Az életünk Svédországban.

Svéd(d)élet(t)

Munkaügyek

2018. május 24. - NRebeka

Aki olvasta az Egy év a Francban (Stephen Clarke - A ​Year in the Merde) c. könyvet, az tudja, hogy a Franciáknál az új év szeptemberben kezdődik. (Aki nem olvasta, pótolja! Érdemes!) Mi pedig úgy tapasztaltuk, hogy Svédországban április számít évkezdetnek. Ahogyan a sötét tél egy csapásra elmúlik, úgy születik újjá itt minden. Előkerülnek a garázsokból a hatalmas amerikai cirkálók, ellepik az utakat a lakóautók, a köztereken összesöprik a csúszásmentesítés gyanánt kiszórt kavicsot és non-stop nyírják a füvet.

És előkerülnek a munka- és pénzügyek is. A Pensionsmyndigheten - kb. nyugdíjfolyósító - mindenkinek kiküldi a értesítőt, hogy hogyan is áll pillanatnyilag a nyugdíjszámlája. (Igen, az ami odahaza pár éve elvesztette nyugdíjszámla jellegét.) A Skatteverket - adóhivatal - visszautalja a visszajáró összeget az előző évi adótúlfizetésekből (ami egy szabad szemmel is jól látható összeg). Rengeteg munkahelyen automatikusan megemelik a béreket a szakszervezeti kollektív megállapodások alapján. Továbbá ilyenkor kerülnek sorra a személyes elbeszélgetések az alkalmazottakkal, amelyek egyrészt a bérekre is hatással lehetnek, de ezen túlmenően az alkalmazott és a munkaadó kölcsönösen megbeszélik egymással az elmúlt és a leendő egy-egy év tapasztalatai és terveit is.

Szintén április 1-ével kerül kiosztásra a szabadságkeret is. Ez egy kicsit bonyolultabb, mint Magyarországon. Bárkinek joga van 25 nap fizetés nélküli szabadságra, de a fizetett szabadságért már előre meg kell dolgozni. Tehát aki április 1-én kezdett el dolgozni, annak - ha megszakítás nélkül munkában áll - következő év április 1-én keletkezik 25 nap felhasználható fizetett szabadsága. Azonban aki augusztus 1-én állt munkába, ő április 1-én azt fogja látni, hogy csak 17 nap fizetett szabadságot vehet ki, plusz 8 fizetés nélkülit. Fő szabály szerint 5 nap felhasználatlan fizetett szabadság vihető át a következő évre, de adott esetben külön meg lehet állapodni a munkaadóval ennél többről is. Külön érdekesség, hogy a munkavállalónak jogában áll a nyári hónapok során akár 4 egybefüggő hetet kivennie nyári főszabadság gyanánt (és ezt sokan meg is teszik)

A svédeknél alap esetben 6 hónap a próbaidő, majd ezután dől el, hogy valaki kap-e határozatlan idejű munkaszerződést. Na, hát én annyira hiper-szuper módon dolgozok, hogy már most áprilisban, azaz kb. 4 hónap munka után megkaptam a végleges szerződésemet. Ami számomra azért is furcsa, mert a magyar munkatempóhoz képest - ahol mindig kevesebben voltunk a szükséges létszámnál, és mindig csak kozmetikázva fért bele a tényleges munkaidő a törvényes keretekbe - most igencsak csökkentett intenzitással vetem magam bele a munkába, köszönhetően a körülményeknek. És még így is rám szoktak szólni, hogy ne dolgozzak már annyit. :D

Nagyon jól esett, hogy idő előtt állandósítottak, még akkor is, ha most némi túlórát be kell vállalnia mindenkinek, mert az egyik kolléga egyik napról a másikra lelépett (túlóra alatt azt értem, hogy bemegyek heti plusz 2 órára, nem 20-ra). A véglegesítésemet pedig az előzte meg, hogy a cég jóvoltából elvégezhettem egy nemzetközi élelmiszerbiztonsági, és étteremfelügyeleti tanfolyamot. A magyarországi munkahelyemen is ugyanennek a rendszernek egy részével dolgoztam, csak ott senki nem tartotta fontosnak, hogy hitelesített papírom is legyen róla. Szóval Svédországba kellett jönnöm ahhoz, hogy sikeres vizsgabizonyítványom legyen arról, amit kb. 7 éve tudok és csinálok. A svéd munkahelyem kicsit komolyabban veszi az ilyesmit, és készségesen fizetik is a költségeket, olyannyira, hogy azóta egy kiegészítő belsős tanfolyamot is elvégeztettek velem. Mondanom sem kell, ez nekem is nagyon jó, mert bár a “szabadidőm” rovására ment, de a szakmai önéletrajzban is hasznos, hogy fel tudok erről a tudásról egy igazolást, arról nem is beszélve, hogy mindez svédül zajlott, ezért bekerültek a szótáramba olyan, roppant hasznos kifejezések svédül, mint patogéner, vagy kémiai kockázat-elemzés.

Mindezekkel párhuzamosan pedig vezetőnek is előléptettek, tehát változott a munkaköröm is - eddig tartott a fogadalmam, hogy soha többé nem vállalok olyan munkát, amivel nagyobb felelősség jár. :) Viktor szerint egyszerűen túl jól dolgozok ahhoz, hogy ne léptessenek elő. Ez alatt pedig tényleg ne gondoljon senki semmi komoly teljesítményre, csupán annyi, hogy a svédek nem szeretik agyonhajszolni magukat, így nem nehéz kiemelkedőnek lenni.

Viktor munkahelyén szintén mindenkivel sor került a személyes évértékelőkre. Ez az ő számára meglehetősen szokatlan műfaj volt, hiszen életében először érdeklődött a munkahelye az iránt, hogy hogyan érzi magát az állásában, mik az észrevételei akár a cégről, akár a kollégáiról, illetve főként, hogy a személyes életcéljai és a munkaviszonya párhuzamban vannak-e. Természetesen szó került a szakmai fejlődésről is, lényegében kis, belsős mini-állásinterjúként végignézték a szakmai vezetőjével, hogy mely területeken honnan indult, hol tart jelenleg, továbbá mik az ő saját tervei saját maga továbbképzésére, illetve a csoportvezető mit javasol tanulni, vagy fejleszteni. És ami nagyon fontos, hogy ezeknek a beszélgetések kifejezett célja, hogy szó kerüljön a fizetésről is. Semmi nincs a jó kis magyaros álszerénykedésből, a cég pontosan tudja, hogy senki nem jófejségből dolgozik, a munkaerő pedig tudja, hogy ha jól teljesített, akkor annak megkérheti az árát (ez most, Viktor esetében az eddigi fizetéséhez képest +25%-ot jelent).

