Jogosítvány csere

Most már egészen biztos, hogy Svédország titkos plasztikkártyanyomdájának közvetlen közelében lakunk. Legalábbis más magyarázatot nem tudok arra - eddigi ezirányú tapasztalataim alapján -, hogy miként kaphattuk meg legújabb svéd iratunkat is ugyanolyan fénysebességgel, ahogyan pl. a bankkártyánk is elkészült. A hétfő esti fotózást követően ugyanis már csütörtökön délelőtt megkaptuk az értesítést, hogy a jogsi elkészült és átvehető a legközelebbi élelmiszerbolt posta pontnál.

Svédországban egyébként mindenféle korlátozás nélkül használható a magyar jogosítvány is, annak köszönhetően, hogy Magyarország is EU-s tagállam. Ugyanazokat a járműkategóriákat vagyunk jogosultak vezetni, mint odahaza, és ugyanazokkal a KRESZ szabályokkal találkozhatunk itt is. Legalábbis nagyjából…

Itt van például a Flervägsstopp, ami egy olyan útkereszteződést jelent, ahol minden irányból Stop tábla fogadja az érkezőket. Ilyenkor az a szabály, hogy minden közlekedő az érkezési sorrendben hajthat tovább. A rendszer kifejezett célja, hogy a sofőrök vegyék fel egymással a szemkontaktust. (Kollégáim jót nevettek azok, mikor elmagyaráztam nekik, hogy ilyesmi Magyarországon is van, de azt inkább úgy hívjuk, hogy “az erősebb kutya b**ik”.) Mellesleg a Stop táblát nagyon komolyan veszik a svéd autósok, akkor is állóra fékeznek és körülnéznek, ha a domborzati viszonyok miatt egyébként már több száz méterről látni, hogy közel s távol nincsen másik autós.

Magyaroknak szintén meglepő lehet a körforgalomban való indexhasználat. Bár itt is előfordulnak azok a bosszantó egyének, akik egyáltalán nem használnak irányjelzőt, így aztán fogalmunk sincsen, hogy kihajtani fog-e, vagy továbbmenni. Viszont ha becsülettel szeretnénk jelezni a többi autósnak a körforgalommal kapcsolatos terveinket, azt a következőképp kell megtenni:

• Ha az első kijáraton fogjuk elhagyni a körforgalmat, akkor - akárcsak odahaza - már a behajtáskor jobbra kell jelezni.
• Ha egyenesen (vagyis a második kijáraton) hajtunk majd tovább, akkor - akárcsak odahaza - a behajtáskor nem jelzünk, a kijárat előtt viszont igen.
• Az érdekesség viszont, hogy amikor a harmadik kijáraton szándékozunk tovább menni, akkor már a behajtás előtt elkezdünk balra indexelni, és csupán közvetlenül a kihajtás előtt jelzünk jobbra.

A bonyolultabb, sok kijáratos körforgalmak esetében ezeket értelemszerűen kell kombinálni. Így a körforgalom összes többi autósa pontosan tudni fogja, hogy mire számítson. A két- esetleg három sávos körforgalmakat itt nagy magabiztossággal használják. A máshol megszokott “nem tudom mi ez, inkább kisorolok kívülre” itt nem jellemző látvány.(Viszont a lakott területen kívüli körforgalmak nem mindig vannak jó előre kitáblázva: ha egy 100 km/h-s úton egyszer csak felbukkan egy 70-es tábla, akkor érdemes tényleg lelassítani, mert könnyen lehet, hogy egyszer csak hipp-hopp megérkezünk egy körforgalomba.)

A gyalogosokkal szemben mindenki nagyon figyelmes, részemről még példa nem volt rá, hogy ne álltak volna meg az autók, amikor még csak közelítettem a zebra irányába. Aki Svédországban vezet autót, az viszont mindenképpen ügyeljen rá, hogy a népszerű kerékpározás miatt (fel nem foghatom, hogy lehet mínusz 5 fokban, hóesésben bringázni) a zebrák általában kerékpáros átkelővel vannak kombinálva. Itt tehát a gyalogátkelőhely tábla láttán igenis számolni kell vele, hogy fel fog bukkani egy kerekező.

Az autósokat egyébként általánosan jellemzi a türelem, nem csak a gyalogosokkal szemben. Az egyébként elég alacsony sebességhatárokat a többség betartja, de aki valamiért sietősebb úton van, az sem fogja a lökhárítónkra akaszkodva, villogtatva, és a kormányt jobbra balra rángatva jelezni, hogy az útjában vagyunk. Türelmesen jönni fog mögöttünk mindaddig, míg valahol alkalmas nem helyzet adódik a biztonságos megelőzésünkre. De arra sem fognak rádudálni, aki esetleg nagyon eltévedve 20 km/h-val cammog és tétovázik a kereszteződésekben.

Nekem, mint bénán parkoló embernek, külön kedvencem a áruházi parkolók nagy részét jellemző felfestés: két beállóhely között nem csak egy fehér elválasztóvonal van, hanem egy kb 30-40 cm széles dupla sáv. Sokkal kényelmesebb így ki-be állni, és nem nyitják egymásnak az ajtajukat a parkolószomszédok.

Szóval mindezeket megszokva nyugodtan vezethetünk a magyar jogosítványunkkal is. Egyedül a lejárati dátumra kell figyelni, mert azt természetesen nem fogjuk tudni Svédországban meghosszabbíttatni. Ha pedig mégis úgy dönt valaki, hogy lecserélni a jogosítványát a svéd verzióra, azt - a kölcsönös érvényesség miatt - minden további nélkül megteheti. A két ország jogosítványa egyébként első ránézésre nagyjából egyformának tűnik, de pl a svéd verzión van egy QR kód (régebbieken vonalkód) is, amivel a Personnummer-hez hasonlóan tudjuk azonosítani magunkat. (A Willy:s bevásárlóközpontokban is ezt kell leolvasni a terminálon, ha saját kéziszkennerrel szeretnénk vásárolni.)

