Hóhelyzet

Amikor fél évvel ezelőtt Svédországba költöztünk, mindenki rémisztgetett bennünket a fél éves sötétséggel, az elviselhetetlen hideggel és a non-stop hóakadályokkal. Azóta már nem csak azt tudjuk, hogy a dél-skandináv nyár nagyon kellemes (rendszeres 20-25 fok és sok napsütés, bár mindennapos a csapadék is), de most úgy tűnik, hogy a tél is igazán elviselhető, mindamellett, hogy képeslapra illő. November végén volt egy kis havazás, ízelítőül, de az elmúlt hétvégén megérkezett végre az igazi hó is (ezt vártam már november óta :) ), és napok óta meg is marad, valamint újra-újra havazik. Illetve hasonlóan a nyári változatossághoz, a hóesést időnként felváltja valami havas-jeges-vizes trutyi, ami reggelre valószínűleg le is fog fagyni (ne legyen olyan egyszerű a munkába járás).

Azt tudnám mondani, hogy az itteni tél nagyon hasonló ahhoz, amilyen kb. 15-20 éve volt Magyarországon. Hideg van ugyan, de elviselhető, gyakran esik a hó is, stabil a hőmérséklet, kis ingadozással. Nincsenek olyan hatalmas hőmérséklet kilengések, mint manapság Magyarországon, amit a fejfájós énünk igen nagyra értékel. Sőt, lényegében már másfél hete stabilan -2 és +2 °C között áll a hőmérő.

Még októberben beszélgettünk egy svéd kollégával arról, hogy itt mikor jön a tél. Ő nevetett, hogy soha, ősz után egyből a tavasz következik. Nos, nem biztos, hogy ugyanazt értettük “tél” alatt, mivel ez szerencsére megcáfolódni látszik: az elmúlt hetekben több alkalommal is fehér tájra ébredtünk.

Miközben néhány nappal ezelőtt végképp lement a nap a legészakibb svéd tájakon (legközelebb már csak 2018-ban jön fel újra), addig itt Skåne és Kronoberg határán nagyjából 1,5 órával rövidebbek a nappalok, mint Budapesten (ott 7:24-kor kel a nap, itt 8:30-kor, a napnyugta pedig Budapesten 15:53-kor, itt 15:36-kor van), tehát a hiedelmekkel ellentétben nincs fél évig sötét, és nem válik tőle az ember depresszióssá. Mire pedig az otthoni karácsonyozásból visszaérünk, már ismét egyre hosszabbodni fognak a nappalok.

Érdekes módon azonban a sötét teljesen más, mint otthon volt. Nem tudom, hogy mi az oka, de itt a sötét valahogy sötétebb, feketébb. Ez különösen feltűnő az autós közlekedéskor, mikor a szembejövők miatt nem használhatom a távolsági fényszórót. Talán az út két oldalán általában húzódó sűrű fenyőerdő is az oka, mindenesetre teljesen meg tudom érteni a svédeket, akik plusz reflektorokat szerelnek az autójuk elejére. Ugyanis ilyen sötétben az út szélét sem nagyon látni már pár méterrel magunk előtt, egy esetlegesen átszaladó állatot észrevenni pedig szinte lehetetlen. Márpedig a jávorszarvasok errefelé valós veszélyt jelentek, és sajnos szürkület után aktívabbak, mint világosban. Most már hónapok óta nincs olyan nap, hogy ne lenne legalább napi egy älgolycka, azaz szarvas okozta baleset a hírekben. A jávorszarvas pedig nem éppen őz méretű. Egyik félnek sem szerencsés, ha a kocsi találkozik egy 500 kilós állattal.

A hozzáértők egyébként az alábbiakat tanácsolják:

Mondjuk az utolsó tanácsnál vigyázni kell, nehogy a nagy szarvaskerülő manővernek fenyőfafogás legyen a vége, de valóban így minimalizálhatjuk a károkat a legjobban.

