Loading...
Loading...

Svéd(d)élet(t)

Az életünk Svédországban.

2018. április 11.

Mitől válik valaki környezettudatossá?

Egy újabb, Viktor által írt poszt következik.

Reggel kivittem a szemetet a hulladéktárolóba, de a kukát kinyitva csak bosszankodni kezdtem: Vajon melyik szomszédunk lehet az, aki nem képes a papírhulladékot a megfelelő kukába dobni? Megmosolyogtató gondolat ez attól, aki Magyarországon alig egy évvel ezelőtt jóformán még a plutóniumot is simán kidobta volna egy játszótéren. Vagy én is az a tipikus kötekedős öregember leszek, vagy valamitől elkezdtem környezettudatosodni.

A kettő persze nem zárja ki egymást. :)

Persze nekem is pontos ismereteim voltak a környezettudatosságról - elméletileg. Csak alkalmazni nem alkalmaztam. Valószínűleg a Svédországban lépten-nyomon tapasztalható környezettudatos mentalitás van olyan hatással az emberre, hogy akkor is elkezd odafigyelni, ha ezt senki nem látja, senki nem kéri. Bárhová megyünk, bármit veszünk a kezünkbe, bármivel foglalkozunk, mindenhonnan visszaköszön valami a természet védelmével, az energiatakarékossággal kapcsolatos dolog. És nagyon fontos, hogy nem erőltetetten! (Moldova írta, hogy nincsen annál szomorúbb dolog, mint amikor valakinek az egyéniségét ki lehet fejezni egyetlen színnel, például azzal, hogy zöld.) Az, hogy itt az emberek minden pillanatban és minden tevékenységük során odafigyelnek a környezet tisztaságára, próbálják megelőzni az energiapocsékolást, előnyben részesítik a környezettudatos megoldásokat, az a mindennapi élet szerves részévé vált. Ez vonatkozik a magánemberekre éppúgy, mint a kis és nagy cégekre, vagy éppen a társasházakra.

Az első ilyen jellegű “sokk” már akkor ért bennünket, mikor még csak pár napos látogatásokat tettünk a svédekhez: A vonatokon, buszokon rendre ott virít a “Bra Miljöval” logó, ami a környezetre gyakorolt káros hatásokat tudatosan csökkentő cégeknek jár, illetve már a felszálláskor az ajtókon is külön matrica útján köszönik meg, hogy a környezetbarát tömegközlekedést választottad.

bramiljoval_405x200.jpg(A képek forrása : google.com)

A környező megyékben egyébként kivétel nélkül minden városi tömegközlekedési busz CNG gázzal üzemel. (Nem néztem utána, hogy egész Svédországban így van-e, de igen valószínűnek tartom.) Apróságnak tűnik, de aki utazott már életében Volánbuszon, az tudja értékelni: a városi és távolsági buszokon, a vonatokon, de még a repülőtéri transzferbuszokon is minden üléshez oda vannak készítve a kis szemetes zacskók, hogy az útközben keletkező hulladékot - ha nem is szelektíven - oda dobhassa az ember.

A második “sokk” a beköltözéskor következett, erről már írtunk korábban. Nem tudom, mi volt megdöbbentőbb a társasházunk kukatárolójában: a különféle hulladékok szelektív gyűjtésére szolgáló gondosan felcímkézett edények elképzelhetetlen változatossága, vagy pedig az a rend és tisztaság, mintha a NASA laboratóriumában járnánk közvetlenül az elnök látogatása előtt. Aki már próbálta öklendezve visszatartani a gyomortartalmát, amikor egy nyári délutánon elsétált a magyar társasházi kukák mellett (amit valami rejtélyes okból kifolyólag MINDIG közvetlenül a bejáratnál helyeznek el, gondoskodva az első benyomásról), az biztosan értékelni fogja a rendet is. Amellett, hogy a magyar szelektív kék + sárga + fekete lehetőségei itt kissé szélesebbek:

  • lebomló hulladék
  • papír
  • újság
  • műanyag
  • fém
  • színes üveg
  • fehér üveg
  • elektronikai hulladék
  • minden, ami a fentiekbe nem tartozik, de elégethető (nálunk ugyebár ez szokta jelenteni a hulladék 90%-át - itt inkább 5-7%)
  • végezetül minden, amit még elégetni sem lehet (egyedül ez megy majd a szemétlerakókba)

 