Ha van érvényes magyar jogosítványunk, akkor a jogosítvány csere folyamata a következő:

1. A Transportstyrelsen oldalán igényelni kell tölteni a szükséges nyomtatványt (https://www.transportstyrelsen.se/sv/Blanketter/Vag/korkort/privatperson/ansokan-om-utbyte-av-utlandskt-korkort/) Ez a Personnummer megadásával történik, és a hivatalos lakcímünkre küldik ki postán.
2. Ez egy-két napon belül megérkezik, benne egy űrlappal, és a 250 kr-s számlával, amit a bankszámlánkról tudunk átutalni, az OCR azonosító megadásával. Az űrlap kapcsán pedig ne a magyar ügyintézés során megszokottra gondoljunk. Egészen pontosan a következőket kell feltüntetni: a magyar jogosítványunk száma, érvényessége, a vezethető járműkategóriák. (Gondolom erre is csak azért van szükség, hogy ne az ügyintézőknek kelljen a különböző nyelvű jogosítványokról kiszótáraznia, hogy melyik adat hol található.)
3. A kitöltött űrlapot, és a magyar jogosítványunkat (nem fénymásolatot, az eredeti kártyát!) vissza kell postázni a Transportstyrelsen-nek. Ettől még egyébként nyugodtan vezethetünk. Hogy mivel kell igazolni a rendőrnek azt, hogy a jogosítványunk létezik, csak éppen úton van Örebro-ba, azt nem tudom. Mi a biztonság kedvéért lefotóztuk, az űrlappal együtt, hogy legalább telefonon meg tudjuk mutatni. Igaz, 8 hónapja nem találkoztunk rendőrrel.
4. Szintén néhány napot kell csak várni az újabb levélre, amiben értesítenek, hogy minden rendben az adatainkkal, így tehát szíveskedjünk elfáradni fotózásra és aláírásra valamelyik Förarprovskontor-ba. A neten tudjuk megkeresni (itt: https://www.trafikverket.se/korkort/kontakt/forarprovskontor/) a hozzánk legközelebb esőt. (Ennél a lépésnél egyébként egy kis hiba csúszik a jól olajozott svéd rendszerbe: az első levélhez nem járt ingyenesen feladható válaszboríték a jogosítványunk postázására, ehhez az értesítőhöz viszont igen, holott ilyenkor már nincs mit beküldenünk. Ennek talán az lehet az oka, hogy korábban volt lehetőség saját fotó beküldésére is.)
5. Utolsó teendőnk, hogy kiverünk a fejünkből mindent, ami a legutóbbi okmányirodai/kormányablakos ügyintézéshez társul, majd felkeressük a kiválasztott irodát. Itt nem mutogatjuk az értesítő levelünket, mert a nagyon kedves néni még véletlenül sem kíváncsi a személyes adatainkra. Nem mutogatjuk a gondosan előre kinyomtatott átutalás igazolásunkat, mert a nagyon kedves néni nem adóellenőr. Felnőtt emberek vagyunk, nyilván tudjuk, hogy miért jöttünk ide. Nem, mi nem tudjuk, szóval egy elnéző mosoly kíséretében egy elfüggönyözött fülkére mutat, amiből vakuvillanás szűrődik ki. Ott most valaki éppen fotózkodik, ha végez, mehetünk. A fülkében azután nem egy másik ügyintézőt találunk a pult szélére csavarozott kameraállvánnyal, hanem egy automatát. Annak az érintőképernyőjén először is kiválaszthatjuk, hogy milyen nyelven szeretnénk kommunikálni vele. Utána megadjuk a PN-ünket, hogy azonosítsuk magunkat. Innentől kezdve pedig semmi különösebb teendőnk nincsen. A gép automatikusan felemeli magát szemmagasságba, készít egy fotót, majd az elkészült képet vagy jóváhagyjuk, vagy újrafotózzuk, amíg megfelelőnek nem találjuk. (A szemüvegesek kis hátránnyal indulnak. Ugyanis a fotózáshoz le kell venni a szemüveget, az utasítások elolvasásához viszont fel. Így aztán amíg az ember ki nem ismeri a folyamatot, addig bizony előfordul, hogy a jóváhagyandó eredmény egy olyan kép, amikor épp veszi le vagy fel az ember a szemüveget.) A sikeres fotót követően a másik kis érzékelőn az aláírásunkat kéri. Ezt szintén van lehetőségünk újracsinálni, ha elégedetlenek vagyunk. Ezt követően a gép megköszöni az ügyintézést, és jöhet a következő.
6. Az imént már említett nagyon kedves néni egyetlen szerepe most következik, ami abból áll, hogy rápillant a személyi igazolványunkra, hogy megnézze, tényleg a saját személyi számunkkal fotózkodtunk-e le. Ezután még tájékoztat, hogy postán küldenek majd egy újabb, 50 kr-s számlát a fotózásról, illetve szintén küldik az elkészült jogosítványt, 5 munkanapon belül. (A jogosítvány két nap alatt jött meg, hamarabb mint a számla.) Az egész ügyintézés nem volt hosszabb kettőnknek 10 percnél.

Mint említettem, a jogosítvány is tartalmazza a Personnummer-t, tehát alkalmas a személyazonosság igazolására. Mostantól tehát elegendő mindössze a jogosítányt és a bankkártyát magunknál tartani.