Mitől válik valaki környezettudatossá?

Egy újabb, Viktor által írt poszt következik.

Reggel kivittem a szemetet a hulladéktárolóba, de a kukát kinyitva csak bosszankodni kezdtem: Vajon melyik szomszédunk lehet az, aki nem képes a papírhulladékot a megfelelő kukába dobni? Megmosolyogtató gondolat ez attól, aki Magyarországon alig egy évvel ezelőtt jóformán még a plutóniumot is simán kidobta volna egy játszótéren. Vagy én is az a tipikus kötekedős öregember leszek, vagy valamitől elkezdtem környezettudatosodni.

A kettő persze nem zárja ki egymást. :)

Persze nekem is pontos ismereteim voltak a környezettudatosságról - elméletileg. Csak alkalmazni nem alkalmaztam. Valószínűleg a Svédországban lépten-nyomon tapasztalható környezettudatos mentalitás van olyan hatással az emberre, hogy akkor is elkezd odafigyelni, ha ezt senki nem látja, senki nem kéri. Bárhová megyünk, bármit veszünk a kezünkbe, bármivel foglalkozunk, mindenhonnan visszaköszön valami a természet védelmével, az energiatakarékossággal kapcsolatos dolog. És nagyon fontos, hogy nem erőltetetten! (Moldova írta, hogy nincsen annál szomorúbb dolog, mint amikor valakinek az egyéniségét ki lehet fejezni egyetlen színnel, például azzal, hogy zöld.) Az, hogy itt az emberek minden pillanatban és minden tevékenységük során odafigyelnek a környezet tisztaságára, próbálják megelőzni az energiapocsékolást, előnyben részesítik a környezettudatos megoldásokat, az a mindennapi élet szerves részévé vált. Ez vonatkozik a magánemberekre éppúgy, mint a kis és nagy cégekre, vagy éppen a társasházakra.

Az első ilyen jellegű “sokk” már akkor ért bennünket, mikor még csak pár napos látogatásokat tettünk a svédekhez: A vonatokon, buszokon rendre ott virít a “Bra Miljöval” logó, ami a környezetre gyakorolt káros hatásokat tudatosan csökkentő cégeknek jár, illetve már a felszálláskor az ajtókon is külön matrica útján köszönik meg, hogy a környezetbarát tömegközlekedést választottad.

(A képek forrása : google.com)

A környező megyékben egyébként kivétel nélkül minden városi tömegközlekedési busz CNG gázzal üzemel. (Nem néztem utána, hogy egész Svédországban így van-e, de igen valószínűnek tartom.) Apróságnak tűnik, de aki utazott már életében Volánbuszon, az tudja értékelni: a városi és távolsági buszokon, a vonatokon, de még a repülőtéri transzferbuszokon is minden üléshez oda vannak készítve a kis szemetes zacskók, hogy az útközben keletkező hulladékot - ha nem is szelektíven - oda dobhassa az ember.

A második “sokk” a beköltözéskor következett, erről már írtunk korábban. Nem tudom, mi volt megdöbbentőbb a társasházunk kukatárolójában: a különféle hulladékok szelektív gyűjtésére szolgáló gondosan felcímkézett edények elképzelhetetlen változatossága, vagy pedig az a rend és tisztaság, mintha a NASA laboratóriumában járnánk közvetlenül az elnök látogatása előtt. Aki már próbálta öklendezve visszatartani a gyomortartalmát, amikor egy nyári délutánon elsétált a magyar társasházi kukák mellett (amit valami rejtélyes okból kifolyólag MINDIG közvetlenül a bejáratnál helyeznek el, gondoskodva az első benyomásról), az biztosan értékelni fogja a rendet is. Amellett, hogy a magyar szelektív kék + sárga + fekete lehetőségei itt kissé szélesebbek:

• lebomló hulladék
• papír
• újság
• műanyag
• fém
• színes üveg
• fehér üveg
• elektronikai hulladék
• minden, ami a fentiekbe nem tartozik, de elégethető (nálunk ugyebár ez szokta jelenteni a hulladék 90%-át - itt inkább 5-7%)
• végezetül minden, amit még elégetni sem lehet (egyedül ez megy majd a szemétlerakókba)

Itt, Hässleholmban egyébként új kezdeményezésként egyre szaporodnak a színes utcai szelektív szemetesek is, hogy a jártunkban-keltünkben keletkező hulladékot se ömlesztve dobjuk ki.

