Loading...
Loading...

Svéd(d)élet(t)

Az életünk Svédországban.

2018. augusztus 14.

Macska- és kutyatartás

Elég jól jellemez egy társadalmat egy olyan apróbb részlete is, mint például hogy hogyan bánik a(z) (házi)állatokkal. Itt, Svédországban sokkal komolyabban veszik az állatvédelmet, mint Magyarországon, szigorúbbak is a szabályok, jobban van szankcionálva, és be is tartják/tartatják azokat. Első látásra talán kicsit túlzónak is tűnhet, azonban nagyon fontos, hogy mindez az állatok jólléte és védelme érdekében történik.

Az elmúlt több, mint egy év során még nem láttam egyetlen egy kóbor kutyát sem, és az egy-két utcán látott macska esetében is egyértelműen látszott, hogy egy egyébként jól tartott, ápolt házimacska kéredzkedett ki (hisztizte ki magát), és nem pedig kóbor állat.

Pedig a svédeknél nem lehet korlátlan ideig otthon hagyni, vagy az udvarra kicsapni a kutyát (illetve a kerítések általános hiánya miatt nem is tartanak udvaron kutyát).Meg van határozva, hogy mennyi ideig lehet egyedül hagyni, és ha ezt a gazdi megszegi, akkor akár el is vehetik tőle az állatot. Tulajdonképpen érthető a szabályozás miértje: abszolút nem normális 8, 10, vagy akár 12 órára magára hagyni egy kutyát úgy, hogy ne tudjon kimenni sétálni, pisilni, és semmi inger ne érje a külvilágból.  Persze nem járkálnak ellenőrök minden utcában, és lesnek minden kutyatartót, de számíthatunk rá, hogy a szomszédunk jelenteni fogja, ha azt látja, hogy elhanyagoljuk a kutyánkat. Emiatt a svéd kutyaovik - ahová a gazdik napközben beadhatják kedvencüket - nagyon jól megélnek. De az itteni munkahelyek is abszolút toleránsak, Viktorék irodájában például egy szamojéd kutyus olyannyira mindennapos vendég, hogy még a weboldaluk kapcsolat szekciójában is szerepel, mint iroda-kutya. :) De időnként más dolgozók is magukkal hozzák kutyájukat egy-egy napra, ha nem tudják máshová tenni. És ilyenkor megmutatkozik, hogy mennyire foglalkoztatott, jól nevelt, szófogadó, és tiszta állatok.

Ennek megfelelően nem is lehet bárhol és bármennyiért kutyát kapni. Ha fajtiszta, a felmenőit jól lekövethető kutyát szeretnénk, akkor azért súlyos ezer koronákat ki kell fizetnünk. Egy fent említett szamojéd 10.000 korona (kb. ~ 310.000 Ft) körül kezdődik akkor is, ha semmi különleges kívánságunk nincs vele szemben (tehát nem szeretnénk később versenyeztetni, tenyészteni, stb), “mindössze” egy egészséges kiskutyát vennénk. Sokszor ezeket a kutyákat a tenyésztők úgy adják el, hogy aláíratnak egy nyilatkozatot a leendő gazdával, miszerint kötelező kasztráltatnia a kutyát, ezzel is elébe menve az illegális szaporításnak.

A macskákkal is hasonló a helyzet. A vidéki magyar háztartások nagy részében a macska mintegy egérfogó-helyettesítőként funkcionál, és kvázi fogyóeszköz. Nem annyira ráz meg senkit, ha a házhoz tartozó 6-8 macskából pár beteg lesz és megdöglik, vagy elüti egy autó. Van helyette másik. Ha pedig túl sok másik születne, akkor szemrebbenés nélkül fojtják vízbe, vagy ütik agyon a nemkívánatos utódokat, akár évente többször is. Még a jobbik esetnek számít, ha valaki veszi a fáradságot, hogy pár hétig nevelje, majd ingyen elvihető cicaként meghirdesse. Pedig a nem kívánatos almokat ivartalanítással könnyedén el lehet kerülni. Úgyhogy ezúton is mindenkit biztatnék arra, hogy ivartalanítassa az állatait, ha nem szeretne nem kívánatos kölyköket, de soha ne oltson ki életet a saját felelőtlensége miatt! (És támogassatok menhelyeket, mert nagyon fontos munkát végeznek, rengeteg áldozattal.)

