Svéd(d)élet(t)

Az életünk Svédországban.

2019. február 17.

A sarkkörön túl

Ennél többet igazán nem kívánhat az ember egy észak-svédországi kirándulástól: kitűnő ételek, kutyaszánozás, sarki fény, rénszarvasgázolás.

Miközben itt Skåne-ban már megérkezni látszik a tavasz, addig is mi a tél befejezésként egy hetet töltöttünk Kiruna-ban, Svédország egyik legészakibb városában, a svéd Lappföldön. Már egy ideje szokásunkká vált, hogy a tél végén - tavasz elején, illetve ősszel megyünk szabadságra a nyári időszak helyett, egyrészről mert ilyenkor könnyebb szabadságot kivenni, másrészről pedig ilyenkor sokkal kevésbé zsúfoltak a kedvelt turistacélpontok. Annak ellenére, hogy csak az országon belül utaztunk, igencsak korai ébredéssel és indulással kezdődött ez a hét, hiszen Kiruna messzebb van tőlünk, mint Budapest. Először is el kellett jutnunk az Arlanda repülőtérre Stockholmba, így a hajnali X-2000-es gyorsvonatra vettünk jegyet, ami a több mint 500 km-es utat kevesebb, mint 4 óra alatt teszi meg, és ahol az első osztályú jegy a reggelit - aminek természetesen minden eleme Ekologisk, azaz “bio” - is tartalmazza. Sajnos a kocsik sorrendjét valamiért megvariálták a jegyvásárlásunk óta, így az eredetileg menetiránnyal megegyező üléseink végül a menetiránynak háttal álltak, amitől az út végére már kissé rosszul éreztem magam, de aztán a friss stockholmi reggelben ez  szerencsére hamar elmúlt. Igaz nem sokat lehettünk a friss levegőn, mert a városközpontból a repülőtérre közlekedő Arlanda Express csupán néhány vágánnyal odébbról indult. Ez a vonat szintén nem a lassúságáról híres: a 45 km-re lévő repülőtérre 20 perc alatt ér ki. Jellemző a svéd környezettudatosságra, hogy mindkét vonaton külön megköszönik, hogy az utazásnak ezt a környezetbarát módját választottuk.

 

 

A félig üres repülőgéppel az igazán nyugodt, másfél órás utunk végén leszálltunk a hótenger közepén egy itt-ott havas kifutópályára, ami mellett egy apró, földszintes épület jelentette a Kiruna Nemzetközi Repülőteret. Az egész nagyjából akkora, mint a ferihegyi fapados bádogterminál, csak lényegesen kulturáltabb. Tartozik hozzá egy viszonylag rövid kifutópálya, gurulóutak viszont nem, úgyhogy fékezés után a pályán kell a repülőnek vennie egy 180 fokos fordulót, hogy begurulhasson a terminál elé - a hóba. Gyakorlatilag a megállás úgy nézett ki, mintha a kapitány tetszőlegesen ott hagyta volna egy hómezőn a gépét, hogy kiugorjon egy kávéra, de persze itt is megvolt a precíz parkoltató segéd a földön. Az apró repülőtérnek megvan az az előnye, hogy gyorsan lehet végezni mindennel, úgyhogy 20 perc múlva már a hotelszobában voltunk. Itt mindenekelőtt az időjárás- és a sarki fény előrejelzéseket futottuk át, hogy attól függően alakítsuk a programunkat.

 

imag1517.jpg

 

Előzetesen úgy tűnt, hogy bár jó időnk lesz (vagyis az előző heti -30 fokok helyett “csak” -10), de mégis felhős, így a sarki fénnyel nem igazán számoltunk. Aztán végül az előrejelzések mégis tisztuló időt ígértek és kicsit erősebb napszél-tevékenységet, így az első délutánunkat pihenéssel töltöttük - így készülvén az éjszakai túrára. Mivel a sarki fény nem olyan dolog, amit a szálloda teraszáról lehet nézni (a fényszennyezés miatt a városban nem igazán látszik), így este 10 után indultunk el kifelé a városból egy olyan helyet keresve, ahol már egyátalán nem zavarnak Kiruna lámpái. Útközben aztán nem csak út mentén kószáló rénszarvasokat láttunk - bár nekik is nagyon örültünk - hanem, hogy valami fény dereng az égen. Végül a várostól kb. 35 km-re északra találtunk egy megfelelő (és kihalt) parkolót, ahol 3 órát töltöttünk. Az ég teljesen kitisztult, tele volt vibráló csillagokkal és a napszélnek köszönhetően gyönyörű északi fénnyel is. Le sem lehet írni milyen szürreálisan gyönyörű élmény mikor az ember áll a sötétben minden külső hang vagy fény nélkül, az ég olyan felettünk, mint egy gyémántokkal teleszórt szőnyeg, az északi fény pedig hömpölyög és fodrozódik a fejünk felett smaragdzölden-kéken-lilán. Igyekeztünk pár jó képet készíteni róla, ezeken - bár csak töredéke - de látszódik ennek a csodának.