(A képek forrása : google.com)

Nekünk jelenleg ötféle szemetesünk van a lakásban (lebomló, papír, műanyag, visszaváltható palackok, illetve az “egyéb”, amit még külön szelektálunk). Sosem hittem volna magamról, hogy valaha nekilátok a Merci csoki csomagolásának papír és celofán részeit külön tépkedni, mielőtt kidobnám. Mint ahogy azt sem hittem volna, hogy egyszer azt mondom majd az öt szemetesre: jól jönne egy hatodik.

Muszáj még szót ejtenem a palackok visszaváltásáról, és az összehasonlításból ismét a svédek fognak jobban kijönni. Az itteni alkoholok drágák, beszerzésük nehézkes, mivel csak az állami alkoholboltban, a Sytembolaget-ben forgalmazhatóak, és nem is nagyon iszunk (leszámítva az otthonról importált kiskunfélegyházi pálinkát). Ezért ha nagyritkán boros, vagy pezsgős üveg kerülne a szemétbe, az automatikusan a kukatároló üveggyűjtőjébe kerül. Viszont az üdítős palackok itt betétdíjasak és visszaválthatóak. Így a kólás és energiaitalos fémdobozokat, a gyümölcsleves és vizes műanyag palacokat gyűjtjük, és időről időre visszaváltjuk, darabonként 1-1 koronáért. A legtöbb áruház előterében van erre lehetőség, de ezúttal se magyarosan koszos és lepusztult, az alkoholtól messzire bűzlő üvegvisszaváltóra gondoljunk, ami körül mindig őgyeleg egy-két hasonló szagú hajléktalan, és ahol a rácsos ablak mögül kiabál ki egy ellenszenves néni, hogy “ezt nem áruljuk, vigye máshová!”. Nem, itt egy tiszta helyiséget kell elképzelni, külön szemeteszacskókkal, kézmosóval (és szappannal!), ahol két-három automata veszi vissza tőlünk a dobozokat, üvegeket, palackokat, és adja ki a levásárolható kupont. (Apropó, csak nekem furcsa, hogy Svédországban minden nagyobb élelmiszerbolt előterében van ingyenes és tiszta, illatos WC?)

A lakásunk világítása szintén igazán energiatakarékos, ugyanis kizárólag ledes lámpákat használunk. Na ez nem egészen saját döntés volt, hanem inkább a beköltözés utáni következő “sokk” eredménye, amikor is tapasztaltuk, hogy ebben az országban egyszerűen nem árulnak hagyományos izzót, de ettől még azért jó dicsekedni vele, hogy milyen környezettudatosak vagyunk. Bármilyen lámpához való bármilyen foglalattal lehet izzót venni, de kizárólag ledeset. Ennek a technológiának a lehetőségeit viszont végtelenül kihasználják, az IKEA-ban például olyan izzót is árulnak, aminek a fényerejét és színhőmérsékletét vezeték nélküli szabályozóval állíthatjuk a nekünk megfelelőre. Hagyományos, eldobható elemeket még lehet kapni, de ezeket is egyre inkább kiszorítják a tölthető akkumulátorok, hogy minél kevésbé szennyezzük velük a környezetet.

Nagyon sok családi ház tetején lehet látni napelemeket illetve napkollektorokat (nem tudom pontosan, milyen arányt képviselnek), sőt Rebeka legutóbbi utazása során Göteborgtól északra találkozott egy hatalmas napelem-farmmal. Elvégre itt nyáron sokkal magasabb a napsütéses órák száma, mint délebbre... Ígérem, hogy ezekről is bővebben szót ejtek egy későbbi posztban.

A végére hagytam azonban a kedvencemet: a Polarbröd péküzem a termékei csomagolásán is felhívja a figyelmet rá, hogy saját szélerőmű farmot üzemeltetnek, és a kenyereiket az így megtermelt megújuló energia segítségével sütik meg. Ami nekik valószínűleg gazdaságilag is megtérülő beruházás, a fogyasztók viszont ezeknek a termékeknek a vásárlása által is letehetik voksukat a környezetszennyező erőművek ellen.

(A képek forrása : google.com)