Svéd(d)élet(t)

A jó öreg magyar bürokrácia

Az utóbbi években annyira gördülékenyen és stresszmentesen mentek a dolgok körülöttünk, hogy már szinte hiányzott valami igazi kis magyaros túlbonyolítása az életnek. A baba születése kapcsán “szerencsére” tudtuk pótolni ezt a hiátust is. Ez a blogbejegyzés kivételesen nem annyira Svédországról szól, ráadásul a jól ismert magyar panaszkodás-kultúrára alapoz. Aki pont azért látogatja a blogomat, mert ilyesmire nem kíváncsi, az itt nyugodtan abbahagyhatja az olvasást, és inkább várja meg a következő bejegyzést, nem marad ki semmiből. Ráadásul hosszú is lesz - nem miattam, a bürokrácia miatt.

Mivel a magyar mellett svéd állampolgárok is vagyunk, nem volt semmi különösebb intéznivalónk a svéd hatóságoknál, amikor a kislányunk megszületett: abban a két órában, amíg mi a szülőszoba magányában örültünk az új családtagnak, a kórházi személyzet beküldte az adatokat a Skatteverket-nek (a svéd adóhivatal) és mire megkaptunk a szobát az újszülött osztályon, már a kezünkbe is nyomták a papírt a baba személyi számával. Pár nap múlva azután jött még két levél, hogy melyik orvosi rendelőbe és melyik fogorvoshoz tartozik a baba, amit ha szeretnénk, módosíthatunk a 1177.se oldalon. Ezzel több dolgunk nem volt azóta sem.

A gyerek leendő magyar állampolgárságáról már a szülést megelőzően is sokat beszélgettünk. Én mindenképpen szerettem volna, hogy a magyar rendszerben is regisztrálva legyen, Viktor kevésbé látta ennek értelmét. Végülis abban maradtunk, hogy megcsináljuk - majd, egyszer, ha úgy jön ki a lépés. A tél végére aztán egyrészt úgy jött ki, másrészt akkor tudtuk meg, hogy az ilyesmi elvileg nem opcionális: a magyar törvények szerint ugyanis minden olyan gyermek, akinek legalább az egyik szülője magyar állampolgár, automatikusan magyar állampolgár is lesz, így kötelező bejelenteni. Semmi baj, akkor nem kérdés, hogy elintézzük.

Több módja is van ennek, nekünk a legegyszerűbb az volt, hogy a magyar konzulátuson intézzük el. A koppenhágai közelebb lenne hozzánk, de a frappáns "Konzinfo Időpont" nevű rendszerben júliusra volt legkorábban időpont. A stockholmi kicsit messzebb van és ott voltak is szabad időpontok belátható időn belül, viszont nincs anyakönyvezés a választható ügytípusok között. A legegyszerűbbnek az tűnt tehát, hogy telefonon érdeklődjünk náluk Stockholmban. A vonal túlsó végén tájékoztattak, hogy mindent lehet intézni, de azért nem lehet egyből időpontot foglalni, mert előbb "kifaggatnak" (így, ezt az enyhén ÁVO-s hangulatú kifejezést használva), azután majd kapunk időpontot emailben.

Jelenet A tanú c. filmből (Bacsó Péter, 1969)

 A furcsa szóhasználat ellenére maga a faggatás egyébként csupán abból állt, hogy egyeztettünk minden körülményt és megbeszéltük, hogy ezek alapján milyen papírokat kell kitölteni, milyen igazolványokat és igazolásokat kell vinni. Itt szeretném is mindjárt egyértelművé tenni, hogy bár maga a rendszer borzasztó bürokratikus, de erről nem a stockholmi konzuli személyzet tehet, ők kifejezetten segítőkészek: pörgősek voltak az email váltások, és mindent pontosan megírtak, hogy ne a helyszínen derüljön ki, ha valami hiányzik.

Nézzük, mivel kell készülnöd, ha külföldön született magyar gyereket szeretnél anyakönyveztetni:

- mindkét szülőnek jelen kell lennie (esetünkben ez magával vonta a baba jelenlétét is, hiszen nem volt kire hagynunk, így nem csak az első magyar hivatali ügyintézése volt meg, de az első vonatozása is az X2000-en)
- mindkét szülő mindkét útlevele (a svéd is, a magyar is)
- ha a gyereknek van svéd útlevele, akkor az is
- mindkét szülő magyar személyije, lakcímkártyája
- a szülők házassági anyakönyi kivonata
- a Skatteverket által kiállított, lepecsételt, aláírt igazolás (erről mindjárt írok bővebben)
- a kitöltött adatlapok a születésről, valamint a lakcímnyilvántartásba vételről (ezt is kifejtem)

Az első néhány pont csak a szokásos, magyar ember ennél kevesebb igazolvánnyal WC-re se indul el. De mi a helyzet a svéd igazolással? A Skatteverket weboldalán bejelentkezve általában bárki kinyomtathatja magának a saját különféle igazolásait svéd, vagy angol nyelven - lakcím, állampolgárság, stb. A mi ügyintézésünkhöz természetesen ez nem elég jó, hanem egy olyat kell kérni, amin egyben rajta van a név, personnummer, születési hely, születési idő, lakcím, mind a gyerek, mind pedig a szülők esetében. Pecsét és aláírás nélkül pedig nem ér semmit. Ezt igen nehéz elmagyarázni a svéd ügyintézőnek, aki az életében nem látott bélyegzőt, mert nincsen rá szüksége. Általában mindent elektronikusan intéznek, de ha valahol mégis kell papír, akkor az úgy jó, ahogy kijön a gépből. Azért valahogy sikerült telefonon keresztül megértetnem az ügyintézővel, hogy miért kér ilyen különös dolgokat az az ország, amely csaknem két éve nem hajlandó megszavazni a svéd NATO csatlakozást. Harmadnapra aztán a postaládánkban volt a szent pecsétes papír. (Elvileg ez angol nyelven kellett volna, de egy időközben életbe lépő törvényi változás miatt már nem tudják így elfogadni, hanem svéd nyelven kell kiállítani, amiről hiteles magyar fordítást kell készíteni. Azután jött a jó hír, hogy létezik erre egységes, EU-s, többnyelvű formanyomtatvány, ha azt kikérjük akkor nem kell fordíttatni. Pecsét, aláírás persze mindenképpen kell arra is. Nagyon fontos!)

Az adatlapok kitöltése sem volt gyerekjáték. Habár Word dokumentum, de olyan ügyesen van formázva, hogy külön kis kihívás gépen kitölteni anélkül, hogy szét ne essen. A felsorolt igazolványok és igazolások bemutatása mellett most minden adatot itt is ki kell tölteni huszonhétszer.

- Apa, mint kérelmező: neve, lakcíme, mivel igazolja magát, meddig érvényes az igazolványa, ki állította ki az igazolványt?
- Anya, mint kérelmező: ugyanezek.
- A gyermek: Hogy hívják külföldiül? Hogy hívják majd magyarul? Hol született? Hogy hívják azt a helyet külföldiül? Hogy hívják magyarul? Mi a magyar személyi azonosítója? (Fun fact: nincs neki, hiszen most akarjuk igényelni.)

Azután: 

- Apa, ezúttal mint szülő: Mi a neve? Mi a nemzetiségi neve? Mi a házassági neve? Mi a nemzetiségi házassági neve? Hol született (külföldiül, magyarul...), mikor született, miért született? Hol lakik, hol tartózkodik, mivel igazolja ezt, ki állította ki az igazolványt? Hol kötött házasságot anyával, mikor kötötte, mi az anyakönyvi száma? Hol váltak el, mikor váltak el, ha elváltak akkor hol és mikor házasodtak? Ha meghalt... stb.
- Anyára, mint szülőre ugyanezek. Szerencsére a házassági/válási rovatokat csak egyszer kell kitölteni, azt azért feltételezték, hogy nem külön helyen történt az esküvő.

 Tudom, hogy ezek ismerős és megszokott dolgok az olvasónak, nekünk is az volt. De az évek alatt hozzászoktunk a svéd ügyintézéshez, ezért ordító volt a kontraszt. Na de nézzük tovább:

- Nyilatkozni kell, hogy nem örökbefogadás történt. Apa és anya is aláírja.
- Nyilatkozni kell, hogy a gyerek nem béranyától született. Két centivel lejjebb apa és anya is újra aláírja.
- Nyilatkozni kell, hogy... és így tovább, két centinként újra és újra aláírni, hogy miről nyilatkozol.
- Azután jön az egyik kedvenc részem: "A magyar nyelvet értem és beszélem. / A magyar nyelvet nem értem és nem beszélem. (A megfelelő rész aláhúzandó.)" Majd ezt alá kell írni. Könyörgöm, ha nem érti és nem beszéli, akkor mégis mi alapján húz alá és ír alá ezen a magyar nyelvű ezeroldalas nyomtatványon? (Jó persze, tolmáccsal megoldható. Csak legyen rajta a tolmács neve, igazolványa, aláírása… tényleg!)

A másik kedvencem a születési helyre vonatkozó rubrika volt. Mivel a svédek a születési helynek nem tulajdonítanak túl nagy jelentőséget és nem tartják külön nyilván, ezért a Skatteverket igazolásán a lakóhelyünket tüntették fel a baba születési helyeként. Mi viszont a valós születési helyet írtuk be, ami a szomszédos kommun-ben van. Mi a megoldás? Természetesen nem a valódiságra, hanem az igazolhatóságra hajtunk, tehát a valós helyet kihúzzuk, a nem valósat beírjuk (aztán megcsillagozzuk, hogy javítva lett, dátum, szignó).

 Néhány oldal a kitöltendő iratokból

Mindezeken kívül szerepel a nyomtatványon egy "származási hely" rovat is a gyerek adatainál. Mint kiderült, oda az anya magyarországi lakóhelye kerül. Hogy ez a gyermek nem csak, hogy nem onnan származik, de még az életében nem is járt ott, az most mindegy. De menjünk is tovább a lakcímnyilvántartásra.

Elismerem, hogy itt mi is hibásak vagyunk. Amikor Svédországba költöztünk még bizonytalan volt, hogy hogyan alakul az élet, meddig maradunk, stb., ezért megmaradt a magyar lakcímünk. Később pedig eszünkbe sem jutott, hogy ezt töröltetni kellene, bejelentve a külföldi letelepedést. Így viszont most a gyereket is az anya magyar lakcímén kellett regisztrálni, amihez viszont a lakás tulajdonosának (jelen esetben nagypapának) is alá kell írnia egy papírt, hogy ehhez ő hozzájárul. Persze ezen a papíron újra ki lehet tölteni, hogy a gyereknek mi a neve, mi a házassági neve (egy gyereknek!), hol született, mikor született, kitől született, mi a családi állapota (egy gyereknek, könyörgöm!!), apának aláírni, anyának aláírni, ők magukat mivel igazolják, azt ki állította ki, az meddig érvényes.

Ezen a ponton érdekes módon hirtelen véget ér a nagy szigorúság. Az ingatlan valamelyik tulajdonosa csak úgy, okmányok nélkül aláír, sőt az aláírással azt igazolja, hogy "amennyiben az ingatlannak több szállásadója van, úgy valamennyi szállásadó fentebb nevezett személy ingatlanba történő bejelentkezéséhez hozzájárul". Mi ez a hanyagság kérem?

Ha lett is volna bármi kétséged afelől, hogy ez mind jórészt felesleges adminisztráció, akkor a konzulátus készséggel megválaszolja azt is. Amikor pár rovat kitöltése nem volt teljesen egyértelmű és emailben segítséget kértem, akkor tájékoztattak, hogy nyugodtan hagyhatom üresen is, úgyis lekérnek mindent a nyilvántartásból. Tehát ez az adatszolgáltatás igazából nem több, mint egy öncélú teszt az analfabéták kizárására.

Jelenet A tanú c. filmből (Bacsó Péter, 1969)

 Mint mondtam, a konzuli dolgozók egyébként végig nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, és ez így volt akkor is, amikor családilag megérkeztünk a stockholmi követségre. Az összes iratunkat, papírunkat, pecsétünket gyorsan leellenőrizték, felvezették a rendszerbe, és egy fél óra alatt meg is kaptuk a baba friss, ropogós születési anyakönyvi kivonatát. Nem tudhatjuk, hogy mikor és mire kell majd neki, de egyszer biztos fogják tőle kérni valami formanyomtatvány mellé.