Vendéglátás Svédországban

Az év végén nekem is sikerült munkát találnom Svédországban, így már mindketten dolgozunk. Viktornak ilyen szempontból könnyebb dolga volt informatikusként, hiszen leginkább az angolt használja és nem kellett jó svédtudás az elején a munkájához. Viszont én Magyarországon vendéglátásban dolgoztam ami mellé van egy pedagógus diplomám is, de itt mindkét esetben erősebb nyelvtudás szükséges, hiszen folyamatosan svédül kell kommunikálni. Viszont az év végére eljutottam odáig, hogy mindent megértek és egész magabiztosan beszélek, így találtam munkát a „szakmámon” belül. A diplomám ellenére nem szerettem volna a pedagógus pálya felé fordulni, ha nem muszáj, de persze ez is ott volt a lehetőségek között. Mivel azonban szeretem a saját életem nehezíteni, a szívem pedig a vendéglátás felé húzott, ezért főleg ilyen állások között keresgéltem kezdettől fogva.

Otthon kávézóban dolgoztam, itt pedig éttermi munkát kaptam, tehát nem teljesen fedi a két terület egymást, de a lényegben nincs nagyon különbség. Embereket szolgálunk ki, szolgáltatást nyújtunk és próbáljuk mindezt a lehető legjobb minőségben tenni.

Először is nagyon meglepő volt, hogy a munkaruha minden egyes elemét a cég biztosítja (nem pedig előírja, hogy miből milyen színűt vegyek). Az első munkanapomon mindenből kaptam a méretemben, így erre nem kellett költenem, és a cipőfűzőig bezárólag egyforma a társaságon a ruha. :)

A csapat nagyon vegyes, van 19 és 45 éves munkatársam is. Körülbelül a fele svéd, a másik fele bevándorló (nem csak arab bevándorlók). Az épületben rajtunk kívül 2 másik szolgáltató van, az ott dolgozókkal is jóban vagyunk, kölcsönösen segítünk egymásnak, ha valami probléma merül fel.

Hiába vendéglátás, az emberek itt maximum 8 órát dolgoznak. Mindenki végigülheti a szünetét (kapunk enni is), és nem csak a pult mellett kell 3 perc alatt bekapnunk valamit. Sőt, az elején én 10 perc alatt lezavartam az ebédszünetemet (régi rossz berögződések), mire szépen visszaküldtek, hogy akkor legyek kedves még 20 percet eltölteni valamivel, mert a fél órás szünet azt jelenti, hogy 30 percig a környéken sem akarnak látni. Mindehhez persze hozzátartozik az is, hogy mindig elegendő személyzet van bent, vagy ha pörgősebb a nap, akkor hívnak még be plusz embereket, így nem kell azon görcsölni ebéd közben, hogy vajon mi történhet most odabent nélkülem.

A dolgozók mindig jókedvűek és mosolyogva jönnek be dolgozni. Nem csak a vendégeknek tartogatott, sokak szerint ál-mosolyuk van, hanem tényleg nem érzik halálos tehernek a munkát. Nincsenek kiégve és totálisan kifacsarva, mert a túlórák hiánya (és a részmunkaidős opció) miatt pont megfelelő az egyensúly a munka és a szabadidő között. Elmondhatatlanul jobb érzés úgy bemenni dolgozni, hogy nem kell valaki szitkozódását és csapkodását hallgatni, mert ő „utálja ezt az egész sz*rt”. Az egész csapat napját el lehet rontani egy ilyennel, és nem is hiányzik a mindennapjaimból. A nap végén mindig, mindenki úgy köszön el a többiektől, hogy “köszi a mai napot”. Ez nagyon apróságnak tűnhet, de mégis teljesen más hangulatban távozok a nap végén.

Van hely mindennek. Nem próbálnak 5 négyzetméternyi bérleti költséget megspórolni azon, hogy nincs öltöző vagy esetleg raktár. Van saját öltözőszekrényem ahová beakaszthatom a cuccaimat és le is tusolhatok bent, ha épp arra van igényem. Ezek az apróságnak tűnő dolgok sokat javítanak az ember komfortérzetén (egy WC kagyló felett, a felakasztott ruhák elől félig elhajolva öltözni nem túl kényelmes). A raktárban nincs a plafonig feltornyozva (teljesen szabályellenesen) az áru, és a fagyasztó- és hűtőkapacitás is kényelmesen elég. Az eszközökből van elég, minden felszerelés adott és ha valami eltörik abból lehet újat rendelni (nem kell összeszigszalagozott felmosónyéllel bohóckodni).

Mint ahogy azt fentebb is írtam, mindig van bent megfelelő mennyiségű dolgozó, a forgalomnak megfelelően. Ha rosszul számolt az üzletvezető, akkor ezt hazaküldéssel vagy plusz ember behívásával korrigálja. Nem kell belehalni a munkába, van idő meginni egy pohár vizet, vagy éppenséggel kimenni pisilni. Mindig van idő normálisan megcsinálni a dolgokat. Akár a takarítást, akár egy előkészítést. A csapat tagjai csapatként dolgoznak, és senki nem próbálja a másikra nyomni a munkát, mert ő túl fáradt hozzá / már amúgy is sokat dolgozott. Persze itt is van olyan, aki kevésbé szeret dolgozni, de őket a műszakvezetők megfelelően motiválják. 

2 olyan lány is van, akinek pici gyereke van és mellette mégis a vendéglátásba jött vissza dolgozni. Ezt Magyarországon elképzelhetetlennek tartottam volna nagyon erős nagyszülői háttér nélkül. Viszont, mivel itt rugalmas a munkaidő és rengeteg a részmunkaidős pozíció, ezért könnyen megoldható ez is. Az egyik esetben ráadásul 4 hónapos babával van otthon szülési szabadságon az apuka, váltva ezzel az anyukát, aki visszajött dolgozni. Nagyon jónak tartom ezt a rendszert (apuka is mehet szülési szabadságra), mert így a friss anyuka is visszatérhet dolgozni, ha szeretne, és az apuka-gyerek viszony is szorosabb lesz.

Nagyon érdekes, hogy a svéd fiatalság (és a már svédül jól beszélő bevándorlók) mennyire nem azt a svédet beszéli, mint amit a nyelvkönyvekből megtanul az ember. A szótáraim (online és offline egyaránt) teljesen csődöt mondtak ebben a közegben, úgyhogy innen is üzemen a szótárírói ambíciókkal rendelkezőknek, hogy ideje lenne egy friss kiadásnak, ami tartalmazza skåne-i szlenget is. :) Az igeidőkkel is nagyvonalúan bánnak, az iskolában oly’ sokat nyomott befejezett jelenidőt talán egy alkalommal hallottam valakitől negyed év alatt, a jövő idő kifejezésére pedig teljesen megfelel nekik a jelen idejű ragozás is egy jól elhelyezett időhatározóval.

Úgyhogy összességében véve itt vendéglátózni sokkal kevésbé megterhelő, mint az eddig megszoktam. Persze az esti műszakok, hétvégi munkanapok itt is hozzátartoznak a képlethez, de hát ez elkerülhetetlen. Jó látni, hogy itt a középkorúság felé haladók és a családosok is megtalálják a helyüket ebben a rendszerben, és örülök, hogy újra dolgozhatok. 18 éves korom óta dolgozok és még sosem volt ekkora kihagyásom a munkában (majdnem fél év). Habár tanultam végig ez idő alatt, mégis sokkal hasznosabbnak érzem most magam. :)