Svéd(d)élet(t)

Az életünk Svédországban.

2019. szeptember 22.

Az öt legérdekesebb svéd adókedvezmény

Közismert tény, hogy a svédek szeretnek adót fizetni. Miközben a magyarok számára az adó szinte szitokszó, és az NAV/APEH maga a közellenség, addig a svéd “skatt” szó nemcsak adót, hanem kincset is jelent. Az itteni adóhivatal, a Skatteverket kifejezetten nagy népszerűségnek örvend, és a lakosság bizalmát élvezi. Erre egyébként rá is szolgál az ügyfélbarát irodáival, a nagyon jól használható online ügyintézési felületével, illetve a gyors és gördülékeny ügyintézéssel - vagyis azzal, hogy szimplán “csak” működik.

A Skatteverket egyébként nem csak az adók beszedésével foglalkozik, hanem többek között a lakcímnyilvántartással is, az anyakönyvi ügyekkel (ezen belül még a gyereknek adható nevekkel is), és hát ők adják ki azt a bizonyos bűvös Personnummer-t például a magyar bevándorlóknak (meg mindenki másnak is), ami nélkül tulajdonképpen nem is lehet létezni Svédországban.  

Persze az adójogszabályokat, amiről most írni szeretnék, nem ők hozzák, csupán végrehajtják. Lássuk hát a legérdekesebb adóvisszaigénylési lehetőségek szubjektív listáját.

1. Munkába járás kerékpárral:

A biciklizés eleve hihetetlenül népszerű a svédek körében, pedig az ország klímája nem feltétlenül a legalkalmasabb rá. De aki mégis kerékpárral jár, az egészséges életet él (tehát kevesebbet veszi igénybe az egészségügyet) és kíméli a környezetet is, tehát mindenképpen dicséretet érdemel. Persze azt a bringát meg kell venni, karban kell tartani, stb. ami pénzbe kerül. Ezért kapnak egy kis motivációt: évente 250 kr-át visszaigényelhet az adójából, aki kerékpárral jár munkába. (Hogy ezt hogyan kell igazolni? Fogalmam sincs, de valószínűleg sehogy, pusztán elhiszik. És van egy olyan érzésem, hogy ezzel mégsem élnek vissza.)

2. Munkába járás saját autóval:

Az előbbiek alapján logikusnak látszik, hogy az autózást ellenben nem jutalmazzák. Na de lehet, hogy valaki nem hobbiból jár autóval, hanem nincs más lehetősége, és ez már más kategória: ha legalább 5 km-re van a munkahely a lakhelytől, és a bejárás nem oldható meg tömegközlekedéssel (vagy legalábbis a tömegközlekedés 2 órával több időbe kerülne, mint az autózás), akkor lehet adóvisszatérítés kérni azoknak, akik saját autóval járnak be dolgozni.

Szintén adókedvezményt kaphatnak az esetleges fizetős parkolás után is. Ez akkor is igénybe vehető, ha valaki csupán alkalmilag autózik a munkahelyére, ugyanis évi minimum 60 naptól (és legalább 3000 km-től) már jár a kedvezmény, de 160 nap felett (vagyis aki többnyire autóval jár be) még magasabb is a visszatérítés.

3. Munkaeszközök, munkaruhák:

Nem csak a vállalkozások számolhatják el a munkaeszközöket, de az alkalmazottként dolgozók is, amennyiben a munkájukhoz szükségük van olyan eszközökre, amit a munkaadó nem biztosít számukra. Ide tartozhat a számítógép, tablet, mobiltelefon, de akár a megvásárolandó szoftver is, vagy pl. az internet előfizetés is. Szintén elengednek az adóból a különféle hideg elleni, meleg elleni, sérülés elleni, jól láthatósági munkaruhák után.

4. Ingatlanfenntartás:

Svédországnak még az is fontos, hogy az ingatlanok jó állapotban legyenek, gondos kezek tartsák karban azokat. Ezért aztán az ingatlantulajdonosok igénybe vehetnek különféle ingatlanfenntartási (karbantartás, takarítás, ápolás) és ingatlanfelújítási (renoválás, átépítés) kedvezményeket. Külön díjazzák az energetikai korszerűsítéseket is, pl. a napelemes tetőpanelek költségének 30%-át visszafizeti az állam a svédeknek. Ha eladásra kerülne sor, akkor pedig még az ingatlanközvetítési díjra is jár támogatás.

5. Álláskeresési adókedvezmény:

A bicikli-kedvezmény mellett ez a másik kedvencem. Mivel fontos, hogy az állampolgárok dolgozzanak (hiszen abból lesz megtermelt érték, végső soron tehát adó), ezért az adójogszabályokban is segítik azokat, akik éppen munkát keresnek. Elszámolhatóak a különféle utazások költségei pl. az állásközvetítőhöz vagy az egészségbiztosítóhoz, és az állásinterjúra járás költsége is. Sőt, az önéletrajzok postázási költsége is.


És mivel a Skatteverket igyekszik népszerű lenni az adózók szemében, ezért az éves jövedelemadó elszámolással sincs sok dolgunk errefelé. Az előző éves jövedelmi adataink összesítése, amit a munkaadó január első hetében elküldött nekünk, az egy az egyben ott szerepelt az adóhivatal online felületén is. Mivel nem volt semmi kifogásolni- vagy hozzáfűznivalónk, ezért csak annyi dolgunk volt, hogy leokéztuk (ezt akár egy SMS-ben is meg lehet tenni), és kb 2 hét múlva a számlánkon volt a visszajáró adó.

NRebeka 31 komment közlekedés környezetvédelem mindennapok tapasztalatok ügyintézés Svédország
2019. szeptember 17.

A selyemcukor szülőhazája

Meglehetősen sok olyan dolog van, amiről az életem nagy részében azt hittem, hogy igazi Hungarikum. Például sokáig szent meggyőződésem volt, hogy a PEZ cukorka egy magyar találmány, holott valójában egy osztrák ember találta ki a két világháború között. (Na és persze a magyar oktatás erős névmagyarosítási hajlamai miatt tucatjával voltak történelmi alakok, akiket szintén magyarnak hittem, s csak később derült ki, hogy az ég egy adta világon semmi közük hozzánk.) Egy évvel ezelőttig szintén magyarnak hittem a selyemcukrot is. Ez az édesség úgy élt bennem, mint a szocializmusból megmaradt, minden vásárban és búcsúban ezerféle színben (és ízben) fellelhető cukorka, ami bár minden egyes alkalommal végigvágta a nyelvemet, de ennek ellenére nagyon szerettük és minden alkalommal vettünk egy csomaggal. Így hát nem kis elképedéssel vettem tudomásul, hogy ezt az édességet a svédek találták fel majd’ 200 évvel ezelőtt.

De hogy is jutottunk el ide? 

Még októberben történt, hogy utolsó erejével visszatért a nyár egy teljes hétvégére, huszonpár fokkal és szikrázó napsütéssel, így fogtuk magunkat és eltöltöttünk egy hosszú hétvégét Gränna-ban. Az ötlet onnan jött, hogy a nagy céges meetingekre menet a legtöbbször a Vättern tó melletti autópályán megyek, és ilyenkor mindig arra gondolok, hogy vissza kellene ide jönni kirándulni, pihenni.

Gränna egy mesebeli kis falu, a tó fölé magasodó domb oldalában. Viktor szerint hangulatában kicsit emlékeztet Tihanyra, sőt, hogy teljes legyen a párhuzam, még komp is van, amivel Visingsö szigetére lehet áthajózni, ahol viszont valamikor 1900 környékén teljesen megállt az idő. Ezzel kapcsolatban szintén Viktort tudnám idézni: “Mióta láttam a Váratlan utazás-t, azóta akarok elutazni a Prince Edward szigetre… de most már nem kell, mert ez pontosan ugyanolyan”. Egyébként magát Visingsö szigetét is eléggé kellemetlenül érintette, hogy csak ott állt meg az idő, de körülöttük nem: Az 1830-as évek elején kiváló üzletnek gondolták a tölgyfa-telepítést, hiszen ezeknek a fáknak ideális az itteni klíma, a királyi monopóliumot jelentő hadihajó-gyártáshoz szükséges tölgykitermelés pedig remek piacot biztosított. Röpke 140 év alatt a fák el is érték a szükséges magasságot és átmérőt - csakhogy addigra már nem fából építették a hajókat.

A szigetet körülölelő Vättern tó Svédország második legnagyobb tava (kb. 3,5x nagyobb a Balatonnál, és a legmélyebb pontján tízszer olyan mély), hihetetlenül tiszta vizével vonzza a horgászokat és a vízi sportot kedvelőket is.

v_ttern.jpg

visingso.jpgA képek forrása:google.com

De térjünk vissza Gränna-ra, ahová a hozzánk hasonlóan tömegiszonyos embereknek elsősorban csak szezonon kívül érdemes ellátogatni. A tóparti halas éttermek kivételével a legtöbb hely még ilyenkor is nyitva van, pedig az egyik helyi boltos szerint ez már teljesen kihalt időszak. Hát, nem is akarom tudni, hogy akkor milyen tömeg lehet egy júliusi hétvégén. Az aprócska település hangulatos házai között bolyongva fedezhetjük fel a helyi nevezetességeket, valamint azokat a kis polkagris - azaz selyemcukor - manufaktúrákat, amik miatt a turisták nagy számban látogatnak ide.