Nos, itt Svédországban nincs ingyen elvihető cica. A fajtiszta macskák természetesen rengeteg pénzbe kerülnek (kacérkodtunk egy norvég erdei macskával, de aztán az ára és a természete meggyőzött minket, hogy ez nem nekünk való), és a legjobb esetben is 500, de rendszerint inkább 1500-2000 koronáért lehet hozzájutni egy közönséges házimacskához, valamint időben le kell csapni a hirdetésre, mert rengeteg a jelentkező. Azután jól meg kell indokolni, hogy miért is szeretnénk a kiszemelt állatot, hogy tényleg alkalmasak vagyunk-e a macskatartásra, elmesélni, hogy milyen környezetbe hoznánk majd. Csak olyannak adnak macskát, akiről elhiszik, hogy nem pusztán életben tartani tudja, hanem szeretni is fogja és rendesen gondoskodik róla. Ha szimpatikusak vagyunk, kifizethetjük a macska-foglalót, és annak idején, 12 hetes korában hazavihetjük.

Ezért a pár ezer koronáért cserébe viszont nem is csupán egy “mezítlábas” macskát kapunk. Az csak természetes, hogy jó minőségű táppal etetik őket (mind az anyamacskát, mind a kismacskákat, mikor már önállóan esznek), de ezen felül még a nevelőszülőknél átesik a kis jószág legalább egy orvosi ellenőrzésen, és megkapja az első oltásait. Aztán amikor a végleges gazdi eljön érte, még kap néhány tasakkal a szokásos eledeléből, illetve valamelyik kedvenc játékát is adják hozzá, hogy ezzel is megkönnyítsék az új helyhez való szoktatását.

Szóval soknak tűnhet ez a 500-2000 kr, de ha belegondolunk a mögöttes költségekbe, akkor máris másképpen áll a helyzet. De hát a felelős állattartás nyilvánvalóan költségekkel jár.

Anno mi a Svédországba költözésünket egy macskával abszolváltuk, amiről korábban írtunk is az ügyintézős bejegyzésünkben. A kiköltözés előtt a macska chipelését, útlevelét és oltásait kellett intéznünk Budapesten, összesen kb. 20 ezer forint értékben, korábban pedig a kasztrációs műtétje és az éves oltások merültek fel költségként. Na meg persze az őfelsége ízlésének megfelelő macskakaja és alom. A magyar szupermarketekben megszokott macskaeledelek közül a felsőbb kategóriásokat a svédeknél is meg lehet találni, illetve ezen kívül többféle odahaza nem ismert márkát is, amelyek közül végül stílusosan a Mjau lett a kedvence.

Már csak egyetlen dolog árnyalta a boldog emigrációs macskaéletet: karácsonykor, hogy ne stresszeljük a macskát utazással, macskapanzióba került, és ott kizárólag ő volt magányos macska, minden más szobában kettesével-hármasával laktak. Végleg elhatároztuk tehát, hogy bővülnie kell a családnak egy macskapajtással, és elkezdtük nézegetni a hirdetési oldalakat. Sok ideig vagy nem találtunk semmi érdekeset, vagy az ország másik felében volt (ami itt sok-sok száz kilométert jelent), vagy elkapkodták az orrunk elől. Aztán május környékén rábukkantunk egy nagy halom kristianstadi kiscicára, akik között még akadt eladó. Úgyhogy rögtön másnap kocsiba vágtuk magunkat, és elmentünk az erdő közepén lévő lovardába kiválasztani és lefoglalózni a legszimpatikusabbat közülük. Ő lett Skogsmus (nevének jelentése: erdei egér), egy zsemleszínű, vidékről szalajtott macska, aki végülis a születésnapom után egy héttel, június utolsó napjaiban költözhetett hozzánk.

