egymásra taposva, vagy másokat zavarva.

Indulás után aztán köszöntött minket a… a stewardess, mert kalauznak nem mondanám. Megköszönte, hogy velük utazunk ma, valamint tájékoztatott, hogy most környezetbarát és bio dolgokat fogunk fogyasztani, majd megkaptuk a reggelinket egy kis egységcsomagban, ami a következőképp nézett ki:

A pakkban volt egy szelet kiadós, savanykás, sötét, magos rozskenyér, vaj, kaviárkrém, sajt, főtt tojás, paradicsom, joghurt és müzli, almalé, egy kis csoki, illetve természetesen evőeszköz, szalvéta, fogpiszkáló. Emellé kínáltak friss meleg zsemléket, friss kávét, teát, tejet - szóval mindenki találhatott kedvére valót. Igazán kitettek magukért, főleg hogy én eredetileg azt képzeltem, kapunk majd valami előre csomagolt háromszög szendvicset, esetleg egy croissant-t .

Mire túljutottunk a reggelin, már csaknem száz kilométerrel odébb jártunk. A jól ismert skånei szántóföldeket egyre inkább kezdte felváltani a fenyőerdő. Na meg persze kerülgettük az elmaradhatatlan tavakat, amiből megszámlálhatatlanul sok jut egy ilyen stockholmi vonatútra. És azok a kerülgetések sem alföldi gyereknek valók :) Ekkora sebességhez már jócskán be kell dönteni a vasúti pálya kanyarjait, így időnként az egyik oldali ablakok szinte csak a földet/tavat, a másikon pedig csak az eget látni. Azt pedig nem hittem volna, hogy jobban bedugulhat az ember füle ha a vonat kétszázzal beszáguld egy-egy alagútba, mint egy repülőgépes felszállásnál.

Kb. 2 óra elteltével aztán úgy éreztem, hogy ideje megnézni a kávés sarkot is. Főleg mivel én előző este (vagyis aznap éjszaka) hajnali egyig dolgoztam, ezért igazán szükségem volt az egész napi városnézés előtt némi extra koffeinre. Legnagyobb meglepetésemre a kávés sarokban a következőket találtam: friss kávé kétféle tejjel (sima és laktózmentes), cukorral, édesítőszerrel, agavé sziruppal; forró víz teához, 6 féle filteres teával, friss citrommal; kétféle ásványvíz (hűtött és szobahőmérsékletű). A forró italokhoz hőtartó papírpohár, az ásványvízhez átlátszó műanyag. Egy kosárban mandarin és alma, egy másikban egyenként csomagolt kókuszgolyó, valamint csokik. Kipróbáltunk egy-egy kávét, egy teát, és némi édességet is az egyik kosárból… mind nagyon finomak voltak :) Így csak utólag jutott eszünkbe, hogy a 3,5 órás út alatt végülis nem néztük meg az étkezőkocsit.

Furcsa, de egy év Svédország után még mindig meg tudok lepődni az olyan önkéntelen összehasonlításokon, hogy ugyanezt a távolságot odahaza (mondjuk egy Arad-Budapest-Bécs utat) mennyi idő alatt, milyen kényelemben, és nem utolsó sorban mennyi pénzért tudnám megtenni.

Apropó pénz: az odaúton ugyan percre pontosak voltunk, visszafelé azonban több mint egy órás késéssel indult csak a vonatunk Stockholmból. (Az érkező vonatnak valami pályahiba miatt kerülnie kellett, illetve Stockholmban sem szállhattunk fel mindaddig, amíg a takarítóbrigád végig nem vonult a teljes szerelvényen.) Tudatos vásárlóként még a vonaton utánanéztem a lehetőségeimnek, és el is küldtem a panaszt a társaságnak. Ez tehát este 10 körül történt. Másnap délután fél 3-kor már a számlámon volt az előírás szerinti 25%-os jegyár-visszatérítés, illetve ezzel együtt egy bocsánatkérő levél is érkezett. Ezzel a kevesebb mint 24 órán belül kifogástalan panaszkezeléssel úgy érzem teljes mértékben kompenzáltak is a késés miatti minden kellemetlenséget.

Visszafelé egyébként másodosztályon utaztunk, ami ugyanúgy padlószőnyeges, kényelmes foteles kocsit jelent, csak kissé keskenyebb ülőlapokkal és kisebb lábtérrel, és ez a viszonylagos zsúfoltság látszott is a nagyobb mértékben igénybe vett mosdón. Bár azért még így is végig volt papír is, szappan is, kéztörlő is. Néhány héttel később egyébként ismét Stockholmba kellett utaznom, ezúttal munkaügyben, és ismét az X2000-est választottam. Ekkor tűntek csak fel az igen praktikus árnyékolók, és a minden üléshez elhelyezett konnektorok, amik sokat segítettek abban, hogy az utazás óráit is hasznos munkával tölthessem :)

És hogy milyennek láttuk Stockholmot 4 évvel az első látogatásunk után? Arról hamarosan beszámolok a második részben.