 De mi is ez valójában? A sarki fény (az északi féltekén ez az északi fény, azaz aurora borealis) a Föld északi és déli sarkánál a légkörbe behatoló töltött részecskék (elsősorban protonok és elektronok) által keltett időleges fényjelenség. Akkor keletkezik, amikor a napszél annyira felkavarja a magnetoszférát, hogy a napszéltől hajtott töltött részecskék hatolnak be a felső légkörbe, a Föld mágneses mezejének vonzására, ahol energiájuk egy részét átadják a légkörnek. A légkör összetevői emiatt ionizálódnak és gerjesztődnek, így fényt bocsátanak ki különböző színekben.

 

 

A sarki fényt néhány órára előre jelezni is nehéz, hosszú távon pedig csaknem lehetetlen. Azonban a körülmények másnap este megint kedvezőnek tűntek, úgyhogy a második éjszakán ismét kimentünk, ezúttal kicsit távolabb északra, egészen Abisko-n túl, ahonnan már csak pár kilométerre van a norvég határ. Abisko-nak egészen sajátos mikroklímája a hatalmas tó és az azt körülvevő, kb. 1500 méteres hegyek miatt. Emiatt fordulhatott elő, hogy bár Kiruna felett teljesen felhős volt az ég, de itt újra láthattuk a sarki fényt. Arról nem is beszélve, hogy a tó és a hegyek még éjszaka is nagyon jól néztek ki. Visszafelé (hajnali 2 óra tájban) aztán sajnos elgázoltunk egy rénszarvast. Szerencsére nekünk nem lett semmi bajunk, és mind a rén, mind az autó megúszta kisebb sérülésekkel a találkozást, de erről majd egy külön bejegyzésben részletesen beszámolok.

 A második napunkon került sor a kutyaszán túránkra, ahol saját kutyaszánt “vezethettünk”. Ez szintén a leginkább várt programjaink közé tartozott, és szintén szánunk neki egy hosszabb, külön bejegyzést, sok fotóval, ezért elöljáróban csak annyit, hogy ugyancsak egy életre szóló élmény volt.

 dsc_0016.jpg

Másnap elautóztunk a Kirunától keletre található Esrange rakétakilövő állomásra, ami Európa első számú nem-katonai, leginkább kutatási célra használt telepe. Itt egy kicsi, de meglepően informatív látogatói központ van kialakítva mindazoknak, akiket egy kicsit is érdekel az általuk végzett tevékenység (a kilövőállomás és kutatóközpont területére csak speciális esetben lehet bemenni). Innen visszafelé  megálltunk pár helyen az erdőben fotózgatni, illetve belebotlottunk egy nagyobb rénszarvas csapatba is, akikről némi üldözés árán sikerült néhány jobban sikerült képet készíteni. Persze ehhez az ő közreműködésük is kellett - valószínűleg jót röhögtek rajtam, ahogy a combig érő hóban próbáltam futni utánuk az erdőben, és általában pár könnyed szökkenéssel ott is hagytak.

 

 

Kirunában megnéztünk egy szintén apró múzeumot - kb. 20 négyzetméter az egész - a számik életéről. Nem lehetett egyszerű nekik, az egyszer biztos. Borzasztó kreatívan használták fel a rénszarvasok minden porcikáját, és látszott, hogy igazán meg tudták becsülni azt a segítséget, amit ezek az állatok jelentettek az életükben. Magában a városban egyébként nem akad túl sok látnivaló, hiszen ez eredendően egy bányász település, a helyi vasércbánya tartja el a környéket. Méghozzá nem is rosszul, hiszen épp most van folyamatban a bánya nagyléptékű bővítése. Amihez viszont útban van a város, ezért a cég a következő évek során odébb költözteti Kirunát néhány kilométerrel - mindezt a bevételeikből finanszírozva. A régi városháza pl. már be is zárt, körbe van kerítve, és a távolban már áll helyette az új, arra várva, hogy “kinőjön” körülötte az új városmag.

 

 

Az utolsó esténken aztán sajnos elmaradt az utolsó északi fény-túránk, mivel hatalmas szélvihar érkezett, 100 km/órás széllökésekkel. Olyan komolyra fordult az orkán, hogy a közeli Kebnekaise-ről (Svédország legmagasabb hegye) több túrázót is ki kellett mentenie a hatóságoknak. De másnapra ismét kitisztult az idő, lecsillapodott a szél, így mire a felszállásra került a sor, már csak a repülő jégtelenítése miatt késtünk egy keveset.