Szerencsére pár nap alatt összeszoktak, és azóta az öregnek is aktívabban telnek a napjai (a kicsi véget nem érően képes vegzálni). Egy hónappal később voltunk állatorvosnál is (sok emberkórház megirigyelhetné azokat a körülményeket) az ismétlő oltások miatt, illetve a nagynak is be kellett adatnunk az éves kötelezőket. Ez összesen most 725 koronába került kettőjüknek, amit pár hónap múlva követni fog a kicsi ivartalanításának és mikrochipelésének költsége (összesen kb. 900 korona). Emellett megduplázódott a macskakajára és alomra költött pénz is, bár amekkora étvággyal eszik egy ilyen minatűr macska, csoda, hogy nem triplázódott. :) Most ott tartunk, hogy kétóránként képes éhhalált tettetni az üres tálja fölött, majd úgy nekiesni a kajának, mintha egy hónapja nem evett volna. És nem, nem férges, pedig már erre is gondoltam. Szimplán csak egy kis éhenkórász disznó. :)

És megduplázódott a macska-biztosításra fizetett összeg is. Ez egyébként igazán nem megterhelő összeg, mi állatonként 99 koronát fizetünk havonta, viszont adott esetben igencsak behozza az árát, mert támogatnak mindenféle olyan műtétet, vizsgálatot, röntgent, CT-t, stb, ami azért már egy svéd családi költségvetést is megviselne.

Végezetül pedig pár kép a magyar-svéd macskapárosról, akik most már kettesben boldogítják a mindennapjainkat, és teszik tönkre éjszakáinkat :)

NRebeka 7 komment mindennapok

A bejegyzés trackback címe:

https://svedelet.blog.hu/api/trackback/id/tr214181281

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kardosszilvi 2018.08.22. 13:27:35

Kedves Rebeka! Először is köszönöm a blogot, nagyon informatív, nagy segítség így kiköltözés előtt. Viszont nem tudom, kérhetem-e a segítségedet abban, hogy mi nem csak hogy külföldiként próbálunk Svédországban albérletet találni (nagyon hasznos volt az a bejegyzés is), de halmozottan hátrányos helyzetűek vagyunk a 4 db kutyánkkal... Nem egy cica, mint nálatok volt. És kb esélytelennek érzem jelenleg a dolgot, ráadásul még csak próbaidős szerződése van a páromnak Göteborgba, és amíg le nem telik, nincs fix szerződés. Utána viszont azonnal kellene költözni, mert mostanra eladtam emiatt a házunkat itthon és ki kell költöznünk. Ugyan kis értékű ingatlan, de kezdő tőkének jó lesz (tudunk bérelni, kauciót fizetni, sőt akár több hónapot előre), majd persze én is fogok remélhetőleg tudni dolgozni, nem csak ő. Van bármi ötleted, hogyan induljunk el? Úgy érzem, a PM megszerzéséhez tényleg ott kellene laknunk már, de nincs se rokon, se barát, akihez mehetnénk. Mit tanácsolsz te, mint állatbarát, aki megérti, hogy a családtagtól megválni nem opció? Mellettünk szól viszont, hogy a négyből kettő vizsgázott, dolgozó segítő kutya (majd valahogy ott is honosítom a vizsgájukat vagy újra vizsgáztatom őket akár, bár még nem tudom, hogy működik ez ott). De a lényeg, hogy hivatalosan is igazoltan jólnevelt, kulturált, egészséges és tiszta, ápolt kutyák. A másik kettő ugyan nem segítő kutya, de mivel a szakmám a segítő kutyák és egyéb, családi kutyák képzése, ők a referencia munkáim gyakorlatilag :D igazából ez is lenne a célom, hogy ott is folytathassam majd saját vállalkozásban a kutyázást :) Szóval van valami ötleted, tanácsod?

