Hogy néz ki egy hús-vér migráns?

Nem vagyunk benne teljesen biztosak Viktorral, hogy csak Svédországba költözésünk óta harapódzott-e el ilyen erősen a magyar közéletben az “illegális migránsok” elleni kampány/gyalázkodás/uszítás, vagy előtte is ilyen volt és csak innen nézve vált ennyire kontrasztossá? Egyre ijesztőbb méretekben ránk zúduló, a végletekig műveletlen, erőszakos, erkölcstelen, született terroristáktól kell félnünk, akik az európaiak nehezen megkeresett pénzéből akarják fényes nappal végérvényesen lerombolni az európai kultúrát.

De hadd kérdezzem meg: A Magyarországon élő 9-10 millió emberből hányan találkoztak már ezekkel a migránsokkal? És találkozás alatt nem azt értem, hogy két évvel ezelőtt autóval elsuhanva a Keleti előtt látott-e embereket állni, hanem azt, hogy legalább fél óráig egy légtérben volt-e velük és legalább egy kicsit kommunikáltak-e egymással.

Hát én találkoztam szírekkel. Irániakkal is. Horribile dictu, négerekkel is. A lépcsőházunkban csak egy lakást bérelnek szírek. De a néhány utcával feljebbi részt akár arab negyednek is nevezhetném. Legalábbis ha magyar újságírók volnék. A nyelviskolában pedig kifejezetten többséget alkotnak a burkát viselő szír migráns lányok és a kreol bőrű szír migráns fiúk. Együtt tanulnak a lengyel migránsokkal, az ukrán migránsokkal, és velünk, a magyar migránsokkal. Rendkívül érdekes emberek: nem gyújtogatnak autókat, nem dobálnak kézigránátokat, nem lövöldöznek géppuskával, és nem erőszakolnak meg. Ellenben bejárnak órára, figyelnek, tanulnak (hadd ne mondjam: nem szólnak be a tanárnak), megcsinálják a házi feladatot. Ki merem mondani, hogy próbálnak beilleszkedni. A mi csoportunkba járó nyolc szírből hatnak, illetve az iráni nőnek felsőfokú végzettsége, akár egyetemi diplomája van: tanárok, közgazdászok, grafikusok. Az anyanyelvükön kívül beszélnek angolul is, illetve most már egyre jobban svédül is. Az egyik pedagógus lány boldogan mesélte, hogy munkát kapott a helyi óvodában.

Na igen, a két szír fiú kicsit kevésbé tűnik lelkesnek a lányoknál, és szeretnek suttyomban zenét hallgatni órán. Lehet, hogy műveletlenek? Vagy egyszerűen csak olyanok, mint a legtöbb 19 éves fiú?

Amikor átkerültünk a haladó csoportba, nagyjából ugyanilyen tapasztalataink voltak, bár ott kevertebb volt a társaság: itt volt két ukrán lány (az egyikük burkát hord, viszont az egyik szír lány meg nem), a két idősebb arab férfi kevesebbet jártak be, mert a suli mellett dolgoznak is. Egyikük az én beszélgető partnerem volt a záróvizsga szóbeli részén, és a feladat keretén belül jókedvűen és tárgyilagosan elbeszélgetünk a társadalmi különbségeinkről is. A vizsga szüneteiben egyébként is kölcsönösen kérdezgettük egymást, hogy kinek hogy ment, milyen feladatot kapott. Lelkesen izgult a szír a magyarért, az ukrán a lengyelért.

Vajon mennyi segélyt kaphatnak a svéd államtól azért, hogy megtanuljanak svédül? Nem tudom, itt senki nem turkál a másik zsebében. De az biztos, hogy ezek a dörzsölt szírek aztán jól kitolnak a svéd társadalommal: megtanulnak svédül, hogy munkához jussanak, és így aztán a munka révén megint pénzhez jutnak majd. Megdöbbentő.

Találkozhatunk ezen kívül migránssal a legkülönbözőbb helyeken: A Max Burgerben lelkesen pörögve igyekszik az egyikük levezényelni a hamburgerre vágyók szombat délutáni csúcsforgalmát. Egy másik a bevásárlóközpont patikájának üvegfala mögül adja ki a receptköteles gyógyszereket. Reggel velünk egy időben utaznak munkába a vonaton, és délután szintén velünk egy időben jönnek haza. Sőt, van aki a nyelviskolában tanít - svéd nyelvet!

Csendben élik az életüket, játszótérre viszik a gyerekeiket, és boldogok, hogy nem egy háborús zóna közepén élnek. Nem tudom, hogy több okuk volt-e Svédországba költözni, mint nekünk. De legalább ugyanannyi.