Nehéz eldönteni, hogy mi furcsább egy ilyen beszélgetésben: maga a tény, hogy ez minden évben lezajlik, avagy hogy láthatóan komolyan veszik és nem csak arra megy ki az egész hogy kitöltsenek egy napot vele aztán kipipálják, hogy megvolt, vagy esetleg hogy mindez olyan pozitív hangulatban zajlik, hogy utána az ember szó szerint mosolyogva ül vissza a számítógépe elé. Ez a pozitív szemlélet a kívülállók szemében vicc tárgya szokott lenni: Ha a főnököd nagyon meg akar dicsérni, azt mondja “Bra jobbat” (szép munka). Ha tök áltagos munkát végeztél, azt mondja “Bra jobbat”. Ha az a véleménye, hogy ilyen teljesítménnyel nem kéne legközelebb előbátortalankodnod, akkor azt mondja “Bra jobbat”.

Viszont lassan egy év után kezd érthető lenni, miért is visz előre ez a hozzáállás.

128_bra_jobbat_2_1024x1024.jpg

Ünnepnapok Svédországban

Svédországban kicsit másként és máskor tartják a nálunk megszokott ünnepek egy részét, illetve természetesen megvannak a saját ünnepnapjaik is. Az alábbiakban összegyűjtöttem a hivatalos munkaszüneti napokat ("röda dagar", ami kb. a "piros betűs ünnep" megfelelője). Ezek azonban csak a "hagyományos" munkahelyeken jelentenek szabadnapot, a kereskedelmi- és vendéglátóhelyek gyakorlatilag szünet nélkül nyitva tartanak - persze borsos túlórapénz kifizetése mellett. Az üzletek nyitva tartása miatt - na meg azért, mert itt nem divat a munkanapok cserélgetése, tehát pl. most a május 1-i hét is úgy nézett ki, hogy hétfőn dolgoztunk, kedden szabadnap, majd utána folytatódott a hét - itt nem is szoktak kialakulni a magyar hosszú hétvégéket jól előrejelző tumultuózus jelenetek a boltokban.


Nyårsdagen
Január 1.

Az újév első napja, és az újév előestéjének (Nyårsafton) nevezett Szilveszter - ami viszont nem munkaszüneti nap - pontosan ugyanolyan hagyományokkal rendelkezik, mint talán bárhol máshol a világon, ahol a Gergely naptár használatos.

Trettondedag jul
Január 6.

A svédeknél munkaszüneti nap Karácsony tizenharmadik napja is, ami nálunk Vízkeresztként ismeretes. A karácsonyi ünnepkör igazából csak itt ér véget.

Långfredagen, Påskdaden, Annandag påsk

A húsvéti ünnepekkel kezdetét veszi a sok-sok munkaszüneti nappal tarkított, egészen a nyári szabadságok kezdetéig tartó tavaszi időszak. Nagypéntektől húsvét hétfőig itt az év első pihenője.

Första maj
Május 1.

A munka ünnepéhez természetesen kapcsolódik némi tavaszváró hagyomány is, de elsősorban a nemzetközi ünnepet tartják itt is. Ha esetleg valaki nem figyelné a naptárat, akkor a lakóautóknak, valamint a hobbiautóként tartott hatalmas amerikai cirkálóknak az utakon egy csapásra nagy számban való felbukkanása is pontosan jelezni fogja ezt a dátumot.

Kristi himmelfärdsdag, Pingstdagen

A Húsvét utáni 40. nap, azaz a mennybemenetel napja. Magyarországon ezt általában az utána kövekező vasárnapon ünneplik azok, akiknek a vallásában ez az ünnep jelen van. Habár a svédek nem erősen vallásosak, ez a nap mégis piros betűs ünnep náluk és munkaszüneti nap.

Sveriges nationaldag
Június 6.

A svéd zászló napja, illetve 1983 óta Svédország nemzeti ünnepe is egyben. A dátummal több más dolog mellett elsősorban arra emlékeznek, hogy 1523-ban ezen a napon választották meg Gustav Vasa-t a kalmári uniótól függetlenné vált Svédország királyának. (Érdekesség, hogy a szomszédos Dánia pontosan egy nappal korábban tartja saját nemzeti ünnepét.)

Midsommar
Június 20-a és 26-a közti szombati nap.

Többféle magyarázat is kapcsolódik e naphoz, világi és vallási ünnepet is jelent. Mindenekelőtt azonban ez természetesen a Nap ünnepe, a nyári napfordulót, vagyis az év leghosszabb napját ünneplik. Az ünneplés valójában már az előző pénteki napon (Midsommarafton) megkezdődik, a legtöbb cégnél egyáltalán nem dolgoznak. Az üzletek ünnepi zárva tartása is jelzi, hogy a karácsonnyal összemérhető ünneptől van szó (Pl. az IKEA egész évben nyitva tart, csak karácsonykor, újévkor, illetve Midsommar-kor zár be 2-2 napra). Nagyjából ettől a naptól kezdődnek a nyári szabadságolások, egészen az augusztus közepi iskolakezdésig kiürülnek a munkahelyek.

Alla helgons dag
Október 31-e és november 6-a közti szombati nap.

A hagyományos Mindenszentek-et az 1953-as ünnepnap-reform óta nem a nálunk használatos november 1-én, hanem a környező szombaton tartják, a kapcsolódó Halloween-t pedig rendszerint az előző napon.

Juldagen és Annandag jul
December 25-26

Karácsony, és karácsony másnapja pontosan ugyanolyan ünnep, ugyanazokkal a dátumokkal (de részben más szokásokkal), mint Magyarországon. Nagyon sokan veszik ki az évi megmaradt szabadságaikat karácsonytól vízkeresztig (és utaznak el a meleg tengerekhez), így az új évben csak január 7-én indul igazán újra az élet.


Ezeken a napokon kívül van még néhány úgynevezett zászlózási nap is, melyek nem munkaszüneti-, de azért ünnepnapok. Ezek jellemzően a királyi családhoz kapcsolódó születés- és névnapok, illetve vallási ünnepek.

 

A svéd tavasz

Hivatalosan is megérkezett a tavasz Svédországba. Ez alatt azonban nem elsősorban a meleg időt kell érteni, hacsak azt nem, hogy a reggeli időjárás-jelentésben egyre ritkábban lehet mínuszokról hallani. Persze azért ez odafent északon van. Nálunk mindennaposak a napközbeni 18-22 fokok is. Ami igazán szép teljesítmény a reggeli hőmérséklethez képest. Tegnap hajnali háromnegyed hatkor például arra ébredtünk, hogy a lassan kizöldülő fákon a szikrázó napsütésben hangosan csivitelnek a madarak - ehhez képest eléggé mellbevágó volt azt látni, hogy mindössze 1,5 fok van odakint. Hát igen, a magyar viszonyokhoz képes itt kb. egy hónapos csúszásban van a természet. A fák nagy része még csak most bontogatja a leveleit, és a nárciszok után nagyjából most kezdenek nyílni a tulipánok.