NRebeka 2018.08.26. 17:22:27

@Kardosszilvi: Kedves Szilvi! Szerinem én már a svédországi magyarok csoportban is olvastam a kérdésedet, de ott asszem nem születtek túl konstroktív válaszok. :)
Nem egyszerű a ti helyzetetek sem, az tuti, viszont az már jó kiindulóhelyzet, ha van némi tőkétek. A göteborgi lakáshelyzetet nem igazán ismerem, de 4 kutyával mindenképpen megérné házakat is nézni. Azt gondolom tudjátok, hogy akár lakásba, akár házba költöztök a kutyákat nem lehet az udvaron tartani - mindenképpen lakáskutyáknak kell lenniük, és nem lehet őket egész napra egyedül hagyni.
A legjobb tanács, amit adni tudok, hogy minden hirdetésre jelentkezzetek (komolyan, mindenre), és ha már van valami, akkor onnan könnyebb tovább mozdulni. Érdemes mindenkinek megírni, hogy akár 3-4 havi lakbért is ki tudtok fizetni előre a kaució mellé, ez általában jó pont a bérbeadók szemében. Illetve érdemes a nagyobb oldalakra (pl. blocket.se) magatokról feltenni egy személyes "hirdetést", hogy lakást kerestek, odaírni a feltételeket és azt is, hogy mennyit tudtok fizetni érte kb.
Érdemes a város 30-40 perces vonzáskörzetében is nézelődni, főleg olyan helyeken, ahol van vonatközlekedés, mert az nagyságrendekkel gyorsabb, így nagyobb távolság is belefér, mint pl. busszal.
Természetesen nagy előny, ha svédül próbáltok kommunikálni (még akkor is, ha közben angolra kell váltani) mert ebből is látják, hogy komolyan gondoljátok, és igyekeztek beilleszkedni.
Szóval mindenre írni kell, ez a legfontosabb, és nagyon-nagyon rugalmasnak kell lenni. Arra azért figyeljetek, hogy ne vegyetek bérbe télire egy fűtés nélküli vidéki nyaralót (stuga-t), úgyhogy mindenképpen fordítsátok végig a hirdetést és a szerződést, mielőtt bármit aláírtok!
Utolsó (és nagyon drága) lehetőség lehet egy airbnb-s lakás kibérlése hosszab távra, egyeztetve a tulajjal.
Sok sikert, remélem sikerül találnotok valamit!

Kardosszilvi 2018.08.26. 17:33:33

@NRebeka: köszönöm szépen a tanácsokat, én is kb ezekre jutottam magamtól :D de akkor ezek szerint te is megerősítesz a fentiekkel. Ha esetleg mégis tudomásodra jutna ismerősi körödben egy kutyás albi, kérhetek olyan szívességet, hogy szólnál az érdekünkben? :)

