Svéd(d)élet(t)

Az életünk Svédországban.

2018. május 24.

Munkaügyek

Aki olvasta az Egy év a Francban (Stephen Clarke - A ​Year in the Merde) c. könyvet, az tudja, hogy a Franciáknál az új év szeptemberben kezdődik. (Aki nem olvasta, pótolja! Érdemes!) Mi pedig úgy tapasztaltuk, hogy Svédországban április számít évkezdetnek. Ahogyan a sötét tél egy csapásra elmúlik, úgy születik újjá itt minden. Előkerülnek a garázsokból a hatalmas amerikai cirkálók, ellepik az utakat a lakóautók, a köztereken összesöprik a csúszásmentesítés gyanánt kiszórt kavicsot és non-stop nyírják a füvet.

És előkerülnek a munka- és pénzügyek is. A Pensionsmyndigheten - kb. nyugdíjfolyósító - mindenkinek kiküldi a értesítőt, hogy hogyan is áll pillanatnyilag a nyugdíjszámlája. (Igen, az ami odahaza pár éve elvesztette nyugdíjszámla jellegét.) A Skatteverket - adóhivatal - visszautalja a visszajáró összeget az előző évi adótúlfizetésekből (ami egy szabad szemmel is jól látható összeg). Rengeteg munkahelyen automatikusan megemelik a béreket a szakszervezeti kollektív megállapodások alapján. Továbbá ilyenkor kerülnek sorra a személyes elbeszélgetések az alkalmazottakkal, amelyek egyrészt a bérekre is hatással lehetnek, de ezen túlmenően az alkalmazott és a munkaadó kölcsönösen megbeszélik egymással az elmúlt és a leendő egy-egy év tapasztalatai és terveit is.

Szintén április 1-ével kerül kiosztásra a szabadságkeret is. Ez egy kicsit bonyolultabb, mint Magyarországon. Bárkinek joga van 25 nap fizetés nélküli szabadságra, de a fizetett szabadságért már előre meg kell dolgozni. Tehát aki április 1-én kezdett el dolgozni, annak - ha megszakítás nélkül munkában áll - következő év április 1-én keletkezik 25 nap felhasználható fizetett szabadsága. Azonban aki augusztus 1-én állt munkába, ő április 1-én azt fogja látni, hogy csak 17 nap fizetett szabadságot vehet ki, plusz 8 fizetés nélkülit. Fő szabály szerint 5 nap felhasználatlan fizetett szabadság vihető át a következő évre, de adott esetben külön meg lehet állapodni a munkaadóval ennél többről is. Külön érdekesség, hogy a munkavállalónak jogában áll a nyári hónapok során akár 4 egybefüggő hetet kivennie nyári főszabadság gyanánt (és ezt sokan meg is teszik)

A svédeknél alap esetben 6 hónap a próbaidő, majd ezután dől el, hogy valaki kap-e határozatlan idejű munkaszerződést. Na, hát én annyira hiper-szuper módon dolgozok, hogy már most áprilisban, azaz kb. 4 hónap munka után megkaptam a végleges szerződésemet. Ami számomra azért is furcsa, mert a magyar munkatempóhoz képest - ahol mindig kevesebben voltunk a szükséges létszámnál, és mindig csak kozmetikázva fért bele a tényleges munkaidő a törvényes keretekbe - most igencsak csökkentett intenzitással vetem magam bele a munkába, köszönhetően a körülményeknek. És még így is rám szoktak szólni, hogy ne dolgozzak már annyit. :D

Nagyon jól esett, hogy idő előtt állandósítottak, még akkor is, ha most némi túlórát be kell vállalnia mindenkinek, mert az egyik kolléga egyik napról a másikra lelépett (túlóra alatt azt értem, hogy bemegyek heti plusz 2 órára, nem 20-ra). A véglegesítésemet pedig az előzte meg, hogy a cég jóvoltából elvégezhettem egy nemzetközi élelmiszerbiztonsági, és étteremfelügyeleti tanfolyamot. A magyarországi munkahelyemen is ugyanennek a rendszernek egy részével dolgoztam, csak ott senki nem tartotta fontosnak, hogy hitelesített papírom is legyen róla. Szóval Svédországba kellett jönnöm ahhoz, hogy sikeres vizsgabizonyítványom legyen arról, amit kb. 7 éve tudok és csinálok. A svéd munkahelyem kicsit komolyabban veszi az ilyesmit, és készségesen fizetik is a költségeket, olyannyira, hogy azóta egy kiegészítő belsős tanfolyamot is elvégeztettek velem. Mondanom sem kell, ez nekem is nagyon jó, mert bár a “szabadidőm” rovására ment, de a szakmai önéletrajzban is hasznos, hogy fel tudok erről a tudásról egy igazolást, arról nem is beszélve, hogy mindez svédül zajlott, ezért bekerültek a szótáramba olyan, roppant hasznos kifejezések svédül, mint patogéner, vagy kémiai kockázat-elemzés.