Na de akkor mi teszi hivatalossá a tavaszt, ha nem a meleg, nem is a rövid éjszakák, sem a virágba boruló kiskertek? Nos: a kerti grill akciók.

Teljesen mindegy, hogy a szupermarket akciós újságja kerül a kezünkbe, vagy a műszaki áruházé, esetleg az IKEA-é. Mindegyik oldalakon(!) keresztül kínálja a különféle kerti grilleket és a hozzá való “szerszámokat”. Mintha egész Skandinávia egyetlen hatalmas grillpartyra készülne, ráadásul valószínűleg az előző évben használt grillsütők a hosszú tél során mind egy szálig elporladtak :)

Természetesen mi sem maradhattunk ki, és bevásároltunk egy szimpatikus (és csak közepesen hatalmas) készséget. De azért máshogy is megünnepeltük a tavaszt. Szokásunkká vált, hogy minden évben, nagyjából az évfordulónk környékén elutazunk valahová pár napra. (Így jutottunk el pár éve Stockholmba, és szerettünk bele ebbe az országba.) Ebben az évben Krakkó volt a cél, ahol ugyan jártunk már egyszer, de mindenképpen vissza szerettünk volna még jönni - szégyen vagy sem: leginkább ismét végigenni a lengyel konyhát. Már legutóbb is olcsóbbnak találtuk a várost a magyar árakhoz képest, most pedig minden egyes alkalommal keveselltük a számla végösszegét, mivel annyira megszoktuk már a svéd vendéglátóhelyi árakat. Mindenkinek ajánlom, hogy legalább egyszer menjen el Lengyelországba, és egye halálra magát, mert isteni dolgaik vannak. A főbb látnivalók minden turistainfós oldalon fent vannak, ezért én most csak 3+1 dolgot emelnék ki .

Az első a szállásunk, ami mindkét látogatásunkkor az Amstra apartmanokban volt. Ezek luxusszínvonalú lakások, a főtértől max. 5-6 perc sétára, mindenféle extrával, de olcsóbban, mint a hasonó helyen lévő 3 vagy 4 csillagos szállodák. Minden reggel a szobához hozzák a friss, bőséges és isteni reggelit, és egyébként is nagyon segítőkészek, az exkluzív Mercedes-es reptéri transzfer szolgáltatásuk pedig igen hasznos, ha az ember gépe este 11-kor száll le. A weboldaluk itt található : http://www.luxuryapartments.com.pl/. (Az oldal angol nyelven is félig lengyel, mint szinte az összes lengyel weboldal. De szerencsére a booking.com-on is megtalálhatóak.)

A második a krakkói repülőgép múzeum. Ha az embert kicsit is érdeklik a repcsik - és mindenféle érdekes katonai eszköz (pl. azok a hatalmas szovjet rakéták, amikkel annak idején még az U2-es kémrepülőket is sikerült leszedni), akkor érdemes ide ellátogatni. A turisztikai honlapokon méltatlanul hátra sorolják, pedig inkább ide mennék vissza, mintsem, hogy főtéri Starbucks kávézóban szelfizgessek… de hát ízlések és pofonok. :) A szintén csak félig angolosított oldaluk itt található : http://www.muzeumlotnictwa.pl/indexen.php.

A harmadik - de a mi szempontunkból talán az első - egy étkezde, amit bár étteremnek nem neveznék, inkább kifőzde jellegű, de mi lényegében emiatt jöttünk vissza Krakkóba, és csak ide jártunk, mert zseniális dolgaik vannak, nagyon olcsók és leginkább a helyiek veszik célba (ez mindig jó jel). A honlapjukon (http://www.polskie-smaki.pl/en/) a menü is fent van, de érdemesebb a helyszínen, látvány alapján választani. Pár percre vannak csak a főtértől, és abszolút megéri betérni legalább egyszer (mármint minden nap egyszer). Botrányos a kiszolgáló lányok műanyag kalapja, és néha a zene is, ami szerencsére csak halkan szól a háttérben, viszont gyönyörű az étterem hátuljában található ólomüveges mennyezeti ablak. Bár mi jellemzően nem azt néztük, hanem félig az abroszra borulva haldokoltunk teli hassal :)

És a plusz egy (ami kettő): két pici, de annál jobb kávézó. Az egyik a Via Caffe a Kazimierzben, a másik pedig a Żarówka Cafe a főtértől pár méterre, egy társasház belső udvarán. A kávé mindenhol finom volt, de leginkább a sütik miatt mennék vissza. :)

A pár nap Krakkó után rögtön magára hagytam Viktort és a svéd tavaszt, egy magyarországi fogorvos látogatás miatt. Régóta szerettem volna megcsináltatni a fogaimat, és erre most sikerült is sort keríteni. Viszont Svédországban sajnos a fogorvos nagyon drága mulatság, így a négy (fog)koronát annyiból úsztam meg (repjeggyel, autóbérléssel minden egyébbel), mint amennyibe itt 1 került volna. Ráadásul így összeköthettem némi család- és barátlátogatással, fodrásszal és egyéb hasznos dolgokkal is.

Érdekes volt két teljes hetet otthon, “Kelet-Európában” tölteni, sok esetben éles volt a kontraszt. Az emberekből árad valami alapvető, megmagyarázhatatlan feszültség, ahogy a negativitás és a pesszimizmus is. Egyszerűen semmi sem jó, és senkiről nem lehet még véletlenül sem valami pozitívat feltételezni. Az utcákon senki sem mosolyog, a bolti eladók mogorvasága pedig egészen elképesztő. A végére már próbáltam minél szélesebb mosollyal (mikor már volt fogam...) köszönni, de szinte senki nem vette a lapot, legfeljebb néhányuk visszaköszönt. Haladás. :)

Szóval jó volt utazni, de még jobb volt “otthonról hazajönni”, a pozitív emberek, a száguldó vonatok, és a pázsitot non-stop kincstári rendezettségben tartó automata fűnyírók világába.

Ezt a benti ücsörgés helyett a virágültetés, és teraszbútor-vásárlással ünnepeltük. Mivel sosem látott csúcsokat döntöget a kánikula (akár 24 fok is van), ezért épp itt volt az ideje a paradicsom- és eperpalánták kihelyezésének, és úgy egyáltalán a komplett terasz indokolatlanul sok pénzből való felvirágozatásának. Mivel csak 10 négyzetméter az egész, ezért nem igényelt heroikus erőfeszítéseket, de cserébe virágtengerben és madárcsicsergésben reggelizhetünk hétvégente, egészen az ősz beköszöntéig.

A macska is bezsongott a tavasz láttán, úgyhogy muszáj minden nap kiengednünk. Ez alapvetően nem lenne furcsa egy macska számára, de ő - néhány bakonyi csavargást leszámítva - eddigi teljes 4 évében benti macska volt, így kicsit tartunk tőle, hogy baja esik, vagy elkóborol. Eddig némi, szomszéd macskával való pofozkodáson kívül semmi különleges nem történt, hacsak az nem számít annak, hogy két alkalommal nyakig vizesen és sárosan jött haza (és igen, az első útja ilyenkor a hosszú szálú, krémszínű szőnyegre vezetett), és pár kullancsot is kiszedtünk már belőle. Viszont elkóborlás ellen beszereztünk neki egy GPS nyomkövetőt, amit a macska is utál, valószínűleg a szomszédoknak is nagy derültséget okoz, viszont Viktort megnyugtatja és az is valami :)

Svédországi kirándulások - Tanumshede

Március közepén a munkahelyem nyitott egy új egységet a norvég határ közelében, amiben részt vett a főnököm is, így megkérdezte tőlem, hogy lenne-e kedvem nekem is segíteni a nyitás napján. Habár ez az új étterem egy kicsit messze van tőlünk, mégis igent mondtam, mivel még sosem jártam arra, és így kvázi kaptam a munkahelyemtől egy fizetett kirándulást. És kicsit megnövelte az autózás hosszát, hogy anyáék március 15-én érkeztek hozzánk látogatóba, így hazaúton még eléjük is ki kellett autóznom a reptérre.

Az út tehát így nézett ki: március 14-én reggel hétkor bevágtam magamat az autóba és elindultam észak felé, Tanumshede városába, ami majdnem 350 km-t jelentett. Ott még kirándulgattam és az esti szálláshoz is vezettünk kb. 30 km-t, másnap visszafelé pedig meg sem álltam a malmöi reptérig, ami így kicsivel több, mint 450 km volt, majd anyáékkal együtt  elmentünk Viktorért a munkahelyére, és onnan haza. Úgyhogy összesen majdnem 900 km-t vezettem le két nap alatt, plusz dolgoztam 10 órát, szóval este már nem nagyon kellett altatni. :)

Viktorral már nézegettük ezt a környéket, pontosabban a Göteborg feletti részeket, mivel ezen a részen is szívesen laknánk. Utólag sajnálom is, hogy nem kért egy szabadnapot és jött velem, mert sok minden szépről maradt le. Mivel szinte végig autópályán mentem, ezért bőven volt időm nézelődni. Mivel odafelé nem volt nagy zsúfoltság a pályán, ezért sebességváltoztatás nélkül, kényelmesen előztem meg a kamionokat, és egyszer sem esett senki a nyakamra (tudjátok, úgy jó magyarosan, aki miatt gyorsítanom kellene előzéskor, hogy minél előbb visszasorolhassak, és ő haladhasson, ellenkező esetben még direkt szemétkedésnek venné, hogy feltartom). A 350 km alatt mindössze kétszer kellett kikapcsolnom a 110-re beállított tempomatot, egyszer Göteborgon keresztülhaladva, illetve mikor megálltam reggelit venni.

Ilyenkor természetesen a cég fizeti az autóhasználatot (az üzemanyagot, plusz valamennyit a kopás után, de nem tudom pontosan, hogy mi alapján számolják ki), a teljes munkabért (az utazás idejére is, na meg a tényleges munkaidőre), plusz ingyen szállást kaptam az éjszakára egy csodás kis hegyi faluban.

Sajnos nem sok időm volt kirándulgatni, de 15-én direkt korábban keltem, hogy még bejárhassam a környéket. Arrafelé még fél méter hó volt így március közepén is, de szerencsére az időjárás annyiban megkegyelmezett nekem, hogy végig gyönyörűen tiszta, napsütéses idő volt. (Az megint más kérdés, hogy a malmöi reptérre vezető út utolsó néhány kilométerén hatalmas hóviharba keveredtem.) Útközben rengeteg olyan sziklafalat láttam, ahol a vízesésszerűen lefolyó víz ráfagyott a sziklára, hasonlóan a lillafüredi Szinva vízeséshez (csak kisebb méretben, persze). A két fő kirándulóhelyem maga Tanumshede városa, és egy, a szárazföldbe egészen benyúló fjord volt, Munkedal közelében.

Tanumshede gyönyörű, kis tengerparti halászfalu-jellegű település, ami leginkább az itt talált bronz- és vaskori sziklavésetekről híres. Azt hiszem rögtön igent mondanék, ha valaki felajánlaná, hogy egy vízparti kunyhóban élhetek pár évet. :)

tanumshede-sweden-4.jpg Tanumshede (a képek forrása : google.com)

A Munkedal mellett található fjordot már odafelé úton is láttam az azt átszelő hídról, amin keresztülhaladtam. Eredetileg ide nem is akartam kijönni, de azután a kilátás meggyőzött róla, hogy megérte korábban kelni. Úgyhogy leautóztam a tengerpartra itt is, és kicsit sétáltam a szikrázó napsütésben. Csodás tájak vannak erre (is), talán még egy kicsit még jobban is tetszik, mint Skåne. :) Ajánlom mindenkinek, hogy sétáljon egyszer egy hatalmasat egy ilyen fjord partján, mert ennél jobb kikapcsolódás és feltöltődés nincs.

munkedalsbron_fotograf_per_pixel_petersson.jpgA munkedali fjordon átívelő híd (a képek forrása : google.com)

img_20180316_075722.jpg

img_20180316_075727.jpg

img_20180316_075731.jpg

img_20180316_075450.jpg

 

 

 

 

 

Mitől válik valaki környezettudatossá?

Egy újabb, Viktor által írt poszt következik.

Reggel kivittem a szemetet a hulladéktárolóba, de a kukát kinyitva csak bosszankodni kezdtem: Vajon melyik szomszédunk lehet az, aki nem képes a papírhulladékot a megfelelő kukába dobni? Megmosolyogtató gondolat ez attól, aki Magyarországon alig egy évvel ezelőtt jóformán még a plutóniumot is simán kidobta volna egy játszótéren. Vagy én is az a tipikus kötekedős öregember leszek, vagy valamitől elkezdtem környezettudatosodni.

A kettő persze nem zárja ki egymást. :)

Persze nekem is pontos ismereteim voltak a környezettudatosságról - elméletileg. Csak alkalmazni nem alkalmaztam. Valószínűleg a Svédországban lépten-nyomon tapasztalható környezettudatos mentalitás van olyan hatással az emberre, hogy akkor is elkezd odafigyelni, ha ezt senki nem látja, senki nem kéri. Bárhová megyünk, bármit veszünk a kezünkbe, bármivel foglalkozunk, mindenhonnan visszaköszön valami a természet védelmével, az energiatakarékossággal kapcsolatos dolog. És nagyon fontos, hogy nem erőltetetten! (Moldova írta, hogy nincsen annál szomorúbb dolog, mint amikor valakinek az egyéniségét ki lehet fejezni egyetlen színnel, például azzal, hogy zöld.) Az, hogy itt az emberek minden pillanatban és minden tevékenységük során odafigyelnek a környezet tisztaságára, próbálják megelőzni az energiapocsékolást, előnyben részesítik a környezettudatos megoldásokat, az a mindennapi élet szerves részévé vált. Ez vonatkozik a magánemberekre éppúgy, mint a kis és nagy cégekre, vagy éppen a társasházakra.

Az első ilyen jellegű “sokk” már akkor ért bennünket, mikor még csak pár napos látogatásokat tettünk a svédekhez: A vonatokon, buszokon rendre ott virít a “Bra Miljöval” logó, ami a környezetre gyakorolt káros hatásokat tudatosan csökkentő cégeknek jár, illetve már a felszálláskor az ajtókon is külön matrica útján köszönik meg, hogy a környezetbarát tömegközlekedést választottad.

bramiljoval_405x200.jpg(A képek forrása : google.com)

A környező megyékben egyébként kivétel nélkül minden városi tömegközlekedési busz CNG gázzal üzemel. (Nem néztem utána, hogy egész Svédországban így van-e, de igen valószínűnek tartom.) Apróságnak tűnik, de aki utazott már életében Volánbuszon, az tudja értékelni: a városi és távolsági buszokon, a vonatokon, de még a repülőtéri transzferbuszokon is minden üléshez oda vannak készítve a kis szemetes zacskók, hogy az útközben keletkező hulladékot - ha nem is szelektíven - oda dobhassa az ember.

A második “sokk” a beköltözéskor következett, erről már írtunk korábban. Nem tudom, mi volt megdöbbentőbb a társasházunk kukatárolójában: a különféle hulladékok szelektív gyűjtésére szolgáló gondosan felcímkézett edények elképzelhetetlen változatossága, vagy pedig az a rend és tisztaság, mintha a NASA laboratóriumában járnánk közvetlenül az elnök látogatása előtt. Aki már próbálta öklendezve visszatartani a gyomortartalmát, amikor egy nyári délutánon elsétált a magyar társasházi kukák mellett (amit valami rejtélyes okból kifolyólag MINDIG közvetlenül a bejáratnál helyeznek el, gondoskodva az első benyomásról), az biztosan értékelni fogja a rendet is. Amellett, hogy a magyar szelektív kék + sárga + fekete lehetőségei itt kissé szélesebbek:

  • lebomló hulladék
  • papír
  • újság
  • műanyag
  • fém
  • színes üveg
  • fehér üveg
  • elektronikai hulladék
  • minden, ami a fentiekbe nem tartozik, de elégethető (nálunk ugyebár ez szokta jelenteni a hulladék 90%-át - itt inkább 5-7%)
  • végezetül minden, amit még elégetni sem lehet (egyedül ez megy majd a szemétlerakókba)

 

Itt, Hässleholmban egyébként új kezdeményezésként egyre szaporodnak a színes utcai szelektív szemetesek is, hogy a jártunkban-keltünkben keletkező hulladékot se ömlesztve dobjuk ki.

de_kultorta_soptunnorna_ska_underl_tta_sopsorteringen_for_publiken_p_oster_s_ip_foto_matilda_ehnberg.jpg(A képek forrása : google.com)

Nekünk jelenleg ötféle szemetesünk van a lakásban (lebomló, papír, műanyag, visszaváltható palackok, illetve az “egyéb”, amit még külön szelektálunk). Sosem hittem volna magamról, hogy valaha nekilátok a Merci csoki csomagolásának papír és celofán részeit külön tépkedni, mielőtt kidobnám. Mint ahogy azt sem hittem volna, hogy egyszer azt mondom majd az öt szemetesre: jól jönne egy hatodik.

Muszáj még szót ejtenem a palackok visszaváltásáról, és az összehasonlításból ismét a svédek fognak jobban kijönni. Az itteni alkoholok drágák, beszerzésük nehézkes, mivel csak az állami alkoholboltban, a Sytembolaget-ben forgalmazhatóak, és nem is nagyon iszunk (leszámítva az otthonról importált kiskunfélegyházi pálinkát). Ezért ha nagyritkán boros, vagy pezsgős üveg kerülne a szemétbe, az automatikusan a kukatároló üveggyűjtőjébe kerül. Viszont az üdítős palackok itt betétdíjasak és visszaválthatóak. Így a kólás és energiaitalos fémdobozokat, a gyümölcsleves és vizes műanyag palacokat gyűjtjük, és időről időre visszaváltjuk, darabonként 1-1 koronáért. A legtöbb áruház előterében van erre lehetőség, de ezúttal se magyarosan koszos és lepusztult, az alkoholtól messzire bűzlő üvegvisszaváltóra gondoljunk, ami körül mindig őgyeleg egy-két hasonló szagú hajléktalan, és ahol a rácsos ablak mögül kiabál ki egy ellenszenves néni, hogy “ezt nem áruljuk, vigye máshová!”. Nem, itt egy tiszta helyiséget kell elképzelni, külön szemeteszacskókkal, kézmosóval (és szappannal!), ahol két-három automata veszi vissza tőlünk a dobozokat, üvegeket, palackokat, és adja ki a levásárolható kupont. (Apropó, csak nekem furcsa, hogy Svédországban minden nagyobb élelmiszerbolt előterében van ingyenes és tiszta, illatos WC?)

A lakásunk világítása szintén igazán energiatakarékos, ugyanis kizárólag ledes lámpákat használunk. Na ez nem egészen saját döntés volt, hanem inkább a beköltözés utáni következő “sokk” eredménye, amikor is tapasztaltuk, hogy ebben az országban egyszerűen nem árulnak hagyományos izzót, de ettől még azért jó dicsekedni vele, hogy milyen környezettudatosak vagyunk. Bármilyen lámpához való bármilyen foglalattal lehet izzót venni, de kizárólag ledeset. Ennek a technológiának a lehetőségeit viszont végtelenül kihasználják, az IKEA-ban például olyan izzót is árulnak, aminek a fényerejét és színhőmérsékletét vezeték nélküli szabályozóval állíthatjuk a nekünk megfelelőre. Hagyományos, eldobható elemeket még lehet kapni, de ezeket is egyre inkább kiszorítják a tölthető akkumulátorok, hogy minél kevésbé szennyezzük velük a környezetet.

Nagyon sok családi ház tetején lehet látni napelemeket illetve napkollektorokat (nem tudom pontosan, milyen arányt képviselnek), sőt Rebeka legutóbbi utazása során Göteborgtól északra találkozott egy hatalmas napelem-farmmal. Elvégre itt nyáron sokkal magasabb a napsütéses órák száma, mint délebbre... Ígérem, hogy ezekről is bővebben szót ejtek egy későbbi posztban.

A végére hagytam azonban a kedvencemet: a Polarbröd péküzem a termékei csomagolásán is felhívja a figyelmet rá, hogy saját szélerőmű farmot üzemeltetnek, és a kenyereiket az így megtermelt megújuló energia segítségével sütik meg. Ami nekik valószínűleg gazdaságilag is megtérülő beruházás, a fogyasztók viszont ezeknek a termékeknek a vásárlása által is letehetik voksukat a környezetszennyező erőművek ellen.

vetekaka-500x700.jpg(A képek forrása : google.com)

Madarak a kertben

Már majdnem megjött a tavasz, azaz egy szolid hóvihar képében leesett ma is 10 centinyi fehér borzalom. Komolyan, én imádtam a havat régen, de novembertől áprilisig csak havat látni....Hát, lassan már örülnék némi napnak és legalább plusz 10 foknak. Aztán novemberben majd megint hó után fogok vágyakozni, de addig is legyen napsütés. :)

Viszont a sok hónak az az előnye, hogy a macska szórakoztatására vásárolt madáretető körül elég nagy élet zajlik. Azt gondoltam (naivan), hogy a 4 kg-nyi napraforgómag, amit belevalóként vettünk, ebben az életben már nem fogy el. Ez azonban olyannyira tévedés volt, hogy már el is fogyott. Ennek eredményeképp szépen kikerekedett madaraink vannak. A macska minden délelőtt transzban lesi őket, és most mi is beszálltunk egy fényképezőgéppel. Még szerencse, hogy a szomszédaink nem leskelődősek, mert az elmúlt napokban csak két hülyét láttak volna, akik órákig az ablak előtt térdelve lesik a több tucatnyi madarat. :)

Úgyhogy alább következzenek a képek, már amik élesre sikerültek. Ugyanis ezek az állatok nem nagyon állnak meg, hogy fotóztassák magukat. A beazonosításukat az olvasókra bízom, a madarak nagy része Magyarországon is megtalálható.

 

Húsvét a svédeknél

A svédek ugyanúgy hagyománytisztelőek, mint a magyarok, habár a jellemzően protestánsok és nem katolikusok. Minden alkalmat megragadnak amikor kicsit dekorálhatnak otthon, vagy lecserélhetik a lakásban található összes textíliát az épp adott időszaknak megfelelőre, és ez alól a Húsvét sem kivétel. A Magyarországon bevett locsolkodás itt egyáltalán nem szokás (Viktor szerint nem is csoda, hiszen ha egy svéd leányt a “tavaszi” -3 fokban nyakon öntöttek volna az udvaron egy vödör hideg vízzel, az jó eséllyel rövidesen komoly tüdőgyulladással feküdt volna), ellenben tartanak olyan hagyományokat, amik számunkra ismeretlenek (voltak).

Ilyen például a Blåkulla, az a hely, ahová a svéd legendák szerint a rossz boszorkányok a seprűiken elrepülnek nagycsütörtökön, majd az ördöggel cimborálva megülik a boszorkányszombatot. A svédek szerint ekkor (nagycsütörtökön) el kell rejteni a seprűket és jó hangosan durrogtatni, hogy a boszik ijedtükben és jármű hiányában ne tudjanak elrepülni.

image_551cd356e087c37fdefc3557.jpg
(Forrás : google.com)

Erre a hagyományra vezethető vissza az a szokás is, hogy nagycsütörtökön a kislányok boszorkánynak öltözve és alaposan kifestve (mintha csak most röppentek volna ki egy kéményből) a környező házakat járják, hogy jókívánságokért cserébe édességet kapjanak. Kicsit ez engem emlékeztet az amerikai Halloween-i szokásokra.

Nagypénteken aztán elcsendesednek, majd szombattól jöhetnek a családi összejövetelek is.

Viszont az ünnepre való készülődés már korábban elkezdődik, csakúgy, mint karácsonykor. Magyarországon mindig az utolsó pillanatban festettük a tojást, gyártottuk a díszeket, itt azonban már 2-3 héttel ezelőtt is láttam feldíszített udvarokat. Szinte minden háznál/lakásban található egy fa/gallycsokor amire színes tollakat aggatnak. Ugyanilyen díszítést kapnak a városi főterek is. A pontos okát ennek nem ismerem, minden esetre ilyen nálunk nincs, mert a macska teljesen érthetetlen okból teljesen felspannolódik a legegyszerűbb, szakadt madártoll láttán is, és azonnal el akarja fogyasztani. Egy nagy csomag színezett műtoll pedig nem hinném, hogy a macskagyomorba való.

cb1tstkwmaa4q62.jpg
(Forrás : google.com)

Az édességre visszatérve: a svédek gumicukor- és egyéb édesség imádata minden ünnepkor megsokszorozódik, és nincs ez másképp Húsvétkor sem. Belül üreges papírtojásokba ömlesztik a csokik, rágók, nyalókák, gumicukrok kilóit és ezt ajándékozzák egymásnak. Nem, nem csak a gyerekeknek, mi például mindketten kaptunk 1-1 nagy tojást a munkahelyünkön csütörtökön.

Svédországban nem kell annyira előre gondolkodnunk a vásárlást illetően a nagyobb ünnepekkor, mint otthon, mivel itt szinte minden ugyanúgy nyitva van, mint ahogy minden nap, maximum pár helyen rövidítenek kicsit a munkaórákon. Az irodisták számára ugyanakkor ezek a napok ugyanúgy fizetett szünnapnak számítanak, mint Magyarországon (a nagypéntek itt is munkaszüneti nap). Az én munkahelyem minden nap a szokásos rend szerint üzemel, bár szerencsére csak pénteken és hétfőn dolgoztam/dolgozok (és nem is jellemző, hogy az ünnep minden napjára beosszanak valakit dolgozni, mindenkinek van legalább 2 szabadnapja a négyből).

Az iskolai tavaszi szünet viszont hosszabb ideig tart, mint otthon, már hétfőn megkezdődött. Ezen okból a legtöbb szülő ezt a hetet kivette szabadságnak, úgyhogy a hivatali ügyintézés, stb., kissé lelassult. De hát erre nagyjából minden itt élő számít, és megpróbálják nem az ilyen időszakokra időzíteni az elintéznivalóikat.
Ételek tekintetében itt is jelen van a sonka és a tojás kombinációja, azonban emellett sok ecetes és füstölt halat, valamint jellegzetes italokat fogyasztanak (a Julmust és a Julöl mintájára Påskmust és Påsköl). Ez utóbbiakat a karácsonyi Julmust és Julöl kudarca miatt nem volt bátorságunk kipróbálni.

07310070154101_c1c1.jpg
(Forrás : google.com)

A fentiek mellett a igazi svédek már érzik a tavasz szelét (10 centi hó és -3 fok van), úgyhogy lazán, egy szál pólóban mászkálnak. Nehogy’ már az időjárás mondja meg, hogy hogy kell öltözni. Tavasz van, és kész. :)

Érdekesség még, hogy Viktor papírtojásában fellelhető volt egy olyan édesség, amiről én eddig azt hittem, hogy csak és kizárólag Magyarországon található meg, mégpedig a cukorka-nyaklánc.

sugar-pearls-941129_960_720.jpg
(Forrás : google.com)

Kb. 10 éve nem is láttam ilyet sehol. Régen a nyakunkba akasztottuk, és egyenként roppantottuk le róla a fogainkkal a cukor gyöngyöket (jaj). Nem volt olyan finom, de imádtuk, és persze a gumi a végére tiszta nyál lett. Tiszta nosztalgia :)

Mivel nem utaztunk Magyarországra ünnepelni, ezért itthon töltve a hétvégét a tojásokból kievett édesség miatti kómában várjuk  hó elolvadását és szurkolunk az igazi tavasznak, hátha eljönne lassan.

Mindenkinek kellemes Húsvéti ünnepeket kívánunk!

Hogyan védjük meg a kereskedelmet?

Nos, erre is kitaláltak valamit a svédek. Nem mondom, hogy ez számunkra teljesen pozitív, de teljesen megértem a miértjét.

Ugyanis március 1-től minden, EU-n kívüli országból érkező csomagra vámot és kezelési költséget kell fizetni.
Svédországban (ahogy gondolom minden más, EU-s országban is) nagyon megugrott az elmúlt években a Kínából rendelt termékek száma. Számtalan oldal kínál olcsóbbnál olcsóbb dolgokat az Aliexpresstől kezdve az Ebayen át egészen a Wishig. Történetes én is használtam ezeket a oldalakat, mivel sokszor 1-2 dollárért lehetett rajta olyan ékszereket, ruhát, műszaki kiegészítőt, telefontokot, stb., kapni, ami Magyarországon vagy Svédországban a többszörösébe került. Még az egy hónapos (néha 2) várakozási idő is megérte, bár a minőséggel kapcsolatban időnként voltak kifogásaim.
A rengeteg rendelés pedig nem csak a svéd kereskedelmet vetette vissza (némi kényszerű árcsökkentést is hozva magával), hanem töméntelen plusz munkát is adott az itteni posta, a Postnord dolgozóinak. Márpedig a svéd posta célja általában az, hogy minél gyorsabban eljusson a címzetthez a csomag. És bár látom, hogy a svédországi magyar fórumokon a nagy többség szidja a Postnordot (na jó, mondjuk ők mit nem szidnak…?), de érdekes módon a kiköltözésünk óta eltelt 10 hónapban én mindent megkaptam az országba érkezés/feladás másnapján. Ami plusz könnyebbség, hogy az applikációjukon (vagy a weboldalon) keresztül kb. órára lebontva követhetjük, hogy éppen hol jár a csomagunk, és mikor várhatjuk a megérkezését. A csomag átvétele pedig nagyon egyszerű : ha belefér a postaládába beleteszik (és senki nem lopja ki), ha nem fér bele, akkor a legközelebbi posta-ponton átvehetjük. Jobb híján nevezem ezt posta-pontnak, mivel annyira nem hasonlít az otthon megszokotthoz. Minden településen van legalább 1 ilyen, ami a legtöbbször a legnagyobb élelmiszerbolt egyik sarkát foglalja el. Itt önmagunk igazolása után 1 perccel már meg is kapjuk a csomagot. Még a határidő is barátságosabb, mint otthon; a megérkezéstől számítva 28 napunk volt a legutóbbi alkalomkor az átvételre.

Tehát a Postnord és a kereskedelem javára bevezették az Európában egyedülálló szabályozást : 1500 korona értékhatár alatt 75 korona kezelési költséget + a csomag értékének 25%-át köteles a vevő megfizetni, 1500 korona értékhatár felett pedig 125 korona kezelési költséget és a csomag értékének 25%-át.

A honlapon talált leírásban természetesen figyelmeztetnek arra is, hogy a vámeljárás alá vont csomagok kézbesítési ideje akár 14 nappal is megnövekedhet, de ez sajnálatos velejárója a procedúrának.
És akkor most számoljunk egy kicsit. Viktor az egyik népszerűbb márka új telefonját használja, így nagy választékban talált telefontokokat svéd webáruházakban is. Rendelt is magának, 149 koronáért. A rendeléstől számított 2. munkanapon a postaládában volt.
Én (sajnos) egy inkább laptopokat gyártó cég telefonját használom, amire svédországi webáruházakban konkrétan semmilyen tokot nem árulnak, így az Aliexpressről rendeltem magamnak egyet, 62 korona értékben, február 24-én. A csomag március 10-én érkezett az országba, ahol vámeljárás alá vonták. Erről az smst március 14-én kaptam meg a befizetendő összeggel együtt. Ennek a befizetése 2 perc volt a Postnord oldalán, majd március 22-én (rá egy bő hétre) megkaptam a csomagot. Vám és kezelési költség címszó alatt összesen 77,04 koronát fizettem, így összesen 145,04 koronába került nekem a termék, és egy hónapot vártam is rá.
Tehát a fenti példából látszik, hogy ha Svédországban kapható lenne erre a típusra tok, akkor jobban megérte volna innen rendelnem (azt az 4 korona többlet költséget ellensúlyozza a várakozási idő rövidsége).
Ezen valószínűleg a legtöbb svédországi lakos is el fog gondolkozni, és inkább a hazai/EU-s terméket rendeli meg, így támogatva az itteni gazdaságot, és csökkentve a Postnord terheit a továbbiakban.

Vannak, akik ezt az egészet felháborítónak tartják, akadtak, akik már megoldást is kieszeltek rá (más EU-s országba érkeztetni, majd onnan átirányítani), de őszintén, miért kellene trükköznünk? Most már egyenlő esélyekkel indul minden versenyző a mezőnyben.

Svédországi kirándulások - Kullens fyr

Ez az egyik kedvenc kirándulóhelyünk az ország déli részén. Egy, a tengerbe benyúló félsziget csücskén álló világítótorony, ahonnan csodás kilátás nyílik a tengerre. Kb. 2 havonta kimegyünk ide, de még mindig tud újat mutatni nekünk. Nem is ragoznám nagyon sokáig, hoztam inkább pár képet róla, amiket Viktor készített a múlt heti látogatásunkkor (néhány rövid infót írtam a képek mellé a helyről). Sajnos a fényképzőgépet itthon felejtettük, így a képek telefonnal készültek, de a lényeg látszik rajtuk. A tavaszi-nyári időszakban az egész környék harsogóan zöld és rengeteg a virág. Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a túrát, aki erre jár, és szereti a tengert.

 

A mi svéd telünk

Viktor írása következik - az első svéd tél, az ő szempontjából.

Aki még nem, vagy csak keveset járt Svédországban, annak az ideköltözési listájában bizonyára az ellenérvek között szerepelnek a hosszú depressziós téli éjszakák, és a sarkvidéki telek. Az ő tájékozódásukat szeretném kicsit segíteni most. És megint csak azzal kell kezdenem, hogy a mi tapasztalataink dél-Svédországra vonatkoznak. Innen még mindig közelebb van Budapest, mint akár csak Västerbotten. De azért nagyjából a Göteborg-Stockholm vonalig még érvényesek az itt leírtak

Írtunk már róla korábban, de megint ide kívánkozik: az éjszakák valahogy sokkal feketébbek, mint Magyarországon. Még nem sikerült megfejtenünk az okát. Vagy csak érzékcsalódás?

Odahaza nekem mindig egyik napról a másikra, nevezetesen az őszi óraátállítással együtt jött az az érzés, amikor hirtelen túl korainak tartottam a sötétedést, és amikor tudatosult bennem, hogy feltartóztathatatlanul jön a tél és a hideg idő. Itt Svédországban ez már néhány héttel korábban bekövetkezett. (Járulékos haszon, hogy így megvolt a fokozatosság, és az óraátállítás végül már egyáltalán nem sokkolt.) Az első hetekben valóban furcsa, hogy még bőven sötét éjszaka van, mikor az ember munkába megy, és hiába tűnik szintén késő éjjelnek az idő, amikor délután hazaérkezik, még rengeteg ideje van bevásárolni, IKEÁ-zni, bármit csinálni. De depressziós hatással ez igazán nem volt ránk. Ráadásul minden svéd lakás minden ablakában hagyományosan világít egy-egy lámpa, ami egészen hamar valami karácsonyi hangulatot teremtett.

A téli hideg egyébként lényegesen kevésbé sokkolt bennünket annál, mint amennyire tartottunk tőle. Egyrészt nagyjából olyan a tél itt dél-Svédországban, mint annó gyerekkorunkban volt Magyarországon. Másrészt akárcsak nyáron, ilyenkor is sokkal kisebb a napközbeni hőingadozás, mint odahaza megszoktuk: előfordul, hogy napokon keresztül pl. az éjjeli mínusz 2 és nappali plusz 1 között váltakozik csak a hőmérséklet, és nem hullámzik fel-le 10 fokokat. Plusz ami számomra a legszembetűnőbb, és a leginkább elviselhetővé teszi a telet: a szél hiánya. Ha pusztán csak mínusz 5 fok van, de nincs hozzá szélvihar, akkor igazán csak egy jó pulcsi kérdése az egész. (Egyik hétvégén sikerült csak kifognunk Helsingør-ben egy 0 fok körüli, esős-havas időt, de akkor széllel, hogy a csapadék vízszintesen “esett” és nem akart földet érni. Na ezzel az egy alkalommal sikerült is megfáznom.)

Az igazán súlyos hidegek errefelé még nem jellemzőek. Nationella isdygnet-nek - azaz szó szerinti fordításban “nemzeti jeges nap”-nap - hívják azokat a napokat, amikor egész álló nap nem emelkedik 0 fok fölé a hőmérséklet Svédország egyetlen pontján sem. Idén már volt ilyen, február elején. Akkor itt nálunk délen is mínusz 15 fok körül volt a hőmérséklet hajnalonként, és napközben sem lett melegebb mínusz 5-6 foknál. Azonban ezt megelőzően csak 2016-ban, és 2014-ben fordult elő néhány ilyen nap. (Azonban továbbra sem ajánlom Norrbottent a fázósoknak: ott akár évi 150 isdygnet is előfordul.)

Na de térjünk a lényegre: hogyan lehet mindezt túlélni? A kulcsszó: több időt kell hagyni mindenre. Ugyanis minden divatot elfelejtve, mínusz 10 fokonként egy-egy újabb réteg polárpulcsival, aláöltözővel, és zoknival érdemes számolni (a kapucnis kabát pedig kiváló lehetőség arra, hogy a sapka-rétegek számát is megduplázhassuk szükség esetén). Tehát korábban kell nekilátni a reggeli készülődésnek, és csak később tud az ember elindulni a munka végeztével. És azután se rohanjunk sehová. Akkor nem izzad rá az emberre a meleg ruha, és nem kell kapkodva venni a jeges levegőt, ami aztán instant torokgyulladáshoz vezetne. Most kezdem csak igazán megérteni, ami már nyáron feltűnt, hogy senki nem siet sehová.

(Persze mindannyian ismerünk olyan embert, aki télen is lenge ruhákban jár, mégsem fázik. Nos én azon a nevezetes mínusz 15 fokos reggelen láttam egy srácot a buszmegállóban: egy szál pólóban, és rövidnadrágban. És a kiszakadt nadrágos, bokavillantós divatot egyébként sem értem, de a mínuszokban végképp nem látom létjogosultságát. De a svéd lányok derekasan állják a hideget, vörösre fagyott bokával is.)

Minden kellemetlenségért kárpótol azonban a havas táj látványa, ami még itt Skåne-ban is mindennapos, akár március elején is. A vastagon behavazott fenyőerdő tövében álló kis piros faházak láttán az ember úgy érzi, mintha csak egy karácsonyi képeslapba csöppent volna bele. És a hó érkezése pont olyan váratlan tud lenni, mint a nyári esők: egyik percben még semmi jele, a másikban már hatalmas pelyhekben hullik.

És valószínűleg elmondhatjuk magukról, hogy túléltük az első svéd telünket, mert reggelente ismét világosban indulok, és délután világosban érek haza. Ennek köszönhető az elmúlt napok egyik legszürrelálisabb élménye: Reggel szakadó hóesés, viszont napsütésben, mivel a kelő nap még bevilágít a felhők alá - és mindeközben mindenfelől szól a madarak boldog tavaszváró éneklése, amit odahaza csak rügyező fákról lehetett hallani.