Svéd(d)élet(t)

Kertészkedés svéd módra

Svédországra gondolva nem feltétlenül a kertészkedés jut elsőként az ember eszébe. Fenyőerdők, jávorszarvas, esetleg Spotify…de ki akarna paradicsomot, vagy almát kínozni a skandináv időjárással? Pedig nem lehetetlen, sőt! Csak a termesztés helyét és a termesztendő növényt kell megfelelően összepárosítani. A klímaváltozás hatására egyre melegebbek a svéd nyarak, illetve a nagyobb tavak, vagy a Balti-tenger (ami a svédek szerint szintén csak egy tó) egészen egyedi mikroklímát teremtenek közvetlen környezetükben. A “hosszú, sötét skandináv téli esték" sztereotípiája mellett pedig nem szabad elfelejteni azt sem, hogy nyáron ennek pont az ellenkezője igaz: március végétől október végéig itt sokkal hosszabbak a nappalok, mint Magyarországon; minél északabbra vagyunk, annál inkább. Hogy pontosan hol minek az ültetésével érdemes próbálkozni, abban nagy segítséget nyújt a Riksförbundet Svensk Trädgård (Birodalmi Kertészeti Szövetség? Hmm, a Riksförbundet szót elég nehéz lefordítani. Magyarországon valószínűleg "Nemzeti"-nek hívnák.) által kiadott úgynevezett zónatérkép, az Odlingszonkartan.

Svéd növénytermesztési zónatérkép (forrás: Riksförbundet Svensk Trädgård)

Ennek első változatát a Sveriges Pomologiska Förening (Svédországi Gyümölcstermesztő Egyesület) készítette el az 1910-es években. Az egyesület fő tevékenységi köre a gyümölcstermesztés volt, ennek megfelelően a térkép az alapján különböztetett meg négy zónát, hogy az egyes gyümölcsfafajták milyen időjárási körülményeket viselnek el. Eleinte kizárólag a meteorológiai megfigyelések alapján húzták meg a zónahatárokat, majd folyamatosan finomították és pontosították, ahogy gyűltek a tapasztalatok. 1935-ben Einar Du Rietz növénykutató már 6 zónát jelölt ki a térképen, majd a 40-es években már 8 zónára osztották. Ekkoriban ugyanis már nem csak a haszon-, hanem a dísznövények igényeit is figyelembe vették.

A zónatérkép "köztes" változata, 6 zónával. (forrás: Riksförbundet Svensk Trädgård)

A 8 zónás felosztás a mai napig változik és finomodik aszerint, ahogyan gyűlnek a tapasztalatok és változnak az időjárási trendek. Az 1-es zóna jelöli azokat a területeket, ahol általánosságban a legkedvezőbbek a növénytermesztési feltételek, a 8-as pedig azokat, ahol alig-alig él meg valami haszonnövény. A zónafelosztásnál a legkülönbözőbb szempontokat veszik figyelembe. Ilyen például a vegetációs időszak hossza - az az időszak, amikor a napi átlaghőmérséklet tartósan plusz 3 fok felett van - ami délen akár kétszer olyan hosszú is lehet, mint az északi területeken. De fagyos idő esetén már nem csak a hőmérséklet számít, hanem az is, hogy mennyire jellemző a tartós hótakaró. Egy jól szigetelő hóréteg nagyobb hidegben is kedvezőbb feltételeket jelenthet a növény áttelelése szempontjából, mint egy kevésbé hideg, de hómentes tájegység.

Ha te is szeretnél Svédországban termeszteni, akkor itt tudod megnézni, hogy melyik zónába tartozol: https://svensktradgard.se/static/zonkarta.html

Persze, hogy melyik zóna jó vagy rossz nekünk, az attól is függ, hogy mit szeretnénk termeszteni. A legtöbb kertészeti áruházban és webshopban fel van tüntetve az adott növényeknél, hogy melyik zónában érzi igazán jól magát, vagy hol lehet kedvező feltételeket teremteni neki üvegházban, és hogy hol nem érdemes próbálkozni vele.

A zónatérkép mellett szintén sokat segíthetnek a hőmérsékleti adatbázisok, mint pl ez a weboldal: https://www.vackertvader.se/g%C3%B6teborg/odla#frost-datum. Itt működő és már megszűnt időjárás állomások akár több évtizedes adatai alapján következtethetünk az utolsó tavaszi, és az első őszi fagyok idejére. Illetve természetesen ki kell tapasztalni a helyi mikroklímát is. Mi például - viccesen, magunk között szólva -  “Hűvösvölgyben” lakunk, ahol a mélyebb fekvés és a környező erdők miatt pár fokkal mindig hidegebb az idő, így már most, kora tavasszal észrevehető különbség van a mi kertünkben és az alig 500 méterre lakó szomszéd bácsik kertjében növő krókuszok között.

A tavalyi szezonban nekünk nem minden alakult úgy, ahogyan terveztük, de ebben jelentős szerepe volt a szokatlanul borús, esős nyárnak is. Persze azért így sem panaszkodhatunk a termésre, amint azt a mellékelt galéria képein láthatjátok, de remélhetőleg idén még jobban sikerül minden.

Házfelújítás 5. rész

Ahogy azt már többször megígértük, a végeredményt bemutató házfelújítós videónk is elkészült. A házban már szinte minden készen van, a hiányzó apróságokat várhatóan ezen a nyáron pótoljuk.

A kész házat bemutató videó itt érhető el:

A felújítás kezdetén készített videónkat mindenkinek ajánlom, hogy teljes legyen az előtte-utána élmény: Házfelújítás 2. rész

Fössta tossdan i mass és a svédek kedvenc tortája

4 nappal ezelőtt, azaz március első csütörtökén a svédek (egy része) Småland nemzeti ünnepét ülte.

Småland egy tájegység Svédországban, ami több megyére is kiterjed (Kronoberg, Jönköping, Kalmar, Halland, Östergötland) és a legdélebbi, Skåne megyétől északra található. Habár maga a tájegység már nagyon régóta létezik, a ”nemzeti ünnepét” csak 2010 óta tartják és valójában inkább a helyi dialektus ünnepe ez, mintsem a földrajzi helyé. Ez a nyelvjárás különösen szereti az ”r” hangzókat ”s”-é alakítani, így jött az ötlet, hogy egy jó sok ”r” betűt tartalmazó dátumot válasszanak, ami kimondva meglehetősen viccesen hangzik. Természetesen a helyiek ez esetben rá is erősítenek az ”s” betűkre, és így lesz a första torsdag i mars (március első csütörtökjéből) fössta tossdag i mass.