Herr Géza 2018.09.04. 21:25:01

Szia Rebeka, zabálnivalók a “dögjeitek”, nekünk kettő van a vöröscirmos dizájnból (testvérek). Viszont a tiétekhez hasonló dilemmát (egy M.o.-ról magunkkal hozott 3 éves macsek / kéne neki egy játszópajtás, társ, miután mindketten dolgoztunk) nem sült el ilyen jól. Az idősebb macskának agyára ment a kölyök (amelyik ugye a nap javában turbó-Duracell üzemmódban működött) így szó szerint elköltözött tőlünk. Mindezt majd egy évig nem vettük észre, mert kertes ház lévén nálunk szabad kijárásuk volt. Este, mikor hazamentünk, az öreg rövid hívásra mindig megjelent perceken belül, kajált, hízelkedett, tett-vett, majd bealudt. Reggel kaja, aztán ment is rögtön kifelé. Gyanús volt ugyan, hogy változatlan kajamennyiség mellett hízott folyamatosan, de nem gondoltunk utána különösebben. Aztán egyszer csak nem jött haza többé. Kétségbeesés, fényképes tacepaók a környék összes oszlopára, stb. Nemsokára csöngött is a telefon, hogy mi keressük ugye az elveszett macskát... Él, virul, minden oké (nagy kő szívről legördül), “csak” az a bibi, hogy nem úgy hívják és az az ő macskájuk, de a kép stimmel. Mondtuk, hogy megyünk máris, mert van pár egyedi azonosítója, ami a képen nem látszik, de mi ugye tudunk róla. Három utcával odébbi cím, átmegyünk, már az utcán hívjuk macsek őfelségét a mi általunk adott magyar névvel, elősomfordál, rövid dörgölőzés, majd vissza a telekre, ahonnan kijött. Amolyan igazi nagyi nyitott ajtót, mögötte 3 cselfes ovis korú kislány. Aztán kiderült a disznóság: őfőméltósága kb. 1 évvel azelőtt besétált a nyitott lakásajtón, a kislányok vették észre, lerohanták, kézről-kézre adták, kényeztették, simogatták, puszilgatták, a macsek meg úgy döntött, hogy ez jó hely. Onnantól kezdve minden áldott nap reggel (miután mi elmentünk otthonról) megjelent náluk, evett (!), ott volt, élvezkedett, majd este kikéredzkedett és reggelig a nyomát sem látták. Gondolták, vadászik, bulizik éjszaka, stb. Látták, hogy ki van miskárolva és hót egészséges, a helyi állatorvosnál még tettek is ki egy cetlit, hogy nem keresi-e valaki (mi a szomszéd városba jártunk állatorvoshoz....), aztán mivel senki nem jelentkezett, “befogadták”, nevet adtak neki, beoltatták, stb. Egy évig játszotta a kettős játékot a “kurvája”. Vissza akarták adni, a kislányok persze sírva fakadtak, mi meg úgy döntöttünk, hogy bezárni nincs szívünk, egész addigi életében szabad kijárása volt, így fájó szívvel, de hozzájárultunk az adopcióhoz. Cserében megígérték, hogy bármikor átmehetünk és láthatjuk, amit meg is tettünk, amíg tudtunk. Egy év múlva aztán hazaköltöztünk M.o.-ra, elbúcsúztunk tőle. A társát addigra sajnos utolérte a szabadon tartott macskák végzete, elütötte egy autó. 13 év múlva kerültünk vissza a környékre, a nejem egyszer csak azt mondja, hogy vajon él-e még... Mondom neki, hogy kizárt, 16 éves lenne, a szabadon bóklászó macskák ritkán érnek meg ilyen kort. De a kisördög nem hagyott nyugodni, megvolt a számuk, felhívtam őket. Sajnos a nagyi már nem élt, de az egyik lány vette fel a telefont, emlékezett ránk, és rögtön mondta, hogy de bizony, öregecske már, nemigen megy ki a házból, de most is ott ül a macsekunk mellette. Azonnyomban meg is hívott, elmentünk, és nem fogod elhinni, de az originál magyar nevére hallgatva felkapta a fejét és a nejem ölébe ugrott hangosan dorombolva. Aztán pár hónap múlva kaptunk a lánytól egy hívást, hogy csendben elaludt őfőméltósága. Megsirattuk rendesen.
Na ezért lettek az utódok egy alomból. Azóta már a második generáció is.

NRebeka 2018.09.09. 17:22:11

@Kardosszilvi: Mindenképpen, bár mi pár száz km-re délre lakunk Göteborgtól, szóval sajnos nem valószínű :(. Egyébként pont most van egy kiadó lakás a házunkban, ide tuti lehet kutyát hozni - de ez tényleg nagyon messze lenne nektek.

NRebeka 2018.09.09. 17:59:23

@Herr Géza: A hálás macskák, ugyebár :) Sokkal jobb érzés, ha egyszerre több rabszolgájuk van, aki lesi minden vágyukat :) Jót nevettünk ezen a történeten, köszönjük :)
Hozzánk is idekeveredett egy hasonlóan éhekórász állat pár hónapja, de aztán a férjem meggyőzött, hogy ilyen kövér és fényes szőrű macska nem lehet kóbor, és végül neki lett igaza, mert kb. két utcával fentebb lakik iagzából, és csak lejmolni jött.