Ugyanis a svédek szerint a selyemcukrot egy bizonyos Amalia Eriksson terjesztette el még az 1800-as évek közepén, amikor fiatalon megözvegyült anyaként el kellett tartania magát valamint a gyermekeit, és ezt édesség- és karamell készítésével oldotta meg. Először csak esküvőkre és rendezvényekre szállított, majd 1895-ben megkapta a polgármester jóváhagyását egy önálló üzlethez, amit itt Gränna-ban nyitott meg. A faluban azóta is töretlenül üzemel a cukorkagyártás, gyakorlatilag ugyanazon recept és procedúra alapján, mint ahogy azt anno Amalia csinálta. Senki nem tudja pontosan, hogy honnan jutott a recepthez, egyesek szerint ő maga találta ki, míg mások szerint Németországból kapta. Mindenesetre a híre hamar elterjedt egész Svédországban, és tömegek kezdtek csak a selyemcukor miatt Gränna-ba utazni.

polkagris_butik.jpg

polksgris_butik.pngA képek forrása:google.com

A recept nagyon egyszerű: cukrot, vizet és egy kevés ecetet egészen 150 fokig melegítenek, majd kiöntenek egy hideg márványlapra (illetve újabban már vízhűtéses pultra), hagyják 70 fokig hűlni és elkezdik a formázást. Napjainkban ehhez már gépi segítséget is igénybe vesznek, mivel igen megterhelő munka. Ekkor kap színezést és ízesítést is a “tészta”. A megfelelő állag és hőmérséklet elérésekor aztán áthelyezik egy fa asztalra (így lassítják a hűtését) és tovább formázzák amíg el nem érik a kívánt méretet és alakot. A kihűlés után a cukor teljesen megkeményedik, így jól adagolható és csomagolható.

Az eredeti receptben a cukorka piros-fehér színű és mentolos ízesítésű, azonban ma már rengeteg különböző szín- és ízvariánsa létezik.

A faluban több olyan bolt is van, ahol a hátsó részben egyfajta látványműhely van kialakítva, így a látogatók egy nagy üvegfal mögül figyelve végigkövethetik az egész folyamatot.

Mondanom sem kell, hogy a svéd karácsonyi hagyományokban nagy szerepe van a polkagrisnek, ahogyan a svédek így hívják a selyemcukrot. A név egyébként a polka táncból (ami akkoriban népszerű volt errefelé) és az akkori időkben még egyfajta édességet jelentő  gris-ből áll össze. Ma a a svéd “gris” szó fő jelentése egyébként “disznó” :)

“A világ legnagyobb polkagris-e” rekordot is itt állították fel 2003 nyarán, amikor egy 2,3 tonnás darabot készítettek el, ami 2 méter és 24 centiméter hosszú volt. És, hogy nehogy azt higyjétek, hogy ez csak holmi “cukorkagyártás”; a polkagris készítésnek világbajnoksága is van, amit minden évben ugyanitt, Gränna-ban rendeznek meg 1994 óta.

Akit érdekel bővebben egy ilyen műhely, és a gyártás folyamata, az az alábbi videóban megtekintheti. Igaz, hogy a videó nyelve svéd, de a szöveg megértése nélkül is érdekes végignézni a procedúrát.

 És ha már erre jártunk, végre meglátogattuk azt a kávézót is, amit már jó előre kinéztem magamnak, bár akkor még csak a kilátás miatt, és nem tudtam a ránk váró egyéb érdekességekről. Vendéglátósként soha nem éreztem magamban a késztetést, hogy bármilyen saját vendéglátó vállalkozásba fogjak, ugyanis nagyjából tisztában vagyok vele, hogy mennyi munkával jár (napi 24 óra) és mennyi idő alatt térül meg (kb. soha). De itt megtaláltam azt, amit és ahogy szívesen csinálnék, akár a sajátomként is.

Az Uppgränna Naturhus a Vätternre néző domboldalon áll, az út mentén, egy hatalmas szántóföld végében. Gyakorlatilag háromszintes, de mivel domboldalba épült, ezért az út felől csak egy szint és az üvegtető látszik. Ugyanis az egész épület olyan, mintha egy hagyományos, tipikus svéd piros pajtára ráesett volna egy óriási üvegház :)

naturus.jpg

naturus2.jpgA képek forrása:google.com

Valójában ez is történt, és a folyamat fotókkal végigdokumentálva megtekinthető magában a kávézó/melegházban. Az egészet egy svéd hölgy találta ki és építette meg azzal a céllal, hogy valami közösségit és egyben fenntarthatót csináljon. Jól sikerült! Az épület egyben kávézó, mini étterem, családi tér, szállás, meditációs hely, valamint működő zéró emissziós eco-üvegház.

Az út felől a földszinten belépve egy kétemeletnyi belmagasságú üvegház-kertben találjuk magunkat mediterrán gyümölcsfákkal, különféle paradicsommal, a falakra felfutó uborkával és tökkel, mindennemű gyümölcsökkel. Itt is vannak már székek-asztalok, de tovább is mehetünk egy belső, étterem-szerű helyiségbe, ahonnan a konyhai kiszolgáló rész, egy “így készült” szoba, illetve a tóra néző terasz is nyílik. Igaz, a hátsó fal teljes egészében üvegből van, így bent ücsörögve is ugyanúgy gyönyörködhetünk a tóban. A kávézó-étteremben pár féle (naponta változó), házi sütésű süti (helyi, vagy környékbeli alapanyagokból) és meleg italok, ebédidőben pedig levesek, szendvics és saláták kaphatóak. A legfelső szinten, az üvegtető alatt egy pihenő-közösségi tér található, ahol például jógás összejöveteleket, meditációkat is szoktak tartani, de bárki kibérelheti. A legalsó szinten pedig egy külön citrusvilág 35 négyzetméteren, ahol különféle citromfák virágoznak boldogan a Vätternre nézve :)

A háttérben diszkrét zene. A falakon saját készítésű fotók a terményekről, szuperközeliben - mintha csak én fotóztam volna -, illetve panorámaképek a környező tájakról - mintha csak Viktor képeit látnám. Az emberek teáznak, kávéznak, feltöltődnek, és jellemzően annyira belemerülnek a nyugalomba, hogy még az annyira jellemző nonstop telefonnyomkodás is megszűnik. (Egyébként egy külön tábla is jelzi, hogy Wifi nincs, inkább tedd magadat te is offline-ba.) Csodás hely, ahol bármikor ki lehet szakadni egy kicsit a hétköznapokból. 

Egy másik kedves kis táblát a ház tövében kezdődő szántó mellett találtunk: arra kérnek, hogy ne sétálj rá, hiszen az maga az étel, amit odafent esznek. Kifelé menet pedig a kezünkbe nyomtak egy - természetesen újrahasznosított papírból készült - zacskót is, hogy vegyünk csak bátran grátisz az ajtó melletti (bio)almákból. És érdekes módon senki nem érzi úgy, hogy vödörszámra kellene vennie belőle.

Aki ért svédül, azt itt nézheti meg a honlapjukat: http://uppgrennanaturhus.se/, de már csak a képek miatt is ajánlom mindenkinek. Remélem még sokszor eljuthatunk ide, és találunk majd valami hasonlóan jót magunknak az életben.

NRebeka 13 komment
2019. szeptember 08.

Americars - gumifüst és benzingőz

Kvízkérdés: melyik évtizedben és melyik földrészen készültek a következő felvételek?

Szokták mondani, hogy ha igazán jó állapotú amerikai autót akar az ember, akkor azt nem az USA-ban, hanem a svédeknél kell keresni

A svédek imádnak mindent, ami amerikai. Átvettek szokásokat, ünnepeket, ételeket, és nincs ez másképp az autókkal sem. Azonban az 50’-es, 60’-as években a svédek még többnyire szegények voltak, alig volt olyan, aki megengedhetett volna magának egy igazi, amerikai Cadillacet vagy Buickot, így az igazi státusszimbólumnak számított. Így történt tehát, hogy az akkori generációknak leghőbb vágyuk egy olyan amerikai autócsoda birtoklása volt, ami gyerekkorukban csak az igazán gazdagoknak volt.

Pár évtizeddel később aztán tényleg el is jött az ideje, hogy megvalósítsák az álmukat. Igaz, hogy ezek felett a hatalmas krómozott vasdarabok felett már eljárt az idő, de némi gondoskodás csodákra képes. Így válnak a máskor oly’ környezettudatok svédek egy pillanat alatt újra lelkes gyerekké, mikor késő tavasztól nyár végéig beleülhetnek a hatalmas V8-as benzinfaló csodajárgányaikba, és járhatják az utakat, pusztán az autózás kedvéért. Ezekre a nyári hétvégékre pedig mindig jut egy-egy autós találkozó az ország különböző pontjain, ahol mindenki megmutathatja a saját, féltve óvott kincsét és megnézheti több ezer hozzá hasonló autómániás kocsiját.

Mi most a szezonzárónak számító hööri Twin Lake Run-ra jutottunk el svéd barátaink révén, méghozzá egyikük Betzy névre hallgató 1955-ös Buickjával, ahol a fenti rövid videót is készítettük.

NRebeka Szólj hozzá!
2019. augusztus 25.

Koppenhágától Malmöig 2 - Citytunneln, a malmöi metró

Ez egy igazi “clickbait” címre sikerült, lévén hogy Malmöben (még) nincsen metró. Azonban a város alatt megépített, annak teljes hosszában futó vasúti alagút mégis pontosan ezt a funkciót tölti be.

Az előző posztot ott hagytuk abba, hogy 2000-ben átadták a forgalomnak a Dániát és Svédországot a Kattegat tengerszoros alatt-felett összekötő Öresund hídat, ezzel közvetlen közúti és vasúti kapcsolatot teremtve a Skandináv félszigettel. (Az Öresund híd elkészülte előtt pl. a Malmöt a kontinenssel összekötő gyorsvonatok - mint például a Malmö-Berlin “Nils Holgersson” expressz, vagy a Malmö-Budapest “Csárdás” expressz előbb elment Trelleborg-ig, ott felhajtott a kompra, majd a németországi Sassnitz-nál partot érve folytatta útját a célállomásig.) 

Az újonnan épült hídon át Dániából érkező forgalom Lernacken-nél, Malmö délnyugati tengerpartjánál éri el a Skandináv félszigetet, de az akkor meglévő síneken csak meglehetősen körülményesen volt lehetőség Malmö központi pályaudvarának vonaton való elérésére: a hídról lehajtó vonatok a várost részben megkerülve, majd a Malmö-Trelleborg vonalra csatlakozva, a stockholmi irányból érkeztek meg Malmö Central-ba. Ez eléggé megnehezítette a forgalomszervezést, hiszen akár északkeletre (Stockholm vagy Göteborg felé), akár délnyugatra (Koppenhága felé) indult a vonat, ugyanazon az útvonalon kellett megérkeznie, majd visszafordulva távoznia Malmöből. 

 

citytunneln_01.jpgA Citytunneln és a kapcsolódó új pályák

Emiatt aztán már a híd tervezésével egyidejűleg, 1991-ben felmerült a malmöi vasúti hálózat átalakítása is. A Citytunneln névre hallgató projekt kivitelezését a tervek elfogadását követően végül 2005 márciusában tudták megkezdeni, és 10 évvel a híd átadása után, 2010 decemberében adták át a forgalomnak az új hálózatot. Ezzel a malmöi fejpályaudvar végül átmenő pályaudvarrá alakult, valamint ez a 300 000 lakosú város kvázi egy metróvonallal is gazdagodott.

Összesen 17 kilométer hosszban építettek teljesen új pályaszakaszt, melyből 6 km alagútként, a város központja alatt húzódik. A Dánia felől érkező vonatok az újonnan épült Malmö Hyllie állomásra futnak be. Ez a földfelszínnél mélyebben fekvő, de nyitott állomás elsősorban a közeli Svågertorp állomás funkcióját volt hivatott átvenni, de az eltelt időben már egy teljesen új városrész épült köré: bevásárlóközpontok, hotelek, irodák és egyre több lakóépület is.

Innen a felszín megbolygatása nélkül, két alagútfúrópajzs segítségével épült tovább a pálya Malmö Central felé, félúton kialakítva egy másik teljesen új, föld alatti állomást, Triangeln-t is. Hogy minél kevésbé zavarják meg a város életét a kivitelezéssel, ezért a 25 méter mélyen fekvő állomás építése szintén teljes egészében a felszín alatt zajlott, a két végénél épített aknák segítségével.

 

A meglévő főpályaudvar esetében azonban minden szempontból más megoldásra volt szükség. A fejpályaudvari épületet és felszíni vágányokat meghagyták, és mellette egy kilométer hosszban, “cut-and-cover” módszerrel (azaz a felszínről kiásva, majd utólag lefedve) építették meg az új, felszín alatti állomásrészt és az átmenő vágányokat. Természetesen a régi állomásépületet is részben felújították, majd a Glashallen névre hallgató modern, csupa-üveg átjáróval kötötték össze az új résszel.

 

A malmöi pályaudvar egyik nagy rejtélye számomra (várom a mozdonyvezetők kommentjeit a megoldásról), hogy habár egész Svédországban megtartották a hagyományos baloldali vonatközlekedést, de a Lund felől a pályaudvari alagútba befutó vonatok “hirtelen” jobbra tarts-ra váltanak, és onnantól így közlekednek tovább Triangeln-Hyllie-Dánia felé. (Mint az előző részből kiderült, az Öresund hídon már jobboldali a vonatközlekedés.) Keresztezik egymást a sínek? Hol? Hogyan?  

A teljes építkezés során nem történt egyetlen súlyos baleset sem. Végül 2010. december 4-én, fél évvel a tervezett határidő előtt - ilyen is csak Svédországban fordulhat elő -, elkészült a Citytunneln projekt, és egy héttel később, a menetrendváltással egy időben átadták a forgalomnak és a nagyközönségnek. A tervezéskori (2001-es) árakon 9,5 milliárd koronásra tervezett, de a tényleges költségek összesítése alapján végül csak 8,5 milliárdba kerülő projekt - ilyen szintén csak Svédországban fordulhat elő - finanszírozásában a svéd állam (a közlekedési hatósága által képviselve), és a Statens Järnvägar (svéd állami vasúttársaság) együttesen kb. 6 milliárddal, Malmö városa 1 milliárddal, és Skåne megye 800 millióval vett részt, illetve a maradék 700 millió koronát az EU finanszírozta.

Ha pusztán a menetidő nyereséget nézzük Malmö Central és Københavns Hovedbanegård között, akkor az csupán 2 perccel csökkent az eredeti 35-höz képest - itt sokkal fontosabb, hogy lényegesen megnövekedett az áteresztő kapacitás a két pályaudvar között. De a Triangeln és Hyllie környékén lakóknak ez már bő 15-25 perc előnyt jelent, ami rendkívüli módon felpezsdítette a két város közötti gazdasági kapcsolatokat is, sokan járnak át vásárolni, dolgozni, szórakozni. Illetve amint arra a cím is utal, Malmö városa is kapott egy hatékony tömegközlekedési lehetőséget, hiszen az egymást pár percenként követő különféle vonatokat a bérlettel rendelkezők ugyanúgy igénybe tudják venni, mint a városi buszokat.

Érdekesség: A Citytunneln vonalán nem járhatnak teherszállító vonatok, sem dízel meghajtású szerelvények (bár ez utóbbi nem is nagyon van már a svédeknél). Ezen kívül pedig kizárólag olyan vonatok használhatják az alagutat, amelyeken van vészfék-felülbíráló rendszer (nem tudom, mi lehet a pontos neve), azaz a mozdonyvezetőnek lehetősége van akkor is továbbhaladni, ha valaki meghúzta a vészféket, annak érdekében, hogy ne a zárt alagút közepén álljon meg a vonat.

A fejlődés persze nem állt meg a Citytunneln-el, már folyamatban van a következő lépcső: a vasúti pálya négyvágyányosra bővítése Lund-ig, majd később Hässleholm-ig. Illetve tervbe van véve, hogy a koppenhágai metró egészen Malmö-ig közlekedjen.

 

citytunneln_19.jpg

Magyarként persze a legérdekesebb része az egésznek az, hogy “olcsóbban és hamarabb elkészült”. Nos, szerintem az egész projekt nagyon jól jellemzi a svéd gondolkodást. Először is ha valamit fejlesztenek, akkor azt csak komplett rendszerben érdemes csinálni. Nem lehet kétemeletes tengeri hidat építeni csilliárdokért úgy, hogy a szárazföldön ne fejlesszék hozzá a fogadó infrastruktúrát, figyelembe véve a várható jövőbeli igényeket is. Továbbá a kivitelezés során a megrendelő szorosan és proaktívan dolgozott együtt a kivitelezőkkel, hogy megelőzzenek minden problémát, és fennakadás nélkül megtervezzenek minden előre nem látott részletkérdést. Ennek részeként már eleve olyan kivitelezőket bíztak meg, akik egyaránt képesek tervezni és építeni is, így nincs egymásra várás és egymásra mutogatás.

Kifejezett szempont volt az is, hogy ismert és kipróbált technológiával dolgozzanak, és ne akarják feltalálni a spanyolviaszt. Ezzel együtt mindenben a legjobb műszaki megoldásra törekedtek, és a gazdasági kérdések csak másodlagos prioritást élveztek. Az eredmény minden tekintetben magáért beszél.

Források:
https://www.sweco.se/vart-erbjudande/arkitektur/infrastruktur/citytunneln-malmo/
https://www.nyteknik.se/bygg/malmos-tunnel-en-miljardsucce-6423793
https://sv.wikipedia.org/wiki/Citytunneln

NRebeka Szólj hozzá!
2019. augusztus 19.

Koppenhágától Malmöig 1 - Öresundsbron, híd a tenger felett

Ha Budapestről Malmöbe szeretnénk eljutni, sok szempontból sokkal praktikusabb Koppenhága felé venni az irányt. Jövőre lesz ugyanis húsz éve annak, hogy a Skandináv félszigetet “száraz lábbal” is el lehet érni a kontinensről az Öresund hídon át. Ennek a történetét szeretném most megosztani a blogolvasóimmal, jöjjön tehát egy kétrészes virtuális utazás a dán fővárosból a harmadik legnagyobb svéd városba.

Rendszerint az első kérdése szokott lenni a Magyarországról Koppenhágába megérkező látogatóinknak, hogy “Akkor most hogyan is jutunk át innen hozzátok? A tenger felett, vagy alatt?” A helyes válasz pedig: “Is-is.” Ugyanis az Öresund-híd valójában csak az egyik eleme annak az útvonalnak, amit hivatalosan Öresund-kapcsolatnak neveznek.

oresund_01_1.jpg

 

De hadd kezdjem a történetet Írországban. Itt indul ugyanis Európa (szerintem) legérdekesebb főutvonala, az E20-as. Elég ránézni a térképre, és az embernek máris felszalad a szemöldöke: egy autóút, ami Írország nyugati tengerpartjától indulva, Nagy Britannián át vezet Dániába, onnan Svédországba, majd Észtországon át az Oroszországi Szentpétervárnál ér véget. Vagyis nagyobb szakaszai esnek tengerre, mint szárazföldre. Mindenesetre valóban logikus a létezése, mivel olyan városokat köt össze, amelyek földrajzi és gazdasági szempontból mindig is szorosan egymásra voltak utalva. Vagy akár többször is “gazdát” cseréltek az idők során, mint pl. a dán alapítású Malmö városa.

oresund_02_1.jpg

oresund_03_1.jpg

Malmö és térsége mindig is a Skandináv félsziget kapujának számított a kontinens felé. A város a Kattegat átjáró legszűkebb része, az Öresund szoros partján áll, ami ugyan kézenfekvő lehetőséget kínált a dán szigetek felé való kapcsolatra az alig néhány kilométeres szélességével, de amikor a 19. század közepe táján fejlődésnek indult a vasúti közlekedés, akkor a hajók és kompok kezdtek kevésbé hatékonynak tűnni. Tulajdonképpen már ekkor, az 1800-as évek második felében születtek különböző ötletek az összeköttetésre, ezek közül a legextrémebb az volt, hogy az egész szorost temessék be.

Legalább ennyire ambíciózus, habár lényegesen célszerűbb ötlet volt a híddal való összeköttetés: a Helsingør-Helsinborg és a Koppenhága-Malmö útvonalak tűntek a legalkalmasabbnak. Előbbinél rövidebb távolságot kellett volna áthidalni, de ellene szóltak geológiai érvek is, valamint hogy a vidéki tájak forgalmának megterhelése árán is csak kevésbé fontos városok között teremtene kapcsolatot, így végül az utóbbit választották. (Habár a mai napig szerepel a hosszú távú beruházások tervei között egy Helsingør-Helsinborg, sőt ezen felül egy Koppenhága-Landskrona tengeri alagút megépítése is.

A hosszú tervezés és sok politikai vita után 1991-re aláírt dán-svéd szerződés szerint a projekt 5 év alatt, mintegy 20 milliárd (akkori) koronás költséggel épülhetett meg, továbbá mind a dán-, mind a svéd oldalon plusz 10-10 milliárdba kerülő kiegészítő építkezésekre volt szükség. Az előbbi 20 milliárdból alig 1,4 milliárd az EU hozzájárulása, a többit a hidat építő és üzemeltető vállalkozás finanszírozta hitelből. Körülbelül 210 millió koronával többe került volna, ha az autó- és vonatkapcsolatokon kívül kerékpárutat is építenek, de a svéd fél erre végül nemet mondott. Az építkezések a dán szárazföldön már 1993-ban megkezdődtek, a tengerszorosban pedig 2 évvel később.

Mint említettem, az Öresundsförbindelsen több részből áll. De kezdjük mindjárt a leglátványosabbal, magával a híddal. Hivatalos neve Øresundsbron, ami a svéd Öresundsbron és a dán Øresundsbroen nevek kombinációja. Tévesen Európa leghosszabb hídjának is szokták emlegetni, valójában csak a negyedik helyen áll a maga 7,8 kilométeres hosszával. A nagy része pilléreken áll, de középtájon egy 1 km hosszú szakasz függőhídként épült meg a tengeri forgalom biztosítása számára. A látványos, 200 méter magas pilonok tartotta híd alatt akár 57 méter magas hajók is elférnek. Maga a hídpálya kétszintes, a felsőn kétszer két sávos autóút, alatta pedig két vágányos vasúti pálya halad. Gyalogosok és kerékpárosok nem közlekedhetnek rajta.

A híd keleti fele Malmö-nél éri el Svédországot, a nyugati azonban meglepő módon egyáltalán nem csatlakozik a szárazföldhöz, hanem...

...egy mesterségesen épített szigetre fut be. A csaknem 4 km hosszú Peberholm/Pepparholm szigetét részben a szoros fenekéről kitermelt anyagokból építették. A hídon egymás alatt futó autóút és vasút itt egymás mellé kerül. Esetleges vészhelyzetekre felkészülve itt van lehetőség mind a közúti-, mind a vasúti forgalmat visszafordítani az érkezés irányába, illetve hasonló okokból helikopter leszálló is épült rajta. Ezzel együtt azonban a sziget a nagyközönség számára nem látogatható (az áthaladó forgalmat leszámítva), ugyanis természetvédelmi területként funkcionálva különféle ritka állat- és növényfajoknak ad otthont.

A sziget túlsó végén nyílik a Drogdentunnel alagút, ami 4 km hosszan vezet a tenger alatt, hogy aztán a koppenhágai Kastrup repülőtérnél érje el a dán szárazföldet. Egyébként éppen a repülőtér az oka annak, hogy nem lehetett a teljes útvonalat hídként megépíteni: kockázatot jelentett volna a fel- és leszálló légiforgalom számára. A Drogdentunnel négy párhuzamos alagútból áll: kettő az autók, kettő a vonatok számára. A vasúti áteresztő-kapacitást egyébként némileg csökkenti az a biztonsági szabály, hogy veszélyes anyagot szállító tehervonatok nem haladhatnak egy időben a másik vágányon haladó vonattal.

oresund_15.jpg

oresund_16.jpg

A vonatok egyébként is jelentettek technikai nehézségeket. A dán és a svéd vasút elektromos hálózata, jelző- és biztosítóberendezései ugyanis teljesen eltérőek. Pl. a dán vasúti villamos hálózat 15 kV-on és 16⅔ Hz-en üzemel, míg a svéd 25 kV-on és 50 Hz-en. Ez ugyebár nem jelentett problémát mindaddig, amíg a vonatok kompokon át közlekedtek az országok között, hiszen egyszerűen másik mozdony vitte tovább a szerelvényt a túlparton. Az Öresundsbanan-nak nevezett pályán viszont már csak olyan vonatok közlekedhetnek, amelyek mindkét rendszernek egyaránt megfelelnek. Külön érdekesség, hogy az áramhálózat a svéd hídfőnél, a jelző-biztosító rendszer pedig Peberholm-nál vált. Ezt a kettős rendszert elsősorban a dán vonatokra külsőleg nagyon hasonlító, de direkt az Öresundsbanan-on való használatra tervezett X31-es Öresundståg tudja, de több más típust is átalakítottak erre, így például a blogon már többször szerepelt X2000 nagysebességű vonatot is, ezzel közvetlen vasúti kapcsolatot teremtve Koppenhága és Stockholm között. Ezen kívül megoldást kellett találni egy másik eltérésre is: Dániában a jobboldali, míg Svédországban baloldali közlekedési rend van érvényben a vasútvonalakon. A hídon végül a jobboldali közlekedést vezették be, tehát a svéd oldalon kell keresztezni a két vágányt. A számtalan dán és svéd várost összekötő, éjjel-nappal folyamatosan közlekedő Öresundståg-okat egyébként az idei évig a dán DSB üzemeltette, ezentúl azonban a svéd Skånetrafiken veszi át a működtetést.

A híd-sziget-alagút hármasán kívül további, szárazföldi beruházásokra is szükség volt, hiszen eleddig teljesen felesleges lett volna utakat építeni az üres tengerpartig. Így hát a meglévő dán- és svéd autópályákat is össze kellett kötni a híddal. A koppenhágai repülőtér két vágányos vasútállomása mellett pedig egy azt elkerülő külön vágányon halad a tehervonatforgalom.

Az Öresund hidat 2000-ben együtt adta át a forgalomnak a dán királynő és a svéd király. Habár a hídon viszonylag borsos útdíjat kell fizetni, jelenleg így is napi mintegy 20 000 gépjármű halad át rajta, de ez a szám a nyári hónapokban akár a másfélszeresére is ugorhat. Vonaton körülbelül 33 000 utas kel át nap mint nap a túloldalra. A koppenhágaiak és a malmöiek mára már rutinosan járnak át egymáshoz dolgozni, bevásárolni vagy kikapcsolódni. Az autósok és a vasúttársaságok által fizetett díjakból várhatóan 2040-re sikerül visszafizetni az építésre felvett hitelt, de ez persze nem azt jelenti, hogy utána ingyenessé válna a híd, hiszen a karbantartása (pl. a most kezdődő, 13 évesre tervezett újrafestési projekt) rengeteg pénzbe kerülnek.

És ha már pénz: az Öresund híd képe látható a svéd 500 koronás bankjegyen.

 

 

Források:
https://oresundsbron.com
https://sv.wikipedia.org/wiki/Öresundsförbindelsen

NRebeka 11 komment közlekedés utazás természet tömegközlekedés mindennapok tapasztalatok Svédország
2019. augusztus 13.

Ezeket nem tudod megvásárolni Svédországban - frissítve!

A kiköltözésünk után hozzávetőlegesen fél évvel írtam egy bejegyzést a termékekről, amik nem kaphatóak Svédországban - vagy legalábbis akkor még azt hittük. Jöjjön hát ennek a listának a frissített verziója, és az, hogy bő két év után miket hiányolok a legjobban.

A régi listám a következő tételekből állt össze :

  1. Kifli, kalács
  2. TV paprika
  3. Fehérrépa
  4. Túró
  5. Gesztenyepüré
  6. Cukrozott habtejszín
  7. Tarhonya
  8. Pizzakrém
  9. Nem-édes májas
  10. “Lebecsült” állati testrészek
  11. Majonéz
  12. Ásványvíz
  13. Nokedliszaggató és palacsintasütő
  14. Partvis
  15. Normális macskaalom
    +1. Pálinka

Nos, a fenti listára annyit tudnék írni, hogy minden van, csak jó helyen kell keresni. És tényleg; talán a kifli, kalács és a (jó minőségű) pálinka az, amit nem tudnék pár nap alatt beszerezni, de a pálinkából csak szimplán be kell tárazni egy nagyobb mennyiséget, a kiflit-kalácsot pedig bármikor meg lehet sütni otthon. A majonéz szintén otthon könnyen elkészíthető dolog, gyakorlatilag mindenki meg tudja csinálni max. 5 perc alatt.

TV paprikát, fehérrépát (azaz gyökeret), cukrozott habtejszínt, “lebecsült” állati részeket nagyobb élelmiszerboltokban lehet kapni, még felénk, vidéken is (pl. City Gross). A “hazai” ízek szárazáru része könnyen beszerezhető pl. a Göce Gourmet webshopjából (sajnos ez nem hirdetés, még egy túrórudival sem vagyok lefizetve, de enélkül is határozottan ajánlom őket mindenkinek), illetve Växjöben és Göteborgban személyesen is, a boltjaikban. A túró, túró rudi hozzánk legközelebb a malmöi Lucu Food-ban elérhető (bár a túró rudi készletük gyakorlatilag a kirakástól számított 1,5 percig szokott élni), és náluk más nagyon jó magyar és lengyel savanyúságokat, befőtteket, innivalókat, csokikat, stb. lehet kapni. A zöldség osztályuk is egész elképesztő: legutóbb kb. 15 percig csak a különféle cukkinikat nézegettem :).

Az ásványvizet annak idején valószínűleg még az otthoni megszokás miatt vettem bele a listába, mert manapság már eszembe sem jut boltban venni ilyesmit. Az itthoni csapvíz illetve a szódagép teljesen kárpótol, főleg mivel a víz minősége errefelé jó, és az ízében sincs semmi kivetnivaló.

Palacsintasütőt nagyobb élelmiszerboltokban szintén találni, nokedliszaggatónak az IKEA nagyobb lyukú reszelője megfordítva tökéletesen működik (vagy meg lehet tanulni deszkáról szaggatni, aki az emberesebb nokedliket kedveli), a seprűt pedig egyértelműen a Biltema-ban (esetleg Jula-ban) találjuk meg. Normális macskaalomnak melegen ajánlom az ICA Premium dobozos, csomósodó almát, ami nemcsak megfizethető, de tartós is. És azt hiszem lassan végére is érek a listának. Azaz egy termék maradt; a gesztenyepüré, amit ritkán (tematikus heteken) megtalálhatunk a Lidl-ben, de őszintén szólva erre az elmúlt két évben kétszer gondoltam: mikor megírtam az eredeti posztot, és mikor ezt írom...Úgyhogy ez talán még túlélhető. :)

Az új listám pedig így néz ki:

Hát, ezen nem szerepel semmi :)

Mert az ember két év alatt lesz annyira kreatív, hogy megoldja. A zsírszalonnát megveszi a magyar hentestől, aki kocsival járja a környéket. Minden száraz és kevésbé romlandót (pl. kolbász) meg tud rendelni a magyar boltból. Tejtermékekért és túró rudiért beül az autóba, és elmegy a magyar boltig (plusz összeköti valami más programmal, hogy nem vezessen le másfél felesleges órát 2 rudiért :) ). Az igazán ropogós héjú kenyeret, kiflit, pogácsát, stb. megsüti otthon. Mert mindent lehet hozzá kapni, csak épp össze kell belőle rakni a végeredményt. Nincs lehetetlen tehát, csak tehetetlen. 

Úgyhogy gondoltam, hogy a bejegyzés végre összeszedek pár olyan helyet, ami egy “kezdő svédnek”, azaz egy most kivándoroltnak segítségére lehet (a lista Dél-Svédországra vonatkozik). A régóta itt lakók tippjeit is várom kommentben, hátha mi is felfedezünk eddig ismeretlen lelőhelyeket. :)

City Gross: ahol mindenféle különlegesebb hús/zöldség fellelhető (https://www.citygross.se/)

Biltema: a hely, ahol minden is van. Füzet a gyereknek? Műfű a teraszra? Bútorlakk? Festék? Hosszabbító? Grillfelszerelés? Jávorszarvassal dekorált rendszámtábla-keret? Esőgyűjtő? Seprű? Irodaszerek? Autósampon? Kutyasampon? Hajókötél? Hajólámpa? Kenyérpirító? Igen, itt az is van. Érdemes végignézni a katalógusukat egyszer (csak egy fél napot vesz igénybe), vagy rákeresni az általunk keresett termékre a honlapon (https://www.biltema.se/)

Stadium Outlet: ha meleg és/vagy sportruhát keresel, de nem számít a legutóbbi sportdivat (ilyen létezik??) akkor ez a nyerő hely neked! Általános, napi viseletre való sportcipőért is érdemes benézni (https://www.stadiumoutlet.se/)

Online gyógyszertárak: ne vásároljatok sima gyógyszertárban, rendeljétek meg a netről inkább. Általában 1-2 munkanap alatt odaér minden, és sokkal olcsóbb. Kedvencünk az https://www.apotea.se/

Elektronikai cuccokért: most mondhatnám, hogy Elgiganten, de inkább azt ajánlom, hogy nézzétek meg személyesen az Elgigantenben aztán vessetek egy pillantást a computersalg.se oldalon az ottani árakra. És rendeljétek meg onnan. Habár ez egy dán cég, de a svédeknél is nagyon népszerűek (és tapasztalataink szerint gyorsak és korrektek).

Dollar Store: ez a svéd százforintos bolt. Van, aki imád az ilyenekben bóklászni, én mondjuk pont nem. Időnként vannak jó tisztítószer akcióik.

Rusta: ez is egy minden-is-van típusú bolt, kicsit kevésbé százforintos jellegű, mint a Dollar Store, de nem tudott messze rugaszkodni tőle. Mindezek ellenére szeretjük, és elégedettek vagyunk mindennel, amit eddig ott vettünk. (https://www.rusta.com/se/)

Ikea: szerintem ezt magyarázni se kell, legyen elég annyi, hogy fényévekkel jobb a kínálat, mint a magyar áruházaikban. (https://www.ikea.com/se/sv/)

Göce Gourmet Mathantverk: magyar bolt, jó cuccokkal, jó szállítási feltételekkel. Växjöben és Göteborgban saját bolttal (https://www.ggmathantverk.com/)

Szabos korvbil: mindenféle (nem csak) magyar hentesáru, meghatározott időpontokban érkező kocsiból. (https://www.szabos.se/)

Lucu Food: nemzetközi ételekre specializálódott bolt Malmö északi felén, ahol időnként túró rudi is fellelhető. (https://www.lucufood.se/)

BoGrönt hálózat boltjai: kertészeti szempontból nekünk ez a hálózat vált be a legjobban. A Blomsterlandet növényei nálunk nem éltek sokáig. :( (https://bogront.se/)

NRebeka 6 komment vásárlás mindennapok tapasztalatok étkezés Svédország
2019. augusztus 04.

Szemműtét

Általános iskolás korom óta hordok szemüveget, de már évek óta terveztem, hogy megműttetem a szememet, de valahogy soha nem éreztem alkalmasnak az időpontot - egészen a mostani nyárig.

A legutóbb csináltatott szemüvegem már erősen cserére szorult, leginkább azért, mert hiába húztuk meg a csavart a szárán, az mégis teljesen laza volt és állandóan lecsúszott az orrom hegyéig, vagy - rosszabb esetben - le is esett egy-egy óvatlanabb mozdulatnál. Ennek a borzasztóan idegesítő voltát az tudja csak átérezni, aki volt már hasonló helyzetben, azaz szerette volna egyidejűleg a szemétre dobni a használhatatlan szemüveget és rettegett amiatt, hogy bármelyik pillanatban összetörheti, mert akkor vége a világnak (legalábbis a látható részének).

Mindemellett persze átéltem a rövidlátók összes problémáját; amint levettem a szemüvegem, az agyam szinte rögtön “alvó” üzemmódba kapcsolt - ha már úgysem lát semmit, akkor minek erőlködjön? Illetve többször kerültem szívroham-közeli állapotba, mikor éjszaka a fürdőbe tartva a sötétben ráléptem valami puhára, ami macskának tűnt (aztán kiderült, hogy csak a macska plüssbaglya vagy plüssmacija…). Az olyan dolgok részletezésébe pedig nem is kezdenék bele, hogy mi történik egy szemüveggel, ha párás közegbe kerül, vagy a hidegből hirtelen meleg helyen találja magát… Maradjunk annyiban, hogy minden ilyen alkalommal közeledett a műtét esedékessége, egészen áprilisig, mikor rászántam magam, hogy elmenjek egy vizsgálatra és időpontot kérjek a műtétre.

Sok internetes olvasgatás után úgy ítéltem meg, hogy gyakorlatilag nincs jelentősége, hogy melyik országban csináltatom a műtétet - sajnos ez mindenképpen egy drága beavatkozás. Persze Magyarországon egy kicsivel olcsóbb alternatívák is vannak, de abban sokszor az előzetes vizsgálatok, kontrollok illetve gyógyszerek ára nincs benne. Plusz ugyebár számolni kell az utazás árával is, így egyátalán nem biztos, hogy megéri ezért hazautazni.  Magyarország mellett szólhatott volna az, hogy ha a műtét közben elkap a pánik, akkor a tulajdon anyanyelvemen talán könnyebben kérek segítséget, de bíztam magamban annyira, hogy egy “állj” szócskát minden stresszhelyzetben elő tudok varázsolni a fejemből még svédül is.

Viktor kollégái közül ketten is operáltatták a szemüket akkoriban, és mindketten ugyanannál a klinikánál, akiket jó szívvel ajánlottak nekem is. Így a némiképp olcsóbb alternatívákat félretéve én is hozzájuk foglaltam időpontot, és nem bántam meg. Az első vizsgálaton kiderült, hogy gyakorlatilag tökéletes alany vagyok, a műtéthez “tökéletesen” rossz szemekkel: ugyanis az ilyen mértékű eltérést lehet a legjobban korrigálni lézeres szemműtéttel. A központban nagyon kedvesen fogadtak, rögtön névről felismertek (azaz elolvasták, hogy ki jön vizsgálatra abban az időpontban) kávéval, nassolnivalóval kínáltak bennünket, valamint mindenről részletekbe menő tájékoztatást adtak az ezerféle különböző vizsgálat alatt és után. Persze ezt az ember valamilyen szinten el is várja, ha már ilyen sok pénzt kifizet egy szolgáltatásért. Ennek örömére le is foglaltam a legközelebbi műtéti dátumot (az április eleji vizsgálati időponthoz képest a legközelebbi műtéti időpont július közepére esett), majd hazajöttem a kötegnyi tájékoztató anyaggal, és vártam a nagy napot.

img_0078_facetune_04-08-2019-20-47-03.jpgAz első vizsgálat - nagy koncentrációval próbálom épp felolvasni a betűket a tábláról (Viktor lesifotója)

A műtét egy hétfői délutánra volt kiírva, úgyhogy előtte még dolgoztam pár órát, gondolván, hogy így kevésbé leszek ideges, mert időm sem lesz gondolni arra, hogy mi vár rám. Be is vált, Viktor sokkal stresszesebb volt, mint én. :)

Az elején azért kaptam egy kis nyugtatót, ami kb 15 percen belül hatni is kezdett. Az orvos még egyszer gyorsan megvizsgált, mindent elmagyarázott és már kezdődött is a műtét. Egy-egy szem lézeres operációja kb. 20 percig tart, és sajnos némi kellemetlenséggel jár minden érzéstelenítés ellenére. A folyamatról sokat nem írnék - akit bővebben érdekel, az bármelyik magyar szem klinika honlapján részletes leírásokat olvashat, vagy akár videókat is nézhet a beavatkozásról. A műtét után várt rám egy félórás pihenés a megfigyelőszobában, ami után Viktor hazavihetett és az ő felügyeletére bíztak a továbbiakban. :) 

Az első 2 hét volt számomra elég küzdelmes, annak ellenére, hogy a másnap reggeli kontrollra már egyedül vezethettem vissza (ez kb. két órányi vezetést jelentett oda-vissza). A kezdeti, majd gyorsan múló fájdalmak mellett a térérzéklésem két hétig botrányos volt, illetve a szemszárazság sem segített sokat a helyzetemen. Természetesen csepegtetni kellett a szemembe naponta hatszor, két különböző cseppel, de ez most már szerencsére ez lecsökkent napi egy alkalomra. A perifériás látásommal még mindig vannak problémáim, így a munkahelyemen halmozom az égési sérüléseket, de reményeim szerint ez is hamarosan elmúlik majd. A cserébe kapott eredmény viszont kárpótol mindenért. Habár azt nem tudom, hogy az orvos által megállapított, 200%-os látás pontosan mit takar, de az biztos, hogy soha többet nem párásodik be a szemüvegem, és ezentúl a plüssállatainkat is bármikor meg tudom majd különböztetni az igaziaktól. :)

Azoknak pedig, akik még bizonytalanok a látásjavító műtétekkel kapcsolatban azt javaslom, hogy nyugodtan csináltassák meg, mert jelentős életminőség-javulással jár, és egyáltalán nem olyan borzasztó és fájdalmas, mint ahogy azt sokan állítják.

NRebeka Szólj hozzá! mindennapok tapasztalatok Svédország
2019. augusztus 01.

Svéd tehénélet

Itt, Svédországban sajnos lassan véget ér a nyár: még a déli megyékben is jó két héttel később érkezik a tavasz a Magyarországon megszokotthoz képest, és az ősz is kb. két héttel korábban köszönt be. Vagyis mínusz egy hónap a jó időből. (Ezzel összhangban az iskola is augusztus 15-e körül kezdődik.) És persze minél északabbra megyünk, annál kevesebb nyárra számíthatunk. Tegnap beszélgettem egy izlandi nénivel - számára legalább annyira ”egzotikusnak” hatott, hogy valaki Magyarországról jött, mint számomra az, hogy Izlandról -, és többek között megkérdeztem, hogy mit tanácsol, mikor érdemes Izlandra utazni, amikor már kezd zöldülni a természet. Nos, ott az júniusban van. Jól el is viccelődtünk rajta, hogy azokat az éveket szereti a legjobban, amikor a két nap nyár pont hétvégére esik :)

Viszont a rövid nyárért cserébe kárpótolják Skandináviát a hosszú világos napok, amikor már kora hajnalban süt a nap, este 11-kor még bőven világos van, és igazából az éjszaka sem sötét éjszaka, csak amolyan derengés.

De egyelőre még nyár van, és ilyenkor megjelenik a boltok polcain a Sommarmjölk, azaz a "nyári tej”.

Aki járt már Svédországban, még ha csak rövidebb időre is, annak minden bizonnyal feltűnt, hogy viszonylag nagy számban lehet legelésző teheneket látni. Holott a többségnek biztosan nem a svédek jutnának eszébe először, ha tehenészetükről ismert nemzeteket kellene megnevezni. Márpedig a svédek nagyon tudatosan odafigyelnek arra, hogy lehetőleg csak svéd származású tejet, húst, tojást, stb. vásároljanak, tehát lényegében a teljes lakosság ilyen jellegű szükségletét az országon belül kell előállítani. Ezen felül a svéd ”legelőtörvény” előírja, hogy mely időszakokban minimum hány napon kell a teheneket kiengedni az istállóból és a szabad levegőn legeltetni. Például a déli megyékben, Svédország ”éléskamrájában”, április 1 és október 31 között minimum 120 napon át, és ezen belül is legalább 60 napnak kell május 1. és szeptember 15. közé esnie. (A svédeknél Valborg éjszakája, azaz április utolsó éjjele hagyományosan az addig bezárva tartott haszonállatok szabadba való kiengedésének ideje is. A télről megmaradt, mostanra használhatatlanra száradt takarmányt egyúttal elégették, plusz ezek a tüzek ráadásul még a vadállatokat is távol tartották a jószágtól.) Szabadon töltött napnak pedig az számít, ha megszakítás nélkül minimum 6 órán át lehet odakint a jószág.

A sommarmjölk pedig nem más, mint egy extra-támogatás a teheneknek (időben) és a tehéntartóknak (pénzben). Ha a gazda elkötelezi magát amellett, hogy a fenti előírásokhoz képes legalább 25%-kal többet tölthetnek az állatai a szabadban, akkor ezért cserébe valamivel több pénzt (7,2 öre/kg) fizetnek nekik a tejért mint egyébként, és az így termelt tej kaphatja meg a Sommarmjölk minősítést. Vagyis végső soron azzal, hogy melyik tejet veszik le a polcról, ismét a vevők döntik el, hogy szeretnék-e a teheneket támogatni több szabadon legeléssel. Persze ezen felül is van még egy fokozat, az eko-tej (magyarul bio-nak szokták hívni). Ehhez az állattartás módjának még a fentieknél is szigorúbb - és az állatok szempontjából jobb - KRAV előírásoknak is meg kell felelnie. Ebben az esetben már a törvényi minimumhoz képest dupla idő, napi 12 óra szabad legeltetés (is) szükséges.

Egyébként egy hozzánk közeli város mellett éppen most van folyamatban az egyik nagy tehenészet bővítése. A jelenleg odakint legelő szép, fekete-fehér tehenek ősszel nem a megszokott régi helyükre, hanem az út túloldalán felépült vadonatúj, hipermodern istállójukba fognak visszaköltözni, és egyúttal a 300 ”fős” állományt is több, mint 700-ra növelik. Úgyhogy remélhetőleg még jó darabig biztosított lesz számunkra a helybeli előállítású tej és hús.

NRebeka Szólj hozzá!
2019. július 22.

A kert

Két és fél évvel ezelőtt nagy lelkesedéssel vásároltuk a különböző málnatöveket, eperpalántákat, és a legkülönfélébb vetőmagokat, valamint a tavasz első jelére rohantunk a bakonyi nyaralóba, hogy mindezeket elültessük. Két hétre rá pedig kiderült, hogy költözünk Svédországba. Így aztán nagyon megörültünk, mikor första hand-os lakásnak egy földszinti, kertkapcsolatos ingatlanra sikerült szerződést kötnünk, mivel ezen az új lakóhelyünkön két helyen is lehetőségünk van kertészkedni: a bejárat melletti kis előkertben, illetve a nappaliból nyíló szép nagy teraszunkon, ami ugyan le van burkolva, de mivel kizárólag a miénk, ezért tetszőleges mennyiségű virágládát helyezhetünk el rajta, illetve aggathatunk a kerítésére.

A tavalyi szezonban - még kispályás kezdőként - csak akasztós virágládákat használtunk, de már akkor is nagyravágyóak voltunk: kettőt közülük nem virágokkal, hanem haszonnövényekkel töltöttünk meg. Az egyikbe paprika és fűszernövények kerültek, amik igazán jól viselték magukat, igaz, a menta kezelhetetlenül elburjánzott, olyannyira, hogy a végén irtani kellett. A másikban azonban a mindössze két tő paradicsom olyan látványos növekedést produkált, hogy előbb alig győztük nagyobbra cserélni a karókat, végül aztán a tetemes súlyuk miatt az egészet le kellett költöztetni a földre, és az óriásparadicsomokat a kerítéshez kötözni. Persze nem a paradicsompalánták voltak génmanipuláltak, csak körülbelül ennyire értettünk még akkor a paradicsomtermesztéshez. De azért szorgalmasan olvasgattunk róla, csipkedtük a hónaljhajtásokat, káliumrudakat dugdostunk a földbe, és ennek eredményeként (na meg az extrém napos és meleg nyár miatt - amikor volt, hogy naponta háromszor kellett locsolni) júniustól augusztusig egyszer sem ettünk bolti paradicsomot, csak a saját, ízletes termésünket. Sőt, egészen tekintélyes mennyiségű levendulavirágot is sikerült betakarítani, bár annak a feldolgozását idén majd újra kell gondolnunk.

Idén aztán már felkészültebben indultunk neki a tavaszi kertészkedési szezonnak: még bőven havazott amikor már készen voltak a részletes terveink, és minden bizonnyal mi voltunk az évben az elsők egész Svédoszágban, akik napernyőt és virágládát vásároltak - nyilvánvalóan teljesen indokolatlanul februárban. De aztán május elején, mikor elolvadt a - reményeink szerint utolsó - hó, és végre tartósan kisütött a nap, belevágtunk a többlépcsős kivitelezésbe. 

Az előkertbe tavaly ültetett rózsát alaposan visszametszettük, amit mostanra már meg is hálált, hatalmas, illatos rózsafejek formájában. A kerítésre akasztott ládákba ezúttal valóban csak virágok kerültek, a haszonnövények idén már külön ültetőkereteket kaptak. Ezek közül az egyik füvészkertként szolgál: bazsalikommal, mentával, rozmaringgal, és más hasonló, napi használatú fűszernövényekkel, plusz egy extrém módon növekedésnek indult petrezselyemmel. Ez utóbbit az esélytelenek nyugalmával vásároltuk meg, most pedig már nem győzzük ritkítani, és azon gondolkozunk, hogy a házban fogjuk osztogatni a friss petrezselyemzöldet, ha már piac nincs a közelben. Ráadásul ez a láda szolgál a napernyő lábának ellensúlyaként is, ami lényegesen esztétikusabb az eredetileg hozzá tartozó IKEA-s műanyag súlyoknál.

Jellemző egyébként a svéd időjárásra, hogy hiába vártunk május közepéig a beültetéssel, két nap múlva arra ébredtünk, hogy hótakaró borítja a frissen vásárolt növényeket. Szerencsére csak a bazsalikom sínylette meg a dolgot, minden más túlélte. 

A másik két láda közül az egyik eleve a paradicsomoknak lett kiutalva, a tavalyi sikereinkre alapozva. Ezúttal két “hagyományos”, és két bokor palántát vásároltunk. Kaptak egy igazán nagy, és igazán stabilra épített tartószerkezetet is, de már most kinőtték, mivel kb. 2 méter magasak. Mostanra már mindegyik érleli a zöld paradicsomokat, remélhetőleg egy-két héten belül kóstolót tarthatunk.

A harmadik láda a vegyes konyhakert címre hallgat. Az eperpalánták voltak az elsők, akik igazán kitűnőre vizsgáztak (az Instagram oldalamon már láthattátok is az eredményét). Az eperszezon végeztével már kezdhettük is szüretelni a cukorborsót, amivel két gond adódott: egyrészt az is sokkal profibb támrendszert igényelt volna (úgy látszik ez a gyenge pontunk), másrészt nem sikerült belőle finom tavaszi borsólevest főzni, ugyanis rejtélyes módon elpárologtak a kertből a konyhába vezető rövid úton :) Jó esélyeket mutatnak a paprikák is, de előtte még számítunk egy kis... khmm... málnára. Nos igen, nem sok olyan hülye van, aki málnát és szedret nevel virágládában, 15 centis földben - de pillanatnyilag jók a kilátásaink, igaz nem lekvárfőzésnyi mennyiségben.

A kertünk egyébként folyamatosan bővül, mert - sajnos vagy szerencsére - a svédek jobbnál jobb kertészetekkel vannak ellátva, amik valahogy mindig útba esnek, és ahonnan sosem lehet üres kézzel eljönni. Itt egyébként jellemzően nem kizárólag növényekre szakosodnak, hanem a legszélesebb körben kapcsolódó egyéb kerti felszerelésre is, a locsolóberendezésektől a kerti bútoron át a legkülönfélébb kerti dekorációkig, legyen az vashulladékból hegesztett varjúfigura, betonból öntött félméteres alma, vagy földbe szúrható napelemes növényvilágítás.

Tehát lassan haladunk az autodidakta kertészek rögös útján és reméljük, hogy pár év múlva már egy sokkal komolyabb konyhakertben kamatoztathatjuk a most megszerzett tudást.

NRebeka Szólj hozzá! időjárás természet tapasztalatok étkezés Svédország
2019. június 09.

Két év Svédországban

Olyan érzésem van, mintha még épp csak most tettem volna ki az “Egy év Svédországban” posztot, de közben már el is érkezett a “Két év Svédországban” megírása. Az első év kicsit mozgalmasabb volt, akkor még minden az új élet kialakításáról szólt: költözés mindössze egy csomagtartónyi holminkkal és aztán egy teljesen új háztartás összeállítása szinte a nulláról, közben az új iratok, telefon, bankszámla, stb. intézése, Viktor munkába állása az új helyen, nekem a munkakeresés, azután pedig máris egy újabb költözés és újra berendezkedés (ezúttal már egy elsőkezes lakásban), ami ráadásul napra pontosan egybeesett az én munkába állásommal. A második évünk ezzel szemben már sokkal inkább arról szólt, hogy nem csak az újdonságokat élvezzünk, hanem azt a nyugalmat és kvázi biztonságot, amit az első év során kialakítottunk. Közben pedig szerencsésen neki tudtunk látni a rövidebb távú terveink megvalósításának és a hosszú távú terveink szövögetésének.

Pont a második évünk kezdetén (vagy a legelső végén - ahogy tetszik) lettem étteremvezető, ami nem csak új feladatokat, de időnként végtelennek tűnő meeting- és továbbképzés áradatot is hozott magával, és emiatt meglehetősen sokat utaztam az elmúlt évben. De nem panaszkodhatok, mivel pontosan az ilyen típusú munkákat kedvelem: emberekkel lehet foglalkozni, közben pedig nagyon változatos. Mindig jön valami új feladat, mielőtt az előzőbe nagyon beleunnék. Plusz a cégem finanszírozza azt is, hogy eljussak új helyekre, pl. mikor meeingeket tartunk Koppenhágától Stockholmig az ország különböző pontjain.

Viktor továbbra is ugyanannál a cégnél van, ahol két éve kezdett. A kollégái kedvelik, illetve immáron a második igen sikeres bértárgyaláson van túl, ami alapján nagyon elégedettek is a munkájával, és a jövőben is számolnak vele. Szinte már “jó öreg bútordarabnak” számít, mivel a jelenlegi kollégáinak több, mint fele később kezdett őnála. Ugyanis itt, Svédországban egyáltalán nem szokatlan, hogy az emberek néhány évente munkahelyet - vagy akár komplett munkakört - váltsanak költözés, jobb fizetés, vagy akár csak új kihívások reményében.

Kihívásnak ugyanis csak az számít a svédeknél, amit a munkakörön belül kell elvégezniünk. Ahhoz ugyanis mindenki kiválóan ért, ami a feladata és amit csinálnia kell - de csak és kizárólag ahhoz. Azon túl egy kavicsot sem tud, vagy legalábbis nem hajlandó arrébb tenni.  

Példának okáért az étteremben letört az egyik csaptelep kifolyócsöve, tehát gondoltam, hogy kihívok egy megfelelő szerelőt. Ki is jöttek a szakik, egymás után öten, és sorra közölték vállvonogatva, hogy “de hát ez nem svéd szabvány”. Ami pedig nem svéd szabvány, ahhoz ők nem értenek. Az ötödik szerelőnél már olyannyira mérges voltam, hogy megkérdeztem, mi a különbség a svéd szabvány és a nem svéd szabvány között. Mikor kiderült, hogy kb. 2 mm, akkor még jobban felhúztam magam, úgyhogy szépen megkerestettem a szerelővel az interneten a csapot, amit használunk, majd megköszöntem  segítségét, megrendeltem a kifolyócsövet hozzá a neten, és egymagam felszereltem. De máskor is volt rá hasonló példa, hogy inkább én magam megoldottam valamit, vagy Viktor segítségét kértem inkább a szakemberek helyett. Szóval kicsit hiányoznak innen azok az ezermesterek akik mindenhez (is) értenek és kérdés nélkül megszerelnek gyakorlatilag bármit, amit eléjük tesznek.

De talán ez a mentalitás is hozzájárul ahhoz, hogy az igazi svédek soha nem stresszelnek. Sőt, szerintem eleve a stresszelés képessége nélkül jönnek a világra. Nem csoda, hogy magasabb az átlagéletkor. Számomra néha kicsit bosszantó, számukra viszont természetes, hogy mennyire ráérősen dolgoznak. Tipikus példája ennek ami Viktoréknál esett meg karácsony előtt: a karácsony előtti utolsó munkanapon délig dolgoztak, utána pedig még elmentek egy étterembe a szokásos közös pénteki ebédre. 12:00-kor felálltak az asztaltól, de még nem értek el az autókig (tehát kb. 25 másodperc múltán) csipogott az egyik kolléga telefonja. Az egyik legnagyobb és legjobban fizető ügyfelük jelezte, hogy valami hibát találtak a rendszerben. A kolléga elolvasta, majd megállapította, hogy ez nem életbevágóan fontos probléma, neki pedig ugyebár 25 másodperce lejárt a munkaideje - úgyhogy viszlát január 6-án.

Persze ha megkérdeznél egy svédet, hogy mennyire stresszes az élete, akkor valószínűleg azt mondaná, hogy borzasztóan. Kíváncsi lennék mit mondanának egy évnyi átlagos magyar munkahely után :).

És a becsületesség kedvéért azt is el kell mondanom, hogy ez a ráérősség nem ugyanaz, mint a spanyol vagy olasz “majdcsak lesz valahogy” habitus. Mert január 6-án aztán minden külön figyelmeztetés nélkül nekiül és pillanatok alatt kijavítja azt a hibát, vagy nagyon szakszerűen és koszolás-mentesen kicseréli a csapot (ha svéd szabvány lenne). Az autószerelő azon a napon megcsinálja az autót (jól és számlára), amikorra vállalta, az utat újraaszfaltozzák (a csatornafedelekkel egy szintben) annyi idő alatt, amennyire ígérték, stb. Szóval egyre több tapasztalatot szerzünk a svéd életről, és hiába nem minden 100%-ban pozitív, azért olyan igazán nagy negatívumot még mindig nem tudnék kiemelni.

Magyarországon nagyjából az kép alakult ki a svédekről, hogy a felszínen barátságosak de valójában zárkózottak. Nos ez két évnyi tapasztalat alapján úgy néz ki számunkra, hogy a felszínen szinte kivétel nélkül barátságosak, egyébiránt pedig pont olyanok, mint bármely más nemzet: vegyesek, mindenki másféle személyiség. Nekünk is lett nem csak jó pár svédországi ismerősünk, de két olyan svéd barátunk is, akiket nem csak olyan közeli ismerősnek tartunk, akikkel ha összefutunk akkor váltunk pár szót, de soha nem mélyülünk el a dologban, hanem ténylegesen már a barátainknak tekintünk.

Persze az is igaz, hogy hozzánk, mint a magyar átlaghoz képest kissé antiszociális egyénekhez kifejezetten illik Svédország a maga introvertált módján. Két évvel ezelőtt úgy vágtunk neki, hogy bármikor hazatérhetünk, ha nem jönnének be a számításaink, hiszen nincsenek véglegesen elvágva a szálak, de szerencsére még mindig azt érzem, hogy jól döntöttünk, és újra belevágnék, ha úgy esne.

Ezekből a “biztonsági” szálakból most már azért egyre több el lett varrva- a magyar autókat svédre cseréltük, a magyar bankszámlákat már megszüntettük, stb. - és inkább csak a családi és baráti kapcsolatok maradtak meg. Ezzel párhuzamosan elkezdtünk itt hosszú távra tervezni, aminek a következő nagy lépcsője a kb másfél-két év múlva esedékes házvásárlás lenne. Így aztán elkezdtünk felkészülni a svéd ingatlanpiacból, az itteni házakból, ami több szempontból is ismeretlen terep. Egyrészt pont az a 110 nm körüli négyszobás háztípus hiányzik a piacról, ami magyar fejjel gondolkodva ideális lenne nekünk: vagy a négyzetméter stimmel, de akkor kevesebb a szoba, vagy a szobaszám stimmel, de akkor már 140-160 nm körül járunk. Úgyhogy ezeket a terveket még finomítgatni kell. A képeslapra illő szép, piros faház pedig számunkra teljesen ismeretlen technológia - viszont nagyon tetszik. Így most teljes erővel belevetjük magunkat és elolvasunk mindent, ami közelebb vihet ahhoz, hogy a későbbiekben majd jó döntést hozzunk. (Plusz nekem meg kell győznöm Viktort, hogy maradjon csak szépen programozó, és ne akarjon teheneket nevelni plusz pár hektár erdőt gondozni). A nézelődésnél nagy segítség lehet némi elméleti tudásanyag az ilyen típusú házak felépítéséről és jellemzőiről, de előbb-utóbb úgyis kell szereznünk valami képzett szakembert, aki egyrészt tanácsokkal tud szolgálni, másrészt segíthet a felújításnál. Ugyanis, mivel szeretnénk pontosan a mi elképzeléseink szerint alakítani mindent a leendő házban, ezért inkább a rosszabb állapotú (vagyis kevésbé modern és felújított) ingatlanokkal szimpatizálunk.

Aminek a végösszege egyébként így még kicsit olcsóbb is lehet, feltéve hogy minél több mindent tudunk mi magunk megcsinálni. De errefelé szerencsére eleve nem olyan magasak az árak, mivel tőlünk mind a három nagyváros (Stockholm, Göteborg, Malmö) messzebb esik. Egy használt, de a beköltözéshez elég jó állapotban lévő családi házat már 6-800.000 koronáért (kb. 18-24 millió Ft) is lehet kapni, igazán jó állapotút, teljesen renováltat (jó tetővel, szigeteléssel, stb) pedig kb. 1,5-2 millió koronáért (45-60 millió Ft). Ezek nagyobb, két-háromgyerekes családoknak kényelmes házak, kerttel, garázzsal, pincével, és az utóbbi árkategóriába már a frekventált környék is beletartozik. Ez persze elsőre soknak tűnhet, de egy kétkeresős svéd háztartásban nem jelent problémát egy ilyen volumenű lakáshitel visszafizetése.

Tehát itt tartunk most, két év után. Két macskával, két autóval, ketten egy kétszobás lakásban, valahol a svéd vidéken. :)

És a második évforduló alkalmából elindul a Svédélet Instagram oldala is, ahol a mindennapi apróságokat osztjuk meg veletek, és amit itt nézhettek meg : https://www.instagram.com/svedelet/

NRebeka 8 komment mindennapok tapasztalatok Svédország