Svéd(d)élet(t)

Az életünk Svédországban.

2021. november 05.

Miért pirosak a svéd házak?

Mi teszi a svéd tájat igazán, jellegzetesen svéddé? Mondhatnám, hogy az erdők vagy a tavak, de ezek más országokban is vannak. Számomra az igazán “svédes” tájkép egyik fő tartozéka a pirosra (bordóra) festett faház.

Érdekes, hogy a mostani házunkba költözés előtt még sosem laktam faházban. Téglában, panelben, vályogfalúban már igen, de a fa kimaradt. Ezért izgultam is, hogy mennyire lesz jó a hangszigetelés (fél év tapasztalata alapján teljesen elégedett vagyok), mennyire dübög a padló (nem vészes), illetve a fűtéssel kapcsolatban is voltak kétségeim. Ez utóbbiak akkor oszlottak el, amikor egy svéd barátunk (aki egész életében faházakban élt) kifejtette, hogy el sem tudja képzelni, hogy egy beton- vagy téglaházban hogy marad meg a meleg. Szóval minden éremnek két oldala van, ami nekünk természetes az másnak még lehet elképzelhetetlen, vagy legalábbis furcsa.

Azzal kapcsolatban is volt kétségem, hogy mennyire könnyű/nehéz egy ilyen homlokzatot szépen felújítani. Habár Viktorral mindketten jellegzetesen svéd, piros faházra vágytunk, de a házvásárlás előtt nem mélyedtünk el a festék és a festés mikéntjében, sem ezek történetében. Pedig igen fontos szelete ez a svédek életének, hiszen már az 1500-as évektől használják ezt a színt az épületeiken.

Először természetesen a királyi palotán bukkant fel, mivel az akkori király (követve az európai trendeket) rézzel fedett tetőt kívánt a palotára. Erre azonban még a királynak sem futotta a vagyonából, így a réz fedéshez a megtévesztésig hasonló, a faluni (magyar fül számára félreérthető a Dalarna megyében található Falun település neve) rézbányából származó anyaggal festette le. És mivel ő volt korának legfőbb influenszere, a királyt figyelő gazdag(abb) réteg azonnal követni akarta a példát, így egyre több helyen bukkantak fel részben, vagy teljesen pirosra festett házak. Ez nemcsak más svédeknek mutatta, hogy az ott lakó emberek tehetősek, hanem az európából érkezőknek is, hiszen a pirosra festett házak nagyon hasonlítottak a téglaházakra, amit itt északon (az alapanyag nehéz beszerezhetősége miatt) csak nagyon kevesen engedhettek meg maguknak.

Az 1600-as években aztán már nemcsak a király és a tehetősebb réteg festette pirosra a házait, hanem a templomokat is ilyenre színezték, így spórolva az építési költségeken. Természetesen a hadsereg sem maradhatott le az egyház mögött ezért ők is pirosra festették az épületeiket. 

Még az 1700-as években is státusszimbólunknak számított, ha valaki piros házban élhetett, ugyanakkor mindenki meg akarta mutatni a világnak, hogy igenis megengedheti magának ezt a luxust, úgyhogy ha teljes festésre nem is futotta, a háznak azt az oldalát festette le ami az út felé nézett. Kiváltképp figyeltek erre a király látogatásakor, amikorra a főutca összes házának homlokzatát pirosra kellett festeni, ezzel is mutatva a királynak az országban uralkodó (hamis) jólétet. Az évszázad vége felé már a tehetősebb parasztok is megengedhették maguknak, hogy a teljes házuk pirosra legyen festve, illetve felfedezték a festék jótékony hatását is a tetszetős kinézet mellett. Ez az időszak nagy áttörést jelentett a Faluröd számára, mivel a festett házak faanyaga sokkal tartósabbnak bizonyult festetlen társaiknál.

Az 1800-as évek népességrobbanása miatt sok svéd (a lakosság mintegy egyötöde) elhagyta az országot, mivel nem jutott elegendő föld és megélhetés ennyi embernek. Ekkortájt vált egyre sürgetőbb igénnyé az új házak építése, hiszen mindenki szeretett volna saját lakóhelyhez jutni. Az újonnan épült házakhoz pedig egyértelműen a már tradicionálissá vált piros szín passzolt a legjobban, hiszen nemcsak könnyen elérhető volt, de szimbolizálta azt az összetartozást és svédséget, ami a tömeges kivándorlásokkal megrendült az országban. Ez a szín maga volt a svéd föld és ipar terméke, megtestesülése a saját otthon adta szabadságnak és szinte olyan fontos értékké vált a svédek számára mint a svéd zászló. Az évszázadok alatt sokat fejlődött az előállítás technológiája (bár saját elmondásuk szerint 1764 óta változatlan a recept), de maga a piros faház minden svédnek az otthont jelenti.

És mi is a különlegessége ennek a festéknek?

A svédek számára az egyik legfontosabb, hogy hazai termék és a több, mint 1000 éve működő faluni rézbányából (Falu Gruva) származik az alapanyag. Az itt bányászott, réz kinyerése után maradt rézben szegény, meddő anyagban 20 különböző ásvány van, amik mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a belőle készült festék teljesen egyedülálló és lemásolhatatlan legyen. Ez az anyag egy ritka kombinációja (többek között) a kovasavnak, vasoxidnak, réznek és cinknek.