És a nagy sötét miatt sokkal élesebbnek hat a fénye azoknak a szembejövő autósoknak, amikben már LED/xenon világítás van, így aztán tuti biztos, hogy még a tompított fényszóró használata mellett is előbb-utóbb megvakulok tőlük. Amennyivel többet lát az illető (olvastam erről cáfolhatatlan teszteket), annyival rosszabbat tesz a szembejövőknek. Tudom, aki nem bírja ne üljön autóba, de azért én szívesen látnék ezekből (és nem ezektől) kevesebbet.

A fenti fokozása pedig a svédek távolsági fényszóró használata (illetve az előbb már említett kiegészítő reflektorok). Nekem azt tanították anno, hogy amint észlelem a szembejövő autóst akkor azonnal kapcsoljam le a távolságimat, hogy ezzel ne zavarjam őt, illetve lakott területen egyátalán ne használjam. Na, hát a svédeket nem erre tanították. Simán felkapcsolva hagyják, és csak akkor váltanak tompítottra, amikor már pár tíz méterre vannak, illetve lakott területen belül is ugyanolyan természetességgel nyomják a távolságit. A mögöttem jövőknek sem szokott lelkiismereti problémát okozni, hogy normális követési távolságon belül is reflektorral jöjjön, ez plusz öröm minden alkalommal, mikor a szembejövő már amúgy is elvakít.

Viszont pozitívum, hogy sokan a csúszós utaktól és sötéttől tartva ilyenkor tömegközlekedésre váltanak, és nem tartják fel az általuk biztonságosnak ítélt, indokolatlanul lassú tempójukkal a többieket (plusz, a buszon automatikusan becsatolják a biztonsági övet, amit egyébként jó időben sosem szoktak). Különben sem jellemző a svédekre az ész nélküli száguldozás, de a friss havas utakon mindenki visszavesz, és senki nem próbál erőszakosan előzgetni.

Mindig is érdekelt, hogy mi történik északon azokon a havas napokon, aminek a negyedétől pánikrohamot szoktak kapni a magyar útfenntartók és közlekedési vállalatok. Nos, a hóeltakarítással nincsen probléma: először is, már az első másfél centi után megjelennek a hóeltakarítók. Ha hajnali 4 van, akkor hajnali 4-kor. A hóeltakarító pedig nem a közmunkásokat jelenti, hanem ugyanazokat a kistraktorokat, amivel heti rendszerességgel a füvet nyírják. Hóban nem lehet füvet nyírni, tehát felszerelik rá a tolólapot, és pikk-pakk letisztítják a járdákat. Ugyanez a módszer tökéletesen működik a főutakon is: hóban nem lehet szántani, viszont a mezőgazdasági traktorokat pont arra találták ki, hogy bármilyen körülmények között elközlekedhessen. Felszerelik hát rá a hókotró lapot előre, a szórót hátulra, és pikk-pakk eltüntetik a havat az utakról és a parkolókból. Egyedül a társasház mögötti sétányokon lapátolják csak el a havat kézi erővel, csak olyan reggel 8 körül. Ugyanazok az emberek, akik egy hete ilyenkor még kertészfelszereléssel érkeztek, mintha csak a tavasz órákon belüli megérkezésére számítanának, hogy rendbe tegyék az egyébként teljesen rendben lévő kertet.

Végezetül kezd fény derülni a kátyúmentes utak titkára is: A már érzésre is jobb minőségű utakat természetesen itt is kikezdi a fagy és a csapadék, például az itteni főútvonalon (amin hatalmas kamionforgalom van az Stockholm-Halmstad felé vezető autópálya közelsége miatt) 3 kátyú is megjelent péntek reggelre. Habár szinte azonnal kikerültek a figyelmeztető táblák, szombaton a boltba menet én is szóltam Viktornak, hogy óvatosan hajtson, mert elég mélynek tűntek - igen ám, de a kátyúk addigra szépen befoltozva eltűntek, úgyhogy a probléma még addig sem tartott, hogy lefotózhassuk. :)

A hatalmas havas fenyők és békés fehérség pedig a legjobb felkészülés a karácsonyra, és egy kicsit még reménykedek, hogy otthon is vár majd minket egy kis ünnepi hó 24-én.