Itt, Hässleholmban egyébként új kezdeményezésként egyre szaporodnak a színes utcai szelektív szemetesek is, hogy a jártunkban-keltünkben keletkező hulladékot se ömlesztve dobjuk ki.

de_kultorta_soptunnorna_ska_underl_tta_sopsorteringen_for_publiken_p_oster_s_ip_foto_matilda_ehnberg.jpg(A képek forrása : google.com)

Nekünk jelenleg ötféle szemetesünk van a lakásban (lebomló, papír, műanyag, visszaváltható palackok, illetve az “egyéb”, amit még külön szelektálunk). Sosem hittem volna magamról, hogy valaha nekilátok a Merci csoki csomagolásának papír és celofán részeit külön tépkedni, mielőtt kidobnám. Mint ahogy azt sem hittem volna, hogy egyszer azt mondom majd az öt szemetesre: jól jönne egy hatodik.

Muszáj még szót ejtenem a palackok visszaváltásáról, és az összehasonlításból ismét a svédek fognak jobban kijönni. Az itteni alkoholok drágák, beszerzésük nehézkes, mivel csak az állami alkoholboltban, a Sytembolaget-ben forgalmazhatóak, és nem is nagyon iszunk (leszámítva az otthonról importált kiskunfélegyházi pálinkát). Ezért ha nagyritkán boros, vagy pezsgős üveg kerülne a szemétbe, az automatikusan a kukatároló üveggyűjtőjébe kerül. Viszont az üdítős palackok itt betétdíjasak és visszaválthatóak. Így a kólás és energiaitalos fémdobozokat, a gyümölcsleves és vizes műanyag palacokat gyűjtjük, és időről időre visszaváltjuk, darabonként 1-1 koronáért. A legtöbb áruház előterében van erre lehetőség, de ezúttal se magyarosan koszos és lepusztult, az alkoholtól messzire bűzlő üvegvisszaváltóra gondoljunk, ami körül mindig őgyeleg egy-két hasonló szagú hajléktalan, és ahol a rácsos ablak mögül kiabál ki egy ellenszenves néni, hogy “ezt nem áruljuk, vigye máshová!”. Nem, itt egy tiszta helyiséget kell elképzelni, külön szemeteszacskókkal, kézmosóval (és szappannal!), ahol két-három automata veszi vissza tőlünk a dobozokat, üvegeket, palackokat, és adja ki a levásárolható kupont. (Apropó, csak nekem furcsa, hogy Svédországban minden nagyobb élelmiszerbolt előterében van ingyenes és tiszta, illatos WC?)

A lakásunk világítása szintén igazán energiatakarékos, ugyanis kizárólag ledes lámpákat használunk. Na ez nem egészen saját döntés volt, hanem inkább a beköltözés utáni következő “sokk” eredménye, amikor is tapasztaltuk, hogy ebben az országban egyszerűen nem árulnak hagyományos izzót, de ettől még azért jó dicsekedni vele, hogy milyen környezettudatosak vagyunk. Bármilyen lámpához való bármilyen foglalattal lehet izzót venni, de kizárólag ledeset. Ennek a technológiának a lehetőségeit viszont végtelenül kihasználják, az IKEA-ban például olyan izzót is árulnak, aminek a fényerejét és színhőmérsékletét vezeték nélküli szabályozóval állíthatjuk a nekünk megfelelőre. Hagyományos, eldobható elemeket még lehet kapni, de ezeket is egyre inkább kiszorítják a tölthető akkumulátorok, hogy minél kevésbé szennyezzük velük a környezetet.

Nagyon sok családi ház tetején lehet látni napelemeket illetve napkollektorokat (nem tudom pontosan, milyen arányt képviselnek), sőt Rebeka legutóbbi utazása során Göteborgtól északra találkozott egy hatalmas napelem-farmmal. Elvégre itt nyáron sokkal magasabb a napsütéses órák száma, mint délebbre... Ígérem, hogy ezekről is bővebben szót ejtek egy későbbi posztban.