Ezekből a kovasav az, ami a legnagyobb mértékben megtalálható az anyagban, ami a festék szép mattságát ugyanakkor csillogását adja, ugyanis bizonyos fényviszonyok között a Faluröd festékkel festett falak szinte úgy ragyognak, mintha a festék gyémánttal lenne teli. Ezt leggyakrabban téli, hideg időben figyelhetjük meg.


Ebben a videóban nagyon jól bemutatják a Faluröd festék útját a bányától a festékesvödörig.

Ugyanakkor a festék különlegesen jól működik a fa felületeken még akkor is, ha nincs túl gyakran renoválva a ház. Habár ajánlott 10-15 évente újrafesteni a falakat, de még a 100 éve, Faluröddel festett házikók is nagyon jó állapotban maradtak meg. A festék nemcsak a jól látható, közvetlen hatások ellen véd (pl. madárürülék) hanem a napsugárzás káros hatásait is jelentősen csökkenti, ezzel meghosszabbítva a faanyag élettartamát, valamint engedi a fát lélegezni, ami más, a svédek által csak “műanyagnak” hívott festékek esetében nem így van. Ezért is történhetett meg az, hogy valahányszor svéd ismerőseinknek meséltük, hogy újrafestjük a házat mindig az volt az első kérdés, hogy “De ugye csak eredeti Faluröd festéket használtok hozzá?”.

A festék olyannyira egyedi, hogy több vödör vásárlásakor érdemes figyelni a gyártási kódokat a csomagoláson, mivel a különböző sorszámú festékek színe némiképp eltérhet egymástól. A munkafolyamat sem egészen ugyanaz, mint egy vakolt háznál. Először is a régi festék lehető legnagyobb részét le kell kaparni a falakról egy drótkefe segítségével, hogy megfelelő felületet képezzünk az új rétegnek. Ha penész vagy más szennyeződés lenne a fán azt érdemes lemosni az erre való készítménnyel. A fa felületek mosása után meg kell várni, míg azok kellőképp kiszáradnak. Az interneten rengeteg leírás található arról, hogy mikor ideális házat festeni: ne legyen túl meleg, ne legyen túl hideg, ne érje a fát közvetlen napsugárzás sem csapadék, és a fa nedvességtartalma maximum 15% legyen, tehát nagyjából évi 3 nap van, amikor ezt a munkát (minden szabályt betartva) el lehet végezni. :)

Ha már minden tiszta és a körülmények is megfelelőek akkor kezdhetjük a festést. Ezt nagyobb, tömöttebb ecsetekkel érdemes végezni, mivel a festéket jól bele kell masszírozni a fába, hogy az igazán hatékonyan védjen a következő években. Ez talán egyszerűnek hangzik, de igazán precízen és szépen kivitelezni sokkal hosszabb folyamat, mint ahogy azt az ember először gondolná. Ráadásul érdemes egyszerre (nem több év kihagyással) festeni az egy helyen található felületeket, mivel a szín kissé fakul, így nagy árnyalatbeli eltérések lehetnek, ha sokat várunk. 

Előfordulhat, hogy nagyobb átalakítást végzünk a homlokzaton, vagy esetleg néhány sérült, elöregedett fát cserélni kell. Ilyenkor a csupasz falécet először egy 10%-kal felhígított réteggel kell megfesteni, majd száradás után már hígítatlanul átfesteni második rétegben. Így ugyanolyan árnyalatot kapunk, mint a régi, átfestett elemeken.


Íme egy videó az előbb leírtak gyakorlati alkalmazásáról. Svéd tudás nélkül is egyértelmű. :)

Az igazán szép kontrasztot pedig a fehérre festett ajtó- és ablakkeretek, illetve sarokelemek adják meg. Ez azért jó, mert a munka sorrendjét​​ől függően vagy a fehéret fogjuk pirossal összekenni, vagy a pirosat fehérrel (saját tapasztalat). Szóval amikor már az egyik és a másik színnel is körbefestettük az egész házat, akkor jöhet a harmadik kör a javításokkal. Ha pedig végre mindennel végeztünk, akkor már csak annyi dolgunk van, hogy gyönyörködjünk az eredményben és lelkileg készítsük magunkat a 10-15 év múlva esedékes következő festésre. :)

NRebeka 3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://svedelet.blog.hu/api/trackback/id/tr1316747312

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Fikalnyik Eugén 2021.11.08. 10:38:18

Ez érdekes amit írsz, nekem úgy tűnik, mintha egész Skandináviában divat lenne a piros ház, sőt Feröeren Izlandon és Grönlandon is.

Fredddy 2021.11.08. 10:43:18

Egyszer voltam a faluni rézbányában, nagyon érdekes látnivaló. Sokáig a világ legnagyobb rézbányája volt, a svéd állam bevételeinek nagy része belőle származott. Az 1990-es évek óta szünetel a termelés (túl drága már kitermelés, de ha a réz ára eléggé felmegy, újrakezdik), azóta turistalátványosság. Tényleg ott gyártják ezt a vörös festéket, az ajándékboltban lehet venni kicsi dobozos kiszerelésben is, ha valami turista emlékül svéd vörösre akar festeni egy madáretetőt :D

UBI1889 2021.11.08. 20:11:23

Hú, ez jó volt!
Egy nagy ölelés!
süti beállítások módosítása