Elképzelni sem tudom, hogy egy átlag Marika néniben, akinek kizárólagos tájékozódási lehetősége az M1, a TV2, és a Coopban megvásárolt Ripost, vajon miféle kép alakulhat ki ezekről a nyavalyás szír migránsokról. Szerintem a magyarországi hírek alapján egyáltalán nem nyilvánvaló, hogy a szír lányok többsége pontosan ugyanazt a sztreccs farmert, Nike cipőt, és szőrmés kabátot hordja, mint bármelyik random magyar lány. Csak többnyire eltakarják a hajukat egy fejkendővel. Olyannal, amit egyébként átlag Marika néni is hord reggeltől estig, csak a szír lányoké többnyire divatosabb. A szír fiúk pedig zselézik a hajukat, menő inget és kabátot hordanak, valamint karórát. A migránsok továbbá autót vezetnek, facebookoznak. Barnás árnyalatú a bőrük. A négereké kifejezetten fekete.

Jól megfigyelhető kulturális különbség volt az iskolai szünetekben, hogy a lányok bent ültek le beszélgetni, a fiúk pedig különvonultak az épület elé. Merőben szokatlan ugyan, de nem zavartak ezzel senkit. Az már inkább zavaró lehet, amikor utcán vagy buszon fülhallgató nélkül hallgatnak zenét. Ilyesmi ugyebár sosem fordulhatna elő Budapesten?

Ezek: tények. Mi itt saját szemünkkel látjuk nap mint nap, és amit látunk, az szöges ellentétben áll azoknak a véleményével, akik szerint mindegyikük terrorista. Nekik figyelmükbe ajánlom azokat a forrásokat, amikből kiderül, hogy a közelmúltban elkövetett terrorista cselekmények szervezőinek nagy része még csak nem is az elmúlt években érkezett Európába, hanem itt Európában élt és szocializálódott. Gyilkosok persze mindig is lesznek, de a mi felelősségünk, hogy egy népet ne egy-egy ember alapján ítéljük meg. Mert ennyi erővel valamennyi magyar egy-egy nőerőszakoló-darabolós-tömeggyilkos, hiszen volt már magyar, aki ilyen bűncselekményt követett el.

Nagyjából tudom, hogy milyen kommentek várhatóak, hiszen az előző blogposzt után csak úgy dőltek a mocskosmigránsok vélemények. Jelzem, az a poszt csupán a tömegközlekedési jegyvásárlásról szólt. De az Állítsuk meg Brüsszelt/Sorost/lipsiket kampányok ügyesen ráhangolták a magyarokat arra, hogy mint a viccbeli Mórickának, mindenről AZ jusson az eszükbe. És már csak igen keveseknek jut eszükbe az, hogy vajon ők milyen hozzáállást várnának el a kulturált Európától, ha neki kellene egy háború elől menekülniük egy fél kontinensen át, otthagyni a családjuk maradékát a biztos lemészárlás tudatában, és újrakezdeniük az életüket a nulláról, vagy inkább a mínuszból. Ebben a nem kívánt esetben ezek a világ életükben becsületes, adófizető, törvénytisztelő magyar menekültek vajon mit szólnának ahhoz, ha több milliárdos kormánypropagandával a tettlegességi hangolnák ellenük azokat a társadalmakat, ahol máskülönben milliókra sem futja akkor, ha mondjuk iskola-, vagy kórházfenntartásról van szó?

Ebben az elkényelmesedett és szemtelenül jóléti Svédországban igény mutatkozik arra, hogy szíreket fogadjanak be, támogassák pénzzel, lakással, ingyenes - mégis színvonalas - oktatással a beilleszkedésüket. Az irániakét is, a lengyelekét is, a magyarokét is.

Sokakkal együtt én is azt tartom, hogy igenis legyen ésszerű határa a menekültek befogadásának, és adjunk mellé feltételeket. Legyenek támogatva, de persze csak akkor, ha ők maguk is tesznek az integrációjukért, és valóban be akarnak illeszkedni. Számomra ismeretlen arányban van közöttük ingyenélő is, akinek nincs igénye arra, hogy az itteni társadalom részévé váljon, de kétségtelen, hogy nem ők alkotják a többséget. Viszont végtelenül el vagyok keseredve amiatt, ami odahaza folyik, és nagyon sajnálom, hogy jelenleg elképzelhetetlennek látszik, hogy egy élhető Magyarországra tudjak valaha hazaköltözni.

Kapcsolódó irodalomként két cikket ajánlanék a közelmúltból. Az első egy menekültről:

http://divany.hu/vilagom/2017/09/04/khaled_riport_csaladegyesites_aleppo/

A második pedig egy vendégház tulajdonosról, aki menekültek üdültetésében segédkezett volna, de csak botrány lett a dologból:

https://444.hu/2017/09/28/ok-azt-gondoljak-1-migransbol-lesz-6-migrans-6-bol-meg-12-es-a-vegen-elfoglaljak-egesz-ocsenyt-egesz-magyarorszagot

Ennyire uszíthatóak ma az emberek ma Magyarországon. Pedig mennyivel előbbre jutnának, ha a negativizmusra fordított rengeteg energiának és pénznek csupán a felét pozitív dolgokra fordítanánk. És akkor a másik felét nyugodtan lopják el a politikusok.