 Hazafelé Stockholmban még volt 2 óránk a vonat indulásáig, így megtartottuk az utó-Valentin napi ebédünket is, az egyik kedvenc (Koppenhágában felfedezett) helyünk stockholmi éttermében, a Wagamamában, amit mindenkinek csak ajánlani tudok, aki egy jó ramenre vágyik :). Végül egy “rövid” vonatozás után, péntek este fél 10 körül értünk haza, az éhenkórász macskáink legnagyobb örömére. :)

imag1570.jpg

NRebeka 7 komment időjárás közlekedés utazás természet Svédország Stockholm

A bejegyzés trackback címe:

https://svedelet.blog.hu/api/trackback/id/tr9814633120

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

α Ursae Minoris · http://noreg.blog.hu/ 2019.02.20. 11:29:07

Csodálatos!
Mi Tromsøben járva láttunk északi fényt:
noreg.blog.hu/2015/02/08/geocaching_kirandulasok_8_troms
viszont Kirunába még soha nem jutottunk el, pedig már 17 éve élünk Svédországban.
Egyszer gondolkodtunk ugyan rajta, de akkor arra jutottunk, hogy a Kanári-szigetekre elmenni még olcsóbb is, és a déli klíma jobban vonzott minket a svéd tél közepén.

Ha legközelebb ismét Stockholmban jársz, akkor akár össze is futhatnánk.
Szervezhetnénk akár egy blogos találkozót is, van egy nagyon rokonszenves blogger itt Stockholmban (talán ismered is):
hobbiszakacs.blog.hu/

NRebeka 2019.02.24. 21:17:26

@α Ursae Minoris: Nagyon szép hely az is, tervezünk mi is egy Norvégia kirándulást a jövőben. Kiruna szerintem megéri annak ellenére is, hogy drága - de leginkább azoknak, akik kedvelik az aktív pihenést és a hideget. Minket nem vonz (még) a tengerparti lazulgatás, de biztos eljön annak is az ideje. :)

Elég sokat járok Stockholmban (na jó, mondjuk negyedévente egyszer) mindenféle munkahelyi dolgok miatt, úgyhogy bármikor szívesen! :) Szoktam az ő blogját is nézegetni, nagyon jó hangulatú képei vannak.

α Ursae Minoris · http://noreg.blog.hu/ 2019.02.25. 08:32:35

@NRebeka: Remek!
Akkor majd jelentkezz, ha legközelebb erre jársz, és megpóbálunk összehozni egy blogtalálkozót.

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2019.03.14. 12:49:40

Mi pont egy éve jártunk erre, a gyerek síszünetét kihasználva.Björklidenben volt a szállás, nem kellett sehová se menni ződ fényt nézni, a hotel parkolójából is látszott.Nem volt ennyire gyönyörű, combos, mint a tiétek, de azért látszódott és pont a szülinapomkor volt, haha.
:-)
Ami sajnos kimaradt, az a snöskoterezés, sürgősen pótolni kell mjad.Csak kicsit húzósan mérik.
E(s)trangébe sem jutottunk el még, csak egy tábláig az odavezető úton, amire ki volt írva, hogy innentől kezdve takarodó, mert lövünk.Papírkutya voltam tovább menni... :D
Kiruna költöztetési projektjét nagyon érdekesnek találom, igyexem elolvasni, megnézni mindent, amit csak találok róla.Tavaly még asszem működött a régi városháza, csak a tetején lévő híres óratoronytól volt megszabadítva.
Mesebeli ez az északi régió télen, csak ajánlani tudom mindenkinek.

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2019.03.14. 12:51:06

A vonatról írhatnál még, képekkel tarkítva, hogy milyen belül, mennyire lehet rajta aludni, ha hosszabb távra megy az ember, stb...Előre is kösz. :-)

NRebeka 2019.03.14. 15:16:51

@geegee: Mi konkrétan Kiruna központjában szálltunk meg, muszáj volt kimenni olyan helyre, ahol tényleg sötét van. :)
A költözésben nekem csak az a furcsa, hogy milyen szépen haladnak, és a többség milyen együttműködő ezzel kapcsolatban. Persze gondolom ott is vannak károgók, meg "én innen csak halottepsin költözök ki" habitusúak, de összegészében elég olajozottnak tűnik a művelet.
A vonaton alvás szerintem egyénfüggő. Én a második percben nyálcsorgatva alszok, a férjem meg soha nem tud elaludni, akármilyen fáradt legyen is. Egyébként pár ilyen út után kiderült, hogy csak a menetirány szerinti üléseken jó utazni (legalábbis nekem), mert egyébként annyi a rázkódás meg a kanyarban bedőlés, hogy Stockholm elővárosainál már azt néztem, hogy mibe dobhaton ki a taccsot. Úgyhogy előnyben az erős gyomrúak :D

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2019.03.14. 19:14:04

Haha, kösz a választ.Eddig csak hajón próbáltam aludni, a svéd-német kompokon, de ott is a rezgéssel van a legnagyobb bajom, amit a hajómotor okoz.Meg legutóbb volt hullámzás is, nem sok, ilyen fél uszkve egy méteresek talán ha voltak, mégis úgy himbálta azt a dög nagy hajót, nem is értettem.Akkor legjobb maradni a fix talajon egy hotelban... :D