A végére hagytam azonban a kedvencemet: a Polarbröd péküzem a termékei csomagolásán is felhívja a figyelmet rá, hogy saját szélerőmű farmot üzemeltetnek, és a kenyereiket az így megtermelt megújuló energia segítségével sütik meg. Ami nekik valószínűleg gazdaságilag is megtérülő beruházás, a fogyasztók viszont ezeknek a termékeknek a vásárlása által is letehetik voksukat a környezetszennyező erőművek ellen.

vetekaka-500x700.jpg(A képek forrása : google.com)

NRebeka 4 komment tömegközlekedés környezetvédelem tapasztalatok

A bejegyzés trackback címe:

https://svedelet.blog.hu/api/trackback/id/tr9713826986

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kridan 2018.04.11. 20:28:24

Annyira klassz ezt olvasni :)
Svéd cégnél dolgozom Magyarországon és nálunk kicsiben megjelenik Svédország minden tudatossága és értéke, amit imádok és klassz, hogy ez kint ennyire működik :)

morph on deer 2018.04.12. 15:03:56

A svéd üvegvisszaváltó automaták szívhezszóló tulajdonsága, hogy az ellenérték kinyomtatását indító gomb mellett van egy másik is: egy vöröskeresztes, aminek megnyomásával azt az összeget a vöröskereszt számára adományozhatod! Ahogy a pénztártól távozva a feleslegesnek ítélt aprót is a perselybe dobhatod, - már ha egyáltalán használsz készpénzt - ami szintén vöröskeresztes vagy egyéb jótékony alapítvány - pl gyerekrák - javára megy.
És tényleg oda megy.

Az üvegvisszaváltó - vagy “göngyöleg”, mert egész üdítős- vagy sörös láda is visszaváltható - rendszernek köszönhetően nem nagyon látsz eldobált PET palackokat meg sörösdobozokat.
(Ha mégis lenne, a román és más kelet-európai kéregetők összegyűjtik mindenhonnan, a szemetesekből is.)

NRebeka 2018.04.12. 19:36:26

@morph on deer: Felénk is volt pár ilyen gyűjtögető, mikor még Osbyben laktunk. Habár érdekes módon az élelmiszerboltok előtt üldögélő nénik-bácsik is meglehetősen román beütésűek...Kíváncsi lennék, hogy vajon mennyi pénzt szednek össze egy olyan országban, ahol szinte ennyire nem használnak kp-t.

morph on deer 2018.04.12. 23:06:36

@NRebeka:
Meglepően sokat, bár jónéhányan ‘természetben’ próbálnak segíteni, azaz takarót meg kaját adn(án)ak nekik.

Olyant is láttam, aki amiatt kér készpénzt a boltban - az ICA is, de többen is például felkerekítik a fizetnivalódat, ha akarod, és a maradékot kp-ben nyomják a kezedbe. Ez úgy is működhet, hogy pl százötvenet fizetnél, de ötszázból kérsz/kapsz vissza. (Levonják a kártyádról és ingyen, azaz az ATM avagy Bankomat jutaléka nélkül kapod meg. Esetleg megkérdik, hogy mennyiből kérsz vissza, és/vagy mondod nekik és az lesz. Bár a románokon kívül senki nem vár el készpénzt tőled manapság:))

A svédek igazán segítőkészek, ha valaki tá vsn szorulva. (Ha meg nem, vagy esetleg jobb vagy valamiben az már nem ‘bocsánatos bűn’, erre érdemes figyelni.)

Amikor annakidején ( majdnem 30 éve) előkerült az a Romániában felvett videó az értelmi fogyatékos gyerekek embertelen sorsáról, akkor a svéd TV szervezett egy jótékonysági gálát, és egy este több mint 8,5 millió svéd koronányit adományoztak a lakosok, cégek, stb., ráadásul jónéhány defektes gyereket örökbe is fogadtak!
Én, mint magyar alig hittem a szememnek!
Az akkori főnököm (aki ‘importált’) felesége például gyűjtést szervezett a litvánoknak, - bármit, a ruhától a fogkeféig - aztán szerzett egy teherautót szivességi alapon, és napokat utazott, hogy el is tudja vinni ami összejött!

Ugyanakkor meggondolta, hogy mire ad ki egy őrét!
Furcsák, na. Egy magyarnak mindenképpen.
Aztán lassacskán rájöttem, hogy az, amit én bambaságnak vettem, igazából nem is csak tolerancia, hanem még önérdek is, bár nem direkt. A közkekedésben például elenged , - na nem azért, mert ismeri a azabályokat, azt felejtsd el, különös tekintettel a jobbkézszabályra, - hanem mert akkor gyorsabban jut előbbre ő is, mintha nekiállna kekeckedni és kioktatni a másikat, mint itthon!
Ki is jár jobban?
:)
Mondtam már, hogy furcsák?
Nekünk, innen.
Nekik ez műkődik, és ebből érdemes kiindulni.

Lycka till!