Svéd(d)élet(t)

Az életünk Svédországban.

2018. március 20.

A mi svéd telünk

Viktor írása következik - az első svéd tél, az ő szempontjából.

Aki még nem, vagy csak keveset járt Svédországban, annak az ideköltözési listájában bizonyára az ellenérvek között szerepelnek a hosszú depressziós téli éjszakák, és a sarkvidéki telek. Az ő tájékozódásukat szeretném kicsit segíteni most. És megint csak azzal kell kezdenem, hogy a mi tapasztalataink dél-Svédországra vonatkoznak. Innen még mindig közelebb van Budapest, mint akár csak Västerbotten. De azért nagyjából a Göteborg-Stockholm vonalig még érvényesek az itt leírtak

Írtunk már róla korábban, de megint ide kívánkozik: az éjszakák valahogy sokkal feketébbek, mint Magyarországon. Még nem sikerült megfejtenünk az okát. Vagy csak érzékcsalódás?

Odahaza nekem mindig egyik napról a másikra, nevezetesen az őszi óraátállítással együtt jött az az érzés, amikor hirtelen túl korainak tartottam a sötétedést, és amikor tudatosult bennem, hogy feltartóztathatatlanul jön a tél és a hideg idő. Itt Svédországban ez már néhány héttel korábban bekövetkezett. (Járulékos haszon, hogy így megvolt a fokozatosság, és az óraátállítás végül már egyáltalán nem sokkolt.) Az első hetekben valóban furcsa, hogy még bőven sötét éjszaka van, mikor az ember munkába megy, és hiába tűnik szintén késő éjjelnek az idő, amikor délután hazaérkezik, még rengeteg ideje van bevásárolni, IKEÁ-zni, bármit csinálni. De depressziós hatással ez igazán nem volt ránk. Ráadásul minden svéd lakás minden ablakában hagyományosan világít egy-egy lámpa, ami egészen hamar valami karácsonyi hangulatot teremtett.

A téli hideg egyébként lényegesen kevésbé sokkolt bennünket annál, mint amennyire tartottunk tőle. Egyrészt nagyjából olyan a tél itt dél-Svédországban, mint annó gyerekkorunkban volt Magyarországon. Másrészt akárcsak nyáron, ilyenkor is sokkal kisebb a napközbeni hőingadozás, mint odahaza megszoktuk: előfordul, hogy napokon keresztül pl. az éjjeli mínusz 2 és nappali plusz 1 között váltakozik csak a hőmérséklet, és nem hullámzik fel-le 10 fokokat. Plusz ami számomra a legszembetűnőbb, és a leginkább elviselhetővé teszi a telet: a szél hiánya. Ha pusztán csak mínusz 5 fok van, de nincs hozzá szélvihar, akkor igazán csak egy jó pulcsi kérdése az egész. (Egyik hétvégén sikerült csak kifognunk Helsingør-ben egy 0 fok körüli, esős-havas időt, de akkor széllel, hogy a csapadék vízszintesen “esett” és nem akart földet érni. Na ezzel az egy alkalommal sikerült is megfáznom.)

Az igazán súlyos hidegek errefelé még nem jellemzőek. Nationella isdygnet-nek - azaz szó szerinti fordításban “nemzeti jeges nap”-nap - hívják azokat a napokat, amikor egész álló nap nem emelkedik 0 fok fölé a hőmérséklet Svédország egyetlen pontján sem. Idén már volt ilyen, február elején. Akkor itt nálunk délen is mínusz 15 fok körül volt a hőmérséklet hajnalonként, és napközben sem lett melegebb mínusz 5-6 foknál. Azonban ezt megelőzően csak 2016-ban, és 2014-ben fordult elő néhány ilyen nap. (Azonban továbbra sem ajánlom Norrbottent a fázósoknak: ott akár évi 150 isdygnet is előfordul.)

Na de térjünk a lényegre: hogyan lehet mindezt túlélni? A kulcsszó: több időt kell hagyni mindenre. Ugyanis minden divatot elfelejtve, mínusz 10 fokonként egy-egy újabb réteg polárpulcsival, aláöltözővel, és zoknival érdemes számolni (a kapucnis kabát pedig kiváló lehetőség arra, hogy a sapka-rétegek számát is megduplázhassuk szükség esetén). Tehát korábban kell nekilátni a reggeli készülődésnek, és csak később tud az ember elindulni a munka végeztével. És azután se rohanjunk sehová. Akkor nem izzad rá az emberre a meleg ruha, és nem kell kapkodva venni a jeges levegőt, ami aztán instant torokgyulladáshoz vezetne. Most kezdem csak igazán megérteni, ami már nyáron feltűnt, hogy senki nem siet sehová.

(Persze mindannyian ismerünk olyan embert, aki télen is lenge ruhákban jár, mégsem fázik. Nos én azon a nevezetes mínusz 15 fokos reggelen láttam egy srácot a buszmegállóban: egy szál pólóban, és rövidnadrágban. És a kiszakadt nadrágos, bokavillantós divatot egyébként sem értem, de a mínuszokban végképp nem látom létjogosultságát. De a svéd lányok derekasan állják a hideget, vörösre fagyott bokával is.)

Minden kellemetlenségért kárpótol azonban a havas táj látványa, ami még itt Skåne-ban is mindennapos, akár március elején is. A vastagon behavazott fenyőerdő tövében álló kis piros faházak láttán az ember úgy érzi, mintha csak egy karácsonyi képeslapba csöppent volna bele. És a hó érkezése pont olyan váratlan tud lenni, mint a nyári esők: egyik percben még semmi jele, a másikban már hatalmas pelyhekben hullik.

És valószínűleg elmondhatjuk magukról, hogy túléltük az első svéd telünket, mert reggelente ismét világosban indulok, és délután világosban érek haza. Ennek köszönhető az elmúlt napok egyik legszürrelálisabb élménye: Reggel szakadó hóesés, viszont napsütésben, mivel a kelő nap még bevilágít a felhők alá - és mindeközben mindenfelől szól a madarak boldog tavaszváró éneklése, amit odahaza csak rügyező fákról lehetett hallani.

NRebeka Szólj hozzá! időjárás mindennapok

A bejegyzés trackback címe:

https://svedelet.blog.hu/api/trackback/id/tr7613755660

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása