Svéd(d)élet(t)

Az életünk Svédországban.

2019. június 09.

Két év Svédországban

Olyan érzésem van, mintha még épp csak most tettem volna ki az “Egy év Svédországban” posztot, de közben már el is érkezett a “Két év Svédországban” megírása. Az első év kicsit mozgalmasabb volt, akkor még minden az új élet kialakításáról szólt: költözés mindössze egy csomagtartónyi holminkkal és aztán egy teljesen új háztartás összeállítása szinte a nulláról, közben az új iratok, telefon, bankszámla, stb. intézése, Viktor munkába állása az új helyen, nekem a munkakeresés, azután pedig máris egy újabb költözés és újra berendezkedés (ezúttal már egy elsőkezes lakásban), ami ráadásul napra pontosan egybeesett az én munkába állásommal. A második évünk ezzel szemben már sokkal inkább arról szólt, hogy nem csak az újdonságokat élvezzünk, hanem azt a nyugalmat és kvázi biztonságot, amit az első év során kialakítottunk. Közben pedig szerencsésen neki tudtunk látni a rövidebb távú terveink megvalósításának és a hosszú távú terveink szövögetésének.

Pont a második évünk kezdetén (vagy a legelső végén - ahogy tetszik) lettem étteremvezető, ami nem csak új feladatokat, de időnként végtelennek tűnő meeting- és továbbképzés áradatot is hozott magával, és emiatt meglehetősen sokat utaztam az elmúlt évben. De nem panaszkodhatok, mivel pontosan az ilyen típusú munkákat kedvelem: emberekkel lehet foglalkozni, közben pedig nagyon változatos. Mindig jön valami új feladat, mielőtt az előzőbe nagyon beleunnék. Plusz a cégem finanszírozza azt is, hogy eljussak új helyekre, pl. mikor meeingeket tartunk Koppenhágától Stockholmig az ország különböző pontjain.

Viktor továbbra is ugyanannál a cégnél van, ahol két éve kezdett. A kollégái kedvelik, illetve immáron a második igen sikeres bértárgyaláson van túl, ami alapján nagyon elégedettek is a munkájával, és a jövőben is számolnak vele. Szinte már “jó öreg bútordarabnak” számít, mivel a jelenlegi kollégáinak több, mint fele később kezdett őnála. Ugyanis itt, Svédországban egyáltalán nem szokatlan, hogy az emberek néhány évente munkahelyet - vagy akár komplett munkakört - váltsanak költözés, jobb fizetés, vagy akár csak új kihívások reményében.

Kihívásnak ugyanis csak az számít a svédeknél, amit a munkakörön belül kell elvégezniünk. Ahhoz ugyanis mindenki kiválóan ért, ami a feladata és amit csinálnia kell - de csak és kizárólag ahhoz. Azon túl egy kavicsot sem tud, vagy legalábbis nem hajlandó arrébb tenni.  

Példának okáért az étteremben letört az egyik csaptelep kifolyócsöve, tehát gondoltam, hogy kihívok egy megfelelő szerelőt. Ki is jöttek a szakik, egymás után öten, és sorra közölték vállvonogatva, hogy “de hát ez nem svéd szabvány”. Ami pedig nem svéd szabvány, ahhoz ők nem értenek. Az ötödik szerelőnél már olyannyira mérges voltam, hogy megkérdeztem, mi a különbség a svéd szabvány és a nem svéd szabvány között. Mikor kiderült, hogy kb. 2 mm, akkor még jobban felhúztam magam, úgyhogy szépen megkerestettem a szerelővel az interneten a csapot, amit használunk, majd megköszöntem  segítségét, megrendeltem a kifolyócsövet hozzá a neten, és egymagam felszereltem. De máskor is volt rá hasonló példa, hogy inkább én magam megoldottam valamit, vagy Viktor segítségét kértem inkább a szakemberek helyett. Szóval kicsit hiányoznak innen azok az ezermesterek akik mindenhez (is) értenek és kérdés nélkül megszerelnek gyakorlatilag bármit, amit eléjük tesznek.

De talán ez a mentalitás is hozzájárul ahhoz, hogy az igazi svédek soha nem stresszelnek. Sőt, szerintem eleve a stresszelés képessége nélkül jönnek a világra. Nem csoda, hogy magasabb az átlagéletkor. Számomra néha kicsit bosszantó, számukra viszont természetes, hogy mennyire ráérősen dolgoznak. Tipikus példája ennek ami Viktoréknál esett meg karácsony előtt: a karácsony előtti utolsó munkanapon délig dolgoztak, utána pedig még elmentek egy étterembe a szokásos közös pénteki ebédre. 12:00-kor felálltak az asztaltól, de még nem értek el az autókig (tehát kb. 25 másodperc múltán) csipogott az egyik kolléga telefonja. Az egyik legnagyobb és legjobban fizető ügyfelük jelezte, hogy valami hibát találtak a rendszerben. A kolléga elolvasta, majd megállapította, hogy ez nem életbevágóan fontos probléma, neki pedig ugyebár 25 másodperce lejárt a munkaideje - úgyhogy viszlát január 6-án.

Persze ha megkérdeznél egy svédet, hogy mennyire stresszes az élete, akkor valószínűleg azt mondaná, hogy borzasztóan. Kíváncsi lennék mit mondanának egy évnyi átlagos magyar munkahely után :).

És a becsületesség kedvéért azt is el kell mondanom, hogy ez a ráérősség nem ugyanaz, mint a spanyol vagy olasz “majdcsak lesz valahogy” habitus. Mert január 6-án aztán minden külön figyelmeztetés nélkül nekiül és pillanatok alatt kijavítja azt a hibát, vagy nagyon szakszerűen és koszolás-mentesen kicseréli a csapot (ha svéd szabvány lenne). Az autószerelő azon a napon megcsinálja az autót (jól és számlára), amikorra vállalta, az utat újraaszfaltozzák (a csatornafedelekkel egy szintben) annyi idő alatt, amennyire ígérték, stb. Szóval egyre több tapasztalatot szerzünk a svéd életről, és hiába nem minden 100%-ban pozitív, azért olyan igazán nagy negatívumot még mindig nem tudnék kiemelni.

Magyarországon nagyjából az kép alakult ki a svédekről, hogy a felszínen barátságosak de valójában zárkózottak. Nos ez két évnyi tapasztalat alapján úgy néz ki számunkra, hogy a felszínen szinte kivétel nélkül barátságosak, egyébiránt pedig pont olyanok, mint bármely más nemzet: vegyesek, mindenki másféle személyiség. Nekünk is lett nem csak jó pár svédországi ismerősünk, de két olyan svéd barátunk is, akiket nem csak olyan közeli ismerősnek tartunk, akikkel ha összefutunk akkor váltunk pár szót, de soha nem mélyülünk el a dologban, hanem ténylegesen már a barátainknak tekintünk.

Persze az is igaz, hogy hozzánk, mint a magyar átlaghoz képest kissé antiszociális egyénekhez kifejezetten illik Svédország a maga introvertált módján. Két évvel ezelőtt úgy vágtunk neki, hogy bármikor hazatérhetünk, ha nem jönnének be a számításaink, hiszen nincsenek véglegesen elvágva a szálak, de szerencsére még mindig azt érzem, hogy jól döntöttünk, és újra belevágnék, ha úgy esne.

Ezekből a “biztonsági” szálakból most már azért egyre több el lett varrva- a magyar autókat svédre cseréltük, a magyar bankszámlákat már megszüntettük, stb. - és inkább csak a családi és baráti kapcsolatok maradtak meg. Ezzel párhuzamosan elkezdtünk itt hosszú távra tervezni, aminek a következő nagy lépcsője a kb másfél-két év múlva esedékes házvásárlás lenne. Így aztán elkezdtünk felkészülni a svéd ingatlanpiacból, az itteni házakból, ami több szempontból is ismeretlen terep. Egyrészt pont az a 110 nm körüli négyszobás háztípus hiányzik a piacról, ami magyar fejjel gondolkodva ideális lenne nekünk: vagy a négyzetméter stimmel, de akkor kevesebb a szoba, vagy a szobaszám stimmel, de akkor már 140-160 nm körül járunk. Úgyhogy ezeket a terveket még finomítgatni kell. A képeslapra illő szép, piros faház pedig számunkra teljesen ismeretlen technológia - viszont nagyon tetszik. Így most teljes erővel belevetjük magunkat és elolvasunk mindent, ami közelebb vihet ahhoz, hogy a későbbiekben majd jó döntést hozzunk. (Plusz nekem meg kell győznöm Viktort, hogy maradjon csak szépen programozó, és ne akarjon teheneket nevelni plusz pár hektár erdőt gondozni). A nézelődésnél nagy segítség lehet némi elméleti tudásanyag az ilyen típusú házak felépítéséről és jellemzőiről, de előbb-utóbb úgyis kell szereznünk valami képzett szakembert, aki egyrészt tanácsokkal tud szolgálni, másrészt segíthet a felújításnál. Ugyanis, mivel szeretnénk pontosan a mi elképzeléseink szerint alakítani mindent a leendő házban, ezért inkább a rosszabb állapotú (vagyis kevésbé modern és felújított) ingatlanokkal szimpatizálunk.

Aminek a végösszege egyébként így még kicsit olcsóbb is lehet, feltéve hogy minél több mindent tudunk mi magunk megcsinálni. De errefelé szerencsére eleve nem olyan magasak az árak, mivel tőlünk mind a három nagyváros (Stockholm, Göteborg, Malmö) messzebb esik. Egy használt, de a beköltözéshez elég jó állapotban lévő családi házat már 6-800.000 koronáért (kb. 18-24 millió Ft) is lehet kapni, igazán jó állapotút, teljesen renováltat (jó tetővel, szigeteléssel, stb) pedig kb. 1,5-2 millió koronáért (45-60 millió Ft). Ezek nagyobb, két-háromgyerekes családoknak kényelmes házak, kerttel, garázzsal, pincével, és az utóbbi árkategóriába már a frekventált környék is beletartozik. Ez persze elsőre soknak tűnhet, de egy kétkeresős svéd háztartásban nem jelent problémát egy ilyen volumenű lakáshitel visszafizetése.

Tehát itt tartunk most, két év után. Két macskával, két autóval, ketten egy kétszobás lakásban, valahol a svéd vidéken. :)

És a második évforduló alkalmából elindul a Svédélet Instagram oldala is, ahol a mindennapi apróságokat osztjuk meg veletek, és amit itt nézhettek meg : https://www.instagram.com/svedelet/

NRebeka 6 komment mindennapok tapasztalatok Svédország

A bejegyzés trackback címe:

https://svedelet.blog.hu/api/trackback/id/tr1614886376

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

SirYoli 2019.06.10. 12:48:25

Grat a 2 évhez! :)
Ami szemet szúrt, hogy a ház árak...
Tudom, nem jó összehasonlítási alap a svéd vidéket Budapesttel összehasonlítani, de szerintem itt sokan örülnének, ha csak ennyi lenne egy ház ára. :D
Munka szempontjából remélem a norvég i hasonló lesz Viktor tapasztalatához, 3 hét már csak és indulok én is. :)

laci_52 2019.06.10. 15:28:43

A hideget azért bírni kell...

lp75 2019.06.10. 16:26:15

Lakásvásárlás előtt el kell menni a bankba bank garanciát kérni, ez egy előzetes hitelminősítés... Az ingatlanra csak ez után fogsz tudni licitálni.
Licit: kicsit áron alul hirdetnek, hogy kaposabb legyen.
Minimum önrész 15%.
15-30% önrész között 2% az amortizáció
30-50% önrész között 1% az amortizáció
50% önrésztől 0% az amortizáció
Amortizáció: tőketörlesztés
Tehát a így a "futamidő" 50, 100, végtelen év

lp75 2019.06.10. 16:28:31

@lp75: Jah és a kamatra 30% adovisszaterites is van...

mayflower36 2019.06.10. 20:26:51

Illetve megjegyzendö, hogy a munka java resze a 3 nagy varos környeken van. Malmö es Göteborg agglomeraciojaban (ertsd töle 30-70km-re) a jobb allapot Rebeka altal jellemzett 1,5-2M-s kategoriaju csaladi haz minimum 4 inkabb 5-6M kr. Bent a varos csaladi hazas teruletein 6-8. Stockholm pedig ezekre meg egy masfeles szorzo körulbelul.

Igy valoban a budapesti arakkal azt összehasonlitani nem fair. Illetve itt sincs kolbaszbol a kerites es a nagyvarosok környeken a svednek sem olyan könnyu összesporolni ra a penzt. Egyreszt egy szep, atlagos 2 gyerekes csaladra tervezett (igen itt a nagy terek miatt az min 120nm) csaladi haz 4M kr. Ennek 50 evre a havi törlesztöje 10.000kr kb. Önresz 600.000kr. Egy 35 ev köruli magaszektorban dolgozo mernök netto fizetese 29-32e kr.
Masreszt a sved nem egy esztelenul sporolos fajta. Imadja az akciot es esszel valaszt, de ha valakinek fulhallgato szeruseg van a fuleben az jo 60%-ban a vezetek nelkuli iPhone fele, hozza illö meregdraga telefonnal. A Volvo itt is draga es nagy mennyisegben van, ami nem az is eleg uj. A ruhatarakat nezve neha egy-egy emberen a rajta levö cuccok annyit ernek, amennyit en fel-egy ev alatt költök ruhara...stb. Ilyen eletszinvobal fenntartasa mellett ök sem tudnak havi hatalmas összegeket felrerakni.

Szoval nekik is nagy feladat összerakni az önreszt. Utana kicsengetni a havi 10e törlesztöt 3-4e rezsit es barmilyen karbantartas eseten a draga szakmunkat az megterheli a kasszat.

Persze sajnalni nem kell öket es termeszetesen ket keresös part veve joval belathatobb idön belul jön össze az önresz, mint egy hasonlo felallasu magyar parnal. Szoval nagy kihivas itt is ilyen hazra összegyujteni a penzt, nem hiaba megy ezen varosok környeken nagysagrendileg jobban a bostadsrätt, amiböl hasonlo meretigeny eseten agglomeracioban 2.5-4M között szeptöl nagyon szepig vannak es altalanosan a csaladi haz 60%-os arszintjen mozognak hasonlo adottsagok eseten.

Bostadsrätt elönyeiröl, hatranyairöl ugtis talalhato sok info Rebeka posztjaban es az ottani kommentek között.

NRebeka 2019.06.12. 08:11:41

@SirYoli: @mayflower36: Nem az igazi Bp környékét a svéd vidékkel összehasonlítani, mert tényleg mások a munkalehetőségek, viszont a magyar vidék-svéd vidék összehasonlítás sem állja meg a helyét, mert ahhoz képest azért sokkal több a munkalehetőség. Tapasztalatunk szerint Svédország közel sem olyan centralizált, mint Mo, és vidéken is lehet élni és dolgozni, normális körülmények között, normális fizetéssel.
Nekünk, így, hogy mindketten teljes munkaidőben, jó állásban, (szerintem) jó fizetéssel dolgozunk és e mellett egy olyan lakásunk van, ami garázzsal, tárolóval együtt negyedannyiba kerül, mint mondjuk egy hasonló méretű malmöi lakás kerülne, elég "könnyű" spórolni. Persze az sem mindegy, hogy én is annyit költök egy évben ruhára, amennyibe egy svédnek két nadrágja kerül, a férjem meg még kevesebbet. :)
Nem spórolunk eszetlenül, utazgatunk, stb., de nekünk így sem kilátástalan két év múlva venni egy házat. Az meg pluszban a mi oldalunkon áll, hogy direkt nagyon vidéken szeretnénk élni, ahol a házak még sokkal olcsóbbak.
Ha a nagyvárosok egyikében élnénk akkor nekünk is a bostadsrätt lenne az egyetlen elérhető/élhető megoldás.
@lp75: A hitelekről és a törlesztésről is tájékozódtunk már, hát, nem pont úgy működik, mint a magyar rendszer. :) De azért meg lehet oldani.