A mozgalmat egyébként egy svéd férfi indította egy Facebook oldallal 2010. Februárjában, aminek egy nap alatt több, mint 500 követője lett, majd 2012-ben a hírekben is felkapták és innentől kezdve futótűzként terjedt. Népszerűsége mögött pedig a lehető legprózaibb ok áll: ezen a napon svéd marcipántortát azaz princesstårta-t kell enni. A svédek pedig minden alkalmat megragadnak egy kis süteményevésre, így nem csoda, hogy mindenki lelkesen ünnepli ezt a napot.

De mi is az a princesstårta? Nos, ez a svédek egyik kedvenc ünnepi süteménye. Általában születésnapokon fogyasztják, de jól bevethető más alkalmakkor is, mint ahogy azt a fenti példa is mutatja. Az alapját egy burgonyakeményítős piskóta adja amire valamilyen lekvár (általában málna) kerül. A következő réteg piskótát sűrű vaníliakrémmel kell megkenni, majd egy újabb réteg piskótára tejszínhabot halmozni kupola alakban. Az így kapott félgömb alakú tortát pedig egy tetszőleges színű (hagyományosan zöld) marcipánréteggel burkolni. A torta díszítése lehet sima porcukorszórás vagy valamilyen marcipánfigura.

Az általam sütött princesstårta, ami pár hete készült a szomszédaink születésnapjára

Ha nem állnánk neki a sütésének (ami egyébként nem túl bonyolult, csak a piskóta sütése igényel némi időt), akkor minden nagyobb élelmiszerboltban beszerezhetjük a tortát készen is. Aki pedig nem tudna elfogyasztani egy egészet egymaga az kisebb darabokban, ”princessbakelse” néven is megtalálhatja.

Aki pedig szívesen nekiállna otthon, azoknak itt a recept:

Hozzávalók:

Piskóta:

• 4 db tojás
• 1 dl búzaliszt
• 1 dl burgonyaliszt (vagy burgonyakeményítő)
• 2 dl kristálycukor
• 1 teáskanál sütőpor

Töltelék és díszítés:

• nyújtható, zöld marcipán
• 1,5 dl málnalekvár
• 6 dl habtejszín
• 1 fél adag főzött vaníliapuding (1 adag = 1 csomag pudingpor+500 ml tej) VAGY házi vaníliakrém 2,5 dl tejből
• némi porcukor a díszítéshez (elhagyható)
• kukoricakeményítő a marcipán nyújtásához

Elkészítés:

Melegítsük elő a sütőt 175 fokra (alsó-felső sütés) és béleljünk ki egy 23 cm-es formát sütőpapírral.

Habosítsuk az egész tojásokat a cukorral addig, amíg a cukor el nem olvad, illetve amíg a keverék nagyon habos, könnyed és teljesen fehér nem lesz.

Szitáljuk bele az előzetesen összekevert liszteket és sütőport, majd óvatos mozdulatokkal keverjük el, vigyázva, hogy a habos tojás ne nagyon sérüljön.

Öntsük a keveréket a tortaformába, és süssük 20-30 percig (tűpróbával ellenőrizzük!).

Vágjuk a piskótát három részre ha már kihűlt. Verjük fel keményre a habtejszínt, majd töltsük be a tortát.

Alulra egy réteg piskóta kerül, erre jön a málnalekvár, még egy piskóta, vaníliakrém, piskóta, és a tejszínhab úgy, hogy a torta egy félgömb alakot formázzon. A tetejére borítjuk a vékonyra nyújtott marcipánt, és porcukor szórással, illetve tetszés szerint díszítjük.

Lobogózási napok Svédországban

Svédországban járva sokkal többször találkozik az ember a svéd zászlóval, mint például Magyarországon a piros-fehér-zöld lobogóval. A hivatalokon és közintézményeken kívül nem csak települések parkjaiban látni gyakran, de meglepően sok családi ház kertjében, farmokon és tanyákon is állnak zászlórudak. Ezt természetesen mindenki szabadon döntheti el, hogy szeretne-e ilyesmit a kertjébe, vagy sem. Azonban ha igen, akkor onnantól szigorú szabályok vonatkoznak rá.

Első ránézésre úgy tűnhet, hogy az északi országok zászlói mind ugyanolyanok, csak más-más színt használnak - nos, ennél nagyobbat nem is tévedhetnénk. Az mindenképpen igaz, hogy valamennyit az úgynevezett skandináv kereszt díszíti, ami a kereszténységre utal és első megjelenésének dátuma egészen pontosan ismert (már amennyiben hitelt adhatunk a történetnek): 1219. június 15-én a tallini csatában a dánok már épp vesztésre álltak az észt csapatokkal szemben, amikor Anders Sunesen lundi érsek imáira válaszul az égből aláhullott egy vörös zászló, rajta fehér kereszttel, és ez erőt adott a keresztény dánoknak ahhoz, hogy megfordítsák a csata menetét és győzedelmeskedjenek. A régió népei azóta használják ezt a motívumot lobogóikon, a kalmari unión át egészen a ma létező államalakulatokig.

A dán zászló leesik a mennyekből a tallini csatában (Christian August Lorentzen, 1809)

A legnyilvánvalóbb különbség az egyes országok zászlajai között, hogy a dán, finn és svéd kettő-, míg a norvég, izlandi, feröer-szigeteki és ålandi zászlók három színűek. De ami első ránézésre nem nyilvánvaló az az, hogy az alapszín és a kereszt aránya minden egyes ország zászlójában más és más.

Mire kell tehát figyelnünk, ha Svédországban lakunk és egy zászlórúd áll a kert közepén?

Először is, a rúd ne legyen se túl kicsi, se túl nagy. Egy átlagos ház kertjében legfeljebb 3,5 méterrel illik a tetőgerinc fölé magasodnia a zászlórúdnak. Ez egyúttal meghatározza a lobogó méretét is: a hosszabbik oldal hossza a rúd hosszának negyede kell, hogy legyen. (Szeles-viharos időben megengedhető egy kisebb méretű zászló felhúzása is. És ha valamiért nagyon magas zászlórudunk van, a zászló mérete az egyhatodával csökkenthető.)

Hogy mely napokon kell felhúzni a nemzeti lobogót, azt törvény szabályozza. Ez nem feltétlenül esik egybe a munkaszüneti napokkal:

• Január 1-én, Újév napján
• Január 28-án, a király, Carl XVI Gustaf neve napján
• Március 12-én, Victoria hercegnő neve napján
• Húsvét vasárnap
• Április 30-án, a király, Carl XVI Gustaf születésnapján
• Május 1-én
• Pünkösd vasárnap
• Május 29-én, a veterán katonák napján (ami egybeesik az ENSZ békefenntartók napjával)
• Június 6-án, a svéd nemzeti ünnepen
• Midsommar napján (valamikor június 20. és 26. közötti szombati nap)
• Július 14-én, Victoria hercegnő születésnapján
• Augusztus 8-án, Silvia királyné neve napján
• Október 24-én, az ENSZ világnapján
• November 6-án, Gustav II Adolf svéd király 1632-es halálának évfordulóján
• December 10-én, Alfred Nobel halálának évfordulóján (egyben a Nobel-díjak kiadásának napja)
• December 23-án, Silvia királyné születésnapján
• December 25-én, Karácsony napján

Ezen kívül vannak nem minden évben ismétlődő lobogózási napok is, mint például a parlamenti választások napja, vagy az idei évben az Európa-parlamenti választások napja. De például 2023-ban lobogozási nap volt szeptember 15. is, amikor a király uralkodásának 50 éves évfordulóját ünnepeltük.

De nem elég a lobogózási napokat tudni, hanem arra is ügyelni kell, hogy milyen időpontokban kell a zászlót fel- vagy bevonni. Március 1. és október 31. között reggel 8 órakor, november 1. és február 28. (idén 29.) között viszont csak reggel 9 órakor kell felhúzni a zászlót. Bevonni azonban az év minden napján naplementekor kell, de legkésőbb 21 órakor. (Kivétel ez alól, ha a zászló meg van világítva, akkor napnyugta után is fent maradhat.)

Na és mi a teendő az év többi napján, csak nem áll üresen a zászlórúd? Természetesen nem. Ilyenkor az úgynevezett árbóclobogó kerül fel. Ez egy hosszú, keskeny (a vége felé méginkább elkeskenyedő) szalag, a nemzeti lobogó kék és sárga színeivel. Ezt természetesen nem kell reggel és este fel- és lehúzni, de azért erre is vonatkoznak szabályok. A hossza a zászlórúd hosszának egyharmada kell, hogy legyen és a kék sávnak kell felül lennie. Kapható olyan változat is, amin a kereszt látható, de ez történelmileg teljesen helytelen, ezért nem is javasolják a használatát. Az árbóclobogót nem szabad félárbócra engedni.

Végezetül hadd említsek még két érdekességet:

Dél-Svédországban járva gyakran láthatunk egy olyan zászlót, ami ugyan ismerősnek tűnik, de valami mégsem stimmel: a dánok piros alapszínén a svédek sárga keresztje látható (és hogy precízek legyünk: a svéd zászlón látható arányokkal). Ez Skåne megye zászlaja, és a skåneiek ezzel hirdetik büszkén, hogy ők egyszerre svédek és dánok is, hiszen Skåne egészen 1658-ig Dániához tartozott. Nagyobb baj, hogy nem csak zászlóban, hanem a nyelvben is megőrizték a dán gyökereket, így egy átlag-svédnek - illetve ide költözött magyarnak - időnként nem könnyű megérteni, hogy mit is mondanak az ő sajátos, skånska nyelvükön.

Ezen a képen pedig nem a svéd zászlónak valamelyik egyedi változata látható. Ez bizony a Zala megyei Pat falucska zászlója.

Ez történt 2023-ban

Habár a blogon nem voltunk aktívak, hiszen egész 2023-ban nem volt bejegyzés, az előző évünk sem a semmittevésről szólt. Az elkövetkező, azaz 2024-es évben megvalósítandó céljaink között azonban szerepel a rendszeresebb blogolás is, amit remélem meg tudunk valósítani. Első bejegyzésként egy rövid összefoglalót hoztam arról, hogy hogyan telt az előző évünk.

Számunkra 2023 legnagyobb eseménye kétségkívül a kislányunk születése volt. Majdnem 5 évet vártunk rá, és nem kis viszontagságokat kellett legyűrnünk, de végül egy kis külső segítségnek köszönhetően – IVF program – sikerült. Magáról a lombik általános folyamatáról a későbbiekben tervezek egy bejegyzést írni, hátha segítség lesz a még előtte állóknak.

Szintén tervezem, hogy egy újabb videós bejegyzésben bemutatom a házunkat, hiszen a felújítás végeredményét még nem is láttátok. Magának a felújításnak egyébként sosem lesz vége, ugyanis mire a munkák nagyjával végeztünk, addigra a babavárás ideje alatt rájöttünk, hogy szükségünk lesz egy vendégszobára, hiszen az eredeti vendégszobából gyerekszoba lett (ez is járt némi plusz festéssel és bútor szereléssel) ezért a még be nem épített felső szinten alakítottunk ki egy új szobát. Mivel a padláson eddig a tetőszerkezeten kívül nem sok minden volt (néhány bentlakó denevért leszámítva) ezért plafont, padlózatot, falakat kellett csinálni, ablakot cserélni, szigetelni, kiépíteni az elektromos hálózatot, glettelni, csiszolni, festeni, és minden mást, ami még ezzel jár. Mivel kicsit ráérősen kezdtünk neki ezért én még 39 hetes terhesen gletteltem és festettem, de szerencsére a baba “jól nevelt” gyerekként kivárta, hogy minden elkészüljön.

Az év első felében a terhesség nehézségei (bárhol, bármikor el tudtam volna aludni) mellett az új osztályom is sok munkát adott. A 2022/2023-as tanévre egy negyedik osztály osztályfőnöke lettem, akik előtte 4 év alatt (az előkészítő osztályt is beleszámolva) 6 tanárt “fogyasztottak el”. Közöttük volt néhány, aki képzettség nélkül tanított, így több volt a játék, mint a tanulás és sajnos súlyos módszertani hibákat is vétettek (pl. az osztály jó része fordítva írt bizonyos betűket és számokat). A tudásbeli elmaradások mellett pedig az osztályközösség sem volt az igazi. Az első félév minden szünetében verekedés és/vagy nézeteltérés volt, így a tanítás mellett az idő nagy része a konfliktuskezelésre ment el. Nem volt szünetem, nem volt óratervezési időm, mert minden szabad percem azzal telt, hogy újabb problémákat akadályozzak, vagy oldjak meg. Viszont egy tanév alatt az iskolai kurátor és az osztályban tanító kollégáim segítségével fantasztikus eredményeket értünk el, és kissé sajnáltam is őket ott hagyni amíg szülési szabadságon vagyok. Sok-sok beszélgetéssel töltött óra, csapatépítés és nagyon következetes szabályok egy jobban működő közösséget eredményeztek, és tavasszal már nyugodtan ülhettem le megebédelni anélkül, hogy egy újabb verekedéstől kellett volna tartanom.

A szép, tavaszi napsütésben még jó ötletnek tűnt, hogy jelentkezzek egy ősszel induló, 2 féléves egyetemi képzésre, ami a meglévő diplomámat egészíti ki. Azt hittem bőven lesz rá időm a baba mellett, legalább kikapcsolódok egy kicsit… hát, legyen elég annyi, hogy még tartom a tempót, de kikapcsolódásnak ma már talán mást választanék. ;)

Mivel október 9-re voltam kiírva a babával, ezért szeptember utolsó hetéig dolgoztam, és csak utána pihentem itthon pár napot a szülés előtt. Habár a kiírt időpont előtt már 60 nappal ki lehet venni ezeket a napokat, én jól éreztem magam és szívesen jártam be egy kicsit tovább. Sokan egészen a szülés napjáig is dolgoznak, de így utólag örülök, hogy hagytam magamnak időt egy kis pihenésre is. Mind a szülés svédországi protokolljáról, mind a kórházi tartózkodásról tervezek írni, mert még nekem is tartogatott meglepetéseket, pedig azt hittem, hogy teljesen felkészült vagyok.

Az utolsó említésre méltó, de nem kevésbé fontos történés az évünkben pedig a harmadik cicánk érkezése volt, akit Foltnak neveztünk el. Habár ő is egy vörös (vagyis inkább bézs) színű cica, de az oldalán van egy jól látható szürke folt, ami elméletileg egy kis genetikai eltérés miatt lehet. Gyakorlatilag sokkal valószínűbb magyarázat, hogy ez annak a helye, ahol ezt a macskát megszállta az ördög. Sok élénk macskát láttam már, de ilyen égetnivalóan rosszal még sosem találkoztam. :) Az ő képével zárom ezt a bejegyzést, és ígérem, hogy a következő nem fog egy újabb évet váratni magára.

Madarak a kertben 2024

Hőszigetelt macskaház

Valamikor 2020 tavaszán néhányszor láttunk a ház környékén somfordálni egy macskát, aki ráadásul erősen sántított az egyik hátsó lábára. Ekkor még csak intéztük a házvásárlást, de azonnal érdeklődtünk a bácsiknál, hogy esetleg tudják-e, kié lehet. Ők valószínűsítették, hogy egy kóbor jószágról van szó, akit talán elüthetett egy autó. És ami még rosszabb: a bácsik akkor már szóltak is a környékbeli vadászoknak, hogy ha van rá mód lőjék ki, ne szenvedjen szegény. Hát itt sajnos nem volt mit tenni, habár kegyetlenül hangzik, de tény, hogy semmivel sem lett volna jobb, ha szerencsétlen állat éhen veszik, mivel nem tud vadászni. Orvoshoz vinni pedig lehetetlen volt, mivel tisztes távolból kerülte az embereket.

Sajnos ezt a macskát csak messziről lehet fotózni.

Úgy másfél évvel később (2021 vége felé) már a felújított házban laktunk, amikor ismét felbukkant egy kóbor macska. Külsőleg gyanúsan hasonlított arra a bizonyos kilövésre szánt állatra, de ez határozottan élt. Újra és újra megjelent és idővel kiderült az is, hogy a környéket és a menekülő utakat kiválóan ismeri, illetve, ha az ember jobban megfigyeli, a hátsó lábára egészen picit, szinte észrevehetetlenül sántít. Szinte biztosak voltunk benne, hogy ez ugyanaz a macska, akit annak idején láttunk. A jelek szerint nem hogy nem halt éhen, de még a vadászokat is kicselezte. 

A macskás olvasók már pontosan tudják, mi következett ezután. Megsajnáltuk, tettünk ki neki némi macskakaját, ő szép lassan rájött, hogy ide érdemes visszajárni, és végül berendezkedett télire a csűr pincéjében. Időnként pár napra eltűnik, de mondhatni, hogy itt lakik, és habár két méternél közelebb senkit sem enged magához, de reggelente azért boldogan szalad elénk, amikor visszük a reggelijét. Természetesen egy macska-fekhelyet is kapott, amit örömmel használatba is vett.

Viszont az mégsem járja, hogy etetünk egy macskát, és közben hagyjuk, hogy a fűtetlen, huzatos csűrben töltse a következő telet is, főleg, ha idén is mínusz 13-16 fokos hidegek jönnének. Úgyhogy a hétvégén építettünk neki egy jól hőszigetelt macskaházat. Az egyetlen beruházásunk a projektbe egy macskaajtó volt, hogy védve legyen a szél ellen, ezen kívül csak némi maradék faanyagra, polisztirol hőszigetelő lapokra (mégsem nevezhetem hungarocellnek, hiszen svéd), pár csavarra és persze némi kézügyességre volt szükség.

Maga a lakótér 10 mm-es laminált padlólapokból készült. Belső mérete 40×40×40 cm, hogy elférjen benne az IKEA Lurvig macskakunyhó. (Ezt annak idején a saját, benti macskáink kapták, de persze egy percig sem használták. A kóbor jószág annál hálásabban költözött bele.) Ezt veszi körbe alul-felül-oldalt 5 cm hőszigetelés, az egész kapszula pedig egy jó masszív, 45 mm-es rétegelt fa lapokból álló szerkezetbe került. Hogy a macskatest-meleg ne menjen ki, felszereltünk egy CatMate 221 macskaajtót, amit egy erős mágnes a helyén tart csukott állapotban, így még nagyobb szélben sem fog lengedezni. Magától értetődő módon az egész házikó Faluröd piros festést kapott. 

Mostantól a kemény fagyok esetén sem kell aggódnunk, hogy baja esik. Már csak az a kérdés, hogy vajon ezek után is kóbor macskának számít-e még…?

Tanárként egy svéd iskolában

Mint ahogyan azt már korábban is írtam, ez év januárjától a diplomámnak megfelelő szakmában dolgozok - azaz tanárként.

Az egész a diplomám honosíttatásával kezdődött még az előző év közepén, itt ugyanis bizonyos szakmák képviselőinek el kell fogadtatniuk a külföldi diplomájukat/papírjaikat mielőtt munkát vállalhatnának. A svéd oktatási hivatal bírálta el az ügyet - cirka 6 hónappal azután, hogy a diplomámat és a svéd nyelvtudásomat igazoló (ez utóbbihoz vagy egy TISUS nyelvi teszt vagy a SAS 3 tanfolyam elvégzése szükséges) papírokat postáztam nekik, illetve megfizettem az 1500 koronás (kb. 58 000 Ft) illetéket. Végül nem egészen azokra az évfolyamokra kaptam meg a jogosultságot amire az eredeti végzettségem szól, de a tantárgyak ugyanazok maradtak. Taníthatok rajzot, kémiát, biológiát, földrajzot, történelmet, testnevelést, matematikát, magyart (mint idegen- és mint anyanyelvet) valamint ének-zenét. Ezekből azonban csak a természettudományos tantárgyakat (kémia, biológia, fizika), matematikát és rajzot tanítok jelenleg. Ennek az oka az, hogy a svédeknél (bár elég gyakran változik a tanárképzés rendje) már az általános iskolai tanárokat is inkább szakpárokra képzik, és legtöbbször svéd-társadalomtudományok-történelem vagy matematika-természettudomány tanárt keresnek. Ez utóbbira pályáztam én is még tavaly novemberben - viszont már az állásinterjún is kiderült, hogy az iskolában nincs képzett rajztanár, így hát ezt a tantárgyat is megkaptam a másik kettő mellé.

A tanárhiány jelenleg meglehetősen nagy probléma a svédeknél, ezért pedagógus végzettség nélküliek is taníthatnak. Ezek az emberek azonban csak maximum egy tanévre szóló szerződést kapnak és ennek lejártával mindig meg kell hirdetni az adott pozíciót, hátha egy releváns képzettséggel rendelkező személy jelentkezik. Az alapvető tanárhiányon felül a matematika-természettudomány tanárokra különösen nagy a kereslet, a környékünkön szinte minden hónapban hirdetnek ilyen állásokat.

Az általános iskola itt az előkészítő osztálytól 9.-ig tart, azaz 10 évet ölel fel. Három nagy egységre bontják: előkészítő osztály-3. (lågstadiet), 4-6. (mellanstadiet), valamint 7-9. (högstadiet). Nálunk minden egység külön épületben kap helyet, és a tanári karban sincsenek nagy átfedések, csak a gyakorlati tantárgyakat tanító pedagógusok fordulnak elő mind a három helyen. Én a 4-6. osztályosokkal dolgozok, ahol minden évfolyamon 2 osztály van, a tanári kar pedig 15 főt számlál a tanulói asszisztenseket nem számítva.

Január elején kezdtem el dolgozni, közvetlenül a téli szünet után. Rögtön a mélyvízbe dobtak, ugyanis egy meglehetősen problémás hatodik osztályt vettem át az utolsó félévükre. Tőlük aztán júniusban elbúcsúztam, és augusztustól (a tanév itt augusztus közepén kezdődik) már az egyik feljövő negyedik osztály osztályfőnökeként folytatom tovább. Az egyik kollégámmal “osztozunk” az osztályainkon, ő az egyik ötödik osztály osztályfőnöke, és így a két osztályban tanít svédet, társadalomtudományt és történelmet, én pedig ugyanebben a két osztályban tanítok matematikát, természettudományokat, technikát és rajzot. Nagyjából ugyanannyi időt töltünk a gyerekekkel - hiába tanítok én több tantárgyat, a svéd nyelv magasabb óraszámmal szerepel az órarendben, ezért ott ez kiegyenlítődik.

Habár az osztálylétszám kisebb, mint a magyar iskolákban megszokott és legtöbbször tanulói asszisztens is jelen van az órákon, a tanítás így sem mindig egyszerű, mivel Svédországban az integrált oktatás a jellemző. A saját osztályomban több, komoly nyelvi zavarokkal küzdő diák van (akik sem svédül, sem az anyanyelvükön nem tudnak magabiztosan kommunikálni, így az írás és az olvasás sem megy nekik), továbbá egy, aki bár svéd születésű, de szintén nem tud írni és olvasni (habár nincs papírja bárminemű tanulási nehézségről), illetve egy, akinek komoly koordinációs és indulatkezelési problémái vannak (és a legtöbbször az agresszió az első a konfliktuskezelési lehetőségeinek listáján), de ezen felül is van még 2-3 nehezen kezelhető diák (szintén külön diagnózis nélküli, de ADHD gyanús). Az osztály létszáma 23, vagyis csaknem az osztály fele extra támogatásra szorul, amit igyekszünk a képességeink szerinti legjobb módon megadni nekik, de időnként meglehetősen fárasztó tud lenni, mikor mindenkinek egyszerre kellene segíteni. A másik nagy probléma ezzel az osztállyal, hogy az eddigi 4 éve alatt “elfogyasztott” 5 osztályfőnököt, és senki nem törődött a közösség építéssel. Ez nagyon fontos része lenne a munkánknak, és enélkül ezerszer nehezebb lesz - főleg nekik. Mert egy jól működő közösségben akkor is tudnák egymást emelni és segíteni a másik fejlődését, ha az egyének szintjént komoly problémák és hiányosságok vannak, de ha széthúzás és állandó konfliktusok nehezítik a mindennapokat akkor szinte lehetetlen lesz egyről a kettőre lépnünk. A tantárgyi tudás mellett tehát a közösségépítés a jelenlegi legfontosabb feladatom.

Az 5. osztályban szerencsére a közösséggel nincsen baj, ott csak az egyéni tanulási nehézségek jelentenek kihívást. A 24 főből egy diák csak angolul beszél (igen, neki konkrétan órát kell tartanom az órában, egy másik nyelven, és feladatot adni, amíg svédül beszélek a többiekkel), kettő tanuló nem tud sem írni sem olvasni, így számukra minden ilyen tevékenységet igénylő feladatot valami alternatív módon kell megoldanom, az egyik diák szinte csak arabul beszél (sajnos a saját anyanyelvén is komoly hiányosságai vannak, sem írni, sem olvasni nem tud biztonsággal) és van egy tanuló aki kiemelkedő teljesítményt nyújt matematikából (a másik végletről sem szabad megfeledkezni!) ezért neki megadom a lehetőséget az egyéni tempóra (ami miatt egy évfolyammal magasabb matematikát tanul).

A fenti két bekezdésből talán már érződik, hogy komoly felkészülést igényel, ha mindenkit a saját szintjén, a saját szükségleteinek megfelelően akarunk megszólítani, és a cél ez, minden diák megkapjon minden lehetőséget, senkit nem lehet diszkriminálni vagy háttérbe szorítani. Egy jó tanulói asszisztens kincset ér az osztályban, hiszen rengeteg terhet le tud venni a pedagógus válláról, valamint az iskolában tanító speciális pedagógusok is sokat segítenek a mindennapokban.

De hogyan is néz ki egy napom? A munkaidőnk reggel nyolckor kezdődik - az első órák 8:20-tól vannak, így minden tanárnak van 20 (fizetett) perce a reggeli teendők elintézésére. Ilyenkor nézzük át a hiányzásokat, nyomtatunk/fénymásolunk, és persze megisszuk az első kávénkat/teánkat a tanáriban, amíg átbeszéljük, hogy kivel mi történt az előző délután óta. A kávét, teát és a tejet az iskola biztosítja, így mindig van elegendő koffein a szervezetünkben a nap túléléséhez. :) Szerencsére a kollégáim nagyon jó fejek, szuper a közösség és mindig segítünk egymásnak ha baj adódik vagy valamilyen kérdés merül fel. Így a reggelek is jó hangulatban telnek és adnak egy kis extra pozitív energiát bármilyen fáradtnak vagy kedvetlennek is érezzük magunkat.

Az ez évi órarendem alapján csak heti kétszer van első órám - kedden és pénteken. A többi napom van egy kis időm reggelente intézni az osztályom dolgait és tervezni a tanórákat. Itt az órarend is kicsit más, eltérő a Magyarországon megszokottól. Nem 45 perces órák vannak, hanem hol 20, hol 60, néha 75-80 perces tömbök, amik miatt a ki- és becsengetés sincs, hiszen az osztályoknak a legtöbbször nem egyszerre van szünetük.

A hetente tanítandó időt sem tanórákban mérik, hanem percekben. Egy osztályfőnök ideális esetben 1080-1100 percet tanít hetente, egy szaktanár 1200 percet. Ez a magyar tanórákkal számolva heti 24-26 órát jelent.

Az én órarendem így néz ki:

Ebből a narancssárga részek jelölik a matematika órákat, a zöld a természettudományt, a lila a technikát, a világos rózsaszín a rajzot, a rózsaszín pedig az úgynevezett “Elevens val”-t (jobb híján lekceírásnak fordítottuk), amikor minden diák megválaszthatja, hogy mivel szeretne foglalkozni - természetesen iskolai kereteken belül. Készíthetnek leckét, pótolhatják az elmaradt órai munkát, gyakorolhatnak a nyelvórákra, illetve ez az óra jó alkalom lehet a közösségépítő tevékenységekre is. Mindig készülök valami plusz dologgal, hogy az is találjon elfoglaltságot magának akinek épp “nincs feladata”. Ez legtöbbször valamilyen rejtvény, kvíz vagy fejtörő.

Minden héten van egy angol (pirossal jelölve) és egy svéd órám is (sárga). Itt nem én vagyok a fő szaktanár, a kollégáimmal egyeztetve tartom meg a foglalkozásokat. A tantárgyak előtt szerepel az osztály, ahol az adott órát tartom (4E vagy 5D).

A tanórákon kívül hetente háromszor ebédeltetek (fehérrel jelölve), ami egyben azt is jelenti, hogy én magam is ehetek az osztállyal minden költség nélkül. Az ételt helyben készítik, minden nap van egy húsos és egy vegetáriánus fogás és egy salátabár ahol többféle zöldség, gyümölcs, saláta, öntet található. Kenyér és vaj mindig van kirakva, így az sem marad éhen aki esetleg az aznapi ételt annyira nem szereti. Kétféle tej (zsíros és zsírszegény) valamint csapvíz választható innivalóként. A diákoknak az étkezés természetesen ingyen van.

A szürke részek jelölik a konferenciákat (hétfőnként és szerdánként), illetve hetente egy alkalommal ott vagyok a tanulószobán is, ahol iskola után maradhatnak azok a gyerekek akiknek segítségre van szükségük, vagy egyszerűen csak az iskolában akarnak leckét írni. Túl sok házi feladata azonban nincs a diákjainknak, legtöbbször csak pár matek feladat (amivel az órán nem készülnek el), és 10-12 szó hetente angolból. Néha egy-egy természettudományi vagy társadalomtudományi házi is becsúszik, de ezekből félévente maximum 1-2 van. És hogy miért nem vagyunk hívei a leckének? A svédek egyetértenek a kutatókkal abban, hogy a házi feladat legtöbbször csak még nagyobb egyenlőtlenséget teremt. Azok, akik az iskolában is keményen dolgoznak és jó eredményeket akarnak mindig elkészítik a feladatokat, viszont a nehézségekkel küszködők, otthonról kevés támogatást kapók nem csinálják meg, pedig valójában nekik lenne szükségük rá. Próbálunk tehát annyi mindent elvégezni tanítási időn belül amennyit csak lehet.

A napjaim általában nem érnek véget az órák után. A legtöbbször még maradok és folytatom a munkát óratervezéssel, feladatlapok javításával, stb. A munkaszerződésem szerint heti 35 órát vagyok köteles a munkahelyemen tölteni, illetve ezen felül még van 10 óra úgynevezett “bizalmi időm”, amit úgy, akkor és ott dolgozok le ahogy, amikor és ahol én akarom. Ez a 10 óra lehet tervezési idő, beszélgetés a szülőkkel, vagy bármi más, amit el kell végeznem. Ez tehát hetente 45 órát jelent, ebből heti 5 “túlóraként” számolódik, ami később fedezi a fizetésemet a tanítási szünetek idejére.

Az iskolánk jól felszerelt, segédeszközökkel és erőforrásokkal ellátott intézmény, bár a svéd kollégák elég sokat panaszkodnak a pénzhiányra. Ilyenkor szoktam velük viccelődni, hogy próbáljanak ki egy magyar iskolát egy hónapra, aztán majd meglátjuk mit szólnak utána. :)

Minden tanszert (könyvet, ceruzát, radírt, füzetet, stb) az iskola biztosít, tehát senki nem kerül hátrányba ezek hiánya miatt. A művészeti órákra sem kell felszerelés, papírok, festékek, egyebek széles tárháza áll a tanárok és a diákok rendelkezésére, és egy bizonyos éves összeghatáron belül bármit rendelhetünk a szertárba amire csak szükségünk van. Minden teremben okostábla és whiteboard van, a hagyományos krétatábláknak itt már nyoma sincsen. 4. osztálytól felfelé minden diák saját laptopot kap, a feladatok jó részét ezen végzik. A cél tehát az, hogy mindenki egyenlő feltételekkel induljon és minden lehetőséget megkapjon, hogy elérhesse a célját. Bár itt sem tökéletes minden és sok részlete kifogásolható az oktatásnak, de eddigi tapasztalatom szerint a diákok kevésbé stresszesek, és jobban át tudják adni magukat a tanulás örömének valamint több idő jut a gyakorlati oktatásra és az életközeli tapasztalatok megszerzésére (pl. megtanulni hogyan működik a választási rendszer iskolai választásokon keresztül - pártokkal, kampánnyal, mindennel, ami ehhez tartozik). A lexikális tudás fontossága itt már régen a háttérbe szorult, inkább gondolkodó és jó problémamegoldó képességgel rendelkező emberek képzése a cél. Persze a svéd kiskamaszoknak és tinédzsereknek sem a kedvenc elfoglaltságuk a tanulás - talán ebben azért hasonlítanak a magyarokra.

Energiaárak Svédországban

Pár nappal ezelőtt nálunk is véget ért a "rezsicsökkentés", de egészen más okokból, mint Magyarországon. Lejárt ugyanis a fix áras szerződésünk az áramszolgáltatóval, és a lehetőségeket látva úgy döntöttünk, hogy a hosszabbítást a korábbiakhoz képest lényegesen más feltételekkel kötjük meg. Svédországban ugyanis többféle módon is lehet szerződni az áramra: egy fix vagy többféle változó áron, sőt, e kettő keveréke is lehetséges. De hogy ez miért van, és hogyan működik, ahhoz kicsit messzebbről kell kezdenem a történetet. Akit untatnak a műszaki- és közgazdasági részletek, az nyugodtan ugorjon át pár bekezdést. :)

A svédországi áramhálózat

A svédeknél az áramhálózat három fő részből áll: először is az állami kezelésű gerinchálózat, ami az erőművektől - ezek főként fent északon vannak - az elosztó központba juttatja a megtermelt energiát. Innen már magánkézben lévő régiós-, majd helyi hálózatok juttatják el az áramot a fogyasztókhoz. Ez az összesen 584 000 km hosszú vezetékrendszer (majdnem 15-ször érné körbe a Földet) azonban alig látható, mert 70%-át föld alatt vezetik.

Az áramtermelés 98%-a származik úgynevezett nem-fosszilis forrásokból: Az összes termelés körülbelül 34%-ban atomerőműből (három atomerőműben összesen 6 reaktor működik jelenleg), 40%-ban vízerőműből, 20%-ban szélerőművekből érkezik, 4% egyéb - például napenergiából - és csak a maradék 2% a hőerőműben termelt áram. Ezek az arányok persze folyamatosan változnak, attól függően, hogy mennyit süt a Nap, mennyire fúj a szél, vagy, hogy mikor tartanak egy nagyobb karbantartást valamelyik atomerőmű blokkon, mint ahogy az most is éppen történik. Az aktuális megoszlást még a havi villanyszámlán is feltüntetik, így például mi pontosan tudjuk, hogy a mi háztartásunk áramfogyasztásához az elmúlt 1 évben mindössze egyetlen egy hónapban használtunk fosszilis forrásból származó áramot, akkor is mindössze 1%-ban.

A Nord Pool

A megtermelt áramot az áramkereskedő cégek vásárolhatják meg, a Nord Pool elnevezésű áram-tőzsdén. Ehhez az eredetileg norvég-svéd alapítású rendszerhez mostanra több ország is csatlakozott, és osztják meg ezen keresztül az általuk megtermelt áramot. Az erőművek itt kínálják eladásra a következő napi áramkapacitásukat, a szolgáltatók pedig az áramigényük függvényében licitálnak rá - mégpedig napról napra, óráról órára. Innentől lesz érdekes a dolog, hiszen máris belépnek a közgazdaságtan alaptörvényei: amiből sokat akarnak eladni, annak lemegy az ára; amiből sokat akarnak megvenni, annak pedig emelkedik. A legegyszerűbb példa: ha alig fúj a szél, akkor a szélerőművek alig termelnek áramot, tehát a víz- és atomerőművek termelésének felmegy az értéke.

Ráadásul Svédországban van egy földrajzi faktor is: egy, a dánok által benyújtott kifogás eredményeképpen Svédországot áramhálózat szempontjából 4 önálló területre osztották fel 2011-ben. A legészakibb területen nagyon sok megtermelt energia jut nagyon kevés fogyasztóra, a sűrűn lakott és iparosított déli részeken pedig sokkal nagyobb az áramigény, mint amit helyben meg lehet termelni. Ezért az északi övezetben mindig, és jelentősen olcsóbb az áram, mind délen.

A négy nagy terület Svédországon belül: Luleå (SE1), Sundsvall (SE2), Stockholm (SE3), Malmö (SE4)

Óránkénti elszámolás

Van itt még egy tényező, amitől függ a kereslet-kínálat aránya: hogy éppen milyen napszakban járunk. Éjszaka, amikor állnak a gyárak, az otthonokban nem világít a lámpa, akkor sokkal kevesebb áramra van szükség. Viszont ha szépen süt a Nap, akkor a tetőkre szerelt napelemeknek köszönhetően nagyon sok háztartás megtermeli a saját áramfogyasztását, sőt még többet is. Hogy ezt mind megfelelően el lehessen számolni a végfelhasználók felé, az elmúlt időszakban mindenhol lecserélték a villanyórákat egy olyan változatra, ami óráról órára nyomon követi, és az elszámoló központba küldi az igénybe vett, és az áramhálózatba visszatöltött áram mennyiségét.

A blog olvasói talán még emlékeznek rá, hogy egy korábbi bejegyzésben mutattam, ahogy az EOn mobilalkalmazásban napról napra lehet követni a fogyasztást. Nos ez immáron így néz ki, óráról órára lebontva mutatja, hogy mennyi áramot használtunk:

A fogyasztásunk óránként (augusztus 29-én)

Szerződéstípusok és árak

A svédeknél rengeteg különböző áramszolgáltató céggel lehet szolgáltatási szerződés kötni. Több, mint 100 szolgáltató kínál csomagokat az országban, az egyik ár-összehasonlító oldal szerint a mi címünkön ebben a pillanatban 23 cég ajánlata közül választhatnék. Ez persze nem azt jelenti, hogy 23 különböző vezeték lenne az utcában; egyes szolgáltatók koncessziós szerződés keretében üzemeltetik a fizikai hálózatot, és - akárcsak Magyarországon - a villanyszámlában külön megjelenik a hálózat használati díja, és a felhasznált áram ára.

És most már azok is kezdjenek el figyelni, akik a fenti fejezeteket esetleg átgörgették :)

A következő típusú szerződések léteznek:

• Fix áras: Egy éven keresztül, a pillanatnyi ártól függetlenül egy adott fix áron számláznak. A pillanatnyi piaci árhoz képes vagy a fogyasztó jár rosszul, vagy a szolgáltató, de legalább nem érik meglepetések az embert.
• Mozgó áras: Többféle altípusa is létezik, napi, heti, vagy havi átlagáras. A lényege, hogy az áram elszámolása a pillanatnyi árakból számolt átlagár szerint történik. Tehát a szerződéskötéskor nem tudni előre, hogy adott napon/hónapban mennyibe fog kerülni az áram.
• Óránkénti áras: Egészen egyszerűen a Nord Pool óránkénti árai alapján óránként más és más az áram ára.

Egy viszonylag stabil árampiacon, ahol mindenki ismeri a tól-ig árakat, és a saját fogyasztását is, mindenki el tudja dönteni, hogy mivel jár a legjobban a fentiek közül. Csakhogy az áram ára már előző télen is annyira elszállt, hogy az államnak támogatási csomagot kellett összeállítania az elégedetlenségek hatására. Mostanra pedig sok faktor, de elsősorban az orosz-ukrán helyzet miatt soha korábban nem látott magasságokba emelkedett ez az ár. Szinte mindenhol ez a téma a svédek között, legyen szó akár egy baráti beszélgetésről, vagy a szokásos, irodai kávézásról. Vannak áramszolgáltató cégek akik már most felhívják az ügyfeleik figyelmét, hogy mindenkinek legyen 50.000 korona (nagyjából 2 millió forint) tartaléka csak arra, hogy a téli fűtés számláit ki tudja fizetni. 

Amíg a legészakibb, SE1 régióban a majdnem nulla és a 0,5 korona között váltakozott 1 kWh ára az elmúlt napokban, addig a legdélibb, SE4-ben az átlagár 2-6 korona volt. (Aki át akarja számolni, az szorozzon körülbelül 38-cal.) Mivel átlagról van szó, ez egyben azt is jelenti, hogy egy adott órában akár 8 kr/kWh is előfordult.

Így nézett ki az óránkénti áram ár augusztus 29-én a körzetünkben (SE4)

Mi a helyzet nálunk?

Nekünk egészen augusztus 31-ig fix áras szerződésünk volt, mégpedig egy alulmúlhatatlanul olcsó, 91 öre/kWh áron. Jókor hosszabbítottunk szerződést, akkoriban a szolgáltató még nem számított ennyire elszabaduló árakra, így az egy éves átlagot tekintve egyértelműen mi jártunk jól. Viszont jelenleg még közel ilyen áron sem lehet szerződni. Választhattunk a 2,8 kr/kWh fix áras, vagy pedig valamelyik mozgóáras között. (Azóta egyébként még rosszabb a helyzet, már 5-7 koronás fix áras szerződéseket kínálnak.)

Mi tehát úgy döntöttünk, hogy az óránkénti elszámolást választjuk, és igyekszünk spórolni. Ami furcsán más gondolkodást kíván, ugyanis nem annyira magával az árammal kell spórolnunk, hanem csak a drága árammal. Tehát minden nap kora délután - amikor kijönnek a másnapi aktuális árak - eldöntjük, hogy mikorra érdemes időzíteni a főzést, mosogatást és a mosást. Ezek ugyanis évente 1200-1400 kWh-t (az össz fogyasztásunk bő 10%-át) teszik ki, és nem mindegy, hogy ezt 0,5 vagy 8 korona/kWh áron fizetjük. A reménybeli megtakarításunk másik - nagyobb - részét a hőszivattyúnkra bízzuk. Ennek a Smart Price funkciója ugyanazt csinálja automatikusan, mint amit mi manuálisan: naponta letölti az aktuális áramdíjakat, és kicsit megnyomja a fűtést- és vízmelegítést az olcsó időszakokban, illetve visszavesz a teljesítményből a drága áram idején. Reméljük, hogy jól teszi majd a dolgát.

Persze nyilván az a jó, ha kevés áramot használunk, akár olcsó, akár drága. Így a falak és a födém szigetelésén túl most a ház alsó részére is teszünk szigetelést. Valamit az is biztosan segít.

Illetve még egy dolgot tehetünk: a napokon belül esedékes választások egyik fontos kampánykérdése lett a villamos áram. Nyilván mindenki oda fog szavazni, ahonnan a legjobb megoldást várja. De ezt hagyjuk, mert ez már politika..

Üvegház

A svéd kertek jellegzetes tartozéka az üvegház, amit egyrészt növénytermesztésre használnak, de meglepően nagy arányban találni csak kiülős-beszélgetős célokra berendezetteket is. Ezekben nyoma sincs a termőföldnek, az odabent található pár cserpes növény leginkább csak dekorációs célokat szolgál és olyannyira külön kategóriát képviselnek, hogy külön nevet is adtak neki. Szó szerinti fordításban talán pálmaházat, vagy citrus-házat jelent, és saját iparág alakult ki ezek gyártására, a legegyszerűbbtől egészen a hőszigetelt, fűthető kivitelig - mindezt persze borsos áron. Természetesen mi is szerettünk volna sajátot, de nem a kiülős, hanem a zöldségtermesztős változatot.

A tervezett üvegház-projektet a házfelújítás mellett sajnos tavaly már nem tudtuk elkezdeni, és idén is kicsit megkésve láttunk neki, de szerencsére éppen időben elkészült mire a konyhában növekvő, egyre szűkösebben elférő palántáinkat ki kellett ültetni. Előre leszögezném, hogy sosem csináltunk még ilyet, így nem lett profi a végeredmény - de a bontott ablakokból nyert üvegnek köszönhetően töredék áron raktunk össze egy olyan üvegházat, amire - ha “készen” vesszük - még évekig nem gondolhattunk volna. Az építése könnyebben ment, mint terveztük, bár elég sok munkaórát eltöltöttünk vele.

Ez volt az elképzelés - a végeredmény is hasonló lett

Először is szükség volt egy megfelelő alapra. Amíg én kiástam a feltöltés helyét, addig Viktor beszerezte a szükséges sódert. Mint már annyi mindenben, ebben is a szomszéd bácsik voltak a segítségünkre, és a saját sóderbányájukból - amit egyébként az erdei utak építéséhez használnak - talicskázhattunk, amennyire csak szükségünk volt. Sőt, a tömörítéshez is adtak egy házilag készült, de annál professzionálisabb szerszámot. (Viktor utólag azt mondta utána, hogy nagyon kevés dologban lehet annyira elfáradni és kimerülni, mint annak a használatában.)

Erre került egy beton sáv, amire azután fel lehetett falazni a lábazatot. Túlságosan nagy súlyt nem kell majd tartania, ezért ehhez égetett agyag golyókból készült válaszfal-blokkokat használtunk, ami hasonlóan könnyű, mint egy Ytong tégla, és hasonlóan egyszerű is dolgozni vele.

Amíg a beton, és később a habarcs szilárdult, addig volt időnk elkészíteni a teljes vázszerkezetet. A munkamegosztás ezúttal úgy történt, hogy Viktor dolgozott a különböző fűrészekkel, gyaluval és maróval, én pedig az ecsettel és a hengerrel. Az összeszerelés már nem volt nehezebb, mint bármelyik IKEA-s bútoré, amiben igencsak nagy gyakorlatunk van már. A belső ágyásokat az építkezésből maradt fából csavaroztuk össze, a középen található járdához az impregnált fát pedig egy barátunktól kaptuk használtan.

A magaságyásba jó minőségű föld és trágya került, na meg persze a palánták, és néhány olyan mag, amit nem kell előzetesen palántázni (pl. újhagyma). Az üvegház elé pedig leraktunk még 6 darab ültető keretet, ahová a kevésbé érzékeny növények kerültek. Ezekkel együtt most borsót, répát, fehérrépát, céklát, különféle hagymákat, burgonyát, fűszernövényeket, paprikát, chilit, paradicsomot, padlizsánt és különféle retkeket próbálunk termelni, valamint tavalyról megmaradt és szépen hajt a sóska, a rebarbara és az eper is. A ház mögött rengeteg málna és ribizli bokor található, amiből szintén bő termésünk volt már tavaly is, így reménykedhetünk, hogy ebben az évben sem maradunk zöldségek és gyümölcsök nélkül.