Mindezekkel párhuzamosan pedig vezetőnek is előléptettek, tehát változott a munkaköröm is - eddig tartott a fogadalmam, hogy soha többé nem vállalok olyan munkát, amivel nagyobb felelősség jár. :) Viktor szerint egyszerűen túl jól dolgozok ahhoz, hogy ne léptessenek elő. Ez alatt pedig tényleg ne gondoljon senki semmi komoly teljesítményre, csupán annyi, hogy a svédek nem szeretik agyonhajszolni magukat, így nem nehéz kiemelkedőnek lenni.

Viktor munkahelyén szintén mindenkivel sor került a személyes évértékelőkre. Ez az ő számára meglehetősen szokatlan műfaj volt, hiszen életében először érdeklődött a munkahelye az iránt, hogy hogyan érzi magát az állásában, mik az észrevételei akár a cégről, akár a kollégáiról, illetve főként, hogy a személyes életcéljai és a munkaviszonya párhuzamban vannak-e. Természetesen szó került a szakmai fejlődésről is, lényegében kis, belsős mini-állásinterjúként végignézték a szakmai vezetőjével, hogy mely területeken honnan indult, hol tart jelenleg, továbbá mik az ő saját tervei saját maga továbbképzésére, illetve a csoportvezető mit javasol tanulni, vagy fejleszteni. És ami nagyon fontos, hogy ezeknek a beszélgetések kifejezett célja, hogy szó kerüljön a fizetésről is. Semmi nincs a jó kis magyaros álszerénykedésből, a cég pontosan tudja, hogy senki nem jófejségből dolgozik, a munkaerő pedig tudja, hogy ha jól teljesített, akkor annak megkérheti az árát (ez most, Viktor esetében az eddigi fizetéséhez képest +25%-ot jelent).

Nehéz eldönteni, hogy mi furcsább egy ilyen beszélgetésben: maga a tény, hogy ez minden évben lezajlik, avagy hogy láthatóan komolyan veszik és nem csak arra megy ki az egész hogy kitöltsenek egy napot vele aztán kipipálják, hogy megvolt, vagy esetleg hogy mindez olyan pozitív hangulatban zajlik, hogy utána az ember szó szerint mosolyogva ül vissza a számítógépe elé. Ez a pozitív szemlélet a kívülállók szemében vicc tárgya szokott lenni: Ha a főnököd nagyon meg akar dicsérni, azt mondja “Bra jobbat” (szép munka). Ha tök áltagos munkát végeztél, azt mondja “Bra jobbat”. Ha az a véleménye, hogy ilyen teljesítménnyel nem kéne legközelebb előbátortalankodnod, akkor azt mondja “Bra jobbat”.

Viszont lassan egy év után kezd érthető lenni, miért is visz előre ez a hozzáállás.

128_bra_jobbat_2_1024x1024.jpg

NRebeka 3 komment mindennapok tapasztalatok külföldi munka

A bejegyzés trackback címe:

https://svedelet.blog.hu/api/trackback/id/tr3613999162

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mayflower36 2018.05.24. 20:59:22

Kedves Rebeka,
újabb szuper hasznos blogbejegyzés. Gratulálok mindkettőtöknek a szakmai és anyagi fejlődéshez! :)

enta selecta 2018.05.25. 13:52:24

Néha idetévedek a blogra, de mindig örömmel olvasom a bejegyzéseid. Teljesen más világ, mint ami idehaza van. A megbecsültség nem csak üres lózung. Ami az adóvisszatérítést illeti, az egyik családtagom is most fog visszakapni egy jó másfél havi nettójának megfelelő összeget a holland adóhivataltól. Ennek az az oka, hogy auguszgusban kezdett, a munkáltatója az éves bruttója alapján vonta le az adókat meg járulékokat, míg a tényleges keresete az 5 hónap alatt nagyjából az éves minimálbérnek felelt meg, amit a kb. 30% levonás helyett már csak 10% terhel. Gondolom Svédországban is hasonló lehet a helyzet a sávos adózás miatt.

NRebeka 2018.05.26. 07:57:23

@mayflower36: Köszönjük, igyekszünk :)

@enta selecta: Igen, a férjem is emiatt kapott vissza pénzt az adóhivataltól. Az meg plusz pozitívum volt, hogy kapott róla egy emailt, jóváhagyta, és pár nap múlva ott volt a számláján a pénz. A "simán találok bárkit már holnap, aki megcsinálja helyetted" fordulatot pedig tényleg nem szokás használni errefelé, mivel ha a munkavállaló elmeséli a szakszervezetnek a (valós) sérelmeit, akkor a munkahely gyorsan, nagy bajban lesz.
süti beállítások módosítása